Pergető felszerelésekről mindenkinek

Tesztpeca

Élményzuhatag – EFTTEX 2017

2017. július 01. - Halfdane

Idén kis hazánk adott otthont az európai kontinens legnagyobb horgász-szakmai rendezvényének, az EFTTEX-nek. Ez nem egy vásár, hanem kizárólag az új termékek bemutatására, a gyártók és a kereskedők közötti kapcsolatépítésre szakodosodott rendezvény. Megvásárolható termék tehát nincs, viszont a gyártók a többnyire igen széles termékválasztékkal és a legfrissebb fejlesztéseikkel képviseltetik magukat. Mivel e blog célja a horgász közvélemény információéhségének csillapítása, úgy éreztem, hogy az irántatok érzett felelősségtudatom okán muszáj ott lennem, nem hagyhatom ki a showt. Mindent a kedves olvasóért �efttex_2017.jpg

Számomra hatalmas élmény volt, hogy a kiállítók túlnyomó többsége idehaza ismeretlen, vagy alig ismert márkák közül került ki, óriási kincsesbánya volt a két csarnoknyi kiállító. Feltűnő volt a pergetés felülreprezentáltsága, a kiállítók 50-60%-a műcsalis horgászathoz kapcsolódott. Sok tengeri horgász felszerelést is lehetett látni, illetve az alkatrész- és technikai kiegészítőket bemutató standok is voltak. A békéshalasok ezen a rendezvényen hoppon maradtak, mert igencsak kevés kiállító volt ebből a szegmensből.

Be kell látni, hogy a horgászcikk iparban (is) megkerülhetetlen Kína, a neves gyártók termékeinek nagy része is ott készül, illetve napról napra nőnek ki a semmiből olyan új márkák, amelyek a bérgyártott alkatrészekből építenek fel figyelemre méltó termékeket, szortimenteket. Emellett megjelentek a saját márkanév alatt próbálkozó kínai márkák is. Online boltokban már komolyan piacra léptek, így azt vártam, hogy a kiállításon élőben is kézbe vehetek néhány saját márkás kínai cuccot, de csalatkoznom kellett. Azok a kínai kiállítók, akik szükségét érezték, hogy megjelenjenek, inkább az alkatrészpiacot képviselték, így pl. horoggyártó, zsinórgyártó több is volt, viszont botokat orsókat alig láttam. A brandépítés Kínában még gyerekcipőben jár.

Figyelemreméltó mennyiségben képviseltette magát azonban az orosz-ukrán csaligyártó vonal. A hazánkban is jól ismert és méltán népszerű Crazy Fish mellett vagy 5-6 standon jártam, ahol jobbnál jobb csalikat láttam. Hiába, a keleti szláv országokban a pergetősport nagyon erős, a vásárlók figyelmét csak a legmagasabb minőségű termékekkel lehet megragadni. Nagyon kellemeset beszélgettem a Fish Up standján, a szimpatikus tulajdonos büszkén mesélte, hogy micsoda eredményeket érnek el a versenyhorgászok a termékeikkel. A kiemelkedően lágy anyagú, rákolajjal kezelt csalik már itthon is elérhetőek. Az itthon még nem forgalmazott Intech csalik szintén nagyon ígéretesek, a rendkívül lelkes, kissé tán rámenős termékmenedzser igencsak büszkélkedett, hogy a Bait Breath is bérgyárt (!) nekik csalikat. Azért az nem semmi, hogy a japánok dolgoznak be az ukránoknak…:D

Kiemelendőnek tartok még pár fiatal, feltörekvő márkát, amelyek nagyon szimpatikus termékeket mutattak be. Kiválót beszélgettem a Tailwalkos srácokkal, akiknek az új Fullrange multiorsója bizony számomra ellopta a show-t. Ahogy botban a lengyel Konger terméke, az 56 (!!!) azaz ÖTVENHAT grammos Streeto UL botja, ami valami egészen elképesztő példája a nanotechnológia fejlődésének. A 13 Fishing most tette be a lábát Európába, a mindössze 5 éves (!) cég az amerikai orsópiac 13%-át uralja, a lékhorgász botok piacán 40% feletti a részesedése. Fiatalokat célzó lendületes filozófiája nagyon szimpatikus, a hamisítatlan amerikai rámenősséggel és bratyizós kedvességgel nyomuló cég-alelnökkel pedig pár perc alatt vállonveregetős viszonyba kerültünk. A srác olyan orsót mutatott amely szerinte az egész iparágat forradalmasítani fogja, de a technológia annyira titkos, hogy csak 2 hét múlva debütál az EFTTEX amerikai megfelelőjén, az ICAST-on. 

Természetesen képviseltették magukat a jól ismert „nagyágyúk”, a Shimano, Daiwa, Savage Gear, Pure Fishing (Abu, stb…), de mivel ezen cégek termékkínálata jól ismert és keményem marketingelt kis hazánkban, ezeket a standokat jobbára átugrottam.

Lehetetlen akár csak pár mondatban beszélni minden kiállítóról, ezért inkább beszéljenek a képek. A fotók minősége helyenként hagy kívánnivalót maga után, de csak telefonnal tudtam fotózni. Dokumentálás céljából talán elmegy.

És ami a lényeg, egy hatalmas magyar siker is született, Aulich Valentin és a Valentin Lures megnyerte a legjobb "fogyóeszköz" azaz a Best New Terminal Tackle kategóriáját a puskagolyó-cseburaskájával. Nagy dolog, gratulálunk!

20170630_114753.jpg

Kezdjük is ama bizonyos Konger Streeto UL bottal! Látható a minimalista építés a súlycsökkentés érdekében

20170630_114843.jpg

Ott figyel az info: 56 gramm!!! Észvesztő!

20170630_114911.jpg

Így néz kis a csatlakozása. Kérdés, hogy milyen az anyagvastagság és mit kezd ez a bot egy beugró darabosabb hallal. Importálja valaki lécci, hogy kipróbálhassam :D

20170630_120639.jpg

A taiwani Hearty Rise nem nagyon ismer idehaza, de felsőkategóriás botokat készítenek. Volt pár csemege!

20170630_115830.jpg

Jól tudjuk, hogy a csaliknak először a horgászt kell megfognia, utána a halat. :D Stumpjumper

20170630_120918.jpg

Bait Breath sorminta

20170630_121111.jpg

Intech saját márkás gumihal. Elég süllősnek tűnik, lágy, és erős.

 20170630_120036.jpg

Mi ezt a méretet többnyire fogjuk, nem dobáljuk. Sajnos...

20170630_132724.jpg

Tailwalk botok nagyhalas pecára

 20170630_132646.jpg

A Tailwalk orsók Koreában készülnek kiváló minőségben. Az új Fullrange modell (ami pont hiányzik a képről) nagyon egyben van. Tesztelése várható a blogon.

 20170630_134355.jpg

Röpsúlyos fékrendszer: a sárga a kiscsalis, a kék az általános, a piros a nagycsalis beállítás. 

 20170630_141016.jpg

A dobnak nincs a gépházon átvezető tengelye. Pörög is, mintha kötelező lenne, kíváncsi leszek, hogy a dobástávot hogy befolyásolja.

 20170630_141923.jpg

Tailwalk Fullrange lineup: felső kategória. És ott az a "bizonyos" orsó is!

 20170630_145513.jpg

Új Dragon gumik, hamarosan speciálisan a magyar piacra (!) fejlesztett színekkel is!

20170630_151142.jpgDragon multiorsók. A jobb hátsó példány egy elég komoly nagyhalas kurbli 

 20170630_151758.jpg

Valamiért az Evergreen csalijai nem tettek szert Magyarországon olyan kultikus státuszra, amilyet más japán prémium márkák termékei. Pedig a márkától megszokott földöntúli minőség ezekre is jellemző.

 20170630_151804.jpg

A Megabass csalik viszont a pergetődobozok legféltettebb kincsei közé tartoznak. Verhetetlen minőség, kidolgozottság, festés és persze nagy adag képzelt hozzáadott érték. SAJNOS ezeket a csalikat birtokolni is élmény :D

 20170630_151810.jpg

Há' nem? Há' de!!!

 20170630_151821.jpg

...És ez csak egy egyszerű természetes színű festés. Bámulatos, na!

 20170630_151831.jpg

Az O.S.P az egyik kedvenc márkám, az Asura meg az egyik legeredményesebb csalim. De a többi sem marad el minőségben, fogósságban.

 20170630_151847.jpg

Próbáltam érzékeltetni a méreteket, de pont az ellenkezője sikerült. A csali üveg mögött van, így kisebbnek látszik, pedig 33 cm és kb 400 gramm. A Deps külön ehhez a csalihoz gyárt botot 2 kilós (!!!) dobósúllyal. A valós használati értéke ennek eléggé vitatható, viszont kétségtelenül kiváltja a figyelmet. 

 20170630_151859.jpg

 A Deps másik agymenése szintén 400 g körüli súllyal. Sajnos a méret érzékeltetése itt sem igazán sikerült. Ekkora élő fekának már van hogy örülünk :D

20170630_151915.jpg

Ezmiez? felszínen csapkodó bébiharcsa? Betegek ezek a japók :D

20170630_151928.jpg

Ezer éve lebegteti prototípusként ezt a csalit a Deps. Csak tudnám, mit kellett ezen ennyit gondolkodni???

20170630_153416.jpg

A Deps számomra a legszélsőségesebb gyártó. Zseniális termékei is vannak, de amikor óriási innovációként ad el egy ilyet, akkor harsányan kiröhögöm őket. Támolygó, emberek, TÁMOLYGÓ!!! Rohanás megvenni. Jesszusom...:D

20170630_151939.jpg

UL-esek figyelem, hatalmas divat a mikrokanál!20170630_152057_1.jpgA Deps botválasztéka viszont lenyűgöző. Reszelgetik, csiszolgatják a Sidewinder családot, a korábban némely modellre jellemző nehézség, otrombaság eltűnt, még az egészen nagy dobósúlyú szegmensben (Huge Custom) is olyan "behízelgő" botokat találni, hogy meglepő.

20170630_152859.jpg

Egy ilyen bot árából már kijön egy használt Suzuki. Viszont vitathatatlanul a szériagyártott botokban a legnagyobb király az Ever Green International. Aki nem fogott még ilyet a kezébe, az nem tudja elképzelni. Aki fogott, az nem tudja elfelejteni. 20170630_153015.jpg

Személyes kedvencem a Megabass. Dizájnban verhetetlenek, és itt nem arra gondolok, hogy egyeseknek mi tetszik és mi nem. Kétség kívül a létező legigényesebb építés, és komponensek jellemzik a MB botokat. A Destroyer széria teljesen megújult és jelentősen olcsóbb lett, ami a minőségen nem tükröződik. Mellette ott vannak a Hyuga modellek, amelyek egyik legjobb modelljéről, a 64L-ről már olvashattatok a blogon. 

20170630_153055.jpg

Bakancslistás bot: Megabass New Destroyer F3-610x Hien. Mondjuk ez a nyél valószínűleg eléggé csúszik vizesen, cserében lehet vele vagánykodni. ;)

20170630_153127_1.jpg

A Zenaq nem tréfál. Ez a csali is van vagy fél kiló. 

20170630_153316.jpg

Japán prémium mércével közepes árfekvésű a Hyuga széria. Az örök kárhozat előszobája, mert aki ilyet vesz, sosem fogja többé lejjebb adni ;)

20170630_153404.jpg

A Golden Mean nagyon figyelemre méltó, szuper minőségű és szuper praktikus kiegészítőket forgalmaz tűrhető áron. Kreatív, hasznos megoldások, kiemelkedő innováció

20170630_153430.jpg

A Zenaq tényleg nem tréfál! Nem kereskedelmi forgalomba készült, de megmutatja a japán botépítési hagyomány csúcsait

20170630_153455.jpg

Aranyozott alkatrészek, lakk felületek, gyöngyházberakás. OMG!

20170630_153701.jpg

Ez már használatra szánt bot a Zenaqtól. Az az esztergált gyökérből készült nyél valami gyönyörű.

20170630_154229.jpg

Nagyon szeretem a kis hengermultikat, ez az orsó pedig lélegzetelállítóan gyönyörű. Én kérek elnézést a kínai rajongóktól...;)

20170630_154253.jpg

Megabass Zonda limited edition. Szirszar műanyag oldalfalú orsó ;)

20170630_154705.jpg

Ez talán minden férfi szívét megdobogtatja

20170630_154848.jpg

30 ezres (!) méretű Stella SV. Uszályok kifárasztására ajánlva. A perspektíva miatt a kezem megintcsak kisebbnek mutatja az orsót a valóságosnál, élőben elképesztően nagy.

20170630_154919.jpg

Shimano multiorsók, az alsó sor japán belpiacos. Sajnálom, hogy a GrapplerBB-ből nem hozták a 301-es méretet, nagyon szerettem volna egy TranX 301-gyel összehasonlítani. 

20170630_154823.jpg

Shimano botok Evergreen árban. Azért ehhez még kell gyúrni...

20170630_155102.jpgEgy ismerős arc, Mads Grosell a Savage Gear címlaplánya :)

20170630_160816_1.jpg A Black Cat termékek közül kiszúrtam a Silu Cast új verzióját. A régebbi típusból nekem is van egy példány, remek bot, amit számos hibája miatt mégsem tudtam igazán megszeretni. Viszont ezeket az új verzión mind kiküszöbölték. A nehéz és otromba (ám kétség kívül erős) Alps orsótartó helyett könnyű Fujit kapott a bot, a gyűrűk is sokkal finomabbak és a festés sem olyan bántóan csúnya. Talán még mindig kicsit hosszú a nyél, de ennek van előny is, pl. fárasztásnál. Ez nem csak egy "kozmetikai" változás, megszületett az egyik legjobb multis harcsapergető bot a piacon.

20170630_160824.jpg

Nekem tetszik az új festés. És a nyélen sem fog annyira látszódni a kosz. 

20170630_161737.jpg

 Az idehaza is méltán népszerű Lurefans csalik. A kinai termékek egyik zászlóshajója, amely már önállóan is megáll a lábán. 

20170630_161433.jpg

Saját innovatív dizájnnal is rendelkeznek, a festés minősége pedig a legnagyobb japán márkákkal is felveszi a versenyt.

20170630_161143.jpg

Szimpatikus technikai ruházatból is akadt néhány, de nem sok...

