Tesztpeca

2018\02\17

FEHOVA 2018

Minden évben elgondolkozom azon, hogy részt vegyek-e a szezonnyitó szakmai kiállításokon, mert úgy érzem, évről évre kevesebb újdonságot ad. Aztán mégis mindig elmegyek, mert csak-csak akad némi érdekesség, no meg jó társaság, akikkel jókat beszélgetek. Idén is így volt ez. A szakmai felhozatal finoman szólva sem varázsolt el, viszont alkalmam volt találkozni pár olyan emberrel, akikkel egyébként nemigen sodor össze a sors. 

Sajnos a magyar piac túl kicsi ahhoz, hogy a világcégek komolyan vegyék, ezért még a legnagyobb gyártók is limitált termékkörrel vannak jelen. A Daiwa szokás szerint komolyan vette a rendezvényt, a Normark (Rapala, Shimano, stb...) is elég széles termékkörrel vonult ki, bár utóbbinál évek óta fájóan hiányolom a multiorsókat. A Savage Gear tett ki még magáért, bár a bennfentes infók szerint az idei újdonságok fele még nem elérhető... A többi kiállító inkább kereskedő volt, nekem meg rendesen vadásznom kellett a fotótémákat, annyira nem volt sok újdonság. 

Sajnálom, ezt, mert maga a rendezvény igényes, de a 2 db bemutató medence, több színpad, óriás akvárium nem viszi el a hátán a rendezvényt. Kéne a szakmai tartalom változatossága, komolysága is. Sajnos a magyar fizetések vásárlóereje sem túl acélos, ezért marad olyan a rendezvény, mint a magyar narancs. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. 

Mindezek mellett is kellemes program a kiállítás, neves szakírókkal, ismert horgászokkal lehet találkozni, tapasztalatot cserélni. Összességében ajánlom mindenkinek, akinek a horgászatért dobog a szíve, mert legalább addig is szeretett hobbinkkal foglalkozunk. Jöjjön egy ilyen rendezvényeknél már megszokott képriport. 

01_8.jpg

Kezdjük egy régi legendával! A Berkley Pulse megkapta a Fuji TVS orsótartót. Jobb nem is történhetett volna vele...

02_9.jpg

Érdekes dizájnú orsótartó a Mitchelltől

03_10.jpg

Kell egy UL botra ennél több? Nem! Nomura Trout Area

04_10.jpg

Nézzétek az árcédulát! Ilyen nincs és mégis van!

05_10.jpg

Koós Mesterrel összekacsintottunk. Hiába, közös a szenvedélyünk, a harcsa! 

06_10.jpg

Madcat twisterszörny

07_10.jpg

Kisebb teherautónyi szilikonadag

08_10.jpg

A Savage Gear méltán népszerű Cannibal Shad modelljének mini verziója. Az UL pecások kedvence lesz.

09_10.jpg

Megdöbbentően élethű gumi shadek. 

10_10.jpg

Komoly süllőmágnest látok ezekben a wobblerekben.

11_9.jpg

A Madcat nehézsúlyú tekerője

12_7.jpg

Lukácsi mester oktat. A srác nagyon durván karakán volt!

13_7.jpg

Romantikus csónakázásra is lehetőség van 

14_7.jpg

Ha ilyen verdát tesznek a halőrök feneke alá, remélem, a munkájuk is kellően hatékony lesz!

15_5.jpg

Az óriás akvárium kihagyhatatlan. Olyanok is láthatnak szép halakat, akik nem fognak :D

16_7.jpg

Ez a harcsa bele sem fért a képbe, akkor a volt. Egy seregnyi gyerek rémüldözött tőle! :)

17_4.jpg

Dorozsmás dévér 

18_3.jpg

Élmény, amikor a kereskedő nem tudja, mit árul. Ezt SIC-nek mondta az árus. Na, akkor fordultam sarkon...

19_3.jpg

A Garbolino pergetőbotjairól eddig nem sokat hallottam. 

20_3.jpg

Attila, a Finval csónakok szekértője, mellesleg botrányosan sok halat is fog. 


21_2.jpg

Balsa belű, de műanyag borítású crankek. Bakancslistás! 

 22_1.jpg

 Rapala brutálkanál 

 23_1.jpg

Újdonságok tömkelege 

 24_1.jpg

UL vertikek. Ezek annyira nem tetszettek, de a puding próbája ugyebár az evés. 

 25_1.jpg

 Na ez viszont elképesztő élmény. Alig várom, hogy Papdi Gyurka cimborám vegyen egyet és kipróbálhassam élőben :)

 26_1.jpg

 Egybe faragott felkapókar, ha mást nem nézünk, ez önmagában is különleges

27_1.jpg

Hát szombat délben ez nem egy hömpölygő tömeg... 

 28_1.jpg

 Harcsások favoritja az Arashi crank

31.jpg

 Bálint Pisti multiorsós tuningműhelyének emblematikus darabja ez a szénné tuningolt Tatula. Gyakorlatilag semmi sem eredeti benne/rajta.

30_1.jpg

Szerintem a srác kissé bogaras :D

32.jpg

Az orsók boncasztala hasznos látnivalókat kínál. 

33.jpg

 Pisti speckója, hogy klikkelő féket tud építeni a multikba. Asszem lesz melója, mert zseniális a cucc.

34.jpg

 Átnéztem a vadász csarnokba is és megállapítottam, hogy a csóró horgászokat nem bombázzák ilyen ajánlatokkal. 

35.jpg

 Vajon a herceg mivel henceg? Halott állatok tetemével. Nekem ez nem tetszik...

36.jpg

Zárjuk a képeket pecás témával és a "szívem csücske" multikkal. 

 

Görbüljön mindenkinek 2018-ban is!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

süllő csuka Teszt Harcsa Casting Horgászat Koós Spinning Shimano Daiwa Berkley Stella Horgászbot Arashi Horgászfelszerelés süllőhorgászat Harcsahorgászat FEHOVA Nomura Röpsúly Tatula sügérhorgászat Finval Garbolino Savage Gear MadCat

2018\02\10

Multiszervíz (nem csak) kezdőknek

Az orsószervíz az egyszerű halandó horgászok számára egy kicsit misztikus terület. Az ügyes kezű, műszaki hajlammal ellátott sporik persze mindig is maguk bütykölték a tekerőiket, de a többség szívesebben bízta ezt szakemberre. Így voltam ezzel én magam is, jó darabig igencsak félve nyúltam az orsóimhoz, de mára már valamelyest belelendültem, az egyszerűbb karbantartásokat megcsinálom, de azért egy teljes szétszedést, kimosást, pláne javítást még mindig a gyakorlottabb szakikra bízom.

 000_1.jpg

Egy átlagos tesztnap :)

Saját példámból látom ugyanakkor, hogy mennyire hasznos tudás, ha tisztában vagyunk orsóink műszaki beltartalmával. Nemcsak a szervízelésnél, hanem már a kiválasztásnál is megalapozottabb döntéseket hozhatunk, ha tudjuk, hogy mit veszünk. Minden horgásznak elkél egy kis anyagismeret, műszaki jártasság, hogy a vízparton felhőtlenül élvezhessük a körültekintően kiválasztott és rendszeresen karbantartott felszerelésünket.

Közszolgálati rovatunkban most áttekintjük a multiorsók szerkezetét, műszaki megoldásait és a hozzájuk kapcsolódó szervíztapasztalatokat. Legyen ez egy kezdő lépés a mélyebb tudás felé, terjedelmi okok miatt nyilván csak részlegesen dolgozzuk fel a témát, a jövőben tervezem ezt a vonalat tovább mélyíteni. Aztán a peremfutó orsók titkaiba is beletekintünk majd. Az itt írt megállapítások jelentős része alkalmazhatók a peremorsókra is, így olyanoknak is hasznos ez a cikk, akik életükben nem fogtak multit a kezükbe.

zillion_darabokban.jpg

Az orsószerviz nem a hiperaktívak hobbija :D (Bálint István felvétele - Multiorsók szervize és tuningja Facebook oldal)

A cikk elkészítésében Tóth „Magnum” Jani cimborám volt a segítségemre. Jani igazi multis fanatikusként vetette bele magát évekkel ezelőtt a multiorsók gondozásának feneketlen vermébe. Ezidő alatt megfordult a kezében nagyjából mindaz, ami kis hazánkban közkézen forog. Több száz orsó szétszedése és összerakása bizony szép tapasztalati tőkét eredményez, így az ő személye a szakmaiság garanciája. Én csak szószátyárkodom. A 7000 képet tartalmazó fotógyűjteményét is túlnyomórészt ő bocsátotta rendelkezésre. Többnyire telefonnal készültek, ezért az élesség és a világítás néha hagy kívánnivalót maga után, de most nem ez, hanem a minél jobb szemléltetés volt a cél. 

 Az elv:

 A multiorsó lánykori neve ugyebár multplikátor. Ez annyit tesz magyarul, hogy többszöröző. A lényege, hogy egy hajtókar fordulattal az orsó dobját többszörös fordulásra kényszerítjük, ezáltal a megfelelő zsinórmennyiséget szedi fel. Persze a peremorsók is többszöröznek, de az elnevezés beégett a köztudatba, idehaza kevesen használják az angol nyelvben általánosabb „baitcasting” kifejezést. Az orsó egy tekeréssel annyi dobfordulatra bírható, amennyi az áttétele. Tehát egy 1:7,1 felirat azt jelenti, hogy egy hajtókar-tekerésre a dob 7,1 fordulatot tesz, ezáltal annyi zsinórt szed fel, mint az orsódob (pontosabban a rajta lévő zsinór) kerülete a dobfordulat számával megszorozva. Ez az érték többnyire 60-90 centi közé esik. A lassabb orsók 4-6-szoros áttéttel rendelkeznek, a gyorsabbak 7-9 szeressel. Ennek a felhasználási módszernél van jelentősége, ez nem ennek a cikknek a témája.

Az áttétel jelentősége abban áll, hogy a csali visszahúzó terhelése, vagy a hal fárasztása közben arányosan nagyobb terhelés éri a fogaskerekek egymásba kapcsolódó fogait, így a sérülés, vagy a kopás veszélye is arányosan nagyobb. Általánosan elmondható, hogy a gyorsabb orsók gyorsabban is kopnak, a lassabbak tartósabbak. Mindezt az anyagminőség is árnyalja, de felületes alaptézisként nagyjából helytálló. Itt azonban fontos hangsúlyozni, hogy egy orsót nem feltétlenül a vele dobált csali súlya gyepálja meg, hanem a visszahúzás közbeni ellenállás. Nagyobb az ellenhatása egy 10 grammos duci, nagy nyelvű crankbaitnek, mint egy 80 grammos jerkbaitnek, ebben biztos vagyok. Közkeletű tévedés a „nagycsalis” orsókhoz kötni azt az igényt, hogy erősek legyenek, sokkal fontosabb a húzási ellenállást nézni. Legyen itt elég ennyi, később tovább árnyalom.

A ház:

Nem nehéz belátni, hogy egy gépezet akkor működik precízen, ha az alkatrészei nem mozognak egymáshoz képest egy adott tűrésen kívül. Mindenki a vajpuha futásra vágyik, ennek záloga nemcsak a precíz megmunkálás és összeszerelés, de az is, hogy a felfüggesztési, megtámasztási pontok tökéletesen mozdulatlanok, fixek legyenek. Ennek érdekében a multiorsók házát általában alumínium (esetleg magnézium) ötvözetből öntik és megmunkálják, az igényesebb és drágább daraboknál egy fémtömbből marják ki. Utóbbi értelemszerűen precízebb, de drágább megoldás.

 monoblock_haz.jpg

Megabass Itő Monoblock. Már a név is az egy tömbből faragott ház különlegességét sugallja.

calcutta_haz.jpg

Forged Aluminium Body, vagyis kovácsolt alumínium test. (Shimano Calcutta)

Szintén közkeletű tévedés, hogy csak az a minőségi orsó, amiben egy molekulányi műanyag sincs. Ez a mai technológiák mellett alapvető tévedés. Elképesztő merevségű és szilárdságú műanyagokat és kompozit anyagokat tudnak már előállítani, a fémeket megszégyenítő tulajdonságokkal. Elég, ha csak a Daiwa Zaion-jára, vagy a Shimano CI4-ére gondolunk. Nem véletlenek ezek a hangzatos nevek, az összetételük hétpecsétes titok. De mivel a vásárlói beidegződéseket nehéz lebontani, azért sok orsó teljesen fém házzal készül, persze ennek az ára a nagyobb súly és a hidegben az orsóra fagyó kéz, előnyük azonban, hogy a fém házak minden rezdülést a tenyerünkbe közvetítenek. Tipikusan az oldalfalat (oldalsó decknit) szokták műanyagból csinálni a gyártók, különösen azt az oldalt, ahol a kéz is támaszkodik (palming side). A fogaskerékház borítása azért többnyire szintén fém.

 lin10_deckni_1.jpg

Fém deckni (Megabass Lin 10 Original), Megabass mesterműve az alapból is zseniális Daiwa Ryoga alapjaira építve. 

tatula_deckni.jpg

Műanyag deckni (Daiwa Tatula CT). Itt nyilván felesleges a fém merevítés, hiszen kiscsalis, könnyű orsóról beszélünk.

Az okos gyártók a hajtómű házon kis nyílásokat hagynak, ami a víz kicsorgását (és a homok bejutását) és kiszáradását hivatott elősegíteni, de olajozónyílásként is funkcionálnak. Vicces ez, olvassatok lejjebb és megtudjátok, miért.

 A fogaskerekek

Eljutottunk a lényeghez. A hajtómű az orsók lelke, esszenciája. A precízen épített orsók fogaskerekei szinte hézagmentesen kapcsolódnak egymásba és tökéletesen illeszkednek. Minél tökéletesebben, annál kevésbé tűrik a bejutó szennyeződéseket. Könnyű belátni, hogy ha akár egy aprócska homokszem is jut be a fogaskerékházba, a fogak közé jutva komoly kárt tud okozni. Minden horgászszív összefacsarodik, ha meghallja a jellegzetes súrlódó, csikorgó sercegő hangot. Ilyenkor az orsót ne használjuk tovább, meg kell tisztítani a jóvátehetetlen károk elkerülése érdekében. Ugyanez a helyzet az apró gyártási sorják esetében: minden anyag kopik, a kis leváló szemcsék pedig smirgliként koptatják a felületeket. A gondos horgász ezért akár szezonon belül többször is tisztít, még akkor is, ha nem feltétlenül érez változást az orsó futásában. Az anyag kopására utal a szürke, esetenként csillogó szemcséket tartalmazó zsír. Ilyen esetben mindig indokolt a teljes mosás, újrazsírozás. „A legjobb dolog, ami egy (multi)orsóval történhet, hogy átkenjük” mantrázza folyton János mester.

 calcutta_dc_kosz.jpg

Így néz ki egy elhanyagolt belső (Shimano Calcutta DC)

curado_kosz.jpg

És ez jön ki egy alapos tisztítás során, ez éppen egy Shimano Curado 301E-ből.

