Pergető felszerelésekről mindenkinek

Tesztpeca

Élvezetes peca belépő szinten

2017. október 15. - Halfdane

Jellemző a horgászcikkek piacára, hogy bizonyos felszerelésekkel kapcsolatban nagyon erős hiedelmek épülnek fel. Amikor sok évvel ezelőtt elkezdett beszivárogni a multi kis hazánkba, az akkori guruk nem győzték hangsúlyozni, hogy gyengébb minőségű orsókkal kínszenvedés tanulni, csak elmegy az ember kedve ettől a műfajtól. Azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán, Tiszán és egyéb folyókon, a horgászcikk-ipar hatalmasat fejlődött, a technológiák finomodtak, a belépő szintű minőségi osztályokban is megjelentek olyan minőségű felszerelések, amelyek már kezdő szinten is megadják a könnyű tanulás és később a felszabadult peca élményét.

20170916_170023.jpg

Csinos páros, ezt leszögezhetjük!

Éppen ezért vettem górcső alá az egyik legpatinásabb márka, az ABU GARCIA egyik olcsó kombóját. Jó pár éve az Abu Black Max orsója maga volt az elrettentő példa, ha gyenge minőségű felszerelést kellett említeni. Bevallom, én a korábbi szériák modelljeit nem próbáltam (csak a Revo S-től felfelé), így az összehasonlítási alapom ugyan gyengécske, de legalább sem pozitív, sem negatív elfogultsággal nem lehet megvádolni. Kezembe kaparintottam tehát az Abu cég alsó árszegmensének legmagasabbra pozícionált darabját, a Pro Max kombót. Csak hogy az elején tisztában legyünk a lényeggel: a teljes (!) kombó 36 ezer forint körüli áron kapható, ami egy kezdő multis számára bizony nem elhanyagolható körülmény.

20170916_165957.jpg

Ebből a szögből is jól mutat. A nyélről nem vettem le a gyári fóliát az állagmegóvás érdekében.  

A bot 15-45 grammos dobósúlyú, ami teljesen reális adat. Tesztgörbéje aránylag parabolás, a régisulis jelölés szerit B és C közé tenném. Emiatt nagyon jó vele dobni, a nagyobb jerk csalikat lövi, mint az álom, kisebb csalikhoz nem ezt a botot kell választani. A nagyobb dobósúly miatt azonban már kellő erő is van a blankban, 5 kilós hínárkazlakat termeltem ki vele a tesztek során gond nélkül. A 24 tonnás blank teszi a dolgát. Nem várhatunk tőle a magas modulusú blankokhoz hasonló érzékenységet, de mivel ezzel a bottal ritkán fogunk pl. finoman jigelni, ez nem jelent különösebb hátrányt. A bot teljesen korrekt építés, különösebb látványelem nélkül. Mániám, hogy megnézem a gyűrűkötések precízségét, ezen a boton azonban gondosan lelakkozták őket szorgos sárga kezecskék, így nem lehet megállapítani, milyen munkát végeztek. A blankon az aktuális divatnak megfelelően nincs lakkozás, ami jelentősen könnyíti a botot, javítja érzékenységét, ugyanakkor sérülékenyebbé is teszi. Ennél a dobósúlynál azonban van akkor a falvastagság, hogy ez legfeljebb esztétikai szempontból jelenthet gondot. Horogakasztó van, bár kicsit fura a koncepciója. De akkor is jár a piros pont!

 20170916_165611.jpg

Jó nagy "ravasz". Én ezt kevésbé csípem, viszont tény, hogy vizes kéznél is olyan biztos fogást ad, amilyen csak elképzelhető. A szabadon hagyott blankrész hasznos a kapásérzékelés szempontjából. 

20170916_165634.jpg

Szerintem egész szép ez a felirat. A horogakasztóért jár a vállon veregetés, bár kissé fura elgondolás...

20170916_165846.jpg

24 tonnás karbon, alacsony modulusú, erős anyag.

20170916_165911.jpg

Stucnis illesztés és erősített csatlakozás.

20170916_165925.jpg

A lakkozás szép, bár helyenként kissé buborékos, de ezt maximum az olyan javíthatatlan kötözködők szúrják ki, mint én. 

20170916_165655.jpg

És végül az elmaradhatatlan popsifotó :D

Az orsó 8 csapágyat tartalmaz, ami a mai világban egyre kevésbé iránymutató, gondoljunk a kisebb underground sztárságot elérő kínai Shishamo (sic!) orsóra, amely 40 dolláros ára (!) mellé 17+1 csapágyat (!!!) tartalmaz. Off: sírva könyörgök egy robbantott ábráért, mert nagyon érdekel, hogy ezt hogy sikerült összehozni. Zárójel zárva. Az orsó mágnesfékes, a gyártó MagTrax-nak nevezi ezt a fékrendszert, amit az olcsóbb kategóriában alkalmaz (Black, Silver és Pro Max). Én, mint megrögzött röpfékes, gond nélkül dobáltam vele, 4-5-ös állásban már a jobban lassuló csalikat is szépen kezelte. A mágnesfék és a röpsúlyos fék rajongói között emésztő hitvita zajlik a mai napig, én ezt nem érzem igazán jelentős kérdésnek, ugyanis minimális gyakorlással át lehet szokni egyikről a másikra, illetve nincs is akkor különbség, mint amit sokan belelátnak. Nem hülyék a mérnökök, ezek azért kikísérletezett, kipróbált konstrukciók.

000.jpg

 Ha épp nem jön hal, ilyenekkel szórakoztatom magam :)

Csukaszezon lévén mit is lehetne kezdeni egy 15-45 grammos bottal? Csukázzunk! Mi sem egyszerűbb ennél, az ember leszalad egy tóra, kipattint pár krokit, aztán pózol a képeken. Aha! Mostanában eléggé rám jár a rúd, vagy a körülmények húzzák át a számításaim, vagy gyönyörűeket betlizek, vagy csak kis halakat fogok,  igazán látványos fogásokkal ez az ősz eddig nem kényeztetett el. Gyönyörű természetfotókat készítek, de ilyenekkel bajosan lehet bemutatni egy felszerelést :) Hajjaj, nehéz a tesztpecások élete! ;)

20170917_140428.jpg

A természet szeretete fűz össze mindannyiunkat!

20170916_172631.jpg

Ilyen látvány mellett a haltalanság sem olyan fájdalmas.

20170916_172645.jpg

A nyugalom a horgászat esszenciája!

Azért jó a betli, mert a horgászt gondolkodásra, kombinálásra sarkallja. Többnyire spinnerbaitekkel kezdem a dobálást, mert ideális keresőcsali, viszonylag gyorsan körbepásztázom vele a terepet. Fogós és nehezen szedi össze a hínárt, leveleket. Ha erre nincs kapás, gumira, wobblerre váltok, variálom a mélységet, sebességet, vezetési stílust. Valami vagy beadja a csukát, vagy nem.

006.jpg

 A bot görbületét ez a fotó nem igazán érzékelteti. De elárulom, épp fárasztok :D

Végül – meglepetésemre – túlsúlyozott gumihal agresszív ráncigálása hozta meg a sikert, ami a botot kiválóan próbára tette. A 15 grammos fejre egy 13 centis gumihal került, amelyet lényegében jerkelő mozdulatokkal kellett ahhoz vezetni, hogy kapásra ingerelje a ragadozókat. A bot akciója parabolához közelít, ugyanakkor kellő gerinc van benne, ehhez a pecához nagyonis optimális volt. Kemény bottal rángatva sokkal kellemetleneb lett volna, ráadásul a kapások általában a belerántási szakaszban érkeztek, amikor egy merev botról leverte volna magát a hal, ha egyáltalán megakad. A vízen ahol horgásztam, szinte semmilyen horgászati tevékenység nem folyik, ezért a halak rendkívül agresszíven kapnak és védekeznek, nem úgy mint a bérhorgász-tavak agyonszurkált szerencsétlen páriái. Bár a fogott halak nem voltak kapitálisak, viszont megmutatták, hogy egy aránylag nagyobb dobósúlyú botban is volt annyi lágyság, hogy a kisebb halaknál is magabiztos fárasztást tesz lehetővé.

 004.jpg

Ez a hal már megdolgoztatta a botot, még ha nem is túlságosan.

Próbáltam a bottal 15 grammnál kisebb csalikat is dobálni, megoldható, de érezhetően nem igazán fekszik neki, általános felhasználásra ennél eggyel kisebb dobósúlyú modell jobb választás. Minden cikkben muszáj valamit kritizálnom is, az orsó – bár nem bontottam meg – valószínűleg porszáraz belül, érezhető volt némi kenőanyag-hiány a tekerésnél. Az új tulajdonosnak azonnal ajánlanék egy kiadósabb zsírozást, abból baj nem lehet.

 001.jpg

Ez a gumi kellett neki, vízközt rángatva.

Úgy gondolom, hogy egyre jobban el kell engedni azt a gondolatot, hogy az olcsó árszegmensben nem lehet jó felszerelést venni. Dehogynem lehet! Értelemszerűen nem kell tőle prémium külcsínt várni, hiába keresünk titán gyűrűsort a boton, vagy csapágy-hegyeket a hajtókar-gombban. Nyilván a botok blankjai sem hozzák a csúcskategória érzékenységét. Élvezeti értékben jelentős a különbség, de HASZNÁLATI értékben sokkal csekélyebb. Ez a kombó kiválóan használható, pontosan tudja azt, amit tudnia kell.

 005.jpg

Egy ifjonc angolnára.

Bár nem mértem le az orsóval a dobásokat (utólag is bocs a száraz adatok rajongóitól), de többféle csalival is aggály nélkül dobáltam az elvárható 30-40 méteres távot. Az orsóra 17-es körüli kínai, 4 szálas JOF zsinórt tekertem, aminek a szálai viszonylag puhák, de a szövése egy kicsit durva és bevonat sincs rajta. Felületkezelt zsinórral valószínűleg javulna a dobástáv, de a korábbi dobástesztes írásokban már kifejtettem, ez ezer dolog függvénye.

 0000.jpg

A háttérben a világ egyik legjobb multiorsója. Ránézésre alig van különbség ;)

A tesztelés során, az elemző odafigyelésből hamar átváltottam örömpeca üzemmódba és éppen ez az ami sokmindent elmond erről a párosról. Hiába fordult meg az évek során a kezemben a prémium kategóriából is rengeteg cucc, ezzel a kombóval is nagyon élveztem a pecát. Olcsó hús, de cseppet sem híg a leve. Teljesen korrekt minőség, korrekt használhatóság. Az élményfaktorért lehet 100 ezreket fizetni, de aki egy jól használható, kellemes, szerethető kombót akar olcsón, az bátran bevállalhatja. És ne feledjük, az Abu Garcia az egyik top gyártó, így ez esetben az árban benne van egy patinás, jól csengő név is. Van még kérdés? ;)

***

UPDATE!!! Na, itt a csattanós válasz! Lehet hogy én betlizek, de másnak kedvez a szerencse. Tóth Gergely kolléga a cikk megjelenése előtt posztolt képeket erről a gyönyörű csukáról, amit a Pro Max orsóval fogott. Köszönet a képekért és gratulálok a fogáshoz!!!

tg3.jpg

Páratlan páros

A multiorsós horgászatnak egyre nagyobb a tábora szép hazánkban, de azért a túlnyomó többség még mindig peremfutó orsóval horgászik. Ezért úgy gondolom, hogy a többség számára érdekes lehet a múlt héten tárgyalt casting bot családjából két spinning modell tesztje. Ugyanazt a dobósúlyt (1-5 g) nem sikerült egyelőre kézbe vennem, ám egy kicsit erősebb verzióból két hasonló, ám mégis más modellt egyszerre tudtam tesztelni.

A tetemre hívott alanyok a SYS-662L 198 centis, 2-12 grammos Moderate Fast és a SYST-662L 198 centis, 3-12 grammos Moderate modell. Előbbi az alapmodell, az utóbbi a „Twitch” megkülönböztető jelzéssel ellátott kicsit eltérő karakterű verzió.

12_1.jpg

Együtt a három grácia. Az autofókusz a feliraton állt meg.

Ahogy korábban már írtam, a Favorite egy feltörekvő ukrán márka, amely a szuperigényes keleti pergető szénában elért sikerei után üstökösként robbant be az amerikai piacra is. Manapság már szinte minden márka bérgyártatja a termékeit, de legalábbis összevásárolt alapokból építi a botjait, gondoljunk csak a szinte minden márkánál etalonnak számító Fuji kiegészítőkre. Minőségi blankot és szerelvényeket pofonegyszerű összevásárolni, ezért számomra két szempont vált ezeknél a botoknál igazán fontossá: az építés minősége és a tudatosan megválasztott funkcionalitás, ami a használat közben is átjön.