20170630_171539.jpg

Westin, az északi nagy csukák ajánlásával. Nem értem, hogy ezt a márkát miért nem forgalmazza még senki Magyarországon. 

20170630_171755.jpg

Westin kemény swimbaitek. 

20170630_172010.jpg

A Westin botok nagy százalékán tekintélyt parancsoló orsótartó előtti fogantyú található. Micsoda erőművek úszkálhatnak az északi vizekben...

20170630_172015.jpg

Érdekes festett orsótartók. Nekem bejön.

20170630_173143_1.jpg

22 oz-s dobósúlyú bot. Volt mellé egy 25 kiló fékerejű orsó is. Felfoghatatlan paraméterek.

20170630_173803.jpg

A 13 Fishing forgalmaz az orsóihoz tuningalkatrészeket is. Ha valaki még egy orsó árát hajlandó rákölteni az egyéni megjelenésre.

20170630_173845_1.jpg

Tényleg a fiatalokat célozzák. Én ehhez már túl öreg vagyok :D

20170630_174121_1.jpg

Érdemes lesz erre a márkára figyelni a jövőben. 

20170630_173620_1.jpg

És a slusszpoén: a szupertitkos orsó, csak most, csak nektek 2 héttel megelőzve az amerikai debütálást!  

 

 

 

 

 

 

 

A nagy dobásteszt (II. rész)

Nincs füllentősebb lény a horgásznál. A fogott (vagy akár a ki nem fogott) halak igen sokszor hajlamosak megnyúlni, a súlyok is erősen bruttósítva jelennek meg. Ha lehet, a multis horgász még ennél is rosszabb, mert a dobásai távolságát is hajlamos igencsak kiszínezni. E sorozat pont ezért indult: megpróbálunk folyamatosan mérni, tesztelni, hogy lássunk mi a reális elvárás.

 A módszer első cikkünk (http://tesztpeca.blog.hu/2017/02/05/a_nagy_dobasteszt_i_resz) óta nem változott, mindössze annyi, hogy beszereztem egy kicsit fejlettebb mérőeszközt, amelyen elvileg egy kis zsinórklipsz akadályozza meg a zsinór megcsúszását, ezáltal a mért eredmény torzulását. Továbbra sem a NASA által fejlesztett űrtechnikával dolgozom, ugyanakkor az eszközzel csináltam kontrolldobást, amit lemértem, többé kevésbé pontosnak mondható. Azért többé kevésbé, mert természetes körülmények közepette nem lehet azonos feltételeket teremteni, így a mért értékek tájékoztató jellegűek. Nincs idő és kapacitás minden orsót azonos zsinórral, azonos boton használva tesztelni, viszont a dobási értékeket tartalmazó táblázat folyamatosan bővül, így idővel igen beszédes összefüggéseket lehet majd kiolvasni belőle.

Ami állandó, minden dobást egy 10 grammos ólommal végzek. Ennek előnye, hogy állandó a súly, viszont hátránya, hogy nagyon kicsi a légellenállása, így a dobások is nagyobbak vele, mint akár egy gumihallal, ahol a plasztik fékezi a repülést. A mért értékeket ezért kéretik fenntartással kezelni, nagy valódi csalival jó 10-20%-kal kisebbeket lehet dobálni. Rettenetesen függ a dobástáv a zsinórtól is: minél vékonyabb, annál jobban vágja a levegőt és annál kevésbé fékezi a súly röptét.

 A multiorsók beállításai is igazodnak ahhoz, hogy egy gömbólom általában igen jól repül, ezért az átlagos értékeknél jobban meg tudom nyitni az orsók fékjét. Az általános beállítási ajánlás a tengelyfékre a csali lassú ereszkedése, én azonban lényegesen jobban meglazítom. Röpsúlyos orsóknál általában 1-2 aktív féktuskóval, mágnesfékes orsónál 2-3-as tárcsaállással szoktam dobni, ezek normál esetben garantáltan gubancot jelentenének.1_6.jpg

 A most ismertetett dobástesztelés 2 alkalommal zajlott. Első alkalommal Sanyi cimborám hozott le egy kocsirakomány felszerelést, amire rögtön lecsaptam egy tesztelés erejéig. Ez alkalommal enyhe oldal-hátszél volt, de igyekeztem mindig a szélcsendes időszakokban dobni, amikor a szél nem fújt hasat a zsinórnak. Itt még a régi mérőeszközt használtam. A második alkalommal ugyan szeles idő volt, ám én egy kis völgybe zárt tavacska partján dobáltam, ahol szinte teljesen szélcsendes időszakok voltak. Az új mérőeszközt használtam, előtte kontrolláltam pár dobással és mérőszalagos ellenőrzéssel a pontosságát.

Na lássuk az alanyokat!

  1. Az első alanyunk egy 2016-os Shimano Aldebaran BSF XG orsó amely jelenleg a multikurblik súlyrekordere a maga 135 grammjával. Megy a gyártók között a „kukiméregetés”, hogy ki tud könnyebb orsót készíteni, aminek nem sok értelme van, mert nem a ház, hanem a dob (és a rátöltött zsinór) súlya az ami befolyásolja a dobástávot. A kis Aldebaran sekély és lyuggatott dobja valahol 6-7 gramm körül lehet (pontos adatot nem találtam), mondanom sem kell, hogy álomszépen dobja a kis csalikat. Pont azért mert kiscsalis orsó, kissé félénkebben suhogtattam vele a 10 grammot, nem húztam meg vállból, így a kapott 39 méteres érték nem tűnik kiemelkedőnek. Biztos hogy ki lehetne belőle hozni a többet is, de ez a műszer nem ilyen gyepálásra lett tervezve. Viszont egy Deps Bardick botra tettük, ami egy igen rafinált karakterű pálca, a játékos spicc igen jót tett a dobás dinamikának, így a kapott értéket hellyel-közzel reálisnak tudom tekinteni. A Zsinór R2-es Stroft volt.7_2.jpg

 

  1. Az előző eredménnyel összevetve érdekes a korábban konkrét cikkben (http://tesztpeca.blog.hu/2017/04/23/mission_possible_jo_multit_olcson) is ismertetett Lews Mach II. Speed Spool orsó, amely a maga 100 dolláros árával pont negyed annyiba kerül, mint az Aldebaran. És láss csodát, pont akkorát dob! Ehhez mondjuk kellett az, hogy az alatta lévő Tailwalk C63ML bot (http://tesztpeca.blog.hu/2017/05/14/feltorekvo_japanok) a rövidsége ellenére kimagasló dobási tulajdonságokkal rendelkezik, nagyon jól feltölthető energiával, így igencsak segíti a dobást. Az olcsó orsó nem maradt tehát szégyenben, dobástávban is állja a sarat.2_6.jpg

 

  1. A Shimano egyik csúcsmodellje a Calais Robosztus, csupafém, nagyhalas orsó. Kevesen használják őket idehaza, nekem talán most járt ilyen másodszor a kezemben. Bevallom, ezzel az orsóval sosem tudtam megbarátkozni. Egyrészt nekem kimondottan nem tetszik az ezüst tükörpolír, másrészt valahogy az orsóval sem találtam meg a közös hangot. Kézbe veszem és nem jön az a kellemes érzés, ami általában egy jó multival. Nyilván ennek is köszönhető, hogy botrányosan gyengén működött az én kezemben, 32 méteres eredményével csúnyán kullog a sor végén. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy egy Deps Boa Constrictor volt alatta, ami egy 2 oz-s dobósúlyú nagyágyú, ám meglepően érzékeny és jól tölthető spiccrésszel. Elvileg a 10 gramm nem jelentett volna gondot ennek a kombónak, de mégsem találtam meg vele a jó dobásdinamikát. Lejjebb olvasva lesz példa az ellenkezőjére is, hogy egy erős, nagyhalas boton mégis milyen csodákra képes egy orsó.3_6.jpg
  1. Tadaaaam, a következő versenyző egy igazi high end különlegesség. A Daiwa Zillion J Dream nem véletlenül viseli ezt a fellengzős nevet, még a minőségileg elkényeztetett japán mezőnyben is egy álomorsó. Kis szériás, japán piacos tuningolt csoda. Az alapverziója a Zillion Type R, ami önmagában is már egy pimpelt csúcskategóriás orsó, jelenleg az egyik legkeresettebb nem gyártott (az SV 103 szériáról megoszlanak a vélemények) orsószéria. Gyakorlatilag beszerezhetetlen, ha mégis, akkor nagyon drágán. Na ez annak a tuningolt verziója, egyes vélemények szerint a valaha gyártott legjobb multi. Azt kell mondanom, hogy ezzel nemigen tudok vitatkozni, a top 3-ba én is betenném. A futása vajpuha, a hajtás egy erőmű az egész egy nagyon harmonikus minőségérzetet ad és nem utolsó sorban az elmúlt évek igazolták, hogy időtálló darabok. A Daiwa azóta sem tudta átugrani ezt a lécet. Az orsó 42 métert dobott Stroft R4-es zsinórral, alatta egy Deps Super Border bot volt, ami egy szigorú, ám mégis kezes bot. Itt tökéletesnek éreztem a harmóniát, sőt azt gondolom, hogy ez a kombó még jobban is teljesíthetne.8_2.jpg

 

  1. Logikus a sort az alapmodellel folytatni, így kölcsönkértem egy Daiwa Zillion Type R-t is egy dobásteszt erejéig. Ez volt az a multiorsó, amelyet életemben először kézbe fogtam és először próbáltam meg vele dobi, egy életre a kezemben maradt a fílingje. Ezért aztán piszok jól is ment vele a dobálás, azonnal rekordközeli, 44 métert repült a súly. (A rekorder eddig a Shimano Metanium, 45 méterrel). Pedig ez az orsó nem éppen finesse kategória, aránylag nehéz dobja van, ami zsinórral töltve korántsem a nagy dobások irányába mutatna, mégis ilyen teljesítményre képes. Nyilván a konstrukció, a csapágyak minősége is extra, így az eddigi lista második helyére kúszott fel. Ebben benne van a botnak a szerepe is, egy Lews Custom Speed Stick Magnum Pitchin’ 2 oz-s pálca, ami egy zavarba ejtően jó botnak tűnik az eddigi 1 próba alapján (de erről majd a maga idején). 223 centis hossza mindenképpen jót tett a dobástávnak. FONTOS! Az új mérőberendezés fordítva mér, tehát 100-ból le kell vonni a mutatott értéket és úgy kapjuk a valós eredményt. Fogalmam sincs hogy miért van ez így és hogy lehetséges-e megfordítani a számolás irányát, egy sporttárssal vagy negyed órát gondolkodtunk rajta, de nem sikerült megfejteni. A mért érték ennek ellenére reális.5_4.jpg

A mérő fordítva mért, tehát 100-ból kivonva 56,2-t az eredmény 43,8 m

  1. És akkor jöjjön ezen szériából a csúcsok csúcsa, a pimpelt „Zilcsi” Type R továbbpimpelt J-Dream változatának még tovább pimpelt verziója: Megabass IP 68 L. (Tudom, tudom, ezek megőrültek. De milyen jól tették! �) Évekkel ezelőtt adta ezt az orsót a kezembe Miki cimborám az Omszk Tó partján, én akkor szerelembe estem és ez a szerelem azóta is álmatlan éjszakákat okoz. Elképesztő, hogy a Megabass tovább tudott fejleszteni valamit, amit alapból is majdnem tökéletesre csiszoltak. Nem ismerek még egy orsót a Shimi Calcutta Conquesten és Metaniumon kívül, amelyik ennyire tökéletesség érzetet adna. Tudja fene, talán még az első helyet is ellopja… Az orsó alá egy Deps Slap Shot GP került, ami finoman szólva sem a távdobáláshoz alkalmas bot, a másfél unciás (kb 43 g) dobósúly ellenére gyakorlatilag olyan kemény mint egy zárt szelvény. Az orsóra is egy 20-as Power Pro került, ráadásul már egy használt kiszőrösödött tekercs, így nem volt éppen optimális a kombináció. És láss csodát, már az első dobásnál úgy repült a súly, mintha sosem akarna leesni. Gyorsan felklipszeltem a mérőberendezést és bizony 46,3 métert is meghaladta a dobás! Ezt a dobástávot utána többször is megközelítettem 1 méteren belüli szórással, de túldobni nem tudtam. Isten bizony, fel fogom tenni egy jól töltődő botra, ráteszek egy tekercs 12-14 körüli fonottat, szinte biztos az 50 méteres álomhatár elérése. 10 grammal! Szerintem ez azért nem semmi.4_6.jpg

46,3 m

  1. És a végére egy igazán érdekes dolog. Egyelőre szűk szegmens ismeri/használja a kínai saját márkás (tehát nem neves márkák Kínában gyártott termékeit, hanem olyan kínai, ami nem is akar másnak látszani) orsókat. A kínai ipar az elmúlt évtizedek után már nemcsak másolásra képes, hanem bizony néhe meglepő minőségek előállítására is, így hamarosan a jól ismert márkáknak komoly versenytársai támadnak. Sokan még ezt megmosolyogják, de meggyőződésem, hogy nem is olyan sokára igen komoly márkák nőnek ki a földbő, amelyek dömpingárakkal tarolják le a piacot. A minőség egy izgalmas kérdés lesz, mi pedig rajta fogjuk tartani a szemünket ezeken a termékeken. Az általam próbált Lixada márkájú orsó mindössze 19 dollárért (postával!) megvásárolható, ami még a magyar pénztárcának is nevetségesen olcsó, a Megabass konkrétan ennek a 27-szeresébe kerül. A dizájnra nem lehet panasz, mert szinte teljes egészében sikerült lekoppintani a Daiwa Steez stílusjegyeit, a hajtókar meg T3 Airt másolja. Hát igen, próbálja csak meg a Daiwa Kínában beperelni a kínai céget a formatervezési mintái megsértése miatt. Hahaha. Az orsón ránézésre 20-as körüli, valami egészen botrányosan reszelős és hangos zsinór volt, alatta pedig egy 5,9 láb hosszú, 2 oz-s Kuying bot, amiről azért nem írok most többet, mert lesz róluk konkrét teszt. Az orsóban alapból van némi darálás, ami azonban a használatnál meglepő módon eltűnt, vagy legalábbis a zsinór reszelése sikeresen elnyomta. Viszont 41,7 méterre szállt vele a csali, ami nagyonis figyelemre méltó az illusztris társaságban. Van még nálam pár kínai multi, nagy meglepetések készülődnek itten kéremszépen…�6_3.jpg

 

Alant látható a múltkori kerekített teszteredményekkel egységes szerkezetbe foglalt táblázat, amit folyamatosan bővítgetni fogok.