Minden multisnak ajánlom, hogy egyszer mélyedjen el egy robbantott ábrában és értse meg, amit lát. A hajtókarral a nagy fogaskereket hajtjuk (main gear), ami kapcsolódik egy aprócska fogaskerékhez, aminek az angol neve pinion gear, magyar név híján mi is ezt használjuk. A pinion stabilitása az egész orsó működésére hatással van, nem csak a futás simaságának, de a hosszú élettartamnak is záloga. Miért? Ha nincs rendesen kitámasztva, akkor bizony előbb utóbb lesz holtjátéka, a nagy fogaskerékkel nem kapcsolódnak a fogai tökéletesen. Kritikus fontosságú ez, ugyanis minden dobásnál szétválnak és újra összeilleszkednek. Pontatlan illesztésnél elkezdik egymás aszimmetrikusan koptatni a fogak, ennek az eredménye előbb morgás, majd kotyogás-lötyögés lesz. Bosszantó egy esetenként 100 ezres orsónál, nem? De! Ezért a minőségi orsókban a pinion mindig két oldalon csapágyazott, ugyanis a csapágyon megtámasztott és azon futó alkatrész nem tud excentrikusan elmozogni. Simán és deformitástól mentesen fut. Aki minőségi orsóra vágyik, erre nagyon figyeljen oda! (Létezik más megoldás is a pinion kitámasztására, de a csapágyazás a legelterjedtebb.)

zillion_main_gear.jpg

Daiwa TD Zillion fogaskereke és pinionja

calcutta_dc_pinion_2.jpg

Egy régebbi Calcutta fő fogaskereke és pinionja. Figyeljük meg, hogy a pinion tetejéről hiányzik a csapágy rácsúsztatására szolgáló nyúlvány

ryoga_hajtomu.jpg

Daiwa Ryoga hajtóműben egymáshoz kapcsolódó fő fogaskerék és pinion. Látható a csapágy helye.

calcutta_dc_pinion.jpg 

És a csapágyazás hiánya, vagyis nincs "kinövés" a pinion tetején. (Shimano Calcutta)

lin_10_pinion.jpg

Egy gyönyörűen megmunkált pinion közelről, csapágynak való kinövéssel (Megabass Lin 10 Original)

revo_beast_pinion.jpg

Abu Garcia Revo Beast hajtása. Itt nem csapágyazott a pinion, ami egy nagyhalas orsótól minimum meglepő. 

pinion.jpg

Aki eddig nem értette volna, itt van rajzon. (Forrás: Facebook)

A fogaskerekek anyaga is forró téma. A legtöbb orsónál bronz vagy sárgaréz ötvözet (brass) az alapanyag, de ismeretes acél és aluminium ötvözet is. Acél  hajtású orsóm még sosem volt, alu azonban igen. Egy Abu MGX-et tekertem évekig, illetve jelenleg is van egy Shimano Metanium 2013 modellem, utóbbit elég régóta gyepálom, nem kímélve. Meglepő módon az alu-bronz hajtás tökéletesen teszi a dolgát, gyakorlatilag nem változott az orsó simasága az évek során. Nyilván az alumíniumot egy sor titkos összetevővel ötvözik (aircraft grade aluminium), ezáltal rendkívüli keménységre tesz szert, de mégiscsak meglepődve és tagadhatatlan elégedettséggel használom ezt a tekerőt. Úgy gondolom, hogy nem kell félni az alu hajtástól, akármilyen legendák is élnek a tervezett avulásról és a gyors modellváltásokban érdekelt kereskedőkről, nekem eddig jók vele a tapasztalataim.

 revo_beast_hajtomu.jpg

Abu Revo Beast bronz hajtóműve

okuma_komodo_fogaskerek.jpg

Okuma Komodo acél fogaskereke. Ritkán találkozunk vele, a cég igen büszke is rá. 

lin_10_fogaskerek_2.jpg

Megabass Lin 10 aluminium fogaskerék. A kis fekete elszíneződések a kopások.

A csapágyak 

Na, ez a varázsszó! A komplett horgásztársadalom a csapágyak misztikumában vergődik, a gyártók marketingesei meg hangos röhögéssel konstatálják, hogy mi mindent el lehet adni egy jó magas csapágyszámmal. Ébredjünk fel! A nagy csapágyszám ugyan jó dolog, de korántsem mindenható. Ennél sokkal fontosabb, hogy a csapágyak hol vannak és milyen minőségűek.

 pagani_reverse.jpg

Megabass Itő Pagani tűgörgős csapágya. Koyo, made in Japan.

 

Tipikusan ilyen a pinion csapágyazása, amely egymagában is fontosabb, mint bármi más. Nyilván a dobtengely két oldala csapágyazott, az őskövület modelleknél is alap ez. A dob tengelyen lehet több csapágy is, ezek szintén hasznosak, támasztják a hosszabb dobtengelyeket (pl. Shimano Aldebaran 12). A hajtókar gombjában elhelyezett csapik (általában 2-2 db) azonban leginkább a parasztvakítást szolgálják, kis mértékben a használati komfortot javítják. A kínai Shishamo (sic!) gyár legendás 16+1 csapággyal ellátott orsója pedig egyelőre számomra is egy műszaki rejtély, ha egyszer valaki lehetőséget adna egy ilyen orsó boncolására, bizony érdeklődve vizsgálnám meg, hogy mennyi is az annyi.

 lin10_hajtokargomb.jpg

Megabass Lin 10 hajtókar gomb és csapágyak. 

A csapágyak általában acélból készülnek, de ismeretesek teljesen kerámia, vagy hibrid csapágyak is. Van hagyományos és mikrogolyós is. Nézzük, mik ezek. A (golyós)csapágy lényege, hogy a mozgó alkatrész nem csúszik (léteznek siklócsapágyak is, de ebben a műfajban a golyóscsapágy az elvárás), hanem a golyók egy rögzített pályán gördülnek, így nem súrlódik az alkatrész. Minél kisebb a csapágy gördülési ellenállása, annál könnyebben fog forogni. A kis gördülési ellenállást azzal érik el, hogy tükörsima felületek gurulnak egymáson. Minél jobb minőségű egy csapágy, annál simább a futás. Az amerikai osztályozási rendszer terjedt el ezek jelzésére, ez az úgy nevezett ABEC számozás. Az átlagos minőségű csapágyak, amelyek a legtöbb orsóban megtalálhatók, ABEC 5 minőségűek, a drága modellekben, vagy a tuningműhelyekben alkalmaznak ABEC 7-es minőségű – értelemszerűen jóval drágább – csapágyakat. Az ABEC számozás elméleti maximuma a 9-es, ezek azonban annyira drágák, hogy szinte kizárólag a hadi- és űriparban használatosak.

 aldebaran_ul_dobcsapagy.jpg

Shimano Aldebaran csapágyazott dobtengellyel 

aldebaran_ul_dobcsapagy2.jpg

Ez például egy mikrogolyós kerámia ABEC 7-es tuningcsapágy. Porvédő nélküli, nyitott konstrukció. A cél a maximális teljesítmény volt, aminek áldozatául esett a tartósságról való gondoskodás, így ezeknél a csapágyaknál a rendszeres szerviz kritikus fontosságú 

A gördülési ellenállás másik összetevője a golyók súlya. Ez azáltal csökkenthető, ha a golyókat nem acélból, hanem pl. kerámiából csinálják. A kerámia könnyebb, esetenként kopásállóbb mint az acél, kifejezetten előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. Előállítása drága, de kétség kívül dob az orsókon. Még tovább fokozható az extázis: a golyók lekicsinyítésével döbbenetesen finom megoldások születnek, ezért ajánlott pl. a kiscsalis multikba mikrogolyós kerámia csapágyakat tenni. Itt kell belekötnöm még egy tévhitbe: ezek a csapágyak nem a dobáshossz növelésére valók, hanem arra, hogy segítségükkel az orsó dobja könnyebben megmozduljon. Így válik lehetővé a 2-3 grammos UL csalik könnyed (!) dobálása (és persze a dob könnyítésével).

 curado_csapagy.jpg

Shimano Curado E csapágya leszedett porvédővel

Szót érdemelnek még a por- és sósvíz-védelemmel ellátott csapágyak, ezek speciális felhasználásra vannak tervezve. Könnyű belátni, hogy mennyit ér a drága orsó, ha az első tengeri felhasználás után korrodálódnak a csapágygolyók. A Daiwa egyedülálló megoldása a mágnesolajos tömítés, ami rendkívül frappáns megoldás, ugyanakkor az élettartama nem tudni mennyi, talán az elmúlt évek tapasztalatai alapján mostanában leszünk abban a helyzetben, hogy megítéljük. 

Fék

Újfent bíztatok mindenkit a robbantott ábrák tanulmányozására. Fogjátok látni, hogy a fék mennyire pofonegyszerű elven alapul: a nagy fogaskeréknek (main gear) támaszkodik egy vagy több lamella, amelyeket fémlapocskák választanak el egymástól. Ezt a „szendvicset” egy rugó (általában két egymással szemben álló íves rugós alátét) tartja ráfeszítve a nagy kerékre, ezt tudjuk a fékcsillaggal jobban vagy kevésbé rászorítani. Tipikusan amatőr összerakási hiba (amit én is elkövettem), hogy ezt a két alátétet nem egymással szembe fordítva rakjuk fel a főtengelyre, persze így szinte megszűnik a fékhatás. Ilyenkor jön a fejvakargatás és a profi szervízeshez való rohangálás.

 calcutta_dc_alatetek.jpg

Azt a két alátétet kell gondosan szembefordítva visszatenni, különben volt fék, nincs fék!

Az erősebb fékek többszörös szendvics szerkezetűek, ezáltal több súrlódási energiát tudnak elnyelni. Korábban a fékhatásért felelős súrlódó betétek egyszerű kent bőrből filcből vagy egy klingeritnek nevezett anyagból készültek, ma már egyre gyakoribb, bizonyos minőségi szint felett kötelező a préselt karbon lamella vagy  szövet, ez utóbbi a Carbontex. Ez, illetve az okos, precíz olajozás segít abban, hogy ne tapadjon a fék, és életünk hala ne köszönjön el idő előtt. Ennek a karbantartása szintén igen fontos!

 okuma_komodo_fek.jpg

Okuma Komodo impozáns féktárcsa-rendszere

calcutta_feklamella.jpg

Régebbi Shimano Calcutta ma már kevéssé használatos féktárcsával

lin_10_fek.jpg

Megabass Lin 10 és Carbontex

 zillion_fek.jpg

A legendás Daiwa TD Zillion Typ R fékje, hogy ilyet is lássatok!


revo_elite_8_main_gear_1.jpg

Egy különlegesség! Sokan nem szeretik, hogy a multiknál fárasztás közben nincs fékhang. Nos, a piac meghallgatta a panaszáradatot és néhány gyártó már szerel kerregő féket az orsóiba. Ez itt egy japán piacos Abu Garcia Elite 8, a kerregésért felelős műszaki megoldás pedig jól látható.

 Zsír vagy olaj?

 A sok elméleti blabla után nézzünk egy kis gyakorlatot! Minden felület, aminek csúsznia, érintkeznie kell, kenést igényel. A nagy tudomány abban van, hogy milyen kenést. Nem vakítás, ha azt mondom, ez bizony igazi tudomány, illetve itt van igazi szerepe egy jó szakembernek. Azt mindjárt az elején szögezzük le, hogy az orsók gyári állapotban többnyire alig tartalmaznak kenőanyagot, mert így a boltban beletekerő vásárló könnyen konstatálja, hogy micsoda kiváló tekerő is van a kezében, hajnalig pörög a kar. Nos, ez inkább a szárazság biztos jele. Meglepő módon az aliexpresses kínai orsókat általában szépen megtömik zsírral. Mondjuk a webshopban nehéz is tekergetni…

kenoanyagok.jpg

Kenőanyagok

Általánosan elmondható, hogy ott, ahol kopást kell megakadályozni, ott a zsír a célszerű, ahol a könnyed mozgás a cél, ott az olaj. Máshogy fogalmazva: ott használunk zsírt, ahonnét az olaj elfolyna, elszivárogna. A fogaskerekekre talán a legegyértelműbb, hogy zsír való, mégpedig vízálló, jó tapadó képességű, ún szálhúzó zsír. Fontos a tapadóképesség, mivel a zsír nagy részét az összekapaszkodó fogaskerekek úgyis kinyomják maguk közül, így a mennyiség helyett a minőség a lényeg. A zsírnak egy vékony filmet kell képeznie a fém felületén és ennek a filmnek ott is kell maradnia. Minél tovább! Az olajok erre többnyire nem képesek. Akkor minek is a fogaskerékházra olajozónyílás?

 zillion_hd_zsirozas.jpg

Látszik a rákent kulimájsz

zillion_hd_wormshaft_hajtas.jpg

A wormashaft hajtása is meghálálja a kenést

chronarch_pinion.jpg

És a piniont rögzítő "yoke" névre hallgató kis bigyó is. Micsoda gyönyörű fémszobor már ez... (Shimano Chronarch CI4)

Ugyanilyen hely a csigatengely (wormshaft), amin a szálvezető jár ide-oda. Itt már eltérők a vélemények, hogy olajra vagy zsírra van szükség, én magam is néha ezt, néha azt használok. Ez az alkatrész leginkább azért igényel gyakori kenést, mert nyitott, így könnyen koszolódik illetve a zsinórról lecsorgó víz lemossa a kenőanyagot. Nemcsak a por, hanem pl. a nyárfaszösz is bosszantóan el tudja tömíteni a kis réseket, nem beszélve arról, milyen ordenáré módon néz ki tőle a kurbli. Olajjal tkp. ki lehet mosni fel lehet lazítani a szennyeződést, a zsír viszont jobban megtapad. A wormshaft házilag is könnyen tisztítható, így leginkább arra bíztatok mindenkit, hogy kenegesse bátran és gyakran, túl nagy problémát nem lehet okozni.

wormok.jpg

Három Zillion klón. TD Zillion Type R, Megabass IP 68 és Daiwa SV 103 HL. Ugyanarra a platformra épülő, eltérő műszaki megoldású orsók. Érdemes megfigyelni, hogy mindhárom orsó csigatengelye csapágyazott, a hajtó fogaskerekek fémek, ami más orsóknál tipikusan műanyag. (Bálint István felvétele - Multiorsók szervize és tuningja Facebook oldal)

 

zillion_worm.jpg

Normál wormshaft normál rovátkákkal (Bálint István felvétele - Multiorsók szervize és tuningja Facebook oldal)

ip68_worm.jpg

Megabass IP68 csigatengelye az átlagosnál szélesebb rovátkolással. A zsinórvezető gyorsabban jár ide-oda, ezért a fonottzsinór-meneteket egymáshoz képest szögben rakja. Így nem vágódik be a fonott madzag. (Bálint István felvétele - Multiorsók szervize és tuningja Facebook oldal)

Viszont a csapágyak megint különös odafigyelést igényelnek. A zárt házú csapágyak elvileg nem száradnak ki, így nem kell őket kenni. Amik azonban nyíltak, azok meghálálják a törődést. A csapágyak esetében a zsír teljesen felejtős, csak ártani lehet vele, hiszen meggátolja a golyók könnyed futását. Csak olaj használható, de abból is csak a lehető leghígabb, legalacsonyabb viszkozitású. A japán tuningműhelyek speciális olajokat is árulnak a mikrogolyós, szuperfinom csodacsapágyaikhoz, nem megfizethetetlen ilyet rendelni, ajánlom mindenkinek. A nyitott házú csapágyak kifejezetten igénylik a gyakori olajozást, hiszen a gyors futás következtében könnyen kipörög belőlük, amit belecseppentettünk. Tapasztalatom szerint ezek a csapágyak egy kiadós esőben történő horgászat után is „meghangosodnak”, amin könnyen segít egy kis olaj. A dobot kivéve a tengely két oldalát támasztó csapágyok egy perc alatt megolajozhatók.

 olajok.jpg

Speciális olajok speciális célokra. 

A féket már fent említettem, szintén vegyes a megítélése, hogy olaj, vagy zsír kell rájuk. Jani inkább zsír párti, a karbontex lamellákat zsírozza és egy csepp olajjal ápolja. Egy a lényeg: ne tocsogjon, hiszen ezzel éppen öngólt lövünk: túl könnyen fog siklani a fék, nem lesz rendes fékhatás. A megfelelő arány eltalálása a lelke az egésznek. Talán ezt bízzuk szakemberre…

Végül egy egészen speciális dolog: a röpsúlyos fékrendszerek futópályájának tisztítása elengedhetetlen, de erre is elképzelhető egy nagyon (!!!) vékony kenőréteg felvitele. Én egy enyhén olajos ronggyal szoktam megtörölhetni, ez alig befolyásolja a fékhatást, viszont szépen és hangtalanabbul működik a röpfék.

 Összefoglalás:

 Aki idáig eljutott, annak jár egy vállon veregetés, mivel sikerült a megszokottnál is grafománabbnak lennem. De hát ez a téma is gazdag, messze nem sikerült mindenben elmélyedni, de talán sokaknak volt így is hasznos. Mindenképpen szeretném a témát tovább mélyíteni, de addig is használjátok ki a tilalmakkal terhelt időszakot, szervízeljétek, szervízeltessétek az orsókat, hogy az igazi szezonban gondtalanul használhassátok.

Janinak köszönöm a szakmai támogatást és a rengeteg képet, hozzá is fordulhattok kérdésekkel, a Facebookon megtaláljátok.

Teszt Kínai Casting Horgászat Beast Shimano Calcutta Daiwa Rocket Horgászfelszerelés Megabass Abu Garcia Curado Abu Tatula Zillion Hedgehog Studio

2018\02\03

Surprise of the year 2017

I have seen many things in the fishing industry, so I thought, I could not be surprised. Then I became aware of Favourite Synapse BFS Casting Limited rod, with 1-5 grams casting weight. It’s a very special rod and it took me by surprise. 01_7.jpg

A real surprise!