 04_2.jpg

Nemzeti büszkeség

Miről is beszélek? Közismert, hogy a horgászbotok karbonszálas testét úgy gyártják, hogy nagy tisztaságú, esetleg üveg- vagy más szálakkal kevert szénszálas szövetet tekernek fel egy acéltüskére, a szövetrétegeket nagy erővel összepréselik, majd – mint a kalácsot – kemencében kisütik. A karbonszövet alapanyaga, szálsűrűsége, az összepréselés ereje, a különböző kiegészítő anyagok (üvegszál, kevlár, boron, vagy akár titán szálacskák) alkalmazása rendkívül különböző karakterű botokat eredményez. Ezt lehet cifrázni pl. keresztszálas erősítésekkel, felületkezeléssel. Külön cikket is érdemlő izgalmas téma az integrált, több részből összeállított blankok kérdése, és itt nem az egy- vagy kétrészes kérdéskörről beszélek. Mindenki ismeri a tűspicces botokat, de léteznek olyan pálcák is, ahol az egész bottest 2-3 részből van összeállítva, amivel a gyártók egészen rafinált karaktert tudnak kialakítani.

 03_2.jpg

A nyélen a folpack nem tartozék, csak vigyázunk a cuccokra. Az orsó pedig kínai :)

A Favorite cég magas labdát kínált a tesztelésre azzal, hogy készített két, szinte mindenben megegyező botot, amelyek közül az alapmodell „fast” akciós, míg a „Twitch” modell „moderate fast” akcióval rendelkezik. Bár szinte közhelyszerűen használjuk ezeket a kifejezéseket, mégis érdemes pár szóban beszélni arról, mit is jelentenek. Véleményem szerint uralkodik ebben a kérdésben némi fogalomzavar, mert sokan a fast akciót a betonkemény gerincességgel azonosítják, míg a kevésbé gerinces pálcákat gyakran „letaknyozzák”. Pedig a dolog nem ilyen egyszerű. Helyesebb inkább úgy definiálni, hogy a „fast” botok esetében egy erősebb gerinc mellett a spicc vékonyabb, gyengébb, mondhatni játékosabb, a moderate fast vagy regular botoknál egyre inkább a parabolás görbület jellemző. Lehetne mélyebben is belemenni, mert néha a gyártók sem következetesen használják ezeket a jelzőket, de nagy vonalakban vállalható a fenti definíció.

Tudom, tudom, ezeket mindenki tudja. Aki igen, az ugorjon, aki nem, az meg olvasson, hátha hasznos. Mi gondolunk a kezdő pecásokra is �

 02_2.jpg

A balatoni köveseket igen jó volt vele fogni.

Gerincesebb botokat többnyire olyan csalikhoz választunk, amelyeknél a horog beakasztásának pillanata meghatározó: kemény szájú halak (pl. süllő) horgászatánál kritikus jelentősége van a horog – ráadásul többnyire a jig egyetlen horga – beakasztásának, a csont átütésének. Minél hamarabb keményedik fel a pálca, annál könnyebb azt az erőt közvetíteni a zsinóron keresztül, ami biztosítja a biztos akadást. Ráadásul a süllőfélék kapása többnyire határozott, koppanásszerű, így a gyors reagálásra is szükség van. wobblerezésnél, villantózásnál azonban általában vízközt vezetjük a csalit, ahol a halak a csalira ráúszva támadnak. A wobblerek, villantók hármashorgait könnyebb a halszájba beakasztani, nem feltétlenül kell annyira robbanékony erőt közvetíteni, elég sokszor szinte csak behúzni a hal szájába. Különösen így van ez a puha szájú halak (pl. balin, domolykó) esetében, ahol egy agresszív bevágás akár le is tépheti a hal száját.

 20.jpg

A blank még ennek  a pirinyó süllőbébinek az ütését is simán közvetítette.

Mindenkitől elnézést kérek, aki a fenti sorok után belemegy a maszatolós és kézből botkitépős kapások keresztmátrixába, én nem fogok.

09_2.jpg

Nézzük a részleteket! Letisztult, elegáns nyél prémium EVA-ból és ízléses karbon kiegészítők.

Na, szóval adott két botunk, az elnevezés alapján az egyik tehát keményebb, a másik lágyabb. És tényleg! A két bot pontosan azt nyújtja, amit a gyártó ígér, ami a mai világban nem is olyan elhanyagolható körülmény. Nemrégiben volt olyan ex-fast-nak mondott Megabass bot a kezemben, ami sokkal közelebb állt egy regular akcióhoz, mint bármi máshoz. Állítólag finom cucc a szaké, lehet, hogy Itő mester főhadiszállásán is alaposan betintáztak �

Ami a mindkét botnál nagyon-nagyon kiemelendő, az a titánkeretes, egylábas(!!!) SIC gyűrűsor! Nekem speciel ez a mániám. Eleve a titán (ami magyarul titán és nem titánium!) egy rendkívül erős és könnyű fém, így a gyűrűk súlya az acélkeretes gyűrűknél lényegesen csekélyebb. Spinning botoknál a gyűrűk elég nagyok, így a finomabb pálcákat a durvább, olcsóbb gyűrűsorok nagyon lebutítják. Hogyan? A nehéz gyűrűk rengeteg apró, finom jelet nyelnek el, az igazán finom, maszatolós, megtolós kapások közül sokat észre sem vesz a horgász. A kikönnyített gyűrűk azonban nagyban fokozzák a blank érzékenységét, ezáltal hihetetlen érzékennyé válnak. Fantasztikus érzés egy igazán jó minőségű bottal szinte megszámolni a kavicsokat a mederben, vagy érezni, ahogy egy aprócska uszadék kerül a csalira. Tisztán megkülönböztethető az akadó a kapástól, egy horogra szúródó falevél „vak kapása” a valósi kapástól. Ezeknél a botoknál a jelenleg elérhető egyik legkönnyebb gyűrűsort sikerült felhasználni (ide nem értve a Daiwa AGS-ét, de az saját szabadalom, más nem használja), ami sziporkázó minőségérzetet eredményez!

05_2.jpg

Ez a gyűrűsor nem jön szembe minden nap a parton. Már ha ez szempont...

Azt azonban elég érdekesnek találtam, hogy a két modellen a kisebb gyűrűk mások. A Twitching modellen láthatóan nagyobbak és szélesebbek, talán nehezebbek is. A gyorsabb modellen kisebbek, könnyebbnek tűnők. Lehet hogy a két blank azonos, és így oldják meg a karakterbéli különbséget?

 10_3.jpg

Három bot, háromféle gyűrűvel. 

Egy bot minősége gyakorlatilag a blankon és a gyűrűkön el is dől, a többi már részletkérdés, bár egy nehéz, otromba nyéllel eléggé agyon lehet vágni egy botot. Nos, itt ez is rendben van, az orsótartóval egybeépített nyélrész kellemes fogású, az osztott nyélvég diszkrét és könnyű. Mindkét bot jó egyensúlyú, de ilyen könnyű, finom botoknál ez szinte természetes(nek kéne lennie). A díszítőelemek nem eltúlzottak, kellemesen elegánsak, persze itt sem maradhat el a manapság oly divatos karbon díszítés, amely elé pont odafér a mutatóujjunk, hogy a blankon érezhessük a legfinomabb rezgéseket. A bennem bújkáló kisördögöt azonban nem bírom visszagyömöszölni: a dizájn kísértetiesen, mondhatni megszólalásig emlékeztet az Ever Green International Salty Sensation szériájára. Véletlen? Nem! A legnagyobbaktól másolni bocsánatos bűn és hát valljuk be, az eredeti japán dizájnerek nagyot alkottak.

1_9.jpg

 Össze ne tévesszük...

A gyűrűkötések, lakkozások, díszítőelemek illesztése méltó a nagy példaképhez, nem tudtam hibát felfedezni. Szép munka. Az egylábas gyűrűk exkluzív kinézetet biztosítanak a botnak, ilyen nem jön szemben a parton minden nap.

 17.jpg

A nyári teszteken kajakoké volt a főszerep a botok mellett. 

18.jpg

Attila és Zoli pedig biztosították a remek társaságot.

A két bot hű társamul szegődött a nyáron a balatoni kövesezéseknél és a kajakos domizásoknál. Felváltva dobáltam a két bottal, néha megcserélve a funkciót. Érezhető a kétféle blankban rejlő különbség, a twitch verzió jobban szerette a wobblereket, az alapverzió meg a jigeket, de egyik sem esett kétségbe a másfajta bevetéstől. A gyorsabbik bot is „csak” moderate fast, ami miatt viszonylag parabolásan hajlik, de bőven megvan benne az az átütő erő, ami alkalmassá teszi a finomabb jigelésre. A különbség inkább a gyakorlott, finom kezű horgászok számára jön ki, mindkét bot jól használható általános finompecára. Mindkét bottal tereltem partra gumival fogott köveseket, domikat, a lent látható balint az alapverzióval zsákmányoltam. Köveseknek szánt gumit vert le süllyedőben a kis mohó és csodálatos fárasztási élménnyel ajándékozott meg a naplementében. A fotó ismét Kalauz Zoli (kajakpeca.hu) érdeme. Nemcsak halat fogni, de fotózni is tud a srác…

 13_1.jpg

Moderate fast akció

14_1.jpg

Ha a zsákmány megiramodik, a bottest is jobban görbül.

15.jpg

Horrorisztikus görbe, de bírta...

16_2.jpg

És kézben a zsákmány.

Örök vitatéma, hogy vajon több halat fog-e egy prémium minőségű (tehát drága) horgászbot, vagy meg lehet-e fogni a halat egy olcsóbbal is. Bár mindenkinek elérhetőek lennének a high end cuccok, de az anyagi korlátok sok horgászt kényszerítenek az olcsóbb felszerelések felé. Aki azonban igazi szenvedélyként űzi ezt a sportot, az néha elkacsingat a drágább felszerelések irányába. Nekik lehet érdekes ez a botcsalád: igazi felsőkategóriás minőség felső-középkategóriás áron. Összehasonlításul, egy Salty Stage modell vámmal áfával nem áll meg 200 ezer (!!!) forint (jogos a felhördülés!) alatt, ez a család ennek a harmadába kerül. De a minőség messze nem a harmada. Innen nézve pedig máris más ama bizonyos leányzó fekvése (elnézést, Hölgyeim!). :)

19.jpg

És csak horgászunk, horgászunk napestig...

 

Az év meglepetése

Sosem állítottam, hogy mindent láttam, amit a horgászcikk-ipar kitermelt magából, ilyet nem is állíthatok soha. Viszont az gondoltam, hogy nem lehet már túlságosan meglepni. Töredelmesen bevallom: tévedtem. Olyan meglepő új élménnyel gazdagodtam a Favorite Synapse BFS Casting Limited 1-5 grammos bot jóvoltából, hogy – Tamás cimborám örökbecsű hasonlatával élve - még most is csak lesek, mint a kiszántott egér.01_1.jpg

Botok terén az utóbbi időkben megváltozott az ízlésem. Évekkel ezelőtt teljesen rágyógyultam a szuperkemény, szupergerinces pálcákra, különösen, amikor elkezdtem multiorsóval horgászni. A multis botok általában feszesebbek, köszönhetően több tényezőnek és oknak. Nos, ezekből is a legkeményebbeket kerestem, élmény volt a lityilötyi spinning botok után ilyenekkel horgászni. Aztán rájöttem, hogy a számtalan előny mellett azért hátránya is van ezeknek a botoknak: egy ominózus decemberi csukázás alkalmával három kapitális példány is leakadt a wobbleremről, így beláttam, hogy bizony az igazság – mint mindig – árnyaltabb.

Persze nem csak „babkaró” és „takony” bot van (ahogy az egyes szélsőségeket a horgász-szleng nevezi), hanem számtalan átmenet. Amikor a nyár folyamán meglátogattam a Wobblerek.com üzletét, a tulajdonos Varga Pali néhány feszes pálca mellett a kezembe adott egy igencsak lágy BFS (bait finesse, azaz kiscsalis) multis botot. Bevallom, magamban kicsit lesajnálóan mosolyogtam, de Pali bizonygatta, hogy nem fogok benne csalódni. Lássuk hát! 