 

 

Abu Garcia MGX

Megabass Hyuga 64L

Daiwa J-Braid 0,06

10 g

39 m

Abu Garcia MGX2

Abu Garcia Villain 681+1

Dragon HM8X 0,14

10 g

37 m

Shimano Metanium 2013 HG

Evergreen Black Raven

Dragon HM8X 

10 g

45 m

Shimano Aldebaran 2012 BFS XG

Evergreen Black Briar

Dragon HM8X

10 g

43 m

5

33 m

2,5

29 m

Shimano Aldebaran 2015 BFS XG Limited

Megabass Destroyer F3-68X

Sunline Super PE8, 8 lbs

10

37 m

Shimano Aldebaran 2016 BFS

Deps Bardick

Stroft R2

10

39 m

Shimano Calais

Deps Boa Constrictor

Stroft R5

10

32 m

Daiwa Zillion Type R

Lews Speed Stick Custom

Daiwa Shinobi Braid 0,17

10

44 m

Daiwa Zillion J Dream

Deps Super Border

Stroft R4

10

42 m

Megabass IP68L

Deps Slap Shot

Power Pro Super 8 Slick 0,20

10

46 m

Lixada

Kuying TGC 59 XH

JOF

10

42 m

 

Elátkozott teszt orsópremierrel

Nem egyszerű ez a tesztelési projekt. Nem elég, hogy soha ennyire kevés időm nem volt horgászni, még a halak sem igazán fogadtak a kegyeikbe. Azon kevés alkalommal, amikor a tavasz folyamán eljutottam a vízpartokra, többnyire a körülmények keresztülhúzták a számításaimat és nem igazán jöttek azok a fogások, amelyekben reménykedtem. 

Már lassan 3 hónapja van nálam a Dragon cég egy összeállítása, az SFX Superfast 3-16 grammos spinning modellje és a világújdonságot jelentő FD 1020 IZ orsója. A bot casting verziójáról már olvashattátok a tesztet korábban (…), azonban érdekes volt összehasonlítani a spinning verzióval. Érdekes ez azért különösen, mivel a spinning és casting botok általában jelentősen más karakterrel rendelkeznek, utóbbiak többnyire feszesebb blankokra épülnek, hiszen az eltérő dobástechnika és fizika eltérő bottestet igényel.6_2.jpg

Nem annyira ex-fast, de elég gyors!

A korábbi tesztben írtakat nem ismétlem, olvassátok el! (http://tesztpeca.blog.hu/2017/03/27/finesz_jesz) A blank meglehetősen feszes, spiccakciós, azonban mégsem „bután” merev, bár ebben a dobósúlyban nem is jellemzőek az érzéketlen botok. A bottest viszonylag vastag falú, ami valamelyest csökkenti az érzékenységet, ugyanakkor a casting verzió látványosan bizonyította az erejét egy 5 kiló körüli csuka kifárasztásával. A hal különösen vad volt, meglehetősen sokat bíbelődtem vele, mire meríthetővé vált, ugyanakkor kifejezetten „élményfárasztás” volt, egy másodpercig nem volt kérdés, hogy a bot megbirkózik a feladattal.11.jpg

3-16 grammos bottal egy ilyen csuka már nagy élmény.

Ilyen referencia után igencsak szerettem volna, ha a spinning is bizonyít. Pár alkalommal próbálkoztam az áprilisi Dunán jászra, de sehogy sem sikerült őket megtalálnom, a jól bevált helyeken vagy nem voltak, vagy nem ettek. A bot kis wobblerekkel és a fenéken görgetett gumikkal is nagyon kezes volt, lehetett volna akár kisebb dobósúlyú pálcával is próbálkozni, de a sodrásban jól jött az erő. Pláne hogy akasztottam is valami „erőművet”, mi egy pár kitörés után a sodrásban letépte magát a csalival egyetemben. Majdnem biztosan egy szebb márna volt, de a talajon görgetett gumi módszere nem tesz jót a zsinórnak, így most ő nyert. A bot azonban megmutatta, hogy állja a sarat.5_3.jpg

K szériás, acélkeretes SIC gyűrű. Manapság a középkategóriában ez elvárás.

Alig vártam, hogy szabaduljon a süllő és a balin, hogy végre valami értelmesebb fogást is elkönyvelhessek a bottal. A balatoni balinok az elmúlt években mindig nagyon kellemes játszópajtásoknak bizonyultak, így most is abban reménykedtem, hogy fogok belőlük párat. Azonban a földvári móló hemzsegett az ívó tenyeres, és nagyobb keszegektől, egy fia sneci nem sok, annyi sem volt a környéken, így a balinok, süllők bizony nemigen jelentkeztek. Ügyes UL pergetők az ívó dévéreket zargatták egészen apró, 1 grammnál is kisebb fejekkel, gumikkal, azonban ehhez a módszerhez ez a bot alkalmatlanul durva volt, így nem is kísérleteztem ezzel. Dobáltam a nyílt vizet gumival, wobblerrel, de a fránya balinok távol maradtak. Jött azonban garda, kisebb sügerek és köves, utóbbinak éppen tilalom volt, így gyorsan odébbálltam, hogy ne sértsem a horgászat szabályait. A következő balatoni balinos próbálkozásomnak a 60-80 km/órás szembeszél tett be, így szépen elkezdtem gyanakodni, hogy valaki megátkozta ezt a pálcát… Még e cikk írásának reggelén is próbálkoztam a szigetközi Dunán, ám a helyi balin-mester jóbarátom, Giczi Peti helyismerete mellett sem sikerült hallal találkoznunk. Nem csak bosszantó, de egyenesen felháborító! �7_1.jpg

 Nagy falat a balinoknak egy ilyen keszeg. 

8_1.jpg

Az egyik legszebb halunk. Tilalomban ne zargassuk őket!

Nem ismétlem önmagam, a casting verziónál részletesen írtam a bot jellemzőiről. A spinning annyiban érezhetően különbözik a castingtól, hogy a nagyobb, súlyosabb (egyébként kiváló minőségő Fuji K-SIC) gyűrűk egy kicsit „lustábbá” teszik a blankot, de még ezzel együtt is megmarad a feszes, „ropogós” érzés. Toray carbon, jóhogy… Egyértelműen gumis karakter, de teljesen jól boldogul pl. az SSR7- Thrill jellegű wobblerekkel. Erősebb sodrásban azonban kicsit erősebb botot használnék már…9.jpg

Torokra vette a gumit ez a garda.

Az orsóról azonban még nem esett szó. Annyira új modell, hogy még egyelőre alig van kiskereskedelmi forgalomban. Bíró Jani, a Dragon főnöke azzal nyomta a kezembe az orsót, hogy ettől a modelltől nagyon sokat vár. Nos, hamar kiderült, hogy nem véletlenül. Igen jól összerakott, masszív, minőségérzetet adó tekerő. Nem csoda, hisz Koreában készül, a Daiwa orsókkal együtt. Ez nem hangzik rosszul.3_5.jpg

Elegáns ez a bordóba hajló szín, megy a bot kötéseihez!

Az orsótesztek nagy dilemmája számomra, hogy milyen paraméterek alapján lehet róla ítéletet mondani. Pl. a sima futás manapság már nem egy kiemelkedő dolog, az alsó középkategóriában már olyan sima futású modellek vannak, mint a vaj. A minőség ott kezdődik, ha 1 év használat után is megvan a sima futás és nem kezdenek el darálni a fogaskerekek. Ez azonban szétfeszíti a lehetőségeinket: nyilván nem tudunk évekig tesztelni orsókat, így a véleményalkotás szükségképpen felületes.1_5.jpg

Jiges boton wobbis orsó. Egy szabály van: nincs szabály :)

Ezért is törekedtem mindenáron arra, hogy pár jobbacska balin megrecsegtesse a féket, de hát átok ül rajtam, nem sikerült. Az ominózus márnakalandnál meg olyan hosszú zsinóron akasztottam meg a halat, hogy a fék meg sem szólalt. Minden esetre kézi húzásra fék szépen, tapadásmentesen indult, szerintem a gyakorlatban sem lesz vele gond. Az orsó összességében az árkategóriájához képest nagyon szépen összerakott, minimális holtjátékkal rendelkező, igényesen dizájnolt és legyártott tekerő, számomra kissé Zauber-utánérzés egyrészt a színe, másrészt a súlya miatt. Fontos hangsúlyozni, hogy az anyaga teljesen fém (esztergált dúralumínium)! Hiába a high-tech műanyagok, azért az igazán tartós, minőségi orsók a mai napig fémházasak. Persze nehezebbek (alanyunk pl. 279 g), de inkább áldozok pár grammot annak érdekében, hogy egy igazán masszív érzetű orsó legyen a kezemben.2_5.jpg

Masszív szerkezet, szép futás, kényelmes hajtókar

A merev házban 9 golyóscsapágy támasztja meg az alkatrészeket, ill. egy tűgörgő van a visszaforgásgátlóban. Ez a csapágyszám egyértelműen a legfelsőbb kategóriás orsók jellemzője, bár az utóbbi években a kínai ipar izmosodásával csak úgy szórják a gyárak a csapágyakat az olcsóbb modelljeikbe is. De 9 csapi az 9 csapi, ráadásul a minőségi fajtából, érződik is a tekerésnél, hogy elég masszív a szerkezet. A hajtómű anyaga bronz, így elvileg minden adott ahhoz, hogy magas élettartamú orsót is kapjunk a pénzünkért.

Van azonban egy kritikai észrevételem, mégpedig a hajtókarral kapcsolatban. A kart be kell tekerni, nem lehet lehajtani, mint a legtöbb más modellnél. A kényelem kérdése hagyján, sokkal inkább zavart engem, hogy a pakolásnál minden egyes alkalommal teljesen le kell venni a hajókart, ami leeshet, a menet koszolódhat, a dobozban pedig az alkatrészek egymásnak ütődve összeverhetik egymást. Ezer éve léteznek megbízható konstrukciók arra, hogy a hajtókart ne kelljen teljesen kitekerni, nem igazán értem, hogy miért nem így oldották meg a gyár mérnökei. Bár azt el kell ismerni, hogy így teljesen kiküszöbölték a kotyogás, vagy a kopás lehetőségét, ami pl. a Zaubereknél egy idő után általában jelentkezik.4_5.jpg

Zauberes megoldás a vastag acélcső felkapókar és a görgő megoldása. De ami jó, az jó.

Az orsó áttétele 2000-es mérethez 5,2:1, vagyis annak tudom ajánlani, aki pl. folyóvízen wobblerezik, vagy gumizik. Balinosok tuti beleőrülnek a tekerésbe. :) Azt azonban csak az évek fogják megmutatni, hogy lehet-e belőle olyan tartós, megbízható legenda, amilyen a Ryobi Zauber is lett. A potenciál megvan benne, a dizájn azonban már modernebb, egyes részmegoldások (titán zsinórvezető görgő) is előremutatóbbak. Az biztos, hogy a Dragon most keményen letette a névjegyét ezzel az orsóval a középkategóriában, simán el tudom képzelni, hogy a vele kapcsolatos várakozások valóra is válnak.

A botot azért nem pontozzuk, mert a casting verzió pontozása nagyjából irányadó itt is, hisz az értelemszerű különbségektől eltekintve (gyűrűk, orsótartó), ugyanazok a paraméterek. Az orsót azonban tetemre hívtuk...:)
 

 Az orsó:

Kategória

Szempont

Max pont

I.

II.

 

Általános minőség

Festés

5

 5

 5

 

Összeszerelés

10

 10

 10

 

Holtjáték

10

 10

 10

 

Innováció

5

 3

 3

 

Szerelvények (hajtókar, fékcsillag)

5

 3

 3

 

Beállítások egyszerűsége

10

 9

 8

 

Használati minőség

Betekerés ereje

5

 5

 5

 

Futás simasága

10

 9

 9

 

Dobási tulajdonságok

10

 9

 9

 

Fék

10

 9

 9

 

Dizájn, ergonómia

Dizájn

10

 9

 9

 

Ergonómia

5

 5

 

Ár-érték arány

5

 5

 5

 

Összesen:

 

100

 91

 90

 

 

Pontszám: 90.5 

 

 

 

 

 

 

 

Feltörekvő japánok

Az utóbbi években a botgyártást is utolérte a tömegtermelés. Szakosodott cégek gyártanak bottesteket (blankokat), gyűrűket, nyeleket, orsótartókat, sőt speciális kötözőcérnák és lakkok is léteznek. Manapság nem kunszt összeszedegetni a piacról az alkatrészeket, amelyekből aztán elkészül a „saját márkás” bot. Ezt a folyamatot nem feltétlenül érzem rossznak, hiszen a tömegtermelés egyben olcsóvá (vagy legalábbis megfizethetővé) teszi ezeket a feleszereléseket, ezáltal a kisebb pénzű horgászok számára is elérhetővé válnak a minőségi botok. Az utóbbi időben számos olyan bot fordult meg a kezemben, amely árához képest igen meglepő minőségérzetet adott. Tele van tehát a piac jobbnál jobb botokkal, ember legyen a talpán, aki a nüansznyi minőségi különbségeket érzékelni tudja.2_4.jpg

Tesztalanyok közt...

Ezért volt számomra különösen érdekes, amikor megkaptam tesztelésre a Tailwalk cég egyik casting botját. A gyártó a japán prémiumkategória „másodvonala”, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy a nagy nevek – Megabass, Deps, Evergreen – mellett próbál a piacon boldogulni. A „másodvonal” azonban itt nem a minőségre vonatkozik, hiszen a Fullrange széria botjait bátran oda lehet tenni a nagy nevek mellé, nincs kompromisszum. Szinte látom, hogy egy-egy Deps hívő most a szívéhez kap, éppen ezért sietek közölni: nem hasonlítgatok. A prémium márkák többek között attól (is) különlegesek, hogy stílusuk van. Mindnek más. Értelmetlen a rangsorolás, én sem teszem.5_2.jpg

Specialitás profiknak - valóban!