My taste has changed in recent years. Years ago, I was totally focused on super-hard rods, especially when I started fishing with casting reels. Casting rods are usually really fast and have a tough backbone due to several factors and causes. Well, I looked for the toughest ones and it was a unique experience to fish with these sticks. Later on I realized that among the many benefits, there are also disadvantages of these sticks: on a fishing trip, I lost three enormous pikes, I realized that truth, as always, is more subtle.

 012_2.jpg

Nothing Special, but good looking

Of course, it's not just a hard and soft stick, but there are countless transitions. After visiting Wobblerek.com Tackle Store during the summer, the owner Varga Pali gave me a handful of sticky rods and a bait finesse rod that I have never tried so far. I have to admit that I smiled a little bit, but Pali assured me I wouldn’t be disappointed. Let's see my experience with this rod !

 013_2.jpg

Stylish carbon insters are cool

I've been spotting the Favourite products for a long time. During a few years of the company’s existence, it has exploded as a comet into the fishing tackle market with its excellent value-for-money equipment. The Russian-Ukrainian lure fishing scene is extremely demanding, so the one who operates there must produce extraordinary quality. They are now expanding in the United States, so the momentum has not decreased. The Synapse series is the flagship of the company. Essentially, all of its parts made of premium components, high-quality blanks have the highest quality titanium-framed rings, and other decorative elements are also comparable to the biggest Japanese brands, and the quality of assembly is first class. Nevertheless, it's still cost the half or the third of Japanese sticks of the same quality. I think, it does matter!

014_2.jpg

 The magical word: limited

015_2.jpg

A butt-view

A simple description of the rod's features would be boring. It is simply nice and well-done, as you can see in the pictures. The emphasis is on the characteristics of the rod: it is very very very soft! I had no idea, what would be the best situation to try it. Fortunately, my buddy Zoli had invited me to a kayak-trip on Lake Balaton, so I took this stick with me, trying to lure an asp with a tiny wobbler. This seemed to be the best idea…

 03_9.jpg

Kayak fishing on Lake Balaton. It's summertime!

04_9.jpg

Double dynamite

03_9.jpg

Kayak-fishing has an unbelievable mood

Kayakfishing is truly a delightful experience. Kayaks, that meet the special needs of a fisherman, give an unbelievable ergonomics and practicality for the angler, all the features are handy, and we have the maximum comfort. Zoli (kajakpeca.hu) is an excellent guide, well acquainted with the fishes of Lake Balaton, welcoming the adventurous and enthusiastic fishermen to a real life experience. As I said, the rod is extremely soft, so I attached a small Spinmad Amazona (5g) to the line, which is suitable for many fish species. This choice was proved to be good, as the first volga-zander came with a hard knocking bite, and then they continued one by one. The rod blank bent almost to the butt section. Interestingly, in spite of the softness, the hooking was firm, even though the Spinmad’s hooks are not particularly good. The 20 to 30 cm fishes were not worthy opponents, but what about a larger one?

 09_9.jpg

My buddy, Zoli, with a nice Volga-zander

06_9.jpg

I found only these little ones

Well, sometimes miracles happen. One kilometer from the beach on the open water I managed to hook a pretty pike. The hook was sitting properly in the mouth. The fish, as if reading in my mind, was trying to get rid of the lure, jumping high out of the water. Fortunately, Zoli is master of photography. The rod worked out all the acrobat tricks, and there was no doubt of landing the fish successfully. I started to get used to the rod, even though the best part was about to come! The kayak can not only be enjoyed on Lake Balaton, but it is even more practical on smaller rivers where bigger boats cannot be driven.

07_9.jpg

Fish on the hook. The rod is soft, yet controlled.

08_9.jpg

The photo of the year. Zoli has done a good job. And the rod too, az can be seen...

My next trip led to a little highland river, where I was pursuing chubs. Chub fishing is effective when you can present the bait under the bushes in the water and in the currents behind the stones. The careful chubs are waiting the food swim to the mouth there, as they do not move much to the bait. The more accurate your casting is, the more bite you get. With a small routine, it is possible to know which currents, which barriers worth to fish, and these must be fished accurately. Only a good cast, nothing more or less… By the way, I cannot cast accurate enough with spinning tackle, but a bait casting setup is much handier for me. Nevertheless, I was always envious of the fact that the Japanese angler-wizards cast the lure with a few centimetres of accuracy, of course, immediately having a bite. Well, knowledge and routine are important, but it is necessary to have the right gear as well.

 011_2.jpg

The rod was born for this type of fishing

010_2.jpg

The evidence of effectiveness 

And this rod is really the right choice for that. Its softness has proved to be an incredible benefit to this type of fishing. Hardbody lures of 3-4 grams could be casted with astonishing ease. The 80 grams rod and the 140 grams reel is so easy to handle, casting is extremely easy with a very quick swing from the wrist. It helps greatly in accurate targeting. I really swear to you that the 5 to 10 cm accuracy (from 10-12m distance) is not an exaggeration. I was really surprised, I did not even thought I could do that. I think this rod is really the surprise of the year! To make use of the advantages of the rod can be done not only from kayaks but also from other watercrafts (eg. belly boats). In addition, it may be particularly practical for those, who stalk in the jungle for fish. In such a situation, the elastic blank is a huge advantage, and with little practice the hardest places can be fished. This experience was extremely instructive on the question of how much UL casting is practical. I have not been a big supporter of this before, but this rod has shown that it is fortunate if you sometimes broaden your horizons. With a suitable rod and reel (and a thin line) it is not a magic to get the 2-3 grams of lures in the right place, on the other hand I have not had in my hand a rod that would have helped this kind of casting. But we are all developing, and sometimes we realize that we were wrong. So did I, fortunately. :D

 

süllő csuka csukahorgászat ultralight Teszt Balaton Jackson Casting Horgászat Favorite Horgászbot Kajak Horgászfelszerelés süllőhorgászat Kősüllő Kayak Kajakpeca Kajakhorgászat Jacksonkayak Wobblerek.com

2018\01\28

Ha egy bot kéne…

Sokat gondolkodtam azon, hogy a mai cikkben szereplő botokról két külön cikket írjak, vagy egyet. Sok színes és értékes tapasztalat gyűlt össze mindkettőről, ami elvitt volna a hátán két külön történetet is, de végül mégis úgy döntöttem, hogy egybegyúrom. Hogy miért? Jó alkalom ez, hogy két azonos dobósúly-kategóriájú, de mégis nagyon különböző karakterű és árkategóriájú botot összehasonlítsak. Úgy gondolom, hogy egy ilyen összevetés nektek is érdekesebb, informatívabb, az itt sorra vett szempontok egy jövőbeli botválasztásnál is sokat segítenek. Előre szólok, nem lesz rövid…


08_8.jpg

Imádom a borongós téli hajnalok hangulatát

Nos, akkor vágjunk is bele! Az egyik delikvens a jól ismert Dragon cég egyik csúcsmodellje, az FCX Fastcast széria 5-25 grammos verziója (198 cm, extra-fast, 117g), ami 50.000,- Ft körüli árával zsebbenyúlós ugyan, de mégiscsak a cég egyik zászlóshajójáról van szó. A másik bot egy szintén lengyel márka, a Jaxon ugyanilyen dobósúlyú modellje a Symbian HX Tetra Spin (200 cm, 131 g). Ez a bot a jóval 20.000,- Ft alatti árával kimondottan olcsónak számít, majd meglátjuk, hogy az „olcsó húsnak” híg-e a leve.

 09_8.jpg

Az árvízi szörny megtámadja a gyanútlan horgászt.

Általános benyomások: A Dragon pálca minden részletében igazolja a felsőkategóriás mivoltját. Gyönyörű keresztszálas blank, aminek könnyűsége, egyensúlya első kézbevételnél is szembeötlő. A bot 117 gramm, ami nem sok, de nyilván tovább csökkenthető lenne, ha a gyár a dizájnelemeken spórolna. Mivel a blank és a gyűrűzés könnyű, a súlypont még orsó nélkül is a fogás közelében van, így rendkívül kényelmes tartani. Jó súlyelosztású pálcáknál a grammokkal való bűvészkedésnek semmi jelentősége, ez így teljesen rendben van. A dizájelemek markánsak, de visszafogottan elegánsak, az orsótartó feletti fém elem kifejezetten szépen sikerült. Japános külcsínt idéz tehát a bot, de semmi csicsa, vagy hivalkodás. Kézbe véve is érezhető a blank légies könnyedsége, érzékenysége, a várakozást pedig a gyakorlat is igazolta. 

 29.jpg

TVS orsótartó, minőségi fém díszek és bugyirózsaszín gumihal. Tökéletes az összhang :D

A Jaxon bot (ami nem azonos a japán Jackson-nal) kézbe vételekor azért érezhető a különbség, a dizájn sokkal egyszerűbb, a blank kicsit lustább, kevésbé érzékeny, kissé fejnehezebb is, bár nem zavaróan. Orsóval a fejnehézség eltűnik, illetve észrevehetetlenné válik. Engem egyébként nem zavar az enyhe fejnehézség, néha hagyom, hogy a spicc ráfeküdjön a zsinórra, pláne, amikor belebambulok a betlizésbe :D A dizájnelemek is egyszerűbbek, persze azért karbon hatású díszgyűrűk szép számmal jutottak ide is. Menő ez manapság, de funkciója nem sok van. Kézbe véve cseppet sincs a botnak olcsó érzete, ebben az árkategóriában sokkal gagyibb botokkal lehet találkozni. 

 11_8.jpg

Ő a Jaxon pálca, némileg hagyományosabb dizájnnal.

A Dragon nagyon büszke erre a blankra, az alapanyag méltán híres ’Toray’ gyárból érkezik, ezt tekerik, szövik össze különböző elrendezésben. A forgalmazó szerencsére vette a fáradságot, hogy leírja, miből is áll össze a bot, bár a leírás tartalma zavarba ejtően rejtélyes. Megpróbálom lefordítani. Az alapanyag tehát Hi-Modulus Graphite, azaz magas modulusú szénszál. A rugalmassági modulus az anyag merevségére, nyújthatóságára utal, tehát a magas modulus azt jelenti, hogy magas merevség, alacsony nyúlás. Minél magasabb a modulus, annál merevebb a bot, minél alacsonyabb, annál lágyabb. A botépítő mérnökök fantáziája és szakértelme alapján a különböző modulusú anyagok használatával, ezek kombinációjával meghatározott botkaraktereket lehet felépíteni. Az igazán fejlett technológiájú, magas minőségű blankoknál ezen anyagok a bottest egyes részein is változhatnak, pl. egy szupergerinces alsó taghoz párosítható egy finomabb, lágyabb spicc. Ebből áll össze a bot karaktere, ettől lesz egy pálca egyedi, egy adott feladatra optimalizált célszerszám. Persze a konkrét technológiát hangzatos marketingszöveg mögé bújtatják, a féltve őrzött ipari titkokat a földi halandó számára nem teszik megismerhetővé. Érthető módon, a bonyolult technológiák nem csak titkosak, de drágábbak is, viszont az előnyeik tagadhatatlanok. Könnyebb, érzékenyebb, egyben erősebb botok jönnek létre, amelyek intenzívebbé teszik az élményt, és értő kezekben eredményesebbé a halfogást. A Jaxon botra ugyancsak a High Modulus megnevezés van feltüntetve, itt nem találtam részletes leírást. Nyilván kevesebb a réteg, a keresztszálas megoldás, olcsóbb a technológia is. A súly- és karakter különbsége érzékelhető „szárazon is” de ugyebár a vízen dől el, hogy akcióban mit mutat egy bot.

 20_2.jpg

Akcióban a Jaxon

Az átlaghorgászt nyilván nem érdeklik nagyon s modulusszámok, az egyes keresztszálak közti különbségek, nem is nagyon van értelme ezekbe belemerülni, hisz az egyes karbonszálak laboratóriumi körülmények között mért fizikai értékei a gyakorlatban értelmezhetetlenek. A témáról Benyhe János, jól ismert szakíró már évekkel ezelőtt remek cikket készített, akit érdekel az internet bugyraiban fellelheti, én a száraz magyarázat helyett visszatérek a gyakorlat terepére. 

 25.jpg

Fuji KR gyűrűsor a keresztszövésű blankon. Finom cucc.

Szerelvények: A Dragon nem aprózta el: feketére festett KR szériás SIC gyűrűsor, ahogy ebben a kategóriában kötelező. A fekete gyűrűk gyönyörűek, csak vigyázni kell rájuk, mert a karc jobban látszik rajtuk. Én mindig nagyon vigyázok a botjaimra és kimondottan bánt, ha kopnak, sérülnek, így az ezüst gyűrűzés jobban a kedvemre való. A minőséget persze az én bolondériáim nem befolyásolják. Az EVA nyél rendben van, az építés minősége kifogástalan. Megspórolom a közhelyek puffogtatását, csak annyit mondok: a bot hozza azt, amit ennyi pénzért hoznia kell. Jó kézbe venni.

 15_4.jpg

Nem Fuji. Na és?

A Jaxon pálcán a fő különbség, hogy nem Fuji gyűrűsor került rá, nyilván ezen lehetett spórolni. A gyűrűk nagyobbak, a keretük picit vastagabb és más formájúak is, mint a Fuji. Kicsit lustább is tőlük a blank, de így is hozza azt az elvárt feszességet, amit várunk egy bottól. Sikerült eltalálni azt, hogy az olcsóbb szerelvények nem vesznek el a bot funkcionalitásából és élvezeti értékéből, a különbséget a rutintalanabb kéz észre sem veszi, mert a használatnál már semmilyen hátránya nincs. Ja, és mielőtt elfelejtem. A Dragont Lengyelországban szerelik össze, míg a Jaxon teljesen kínai.

 13_6.jpg

A logós végdugó ma már szinte közhely.

Használat: Mindkét pálcát a késő őszi, téli tiszai süllőzésekhez választottam. Olyan modelleket kerestem, amelyek még elég érzékenyek akár a szélvízi kisebb csalis pecához, de már elég erősek ahhoz is, hogy a mély, húzós vízen nagyobb fejekkel dobáljak. A süllő szája köztudottan kemény, csontos, a horog beütéséhez igen komoly erő kell, ha nagyobb hallal sodor össze bennünket a sors. Fontos, hogy egyik bot sem nagysüllős pecára való, aki célzottan nagy halakat kerget, az sokkal feljebb kell, hogy menjen dobósúlyban, de az átlagos, 1-3 kilós süllőkhöz bőven elegendő. A nagyokhoz is, ha jól akad, de ilyen dobósúly-kategóriában ahhoz kell némi szerencse.

 10_9.jpg

Mindenféle szemét úszik a víz tetején ;)

Nos, a Tisza 2017. decemberében olyat áradt, hogy a komplett süllőhorgász-társadalom otthon zokogott a párna csücskét morzsinkálva. A víz átlátszósága nulla volt, inkább nevezhettük híg sárnak, mint víznek. Az első decemberi próbálkozásom alkalmával maradt a csatornapeca, ahol az alacsony, álló vízű csatornákban egészen könnyű fejekkel kergettük a csukákat. Nekem konkrétan az 1,6 grammos fejjel szerelt Vibro Worm hozta a legtöbb halat, bár mellette nagyobb gumikkal is próbáltam szelektálni a kis csukák között, mégis ezt dobáltam sokat, mert erre volt kapás. Nos, a csali így fejestől, gumistól, kapcsostól lehet összesen kb. 5 gramm, vagyis a dobótartomány alja. A Dragon pálca ennél a csalisúlynál annyira feszes, hogy kifejezetten robbanékony mozdulatokkal, hosszú zászlóval tudtam kellő hatékonysággal dobni, mert ekkora súly éppen csak hogy „felhúzta” a blankot, még szerencse, hogy a viszonylag finomra hangolt spiccrész azért "feléled" a dinamikusabb dobásoknál. Alsó dobósúly értéket tehát éppen eltalálták. Nagyobb gumiknál viszont úgy éreztem, hogy kb. 15-17 gramm (jigfej+gumi) az, ahol a bot még jól teljesít, efelett már sokalltam a súlyokat, pláne a húzósabb vízben! A felső dobósúly értéket szerintem túlbecsülték, helyesebb lenne 5-15, vagy 5-20 grammot megadni. A blank kétség kívül nem esik kétségbe a nagyobb súlyoktól, de jelentősen veszít az élvezeti értékéből, illetve a bevágásnál jelentkezik ennek hátránya, hisz a horog beütéséhez nem tudja kellő robbanékonysággal megindítani a csalit. A felső dobósúly értéket tehát egyértelműen túlkalibrálták.