012.jpgSemmi csilivili, egyszerűen nagyszerű

Régóta szemezek a Favorite termékekkel. A cég pár éves fennállása alatt üstökösként robbant be a horgászcikkek piacára, egészen kiváló ár-érték arányú felszereléseivel. Az orosz-ukrán pergető szcéna rendkívül igényes, így aki ott megállja a helyét, az bizony nem gagyit gyárt. E tételt bizonyítja, hogy immáron Amerikában is terjeszkednek, a lendület tehát mit sem csökkent. A Synapse széria a cég zászlóshajója. Gyakorlatilag minden elemében prémium összetevőkből építették meg a botokat, a kiváló minőségű blankokon a legmagasabb minőségű titánkeretes gyűrűk vannak, az egyéb díszítőelemek a legnagyobb japán márkák megoldási mellett is megállják a helyüket, az összeszerelés minősége elsőosztályú. Ez az árukon is látszik, azonban még mindig fele-harmada az ugyanilyen minőségű japán pálcáknak. Nem mindegy. 

Nem is bonyolódnék a bot jellemzőinek unalmas ismertetésébe, mert szép, jó, de nem ezen van most a hangsúly, hanem azon, hogy mi a búbánatot lehet kezdeni egy ilyen puding bottal? Ezen bizony erősen tanakodtam, ötletem sem volt, hogy milyen helyzetben próbáljam ki A honi pecakultúrában az ilyen jellegű botoknak nincs igazán általános helye, azonban pl. tőlünk keletre nagy hagyománya van a lágy pálcákkal történő gumizásnak. Úgy hozta a sors, hogy Kalauz Zoli cimborám meghívott egy balatoni kajakpecára, így ezt a botot is magammal vittem, hátha mondjuk egy balatoni balint sikerül vele wobblervégre kapnom. Leginkább erre látszott alkalmasnak…


03_1.jpg

Nyár, napsütés, Balaton. Háttérben a ritka balatoni sündisznó látható :D

A kajakpeca önmagában megér egy önálló cikket, hamarosan szentelek is neki egyet, mert annyira átütő élmény. A speciális igényeknek megfelelő horgászkajakok hihetetlen ergonómiával és praktikummal kényeztetik a horgászt, minden funkció kézre áll, maximális kényelemben tudunk pecázni. Kalauz Zoli (kajakpeca.hu) kiváló vendéglátó, jól ismeri a Balaton halait, szívesen látja a kalandor lelkű és vállalkozó szellemű horgászokat egy igazi élménypecára.

 09_1.jpg

Ő Zoli. Horgászik, kajakozik és ilyen gyönyörű köveseket fog. Legyél Te is Zoli!

Mivel a pálca nem igazán jiges karakter, feltettem rá egy kis Spinmad Amazonkát (5g), amivel akár egy-egy kósza balint, akár a fenékközelben tartózkodó köveseket is be lehet csapni. A választás jónak bizonyult, mivel már az első bevontatásnál éles ütéssel jelentkezett az első köves. A sztorihoz hozzátartozik, hogy egy másik felszereléssel gumizva valahogy nem éreztem rá a ritmusra, és míg horgásztársaim, Zoli és Attila szinte termelték a halat, én csak bosszankodtam. Zoliék szívták is a vérem rendesen, olyan ívet kaptam, hogy legszívesebben beleborítottam volna őket a hűs habokba. Ahogy azonban vertikre váltottam, nálam is beindult a halgyár, egymás után szedtem vele az átlag 25-30 centis balatoni kősüllőket. A bot egy-egy bevágáskor, fárasztáskor szinte karikába hajlott. Érdekes módon, a lágyság ellenére szépen ültek a bevágások, annak ellenére, hogy a Spinmadek horgai nem különösebben minőségiek. A 20-30 dekás kősüllők nem ellenfelek még ennek a leheletfinom pálcának sem, néha azt éreztem, hogy már túlságosan is hajlik. Mit kezdene a bot egy jobb hallal?

 06_1.jpg

Az én köveseimmel bezzeg nem lehet túlságosan dicsekedni.

Nos, bár minden teszt így zajlana! A parttól egy kilométerre a nyílt vízen sikerült egy szebbecske csukát akasztanom. Az akadás tökéletes volt, a szájzugban ült a horog. A hal, mintha csak a gondolataimban olvasott volna, őrült szaltókkal próbált megszabadulni a szúrós falattól. Ilyenkor kincset ér egy olyan horgásztárs, aki tud fotózni, Zoli mesterien kapta el a legjobb pillanatokat. A bot az összes akrobata-trükköt „kidolgozta”, egy pillanatra sem szűnt meg a kontakt a hallal. Máris kezdtem megbarátkozni a bottal, pedig még a java hátra volt!

 07_1.jpg

Mekkora életérzés... Mellesleg megfigyelhető a bot akciója. Lágy, de azért nem nyélből hajlik...

08_1.jpg

Azt hiszem ez az év képe. Zoli fotós tehetsége elvitathatatlan, ahogy az is, hogy a bot egy pillanatra sem engedte el a kontaktot a hallal. Nagy előny ez...

A kajakpeca nemcsak a Balatonon élvezhető, hanem talán még ennél is praktikusabb kis folyókon, ahol a vízmélység miatt nagyobb csónakkal nem is lehet közlekedni. Következő utam a egy kis felvidéki folyóra vezetett, ahol Szabó Mr. Multisuli Zoltánnal üldöztük a domolykókat.

010.jpgEgy a szebbecskék közül, de az öreg "mohos hátú" még várat magára. 

011.jpg

A 40 centi körüli méret már csavarja a botot rendesen. Iszonyatosan vadak ezek a domik, megint csak jól jön a lágy karakter a fárasztásnál.

A domipeca akkor a leghatékonyabb, ha a vízbe lógó bokorágak alá, a kövek mögötti langókba tökéletes pontossággal tudjuk bedobni a csalit. A rafinált domolykók a takarásban várják, hogy szinte a szájukba ússzon a falat, nem sokat mozdulnak ki a csaliért. Minél pontosabb a dobás, annál több a kapás. Kis rutinnal már lehet tudni, hogy mely áramlások határán, mely mederakadályok mögött állnak halak, ezeket kell rendkívül pontosan meghorgászni. Se több, se kevesebb, csak a megfelelő helyre menjen a csali!

Spinning motyóval sosem voltam a pontos dobások mágusa, éppen ezért is ragadt a kezembe nagyon a multi: sokkal precízebben horgászom vele. Ennek ellenére mindig irigykedve néztem, hogy a japán pecakirályok pár centis pontossággal dobják meg az akadókat, természetesen azonnal ki is váltva a kapást. Nos fontos a tudás és a rutin, de a mindenek előtt megfelelő felszerelés kell hozzá.


013.jpg

Divatos karbon díszítőelem. Nincs sok csicsa a boton, szerencsére...

Ez a bot pedig pontosan erre alkalmas. A lágyság ennél a pecánál kimondottan előnynek bizonyult. A 3-4 grammos wobblereket elképesztő könnyedséggel lehetett eldobni. A bot a maga 80 grammos súlyával, illetve a hozzá illő, mintegy 140 grammos orsóval annyira könnyű, hogy csuklóból, egy igen gyors mozdulattal lehet vele dobni. A lágy blank parittyaként lövi ki a csalit, mindez együtt nagyon sokat segít a pontos célzásban. Bizisten esküszöm nektek, hogy az 5-10 centis dobáspontosság (10-12 méterről dobálva) egyáltalán nem túlzás. Engem is komolyan meglepett, magam sem gondoltam volna, hogy erre képes vagyok. Azt hiszem, megelőlegezhetem ennek a pálcának amit a címben írtam: az év meglepetése!

 014.jpg

Limited, azaz korlátozott mennyiségben gyártva. Varázsszó?

Azért a bot előnyeit nemcsak kajakból, hanem más vízi alkalmatosságból (ladikból, belly boatból) is ki lehet használni. Ezen kívül kifejezetten előnyös lehet egy ilyen bot cserkeléshez, amikor bokrok közül, fák alól kell dobni és nincs mód nagy mozdulatokkal hadonászni. Ilyen helyzetben hatalmas előny a rugalmas blank, kis gyakorlással a leglehetetlenebb helyeket is meg lehet horgászni.

 015.jpg

Hátulról is formás... ;)

Rendkívül tanulságos volt ez az élmény abban a kérdésben is, hogy mennyire van létjogosultsága az UL castingnak. Bevallom, korábban nem voltam ennek túl nagy támogatója, ez a bot azonban megmutatta, hogy szerencsés, ha az ember néha szélesíti a látómezejét. Egy erre alkalmas bottal és orsóval (és vékony zsinórral) bizony nem boszorkányság a 2-3 grammos csalik megfelelő helyre juttatása, más kérdés, hogy eddig nem volt a kezemben olyan bot, ami ennyire segítette volna ezt a fajta pecát. De hát mindannyian fejlődünk, és néha belátjuk, hogy tévedtünk. Ez most egy igen kellemes tévedés :)

Kínai kincsek, avagy gagyi-e az, ami "kici, ócó"?

Blogunk megszületésénél azt a célt tűztük ki, hogy a lehető legszélesebb szemléletmóddal próbálunk a pergető felszerelések piacán válogatni. Mindent úgysem tudunk letesztelni, viszont törekszünk a legolcsóbbtól a legdrágábbig, a tömegcikkektől az egyedi felszerelésekig mindenből meríteni.

Nos, nemrégiben egy egészen sajátos horgász-szubkultúrával ismerkedtem meg. Van egy egyelőre szűk, ám egyre népesebb csapat, akik mániákusan keresik a kínai gyártású és egyben kínai saját márkás felszerelések között a használható, illetve minőségibb darabokat. Van néhány, a szó jó értelmében agyament fazon, aki pénzt, időt, energiát nem kímélve teszteli, gyepálja ezeket a cuccokat. Nem túlzok, egy igazi szubkultúrába csöppentem, ahol a „jappán” szitokszó, a márkás és drága felszerelések használói minimum lesajnáló mosolygást érdemelnek.

Nem telt el sok idő és beszippantott a dolog, mert a kissé "szektás" hangulat mellett ott van az újdonság, az olcsó, de minőségi felszerelések iránti igény, a marketingblablától mentes valóság iránti kíváncsiság. Vannak akik szinte laborkörülmények között tesztelik a zsinórok, kapcsok szakítószilárdságát, van aki rendszeresen bont atomjaira orsókat, hogy összehasonlítsa a drágább, márkásabb gyártmányú kurblikkal. Amikor feldobtam a közösségben, hogy kipróbálnék ezt-azt, akkor meglepő segítőkészséggel találkoztam, szinte rám tukmálták a felszereléseket és mire felocsúdtam, már landolt is nálam egy botokból, orsókból álló csomag néhány srác jóvoltából. 1_8.jpg

Itt minden kínai, a bottól a karabinerig.

Legtöbbünk fejében a „kínai” jelző a „kici ócó” szinonimája. Egyelőre. Kína ma már megtanult minőségi dolgokat gyártani, nemsokára embert szándékoznak küldeni a holdra, azt meg nem lehet gagyi technológiával. Rengeteg neves gyártó is Kínában bérgyártatja a termékeit, a kínaiak pedig nem restek ugyanazon a gépsoron legyártani saját márkás termékeket, amiket aztán az Aliexpressen vagy más oldalakon a magyar árak töredékéért lehet megvásárolni. Nos, hogy valójában ezek a termékek milyen minőséget képviselnek, azt nehéz megmondani. Kézbe véve meglepő minőségérzetet tudnak mutatni, de aztán a használat során válik el a búza az ocsútól. Minden esetre nem csak a gyártás minősége fontos, hanem a minőség-ellenőrzés is, azt pedig nem tudjuk, hogy ez Kínában milyen színvonalú. Van ugyan garancia, de megnézem azt, aki egy 20-30 dolláros orsót visszaküld cserére Kínába. Ha egy ilyen tönkremegy, akkor bizony kukában a helye. Ennél nagyobb baj, ha életed halának fárasztása közben romlik el az orsó, törik el a bot, azt nem pótolja semmilyen garancia.

A fentiek alapján sejthető, hogy nagyon izgatott, hogy mit mutat egy ilyen cucc a gyakorlatban. Választásom egy Kuying márkájú botra és egy Lixada orsóra esett. 2_7.jpg

A formák tetszetősek, de határozottan emlékeztetnek valamire...

A bot közepesen igényes, de a célnak tökéletesen megfelelő műanyag zsákban érkezett, ami manapság nem is olyan egyértelmű, pl. a Megabass is nejlonzacsiban adja a belépő kategóriás botjait (Hyuga), ami számomra kissé kiábrándító, hisz egy egyszerű botzsáknak bele kell férnie a büdzsébe. A bot nyéltoldós, a blank és a nyél egy-egy külön rekeszében helyezkedik el, ezáltal nem verődnek össze szállításnál. Eddig szimpatikus.
3_8.jpg

Visszafogott dizájn, hál' Istennek. 