A Fullrange sorozat a Tailwalk felső kategóriás botcsaládja. Ahogy a japán gyártóktól megszokhattuk, széles modellválaszték áll rendelkezésre (pl. csak casting botból 12 db) és nem csak a különböző hossz-és dobósúly tartományokban, hanem az akciókban is. Pontosabban minden egyes bot egy adott felhasználásra, célra van tervezve, ehhez alapítják a mérnökök az akciót, a dobósúlyt, a hosszt a nyél hosszát, súlypontot, stb. Minden egyes darab átgondolt tervezés és „terepen” történő hosszas tesztelés eredménye az optimális teljesítmény érdekében. Kis hazánkban ez a szemlélet nem igazán jelent meg a legtudatosabb vásárlói réteget leszámítva, ezért picit én is hadd reklámozzam: a legnagyobb élvezet és a teljesítmény érdekében érdemes kifejezetten az adott célra alkalmas botokat választani. (Tudom, tudom, régen a Germina meg a Pajtás is fogott halat, de ezt majd máskor beszéljük ki.)4_4.jpg

Gyártói ajánlás: Használd széles körben gyors vontatással.

A rengeteg modellből teljesen találomra választottam ki a C63ML modellt, bár már kézbe véve érzékelhet volt, hogy a tavaszi csukás próbálkozásaimnál kiváló társra lelek benne. A bot 6 láb 3 inch, azaz kb. 190 cm hosszú, 3/16-3/4 oz (5-21 gramm) dobósúlyú. Akciója regular, azaz parabola jellegű, amire az oktondi horgász azt mondja hogy „takony”, az okos horgász meg azt mondja, hogy arra használom, amire tervezték! Nem olyan buták ám a japán mérnökök… A bot egyrészes, ami a prémium kategóriában szinte kötelező. A szállítást ugyan nehezíti, de cserébe növeli a blank érzékenységét, hisz kisebb a súly, nem törik meg a bot íve és optimális a gyűrűkiosztás. A blankon acélkeretes Fuji K szériás „tangle free”, azaz gubancmentes, SIC betétes gyűrűsor van.6_1.jpg

Nem kötekedni, fordítva fotóztam :D

A blank 99% karbon, nincs lelakkozva, ami manapság nagy divat. A gyűrűkötések kifogástalanok, de azt kell mondjam, japán boton én még nem láttam slendrián munkát, nem úgy mint az amerikai csúcstermék, 600 dolláros G Loomis NRX-nél ahol az építés minőségét az amcsi fórumokon nem éppen visszafogottan minősítik. Nincs túltolva a dizájn, elegáns, visszafogott a bot megjelenése, az orsótartó előtti csavarzár az egyedüli komolyabb díszítő elem, de ez is elég diszkrét. A „teli” EVA (Duplon) nyél kellemes, bár én a teszt jó része alatt becsomagoltam, hogy ne koszosodjon. De ránézésre nem lesz nehéz tisztán tartani. Kiemelést érdemel a végdugó feletti rendkívül elegáns „Tailwalk” feliratos fémgyűrű, amely a maga visszafogott eleganciájával szép. Sokan szeretik a Deps botokat azért, mert nem a „csicsával”, hanem a teljesítménnyel tűnik ki, a Tailwalk is valami hasonló filozófia szerint tervezhette meg a botok külalakját.

8.jpg

Elegáns, igényes, mondjuk a végdugóval nem sokat variáltak. 

Mint mondottam kimondottan csukázni terveztem a bottal, mégpedig csónakból. Erre a hossza különösen alkalmassá teszi, mivel pl. a rángató mozdulatoknál sem csapja bele a horgász a csónak oldalába. Én magam kifejezetten szeretek csónakból rövid bottal horgászni, a könnyűség (110 g), kezesség nagy előny, de a hal kivételénél is sokkal könnyebb kezelni. A bot lényegében minden csalit jól kezel, amit folyamatosan vontatni kell. Wobblerezni, de különösen spinnerbaitezni nagyon jó volt vele. Utóbbi csalitípusból a ¾ oz-s dupla kanalas modell nagy ellenállása már kicsit sok volt a botnak, de a kisebbeket szépen kezelte. Ilyenkor a blank egy kicsit ráhajlik a zsinórra, én magam wobblerezésnél nagyon szeretem ezt az akciót, a zsinór élénk lüktetést közvetít a kézhez, ezáltal a kapás is nagyon jól érzékelhető. Egy kedves cimborám, Szücs Péter választása is éppen ezért esett erre a botra, mert a kisebb csukás jerkbaitek vezetésénél egy játékosabb blankkal könnyebb életszerű mozgásra bírni a csalit. Van aki a jerkeléshez betonkemény botokat szeret használni, de ott könnyebb elveszteni a csalival a közvetlen kapcsolatot, így könnyen lehet, hogy a kapást sem érzékeljük. Számomra előny az is, hogy a kapás és bevágás pillanatában a bot inkább behúzza a horgot a hal szájába, mintsem beüti. A fárasztásnál pedig szépen leköveti a hal kirohanásait, így a halvesztés esélye kisebb. (Adtam már el egyébként kiváló, ám számomra túl kemény botot azért, mert sorra vesztettem vele a jó halakat, egyszerűen lerázták magukat.).3_4.jpg

Csukás jerkbaitek

Egy kis kitérőt hadd tegyek! Manapság rengetegen horgásznak pusztán rekreációs céllal és nem konyhára. A C&R, azaz Catch and Release (Fogd meg és engedd vissza) filozófiát valló horgászok számára fontos a hallal való kíméletes bánásmód és a túlélés esélyének növelése. Nem vitás, hogy a fenékről brutálisan feltépett, majd a kiemelés érdekében agyonfárasztott hal nagy eséllyel nem éli túl a fárasztást, így a nemes gesztus értelmét veszti. Minél keményebb egy bot, annál agresszívebb fárasztástechnikát igényel, mivel ha egy pillanatra is megszűnik a hallal való kontakt, a rugalmas botról könnyen elköszönhet a zsákmány. A lágyabb botok sokkal jobban követik a hal mozgását, kevésbé valószínű a horog kiakadása, ezáltal lehetővé teszik a sokkal kíméletesebb fárasztást. Úgy gondolom, hogy ez is sokaknak lehet manapság szempont.1_4.jpg

Botharapós fotó, hogy ti is lássátok!

Túl az általánosságok blabláján, a bot azzal okozott nagy meglepetést, hogy mennyire jól lehet vele dobni. A bottest a dobásoknál szinte a nyélig feltöltődik energiával és a dobás pillanatában igen robbanékonyan adja le, köszönhetően a jó minőségű karbon anyagnak. Az egyébként rosszul dobható, a levegőben is pörgő-forgó spinnerbaiteknél volt szembeötlő ez. Sokkal messzebbre nem tudtam őket dobni a légellenállás miatt, de az elérhető távolság sokkal kisebb erőfeszítéssel volt megdobható. Sokat segített ez az akció abban is, hogy a rajta lévő Lews Mach II Speed Spool orsó számomra eleinte kissé szokatlan mágnesfékjét megszokva gubancmentesen dobáljak. Extra gyors botoknál sokkal inkább szükséges egy haladó dobástechnika, így az ehhez hasonló akciójú pálcák a multival ismerkedők számára is vonzó lehetőséget jelenthetnek.7_1.JPG

Nem az a csúnya nagy, hanem egy szép kicsi ;)

Úgy gondolom, hogy ez a bot kiváló választás szinte minden wobbleres alkalmazásra. Csónakból optimális, partról nekem kissé rövid, bár a dobásoknál kompenzációt jelent a rugalmassága. A csalivezetésnél azonban jól jönne pár plusz centi. Kerektere alkalmassá teszi puhább szájú halak, pl. balin horgászatára. Dobósúlya univerzális, a legtöbb gyakran használt wobblertípust könnyen kezeli. A minőségre nem lehet panasz, olyan társra találhatunk ebben a botban, amely hosszú évekig megadja a kifogástalan funkció és élvezet örömét.

Szűcs Peti japánbot-mágus és professzor barátom értékelése: "Olyan wobblerekre kerestem fekete sügeres botot, amelyeket csónakból szeretnék jerkelve vezetni, olyan 5-17gr között mozognak súlyban és max 2-2,5 m-ig mennek le. ez tipikusan olyan módszer ahol a preferált botkarakterisztikára nincs egységes álláspont, ki a gyorsabb, ki a lassabb botot szereti a módszerhez. Mindkét végponthoz köthető pozitív és negatív hozadék is, és valószínűleg ez okán én egy köztes megoldást kerestem. Ami fontos volt, hogy a bottest jól "tölthető" legyen a kíván grammokkal is ami a dobástávot növelő tényező (ami ennél a módszernél tud fontos lenni) illetve a spicc legyen viszonylag gyors de játékos, hogy a kisebb pöccintéseket is jól át tudja adni viszont adjon némi laufot a csalinak az erősebb rántásoknál, kicsit nyúljon bele. a bot hosszára vonatkozó kívánalom az volt, hogy 190 cm-nél ne legyen hosszabb, hogy a rángatást kényelmesen, csuklóból lehessen végezni és ne kelljen attól félni, hogy a bottestet odaütöm a csónakhoz vagy a spiccet a vízbe. a nyél pedig fontos, hogy ne legyen hosszabb annál ami a kétkezes távdobásokhoz még éppen elég, ez az én esetemben az orsótartótól kb. olyan 22-23cm. Ezt ebben a botban találtam meg és használom nagy elégedettséggel. Csukára azért egy kategóriával erősebbet választanék."

Kategória

Szempont

Max pont

I.

II.

III.

Blank jellemzői

Falvastagság (kompresszió)

10

10

10

 10

Érzékenység

10

10

10

 9

Súly

10

10

10

 10

Szerelvények minősége

Gyűrű

10

8

7

 8

Horogakasztó

2

0

0

 0

Nyél anyaga

3

2

2

 3

Nyél minősége

3

2

2

 3

Súlyozható végdugó

2

0

0

 0

Kidolgozás minősége

Gyűrűkötések

5

5

5

 5

Lakkozás (felületkezelés)

5

3

4

 3

szerelvények rögzítése

5

5

5

 5

Díszítőelemek

5

3

3

 4

Általános benyomás

Egyensúly

10

9

8

 10

Ergonómia

10

9

8

9

Esztétikum

5

5

4

 5

Ár-érték arány

5

4

4

 5

Összesen:

 

100

89

 92

 89

 

90 pont

Mission possible: jó multit olcsón!

Nemrégiben olvashattatok a blogon az amerikai Lew’s cég két termékéről, a Mach Speed Stick botról és a Mach II spinning orsóról. A kombó jól vizsgázott, ezért kíváncsivá tett, hogy mit tud ugyanez casting verzióban. Végül csak orsót sikerült szereznem, viszont nagyon érdekes kihívásnak éreztem, hogy a kimondottan olcsó, 100 dolláros orsó hogy muzsikál a gyakorlatban. Sőt feltehető úgy is a kérdés, hogy lehet-e olcsón jó multiorsót venni?3_3.jpg

Idehaza tartja magát az az általános vélemény, hogy olcsó multiorsóval kínszenvedés horgászni, pláne tanulni. Úgy vélem, ez egyre kevésbé igaz. Kínai gyárak ontják magukból az egyre jobb minőségű tekerőket, így az olcsó szegmensben is egyre komolyabb minőséget lehet kapni a pénzünkért. Hogy ezek az „olcsó” orsók hosszabb távon milyen minőséget képviselnek, azt csak az idő és a használat dönti el, hiszen a bolt polcáról leemelt darab szinte biztosan nagyon szépen fut. De hogy a kopás, rozsdásodás kihívásainak melyik hogy áll ellent, azt csak a tartós használat tudja megmutatni.

A Lew’s igencsak igyekszik a nagy gyárak mögé felsorakozni és úgy tűnik, nem is eredménytelenül. A csúcskategóriás Custom Pro SLP orsó az Egyesült Államok legnagyobb horgász-szakkiállításán, az ICAST-on elhozta a legjobb édesvízi orsó díját. De ez nem elég, mert a Mach Speed Stick Inshore Model megnyerte a legjobb sósvízi bot díját, a Mach II casting bot és orsó kombó pedig a legjobb új kombó díját. Hoppá! Egy díj még lehet a „vak tyúk is talál szemet” esete, de mindjárt három? Az azért már valami.

Én a díjnyertes kombó orsójának elődjéhez jutottam hozzá, ami szerintem gyakorlatilag ugyanazzal a beltartalommal rendelkezik, mint a díjnyertes darab, így különösen izgalmas volt a gyakorlatban kipróbálni, hogy mit is tud az orsó ennyi pénzért.1_3.jpg

Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az olcsóság jelen esetben nem jelent minőségi kompromisszumot. A ház anyaga pl. szénszálas műanyag, de meglehetősen merev konstrukció, nincs „gagyi” érzete. Egyre kevésbé érzem azt, hogy ezek a grafit/műanyag orsóknak bármi hátránya lenne, a Daiwa és a Shimano is már a legmagasabb kategóriájú orsóinál is használ különböző fantázianevű műanyagokat (ld. Zaion, CI4) Ezen anyagok előnye a könnyű súly és az a tény, hogy az év hidegebb időszakának beköszöntével sem válik kellemetlenné az orsóházra tenyérrel történő ráfogás. A nagyhalas orsók persze érthető módon fémházasak, de általános édesvízi felhasználás mellett ez korántsem olyan fontos követelmény.

A dob sima alumínium, semmi extra, viszonylag mély, így az általam (lustaságból) alátét nélkül feltekert 0,12-es zsinór szinte elveszett rajta. Az orsót a gyártó az ún, „pogácsás” rendszerű mágnesfékkel szerelte fel, ami pl. régebbi Abu, vagy a legújabb Shimano modellekből lehet ismerős. A Daiwa más rendszerű mágnesfékkel dolgozik. Én annak idején röpsúlyos orsókkal tanultam multizni, így azóta is az áll közelebb hozzám, de a mágnesfékkel is elboldogulok. Nekem viszonylag lazára állított tengelyfék és a 10-es skálán 5-nél magasabb érték mellett már nem voltak gubancaim, jól repülő csalikkal, pl. vertikekkel tudtam kicsit lejjebb is menni. Az ismerkedés fázisában voltak csak gubancok, de aztán hamar összeszoktunk. Elvégeztem vele a szokásosnak mondható dobástesztet, a 10 grammos cseburaskafej 0,12-es zsinórral 39 méterre szállt, ami tökéletesen feltöltött dobbal és mágnesfékhez szokott kézzel még pár méterrel növelhető lenne érzésem szerint. Emlékeztetőül, eddig a Shimano Metanium áll az első helyen 45 méterrel, így kijelenthető, hogy a dobásteljesítmény pariban van az élvonalbeli versenyzőkkel. 
5a.jpg
A dizájn – mint azt már a spinning kombónál is említettem - vagány, modern, feltűnő. Vagy bejön valakinek, vagy nem. Az biztos, hogy a hozzá illő bottal egészen különleges, nem kimondottan visszafogott látvány.