26.jpg

 Ezzel a csalival már szépen boldogult a Dragon pálca

A bot az ideális dobótartományban azonban vitathatatlanul csodát tesz. A Toray blank fantasztikusan érzékeny, tényleg előjön a felsőkategóriás fíling. A mederegyenetlenségek, törések, levelek, hínárszálak szépen érezhetőek, és a lehűlő vízben óvatosan kapó csukák megtolós kapásai is egyértelműek voltak.

 27.jpg

Csatornalakó egyencsuka. A finom bottal jó peca volt.

A Tisza csak nem akart apadni, viszont a szélvizekbe stabilan kiálltak a süllők, így Karácsony előtt ismét a szőke folyón találtam magam. Gondoltam magamban, itt a lehetőség egy szép hallal megmutatni, hogy mit tudnak a botok, de ahogy ilyenkor lenni szokott, a sors máshogy akarta. Hiába vallattam a sekély vizet 3-4 grammos fejekkel szerelt lassú gumikkal, vagy a töréseket 10-15 grammos súlyokkal, a süllőknek nyomuk sem volt. Az egész napos „egerészés” végén egy morotvából lassan kifolyó, kavargó víznél álltunk meg. A vízből kiálló tuskók mellett egy méter sem volt a víz, de egy ponton markánsan kezdett letörni, először kb. 2-2,5 méterig, utána meg még mélyebbre. A két törés közti platón össze-vissza kavargott a víz, bizalomgerjesztő volt. Talán hármat dobhattam, amikor elemi erejű ütést kaptam, a nap első kapását. Bevágtam, de sajnos nem akadt, amitől eléggé elszontyolodtam, hiszen az egész napos sikertelenség után egy ilyen kapást rontani elég lelombozó. A csalit azonban szinte pontosan a kapás helyére küldtem vissza, ahol süllyedésben meg is érkezett rá az újabb kapás. A bevágásba a Dragon pálca beleállt, a zsinór végén pedig elemi erő válaszolt. Megvan életem süllője! – kiáltottam Attila barátomnak - ám pár másodperc múlva fejrázások helyett tompa bólogatással jelezte kilétét a zsákmány: egy harcsa. Nem számítottunk rájuk a sekély vízben, de hát ilyen a vadvíz: nem mindig a papírforma működik. Nos, a hal tekergett, kavargott, a bot pedig meglehetősen túlterhelve dolgozott. Nem erre készült bizony ez a pálca, de derekasan állta a sarat. Nem kíméltem a hareszt, gyorsan és keményen fárasztottam, kihasználva a bot minden erőtartalékát. A hal hamarosan a csónakban pihent, mi pedig egymás tenyerébe csaptunk.

 18_2.jpg

A zsákmány és elejtője

06_8.jpg

A szép időben aktívan táplálkoztak a harcsák...

17_3.jpg

... szépen megették a gumit.

Igen ám, de nem volt vége a napnak, süllőt akartunk fogni. Mellettünk kb. 30 méterre akasztottak is egy 8 kiló körüli csodaszép sárkányt, így erőteljesen bíztunk a helyben, hogy érkezik nekünk is egy csíkos vendég. Érkezett is, de nem csíkos, hanem egy újabb foltos rabló. Ez ráadásul nagyobb is volt, mint az előző, úgyhogy tovább fokozódtak a Dragon pálca hányattatásai. A bő 10 kilós bajszi villámgyorsan visszanyerte a szabadságát, mi meg odébb álltunk süllősebb helyek után kutatva.

 03_8.jpg

Ezeket a halakat már nagy élmény megfogni a finom pálcával.

07_8.jpg

Ati arca mindent elárul :)

Másnap hasonlós startégiával, de más helyeket kerestünk fel, ahol Attila ki is pattintot egy kilós csíkost, nekem azonban sehogy sem sikerült kapást kicsikarnom. Délután azonban – immáron a Jaxon pálcával – végre megtört a jég, ütést éreztem a spiccen, majd bevágás után perecben maradt a bot. Süllő!!! Vagy… várjunk csak… ez pumpál…. megint harcsa! Ó, hogy az a… Paradoxnak hangzik, hogy nem örültem neki, örültem, persze, de hát mégsem annyira, mintha egy hasonló tüskéshátú sárkány jött volna. Viszont a sors úgy akarta, hogy ugyanabban szituban teszteljem ezt a botot is, mint a másikat, így legalább kellő összehasonlítási alapunk lett. �

 04_8.jpg

Atesz pajtesz a hétvége süllőkirálya :)

05_8.jpg

A legnagyobb harit is ő fogta, 12,5 kiló.

21_1.jpg

Én ennek a 9,30-asnak is örültem.

Ez a bot a maga nehezebb, lustább blankjával sokkal jobban tolerálta a nagyobb, nehezebb csalikat, szándékosan tettem fel tenyérnyi gumihalat is. Nyilván ez a kb 40 grammos csali messze túl volt a bot ideális dobótartományán, mégis kevésbé volt idegen érzés, mint a dragonnal egy 25 grammos csali. Ha lehet ilyet mondani, ez a bot sokkal „igénytelenebb”, ezáltal sokkal szélesebb tartományban tud optimálisan (vagy ahhoz közel) teljesíteni. Egyáltalán nincs úgy „kihegyezve”, lefinomítva mint a Dragon, sokkal sokoldalúbb, általánosabb. Míg a Dragon bot érezhetően a terhelhetőség határán dolgozott, a Jaxonban még ilyen hal alatt is maradt erőtartalék, a blank nyélből meghajolva dolgozta ki a hal erejét. Gyorsan meg is lett, meg persze ment vissza, hisz a Tisza-tavon ilyenkor – helyesen – fajlagos tilalom védi őket.

 16_6.jpg

Ezt a tenyeres gumit is kezelte a Jaxi

Persze végül a Jaxon peca megfogta a maga süllőit, még ha nem is nagyokat, de legalább megmutatta, hogy ezt is tudja. Szélvízen jigelve és dropshotolva fogtam vele pár apróságot, de legalább fogtam.

 30.jpg

Törppapa és aprajafalva

Konklúzió: A fentiekből látható, mennyire tanulságos tud lenni egy összehasonlító teszt. „Papíron” azonos botok azonos körülményekkel és azonos halakkal tesztelve. Mégis mennyire más a tapasztalat! Örülök, hogy megadatott ez, mert ezáltal talán kellő érzékletességgel tudom megmutatni, hogy a marketingesek üres süketelésén túl mennyi mindent lehet a gyakorlatban megtudni egy pálcáról és mennyire csalókák néha a gyári feliratok. Minden tesztben megpróbálom megragadni az adott felszerelés egyediségét, sajátosságait, ez a teszt most erre különösen alkalmas volt.

 19_2.jpg

Viszlát bajszos barátom...

Számon kérték már rajtam, hogy mondjam el őszintén, ha valami rossz. Nos, itt az élő példa, hogy a háromszoros árkülönbözet és a szerényebb alkotóelemek ellenére sem lehet pl. a Jaxon pálcára azt mondani, hogy rossz. Merthogy nem az. Annyira nem az, hogy nekem el is lopta a showt a sokoldalúságával, jó értelemben vett „mindenességével”. A Dragon sokkal „fineszesebb”, tehát pl. ha egy versenyző keres magának felsőkategóriás kifinomultságot, egy adott szitura kihegyezett célszerszámot, akkor az a jó választás. Ha valaki 1-2 botnál többet nem engedhet meg magának, akkor a Jaxont érdemes választani, mert sokkal több szituációban fogja tudni használni, ráadásul marad pénze egy tisztességes orsóra is.

Ez tehát a blog célja: megmutatni, hogy mi mire való. Azt hiszem, ez most szépen összejött. Szerencsés vagyok, hogy ehhez a projekthez a szőke Tisza is ilyen jó partnernek bizonyult.

 

 

 

 

süllő Kína Dragon Symbian Kínai Harcsa Horgászat Shimano Jaxon Horgászbot Dinnyéshát Horgászfelszerelés süllőhorgászat Harcsahorgászat Fastcast Tiszanána

2018\01\12

Új szelek - Ballistic X

Bevallom, kicsit zavarban vagyok a Daiwa céggel kapcsolatban. Egyértelműen az egyik legnagyobb presztízsű gyártó, elképesztő innovációkkal, remek termékekkel, de az utóbbi években úgy éreztem, hogy pár dologban mintha elvesztették volna a fonalat. Első multiorsós tapasztalataimat egy Team Daiwa Zillion botra szerelt TD Zillion Type R orsóval szereztem, amely kombó zsenialitása annyira a kezemben maradt, hogy bizony az utána következő termékvonal nem tudott hozzám közel kerülni. Tudom, mindez szubjektív, de legalább elismerem…


s4.jpg

A régi szériás Zillion botom az örök kedvenc csónakos süllős pálcám

Ugyanakkor a legutóbbi években ismét olyan dolgokat villantott a cég, amelyek felcsigáztak. Tavaly az AGS  (karbon keretes) gyűrűsor ötlete nyűgözött le, idén pedig a középkategóriában láttam nagyon ígéretes dolgokat. Ahogy azt olvashattátok is nemrégiben, októberben ellátogattam a cég kereskedőknek szervezett termékbemutatójára, ahol rögtön szemet szúrtak a Ballistic X botszéria ultralight és light modelljei, valamint a hozzájuk párosított ugyanilyen nevű orsó. Kézbe véve „szárazon” is éreztem bennük az erőt, így amikor meghallottam, hogy Györke Zéé Zoli lenyúlta magának az egyik modellt, azonnal lecsaptam egy tesztelés lehetőségére. A konkrét modell: Ballistic X L-T-AD (180 cm, 5-14 gramm).

Jól tudjuk, hogy Zéé barátunk szenvedélyes szerelmi kapcsolatot ápol a Daiwával, a szerelem pedig szubjektív. Ez esetben viszont nekem is határozottan tetszett az alany, megértettem Zolit, mitől esett azonnal e legmélyebb verembe. Ugyanis ez a cucc jó. Felső kategóriát megközelítő minőségérzet, parádés érzékenység, eltalált funkcionalitás, minőségi kivitelezés, dizájn. Bevallom, én is elcsábultam, viszont e blog célja éppen az, hogy a marketinges ködösítésen segítsen átlátni. Nézzük hát mi is emeli ki ezt a kombót a kategóriájából.

 04_7.jpg

Há' nem jól néz ki? Há' de!

Jó botot építeni manapság nem kunszt, vásárolni és gyártatni egyaránt lehet minőségi karbon blankokat, a Fuji iszonyatos mennyiségben ontja a különböző szerelvényeket, csak szorgos munkáskezek kellenek ezek összeszereléséhez. Ott válik el a búza az ocsútól, amikor mindez összeáll egy olyan egésszé, ami harmóniájában, funkciójában nemcsak alkalmas arra a célra, amire szánták, de kellemes is használni. Ez esetben ez összejött. A bot rővid és  könnyű (95 g), nagyon jó egyensúlyban van a hozzá tartozó 2500-as orsóval. A nyél meglepően rövid, de nem is kell hosszabb, tekintve hogy ebben a kategóriában főleg egykezes dobásokkal dolgozunk. Szükség esetén a kétkezes dobás is kivitelezhető, de ezt a botot egy igazi könnyű élménypecára tervezték, nem távdobásra.

09_7.jpg

Ez a bot a light jiges pecára született. (Fotó: Györke Zoltán)

A modellek között tűspicces és csőspicces is van. A legkisebb dobósúly 3-10 gramm, ami nevével ellentétben nem UL kategória, pláne nem az általam használt 5-14 grammos példány, de az ezen súlytartomány alatti csalikat is el lehet velük dobni, nem volt olyan érzésem, hogy túl durva lenne. Névlegesen az UL kategória ott ér véget, ahol ezek a botok kezdődnek. Kicsit félrevezető tehát az elnevezés, cserébe egy olyan botot vehetünk kézbe, ami MÉG elég finom, de MÁR elég ahhoz, hogy beugró komolyabb halak esetén sem esik kétségbe, bőven van benne erőtartalék a fárasztáshoz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Zoli szép, bő 3-as süllője, ami bizony már erős is, illetőleg egy ekkora süllő megakasztásához is kell gerincesség, feszesség. 

10_8.jpg

Ez már fogas a javából! (Fotó: Györke Zoltán)

A gyűrűzés természetesen Fuji (acélkeretes aluminium-oxid)), ezt nem kell senkinek bemutatni. Az orsótartó a Fuji legújabb modellje, a TVS, ami egy remek találmány. Az ugyebár szubjektív, hogy kinek mi kényelmes, nekem az. De az tagadhatatlan, hogy a nagy felületen fedi fel a blankot, amely így nagyon sok rezgést tud átadni a tenyérnek. A botot ezáltal érzékennyé teszi, illetve egy számomra igen kellemes, légies, könnyed, de mégis jól fogható érzést ad. Jelenleg a számomra ismert orsótartók közül ezt szeretem legjobban. UL és L kategóriában nem is szabadna mást használni...

 05_7.jpg

Ergonómia csillagos ötös.

A fentieken túl van még egy igen figyelemre méltó tulajdonsága a botnak: nem drága. Persze a 36.000 Ft körüli árcímke sokaknak sok is lehet, de ezért a minőségért ez egyáltalán nem sok. Úgy érzem, hogy a Daiwa ezt a botot árban jól pozicionálta, sőt kifejezetten jó ár-érték arányú terméket tett le az asztalra. Egy bánatom van: hogy nem egyrészes. Kár volt elvágni ezt a blankot...

A Ballistic LT orsó a korábbi modell teljesen újragondolt változata igencsak figyelemre méltó műszaki tartalommal. Ugyan cseppet sem olcsó, ám a Daiwa belegyömöszölte az utóbbi évek összes felső kategóriás innovációját, kezdve a mágnesolajos tömítéssel, az összes hangzatos névvel ellátott specialitásig. Az LT jelzés a „light and tough”, azaz a könnyű és erős rövidítése, ami egy újfajta orsóépítési koncepció, kisebb méretek, új, könnyebb anyagok bevonása az orsóház és rotor készítésében, valamint erősebb hajtás és megnövelt fékerő. Tartja magát a horgásztársadalomban a "full fém" varázsa, pedig a vezető gyártók már alig alkalmaznak fém orsóházakat, mindenhol speciális műanyagok váltják ki a régi megoldásokat. A legfigyelemreméltóbb újdonság az ún. ATD (Automatic Tournament Drag) fékrendszer. A Daiwa (és nem különben a Shimano) igencsak vonzódik a hangzatos rövidítésekhez, amik nem valók másra, mint a tapasztalatlan horgászok elvarázsolására. E blog – a marketingesek legnagyobb szomorúságára – igyekszik ezeket a hangzatos neveket varázstalanítani, lerántani róluk a leplet, a marketing-bullshit mögé kukkantani. Nem könnyű, ugyanis a cég még a kereskedői katalógusba sem tett túl sok infót…

 02_6.jpg

Ilyen süllők nemigen ráncigálják a féket...:(

A Daiwa rettenetesen büszke erre az új megoldásra, aminek a lényege, hogy a fék nem csak az előre beállított fékbeállítások esetén lép működésbe, hanem kisebb húzásra is finoman adagol zsinórt. Hirtelen rántás, pl. bevágás esetén azonban felkeményedik, így a véletlenül lazára hagyott fék esetében sem szalad meg a zsinór bevágásnál. A fárasztásnál finomabban, folyamatosabban adagolja a zsinórt. Az elgondolás szimpatikus. A teszt során próbálkoztam egészen lazára hagyott fékkel be-bevágni a köveseknek, működni is látszott az elgondolás, mert a bevágáskor nem engedett az amúgy gyengére állított fék. Nagy hallal én sajnos nem tudtam tesztelni, a tulaj meg ugyebár szerelmes…:D Persze nincs az a technikai csoda, ami mentesítene a gondos fékerő-beállítástól, ezt a feladatot az orsó nem végzi el helyettünk...

 03_7.jpg

Ilyen babahallal nem büszkélkedünk! Viszont a blank még ezt a kapást is szépen jelezte!