A tokból kivéve a tagokat, szembeötlő a nyél minőségi parafa anyaga, minimális töltőanyaggal. A formája egy az egyben a Major Craft botokkal egyezik meg, szerintem ugyanarról a gyártósorról jön. A blank a mai divatnak megfelelően mutatja a keresztszálakat, látványos, szép. A márkanév az én ízlésemnek borzalmasan gagyi grafikával van felrakva, de ezt betudom a keleti ízlésvilágnak: néha a legmenőbb japán gyártók is elképesztően hülye dizájnnal állnak elő. Ez mondjuk kevésbé lényeges szempont, ennél sokkal fontosabb, hogy az orsótartó és a gyűrűk Fujik! Legalábbis rajta van a logó. Mivel a Fuji is Kínában gyártat sok mindent, simán el tudom képzelni hogy eredeti. Acélkeretes Alconite-nak tűnik, hibátlan.


4_8.jpgAlig görbül, pedig nem "babkaró"

Kézbe véve a ráírt 2 unciás dobósúly picit túlzónak tűnik, de aztán Nacsa Gabi Godfatherjeivel dobálva meggyőződtem róla, hogy nem az, tudja amit ráírtak. Kissé talán szokatlan, hogy a bot a rövidsége mellett is nyélből hajlik, a dobásnál teljes hosszában töltődik energiával. A jerkeléshez optimális az akció, kis csuklómozdulatokkal lehet pöcögtetni a csalit, a hossz pedig éppen ideális a lefelé tartott spiccel történő csalihbűvöléshez. Mit tesz Isten, a csukák tojtak a jerkekre, így több csali is kapocsba került, végül egy Lurefans CC60 hozta meg a tesztnap sajnos egyetlen csukácskáját. A kis wobblert is meglepően jól dobta a bot, a fárasztásnál pedig szépen dolgozta ki a bő kilós halat. A bot kisebb csalikhoz picit bumfordi, nagyobb csalikkal érzi igazán jól magát, azzal viszont nagyon. Kimondottan jó benyomásom lett erről a pálcáról, kifejezetten kezes, jól használható, sokoldalú pálca, ami nagyhalas módszereknél sem jön zavarva. A hossza parti pecánál talán kissé rövid, de a csónakosok imádni fogják, mert nehéz beverni ladik oldalába. Kimondottan wobbleres, vasas csukázáshoz tudnám ajánlani, gumihoz nekem túl lágy, túl parabolás. 5_6.jpg

A bot szinte észre sem vette ezt a csukácskát. Nagyobbakhoz van tervezve.

Az orsóról érintőlegesen már ejtettem szót a legutóbbi orsótesztes írásomban, ugyanis a Kuying bottal párosítva 42 méterre szállt a 10 grammos súly, ami figyelemre méltó eredmény. A kurbli leglényegesebb tulajdonsága, hogy 19 dollárba kerül, ami minden szempontból a vicc kategória. Áfa és vám nélkül rendelhető, ingyen postában 5000 Ft körül kézhez jön. A hülyének is megéri. De vajon mit kapunk ennyi pénzért?

Őszinte leszek, azért érezhető, hogy ez nem high tech. A felhasznált anyagok, a szálvezető környéki aranyozás, az illesztések nem éppen felső kategóriásak, ezzel együtt használhatónak tűnnek. Szerintem kiscsalis orsónak tervezték, mert a dizájn a Daiwa Steez és T3 Air modelljeiből van összegyúrva. A tulajdonos azonban rátöltött egy kb. 20-as méretűnek tűnő, szintén kínai, JOF márkájú fonottat. Zsinórokról egyelőre nem írok semmit, mert tesztelés alatt van több márka is, de ez a zsinór viszonylag erősnek bizonyult, ám olyan elképesztően reszelős a felülete, hogy a gyűrűkön minden más ingert elnyomó rezgéseket kelt. Ennek ellenére lehet érezni az orsó finom darálását, ami nagyobb ellenállású csaliknál eltűnik, ahogy az illesztések összefeszülnek, de ilyenkor meg erőlködni kezd az orsó. Ahogy klasszikus mondás tartja, nem lehet egyszerre szerelmeskedni és szűzen is maradni…:D 8_4.jpg

A Daiwa cég dizájnerei kiváló munkát végeztek, csak a logó nem stimmel :D

Ezzel együtt az orsót bátran merem ajánlani a multizással ismerkedő kezdőknek, mert tud annyit, hogy ki lehet vele próbálni ezt a műfajt és ha mégsem jön be, akkor sincs nagy bukta. Aki beleszeret a multis pecába, úgyis vesz komolyabb orsót. Régi közhely, hogy nem lehet az olcsó orsókkal tanulni, ez már egyre kevésbé igaz, többek között erre az orsóra sem. Nem túl orsógyilkos alkalmazásokra akár hosszabb távon is megfelelő lehet, de erre nem merek nagy összegben fogadni. 6_5.jpg

Nincs az a tenger ami szebb lenne a mi "tengerünknél"

Minden felszerelést próbálok több szituációban tesztelni a teljesebb kép érdekében. A bot nagyobb dobósúlya és a rövidsége adja magát egy csónakos pecához, így ezt is ki kellett vele próbálnom. A sors úgy hozta, egy igen szép hallal sikerült tesztelni. Az utóbbi években sikerrel eredtem a balatoni süllők nyomába vertikális módszerrel. 30 gramm körüli glavinjarákat szoktam használni a 3-3,5 méteres vízben általában sikerrel. A csalit néha csak a csónak alatt emelgetem, de úgy is használom, mint egy jiget: kidobom és emelgetem. Mindkét módszer „szereti” a határozott karakterű, ám nem túl kemény botokat mivel sokkal intenzívebbek a csalivezetés mozdulatai, mint gumihalazásnál. A kapás általában a az emelési vagy megtartási fázisban jön, nekem kb 50-50% arányban. A nagy csalit könnyebb jól akasztani, viszont a rugalmas bot jól tompítja a hal kirohanásait, meggátolja, hogy a nagy csalit kirázza. 7_4.jpg

Nyár este volt, madár dalolt a fán...

A fenti követelményt a bot kiválóan teljesítette. Annak ellenére mondom ezt, hogy az aznapi pecán velem volt egy kifejezetten vertikális horgászatra épített bot, ami persze funkcionlaitásban ellopta a showt, de a kis Kuying sem vallott mellette szégyent. Talán csak a rövid nyél bizonyult kissé kényelmetlennek a kemény fárasztás alatt.

Na de mi is történt? Nem akarom lelőni a poént, de aznap fergetegesen sikerült belenyúlni a süllőkbe, azoknak is a nagyjába. Végül a nap halát épp a Kuying-Lixada kombó adta.9_2.jpg

A természet csodája. És a hal se csúnya, hahaha ;)

Ahogy egy akadó mellett emelgettem el a glavinjarát, a csónaktól kb. 10 méterre egy bődületes rávágást kaptam. Azonnal akasztottam, a bot pedig nyomban perecbe hajlott. A hal annyira durván ment, hogy egy darabig busára gyanakodtam, de a jól ismert süllős fejrázások hamar meggyőztek, hogy a hőn áhított vendég pumpál a zsinór végén. Jónéhány kemény kirohanást kellett a botnak és az orsónak kiállnia. Előbbi karakánul állta a rohamokat, utóbbi kicsit erőlködött, érezhetően nem ilyen pecára lett tervezve. Viszont bebizonyosdott, hogy a féke állja a sarat komoly igénybevétel esetén is. Végül a hal elfáradt, a csónak mellett egy hatalmas süllőtest fehérlett fel. Gyorsan szákba tereltem, majd a horogszabadítás és a mérést követően szabadon engedtem. Halam faroktőig 78, farokvégig 86 centisnek bizonyult, súlyát nem mértük, de talán nincs is jelentősége. Bár minden teszt ilyen lenne…;)10_2.jpg

Sokak szerint botrányos ez a botrágás. De legalább meg tudom mutatni, mivel fogtam ezt a "kétkezes" süllőt.

Az igazán lenyűgöző dolgok pedig még hátra is vannak, de maradjatok velünk, hamarosan azok is jönnek. ;)11_2.jpg

Legkedvesebb hobbim a "sárkányeregetés".

 

Nyári gyerekek a Balaton-parton

Hát elmúlt a nyár… Szomorkás pillanat ez. Az élet visszatér a normális kerékvágásba, indul a napi robot, a nyaralás emléke egyre haloványabb. A reggelek már borzongatóak, bár napközben még melegen cirógat a napsugár. De ez már nem olyan… Kicsit fáradtabb, kicsit laposabb, egyre kevésbé melegít már. Mi pergető horgászok persze nem búslakodunk, érkezik az ősz, kedvenc sportunk talán legeredményesebb időszaka.

16_1.jpg

Nyár van, nyár :D

Mi is kipihentük magunkat, és szerencsére horgászatra is jutott idő. Blogunk is visszatér a régi kerékvágásba és mától igyekszünk újra hetente jelentkezni egy-egy új cikkel.

Mai témánk azonban még igazi nyári peca és módszer, a nyárias idő utolsó napjaiban igyekeztünk Attila barátommal túljárni a balatoni kövesek eszén. Imádom a balatoni pecát, a halállomány - hála a szigorú ellenőrzéseknek – örvendetes növekedésnek indult, így nemcsak sok, de nagy halat is foghatunk, persze csak ha jó helyen keresgéljük őket. A Balcsi vízminősége kiváló, talán túl kiváló is, vízügyi szakemberek szerint egyre kevesebb a plankton, ami az ivadéknevelő képesség miatt kissé ijesztő jel a jövőre nézve. Ami a strandolóknak tehát jó, az nekünk horgászoknak nem feltétlenül, de bízzunk benne, hogy az utóbbi évek halállományt érintő kiváló tendenciája folytatódik. Respekttel figyelem a helyi halőrök és rendőrök munkáját, a balatoni pecáim 70%-ánál ellenőriznek, ami a becsületes és körültekintő horgásznak öröm, a tilosban járóknak meg annál nagyobb bánat. Most is így történt, a nyílt vízen rendőrök vizsgálták meg felszerelésünket, leginkább a mentőmellényre voltak kíváncsiak. Helyes! A zsákmányról is érdeklődtek, de amikor közöltük, hogy visszaengedtük, akkor nem kicsit csodálkoztak, hogy „maguk nem húshorgászok tetszenek lenni?”. (Hozzáteszem, mindkét közeg bőven 30 év alatt volt :D)

4_7.jpgDupla dinamit Tesztpeca módra 

Tudott dolog, hogy a kősüllő tipikusan nappali ragadozó, ha a megfelelő helyen a megfelelő csalival kergeti őket a horgász, szinte egész nap számíthat a kapásaikra. Nem túl finnyás társaság, kisebb gumihalakkal, twisterekkel szinte biztosan becserkészhetők, a reggeli és esti órákban a világosabb, kontrasztosabb színek szoktak működni, napközben azonban inkább a sötétebb árnyalatokkal lehetünk sikeresek. Van azonban, hogy finnyásak, csak csipkedik, ütögetik a csalit. Na, ilyenkor kell valami okosat kitalálni.

14.jpgUgyanaz alulnézetből :D

Ilyenkor én két fegyvert vetek be. Az egyik az apró vertikális wobblerek és csalik, amelyek intenzív rezgésükkel felbosszantják és támadásra ösztönzik a csíkos betyárokat, a másik a dropshot, ami éppen az ellenkezője: finom, lassú vezetéssel, remegtetéssel a kövesek orra előtt táncoltatható a csali hosszú ideig, kiváltva ezáltal a támadást.

16.jpgAttis nem vállalja, hogy övé Közép-Európa legszebb férfi felsőteste ;) A csónakban uralkodó kupleráj viszont közös produkció. :D

A jó dropis bot maximálisan támogatja ezt a módszert. Részben megvan a kellő gerince a horog biztos akasztásához, részben pedig a lágy, engedékeny spicc biztosítja, hogy a csali kellően természetes mozgással ingerelje a kis ragadozókat. Egy kemény spiccű bottal a gumit óhatatlanul is rángatjuk, ezáltal a csali nem természetesen mozog. Nem kizárt hogy így is kicsikarható a kapás, de azért a lágyan fel-le úszkáló gumi nagyságrendekkel fogósabb. Egy lágy spicc a kapást is szépen mutatja, a finomabb odaütések is jól láthatók. 