Ha ki kéne emelnem egy különleges szimpatikus vonást, akkor az a 95 mm-es hajtókar lenne. Számomra ez a hossz sokkal kényelmesebb, kellemesebb, mint a 80 mm-es, átlagos hajtókar. Sokkal nyomatékosabban lehet hajtani, mint a rövid hajtókaros modelleket. A 7,5:1-es áttétel mindenesnek mondható. A gyártói zsinórbehúzás-adat 99 cm, ám a valóságban ez nem ennyi. Ekkora dobbal és áttétellel nem is lehet. Ez nyilvánvalóan elírás, kb. 70-80 cm a realitás.2_3.jpg

A másik különlegesség a feltűnően lapos dizájn, mely által akár kisebb kezű női vagy gyermekhorgászoknak is kényelmes lesz az orsó.

Az utóbbi 2 hónapban legalább 5 alkalommal volt nálam az orsó, más felszerelésekkel egyetemben. A sors mindig úgy hozta, hogy éppen más cuccal fogtam meg a halakat, végül mind Attila, mind én kipiszkáltam vele egy-egy jobbacskának nevezhető csukát. Ezek a másfél-két kilós halak a féket nem tették különösebben próbára, viszont fárasztás közben direkt rápróbáltam az állítgatásra, a fék nem tapadt, szépen, simán adagolta a zsinórt.4_3.jpg

Az orsó fényezése matt, ami érzékennyé teheti a karcokra. Tapasztalatom szerint a fényes, lakkszerű felületen kevésbé látszódnak a karcok. A teszt ideje alatt természetesen nagyon vigyáztam az orsóra, nem karcolódott, de a jövőbeli tulajdonosainak ajánlom a kiemelt odafigyelést a sérülésekre.

Az orsó összességében egy nagyon jó használható, kellemes szerkezetnek bizonyult. Az árkategória a használati értékben egyáltalán nem tükröződik. Persze akinek voltak már csúcskategóriás multik a kezében, az érzi a különbséget, de teljesen felesleges ilyen összehasonlításokat tenni, hisz ez az orsó nem akar több lenni annál, mint aminek készült. Trendi, vagány, belépő szintű orsó. Annak viszont tuti jó választás.

 

 

Kategória

Szempont

Max pont

I.

II.

Általános minőség

Festés

5

4

4

Összeszerelés

10

9

Holtjáték

10

Innováció

5

3

Szerelvények (hajtókar, fékcsillag)

5

4

Beállítások egyszerűsége

10

8

7

Használati minőség

Betekerés ereje

5

5

4

Futás simasága

10

8

Dobási tulajdonságok

10

9

Fék

10

8

Dizájn, ergonómia

Dizájn

10

9

Ergonómia

5

5

Ár-érték arány

5

5

Összesen:

 

100

 84

 78

Összpontszám: 81

Tavaszi kuriózum

Az idei szigorú tél végét a természet kirobbanó vitalitással üdvözölte. A szobafogság után a horgászember észt veszve rohan a vízpartra, megpróbál minden időt szeretett hobbijával tölteni, ám az élet és a család gyakran megálljt parancsol. Ezért már régóta fondorlatos terveket szőttem, hogyan csábíthatnám el a páromat horgászni, aki ugyan kétség kívül támogatja agyamentségeimet, ám pecatúrákon ritkán szegődött eddig mellém. A kezdők kedvét a haltalanság veszi el, a halfogás ugyanakkor maradandó élménnyé válik. Vajon hogyan tudnám a biztos halfogás élményében részesíteni kedvesemet?

Nemrégiben jártam bent Váradi Gyurinál a Profiblinker Horgászboltban, akihez éppen akkor érkezett meg a Tailwalk pálcák szinte teljes választéka. Válogattam a jobbnál jobb botok között, majd amikor meséltem, hogy Attila barátom Ausztriába készül, Gyuri a kezembe nyomott egy pisztrángos botot, hogy adjam oda neki kipróbálni. Attila ausztriai pecája elmaradt, a bot viszont nálam ragadt, így a két gondolat összeért: kitaláltam, hogy egy szép tavaszi hétvégén elviszem a páromat pisztrángozni.v5_1.jpg

A Malomvölgy csodái

Visegrád királyi városában az idilli Malomvölgy mélyén található egy kis tavacska, amelybe a tulajdonosok előnevelt szivárványos pisztrángot telepítenek azért, hogy a horgászathoz mit sem értő turista megfoghassa, majd elfogyaszthassa őket. A hely tehát a horgászat lehető legjobban lebutított formájáról szól, sportértéke nemhogy nulla, de mínusz csilliárd, arra azonban jó, hogy pl. gyerekekkel, vagy felnőtt amatőrökkel ismertessük meg a halfogás örömét. Zsebbenyúlós móka, mivel a kifogott halat el KELL vinni, de úgy gondoltuk, hogy egy kis pisztrángpecsenye nem is lenne rossz.v1.jpg

Kezdők szerencséje?

Na de milyen is egy pisztrángos bot? Láttatok már legyező botot? Olyat, ami nyélből hajlik és suhogtatás hatására szinte hullámzik? Nos ez is ilyen. Amikor először megráztam, el is szontyolodtam. Hogy lehet ezzel horgászni? Kemény, gyors botokhoz szokott kezemnek értelmezhetetlen volt ez a lágyság, ugyanakkor kíváncsivá is tett, hogy vajon mi az oka, hogy ennyire lágy botot készítenek erre a célra. Jelentem, megfejtettük és azt kell mondanom, nem butaság…v6_1.JPG

A parabola az kérem parabola!

A tavon mellettünk pergető kolléga egy kb. dunai mindenesnek kinéző pergetőbottal horgászott. Csalijára percenként vágtak rá pisztrángok, amelyek a kapás pillanatában hatalmas szaltókkal próbáltak megszabadulni a horogtól. Az általunk használt Tailwalk Troutia 62 XUL bot olyan lágyan tartotta a megakasztott halakat, hogy még a fonott zsinóron sem vadultak meg, nem ugrált egy sem. Nem sok pisztrángot fogtam életemben, de most megtapasztaltam, hogy a halak a kapás pillanatában eszeveszett vergődésbe, szinte remegésbe kezdenek, így nyilván a kemény botról azonnal lerázzák magukat, ellenben a lágy, parabola akciójú bot biztosan tartja őket. És tényleg! Nekünk nem ugráltak a halak, halvesztésünk nem volt.v3_1.jpg

Mohók a pisztrángok, bármit megesznek. 

A Tailwalk márka – fogalmazzunk így – a feltörekvő japán másodvonal egyik legfényesebben tündöklő csillaga. Másodvonal annyiban, hogy nincs akkora neve, mint egy Depsnek, Evergreennek vagy Megabassnak, a minőség azonban ugyanaz, vagy rendkívül közel áll hozzá. Botjaik kidolgozása olyan „japánosan” kifinomult, a kiegészítő dizájnelemek használata a minőségérzetet növeli. Kinézetük elegáns, de nem hivalkodó. Feltűnő a hihetetlenül vékony bottest, szerintem tömör, vagy minimális lyukat tartalmaz a blank.v8_1.JPG

A bot teljes hosszában dolgozik

Az általunk használt bot nemcsak hogy lágy, de igazán extra UL is, dobósúlya mindössze 0-4 gramm. Itt jön elő a lágyság másik előnye: az 1-2 grammos csalikat játszi könnyedséggel dobta párom is a kívánt távolságra, ami azért is nagy szó, mert korábban a multiorsó kezelését boszorkányos ügyességgel tanulta meg, a peremfutó orsó kezelése azonban nem ment ilyen egyszerűen. Most, hogy a dobás munkáját a bot lényegében elvégezte helyette, az orsókezelés csínját-bínját is könnyebb volt megtanulni.v8_2.jpg

A megfejtéseket kommentbe kérem! ;)

Nem vállalkozom arra, hogy a botról megmondjam, hogy jó-e vagy nem. Annyira más műfaj, mint amit én, vagy más átlagos horgász használ, hogy szinte értelmezhetetlen a mi standardjaink alapján. Ahogy a Tailwalk cuccokat ismerem, a minőség felsőkategóriás. A kivitelezés szép! A nagyon rövid, egykezes nyél felett egy gyönyörű fa betét találgató, amit egy szokatlan, amolyan retrós hangulatú fém orsótartó zár le. Különleges látvány, különleges érzés.v4_1.jpg

Kifinomult külső, különleges részletek, tökéletes kidolgozás

Szigorú teszt helyett inkább hadd osszak meg veletek néhány tapasztalatot és gondolatot. Mindannyiunknak megvannak a maga begyöpösödései. Nekem pl. az, hogy gyors botokkal horgászom, néha teljesen indokolatlan esetekben is. Most, hogy egy ilyen különleges botot vehettem kézbe, kicsit megint megróttam magam, hogy nyitottnak kell lenni az új, vagy más dolgokra is. Ezzel a bottal jó volt horgászni. A halak fárasztása fantasztikus élmény volt, de nagyon más, mint egy „hagyományos” bottal. El tudom képzelni ezt a pálcát patakos domolykós pecára szupermini wobblerekkel, vagy akár sügerezni is nano jigekkel. Ez utóbbi műfaj egyébként rendkívül népszerű Oroszországban és Ukrajnában, amihez kimondottan lágy botokat használnak. Keresem a lehetőségét, hogy kipróbáljak egy ilyet és megtapasztaljam, hogy a pergető világbajnokokat nevelő es-szovjet utódállamokban miért is népszerű ez a bottípus.

A pisztrángok egyébként finomak voltak, a táj gyönyörű, a társaság pedig a lehető legjobb. Párom arcán széles volt a mosoly, én pedig csak remélni tudom, hogy az elültetett magocska talán szárba szökken… �v7_1.jpg

A legenda újjászületése

Amióta elindult a blog, szerepelt a tervek között olyan emberek bemutatása, akik a horgászfelszerelések készítés terén valami újat, egyedit alkotnak. Csodálattal adózom annak, ha valaki – sokszor főállás és család mellett – nekiáll valami újat létrehozni, nem csak a maga, hanem a mások örömére is. Mert ne legyen kétség: jót és jól csinálni, csak szenvedéllyel, szerelemből lehet.dsc_0082.jpg

Nacsa Gáborról rögtön ez a kép alakult ki bennem, amikor megismertem. Termékei, a Cruelbaits csalik rendkívül gyorsan vívták ki megbecsült helyüket a magyar kézi készítésű csalik repertoárjában, de a külföldi csukahorgászok is egyre jobban ismerik a termékeit. A piac egyértelműen pozitívan fogadta a Godfather jerkeket annak ellenére, hogy idehaza nincs jelentős tábora a klasszikus glideres horgászatnak. Gábor azonban bátor volt, belevágott ebbe a projektbe, amellyel úgy gondolom, bizonyos értelemben iskolát is teremtett, a magyar horgászok széles rétegével ismertette meg ezt a csalitípust.c2.jpg

Jelen írás célja nem a Cruelbaits csalik „fényezése”, marketingelése, megtették ezt helyettünk sokan. Sokkal inkább az, hogy Gábort érte a szerencse, vagy inkább a sors neki kínálta fel azt a feladatot, hogy a magyar wobblerkészítés egyik legismertebb alakjának, Cservenák „Chervy” Péternek az örökébe léphetett. Chervy nevét minden magyar pergető ismeri, a termékei szinte mindannyiunk horgászdobozában megtalálhatók, számtalan csuka, süllő, harcsa és feketesügér esett áldozatául a fogós mozgásnak. Péter egy igazán széleskörű modellpalettát épített ki az évek során, szinte minden halfajra több speciális wobblert is készített, rengeteg színben, többféle súlyozással is elérhető voltak a termékei. Folyamatosan fejlesztett, javított a minőségen, ám sajnos a sors közbeszólt: Péter távozott az örök horgászmezőkre.

Chervy halak és a horgászat iránti szenvedélye mindenek felett állt, így utolsó kívánsága is az volt, hogy valaki őrizze a szikrát, képviselje azt a szív-lélek hozzáállást, amit ő is képviselt. Választásra Gáborra esett, aki elvállalta ezt a kétség kívül súlyos és felelősségteljes feladatot. Gáborral már régen terveztem beszélgetni a közép- és hosszútávú terveiről, amit leginkább egy közös peca, és csalitasztelés során lehetett voltan megejteni, de a szakmai és családi elfoglaltságaink nem tették ezt lehetővé mostanáig és ahogy elnézem a naptárat, ez nem is mostanában fog összejönni. Minden esetre a mondanivaló adott, az interjú létrejött.

Tesztpeca: Gábor, ha mindjárt egy játékos képzavarral kezdhetek, te vagy a Godfatherek atyja. Ezeket a csalikat megismerték és megszerették a magyar horgászok. Mik a terveid a közeljövőben:

Nacsa Gábor: Hálistennek tényleg nagyon kedvező volt a fogadtatás, nemcsak Magyarországon, de külföldön is. Számos észak- és nyugat európai horgásszal, horgász-szervezettel vagyok kapcsolatban, akiktől folyamatos elismeréseket kapok, egyre fokozódik az igény a csalijaim iránt. Nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy egy skandináv csukacsali-készítő arcképcsarnokba is beválogattak. Nagy megtiszteltetés olyanok közt szerepelni, akik túlzás nélkül állíthatom, hogy legendás gyártók és horgászok. c1.jpg

TP: Gratulálok! A dolog kezd túlmutatni a hobbi farigcsálás keretein.

NG: Ne is mondd, elé rendesen lefoglal, de nagyon szeretem csinálni és semmiképpen sem állhat meg a lendület. Szeretnék kapacitást növelni, és biztos raktárkészletet felhalmozni, hogy minőségi módon ki tudjam az érdeklődőket szolgálni. Ezt értem sebességre és kínálatra is. Hamarosan elindul a webshopunk, és a honlap angol nyelvű verziója.