Sajnos a technikai brillírozásnak ára van, az orsó nem olcsó, sőt kimondottan zsebbenyúlós. Érdekes, hogy ugyanazon márkanév alatt a bot kifejezetten elviselhető áron kerül piacra, az orsó ára meg gyakorlatilag a felső kategóriát idézi. Ez nekem kissé érthetetlen, de hát nem is értek a sales-hez… 

 01_5.jpg

Néha dupláztunk is. Meg a felszerelést csereberéltük. 

Maga a horgászat a maga nemében páratlan volt. Meg kell mondjam, hogy a koncentrációt meglehetősen megnehezítette a Zoli és Feri állandó állandó poénkodása, egymást zrikálása. A két vidám fickó legalább annyira a társasági program öröméért jár szerintem a helyre, mint a halak kedvéért. Néha éppen azon szakadtam a kacagástól, hogy ezek kétrét görnyedve röhögnek valami poénon. Szerencsére a kis süllők és kősüllők nemigen zavartatták magukat a karneváli hangulattól, szaporán szedegettük őket a stégek alól, mellől. Illetve a nagyobbak valahol máshol jártak, mert bár az aprajából szépen „egerésztünk”, darabosabb példány nemigen tette tiszteletét.

 08_7.jpg

Amíg mi a köves- és süllőifjoncokat zaklattuk, a leányzó elegánsan kicsavart mellőlünk egy sügérmatuzsálemet. Pislogtunk, mint a béka a miskolci kocsonyában :o

A kis halak „haszna” egy teszt során, hogy megmutatják, mennyire érzékeny egy bot. Az egészen pici csalik lekoppanását szépen közvetítette és a kulcstartónyi süllőcskék ütéseit is meg lehetett szépen érezni. Ennek fő-fő felelőse a Fuji TVS orsótartó, amit meg fent megdicsértem. Az orsótartó előtt szerencsére nincs semmilyen EVA vagy parafa bigyó, így a mutatóujj nagy felületen tud ráfeküdni a bottestre. Ez a megoldás manapság egyre több helyen jelenik meg és nagyon de nagyon egyet tudok érteni vele. Mivel javarészt az orsótartónál fogjuk a felszerelést, az orsótartó alatti nyélrészeknek nem sok jelentőségük van, az odabiggyesztett „bumszli” viszont számomra sokszor zavaró. Az orsótartó előtti nyélrész legfeljebb a nagyhalas pecásoknál bír gyakorlati jelentőséggel, jelen esetben maximum dizájnelem lehetne. Szerencsére nem lett az. A mindössze 180 centis hossz ehhez a pecához pont elég, villámgyors csuklómozdulattal lehet bevágni a bottal, a feszes spicc pedig könyörtelenül üti be a horgot a hal szájába. Csónakos botnak pláne ideális.

 07_7.jpg

Fusson, ki merre lát... Ragályos! :D

A felszerelés igazolta az előzetes bizalmat, nagyon szimpatikusan teljesített. Jól kitalált, okosan összeállított bot, ami a 2500-as (!!!) orsóval remek párost alkotott, szép egyensúlyban volt a kombó. Ez az ismérve az igazán jó horgászfelszereléseknek: megvan bennük a pőre funkcionalitáson túl az a plusz, hogy jó őket kézbe venni, jó használni, a horgászatot átjárja a harmónia, a halfogás örömét semmi sem rontja le. Csak gratulálni tudok a Daiwának ehhez a termékvonalhoz.

 

 

süllő ultralight Teszt Duna Ballistic Horgászat UL Spinning Shimano Daiwa Horgászbot Horgászfelszerelés süllőhorgászat Kősüllő Megabass Zillion

2017\12\31

Giga süllők, kínai motyóval

Ismeretlen terepen kalandozni mindig kockázatos, izgalmas vállalkozás. Ilyen „terra incognita” a kínai horgászcikkek piaca, amely egyre népszerűbb kis hazánkban, az Aliexpress és társai térhódítása a honi horgászcikk-kereskedőket homlokgyöngyöző frászra készteti. Szinte nevetséges összegekért lehet beszerezni jónak tűnő felszereléseket, amik érezhetően azzal az igénnyel készülnek, hogy befurakodjanak a polcokra a nagy gyártók termékei mellé. Amerikában már a Kastking önálló lábakon álló márka, előbb utóbb a honi disztribútorok is elkezdik ezeket forgalmazni.

06_6.jpg

Furcsa tesztalanyok

Létezik egy homályba burkolózó titkos társaság, amelyik célul tűzte ki ezen horgászfelszerelések gyakorlati tesztelését. Vannak köztük évi 300 napnál is többet horgászó fanatikusok, de műkedvelő szervízesek is, akik szakmai érdeklődésből boncolják, próbálgatják ezeket a cuccokat. A pionírok fanatizmusával törnek előre és igyekeznek felszámolni a gomolygó ködöt. Nos, a nyáron egy ilyen társaságtól kaptam kipróbálásra egy kazalnyi botot és orsót, amelyből korábban a Kuying Tournament Grade pálcát és a kis Lixada orsót már teszteltem. Volt azonban egy rakat más cucc is, amely megér egy misét, pláne, hogy olyan halakkal sikerült találkoznom a teszt során, amelyekről sok horgász csak álmodik. Király móka ez a tesztpeca :)

01_4.jpg

Nehéztüzérség bevetésen

Botot tesztelni nem nehéz, hiszen akár egy használatból is lehet képet alkotni. Orsót jóval nehezebb, hiszen itt a használat időtartama is sokat megmutat: újonnan még minden orsó vajpuhán fut, jó esetben nem is kotyog, a problémákat az idő és a „futott kilométerek” hozzák elő. A mai tesztben szereplő két orsóról ezért csak a szubjektív benyomásaimat tudom megírni, egy peca alapján nem vállalkozhatok átfogó vélemény írására, tekintsük ezért csak élménybeszámolónak. 

03_6.jpg

Lurekiller, azaz csaligyilkos? Ennek semmi értelme! A botnak azonban annál inkább!

Na, de térjünk rá a lényegre! A két tesztelt bot (egy 150 és egy 300 grammos) Lurekiller márkájú. E név nyilván semmit nem mond az átlag magyar horgász számára, nem is forgalmazza senki ezt a márkát idehaza. Ahogy az Alin búvárkodtam, ugyanilyen paraméterekkel többféle márkanév alatt is jönnek ki botok, jó eséllyel ugyanarról a gyártósorról, csak más címkével, más gyűrűkötésekkel. Az, hogy a blankokat Kínában gyártják, senkinek nem meglepetés, lényegében az összes nagy gyártó ott gyártat. E tényt néha hangzatos nevek mögé bújtatják, pl. egy Toray karbon blankra épült botot is nagy valószínűséggel Kínában készítenek, a neves japán cég csak az alapanyagot (karbonszövetet), vagy akár csak a licenszet adja hozzá. Persze ez más cégekre is igaz. Blankot tehát tudnak gyártani a messzi Távol-Keleten, a többi már csak egy kis szerelőmunka. Márpedig mindkét botra Fuji gyűrűsor, orsótartó került. Ezidáig minden olyan, mintha egy neves márka forgalmazná őket.

09_6.jpg

Tonnák, keresztszálak és a varázsszó: JAPAN! Csak szerintem a "form" inkább "from" akart lenni. Kapufa! :D

A tesztelt botok a honi horgászok számára meglehetősen furának tűnhetnek, hiszen képtelenül hosszú a nyelük, a könyökömön mintegy 10-15 centivel túlért. Dobásnál halálosan idegesítő, és totálisan diszfunkcionális, amikor minden egyes alkalommal bordán verem magam. Na, de ezek nem is dobásra vannak kitalálva, hanem tengeri vertikális jiges horgászatra, ahol 100-150 grammos pilkereket engednek le 80-100 méter mélyre, majd agresszív mozdulatokkal rángatják felfelé. Ezt a munkát bicepszből kivitelezni meglehetősen nehéz, negyed óra rángatás után bizony savasodnak az izmok, a peca hamar véget érne. Így tehát csípőbe támasztott bottal rángatják a tengeri pecások a csalikat. A bot minden összetevője ehhez van optimalizálva, így nyer értelmet a szokatlanul hosszú nyél is. Meg ott, amikor a gigantikus halak fárasztásához hónalj alá kell szorítani a bot nyelét...

10_7.jpg

Hogy hívják a kínai WC-s nénit? Kakanuku Bili Kong!

A botok természetesen nyéltoldósak, ilyen terhelésnél nem engedhető meg a blank megszakítása, ezáltal gyengítése. A bottest anyaga brutálisan vastag, ezáltal az egész bot viszonylag nehéz, aminek azért nincs igazán jelentősége, mert nem dobálásra tervezték. Itt csak a nyers erő, a brutális funkcionalitás volt a szempont. Az akciót a nem túl elegáns "atom takony" jelzővel tudnám illetni, de ne legyünk szemellenzősek, nem mindenhez jók a gyors botok. A vertikális jiges pecák mind ilyenek, lágyak, ugyanakkor borzasztóan erősek. A vad tengeri halak fárasztásához bizony ez kell. 

08_6.jpg

Leolvad az arcotokról a mosoly: teljes Fuji felszereltség!

11_7.jpg

A dizájnelemek is a felső kategóriát idézik.

Az orsóknál vegyesebb a kép. A nagy ezüst márkájáról fogalmam sincs, a kínai fanatik szubkultúra csak „Nagy Ezüst” néven emlegeti. Az orsóház formája nagyon erősen hajaz az Abu nagyméretű multiorsóira, bár utóbbiak tudtommal Koreában készülnek. Azt nem hinném, hogy a kínaiak onnan importálnának bármit is… :) Szembeötlő a rettentő hosszú hajtókar, bőven 10 centi felett, ami nagyhalas pecánál rendkívül hasznos, sokkal nagyobb nyomatékot lehet kifejteni, mint egy rövidebb karral. A fogantyúk viszont fém gombok, aminek a fogása cseppet sem a praktikumot szolgálja, kizárólag a kinézet kedvéért került rá. Ez a bajom sok esetben a kínai cuccokkal: másolni és jó minőségben gyártani tudnak, de a funkcionalitásról – horgász hagyományok hiányában - fogalmuk sincs, ezért ilyen furcsa hibridek is kikerülnek a gyáraikból. A nehéz fém hajtókar és fém gomb hatása az, hogy ez a legjobban pörgő orsó, ami valaha a kezemben volt. Egy gyors tekerés után lehetetlenül hosszú ideig megy. Ez persze inkább parasztvakítás, mintsem gyakorlati haszon, de „szárazon”, vagy a horgászboltban próbálgatva nagyon csábító. A hajtókar lendkerékként tárolja az energiát, ez hajtja a szerkezetet, nem a kiemelkedően sima futás.

04_6.jpg

Erősen Abu utánérzés, de egész szépre sikerült. Erőt sugároz.

Sajnos az orsó itt el is vérzik. Fut, mintha kergetnék, de közben olyan csörgést, csattogást hallat, ami elbizonytalanított abban, hogy merném-e igazán nagyhalas pecára használni. Eredeti tulajdonosa már tett az orsóba pár halat, de mégsem érzem indokoltnak, hogy ilyen holtjátéka legyen az alkatrészeknek. Egyébként az orsó kitűnően dob, de ennél a méretnél ez nem meglepő, a lendkerékként működő nehéz dob szinte tolja le magáról a zsinórt.

05_6.jpg

Brutális ez a hajtókar, én imádom, ha ilyen hosszú. Nagy nyomatékkal lehet tekerni. A 13 csapágy zavarba ejtő...

A másik kurbli nem tett rám túl erős benyomást, Sajnos részben műanyag házas, ami érződik is rajta, nem adja az elvárt masszivitást. Nyilván megért volna a dolog egy komolyabb boncolást, de más orsóját nem szívesen szedem szét, így csak felületes benyomásokra tudok most hagyatkozni. Cserébe csinálok majd nektek „boncolós” cikkeket is. 

02_5.jpg

Több dizájnelem is ismerős lehet máshonnan. Az összkép azért elég vagány...

Minden esetre egy érdekes műszaki megoldás, hogy az orsó „hajtóműve” nincs egybeépítve a házzal, mint az más orsóknál megszokott, hanem egy kapcsoló átfordításával maga a hajtást tartalmazó orsóoldal jön le fogaskerekestől, mindenestől. A kapcsoló az orsóház tetején van, ami számomra kicsit furcsa, egy nem túl stabil összeállítás érzetét keltette. Általában a hajtásnál csavarral vannak rögzítve az elemek más orsóknál, ez a kapcsolós megoldás nekem nem szimpatikus. Összességében az orsó nálam azt a szintet sem érte el, hogy szívesen próbálkoznék vele, így szegény a teszt során is háttérbe szorult, szívesebben horgászta a „nagy ezüsttel” ami a tesztkörülményeknek jobban megfelelő 150 grammos pálcán kapott helyt.

htb1c6ybsxxxxxcvxpxxq6xxfxxxq.jpg

Kölcsönvettem a gyári fotót a szemléltetéshez. Bevallom, nem tudok megbarátkozni ezzel a megoldással.

A tesztelésre egy balatoni éjszakán került sor, amikor a nagy süllők nyomába eredtem. A módszer megfelelt a botok céljának: viszonylag nagyobb súlyú vertikális csalikkal kerestem a tüskéshátúakat. Mivel sokszor dobom is a csalit, nem csak emelem, az éjszaka csendjét többször is felverte a fogam közt elszűrt káromkodás, ahogy kékre-zöldre vertem az oldalamat a hosszú nyéllel, de hát miért is csodálkozom, ha egyszer nem rendeltetésszerűen használom a cuccot? Amikor emelgettem, bezony jól jött ez a nyélhossz, kényelmesebb volt így a mozdulat, mintha bicepszből kellett volna.

12_5.jpg

Ezt a kígyót is kicsörlőztem gond nélkül.

A 150 grammos botmodellel és a Nagy Ezüsttel horgásztam többet. Az orsót minden zajossága ellenére jó volt használni, könnyen futott, illetve kiválóan dobott, egyáltalán nem sikerült vele madárfészket csinálnom. Ez utóbbi meglehetősen jól működő fékrendszerre utal. A bot a ráírt dobósúlynak kb. a felét tudja reálisan, annál nagyobb súlyba már belenyeklik, illetve a bevágásnál már nem tudná átadni azt az erőt, ami egy biztos akasztáshoz kell. Aki nagyobb csalit akar emelgetni, akár folyóvízen, annak az erősebbik, 100-300 grammos modell ajánlható, az már megbirkózna komolyabb csalikkal és nagy halakkal is. Mindkét bot teljesen parabolás, mégsem ésszerűtlenül lágy. Nyilván a tengeri jigeléshez ez az optimális akció, de az én módszerem mellett sem volt zavaró, de azért szokni kell és meg is kell tanulni használni. 

13_5.jpg

Sötétben, mozgó csónakból ilyen képek születnek. Bánja kánya...:D

Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy aznap este 3 süllőkapásom volt, mindhármat meg is fogtam. De micsoda süllőket! Meglepő módon a halak nem agresszívan, hanem viszonylag finoman kaptak, de a lassú, lusta blankon keresztül is jól lehetett érzékelni a finom pöccintést. Tudatosan készültem arra, hogy a szokatlan felépítésű, tulajdonságú bottal nagy mozdulattal kell bevágni, ennek megfelelően is jártam el. A termetes süllők kemény szájában jól akadt a horog (volt olyan csalim, amin harcsázáshoz is megfelelő, erősített horgok voltak, ennek a húsa meglehetősen vastag, jelentős erő kell a beütéshez). A bot előnye a fárasztásnál jön ki. Egy nagy süllő nyáron igencsak komoly erővel tud menni, nem beszélve az agresszív fejrázásokról. A bot lágysága mindezeket kompenzálta, a teljes hosszban dolgozó blank pedig 1-2 perc alatt felőrölte a halak erejét. Ha lehet ilyet mondani: kicsit csalódás is, hogy elvette a fárasztás élményét, na de ez az ára annak, ha valami optimális arra, amire használják.

 16_5.jpg

Bár minden botteszt így sikerülne. Az idei második legnagyobb süllőm!

Összességében tehát a botokról igen kiváló benyomást szereztem, annyira, hogy azóta beszereztem egy 150 grammost saját célra, mert annyi pénzért amennyiért árulják bőven megéri az árát, sőt!. Szeretek vertikálisan horgászni, úgy gondolom, hosszú távon kiváló társam lesz ez a bot. Az orsók terén az első ismerkedés nem volt számomra igazán meggyőző, viszont mostanában meglepően pofás új modellek jöttel ki, úgyhogy a tapasztalatszerzést ezekkel fogom folytatni.

