UL multizás, avagy a fizika törvényeinek meghaladása
2016. december 24. írta: Halfdane

UL multizás, avagy a fizika törvényeinek meghaladása

Ha van igazán forró téma a multisok körében, az az UL multizás. Aki castingolni kezd, azt a tapasztaltabbak ellátják jó tanácsokkal: 7-8 gramm csalitömeg alatt próbálkozni sem érdemes. Azonban aki kitartóan gyakorol, hamar felébred benne az igény, hogy lejjebb menjen a kisebb súlyok irányába. És ezen a ponton jön a dezinformáció tömkelege, „jobbnál jobb” tanácsok forognak a horgászfórumokon, facebookon. Kísérletet teszek a lehetetlenre: tegyük tisztába a dolgokat!

img_4392.JPG

Először is, mi az UL? Manapság a kiscsalis horgászatot összefoglalóan így nevezik, helytelenül. Az ultralight tipikusan az 1-2 grammos fejekkel szerelt egészen kicsi csalis (vagyis csalival együtt 2-3 gramm) műfaj, efelett inkább light pecáról beszélhetünk. Profi orosz, ukrán pergető körökben ismeretes a „nano” kategória is, lehetetlenül vékony zsinórokkal és mikroszkopikus méretű csalikkal. Ezt a szegmenst nálunk elenyésző mennyiségű horgász használja, nem is lényeges a témánk szempontjából, de a fogalom tisztázása megért ennyi kitérőt.

A multis peca eredményességéhez fontos a dobás fizikájának megértése. Dobáskor az orsó forgó dobja engedi a csali után a zsinórt. Ideális fékbeállítás esetén szinte tolja a kanócot, ezáltal minimalizálja a zsinórlehúzás fékező hatását. A dob nem pörög túl, a csali optimális távolságra száll. A dobáshossz alapvetően attól függ, hogy megtaláljuk az optimális indítási sebességet és ehhez jól állítsuk be a dobóféket. A kulcs tehát az indítási sebesség, minden multis tudja, hogy a dobások (legalábbis fej felett) robbanékonyak, lendületesek. Ezzel kapja meg a dob a szükséges (nagy) forgatónyomatékot. Ebben rejlik amúgy a multizás nehézsége is, rá kell érezni az optimális dobási dinamikára, a dob elengedésének pillanatára és egy sor egyéb dologra. Viszont ha ez megvan, onnantól örömpeca a multizás.

Mérnök olvasóink bizonyára ide tudnák vésni a megfelelő képletet, nézzétek el nekem, hogy én ezt most mellőzöm. A megfelelő nyomatékot annál nehezebben kapja meg a dob, minél nagyobb a tömege, ezáltal a tehetetlensége.. Az önmagában is súlyos, zsinórral telitöltött dobok (25-30 gramm) nehezen pörögnek fel, ezért a kis csalik is nehezen dobhatók velük. Ebből tehát egyenesen következik, hogy minél könnyebb a dob, annál, könnyebb felpörgetni, annál kisebb a tehetetlensége. A kiscsalis orsók dobja 10-12 gramm gyárilag, amelyet speciális utángyártott dobokkal tovább lehet csökkenteni. A legkönnyebb általam ismert dob a Abu ALX BF7 dobja a maga 6,3 grammjával, illetve a Daiwa T3 Air dobja, ami 6,9 gramm, Ez utóbbi érdekessége, hogy fonott zsinórral már tilos használni, mert egy bevágás is meggyűrheti. 8-9 gramm környékén már vannak használható tuning dobok, ám sajnos az áruk egy középkategóriás orsó árával vetekszik.

20160917_122030.jpg

A másik lényeges összetevő a csapágak minősége. A bait finesse (BFS) alkalmazáshoz egyes gyártók speciális, általában mikroméretű kerámia golyóscsapágyakat gyártanak. Az amerikai csapágy osztályozási rendszerben (ABEC) ezek általában 7-es jelzésűek a 9 fokozatú skálán. ABEC 9-es csapágyat kereskedelmi forgalomban ne is keressetek, ezek rendkívül drágák és többnyire csak a hadiiparban, űrkutatásban használják őket. A magas minőségű csapágyak lényege a rendkívül kicsi gördülési ellenállás. Ezt a gyártók két módon érik el, az anyagválasztással és a golyók tömegének csökkentésével. A modern kerámia anyagok használatával már elképesztően kemény és sima felületet tudnak kialakítani. A kerámia golyók vagy szintén kerámia felületen gördülnek (tiszta kerámia csapágy), vagy acél perselyben forognak (hibrid csapágy). Mindkét megoldás jó, csak jól kell használni. A finesse csapágyak golyói többnyire rendkívül kicsik, ennek magyarázatát nem kell részletezni azoknak, akik a forgatónyomatékkal kapcsolatos fenti leírást megértették. (Akit a téma bővebben érdekel, szívesen küldök neki linkeket olyan cikkekről, ahol mélyenszántó technikai ismeretek is vannak, e cikk kereteit ezzel azonban nem akarom feszegetni.)