TP:Térjünk rá a Chervyre! Egyelőre a Mágnessel kísérletezgetsz. Milyen munkafázisnál tartasz?

NG: Több mintadarab is készült belőle, de Péter dolgai között nem volt meg a pontos terv. A formát és a drótozást nem volt nehéz reprodukálni, de a súlyozással vannak még gondjaim, az elkészült darabok mozgása még nem összetéveszthetően olyan mint az eredeti. Ez valószínűleg azért is van, mert sok mindent változtattunk a tartósság növelés érdekében. Az első próbák most kezdik szelni a habokat. Ez alapján finomítjuk majd a súlyokat, és annak helyeit. hogy tökéletesen visszakapjuk az eredeti mozgást. Nehezebb feladat ez, mint egy új csalit megalkotni, de tudom, hogy meglesz hamarosan, ha csak erre tudunk koncentrálni.10_magnes.jpg

TP: A Mágnesen kívül melyik modellt akarod „feltámasztani”?

Mindig is nagy kedvencem volt a H-max Duo, ezt nagyon szeretném újragyártani, bár egy kétrészes wobbler elkészítése hatalmas kihívás. Aztán ott van egy béka, amely annak idején nem került sorozatgyártásra, ám egy nagyon igéretes koncepció volt. Ezekkel szeretném kezdeni a Mágnesen kívül, a többit meg meglátjuk, de 6-8 modellre biztosan sokan vágynak ismét. Amint a egyik modell készen van és a gyártási kapacitás adott, újabba fogunk kezdeni.dsc_0367.jpg

TP: A Cruelbaitsnél is tervezel új modelleket? Klasszikus csukás crankbaiteken nem gondolkozol?

NG: Szeretnék legalább egy új modellt az idén gyártásba tenni, hogy ne csak a Godfather legyen a palettán. De ezt csak azután tudom megtenni, ha a kapacitás bővítés alkalmazottal megvalósul. Megvan a fejemben a csali nagyságrendi formája, a súlyozás, és a kívánt mozgás. Ez még szintén egy jerk lesz, de teljesen más mozgáskultúrával. Crankekben azért nem is gondolkodom nagyon egyelőre, mert a Chervy elég jól lefed nagyszerű mozgású csalikkal olyan spektrumot amit szeretnék csinálni. pl éjszakai harcsás csorgós wobblerek.

TP: Péter kérése a szellemiség megőrzése volt. Mennyiben gondolod tovább az ő modelljeit?

NG: Nos a Chervy esetében ugye nem csak arról van szó, hogy letettünk 1 gépet ami most nem Budapesten forog, hanem Szegeden, és ugyanazt készíti sorozatban. Maga a test alak az, amiben nem kell nagyon agyalni, mert az a gép által adott, és a Péter idejében készülttel megegyező. Ellenben sok sablon például nem került hozzám, amiket újra kell önteni, és kitalálni a technikáját. Jó nyomon vagyunk, ma mágneshez, már egy szinte tökéleteset csináltunk több nekifutás után. Emellett probléma, hogy semmiféle adatom nincs a modellek súlyozásáról. Ezek klasszikus darabok ízekre szedésével nyerhetőek ki. Emellett az egyik kis gép működése sem reprodukálható teljesen számomra. Ezért modern és pontos gépeken több gyártási folyamatot átültettünk egyelőre kísérleti szinten. Mert a cruelbaits projekt nem engedett túl sok időt ezzel foglalkozni pillanatnyilag, és azt most nem hagyhatom magára. Az ott elért eredmények és kapcsolatok a Chervy számára is jelenthetnek előnyt.c3.jpg

TP: Faipari mérnökként otthonosan mozogsz a fafajták között. Tervezel az alapanyagon módosítani?

NG: Többféle fafajból készültek próbadarabok. Abachiból, Ayouseból, és kemény balsából is. A megmaradt alapanyagokból kiindulva a Chervyk sérülékenysége a nagyon puha alapanyagból eredeztethető, de a felületkezelés rétegrendjéből és anyagaiból is. Találtam minőségi balsafa forrást, ami valószínűleg a későbbi Chervyk alapanyaga lesz. Tehát fafaj váltás nem lesz, de anyagminőségi eltérés igen, és természetesen a Cruelbaitsnél kikísérletezett felületkezelést kapja majd jelen állás szerint. Ez az egész csali súlyát is elviszi, amit kompenzálni kell majd súlyozással. A második generációs mintadarabok már erről fognak szólni leginkább.

TP: Chervy a halála előtt különösen kreatív volt, új formákkal és anyagokkal egyaránt kísérletezett. Ezekből tervezel alkalmazni te is?

NG: Péter nagyon ígéretes kísérleteket folytatott pl. a nyelvek anyagával, egészen különleges, a kövezéseket is bíró karbon nyelvet alkotott. Ezek nagyon jók, de mi átlátszóban gondolkozunk. Találtam is egy távolabbi ismerőst, aki egy nagyon profi fröccsöntő cég vezetője. Ki gondolná, hogy ilyen céget is vezet faipari mérnök. Sokkal strapabíróbb víztiszta anyagok vannak manapság, amiket használni akarunk. Hiszem, hogy kompromisszum nélküli minőségű nyelvet fogunk tudni rakni az új Chervykbe. Emellett a nyelv rögzítésben kicsit változtatunk a könnyebb gyártás érdekében.  Természetesen a karikák és a horgok a Godfathernél megszokott kiváló minőségűek lesznek, ebben nem ismerek kompromisszumot.magnesek.jpg

TP: A színekben hasonló palettát terveztek, vagy egyedi dizájnnal készültök? Ákos, aki a Cruelbaits csalik művészi koncepciójáért felel, részt vesz a Chervyk festésének kidolgozásában is?

NG: Ákos része a csapatnak, szeretne festeni Chervy csalikat. Biztosan reprodukálunk kb. változatlanul klasszikus színeket, mint az SFC, vagy GFR, de lesznek részletgazdag festésű színek is. Legalábbis ezt tervezzük. Arról nem is beszélve, hogy kaptunk képanyagokat Péter kísérleti dolgairól, amiben igazán izgalmas színek is vannak, amiket életre szeretnénk kelteni, és megismertetni a nagyközönséggel.20170303_100227.jpg

TP: Nem gondolná az átlagos horgász, hogy mennyi munka van egy csali mögött. A Godfathernél szerzett tudás segít a Chervyk újragondolásánál?

NG: A legnagyobb probléma, hogy a csali jelen állás szerint nem gyártható könnyen azokkal a módszerekkel, amiket a Godfathernéklnél alkalmaztam, és vannak olyan részek is, amik sehogyan sem optimálisak. Ezen változtatni kell hamarosan. A legnagyobb kihívás a Chervyben az, hogy teljesen más anyagokkal más tartóssági szintre szeretnénk emelni változatlan mozgás mellett. dsc_0366.JPG

TP: Milyen volument képzelsz el? Tömeggyártás lesz, vagy megmarad az új Chervy a szellemiséget őrző, kis szériás, művészi, mondhatni „homemade” projektnek?

NG: A volumen az egyik legnagyobb kérs számomra, de Chervyből a 4 számjegy/modell biztosan reális szám. A gyártás munkaidő igényén sok fog múlni, hogy egy viszonteladói árrés belefér-e. Szeretnék azokba a boltokba beszállítani, ahol hagyományosan tartottak Chervy-t. De hogy árban mit fogunk tudni kínálni az legfőképp a gyártás hatékonyságon fog múlni. Teljesen más kihívás a Chervy projekt sok szempontból, de ha frappáns megoldásokkal nem 1,5 óra munkaidő megy el egy csali legyártásval akkor érhetjük a céljainkat.

TP: Köszönöm Gábor! A Tesztpeca csapat és talán minden horgász nevében kívánok neked kitartást ehhez a munkához, reméljük, hogy mindannyiunk örömére hamarosan megszületnek az új csalik. A blogon figyelemmel kísérjük a fejlesztőmunkát ls remélhetőleg hamarosan éles teszttel és fogott halakkal jelentkezhetünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Finesz? Jesz!

Rögtön elnézést is kell kérnem a cím kissé kínos szójátékáért, de hát igyekszik az ember valami frappánssal indítani. Aztán van, hogy összejön, van hogy nem. :D

Naszóval, mai témánk a bait finesse, ami kb annyit tesz magyarul, hogy finom csalis módszer. Kis hazánkban a széles közönség jobbára az UL, azaz ultralight megnevezést használja, ami alapvetően téves, mert kb 10g dobósúly alatt minden bekerül ebbe a kategóriába. A nemzetközi horgász szleng a „bait finesse” kifejezést használja, ebbe belefér az UL és a kicsit nagyobb csalik is, így e kifejezés a viszonylag finom, érzékeny botokkal űzött módszerek gyűjtőneve.

Hogy kinek mi a finesse, az szerintem szubjektív. Én alapvetően nagyobb csalikkal horgászom, így nálam magasabban van az ingerküszöb, de aki a 0,02-es zsinórok mágusa, az most nyilván összevonja a szemöldökét. Szerintem ezen ne ragadjunk le, én a mai tesztünk alanyát besoroltam ebbe a kategóriába. Áldozatunk a Dragon egyik újdonsága, az XCT Superfast botcsalád 3-16 grammos verziója.1_2.jpg

A kiválasztott bot multis bot, így a ráírt dobósúly érték szerint 3 grammtól „működik”, így úgy gondolom, a legfinnyásabb casting guruk is rábólinthatnak némi hümmögés közepette, hogy ez még belefér a Bait finesse kategóriába, még akkor is, ha a gyártó szerint ML azaz medium light, közepesen könnyű a besorolása. 3 grammnál kisebb súlyt dobni multival amúgyis problémás, így szerintem lendüljünk is túl ezen.

A Dragon magyarországi képviselete ráadásul azzal lepett meg, hogy kezembe adta e bot spinning verzióját is, amelyhez orsót is kaptam. Az első tesztek során azonban a casting verzió rabolta el a szívemet, így jobbára ezzel horgásztam. A spinning verziót külön fogom tesztelni, illetve kifejezetten dobástesztet szeretnék velük csinálni, hogy egy örök dilemmával kapcsolatban is legyen gyakorlati mutatvány: melyik felszereléssel lehet nagyobbat dobni.2_2.jpg

Na de vissza a casting bothoz. A Dragon cég egyértelműen a közép és felsőkategóriát célozta meg a termékeivel. Van olyan bot is a cég kínálatában, amely a klasszikus nagy japán prémium gyártók modelljeihez közelít árban, az általam kipróbált modell viszont a maga 43 ezer forint körüli árával a felső középkategóriát képviseli. Manapság ez az árfekvés messze nem kiugró, még akkor sem, ha sokaknak ennyi pénz jelentős összegnek számít.

Azért örültem ennek a tesztnek, mert a tavasz ébredésével mindenképpen szerettem volna egy-két feketesügeres pecát és a bot ehhez ideális partnernek látszott. Egy Shimano Aldebaran BSF XG orsót tettem a botra, rajta 0,08-as Dragon Nanocore X4 0,08-as zsinórral. A felszerelést kézbe véve rögtön feltűnik, hogy a bot nem véletlenül kapta a Superfast nevet. Valóban gyors, spiccakciós bot. A „super” jelzőt annyira nem érzem indokoltnak, számomra a sima „fast” karakter jobban ráillik.3_2.jpg

A minap tette fel a Facebookon azt a kérdést valaki, hogy pontosan mit is jelent a botoknál a gyorsaság, illetve a gerincesség. Úgy tapasztalom, hogy ezek a fogalmak sokszor keverednek, így indokolt kicsit rendet tenni. A külföldi gyártók „fast” alatt azt értik, hogy a bot spiccakciós, vagyis a botvég hajlékonyabb, míg a bottest erősebb. Minél „lassabb” (moderate, regular, vagy slow) egy bot, annál egyenletesebben veszi fel terhelés alatt a „C” betű formáját. Miért is lényeges ez? Minél lassabb egy bot, annál jobban követi le a megakasztott hal kitöréseit, annál kevésbé valószínű, hogy leakad a zsákmány. A lassúság azonban az akasztás rovására megy, így az ilyen botok inkább a puhaszájú halak (domolykó, pisztráng) fogására alkalmasak, amelyeknél nem kell nagy átütő erő az akasztáshoz. Ha keményebb szájú halakra horgászunk, úgy célszerű egyre keményebb botokat használni, így haladhatunk a „fast” akció felé. A gyorsaság fogalmával sok átfedést mutat a gerincesség kérdése. Általában a gyors botok egyben gerincesebbek is, de itt is vannak különbségek. Minél drasztikusabban megy át a finomabb spicc a keményebb bottestbe, annál gerincesebb a bot. Pl. nagy süllőre, csukára kifejezetten célszerű minél gerincesebb botot használni (gumicsalis horgászatnál különösképpen), hogy meglegyen az akasztáshoz szükséges átütő erő, hiszen ezt nem a spicc, hanem a bottest alsóbb része fogja bevinni. Kicsit persze ez leegyszerűsítő megfogalmazás, de a lényeg ez. Végül pedig ide tartozik a feszesség kérdésköre. Ez általában a bottest anyagával, gyártástechnológiájával függ össze. A feszes bot egy rázás után gyorsan visszaáll az alaphelyzetébe, a bottest gyorsan csillapítja a rezgést. A tiszta karbon botok többnyire elég feszesek, minél kevesebb a karbonszálak közti gyanta, annál inkább. Ha ennek aránya nő, vagy akár a karbon mellett üvegszálat is tartalmaz a blank, akkor már sokkal lötyögősebb bot lesz a végeredmény. A karbonrétegek kompressziója, a keresztszálak, a gyűrűk minősége, súlya mind-mind hatással van a feszességre. Végül van még egy szempont, az érzékenység kérdése. Érzékeny botnak azt nevezzük, amelyik a legkisebb rezdülést, jelet is közvetíti, míg a kevéssé érzékeny botokat én speciel butának szoktam nevezni. Tegye fel a kezét, aki a fentiekből megértette, amit mondani akartam! Remélem azért vagytok páran… :)5_1.jpg

Fontos! A fenti jelzők NEM minőségi kategóriák! Tehát nem az a jó bot, ami minél gyorsabb, vagy gerincesebb. Egy pisztrángos, domis pályán tuti megőrülnétek egy ex-fast bottal, mert minden hal lerázná magát. Az érzékenység egyértelműen minőség kérdése, a karakter azonban a felhasználási célhoz igazodik. Azt a botot kell megvenni, ami az adott célra való, nem azon hisztizni, hogy milyen ócska a lassú bot süllőzni. Nem ócska az, hanem te döntöttél rosszul, mert nem a megfelelő pálcát vetted meg!