 17_2.jpg

És az aznapi "apraja". :D Kissé széteffekteztem a képet kísérleti jelleggel.

Végül néhány gondolat a „kínai jelenségről”. Kína immáron nem csak bérgyárt a nagy cégeknek, de egyre jobban próbál betörni a piacra saját márkákkal is. Pár éven belül ezek a termékek el fogják árasztani a kiskereskedelmet. Lehet ez ellen prüszkölni, csak éppen felesleges. Én magam igyekszem maximális érdeklődéssel, de a tőlem telhető objektivitással követni ezen termékeket, tesztelni minőségüket és használati értéküket. Én nyitott elmével, de józan kritikai szemlélettel kezelem ezt is, mint minden mást, legyen az Shimano, Daiwa, vagy bármi (még) no-name márka…

süllő vertikális Teszt Balaton Kína Kínai Harcsa Casting Horgászat glavinjara Horgászbot Horgászfelszerelés süllőhorgászat Harcsahorgászat Abu Garcia Kuying Lixada Abu vertkál Lurekiller

2017\12\24

Ultralight menyország

Kis hazánkban az utóbbi években hatalmas népszerűségre tett szert a könnyű és ultrakönnyű felszerelésekkel történő horgászat. Maga a módszer önmagában is rendkívül élvezetes, hiszen a finom botokkal, hajszálvékony zsinórokkal nagyon élvezetes a halfogás, a kisebb testű halak magasabb egyedszáma pedig gyakori fogást, nagyobb sikerélményt garantál. Ebből ered sajnos az is, hogy félreértett műfajjá is vált: sokan a nagyobb testű nemes halak méreten aluli példányait is előszeretettel szedegetik ilyen felszereléssel, ami – úgy gondolom- joggal váltja ki az etikus horgászok rosszallását.

 004_1.jpg

Előke nélküli UL csukázás NINCS! Legfeljebb beugró hal.

Szögezzük le, az UL célja nem ez, hanem méretes halak etikus, ezzel együtt a lehető legfinomabb módszerekkel történő horgászatának élvezete. Szarkasztikus kifejezéssel élve az „ikrahorgászat”, vagy „ivadékzaklatás” nemcsak nem etikus, de a fiatal, méreten aluli halak károsodását is okozhatja, nem beszélve arról, hogy sajnos vannak olyanok, akiket nem igazán érdekel a méretkorlátozás sem. Messze vezető, nehéz, hálátlan téma ez, egyszer majd feldolgozzuk.

 003_1.jpg

Cseppet sem UL, viszont megért egy képet a kolléga kreatív megoldása. Kösz Norbi! ;)

De térjünk rá a lényegre! Mai alanyainkat a Tailwalk, illetve A-tec cégek kínálatából választottam, ami tulajdonképpen egy és ugyanaz. A-TEC maga a gyártó cég elnevezése, aki a középkategóriás felszereléseit saját neve alatt, felsőkategóriás termékeit Tailwalk név alatt hozza ki. Bevallom, szimpatikus nekem ez a cég, egyértelműen prémium minőséget tud létrehozni, minden szempontból kompromisszummentesen, ugyanakkor az árai – bár nem olcsók – mégis értékarányosnak mondhatók. Jó botot gyártani manapság már sokan tudnak, tulajdonképpen nem kell hozzá más, mint összevásárolni a megfelelő minőségi alkatrészeket és összerakni, de mégis vannak olyan termékek, amelyek valamilyen szempontból kiemelkednek a mezőnyből. Ezek a pálcák ilyenek, megvan bennük az a plusz hozzáadott érték, ami túlnyomó részt a japán tervezésű botok sajátja: rendkívül átgondoltan, okosan vannak megtervezve, a választott módszerre vannak optimalizálva, ezért igazi speciális célszerszámok.

012_1.jpg
Kis tengeri halacskákra tervezték ezt a botot, de nem őrültség vele itthon finompergetni

Fontos, hogy ezeket a botokat japánban tervezik, ahol (tudomásom szerint) nincs csapósügér, illetve más halak apró példányaira sem divat horgászni, van ugyanakkor többféle tengeri hal, amelyre rendkívül finom módszerekkel pecáznak. A legfontosabbak ezek közül az „aji” vagy „horse mackerel” illetőleg „rockfish”, a kis dobósúlyú könnyű botokat e halak horgászatára fejlesztik. Az már a mi örömünk, hogy ezek a pálcák elszivárognak Magyarországra és a honi UL pecások választási lehetőségét bővítik. A tengeri alkalmazásnak megfelelően ezek a pálcák a rendkívüli könnyűségük ellenére nagyon erősek, általában alkalmasak komolyabb halak fárasztására is, mégis rendkívül finomak. Nem egyszerűen kis dobósúlyú botok, hanem tengeri horgászatra, vad tengeri halak fárasztására is alkalmas finom pálcák, maximális minőségi követelményrendszernek megfelelve.

 013_1.jpg

Letisztult tipográfia, kellemesen kinéző keresztszálas blank.

A hosszú bevezető után térjünk rá a konkrétumokra. Az A-Tec Crazee Ajimeba S612UL/SL pálca az olcsóbb árkatóriát képviseli, azonban a kompromisszum a funkcionalitáson cseppet sem érződik. A bot 6 láb és 1 hüvelyk hosszú, azaz 186 cm, 2 részes. Hála istennek, vászontokban érkezik, ami manapság nem is olyan egyértelmű, ugyebár. Szétszedve 95 cm, a súlya mindössze 70 gramm (!), dobósúlya maximum 5 gramm. Különösen szexivé teszi a tűspicc, vagyis a blank végébe integrált tömör karbon spicctag, ami még érzékenyebbé, illetőleg erősen spicc-akcióssá teszi. Sok tűspicces bot hibája, hogy nincs szinkronban a tűspicc finomsága a blank gerincességével, így a spiccre sokszor extra terhelés hárul. Ilyenkor nemcsak a harmónia borul fel, hanem a spicctörés veszélye is fellép. Itt észrevehetetlen az átmenet, a blank felső része is hasonlóan finom, mint a botvég, így átmenet nélkül vált át az anyag egymásba. Ne feledjük ugyanakkor a tengeri botokról írtakat: a finom spicc mögött erős, „vállas” gerinc rejlik, komoly erőtartalékokkal. Úgy gondolom, hogy beugró komolyabb hal esetén bőven van a botban tartalék a fárasztáshoz.

 014_1.jpg

Formabontó EVA elemekkel dobja fel a gyártó a dizájnt.

A botra egy 2000-es Trabucco Xenos XWS orsót tettem, ami nehéz mint a sár, ne kövessétek a példámat, sajnos nekem nincs UL orsóm. De ti használjatok hozzá könnyű, 1000-es méretű orsót, azzal nyer igazán értelmet a finomkodás, amikor a teljes szett nem éri el a 250 grammot. Így jön elő az igazi érzékenység is, az UL mindazon előnye, amiért szeretjük.


011_1.jpg

Kár volt elrontanom az élményt ezzel a nehéz orsóval, mert a bot nagyon rendben van. 

A botra természetesen Fuji gyűrűsor került, ami manapság már nem hír. Az építés japánosan tökéletes, a külcsín viszont az árkategóriának megfelelően visszafogottabb, nyilván itt lehet megspórolni némi pénzt. Nincs is ezzel semmi baj, sőt örülünk neki, hisz többek számára tesz elérhetővé egy amúgy kiváló minőségű botot. És hát a 70 grammos önsúly sem véletlenül ennyi, hiányoznak a botról a fém csicsamicsák, marad a pőre funkcionalitás. Nem igazán szerettem viszont a vastag nyelet, a bumszli EVA nem illik ehhez a bothoz. Manapság ez valami elcseszett divat, rengeteg finom botra tesznek oda nem illő nyelet, többek közt a műfaji etalon Ever Green International Salty Sensation botokon is ez van. Fluimucil Ábelt idézve: „DE MIÉÉÉÉÉRT?”

 005_1.jpg

A felsőbb minőségi osztályt a cég alaposabban "megcsicsázza", de nem csúszik át ízlésficamba.

A Tailwalk Fullrange S61UL/SL szinte ugyanezekkel a paraméterekkel rendelkezik, megegyezik a hossz, a dobósúly. Önsúlya kicsit nagyobb, 85 gramm, jól látható, hogy tele is van a bot fém díszítő elemekkel. 15 gramm súlykülönbség elenyésző, teljesen lényegtelen, szerintem senki nem érzi ennek hátrányát semmiben, a bot ugyanakkor szép, igazán minőségi megjelenést kapott. Tegye mindenki a szívére a kezét, többségünk szeret gyönyörködni a nem kevés pénzért megvásárolt felszerelésében. Nos, ez a bot elsőrangú nézegetnivaló :D

 008.jpg

Japán és kínai két jó barát. És még jól is mutatnak együtt. 

De nem csak nézegetni kell, hanem használni is! Szintén tűspicces 5g dobósúlyú botról beszélünk, amely azonban az A-TEC botnál egy kicsit gerincesebb, keményebb. Az 5 grammnál többet is tud, a teszt alkalmával 8 grammos cseburaska fejjel is vidáman használtam. Nem terhelte meg a botot, nem nyaklott be jelentősen a spicc és a bevágások is szépen ültek. A blank kiemelkedően érzékeny, fantasztikus gazdag és finom jelet közvetít a horgász kezéhez. A nyéllel azonban ugyanaz a bajom, bár a parafa az EVA-nál kevesebb jelet nyel el, mégis sokallom rá az anyagot. A Fuji pár éve feltalálta a TVS orsótartót, ami szerintem egy zseniális dolog, spinning kategóriában szerintem legjobb, legnagyobb érzékenységet biztosító orsótartó. Egy ilyen finom bot megérdemelne egy ilyet, bár hozzáteszem, a cég kínálatában efelett szereplő Ajist TZ modellek már ezt kapták meg, nem véletlenül.

 007.jpg

Feldobják a piros gyűrűkötések a botot, de igazán akkor lenne haszna, ha valami olyan szín lenne, ami félhomályban is látszik. Így csak dizájnelem.

A botot egy kínai orsóval, a Tsurinoya Jaguar 2000-es modelljével használtam, szerencsésen összeházasítva a japán csúcstechnológiát a kínai X faktorral. Utóbbi alapos nyúzás alatt van, akkor lesz róla cikk, ha elég tapasztalat gyűlik össze, annyi azonban elmondható, hogy bár ez sem UL orsó (nagy, nehéz, fém), de méltó párja volt a botnak. A kombó együtt szerintem kifejezetten szép volt, egy 1000-es modellel pedig tökéletesen harmonizált is volna. Rendkívül élveztem a pecát ezzel a felállással, az orsó súlya jelentette az egyedüli kompromisszumot, de minden más ijesztően közel állt a tökéleteshez.

 009.jpg

Szívgyógyszert bevenni, jönnek a halas képek. Ez volt az aznapi legkisebb ;)

Azt hiszem, hogy a sors ajándéka, hogy ezeket a botokat pontosan azzal tesztelhettem, amire édesvízen ideálisak: csapósügerekkel. De édes Istenem, micsoda csapókkal! A teszt napján a két bottal 7 db halat fogtam, abból egy beugró csukaifjonc, a többi azonban kapitális csapósügér, a legkisebb is 25 centis volt faroktőig. Aznap 4x is megdőlt a sügérrekordom, 2 db 30 centis mellett 2 db 31-es (farokvégig 34) jött.

015_1.jpg

Új egyéni rekord csapósügerem hitelesen dokumentálva.

Ez a méret már megy mint a tank, a finom pálcát szépen csavargatták. Elképesztő élmény volt velük ezeket a halakat kifárasztani, azt hiszem, az egész tesztpecás karrierem egyik legjobb horgászatát abszolváltam aznap. Meglepő, és mégsem meglepő módon a sügerek inkább a nagyobb 6-7 centis gumikat ették, amelyeket 6-8 grammos fejjel, gyorsabb, pattogósabb stílusban kellett vezetni a kapás érdekében. Az élesebb rávágások mellett a maszatolásokat is mindkét bottal jól lehetett érzékelni. Nincs mit hozzáfűznöm, kitűnő bot mindkettő, kicsit eltérő karakterisztikával, de kompromisszumok nélkül.

 001_1.jpg

A rekord és a célszerszám: A-Tec Ajimeba

Egy dologgal azért legyünk tisztában! Ezzel valóban ultralight botok. Az UL-lel kapcsolatban van némi fogalomzavar a fejekben, úgy gondolom, hogy 5 grammos dobósúly alatt beszélhetünk ilyenről, bár ezt soha, senki nem definiálta. A lényeg, hogy ezek a botok minden szempontból a kisebb testű halak célzottan kiscsalis (kis jiges!) horgászatára vannak optimalizálva, aki általános kis dobósúlyú botot keres, az ne ezeket válassza. Hardcore sügér és kősüllő horgászok azonban remek társra találhatnak ezekben a pálcákban, igazi élménybotok.

 010_1.jpg

Aznapi másik 31-esem a Fullrange-re. Betyáros egy peca volt! 

 

 

csuka csukahorgászat sügér ultralight Teszt Horgászat UL Horgászbot Horgászfelszerelés Tailwalk sügérhorgászat Atec Fullrange Ajist Ajist TZ Crazee Ajimeba

2017\12\10

Szimpatikus mindenes

Bevallom, évekig a figyelmem horizontján kívül maradtak a Dragon termékek, aztán valamelyik kiállításon végigsuhogtattam a botszortimentet és rádöbbentem, hogy milyen hiba volt erre a márkára nem odafigyelni. Érezhetően próbálnak az elérhető (bár nem olcsó) árszegmensben minőséget produkálni, jópár botmodell vált igen közkedveltté az elmúlt években.

08_5.jpg

Tündéri szépség

Ilyen közönségkedvenc lett a Nanocore széria, ami nem tévesztendő össze a Cormoran kb 5 évvel ezelőtti, azóta legendává nemesedett NanoCor botjaival. Hiába, a név kötelez, a Cormi feltette a lécet, lássuk, megugorja-e a szintet a névrokon? Hiába nem új a széria, mégis rendkívül kíváncsi voltam a népszerűség okára.

05_5.jpg

Könnyű, jó egyensúlyú pálca, ezzel a orsóval teljes összhangban van.

A gyártó ex-fastnak írja a botot, de ezen már az első pillanatban is csak hümmögtem. Az általam használt 21 grammos verzió nem mutatott különösebben gerinces karaktert, ugyanakkor nagyon szépen csillapította a blank a spicc lötyögését, amikor megrázogattam. A gerincesség nem egyenlő a minőséggel, hiába lett a köztudatban ilyen szemlélet. Ez a bot bizony talán az egyik legmenőbb japán blankgyártó cég, a Toray termékére épül, minőségi kifogás tehát fel sem merülhet. A gyűrűk természetesen Fuji gyártmányok, K szériás acélkerettel, Alconite betétekkel. Az orsótartó A Fuji ACS, ami talán a legbiztosabb fogást biztosítja az összes Fuji termék közül.

03_5.jpg

 Semmi csicsa, cserébe kitűnő ergonómia

NANO? Mit jelent ez? Divatos varázsszó ez manapság, de vajon mit is takar? Nyilván ezek a megnevezések részben a marketingesek agyában születnek meg, a marketing pedig akkor hatásos, ha varázslatot képzel mögé a vásárló. Mégis kell, hogy legyen valóságalapja, hiszen alaptalanul dobálózni nagy szavakkal finoman szólva sem tisztességes dolog. Ez esetben a „nano” szó a karbonrétegeket átitató gyanta összetételére utal, amely elvileg erősebben, hibamentesebben cementálja össze a karbonrétegeket, ezáltal ellenállóbb, terhelhetőbb blankot eredményez. Természetesen a valódi összetétel titkos, a hangzatos név mögötti technológiát féltve őrzik a versenytársak előtt. 

04_5.jpg

A grafika nincs túlbonyolítva. A gyűrűkötések színéről kinek mi jut az eszébe? ;) 

Nekiduráltam hát magam a pecának, hol fekázni, hol balinozni, hol csukázni vittem magammal, de a korábban tárgyalt Lews kombóhoz hasonlóan nem igazán akart szerencsét hozni. Húztam vele wobblert, gumit és minden mást, amit el lehet képzelni, próbálgattam sokféle szituációban. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy milyen célra tervezték ezt a botot. Wobblerezni MÁR elég lágy, gumizni MÉG elég kemény, tehát tulajdonképpen egy mindenes bottal van dolgunk. Specialistáknak ez rossz hír, aki viszont sokoldalú pálcát keres, annak nagyonis jó!