13.jpgVagány fehér blank Fuji K gyűrűkkel

Régóta szemezek a Nomura cég termékeivel. Az alacsonyabb árszegmenst célozzák, kiváncsivá tett, hogy mit lehet kapni ennyi pénzért. Mivel mostanában Red Fish Győző cimborám a horgászcikk-kereskedelem rögös útjára lépett, és meglátogattam a nyitás előtt a boltját (Wild Fishing Store, 1092 Budapest, Kinizsi u. 33.). Red azonnal a kezembe nyomta az árukészlet néhány gyöngyszemét, hogy próbáljam ki. Ezek közül talán a legérdekesebb a Nomura Hiro Street botszéria 198 centis, 10 grammos botja, amire azonnal lecsaptam.

Nem is tétováztam sokat, a másnap már a Balcsin ért, ahol Attila barátom gumicsónakjával vettük üldözőbe a balatoni halakat. Nem értünk le túl korán, a balinok már nem raboltak, így rögtön a köveses helyek felé vettük az irányt. A rendkedvéért párat dobtam hagyományos jigfejjel, amire pár apró koppintás volt a válasz odalentről, de egy hal sem akadt meg. Következtetés, jöhet a drop shot. Attila nem is teketóriázott, mire én átszereltem, harmadik halát akasztotta és engedte vissza. Nem tétováztam, én is bevetettem kis dropis motyót és vártam az első jelentkezőt. Szedtük, húztuk a köveseket, remek peca volt a késő nyári kánikulában. 

5_5.jpgKöveses csalik egyenesen az Aliexpressről. Tesztelésük folyamatban. 

A bot pontosan azt tette, amit vártam tőle. A lágy spiccel szépen tudtam táncoltatni a csalit, amit a halak respektáltak is, egymás után jöttek a szép kis balatoni csíkosok. A bevágásoknál a horog szépen ült, nem is volt lemaradó halam. A lágy spicc után a bot felkeményedik és kellően erős gerince van ahhoz, hogy akár egy beugró süllőt, vagy kisebb harcsát is ki lehessen vele fárasztani. Sajnos most ilyen beugró hal nem örvendeztetett meg bennünket, pedig titkon bíztam abban, hogy talán valami darabosabb jószág is meghúzogatja. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a bot a kis gumikkal való süllőzéshez is jól használható, mert van benne erőtartalék bőven.

11_1.jpgNagyon jó ez a kövespeca, pláne a megfelelő, hozzá illő felszereléssel

Megdöbbentő az, hogy a bot 20 ezer forint alatti árához képest a felszereltség teljesen Fuji. A nyél funkcionálisan megfelelő, ha egészen az orsó elé fogtam, úgy megfelelően egyensúlyban volt. A botra egy Trabucco Xenos XWS 2000 orsó került (egy az egyben Ryobi Zauber), amely megbízható, masszív, öreg darab, cserébe jó nehéz. Így volt a cucc egyensúlyban, könnyebb orsóval már előre billen kissé a súlypont. Itt van a bot egyetlen igazán érzékelhető negatívuma, a blank kicsit nehéz, manapság már az olcsó árkategóriában is vannak ennél könnyebb bottestek. Nem mondanám ezt egyértelműen negatívnak, mert érződik, hogy van anyag a pálcában, ez is összecseng azzal a benyomásommal, hogy nagyobb halaktól sem jönne zavarba. Minden esetre sok papírvékony falú „divatbot” ehhez képest jóval könnyebb. Ezzel együtt is, főleg a tűspicc miatt nem lehet panaszt az érzékenységre. A bot kellően erős jelet közvetít, a spiccnek hála ez igen jól látható is. 

1_7.jpgEzzel a fogással volt egyensúlyban a kombó

A nyél egy standard EVA anyag, sem dizájnban, sem tapintásban nem hoz semmi újat. Attila barátom kicsit vastagnak találta, nekem tökéletesen illett a kezembe. A fehér szín manapság igen népszerű, feltűnő és vagánynak is mondható. Az elütő színű spicc viszont nagyon NAGYON jó ötlet volt, mivel ha a világos, csillogó vízfelület felett egy fehér spiccet kellett volna néznem, bizony káprázott volna a szemem. A kék nem egy kimondottan feltűnő szín, de a világos háttér előtt nagyon jó kontraszt volt. Fényváltáskor egy sárga vagy narancs szín jobb lenne, a széria más dobósúlyú botjainál ezek megtalálhatóak.

12.jpgA színezett tűspicc szerintem praktikus.

A botnak jár a pluszpont a horogakasztóért, nem kell a feketére színezett (K szériás acélkeretes SIC) gyűrűkbe akasztgatni a horgot. (nekem halálom, ha a fekete gyűrűk karcosak, ezért nem is szeretem őket, de itt a fekete bottesttel elég jól néztek ki.) A gyűrűkötések lakkozása viszont helyenként kissé slendrián, a lakk aszimmetrikusan száradt meg, vagy buborékos. Nyilván gépek lakkoznak és nem gondos kezek...

9_1.jpgA horogakasztóért jár a pluszpont. A buborékos lakkozásért meg nem.

6_4.jpg

Elkenődött a festék, vagy be volt rúgva a dizájner? Na de komolyan, ez mi???

7_3.jpg

Fuji orsótartó. Megbízható, jól ismert minőség. 

8_3.jpg

Stucnis csatlakozás. Pár éve ez még a drágább botokra volt jellemző, most már általános megoldás. Nem lötyög, szépen, precízen illeszkedik. 

Remek kis pálca ez, 20 ezer forint alatti árával a vékonyabb pénztárcájú horgászoknak is megadja a specializálódás lehetőségét. Olyannak mindenképpen ajánlom, aki szereti a dropshot technikát és külön botot akar rá rendszeresíteni. Emellett alkalmas kis jigekkel történő horgászatra is, bár a 10 grammos dobósúly itt már csak annyiban igaz, hogy kb. 5 grammos fejre tűzött 1-2 grammos gumival még jó, de ennél nagyobb súlynál a spicc már kellemetlenül benyaklik. Ezzel együtt is nagyon jól eltalált akciója van a botnak, a tűspicc és a blank találkozásánál nem törik meg, szép átmenettel megy át a lágy anyag a keményebbe. Okos, átgondolt építés, ez gratulációt érdemel. Ahogy a gyártó is, hogy ki tud hozni egy ilyen jól használható pálcát ennyi pénzért. 

Élményzuhatag – EFTTEX 2017

Idén kis hazánk adott otthont az európai kontinens legnagyobb horgász-szakmai rendezvényének, az EFTTEX-nek. Ez nem egy vásár, hanem kizárólag az új termékek bemutatására, a gyártók és a kereskedők közötti kapcsolatépítésre szakodosodott rendezvény. Megvásárolható termék tehát nincs, viszont a gyártók a többnyire igen széles termékválasztékkal és a legfrissebb fejlesztéseikkel képviseltetik magukat. Mivel e blog célja a horgász közvélemény információéhségének csillapítása, úgy éreztem, hogy az irántatok érzett felelősségtudatom okán muszáj ott lennem, nem hagyhatom ki a showt. Mindent a kedves olvasóért �efttex_2017.jpg

Számomra hatalmas élmény volt, hogy a kiállítók túlnyomó többsége idehaza ismeretlen, vagy alig ismert márkák közül került ki, óriási kincsesbánya volt a két csarnoknyi kiállító. Feltűnő volt a pergetés felülreprezentáltsága, a kiállítók 50-60%-a műcsalis horgászathoz kapcsolódott. Sok tengeri horgász felszerelést is lehetett látni, illetve az alkatrész- és technikai kiegészítőket bemutató standok is voltak. A békéshalasok ezen a rendezvényen hoppon maradtak, mert igencsak kevés kiállító volt ebből a szegmensből.

Be kell látni, hogy a horgászcikk iparban (is) megkerülhetetlen Kína, a neves gyártók termékeinek nagy része is ott készül, illetve napról napra nőnek ki a semmiből olyan új márkák, amelyek a bérgyártott alkatrészekből építenek fel figyelemre méltó termékeket, szortimenteket. Emellett megjelentek a saját márkanév alatt próbálkozó kínai márkák is. Online boltokban már komolyan piacra léptek, így azt vártam, hogy a kiállításon élőben is kézbe vehetek néhány saját márkás kínai cuccot, de csalatkoznom kellett. Azok a kínai kiállítók, akik szükségét érezték, hogy megjelenjenek, inkább az alkatrészpiacot képviselték, így pl. horoggyártó, zsinórgyártó több is volt, viszont botokat orsókat alig láttam. A brandépítés Kínában még gyerekcipőben jár.

Figyelemreméltó mennyiségben képviseltette magát azonban az orosz-ukrán csaligyártó vonal. A hazánkban is jól ismert és méltán népszerű Crazy Fish mellett vagy 5-6 standon jártam, ahol jobbnál jobb csalikat láttam. Hiába, a keleti szláv országokban a pergetősport nagyon erős, a vásárlók figyelmét csak a legmagasabb minőségű termékekkel lehet megragadni. Nagyon kellemeset beszélgettem a Fish Up standján, a szimpatikus tulajdonos büszkén mesélte, hogy micsoda eredményeket érnek el a versenyhorgászok a termékeikkel. A kiemelkedően lágy anyagú, rákolajjal kezelt csalik már itthon is elérhetőek. Az itthon még nem forgalmazott Intech csalik szintén nagyon ígéretesek, a rendkívül lelkes, kissé tán rámenős termékmenedzser igencsak büszkélkedett, hogy a Bait Breath is bérgyárt (!) nekik csalikat. Azért az nem semmi, hogy a japánok dolgoznak be az ukránoknak…:D

Kiemelendőnek tartok még pár fiatal, feltörekvő márkát, amelyek nagyon szimpatikus termékeket mutattak be. Kiválót beszélgettem a Tailwalkos srácokkal, akiknek az új Fullrange multiorsója bizony számomra ellopta a show-t. Ahogy botban a lengyel Konger terméke, az 56 (!!!) azaz ÖTVENHAT grammos Streeto UL botja, ami valami egészen elképesztő példája a nanotechnológia fejlődésének. A 13 Fishing most tette be a lábát Európába, a mindössze 5 éves (!) cég az amerikai orsópiac 13%-át uralja, a lékhorgász botok piacán 40% feletti a részesedése. Fiatalokat célzó lendületes filozófiája nagyon szimpatikus, a hamisítatlan amerikai rámenősséggel és bratyizós kedvességgel nyomuló cég-alelnökkel pedig pár perc alatt vállonveregetős viszonyba kerültünk. A srác olyan orsót mutatott amely szerinte az egész iparágat forradalmasítani fogja, de a technológia annyira titkos, hogy csak 2 hét múlva debütál az EFTTEX amerikai megfelelőjén, az ICAST-on. 

Természetesen képviseltették magukat a jól ismert „nagyágyúk”, a Shimano, Daiwa, Savage Gear, Pure Fishing (Abu, stb…), de mivel ezen cégek termékkínálata jól ismert és keményem marketingelt kis hazánkban, ezeket a standokat jobbára átugrottam.

Lehetetlen akár csak pár mondatban beszélni minden kiállítóról, ezért inkább beszéljenek a képek. A fotók minősége helyenként hagy kívánnivalót maga után, de csak telefonnal tudtam fotózni. Dokumentálás céljából talán elmegy.

És ami a lényeg, egy hatalmas magyar siker is született, Aulich Valentin és a Valentin Lures megnyerte a legjobb "fogyóeszköz" azaz a Best New Terminal Tackle kategóriáját a puskagolyó-cseburaskájával. Nagy dolog, gratulálunk!

20170630_114753.jpg

Kezdjük is ama bizonyos Konger Streeto UL bottal! Látható a minimalista építés a súlycsökkentés érdekében

20170630_114843.jpg

Ott figyel az info: 56 gramm!!! Észvesztő!

20170630_114911.jpg

Így néz kis a csatlakozása. Kérdés, hogy milyen az anyagvastagság és mit kezd ez a bot egy beugró darabosabb hallal. Importálja valaki lécci, hogy kipróbálhassam :D

20170630_120639.jpg

A taiwani Hearty Rise nem nagyon ismer idehaza, de felsőkategóriás botokat készítenek. Volt pár csemege!

20170630_115830.jpg

Jól tudjuk, hogy a csaliknak először a horgászt kell megfognia, utána a halat. :D Stumpjumper

20170630_120918.jpg

Bait Breath sorminta

20170630_121111.jpg

Intech saját márkás gumihal. Elég süllősnek tűnik, lágy, és erős.

 20170630_120036.jpg

Mi ezt a méretet többnyire fogjuk, nem dobáljuk. Sajnos...