Na tehát, a kiscsalis multiorsó arról ismerszik meg, hogy a dobja könnyű, a csapágyak pedig magas minőségűek, könnyen gördülnek. Ahol ezek a jellemzők hiányoznak, ott sajnos nem beszélhetünk kiscsalis alkalmazásáról. Nem tagadom, lehet küzdeni így is, de a fizikát nem lehet becsapni, azok a dobások nem lesznek elegendőek…

Fontos megemlíteni még egy fontos szempontot, mégpedig a zsinór vastagságát, minőségét. Minél vékonyabb a zsinór, annál kisebb a légellenállása, vagyis a csali röptét annál kevésbé fogja vissza. Aki tehát nagyot akar dobni, az válasszon vékony zsinórt, illetőleg az sem árt, ha az nem szívja a vizet (bevonatos), hiszen a vízzel teli zsinór nehéz és vastag. Ez nem éppen segítség az eredményes dobáláshoz, hacsaknem ötvözünk bizonyos legyező technikákat a multizással. Láttam már ilyen próbálkozást, de nem volt meggyőző…;)

Ha összeállt az optimális felszerelés – mely gyári kiszerelésben általában ritkán elérhető, vagy csak súlyos összegekért cserébe – akkor nincs más hátra, mint dobni. Mit csinál ilyenkor az egyszeri multis? Suhint egy jól megszokottat a kemény botjával, a vékony zsinór meg csatt… A csali ugyan szép messze repül, de ehhez a felszerelésnek már nem sok köze van. Hát kérem, ezt nem így kell. A könnyű dob az agresszív dobástól ugyan nagyon gyorsan felpörög, de ugyanilyen gyorsan hajlamos is túlpörögni, majd maga alá gyűrni a zsinórmeneteket. A helyes dobás könnyed, laza, finom. Szögezzük le, kiscsalis orsóval korántsem lehet jelentősen nagyobbakat dobálni, nem is ez a cél! Viszont elképesztő könnyedséggel lehet őket eljuttatni használható távolságra. A könnyedség jutalma a pontos dobás, amely halakban mérhető! Véleményem szerint az elméleti alsó határ olyan 2-3 gramm környékén van. Ez alatt már nem lehet annyira finomítani, hogy a dobás hatékony és élvezetes is legyen, de 3 grammtól már nagyon szépen lehet dobálgatni…

Minden gyártó gyárt kiscsalis orsókat, a két nagy gyártó, a Daiwa és a Shimano egymásra licitál a jobbnál jobb modellekben. Hogy aztán az Abu rendszeresen becsússzon eléjük a maga ultrakönnyű orsóival. Elképesztő versengés folyik ebben a szegmensben, ami végülis nekünk, horgászoknak kedvez. Jómagam nagy élvezettel dobáltam a Daiwa ikonikus kiscsalis orsójával a Pixyvel, valamint az Abu egykori rekordkönnyű orsójával, az MGX-szel. Ez utóbbi amúgy inkább a kikönnyítésben volt úttörő, de nem kimondottan kiscsalis orsó, inkább egy könnyű általános kurblinak mondanám, de tény, hogy parádésan kezeli a kis súlyokat is. Most mégis a Shimano 2012-es Aldebaran BFS modelljét vesszük górcső alá, azon egyszerű oknál fogva, hogy ebből van a környezetünkben gyári állapotú és tuningolt verzió is. A kettő összehasonlítása megmutatja az orsótuning előnyeit.

collage.jpg

A Shimi annak idején nagyot gurított ezzel a szériával, méltó válasz volt a Daiwa Pixyre. Utóbbi mágnesfékes, előbbi a VBS fékrendszer finomított (8 féktuskós) verzióját használja. A fékrendszerek elemzése a jövő témája lesz, részben azért, hogy kezdő multisokkal megismertessük a lényegét, részben azért mert tárgra nyílt szemmel figyelem, hogy mostanában a gyártók teljesen megváltoztatták eddigi koncepciójukat. A Daiwánál megjelent a röpsúlyos fék, a Shimano meg elkezdett mágnesfékes orsókat gyártani. Próbálok szert tenni egy 2016-os Aldebaran BFS-re, az már mágnesfékes, borzasztó kíváncsi leszek a különbségre.

A 2012-es modell azonban a hagyományos Shimano rendszert követi. A VBS fékrendszer számomra a legjobb. Legnagyobb előnye az egyszerűség, elég egyszer beállítani és utána alig, vagy egyáltalán nem kell utána állítani. Nekem a mágnesféket állandóan babrálnom kell, hogy minden optimális legyen, lehet hogy nálam ügyesebbek nem küzdenek ilyen problémával, én igen. Maga az orsóház könnyű, az oldallapok karbon-kompozit (a marketing nevén: CI4), csak a keret fém, de az is habkönnyű. Ebben a szegmensben nem a masszivitás, tartósság a cél, hanem a feladatra optimalizált súly és felépítés. Az orsóház nagyon pici, egy férfikézben szinte elvész.