 20170916_153224.jpg

A Tisza Tó a világ 8. csodája

A mégis ki kell emelnem valamit, akkor azt tudnám mondani, hogy könnyű (10-12 grammos) Ottó bácsi kanalakkal élveztem vele talán a pecát a legjobban. Azért szeretem a támolygó villantós horgászatot, mert talán az egyik legkreatívabb csalivezetést igényli. Mindig tudni kell, hol jár a kanál, mennyire közelítettük meg vele a feneket, a növényzetet, akadókat. A víz alatti tereptárgyakat körbe kell vele mártogatni, lehetőleg akadás nélkül. Emelgetni, majd ejtegetni kell, hogy a csukákat kapásra bírjuk. Nos ebben a szerepkörben állt nagyon szépen helyt a pálca, kifejezetten ehhez nyúltam, ha könnyebb villantóval akartam csukázni. A bottal lágyan lehetett emelgetni a kanalat, természetközeli mozgást kölcsönözve a csalinak. Tökéletesen lehet vele játszani a „hulló falevél” technikát, a leeső fázisból az engedékeny blank természetes mozgással emeli fel a csalit, folyamatos a kontakt a kanállal. 

 20170916_152554.jpg

Eddi barátom spinnerbaites vadvízi csukája

Szintén szerette a bot a kisebb spinnerbaiteket, illetve a jerkelésre való suspending wobblereket. Utóbbiak esetében meg-megállítjuk a csalit a vízben, pöcögtetjük, néha nagyokat húzunk bele. Igaz, hogy itt már néha kicsit nagyobbat nyúlt a spicc a kelleténél, de általában ilyenkor nagyobb csali is volt a zsinór végén. 7-8 vagy akár 10 centis jerkbaitekhez viszont teljesen jó volt. Ezekhez a pecákhoz én nem szeretek kőkemény botokat használni, célszerűbb és élvezetesebb is, ha némi játékosság van a botban.

15.JPG

 Nyári éjszakán bátrak a kis csíkos rablók ;)

13_4.jpg

Egy sárga twisterre csábult el ez a szép példány

A sors mégis úgy hozta, hogy gumival tudtam a pálcát igazán letesztelni. Az októberi csukás szezonban szerencsére volt néhány jó pecám, ahol darabosabb halakkal is fel tudtam avatni. Az alábbi képeken jól látható a bot karaktere fárasztás közben, már amennyire ezt meg tudtam oldani, egyik kézben a telefonnal „bűvészkedve”, a másikkal fárasztva. Szerencsére az offset horog jól akadt (no lám, megvan a kellő átütő erő), halam pedig modellt állt a horgász-ismeretterjesztés nemes feladatához.

 10_6.jpg

Menekül a zsákmány, szépen csavarja a pálcát.

Amit kicsit sajnálok ebben a botban, hogy a dizájnra nem fordítottak a tervezők nagyobb figyelmet. A bot felépítése kihagyott ziccerek sorozata, megkapóbb külcsínnel talán még nagyobb piaci siker lehetne. A nyél kicsit leegyszerűsített, az EVA minőségi, de lespóroltak minden kiegészítőt, fém díszt, csicsát. Egész meglepő manapság, ha egy boton nincs valami karbon kütyü, ezen a pálcán nyoma sincs a dizájnerek agyviharának. Nem feltétlenül baj ez, nem mindenki igényli a csilivili külsőt, de tény, hogy a gyártó nem szállt be ezzel a modelljével a dizájnversenybe. A blank sima szürkésfekete, lakkozott, semmi keresztszál, vagy más látványos elem. Picit elszontyolodtam a gyűrűkötéseken is, az még csak hagyján, hogy a cérna színe nem éppen esztétikus barna, de kissé slendriánul is van megkötve, amit az átlátszó lakk látni is enged. Márpedig a cég irtó büszke a Gudebrod cérnára és a speckó lakkozásra. Mégiscsak kellett volna kicsit gondolkodni a dizájnon…. Cserébe van horogakasztó és botzsák, ami a mai világban kincs :D

 12_4.jpg

Derekas ragadozó. (Szégyellem kissé a panírozást, de cserébe gyorsan visszanyerte a szabadságát)

Ja, ami lényeges: a bot egyrészes. Kiderülhetett már, hogy igen nagy barátja vagyok az egyrészes botoknak. Egyetlen hátrányuk a nehézkes szállíthatóság, ugyanakkor előnyük, hogy a toldás nélküli blank sokkal érzékenyebb, fárasztásnál pedig optimális hajlási ívet produkál. Az egyrészesség általában a magasabb árkategóriájú és minőségű botok jellemzője, hiszen ebben a szegmensben jönnek ki igazán ezek a finomságok. Nem tévedett a gyártó, amikor a blank alapján minősége alapján ezt a botot is ebbe a minőségi osztályba pozícionálta, egy minden feltűnési kényszert nélkülöző, ám minőségi, sokoldalú pálcát adott a horgászok kezébe. Jól összerakott, eltalált termék.

 11_6.jpg

Így sikerül a halas szelfi, ha az ember egyedül nyomja. 

Blogunk „nagy testvérénél” az amerikai Tackletour.com-on van egy rovat: „The search for one”, vagyis az egyetlen, az univerzális horgászbot keresése. Ezt a pálcát bátran be merném ebbe a rovatba nevezni, mert a könnyebb botok szegmenségen igazi mindenes. A feltűnési viszketegségtől mentes horgászok igazi univerzális társat találhatnak benne, amivel bátran el lehet indulni balinozni vagy süllőzni, sügerezni vagy csukázni. Ideális választás olyan horgászoknak, akik nem akarnak vagyonokat költeni sok drága botra, de mégis valódi minőséget keresnek. Úgy vélem, hogy különösen a kispénzű horgász nem engedheti meg magának a rossz választást, így érdemes egy kicsit meghúzni a nadrágszíjat és megvenni egy minőségi, ám nem drága középkategóriás felszerelést. Az élmény ezzel a bottal garantált!

 

csuka csukahorgászat feka sügér feketesügér Dragon Casting Horgászat csapósügér Horgászbot Horgászfelszerelés Nanocore

2017\11\25

Nehéz szülés II. – a klasszikus süllős!

A legutóbbi cikkben már elsírtam bánatomat, hogy milyen nehéz minden felszereléssel értékelhető halat prezentálni. Sajnos nem vagyok időmilliomos és pl. csónakom sincs, ezért néha igen sokat kell talpalnom a jó halakért. Néha sikerül, néha nem. De talán ezért is szeretjük annyira ezt a sportot: a siker sohasem garantált, de a meglepetés lehetősége mindig ott van. A legutóbb bemutatott Lews kombó érdemi teszteléséhez be kellett köszöntenie a klasszikus csukaszezonnak. A nyáron hozzám került a Crazy Fish Levin 3-14 grammos modellje, amiről azt gondoltam, hogy kis jiges botként pikkpakk összedobok vele egy jó kis tesztet akár az uborkaszezonban is. Nos, nem is tévedhettem volna nagyobbat. Ugyan rengeteg halat fogtam vele, de csupán az óvodás/kisiskolás kategóriából. Ez így sikerült. Vannak a tarsolyomban látványosabb fogások is, de mindent a maga idejében...;)

02_4.jpg

Mohó kis süllőbébi

Régóta szemeztem már ezzel a bottal, több ismerősöm is dicsérte, ezért örültem, hogy hozzám került egy példány kipróbálásra. Ahogy mondtam, meglehetősen félvállról vettem a kihívást, gondoltam, hogy nem lesz vele nehéz valami normálisabb halat kipiszkálni. 

03_4.jpg

Kövesek is beugrottak egy fotóra. 

A túlzott magabiztosság általában visszaüt, Fortuna Istenasszony pedig úgy gondolta, hogy alaposan megfricskáz. Attila barátom nyár közepén is szépen fogta apró gumikkal a szebbnél szebb süllőket, persze mindig olyankor, amikor én nem voltam ott. Így szokott ez lenni, ugyebár… Több alkalommal is elkísértem hát barátomat, hogy-hogy nem, ilyen alkalmakkor vagy betliztünk, vagy értékelhetetlen halakat fogdostunk. Szó se róla, a bot így is sikeresen megmutatta, hogy a bicska süllők kapásait is közvetíti, de lássuk be, nem ilyenek kedvvért járunk a vízpartra.

07_4.jpg

Szépen adja a jelet a bot, érezni ezeknek az ifjoncoknak az ütéseit is. Örvendetesen sok a kis süllő a Dunán, reméljük, pár év múlva igazi sárkányokként találkozom velük újra.

Na de itt álljunk is meg egy szóra. A dunai süllőzés általában erősen áramló vízben, viszonylag nagy jigfejekkel végzendő tevékenység, ahol a vízoszlop zsinórra kifejtett nyomását a csali súlya kompenzálja. A zsinór emiatt nem egyenesen fut le a csaliig, mint egy állóvíz esetében, hanem a vízben lévő szakaszt az áramlat folyamatosan nyomja. Ez egyrészt ront a kapásérzékelésen, másrészt az általában kissé vastagabb zsinórok több ingert is elnyelnek. Felértékelődik tehát a bot érzékenysége, pláne, ha a halak csak ímmel-ámmal csipegetnek és nem az őszi-téli szezonban jól ismert erőszakos rávágások érkeznek odalentről. Sietek hozzátenni, ez a bot a Dunára alapvetően kevés, klasszikus mederpecára mindenképpen, de a szélvizek, öblözetek kiválóan meghorgászhatók voltak vele.08_4.jpg

Bár nem UL, de sügereztem is vele. Sügeret nem, bicska csukát azonban fogtam vele. 

Nem kellett csalódnom, a blank szépen hozta a jelet, mint látható a képeken, szépen szedegettem vele a süllőifjoncokat. A finom, megtolós, csipkedős kapásokat is megéreztem, a halakat igen jó aránnyal meg is akasztottam. Sajnos úgy alakult, hogy ennél a méretnél sehogy sem tudtam feljebb lépni. Sőt! Számtalan olyan peca volt, amikor még a betli démonával is meg kellett küzdenem. Ti minek nevezitek azt, ha az alább látható „csodabogár” a nap egyetlen hala? Viszont örömmel jelenthetem, hogy megfogtam a géb-rekordomat. Már ha ez tényleg öröm… :D

05_4.jpg

Milyen bolygóról jöhetett ez az Alien?

06_4.jpg

Közelről kifejezetten félelmetes ábrázata van ennek a lénynek.

A nyár egyik slágere számomra a balatoni kősüllőzés, pörgős, akciódús, halas peca, ha az ember megtalálja a csapatot. Nos mi megtaláltuk, nem egyszer, de sokszor. Rengeteg hal jött, de inkább a 20-30 centis kategóriából, az meg nem ellenfél a botnak. Próbáltam vele balint fogni, de ezzel a pálcával nem volt szerencsém, mással, máskor bezzeg sorban fogtam őket. 

09_4.jpg

Igazi klasszikus gumis karakter. Erre mondják hogy gyors, vagyis spicc-akciós, (kicsit leegyszerűsítve ezt a fogalmat, de a lényeg ez). 

Na, ennyi nyafogás elég is, a relatív sikertelenség miatt az utóbbi időben ezzel a pálcával horgásztam a legtöbbet, így meglehetősen sokféle szituációban próbáltam ki, ezáltal elég alapos képet alkottam róla.

10_5.jpg

A 9 grammos Spinmad Hart jól viselkedett a boton. Meg is ette a köves!

Azt hiszem, aggály nélkül kijelenthetem, hogy ez gumis bot. Sőt nem túlzás azt mondani, hogy A gumis bot. A blank feszes, extrém spiccakciós. Az érzékenység átlagon felüli, az árkategóriájában mindenképpen. Az acélkeretes Alconite K-szériás gyűrűsor jól osztja el a terhelést a bottesten. A K szériás, gubencmentes gyűrűmodell gyakorlati hasznát soha nem érzékeltem, nekem a hagyományos gyűrűkre sem csavarodott fel soha úgy a madzag, hogy abból baj származott volna. A tudat, hogy a legmodernebb fejlesztésű gyűrűsor van a boton, minden esetre szimpatikus. A botnak a dobósúlyhoz képest igen jó gerince van, ezért is vagyok különösen szomorú, hogy komolyabb halat nem fogtam vele, mert meggyőződésem, hogy már egy darabosabb csukával, süllővel is megbirkózik. A kisebb dobósúlyú modellek sem gyenge botok, de ez már elbírna egy combosabb jószággal. Nagyhalas pályán azért ennél komolyabb cuccokat ajánlok, de pl. egy átlagos tiszai téli süllős napon az 1-2 kilós halakra már élmény vele horgászni, a beugró nagyobb hal pedig – különösen csónakból – nagy biztonsággal kifárasztható. A lényeg úgyis a bevágás pillanata és ebben ez a bot hozza az elvárhatót. 

15_2.jpg

Csinos a bot, ami nem mondható el a rajta lévő Teben Vicpho orsóról. Tegye fel a kezét, aki ismeri ezt a márkát! Szép lassan gyűlik az anyag a kínai orsós cikkhez.

 

A közelmúltban a Facebookon hosszas beszélgetésekbe bonyolódtam a gyorsaság-feszesség és az ebből fakadó következtetések tárgyában, úgy gondoltam, hogy a következő cikkben ebbe bele is megyek, de annyira szerteágazó a téma, hogy ez egy külön cikket is megér. Minden esetre pár szóban érdemes annyit beszélni róla, hogy a botot célszerű nem elsősorban a halakhoz, hanem a választ. ott módszerhez vásárolni. Számomra a legfontosabb pillanata a horgászatnak a bevágás pillanata, a horognak a lehető legnagyobb százalékban akadnia kell. Gumis pecánál ehhez véleményem szerint mindenképpen gerinces, spicc-akciós bot dukál, a "húzott" csalikhoz (wobbler, kanál, spinnerbait, stb) jobban szeretem a puhább, kicsit parabolásabb, engedékenyebb botokat, mivel a kapás pillanatában jóval közvetlenebb a közvetített energia, a bot keménysége pedig akár vissza is rúghatja a csalit. Lehet persze betonkemény bottal wobblerezni, van aki ezt is szereti, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy több így a halvesztés. 

Bele lehet még menni a dobás, a csalivezetés és a fárasztás kérdéskörébe is, mind-mind lényeges szempont, de terjedelmi okok miatt ezt halasszuk máskorra! A botválasztás összetett dolog, érdemes mélyebben kielemezni. 

 

16_4.jpg

Kényelmes a középen elkeskenyedő teli nyél és a megjelenést is egyedivé teszi.

Szeretem, ha egy bot nem csak jó, hanem szép is. Ezt a botot alaposan megtervezték és szépen is valósították meg. Az ún „teli nyél” sokak kedvence, az osztott nyél divatja után egyre több gyártó tér vissza ehhez a megoldáshoz. Ez esetben a nyél kapott egy kis ívet, középen kissé elkeskenyedik, ezáltal picit az osztott nyelet idézi. Szerintem jól néz ki és így kifejezetten kellemes fogású, cseppet sem bumfordi, ami számomra lényeges, nem szeretem a vastag nyeleket. Az EVA anyag minőségi, a szerelvények szépen vannak felszerelve (nem sorjásak, nem buggyan ki a ragasztó, stb), a gyűrűkötések pedig felső kategóriát megszégyenítően precízek. Különösen tetszett a stucnis illesztésnél található vastag erősítés, okos gondolat és szerintem még jól is néz ki. Az orsótartó előtti karbon gyűrű felelős a divatos, korszerű kinézetért, szerencsére nem túl hosszú, a mutatóujjat kényelmesen rá lehet tenni a blankra. 

17_1.jpg

Ma már a horgászbot karbon elem nélkül olyan, mit a Dallas Bobby nélkül. Emlékeztek? :D

14_3.jpg

A popsi megstírölése minden teszt elmaradhatatlan eleme ;) Nekem tetszik ez a stílus, de a "Hard bait program" azaz kemény csalis program felirat számomra nem igazán érthető. 

13_3.jpg

A kanalak, spinnerek és kis wobblerek számomra pont egy lágyabb bottal lennének ideálisak. Most vajon én tévedek, vagy az ukrán srácok?

12_3.jpg

Minden ami kell és semmi ami nem.