Nos akkor értékeljük a botot! Én inkább sima fast karakterűnek mondanám, de az biztos, hogy ebben a dobósúly kategóriában kifejezetten gyorsnak mondható a konkurensek mezőnyében. A gerincesség megfelelő, az érzékenység kiváló! A feketesügér pecához kifejezetten jó választásnak tartom, de el tudom képzelni könnyebb süllőzéshez is, bár jobb halnál azért akadnának gondok az akasztással. Persze, hisz nem nagyhalas bot! A gyűrűsor K szériás, acélkeretes Alconite. A gyűrűzés elég aprócska, de vékony zsinóroknál ez nem jelent gondot (más botoknál úgy tapasztaltam, hogy még nyárfavirágzás esetén sem), viszont hatalmasat dob a blank érzékenységén, ugyanis a gyűrűk súlya nem nyeli el a közvetített jelet. Érdekes módon, a gyártó szerint a blank falvastagsága nagyobb a megszokottnál, de én nem éreztem ezt, nem vált a bottest a saját súlyánál fogva „lustává”. Számomra roppant szimpatikus, hogy a gyártó nagyon sok információt megad a botról a blank technológiájától kezdve a lakk anyagáig (!), ebből arra következtetek, hogy nincs rejtegetnivalójuk, büszkék arra, hogy a részletekbe menően is odafigyeltek a bot minőségére. Kimondottan tetszik a vékony bottest, a nyél anyaga (rubber cork) ránézésre ugyan nem olyan szép, ám szerintem kiemelkedően praktikus: nem látszik rajta a parafánál oly bosszantó koszosodás és az EVA-ra jellemző kifényesedés.

De sok a duma, nézzük a gyakorlatot! Tavaszi feketesügerezéshez általában kisebb suspending wobblereket használok, amiket lassan pöcögtetve, megállítva vezetek. Ez a bot inkább gumizáshoz lett megalkotva, ugyanakkor a finom spicc gyönyörűen kezeli a wobblereket. Számomra semmilyen akadályt nem jelentett az XF akció. A wobblerezés nem igényel elemi átütő erőt, inkább behúzzuk a wobblert, mintsem beütjük. Sokáig bogarásztunk a jónak vélt helyeken, de nehezen találtuk meg a halakat, ám egyszer csak egy nagyon éles pendülés törte meg a monotóniát és a bevágást követően máris komoly ellenállást érzékeltem. Halam a hideg víz ellenére meglehetősen keményen küzdött, de jól akadt, így nem volt kétséges, hogy csónakba emelem. A bottal remekül tudtam kontrollálni a 40 centi feletti feketesügér kirohanásait, egy másodpercig sem volt olyan érzésem, hogy ő irányítana. A bot ugyan hajlik, de pont eléggé keményedig fel ahhoz, hogy nagyonis biztos kézzel tudjam irányítani a zsákmányt.6.JPG

 A múltkorokban kaptam olyan kritikát, hogy időnként túltolom a dicsérő jelzőket. Beláttam, ez jogos. De most mégiscsak a dicséret hangján kell szólnom. Ez a bot jó! Nemcsak szerethető, de kimondottan jól használható, sokoldalú. Aznap még volt velem 3 másik tesztelendő bot, de azokat alig vettem kézbe, annyira magával ragadott az érzés. Szerintem ennél kisebb dobósúlyú casting bot már a sokoldalúság korlátját jelenti, ez a bot azonban kellően sokrétűnek bizonyult. Megjegyzem, a 16 grammnál már nem igazán érzi jól magát, nekem olyan 10-12 grammig volt vele kellemes érzésem. Kifejezetten jó ár-érték arányúnak tartom, minőségileg egyértelműen a felső középkategória krémje. Ajánlom feketesügerezéshez, elsősorban csónakból a hossza miatt. Csapósügerezni is alkalmas, ha nem mikrojigekkel kergetjük az apraját. Szerintem balinos, jászos pecára is kifejezetten jó lehet, ahogyan pl. egy kősüllőzésben is szuper társ. Kiváló kiscsalis allround bot, remek ár-érték aránnyal.

 7.JPG

A pontozást most csak ketten végeztük Attilával, mert nem tudtuk harmadik személlyel kipróbáltatni, aki nem a forgalmazó embere. És jól tudjuk, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze…;)

 

Kategória

Szempont

Max pont

I.

II.

Blank jellemzői

Falvastagság (kompresszió)

10

8

8

Érzékenység

10

8

9

Súly

10

9

8

Szerelvények minősége

Gyűrű

10

8

8

Horogakasztó

2

2

2

Nyél anyaga

3

2

2

Nyél minősége (parafa)

3

2

2

Súlyozható végdugó

2

0

0

Kidolgozás minősége

Gyűrűkötések

5

3

5

Lakkozás

5

3

4

szerelvények rögzítése

5

4

4

Díszítőelemek

5

3

3

Általános benyomás

Egyensúly

10

8

9

Ergonómia

10

8

10

Esztétikum

5

4

4

Ár-érték arány

5

4

5

Összesen:

 

100

78

82

 

Átlag: 80 pont

 

Jó nap, jó társaság – Horgászshow 2017


Amennyire a Fehova évről-évre veszít a súlyából, úgy izmosodik a Horgászshow. Be kell látni, ez a rendezvény vált a honi pergető szakág seregszemléjévé a legtöbb fontos piaci szereplő erre a rendezvényre időzíti erőforrásait. Így volt ez idén is. Persze ne gondoljatok továbbra sem grandiózus dolgokra, de azért jóval minőségibb a felhozatal, mint a másik rendezvényen.

Továbbra is elmondható, hogy kiállítást a forgalmazók és nem a márkaképviseletek dominálják. Ezek közül szinte egyetlenként emelkedett idén ki a Daiwa, amely a szokásosan grandiózus standdal készült, ahol csak termékbemutató volt, árusítás nem. Viszont szépen kirajzolódik a trend, hogy egyes forgalmazók egyben márkaképviseletté is válnak, egyes márkákat „einstandolnak” az élelmes fogalmazók.

A túrát a Wobblerek.com standján kezdtem, akik túl sok újdonságot nem hoztak, ám fellelhető volt a standjukon a jól ismert prémium minőségű japán csalik egészen elképesztő választéka, illetve az egykori „szovjet blokk” felől érkező, kiváló minőségű termékek (Crazy Fish, Favorite). Azért Varga Pali főnök lelkesen mutogatta az új, nagyon limitált példányszámú felszíni csalikat, más wobblereket. Ezek a csalik néha meghökkentő árakon vásárolhatók meg, azonban némelyik szabályos műalkotás, szemet gyönyörködtető kivitelű ipari műremek. A halakat nem is feltétlenül ez „hatja meg”, de a hihetetlen mennyiségű innováció é szokatlan megoldások az agyonhorgászott vizeken is komoly fegyvert adhatnak a kezünkbe. Ízelítőként pár kép….01_wcom_1.jpg

02_wcom_1.jpg

A színpadon időközben megkezdődtek az előadások, Szabó Zoli, a Show örökös házigazdája belekezdett a jól ismert savazós, ironikus stílusában lökni a sódert. Mindeközben suhogtatta a japán ipar csoda felszereléseit. A legújabb Ever Green, Megabass, Deps botok sorjáztak mellette az állványon. Mindenkinek azt kívánom, egyszer vegyen kézbe egy ilyen felszerelést, tapasztalni fogja, hogy a japán mérnökök szinte felfoghatatlan magasságokba tudják emelni a technikai tökéletességet. Zoli és a Fishmedia Kft. idéntől a Plus Fishing magyarországi képviselője, így ezekek a felszerelések rajta keresztül immáron megrendelhetők.03_plusf_1.jpg

Utam innen a Zandertime standjára vezetett, ahol újfent meggyőződtem az Xzoga botok kiemelkedő minőségéről, erejéről, valamint konstatáltam, hogy a honi vertikális csalikínálat túlnyomó része itt található. 04_zander.jpg

A standon Varga Vilmos harcsa-világrekorder tolta a vagány dumát, dedikálta könyvét és szelfizgetett a rajongókkal. Gyorsan le is akasztottam a nevével fémjelzett Fishmagnet vertikális csaliból egyet a polcról és össze is álltunk egy vigyorgós, metalvillás fotóra. Rákkenroll!06_vili_1.jpg

Vili eztán el is viharzott a színpadra, ahol egy súlyzótárcsát lóbálva (és közben nagyokat nyögve) demonstrálta az Xzoga pálcák valóban megdöbbentő terhelhetőségét. Metál az ész :D07_xzoga_1.jpg

Móri Pisti és a Webfishing csapata mindenhol ott van, állócsillagok ők a horgászrendezvények égboltozatján. Ide mindig örömmel jövök, kedves kiszolgálás, baráti csipkelődés és nagy kacagások garantáltak. No meg Pisti mindig összehoz valami különlegeset, most pl. az Antax kiváló minőségű, kézzel készülő wobblereit, valamint a Monarch Dok nem kevésbé igényes fa és gumicsalijait. Élmény ezeket a délszláv műremekeket nézni, és használni. Pszt, annyit elárulok, hogy a kedvenc harcsacsalim is egy Monarch Dok modell…;)05_monarch.jpg

Mata Józsi standján mindig magasra csap a hangulat, főleg hogy kiváló cimborák is együtt dolgoznak a Mesterrel. Idén valami különleges új fényezést kaptak a wobblerek, amelyek olyanok lettek, mintha csillagporba panírozták volna őket. Ránézésre Matáé most a kézműves wobblerpiac egyik legminőségibb festése, ha kész lesz a 9 és 11 centis shad csalija, okvetlen rendelek és a gyakorlatban is tesztelem.09_mata-meta_1.jpg

Összefutottam a magyar wobblerkészítő piac másik kiválóságával, a Godfather jerkek atyjával, Nacsa Gáborral, aki nemcsak saját bizniszét viszi, de Cservenák „Chervy” Péter örököse is. Készül az új Mágnes, aminek #3 sorszámú példányát Gábor nekem ajándékozta, amelyet rendkívüli megtiszteltetésnek tekintek. A tesztelés ez esetben nem hobbi, hanem erkölcsi kötelesség, részben Péter szellemének méltó ápolása, másrészt Gábor munkája iránti tiszteletből. (Mellesleg Gábor Bendegúz fia majdnem ellopta a showt, óriásit cimbiztünk a kislegénnyel, baromi stramm kölyök, gratula hozzá!)10_magnes_1.jpg

A Dragon standjával kapcsolatosan mindig nagyok a várakozásaim, amit sosem múlnak alul. Szinte közhelyszerűek a kiváló minőségű zsinórjaik, illetve figyelemre méltó minőségű botokat forgalmaznak. Mérten Bandi a Tisza-tó fenegyereke kísért végig a modelleken, amelyek közül a CXT FastCast modelleken ejtettem először le az államat. Bámulatos minőségű, a legnagyobb japán gyártókhoz mérhető pálcák ezek, nem mellesleg igencsak csinosak is. Az orsótartó feletti áttört fém dísz igazi prémium életérzést közvetít. E modellcsaládtól alig van lemaradva minőségérzetben Millennium sorozat, amely jóval kedvezőbb árfekvése ellenére szintén meglepően jó minőséget mutat. Kiváló ár-érték arány! A cégtulajdonos Bíró János nagyon érdeklődőnek mutatkozott blogunk tevékenysége iránt, így annyit elárulhatok, hogy hamarosan találkozhattok néhány Dragon felszerelés tesztjével.08_dragon_1.jpg

Ratkai Miki barátom dolgát nemrégiben nagyon felvitte az Isten, hivatalosan is címlaplánnyá, akarom mondani teszthorgásszá vált a Mikado cég színeiben. Miklós a Közép-Tisza igazi fenegyereke, minden hájjal megkent horgászmestere, a süllők vele riogatják az ikrából kikelő ivadékaikat. Ilyen mester kezében egy jó felszerelés halálos fegyver, márpedig a Mikado standján nem volt hiány ilyenekből. Sőt azt kell mondanom, hogy a nap meglepetését ez a cég produkálta, a Kamisori botoktól leesett az állam. Mástól is, de Miki olyan ütemben adta kezembe a jobbnál jobb cuccokat, hogy elfelejtettem dokumentálni őket. Mindegy, Nyeső Csabi főnök szintén igényt tart egy tesztelésre, így hamarosan egy Mikado termékekről is lerántjuk a leplet.11_miki_1.jpg

Időközben a színpadon is volt jelenésem, Szabó Zolit interjúvoltam a multizással kapcsolatos tévképzetekről, bár interjúvolni nem nagyon kellett, mert lökte a rizsát, mint akit felhúztak. Én meg (kivételesen) roppant hálás voltam ezért, mivel az éjszakai 3 óra alvás után nem igazán voltam formámnál. Még jó hogy dobálni nem kellett J Később a blogról szóltam pár szót azokhoz, akik még nem ismerik ezt a kezdeményezést.13_eloadas_1.jpg

A Daiwa a világ egyik vezető horgászcikk gyártójaként minden évben grandiózus díszletek közt mutatja be az újdonságokat. Megmondom őszintén, hogy most nem annyira az orsókra koncentráltam, hanem a fehovás Prorex AGS élmény után a botokat vettem szemügyre. El is csíptem Hernyák Aurélt egy tárlatvezetésre, aki egymás után varázsolta elő nekem a szebbnél szebb, jobbnál jobb botokat. Őszintén szólva, a régi Zillion botszéria óta a Daiwa nem tudott olyan botot felmutatni, amely előtt térdre, imára hullottam volna, de most megint olyan botokat vehettem kézbe, amelyek közelítik azt az élményt. Mondanom sem kell, hogy a csúcskategóriás Steez AGS fantasztikus bot. Komolyan, ez a karbon gyűrűkeret egészen elképesztően érzékennyé teszi a botokat, személy szerint örülök, hogy a Daiwa lehozta ezt a technológiát a középkategóriába is. Emellett is láttam még roppant kellemes kis pálcákat, de ekkor már kicsit kutyafuttában nézegettem dolgokat, mert vészesen fogyott az időm. Az orsókba csak beletekertem, álom simák, szépek, stb, Györke Zoli felajánlásával élve nemsokára szerét ejtem végre a Daiwa orsóiban való alaposabb elmélyülésnek, mert nem állapot, hogy még egy szó sem esett róluk a blogon. ;)14_daiwa.jpg

Végül egy félreeső sarokban nagy meglepetés ért, a Lews mellett egy másik amerikai márka is megvetni készül a lábát kis hazánkban, ez pedig a 13 Fishing. A tengerentúlon az egyik legnevesebb USDM gyártó a 13, idehaza egyelőre alig ismeri valaki, viszont egy igazán innovatív gyártóról van szó, amelynek termékei rendre oroznak el rangos szakmai díjakat a nagy versenytársak elől. Egyelőre két jobbos modellt lehetett csak tekergetni, megkülönböztetett érdeklődéssel várom a cég terjeszkedését, kifejezetten fogom keresni a tesztelés lehetőségét.15_thirteen.jpg

Végül említést érdemel Papa Maci Alex, aki 2 Gamakatsu botot mutatott be az érdeklődőknek. Ezt a márkát idehaza csak a horgairól ismerjük, ám japánban prémiumkategóriás botokat is készít. Ezek közül lehet majd Alexnél rendelni, kíváncsian várom a lehetőséget a személyes kipróbálásra, amit egy nyári közös horgásztúrán meg is fogunk ejteni.