20170630_132724.jpg

Tailwalk botok nagyhalas pecára

 20170630_132646.jpg

A Tailwalk orsók Koreában készülnek kiváló minőségben. Az új Fullrange modell (ami pont hiányzik a képről) nagyon egyben van. Tesztelése várható a blogon.

 20170630_134355.jpg

Röpsúlyos fékrendszer: a sárga a kiscsalis, a kék az általános, a piros a nagycsalis beállítás. 

 20170630_141016.jpg

A dobnak nincs a gépházon átvezető tengelye. Pörög is, mintha kötelező lenne, kíváncsi leszek, hogy a dobástávot hogy befolyásolja.

 20170630_141923.jpg

Tailwalk Fullrange lineup: felső kategória. És ott az a "bizonyos" orsó is!

 20170630_145513.jpg

Új Dragon gumik, hamarosan speciálisan a magyar piacra (!) fejlesztett színekkel is!

20170630_151142.jpgDragon multiorsók. A jobb hátsó példány egy elég komoly nagyhalas kurbli 

 20170630_151758.jpg

Valamiért az Evergreen csalijai nem tettek szert Magyarországon olyan kultikus státuszra, amilyet más japán prémium márkák termékei. Pedig a márkától megszokott földöntúli minőség ezekre is jellemző.

 20170630_151804.jpg

A Megabass csalik viszont a pergetődobozok legféltettebb kincsei közé tartoznak. Verhetetlen minőség, kidolgozottság, festés és persze nagy adag képzelt hozzáadott érték. SAJNOS ezeket a csalikat birtokolni is élmény :D

 20170630_151810.jpg

Há' nem? Há' de!!!

 20170630_151821.jpg

...És ez csak egy egyszerű természetes színű festés. Bámulatos, na!

 20170630_151831.jpg

Az O.S.P az egyik kedvenc márkám, az Asura meg az egyik legeredményesebb csalim. De a többi sem marad el minőségben, fogósságban.

 20170630_151847.jpg

Próbáltam érzékeltetni a méreteket, de pont az ellenkezője sikerült. A csali üveg mögött van, így kisebbnek látszik, pedig 33 cm és kb 400 gramm. A Deps külön ehhez a csalihoz gyárt botot 2 kilós (!!!) dobósúllyal. A valós használati értéke ennek eléggé vitatható, viszont kétségtelenül kiváltja a figyelmet. 

 20170630_151859.jpg

 A Deps másik agymenése szintén 400 g körüli súllyal. Sajnos a méret érzékeltetése itt sem igazán sikerült. Ekkora élő fekának már van hogy örülünk :D

20170630_151915.jpg

Ezmiez? felszínen csapkodó bébiharcsa? Betegek ezek a japók :D

20170630_151928.jpg

Ezer éve lebegteti prototípusként ezt a csalit a Deps. Csak tudnám, mit kellett ezen ennyit gondolkodni???

20170630_153416.jpg

A Deps számomra a legszélsőségesebb gyártó. Zseniális termékei is vannak, de amikor óriási innovációként ad el egy ilyet, akkor harsányan kiröhögöm őket. Támolygó, emberek, TÁMOLYGÓ!!! Rohanás megvenni. Jesszusom...:D

20170630_151939.jpg

UL-esek figyelem, hatalmas divat a mikrokanál!20170630_152057_1.jpgA Deps botválasztéka viszont lenyűgöző. Reszelgetik, csiszolgatják a Sidewinder családot, a korábban némely modellre jellemző nehézség, otrombaság eltűnt, még az egészen nagy dobósúlyú szegmensben (Huge Custom) is olyan "behízelgő" botokat találni, hogy meglepő.

20170630_152859.jpg

Egy ilyen bot árából már kijön egy használt Suzuki. Viszont vitathatatlanul a szériagyártott botokban a legnagyobb király az Ever Green International. Aki nem fogott még ilyet a kezébe, az nem tudja elképzelni. Aki fogott, az nem tudja elfelejteni. 20170630_153015.jpg

Személyes kedvencem a Megabass. Dizájnban verhetetlenek, és itt nem arra gondolok, hogy egyeseknek mi tetszik és mi nem. Kétség kívül a létező legigényesebb építés, és komponensek jellemzik a MB botokat. A Destroyer széria teljesen megújult és jelentősen olcsóbb lett, ami a minőségen nem tükröződik. Mellette ott vannak a Hyuga modellek, amelyek egyik legjobb modelljéről, a 64L-ről már olvashattatok a blogon. 

20170630_153055.jpg

Bakancslistás bot: Megabass New Destroyer F3-610x Hien. Mondjuk ez a nyél valószínűleg eléggé csúszik vizesen, cserében lehet vele vagánykodni. ;)

20170630_153127_1.jpg

A Zenaq nem tréfál. Ez a csali is van vagy fél kiló. 

20170630_153316.jpg

Japán prémium mércével közepes árfekvésű a Hyuga széria. Az örök kárhozat előszobája, mert aki ilyet vesz, sosem fogja többé lejjebb adni ;)

20170630_153404.jpg

A Golden Mean nagyon figyelemre méltó, szuper minőségű és szuper praktikus kiegészítőket forgalmaz tűrhető áron. Kreatív, hasznos megoldások, kiemelkedő innováció

20170630_153430.jpg

A Zenaq tényleg nem tréfál! Nem kereskedelmi forgalomba készült, de megmutatja a japán botépítési hagyomány csúcsait

20170630_153455.jpg

Aranyozott alkatrészek, lakk felületek, gyöngyházberakás. OMG!

20170630_153701.jpg

Ez már használatra szánt bot a Zenaqtól. Az az esztergált gyökérből készült nyél valami gyönyörű.

20170630_154229.jpg

Nagyon szeretem a kis hengermultikat, ez az orsó pedig lélegzetelállítóan gyönyörű. Én kérek elnézést a kínai rajongóktól...;)

20170630_154253.jpg

Megabass Zonda limited edition. Szirszar műanyag oldalfalú orsó ;)

20170630_154705.jpg

Ez talán minden férfi szívét megdobogtatja

20170630_154848.jpg

30 ezres (!) méretű Stella SV. Uszályok kifárasztására ajánlva. A perspektíva miatt a kezem megintcsak kisebbnek mutatja az orsót a valóságosnál, élőben elképesztően nagy.

20170630_154919.jpg

Shimano multiorsók, az alsó sor japán belpiacos. Sajnálom, hogy a GrapplerBB-ből nem hozták a 301-es méretet, nagyon szerettem volna egy TranX 301-gyel összehasonlítani. 

20170630_154823.jpg

Shimano botok Evergreen árban. Azért ehhez még kell gyúrni...

20170630_155102.jpgEgy ismerős arc, Mads Grosell a Savage Gear címlaplánya :)

20170630_160816_1.jpg A Black Cat termékek közül kiszúrtam a Silu Cast új verzióját. A régebbi típusból nekem is van egy példány, remek bot, amit számos hibája miatt mégsem tudtam igazán megszeretni. Viszont ezeket az új verzión mind kiküszöbölték. A nehéz és otromba (ám kétség kívül erős) Alps orsótartó helyett könnyű Fujit kapott a bot, a gyűrűk is sokkal finomabbak és a festés sem olyan bántóan csúnya. Talán még mindig kicsit hosszú a nyél, de ennek van előny is, pl. fárasztásnál. Ez nem csak egy "kozmetikai" változás, megszületett az egyik legjobb multis harcsapergető bot a piacon.

20170630_160824.jpg

Nekem tetszik az új festés. És a nyélen sem fog annyira látszódni a kosz. 

20170630_161737.jpg

 Az idehaza is méltán népszerű Lurefans csalik. A kinai termékek egyik zászlóshajója, amely már önállóan is megáll a lábán. 

20170630_161433.jpg

Saját innovatív dizájnnal is rendelkeznek, a festés minősége pedig a legnagyobb japán márkákkal is felveszi a versenyt.

20170630_161143.jpg

Szimpatikus technikai ruházatból is akadt néhány, de nem sok...

20170630_171539.jpg

Westin, az északi nagy csukák ajánlásával. Nem értem, hogy ezt a márkát miért nem forgalmazza még senki Magyarországon. 

20170630_171755.jpg

Westin kemény swimbaitek. 

20170630_172010.jpg

A Westin botok nagy százalékán tekintélyt parancsoló orsótartó előtti fogantyú található. Micsoda erőművek úszkálhatnak az északi vizekben...

20170630_172015.jpg

Érdekes festett orsótartók. Nekem bejön.

20170630_173143_1.jpg

22 oz-s dobósúlyú bot. Volt mellé egy 25 kiló fékerejű orsó is. Felfoghatatlan paraméterek.

20170630_173803.jpg

A 13 Fishing forgalmaz az orsóihoz tuningalkatrészeket is. Ha valaki még egy orsó árát hajlandó rákölteni az egyéni megjelenésre.

20170630_173845_1.jpg

Tényleg a fiatalokat célozzák. Én ehhez már túl öreg vagyok :D

20170630_174121_1.jpg

Érdemes lesz erre a márkára figyelni a jövőben. 

20170630_173620_1.jpg

És a slusszpoén: a szupertitkos orsó, csak most, csak nektek 2 héttel megelőzve az amerikai debütálást!  

 

 

 

 

 

 

 

A nagy dobásteszt (II. rész)

Nincs füllentősebb lény a horgásznál. A fogott (vagy akár a ki nem fogott) halak igen sokszor hajlamosak megnyúlni, a súlyok is erősen bruttósítva jelennek meg. Ha lehet, a multis horgász még ennél is rosszabb, mert a dobásai távolságát is hajlamos igencsak kiszínezni. E sorozat pont ezért indult: megpróbálunk folyamatosan mérni, tesztelni, hogy lássunk mi a reális elvárás.

 A módszer első cikkünk (http://tesztpeca.blog.hu/2017/02/05/a_nagy_dobasteszt_i_resz) óta nem változott, mindössze annyi, hogy beszereztem egy kicsit fejlettebb mérőeszközt, amelyen elvileg egy kis zsinórklipsz akadályozza meg a zsinór megcsúszását, ezáltal a mért eredmény torzulását. Továbbra sem a NASA által fejlesztett űrtechnikával dolgozom, ugyanakkor az eszközzel csináltam kontrolldobást, amit lemértem, többé kevésbé pontosnak mondható. Azért többé kevésbé, mert természetes körülmények közepette nem lehet azonos feltételeket teremteni, így a mért értékek tájékoztató jellegűek. Nincs idő és kapacitás minden orsót azonos zsinórral, azonos boton használva tesztelni, viszont a dobási értékeket tartalmazó táblázat folyamatosan bővül, így idővel igen beszédes összefüggéseket lehet majd kiolvasni belőle.

Ami állandó, minden dobást egy 10 grammos ólommal végzek. Ennek előnye, hogy állandó a súly, viszont hátránya, hogy nagyon kicsi a légellenállása, így a dobások is nagyobbak vele, mint akár egy gumihallal, ahol a plasztik fékezi a repülést. A mért értékeket ezért kéretik fenntartással kezelni, nagy valódi csalival jó 10-20%-kal kisebbeket lehet dobálni. Rettenetesen függ a dobástáv a zsinórtól is: minél vékonyabb, annál jobban vágja a levegőt és annál kevésbé fékezi a súly röptét.

 A multiorsók beállításai is igazodnak ahhoz, hogy egy gömbólom általában igen jól repül, ezért az átlagos értékeknél jobban meg tudom nyitni az orsók fékjét. Az általános beállítási ajánlás a tengelyfékre a csali lassú ereszkedése, én azonban lényegesen jobban meglazítom. Röpsúlyos orsóknál általában 1-2 aktív féktuskóval, mágnesfékes orsónál 2-3-as tárcsaállással szoktam dobni, ezek normál esetben garantáltan gubancot jelentenének.1_6.jpg

 A most ismertetett dobástesztelés 2 alkalommal zajlott. Első alkalommal Sanyi cimborám hozott le egy kocsirakomány felszerelést, amire rögtön lecsaptam egy tesztelés erejéig. Ez alkalommal enyhe oldal-hátszél volt, de igyekeztem mindig a szélcsendes időszakokban dobni, amikor a szél nem fújt hasat a zsinórnak. Itt még a régi mérőeszközt használtam. A második alkalommal ugyan szeles idő volt, ám én egy kis völgybe zárt tavacska partján dobáltam, ahol szinte teljesen szélcsendes időszakok voltak. Az új mérőeszközt használtam, előtte kontrolláltam pár dobással és mérőszalagos ellenőrzéssel a pontosságát.

Na lássuk az alanyokat!