Én magam nem szeretem a hosszú nyelű botokat, ezért nekem tetszett a viszonylag rövid nyél, de megértem, hogy ha más kicsit rövidellné. Ezzel a bottal nehezen tudok elképzelni csípőbe támasztott fárasztást, egy átlag süllő bicepszből kifárasztható ;) Megfelelő méretű, mondjuk egy fém testű 2000-es, vagy egy könnyebb 3-4000-es orsóval nem lesz gond az egyensúllyal sem. Kritikai észrevételeim ezzel nagyjából ki is merültek, nem tudok belekötni. Különösen, hogy egy remek horogakasztót is sikerült a botra biggyeszteni, nagyon praktikus megoldás, más cég termékeinél nem is láttam ezt még.

18_1.jpg

Na, ilyen egy gerinces bot íve.

19_1.jpg

Jó nagy bumszli erősítés gyanánt. Feltűnően szép a lakkozás!

20_1.jpg

Fuji

Tipikusan ez az a bot, amit az ember megvesz és egy évtizedig megbecsült darabja lehet a „fegyvertárnak”. Nem találja fel a spanyol viaszt, ugyanakkor minden ízében egy klasszikus gumis bot, átgondolt, célszerű és stílusos építéssel. Nem próbál több lenni annál ami: egy középkategóriás, ám kiváló minőségű célszerszám. Vékony zsinórral, egy átlagos 2000-es méretű orsóval tökéletes süllős bot, klasszikus gumis karakterrel. Itt a szezon, süllőre fel!!!

 

süllő csuka csukahorgászat Teszt Balaton Jackson Horgászat Spinning Horgászbot Kajak Horgászfelszerelés süllőhorgászat Kősüllő Kayak Kajakpeca Kajakhorgászat Jacksonkayak Wobblerek.com

2017\11\11

Nehéz szülés, avagy egy igazi nagyhalas specialista

Sose gondoltam volna, hogy ilyen nehéz műfaj a teszthorgászat. Teljesen random, hogy épp milyen felszerelések landolnak nálam, viszont ami érkezik, azt nyilván ki kell rövid időn belül próbálni. Márpedig ez nem csak azt jelenti, hogy dobálgatunk egy kicsit, bizony halat is kell fogni. Lehetőleg jó halat. Nos, olyan nincs, hogy a nagy hal rendelésre jön, ezért aztán van, hogy egy-egy felszerelés egészen hosszú ideig dekkol nálam, mire méltó ellenféllel találkozik.

03_3.jpg

Így jártam e cikk főszereplőjével, a Lew’s Custom Lite Speed Stick 2 unciás (kb 60g) és 7 láb 4 hüvelykes „Magnum Pitchin” botjával és a Super Duty Wide Speed Spool orsóval. Amikor a forgalmazó a kezembe nyomta, akkor először swimbaites feketesügerezés lebegett a szemem előtt, nem gondoltam volna, hogy így meggyűlik később a bajom ezzel a projekttel. Igaz, talán csak 3x próbálkoztam a korábbi években igen szép, kifejezetten nagy fekákat adó pályán, csak kapásig jutottam, illetve egy megakasztott igen szép feketesügér angolosan távozott a betonkemény botról, egyszerűen kirázta a szájából a nehéz csalit. Csekély vigasz, hogy idén a helyi profik is erősen szenvedtek...

04_3.jpg

De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, mit is tud ez a kombó „ránézésre”. Korábban járt a kezemben a cég pár olcsóbb modellje (pl. ez: http://tesztpeca.blog.hu/2017/03/05/amerikabol_jottem_801, vagy ez: http://tesztpeca.blog.hu/2017/04/23/mission_possible_jo_multit_olcson), amelyekről kedvező benyomásokat szereztem. Ezért kifejezetten kíváncsi voltam, hogy mit is tudhat a márka a magasabb árszegmensben. Azt kell mondjam, hogy a botot kézbe véve feltűnik a minőségi különbség, de leginkább az, hogy valami egészen valószínűtlenül könnyű.


01_2.jpg

Ha nyári próbálkozásaim nem is adtak halat, egészen varázslatos természeti tüneményekben volt részem.

A 2 unciás dobósúlyú casting botok általában már viszonylag nehezek, 170-200 gramm körül vannak. Ennek az az oka, hogy többségüket arra tervezik, hogy féltéglányi csalikat (swimbaiteket) dobáljanak, vagy a növényzet lyukaiba ejtegetett gumira rárontó feketesügereket teketória nélkül a csónakba röptessék. Mindkét cél azt kívánja, hogy a botok erősek legyenek, bírják az extrém igénybevételt. Nincs mese, ehhez anyag kell, a blankok ezért sokszor komoly falvastagsággal rendelkeznek. A nehéz blankok kiegyensúlyozása aztán a nyelek is nehezek, így az egész bot nehézzé válik. Persze, aki nagy halakra pecázik, az általában szereti érezni a rendíthetetlen erőt a felszerelésében, de amikor egy napot végig kell horgászni egy sárnehéz cuccal, akkor bizony a nap végére nem mindig őszinte a mosoly... 


02_3.jpg

Dupla szivárvány hajnali 5-kor. A koránkelés jutalma.

Nos, ezt a botot szürreális élmény volt kézbe venni. A kategórián belül pehelykönnyűnek számít, mindössze 145 gramm!!! Nem tévedés, lemértem! Már az első dobásoknál érződött a légies könnyedség. Fura módon ez a bot megkövetelt egy sajátos dobástechnikát. Kis csalikat rövid bottal általában robbanékony mozdulattal dobunk, nagy csalikat hosszabb bottal – részben a csali, részben a bot súlya miatt – lassabb mozdulattal. Nos a bot könnyűsége lehetővé tette a robbanékony, lendületes dobást a nagy csalik ellenére is. Kell is, hiszen a blank rendkívül kemény, túlfeszített anyagból van. Ez pedig csak komoly dobási dinamika esetén tud „feltöltődni”.

05_3.jpg

 A nyár csodálatos színei

A bot könnyűségéhez méltó partner az orsó, ami a versenytársak hasonló kategóriás modelljeihez képest szintén nagyon könnyű, zsinór nélkül 228 grammnak mértem. Ebben a kategóriában a 300 gramm feletti súly alap, a vadiúj Shimano TranX 301 pl. 330 gramm. Ez drámai különbség! Ezt pl. az oldalfal kikönnyítésével érték el, ami grafit. A ház természesen fém, ahogy a hajtókar-oldali deckni is. Minden esetre azért észben kell tartani, hogy ez egy feketesügeres orsó, tehát harcsázni felejtős, csukázni, süllőzni viszont teljesen jól használható.

06_3.jpg

Rendkívül könnyű az orsó, már-már túl könnyű, ezáltal kicsit fejnehéz lett az kombó, ami azért nem zavaró, mert maga a bot is pehelysúlyú. Nem terheli meg a csuklót. 

Mindezek mellett két nagyon komoly pozitívumot mutatott az orsó. Az egyik, a fék legfelső kategóriát idéző precíz működése. Simán, tapadásmentesen adagolja a zsinórt fárasztáskor. A másik, hogy az egyik legjobban dobó multi, amit valaha a kezembe fogtam. A nagy multik hagyományosan jól dobnak, hiszen ha sikerül beindítani a dob forgását, akkor olyan erővel „tolják” a repülő csali után a zsinórt, hogy a légellenállás lassító hatása szinte nem is érvényesül. Míg a korábbi dobástesztek esetében a 10 grammos csalit bizony lelassította a zsinór légellenállása, egy 60 grammos jerket Föld körüli pályára lehet állítani. Ez az orsó azonban ezt meghaladóan is kezesnek bizonyult, szinte nem is dobtam vele gubancot, a mágnesfék 2-3-as állásban is tökéletesen ellátta a feladatát. 10 gramm felett már olyanokat dobtam vele, hogy én magam is többször meglepődtem, 30-40 grammos csalikkal pedig a lenti képen látható nádfalat gond nélkül megszórtam. Feltűnő volt, hogy dobáskor hatalmas hurkokat dobott le magáról a dob, mégsem pörgött túl, nem tekerték maguk alá a lefutó zsinórt az újonnan leváló rétegek. Szinte nem is dobtam vele gubancot. Ehhez azért hozzájárult, hogy nagy csalikkal használtam, amik gyorsan "tépték" maguk után a zsinórt, de mégis érezhető volt egy más orsókhoz viszonyított kezesség. 

 07_3.jpg

Odáig dobtam a tenyeres gumikat.

Viszont ez a kombó elég nagy dilemma elé állított. hogyan használjam? Ahogy írtam, a swimbaites fekázás nem bizonyult sikeresnek. Hiába készítettem a rezzenetlen vízfelszínen tükröződő páros szivárvány hátterével gyönyörű fotókat, a hal csak nem akart megjönni. Az hamar beigazolódott, hogy a bot wobblerezni finoman szólva sem optimális. A betonkemény blank olyan agresszív veretést ad át, hogy a vállamat is rázza. Ez nem jó. Wobblerrel akasztott halaim szinte mindegyike lerúgta magát, Meg is haragudtam kicsit a botra.

Pedig nem rossz az, csak jól kell használni! Ahogy beköszöntött a szeptember, elkezdtem terveket szövögetni jó kis csukázásokról. szeptember közepén rápróbáltunk barátaimmal a Tisza-tóra, ahol az őszi „roham” előtt reméltünk pár krokit becsapni. A Lew’s kombónak olyan szerepet szántam, hogy ha a pálya engedi, akkor nagy gumikkal, swimbaitekkel fogom kergetni a terepszínű ragadozókat. Nos, a korai időpont miatt még a növényzet teljesen nyári képét mutatta, így csak olyan csalik jöhettek szóba, amelyeket a növények között el lehet húzni. A patkolt tenyérnyi gumihalak nem tartoznak ezek közé, úgyhogy a bot akció nélkül maradt.

 15_1.jpg

Ősz, lapos fények, szél. Csukás időnek ígérkezik.

Végül az idei hosszú, napos vénasszonyok nyarát követő agresszív hidegfront egy természetközeli állapotban lévő, nem telepített, de nem is horgászott bányató partján talált. A tó alján egybefüggő hínárszőnyeg található, amely felett jó ötletnek tűnt a nagy gumikat, spinnerbaiteket húzni. Annál is inkább, minthogy a viharos erejű szél eleve nem tette lehetővé a finomkodást. Minden adott volt tehát, hogy a tenyérnyi gumihalaimmal üldözőbe vegyem a csukeszokat. Szerencsére a csukák is úgy gondolták, hogy segítenek összedobni egy jó kis cikket, örömmel álltak modellt a kedvemért. Összesen 5 gyönyörű, egészséges, jól táplált ragadozót segítettem partra, majd adtam vissza szabadságukat.

 09_3.jpg

Meg sem nyekken a pálca a termetes csuka alatt.

A bot kiválóan vizsgázott. Egyedül horgásztam, így nem tudtam igazán jó képeket lőni a fárasztásról, de látszik, hogy a bot egy bő 70 centis csuka fárasztásánál alig hajlik. Érdekes módon, egy percig sem éreztem kétségesnek, hogy amit egyszer megakasztottam, az kézhez is jön. Ebben mondjuk nagy szerepe volt az orsó fent már agyondicsért fékjének, meg annak, hogy a kemény bottal szupergyorsan fárasztottam, lényegében úgy téptem ki a halat a vízből, hogy ne nagyon legyen ideje leakadni. Nem feltétlenül szeretek ilyen agresszíven fárasztani, bár megvan az előnye is: gyorsan túl van rajta a hal és mehet vissza éltető elemébe. Tapasztalataim szerint az „agyonfárasztás” sokkal jobban megviseli őket, mintha gyorsan csinálnánk. (Mély vízen pont az ellenkezőjét csinálom, lassan vezetem a halat felfelé, vállalva a leakadás kockázatát, de vigyázva, hogy a nyomáskülönbség sokkja miatt ne pusztuljon el a hal.)

 08_3.jpg

A bot alig hajlik a megiramodó hal erejétől, még szerencse, hogy a fék szépen adagol. 

A gumi mellett a spinnerbaitet is remekül kezelte, az orsó meg se nyekkent annak ellenére, hogy a 7.1-es áttét ilyen nagy orsónál már aránylag gyorsnak mondható. A gumikhoz jól jött ez a sebesség, a spinnerhez kicsit sok, de a nehezebb csalikat eleve gyorsabban kell tekerni hogy átjöjjön a hínár felett. A nagy dob miatt a zsinórbehúzás jelentős, de mégsem erőlködik az orsó. A hajtókar természetesen 100 mm-es, ahogy illik is egy ilyen kurblihoz. 

10_4.jpg

Feladta a harcot a terepszínű rabló.

Persze semmi sincs hiba nélkül, itt is vannak hiányosságok, szerencsére nem teszik tönkre az élményt. A legjelentősebbnek azt érzem, hogy a rövid nyél miatt a bot egyenesúlya kissé felborult és picit fejnehéz így a cucc. Ennek jelentőségét azonban csökkenti az a tény, hogy a blank (lakkozatlanul, mikrogyűrűsorral) rendkívül könnyű, így bár a súlypont kiesik a kezünkből, akár az egész napos peca sem fárasztó, nem terheli meg a csuklót. A zsinórakasztó hiánya számomra a nagycsalis kombóknál különösen fájó, ugyanis a gyűrűbe akasztott horgon ide-oda csapódó csali a blankot és a gyűrűt is károsíthatja. Léteznek gumigyűrűvel rögzíthető horogakasztók, de ezeket egy 60 grammos jerk egyszerűen letépi. UPDATE: Horogakasztó témában úgy tűnik, tévedtem, felhomályosítottak, hogy a triggerbe fúrt lyuk az. Hogy ez nekem nem jutott eszembe... :D. Viszont nem tudok napirendre térni azon, hogy miért nem tudnak egy botzsákot adni? Egy átlátszó nejlonban van a bot. Vicces, de egyben lehangoló, hogy nem fér bele a büdzsébe egy fillérekből előállítható textiltok. Ugyanezt a szuperprémium márka Megabass is eljátszotta a Hyugánál. Ez színtiszta megúszás, roppantul haragszom erre a jelenségre. 

 11_4.jpg

Nehéz egyedül fotózni úgy, hogy ne kelljen letenni a felszerelést a homokba és a hal is látsszon.

Az esztétikum ízlés dolga. A golfiparból átvett Wynn polimer nyél kiemelkedően csúszásmentes, jó fogású, sajnos a belenyomott mintába hajlamos beleragadni a kosz, ami szerencsére körömkefével szépen eltávolítható. A blankot nem lakkozták, ami manapság divatos, bár sérülékenyebbé teszi a botot. A könnyűség amúgyis felveti a falvastagság kérdését, muszáj volt a könnyítés érdekében vékonyítani. Valószínűleg soha nem lesz gond hal miatt a blankkal, de ha odacsapjuk valamihez (ami cserkelős peca esetén egyáltalán nem lehetetlen), akkor bizony sérülhet. Vigyázni kell rá! Az építés minősége amúgy kifogástalan, a gyűrűkötések lakkozása tökéletes, a „meztelen” grafitszürke blankon különösen jól néznek ki a fekete sávok. Összességében tetszetős pálca, nem hivalkodó, de figyelemfelkeltő külcsínnel.

 13_2.jpg

Beletartós, csalós fotót nem kaptok, ellenben itt egy ELTARTÓS. (Kopirájt Predator TV :)) 

Nem csak a megfelelő halat volt nehéz megfogni ezzel a bottal, de az ajánláson is sokat gondolkodtam, nehéz szülés volt. Nyilván a nevéből – pitchin – következik, hogy gumizásra szánták, de valljuk be, ezt a technikát kevesen űzik itthon (gyk. a picsingelést, nem a gumizást). Viszont adta magát a gumis csukázás, arra ez a bot tökéletes. Ne feledjük, ez egy nagycsalis, nagyhalas bot. Aki 5 grammos wobblerekkel tervez horgászni, az nézzen körül a szária más modelljei között, ezt a botot az vegye meg, aki mániákusan keresi a nagy csukákat vagy süllőket, mindezt nagy csalikkal. Neki fantasztikus élményeket fog adni a bot, nem fog csalódni. A többiek meg válasszanak mást!

12_2.jpg

A botharapás márpedig marad! :D :D :D

 

süllő csuka csukahorgászat feka feketesügér Mach pisztrángsügér Casting Horgászat Horgászbot Horgászfelszerelés süllőhorgászat Lews Speed Stick Mágnes Mágnesfék