A két bemutatott orsó abban különbözik egymástól, hogy az egyik teljesen gyári állapotú, a másikban Avail sekély dob és Hedgehog Air BFS csapágy van. Mint fent írtam, a tuning lényege nem a távolság, hanem a dobás könnyedsége, amit nehéz objektív módon tesztelni. A lényeg talán az, hogy a 2 grammal kikönnyített sekély dob (amely a kevesebb zsinór miatt még könnyebb) és a kerámia csapágy szignifikánsan megkönnyíti az amúgyis könnyű dobást. Hogy megéri-e ezt a pénzt rááldozni? Ínyenceknek nyilván igen. Általános használat mellett a gyári verzió is elegendő könnyedséget biztosít. Ott érdemes tuningolni, ahol a gyári alapverzió nem kimondottan kis csalira van optimalizálva. Népszerű középkategóriás modellek a Daiwa Tatula és a Shimano Curado, ezeknek mostanában jelentek meg a compact változatai. Nincs naprakész adatom a pontos dobtömegekről, viszont ezek az orsók legalább egy csapágycserét megérnek, már érezhető lesz a különbség. A dobcsere húzós anyagi kihívás, de értelemszerűen azzal lesz teljes az eredmény.

Az orsó értékelésénél figyelembe kell venni, hogy ez egy speciális felhasználásra készített, optimalizált műszer. Tehát pl. nem lehet éppen sokoldalúsággal vádolni. Csak kis csalikra, a 8:1-es áttét miatt elsősorban gumizásra ajánlott. Wobblerekkelm is elboldogul, de azért erős sodrásban nagyobb ellenállású csalikkal nem erőltetném. Az alumínium hajtásnak - bár számomra kellemes meglepetés a tartóssága - megvannak a korlátai, előbb-utóbb biztosan elkezdene morgolódni, kopni. Csorgós domolykózásnál azonban nagyon jól teljesített, nagy élvezettel wobblereztem vele, illetőleg a Tiszán is kiválóan teljesített, még viszonylag nagy jigfejek használata mellett is. 

img_20161105_094301.jpg

Az orsót kizárólag az alapmodell vonatkozásában pontozzuk, ugyanis a tuning alkatrészek nem szériatartozékok, nincs értelme ez alapján megkülönböztetést tenni. A pontozók Attila, András, valamint Fiszter Balázs, aki a napfényes Ausztráliában kergeti a legmodernebb bait finesse felszerelésekkel a sügereket, pisztrángokat és barramundikat. Balázs a finesse baitcasting műfaj nagy mágusa, botok tekintetében is folyamatosan naprakész, naphosszat a japán és amerikai oldalakon lóg, fejből keni-vágja a technikai paramétereket. Balázs véleménye az orsóról: A Shimano Aldenabaran BFS XG '12 széria a Shimano cég egyik legjobban eltalált UL kategoriás orsója. Kellően univerzális alap a további fejlesztésekhez (kerámia csapagyak, dob, stb). Mindemellett kellően strapabíró szerkezet, melyhez ideális párosítás centrifugál fék. Kellő ápolás es karbantartás mellett az UL pecázás igazi igáslova, melyből kisebb ráfordítással akar versenyparipát is faraghatunk.”

Végül következzen a már jól ismert pontozás. Bevallom nektek, hogy rendkívüli módon meggyűlt a bajom a szempontrendszer összeállításával, sokkal nehezebb volt, mint a botoknál. Egyelőre az orsók boncolására nem vállalkozunk, több okból, így a belső technikai paraméterekre vonatkozó részletes leírásokat egyelőre ne várjátok tőlünk. Egyelőre maradjunk a szemrevételezéssel és használattal összefüggő elemzésnél, remélhetőleg idővel tudunk fejlődni a műszaki vizsgálat irányába is. Ha nem értetek egyet az értékelési kategóriákkal, azok súlyozásával, akkor mindenképpen kommenteljetek, vitassuk meg, a ti segítségetekkel lesz jobb, objektívebb a blog.

Kategória

Szempont

Max pont

I.

II.

III.

Általános minőség

Festés

5

5

5

5

Összeszerelés

10

10

10

9

Holtjáték

10

10

10

9

Fék

5

4

4

4

Szerelvények (hajtókar, fékcsillag)

5

4

4

4

Beállítások egyszerűsége

10

8

7

9

Használati minőség

Betekerés ereje

5

4

5

4

Futás simasága

10

10

10

9

Dobási tulajdonságok

10

10

9

9

Fék

10

8

8

9

Dizájn, ergonómia

Dizájn

10

9

9

9

Ergonómia

5

5

5

5

Ár-érték arány

5

4

4

4

Összesen:

 

100

91

90

89

 

Összpontszám: 90

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr3712071417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Miklós Ratkai 2016.12.26. 04:32:53

Grat az íráshoz! Még pár ilyen,és én is multis leszek! :)

Halfdane 2016.12.26. 08:02:14

@Miklós Ratkai: Köszi Miki! Volt alkalmad kipróbálni a tesztben szereplő orsót, ha feléd járok, mindig gazdagodhatsz új élményekkel.
süti beállítások módosítása