  1. Az első alanyunk egy 2016-os Shimano Aldebaran BSF XG orsó amely jelenleg a multikurblik súlyrekordere a maga 135 grammjával. Megy a gyártók között a „kukiméregetés”, hogy ki tud könnyebb orsót készíteni, aminek nem sok értelme van, mert nem a ház, hanem a dob (és a rátöltött zsinór) súlya az ami befolyásolja a dobástávot. A kis Aldebaran sekély és lyuggatott dobja valahol 6-7 gramm körül lehet (pontos adatot nem találtam), mondanom sem kell, hogy álomszépen dobja a kis csalikat. Pont azért mert kiscsalis orsó, kissé félénkebben suhogtattam vele a 10 grammot, nem húztam meg vállból, így a kapott 39 méteres érték nem tűnik kiemelkedőnek. Biztos hogy ki lehetne belőle hozni a többet is, de ez a műszer nem ilyen gyepálásra lett tervezve. Viszont egy Deps Bardick botra tettük, ami egy igen rafinált karakterű pálca, a játékos spicc igen jót tett a dobás dinamikának, így a kapott értéket hellyel-közzel reálisnak tudom tekinteni. A Zsinór R2-es Stroft volt.7_2.jpg

 

  1. Az előző eredménnyel összevetve érdekes a korábban konkrét cikkben (http://tesztpeca.blog.hu/2017/04/23/mission_possible_jo_multit_olcson) is ismertetett Lews Mach II. Speed Spool orsó, amely a maga 100 dolláros árával pont negyed annyiba kerül, mint az Aldebaran. És láss csodát, pont akkorát dob! Ehhez mondjuk kellett az, hogy az alatta lévő Tailwalk C63ML bot (http://tesztpeca.blog.hu/2017/05/14/feltorekvo_japanok) a rövidsége ellenére kimagasló dobási tulajdonságokkal rendelkezik, nagyon jól feltölthető energiával, így igencsak segíti a dobást. Az olcsó orsó nem maradt tehát szégyenben, dobástávban is állja a sarat.2_6.jpg

 

  1. A Shimano egyik csúcsmodellje a Calais Robosztus, csupafém, nagyhalas orsó. Kevesen használják őket idehaza, nekem talán most járt ilyen másodszor a kezemben. Bevallom, ezzel az orsóval sosem tudtam megbarátkozni. Egyrészt nekem kimondottan nem tetszik az ezüst tükörpolír, másrészt valahogy az orsóval sem találtam meg a közös hangot. Kézbe veszem és nem jön az a kellemes érzés, ami általában egy jó multival. Nyilván ennek is köszönhető, hogy botrányosan gyengén működött az én kezemben, 32 méteres eredményével csúnyán kullog a sor végén. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy egy Deps Boa Constrictor volt alatta, ami egy 2 oz-s dobósúlyú nagyágyú, ám meglepően érzékeny és jól tölthető spiccrésszel. Elvileg a 10 gramm nem jelentett volna gondot ennek a kombónak, de mégsem találtam meg vele a jó dobásdinamikát. Lejjebb olvasva lesz példa az ellenkezőjére is, hogy egy erős, nagyhalas boton mégis milyen csodákra képes egy orsó.3_6.jpg
  1. Tadaaaam, a következő versenyző egy igazi high end különlegesség. A Daiwa Zillion J Dream nem véletlenül viseli ezt a fellengzős nevet, még a minőségileg elkényeztetett japán mezőnyben is egy álomorsó. Kis szériás, japán piacos tuningolt csoda. Az alapverziója a Zillion Type R, ami önmagában is már egy pimpelt csúcskategóriás orsó, jelenleg az egyik legkeresettebb nem gyártott (az SV 103 szériáról megoszlanak a vélemények) orsószéria. Gyakorlatilag beszerezhetetlen, ha mégis, akkor nagyon drágán. Na ez annak a tuningolt verziója, egyes vélemények szerint a valaha gyártott legjobb multi. Azt kell mondanom, hogy ezzel nemigen tudok vitatkozni, a top 3-ba én is betenném. A futása vajpuha, a hajtás egy erőmű az egész egy nagyon harmonikus minőségérzetet ad és nem utolsó sorban az elmúlt évek igazolták, hogy időtálló darabok. A Daiwa azóta sem tudta átugrani ezt a lécet. Az orsó 42 métert dobott Stroft R4-es zsinórral, alatta egy Deps Super Border bot volt, ami egy szigorú, ám mégis kezes bot. Itt tökéletesnek éreztem a harmóniát, sőt azt gondolom, hogy ez a kombó még jobban is teljesíthetne.8_2.jpg

 

  1. Logikus a sort az alapmodellel folytatni, így kölcsönkértem egy Daiwa Zillion Type R-t is egy dobásteszt erejéig. Ez volt az a multiorsó, amelyet életemben először kézbe fogtam és először próbáltam meg vele dobi, egy életre a kezemben maradt a fílingje. Ezért aztán piszok jól is ment vele a dobálás, azonnal rekordközeli, 44 métert repült a súly. (A rekorder eddig a Shimano Metanium, 45 méterrel). Pedig ez az orsó nem éppen finesse kategória, aránylag nehéz dobja van, ami zsinórral töltve korántsem a nagy dobások irányába mutatna, mégis ilyen teljesítményre képes. Nyilván a konstrukció, a csapágyak minősége is extra, így az eddigi lista második helyére kúszott fel. Ebben benne van a botnak a szerepe is, egy Lews Custom Speed Stick Magnum Pitchin’ 2 oz-s pálca, ami egy zavarba ejtően jó botnak tűnik az eddigi 1 próba alapján (de erről majd a maga idején). 223 centis hossza mindenképpen jót tett a dobástávnak. FONTOS! Az új mérőberendezés fordítva mér, tehát 100-ból le kell vonni a mutatott értéket és úgy kapjuk a valós eredményt. Fogalmam sincs hogy miért van ez így és hogy lehetséges-e megfordítani a számolás irányát, egy sporttárssal vagy negyed órát gondolkodtunk rajta, de nem sikerült megfejteni. A mért érték ennek ellenére reális.5_4.jpg

A mérő fordítva mért, tehát 100-ból kivonva 56,2-t az eredmény 43,8 m

  1. És akkor jöjjön ezen szériából a csúcsok csúcsa, a pimpelt „Zilcsi” Type R továbbpimpelt J-Dream változatának még tovább pimpelt verziója: Megabass IP 68 L. (Tudom, tudom, ezek megőrültek. De milyen jól tették! �) Évekkel ezelőtt adta ezt az orsót a kezembe Miki cimborám az Omszk Tó partján, én akkor szerelembe estem és ez a szerelem azóta is álmatlan éjszakákat okoz. Elképesztő, hogy a Megabass tovább tudott fejleszteni valamit, amit alapból is majdnem tökéletesre csiszoltak. Nem ismerek még egy orsót a Shimi Calcutta Conquesten és Metaniumon kívül, amelyik ennyire tökéletesség érzetet adna. Tudja fene, talán még az első helyet is ellopja… Az orsó alá egy Deps Slap Shot GP került, ami finoman szólva sem a távdobáláshoz alkalmas bot, a másfél unciás (kb 43 g) dobósúly ellenére gyakorlatilag olyan kemény mint egy zárt szelvény. Az orsóra is egy 20-as Power Pro került, ráadásul már egy használt kiszőrösödött tekercs, így nem volt éppen optimális a kombináció. És láss csodát, már az első dobásnál úgy repült a súly, mintha sosem akarna leesni. Gyorsan felklipszeltem a mérőberendezést és bizony 46,3 métert is meghaladta a dobás! Ezt a dobástávot utána többször is megközelítettem 1 méteren belüli szórással, de túldobni nem tudtam. Isten bizony, fel fogom tenni egy jól töltődő botra, ráteszek egy tekercs 12-14 körüli fonottat, szinte biztos az 50 méteres álomhatár elérése. 10 grammal! Szerintem ez azért nem semmi.4_6.jpg

46,3 m

  1. És a végére egy igazán érdekes dolog. Egyelőre szűk szegmens ismeri/használja a kínai saját márkás (tehát nem neves márkák Kínában gyártott termékeit, hanem olyan kínai, ami nem is akar másnak látszani) orsókat. A kínai ipar az elmúlt évtizedek után már nemcsak másolásra képes, hanem bizony néhe meglepő minőségek előállítására is, így hamarosan a jól ismert márkáknak komoly versenytársai támadnak. Sokan még ezt megmosolyogják, de meggyőződésem, hogy nem is olyan sokára igen komoly márkák nőnek ki a földbő, amelyek dömpingárakkal tarolják le a piacot. A minőség egy izgalmas kérdés lesz, mi pedig rajta fogjuk tartani a szemünket ezeken a termékeken. Az általam próbált Lixada márkájú orsó mindössze 19 dollárért (postával!) megvásárolható, ami még a magyar pénztárcának is nevetségesen olcsó, a Megabass konkrétan ennek a 27-szeresébe kerül. A dizájnra nem lehet panasz, mert szinte teljes egészében sikerült lekoppintani a Daiwa Steez stílusjegyeit, a hajtókar meg T3 Airt másolja. Hát igen, próbálja csak meg a Daiwa Kínában beperelni a kínai céget a formatervezési mintái megsértése miatt. Hahaha. Az orsón ránézésre 20-as körüli, valami egészen botrányosan reszelős és hangos zsinór volt, alatta pedig egy 5,9 láb hosszú, 2 oz-s Kuying bot, amiről azért nem írok most többet, mert lesz róluk konkrét teszt. Az orsóban alapból van némi darálás, ami azonban a használatnál meglepő módon eltűnt, vagy legalábbis a zsinór reszelése sikeresen elnyomta. Viszont 41,7 méterre szállt vele a csali, ami nagyonis figyelemre méltó az illusztris társaságban. Van még nálam pár kínai multi, nagy meglepetések készülődnek itten kéremszépen…�6_3.jpg

 

Alant látható a múltkori kerekített teszteredményekkel egységes szerkezetbe foglalt táblázat, amit folyamatosan bővítgetni fogok.

 

 

Abu Garcia MGX

Megabass Hyuga 64L

Daiwa J-Braid 0,06

10 g

39 m

Abu Garcia MGX2

Abu Garcia Villain 681+1

Dragon HM8X 0,14

10 g

37 m

Shimano Metanium 2013 HG

Evergreen Black Raven

Dragon HM8X 

10 g

45 m

Shimano Aldebaran 2012 BFS XG

Evergreen Black Briar

Dragon HM8X

10 g

43 m

5

33 m

2,5

29 m

Shimano Aldebaran 2015 BFS XG Limited

Megabass Destroyer F3-68X

Sunline Super PE8, 8 lbs

10

37 m

Shimano Aldebaran 2016 BFS

Deps Bardick

Stroft R2

10

39 m

Shimano Calais

Deps Boa Constrictor

Stroft R5

10

32 m

Daiwa Zillion Type R

Lews Speed Stick Custom

Daiwa Shinobi Braid 0,17

10

44 m

Daiwa Zillion J Dream

Deps Super Border

Stroft R4

10

42 m

Megabass IP68L

Deps Slap Shot

Power Pro Super 8 Slick 0,20

10

46 m

Lixada

Kuying TGC 59 XH

JOF

10

42 m

 

Elátkozott teszt orsópremierrel

Nem egyszerű ez a tesztelési projekt. Nem elég, hogy soha ennyire kevés időm nem volt horgászni, még a halak sem igazán fogadtak a kegyeikbe. Azon kevés alkalommal, amikor a tavasz folyamán eljutottam a vízpartokra, többnyire a körülmények keresztülhúzták a számításaimat és nem igazán jöttek azok a fogások, amelyekben reménykedtem. 

Már lassan 3 hónapja van nálam a Dragon cég egy összeállítása, az SFX Superfast 3-16 grammos spinning modellje és a világújdonságot jelentő FD 1020 IZ orsója. A bot casting verziójáról már olvashattátok a tesztet korábban (…), azonban érdekes volt összehasonlítani a spinning verzióval. Érdekes ez azért különösen, mivel a spinning és casting botok általában jelentősen más karakterrel rendelkeznek, utóbbiak többnyire feszesebb blankokra épülnek, hiszen az eltérő dobástechnika és fizika eltérő bottestet igényel.6_2.jpg

Nem annyira ex-fast, de elég gyors!