Na, hát én ennyit a 2017 tavaszi Horgászshowról. Nekem tetszett, nem unatkoztam. Sok jó terméket láttam, sok újdonságot találtam. Sok új márka jelenik meg, amit örvendetesnek tartok. A multik piacán is szépen jönnek fel az idehaza feltörekvőnek minősíthető márkák is, nagy örömömre. Bámulatos a fejlődés, ami nekünk, horgászoknak nagyonis kívánatos folyamat. Ebben a folyamatban kívánunk nektek e blogon keresztül megbízható, pártatlan és lehetőség szerint objektív mérceként segíteni az eligazodást.12_palinka.jpg

Pápá :D

16_bye_1.jpg

 

Amerikából jöttem!

Elképesztő ütemben fejlődik a horgászpiac, hihetetlen a választék, nagyon nehéz az új orsó- bot és egyéb kiegészítők özönében eligazodni. Amikor azonban egy új márka színre lépésének vagyunk tanúi, az mindig különösen érdekes. Magyarországon – ahogy a világ más részein is – különös kultusza van a JDM, azaz a japán belpiacos márkáknak, modelleknek, de vajon mi a helyzet az USDM, azaz az amerikai piacos dolgokkal? Nem sok amerikai márka jelent meg a hazai piacon, ezért különösen kíváncsi voltam a Lew’s (ejtsd: lúz) termékeire. Időpontot egyeztettem hát az importőrrel és lehetőséget kaptam az árukészlet szemrevételezésére.08.jpg

A FEHOVA-n már szemet szúrt a cég egyik csúcs orsója, igen kedvező benyomásaim voltak róla, ugyanakkor kifejezetten a szortiment alsó középkategóriás termékeire voltam inkább kíváncsi, hiszen ez lesz várhatóan a legjobban fogyó szegmens. Szemet is szúrt a Mach 2 széria kissé harsány, de mégis vagány, vonzó dizájnja, így választásom az alábbi termékekre esett:

Bot: Mach II Speed Stick MHAPSR „All purpose”

Dobósúly: 1/8-1/2 oz (3,5-15 g)

Hossz: 6 láb 9 inch (2,06 méter)

Akció: Fast (gyors)10.jpg

 Orsó: Mach II Speed Spin MH2 3000

Áttétel: 6,2:1

Csapágyak száma: 9+1

02.jpg

Bár a fenti kombó a cég termékein belül belépő szintnek számít, mégis több olyan tulajdonságuk van, amely inkább a magasabb kategóriák jellemzője. A bot pl. egy részes, ami a kis Polskis horgásztársakat nem fogja boldoggá tenni, ellenben fárasztásnál tökéletes hajlási ívet produkál. Az orsó összesen 10 csapágyat tartalmaz, ami ebben az árkategóriában szintén nem szokványos. Vajon a használati érték is tükrözni fogja ezt a minőséginek tűnő beltartalmat?01.jpg

Megkerülhetetlen a dizájn kérdése. Kétség kívül figyelemfelkeltő ez a zöld gumis megoldás, vonzza a szemet, mondhatni fancy, szexy, trendy :D A sok unalmas, megszokott parafa és EVA nyél mellett üdítő változatosság. Szerintem kifejezetten vagány! A tengerentúlon egyébként most rettentő nagy divat ez a gumi nyél, más gyártók modelljei (ld. pl. Kistler Magnesium) is készülnek ilyen dizájnnal. Tény, hogy mind a botnyél, mind az orsó fogantyúja rendkívül kellemes, (vizesen is) csúszásmentes fogást biztosít, amelyet a használat szempontjából rendkívül örömtelinek tartok. A kosz viszont hamar meglátszik rajta, de a parafával ellentétben erről egy körömkefés kezeléssel maradéktalanul eltávolítható. A bot egyébként nélkülözi a hivalkodó dizájnelemeket, az orsótartó bár egy egyszerű műanyagöntvény, a fogása kifejezetten kényelmes, ügyesen elrejtették a meneteket a komfortos fogás érdekében. A lakkozott gyűrűkötések szépek, a blank azonban nincs lakkozva, matt fekete, „natúr” felület. Az orsó számomra egy kellemes, nem túldizájnolt, jól kinéző modell. Különösen tetszik a hajtókar, ami sok gyártó meglehetősen vastag, durva megoldásai helyett kecses és örvendetesen hosszú.03.jpg

Külön szót érdemelnek a gyűrűk. Első pillanatban szemet szúr a Microwave keverőgyűrű, amelyre roppant kíváncsi voltam. Vajon egy új „parasztvakítás”, vagy ténylegesen bír használati értékkel? Elvileg hosszabb dobásokat ígérnek a fejlesztők, amit még élesben is azért nehéz ellenőrizni, mert ugyanilyen, ám hagyományos gyűrűvel szerelt bottal kéne összehasonlítani, ami bajosan megoldható. A dobásoknál minden esetre figyeltem a zsinór lefutását, meggyőző módon tompítja az orsó dobjáról lepörgő zsinór ide-oda csapkodását. Én elhiszem, hogy ez segíti a dobást, mivel a keverőgyűrű után már valóban egy vonalban fut a zsinór. A többi gyűrű szintén érdekes, a gyűrű bélése valamilyen fém, illetve a gyűrűtalpak is „teli” dizájnt kaptak. Ennek lényegét nem igazán értem, minden esetre – ha ez számít – egyedi megjelenést kölcsönöz a botnak.04.jpg

Az orsóra a termékvonalhoz illő Speed Line APT 8 braid zsinórt tekertem, 0,12-es méretben. A zsinór dobozán 6 lb szakítószilárdság szerepel, azaz 3 kiló. Bullshit! Az amerikai piacos zsinórok mindig alul vannak kalibrálva, még akkor is, ha csomózott szakítószilárdságot tüntetnek fel, azonban a magyar piacra szánt zsinórok rendszeresen felül vannak minősítve. Az igazság a kettő között van, ez a zsinór is jóval erősebb, az elakadásoknál néha igen meggyűlt a bajom a beszakítással. Ami feltűnt, hogy nagyon kemény bevonata van, ami kissé sprőddé teszi a zsinórt, ellenben nem kopik és kifejezetten jól "vágja" a vizet. Hasonlít az érzés a Nanofilhoz, persze azért annál jóval lágyabb. Az első dobások után kicsit felpuhult a zsinór, sokkal kezesebbé vált, ugyanakkor nem vettem észre, hogy a színét, ezzel együtt a bevonatát dobta volna. Első blikkre jó kis zsinórnak tűnik, pláne hogy mennyibe kerül. (Összehasonlításképpen: Attila mellettem 0,08-as Nanofillal horgászott, ahol ő 8 grammal tette le a csalit, ott nekem 12 g kellett. Nem olyan drámai a különbség ahhoz képest, hogy nominálisan másfélszeres a méret.)05.jpg

Na de lássuk a medvét, azaz a halakat! Attilával a tiszai jég elolvadása és 2 árhullám között levonultunk a Tiszára, hátha 1-2 süllőt ki tudunk piszkálni. Amikor a botot kiválasztottam, lelki szemeim előtt inkább valamilyen wobbleres próba lebegett, ebből lett egy kőkemény tiszai jiges próbálkozás. A Tisza áradó, gyors vízzel fogadott bennünket, amely nagyobb súlyok alkalmazását kívánta, ám a partszélek 12-14 grammos fejekkel meghorgászhatók voltak, így többnyire belül maradtam a gyárilag ajánlott dobótartományon. Az nyilvánvalóan kijelenthető, hogy ez a bot nem az a kimondott jiges pálca, ám mégis úgy gondolom, megbirkózott ezzel a feladattal. A gyors, áramló vízben szépen mutatta a jigfej lekoppanását és az érzés is átjött. Sajnos a napot mindössze 2 rontott kapással megúsztam, így hallal nem, ám egy szép fatuskóval teszteltem a fárasztási képességeit. Az áramlásban bukdácsoló fatuskó kitöréseit, „fejrázásait” szépen kibalanszírozta a bot, így magabiztosan tudtam nyakon ragadni zsákmányomat, sőt a fotót is megoszthatom veletek. Hahaha :D09.jpg

Rá pár napra végül egy másik vízen egy süllőcskét is csónakba tereltem vele, a bot szépen tette a dolgát.07.jpg

Az orsó kifejezetten jó benyomást tett rám. Jól összerakott, szépen dizájnolt darab, amely megbízhatóan teljesített a nem éppen könnyű tiszai körülmények között is. Egy orsó értékét nyilván nagyban befolyásolja a tartóssága, ebben – bármennyire is szeretnék – nem tudok véleményt mondani. Az orsót nem bontottam meg, ám a robbantott ábra tanulmányozása alapján úgy látom, hogy kellően sok helyen van csapággyal megtámasztva a tartósság érdekében. A hajtást a gyártó sárgaréznek írja (brass), ami nyilván valami réznél keményebb ötvözet (talán bronz?), de legalább nem alumínium, ami számomra megnyugtató. Az anyagminőség persze szemrevételezéssel nem állapítható meg, majd az idő megmutatja mit ér, de egy 80 dolláros orsóhoz képest kimondottan biztató a műszaki tartalom és a használati érték is.

Ami kimondottan tetszett, a felkapókar kifejezetten erős ollórugója, szinte csak kézzel lehet visszahajtani, a „beletekerős” módszerrel nem is igazán billen vissza, csak ha jó nagy lendülettel tekerünk bele. Ami viszont nem tetszett, hogy a fék kissé rövid utas. Egy fárasztás közben gyorsan lehet nagyot engedni, viszont elvész a finom szabályozás lehetősége. Ízlés dolga, hogy kit zavar, de nem véletlen, hogy a csúcskategóriás orsók fékei lényegesen hosszabb úton szabályozhatók.

Összegzés: A bot használati értékét tökéletesen belőtte a gyártó azzal, hogy mindenesként, allrounderként pozícionálja. Wobblerezni kifejezetten kellemes, de a gumikkal is elboldogul. Viszont a gyártói megjelöléssel ellentétben az akció nem fast, inkább medium vagy moderate fastnak nevezhető. Nem baj ez, mert egy fárasztásnál szépen hajlik a bot, a puhasága könnyebbé, biztonságosabbá teszi a fárasztást. Aki meg szupergyors gumis botot keres, az úgysem ezt veszi, hiszen a cég kínálatában van kifejezetten erre optimalizált pálca is.

Ez a kombó az amerikai piacon olcsónak számít, itthon közepes árkategóriának nevezhető. A minőség ennek meg is felel. Változatosan használható, élvezetes motyó, ha valaki egy olyan felszerelést akar/tud tartani, amellyel a legtöbb szituációt meg tudja oldani, akkor neki való. Képtelen vagyok kihagyni ezt a gyatra szóviccet: Aki Lew’s-er, az nem lúzer! Bocsánat…:D

Kárpótlásul itt van Attila vérpontya, amelynek ugyan semmi köze a cikkhez, de muszáj megosztanom annyira szép. Mármint a ponty, nem Attila.06.jpg

A pontozást szokás szerint Attila, illetve a messzi Ausztráliából majd’ 5 év után hazatért Fiszter Balázs barátom készítette.

Bot

Kategória

Szempont

Max pont

I.

II.

III.

Blank jellemzői

Falvastagság (kompresszió)

10

9

10

9

Érzékenység

10

8

8

7

Súly

10

8

7

7

Szerelvények minősége

Gyűrű

10

8

8

8

Horogakasztó

2

2

2

2

Nyél anyaga

3

2

2

2

Nyél minősége (parafa)

3

2

2

2

Súlyozható végdugó

2

0

0

0

Kidolgozás minősége

Gyűrűkötések

5

5

4

5

Lakkozás

5

4

4

3

szerelvények rögzítése

5

4

4

4

Díszítőelemek

5

3

3

4

Általános benyomás

Egyensúly

10

8

8

9

Ergonómia

10

9

7

8

Esztétikum

5

4

3

4

Ár-érték arány

5

5

4

4

Összesen: (77p)

 

100

78

75

78

 

Orsó

Kategória

Szempont

Max pont

I.

II.

III.

Általános minőség

Festés

5

5

4

4

Összeszerelés

10

9

8

8

Holtjáték

10

9

8

8

Innováció

5

4

3

4

Szerelvények (hajtókar, fékcsillag)

5

4

3

4

Beállítások egyszerűsége

10

9

8

9

Használati minőség

Betekerés ereje

5

5

4

5

Futás simasága

10

8

7

8

Dobási tulajdonságok

10

8

7

7

Fék

10

6

7

7

Dizájn, ergonómia

Dizájn

10

8

7

7

Ergonómia

5

3

3

4

Ár-érték arány

5

5

4

4

Összesen: (78,33)

 

100

83

73

79