A korábbi tesztben írtakat nem ismétlem, olvassátok el! (http://tesztpeca.blog.hu/2017/03/27/finesz_jesz) A blank meglehetősen feszes, spiccakciós, azonban mégsem „bután” merev, bár ebben a dobósúlyban nem is jellemzőek az érzéketlen botok. A bottest viszonylag vastag falú, ami valamelyest csökkenti az érzékenységet, ugyanakkor a casting verzió látványosan bizonyította az erejét egy 5 kiló körüli csuka kifárasztásával. A hal különösen vad volt, meglehetősen sokat bíbelődtem vele, mire meríthetővé vált, ugyanakkor kifejezetten „élményfárasztás” volt, egy másodpercig nem volt kérdés, hogy a bot megbirkózik a feladattal.11.jpg

3-16 grammos bottal egy ilyen csuka már nagy élmény.

Ilyen referencia után igencsak szerettem volna, ha a spinning is bizonyít. Pár alkalommal próbálkoztam az áprilisi Dunán jászra, de sehogy sem sikerült őket megtalálnom, a jól bevált helyeken vagy nem voltak, vagy nem ettek. A bot kis wobblerekkel és a fenéken görgetett gumikkal is nagyon kezes volt, lehetett volna akár kisebb dobósúlyú pálcával is próbálkozni, de a sodrásban jól jött az erő. Pláne hogy akasztottam is valami „erőművet”, mi egy pár kitörés után a sodrásban letépte magát a csalival egyetemben. Majdnem biztosan egy szebb márna volt, de a talajon görgetett gumi módszere nem tesz jót a zsinórnak, így most ő nyert. A bot azonban megmutatta, hogy állja a sarat.5_3.jpg

K szériás, acélkeretes SIC gyűrű. Manapság a középkategóriában ez elvárás.

Alig vártam, hogy szabaduljon a süllő és a balin, hogy végre valami értelmesebb fogást is elkönyvelhessek a bottal. A balatoni balinok az elmúlt években mindig nagyon kellemes játszópajtásoknak bizonyultak, így most is abban reménykedtem, hogy fogok belőlük párat. Azonban a földvári móló hemzsegett az ívó tenyeres, és nagyobb keszegektől, egy fia sneci nem sok, annyi sem volt a környéken, így a balinok, süllők bizony nemigen jelentkeztek. Ügyes UL pergetők az ívó dévéreket zargatták egészen apró, 1 grammnál is kisebb fejekkel, gumikkal, azonban ehhez a módszerhez ez a bot alkalmatlanul durva volt, így nem is kísérleteztem ezzel. Dobáltam a nyílt vizet gumival, wobblerrel, de a fránya balinok távol maradtak. Jött azonban garda, kisebb sügerek és köves, utóbbinak éppen tilalom volt, így gyorsan odébbálltam, hogy ne sértsem a horgászat szabályait. A következő balatoni balinos próbálkozásomnak a 60-80 km/órás szembeszél tett be, így szépen elkezdtem gyanakodni, hogy valaki megátkozta ezt a pálcát… Még e cikk írásának reggelén is próbálkoztam a szigetközi Dunán, ám a helyi balin-mester jóbarátom, Giczi Peti helyismerete mellett sem sikerült hallal találkoznunk. Nem csak bosszantó, de egyenesen felháborító! �7_1.jpg

 Nagy falat a balinoknak egy ilyen keszeg. 

8_1.jpg

Az egyik legszebb halunk. Tilalomban ne zargassuk őket!

Nem ismétlem önmagam, a casting verziónál részletesen írtam a bot jellemzőiről. A spinning annyiban érezhetően különbözik a castingtól, hogy a nagyobb, súlyosabb (egyébként kiváló minőségő Fuji K-SIC) gyűrűk egy kicsit „lustábbá” teszik a blankot, de még ezzel együtt is megmarad a feszes, „ropogós” érzés. Toray carbon, jóhogy… Egyértelműen gumis karakter, de teljesen jól boldogul pl. az SSR7- Thrill jellegű wobblerekkel. Erősebb sodrásban azonban kicsit erősebb botot használnék már…9.jpg

Torokra vette a gumit ez a garda.

Az orsóról azonban még nem esett szó. Annyira új modell, hogy még egyelőre alig van kiskereskedelmi forgalomban. Bíró Jani, a Dragon főnöke azzal nyomta a kezembe az orsót, hogy ettől a modelltől nagyon sokat vár. Nos, hamar kiderült, hogy nem véletlenül. Igen jól összerakott, masszív, minőségérzetet adó tekerő. Nem csoda, hisz Koreában készül, a Daiwa orsókkal együtt. Ez nem hangzik rosszul.3_5.jpg

Elegáns ez a bordóba hajló szín, megy a bot kötéseihez!

Az orsótesztek nagy dilemmája számomra, hogy milyen paraméterek alapján lehet róla ítéletet mondani. Pl. a sima futás manapság már nem egy kiemelkedő dolog, az alsó középkategóriában már olyan sima futású modellek vannak, mint a vaj. A minőség ott kezdődik, ha 1 év használat után is megvan a sima futás és nem kezdenek el darálni a fogaskerekek. Ez azonban szétfeszíti a lehetőségeinket: nyilván nem tudunk évekig tesztelni orsókat, így a véleményalkotás szükségképpen felületes.1_5.jpg

Jiges boton wobbis orsó. Egy szabály van: nincs szabály :)

Ezért is törekedtem mindenáron arra, hogy pár jobbacska balin megrecsegtesse a féket, de hát átok ül rajtam, nem sikerült. Az ominózus márnakalandnál meg olyan hosszú zsinóron akasztottam meg a halat, hogy a fék meg sem szólalt. Minden esetre kézi húzásra fék szépen, tapadásmentesen indult, szerintem a gyakorlatban sem lesz vele gond. Az orsó összességében az árkategóriájához képest nagyon szépen összerakott, minimális holtjátékkal rendelkező, igényesen dizájnolt és legyártott tekerő, számomra kissé Zauber-utánérzés egyrészt a színe, másrészt a súlya miatt. Fontos hangsúlyozni, hogy az anyaga teljesen fém (esztergált dúralumínium)! Hiába a high-tech műanyagok, azért az igazán tartós, minőségi orsók a mai napig fémházasak. Persze nehezebbek (alanyunk pl. 279 g), de inkább áldozok pár grammot annak érdekében, hogy egy igazán masszív érzetű orsó legyen a kezemben.2_5.jpg

Masszív szerkezet, szép futás, kényelmes hajtókar

A merev házban 9 golyóscsapágy támasztja meg az alkatrészeket, ill. egy tűgörgő van a visszaforgásgátlóban. Ez a csapágyszám egyértelműen a legfelsőbb kategóriás orsók jellemzője, bár az utóbbi években a kínai ipar izmosodásával csak úgy szórják a gyárak a csapágyakat az olcsóbb modelljeikbe is. De 9 csapi az 9 csapi, ráadásul a minőségi fajtából, érződik is a tekerésnél, hogy elég masszív a szerkezet. A hajtómű anyaga bronz, így elvileg minden adott ahhoz, hogy magas élettartamú orsót is kapjunk a pénzünkért.

Van azonban egy kritikai észrevételem, mégpedig a hajtókarral kapcsolatban. A kart be kell tekerni, nem lehet lehajtani, mint a legtöbb más modellnél. A kényelem kérdése hagyján, sokkal inkább zavart engem, hogy a pakolásnál minden egyes alkalommal teljesen le kell venni a hajókart, ami leeshet, a menet koszolódhat, a dobozban pedig az alkatrészek egymásnak ütődve összeverhetik egymást. Ezer éve léteznek megbízható konstrukciók arra, hogy a hajtókart ne kelljen teljesen kitekerni, nem igazán értem, hogy miért nem így oldották meg a gyár mérnökei. Bár azt el kell ismerni, hogy így teljesen kiküszöbölték a kotyogás, vagy a kopás lehetőségét, ami pl. a Zaubereknél egy idő után általában jelentkezik.4_5.jpg

Zauberes megoldás a vastag acélcső felkapókar és a görgő megoldása. De ami jó, az jó.

Az orsó áttétele 2000-es mérethez 5,2:1, vagyis annak tudom ajánlani, aki pl. folyóvízen wobblerezik, vagy gumizik. Balinosok tuti beleőrülnek a tekerésbe. :) Azt azonban csak az évek fogják megmutatni, hogy lehet-e belőle olyan tartós, megbízható legenda, amilyen a Ryobi Zauber is lett. A potenciál megvan benne, a dizájn azonban már modernebb, egyes részmegoldások (titán zsinórvezető görgő) is előremutatóbbak. Az biztos, hogy a Dragon most keményen letette a névjegyét ezzel az orsóval a középkategóriában, simán el tudom képzelni, hogy a vele kapcsolatos várakozások valóra is válnak.

A botot azért nem pontozzuk, mert a casting verzió pontozása nagyjából irányadó itt is, hisz az értelemszerű különbségektől eltekintve (gyűrűk, orsótartó), ugyanazok a paraméterek. Az orsót azonban tetemre hívtuk...:)
 

 Az orsó:

Kategória

Szempont

Max pont

I.

II.

 

Általános minőség

Festés

5

 5

 5

 

Összeszerelés

10

 10

 10

 

Holtjáték

10

 10

 10

 

Innováció

5

 3

 3

 

Szerelvények (hajtókar, fékcsillag)

5

 3

 3

 

Beállítások egyszerűsége

10

 9

 8

 

Használati minőség

Betekerés ereje

5

 5

 5

 

Futás simasága

10

 9

 9

 

Dobási tulajdonságok

10

 9

 9

 

Fék

10

 9

 9

 

Dizájn, ergonómia

Dizájn

10

 9

 9

 

Ergonómia

5

 5

 

Ár-érték arány

5

 5

 5

 

Összesen:

 

100

 91

 90

 

 

Pontszám: 90.5 

 

 

 

 

 

 

 

Feltörekvő japánok

Az utóbbi években a botgyártást is utolérte a tömegtermelés. Szakosodott cégek gyártanak bottesteket (blankokat), gyűrűket, nyeleket, orsótartókat, sőt speciális kötözőcérnák és lakkok is léteznek. Manapság nem kunszt összeszedegetni a piacról az alkatrészeket, amelyekből aztán elkészül a „saját márkás” bot. Ezt a folyamatot nem feltétlenül érzem rossznak, hiszen a tömegtermelés egyben olcsóvá (vagy legalábbis megfizethetővé) teszi ezeket a feleszereléseket, ezáltal a kisebb pénzű horgászok számára is elérhetővé válnak a minőségi botok. Az utóbbi időben számos olyan bot fordult meg a kezemben, amely árához képest igen meglepő minőségérzetet adott. Tele van tehát a piac jobbnál jobb botokkal, ember legyen a talpán, aki a nüansznyi minőségi különbségeket érzékelni tudja.2_4.jpg

Tesztalanyok közt...

Ezért volt számomra különösen érdekes, amikor megkaptam tesztelésre a Tailwalk cég egyik casting botját. A gyártó a japán prémiumkategória „másodvonala”, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy a nagy nevek – Megabass, Deps, Evergreen – mellett próbál a piacon boldogulni. A „másodvonal” azonban itt nem a minőségre vonatkozik, hiszen a Fullrange széria botjait bátran oda lehet tenni a nagy nevek mellé, nincs kompromisszum. Szinte látom, hogy egy-egy Deps hívő most a szívéhez kap, éppen ezért sietek közölni: nem hasonlítgatok. A prémium márkák többek között attól (is) különlegesek, hogy stílusuk van. Mindnek más. Értelmetlen a rangsorolás, én sem teszem.5_2.jpg

Specialitás profiknak - valóban!

A Fullrange sorozat a Tailwalk felső kategóriás botcsaládja. Ahogy a japán gyártóktól megszokhattuk, széles modellválaszték áll rendelkezésre (pl. csak casting botból 12 db) és nem csak a különböző hossz-és dobósúly tartományokban, hanem az akciókban is. Pontosabban minden egyes bot egy adott felhasználásra, célra van tervezve, ehhez alapítják a mérnökök az akciót, a dobósúlyt, a hosszt a nyél hosszát, súlypontot, stb. Minden egyes darab átgondolt tervezés és „terepen” történő hosszas tesztelés eredménye az optimális teljesítmény érdekében. Kis hazánkban ez a szemlélet nem igazán jelent meg a legtudatosabb vásárlói réteget leszámítva, ezért picit én is hadd reklámozzam: a legnagyobb élvezet és a teljesítmény érdekében érdemes kifejezetten az adott célra alkalmas botokat választani. (Tudom, tudom, régen a Germina meg a Pajtás is fogott halat, de ezt majd máskor beszéljük ki.)4_4.jpg

Gyártói ajánlás: Használd széles körben gyors vontatással.

A rengeteg modellből teljesen találomra választottam ki a C63ML modellt, bár már kézbe véve érzékelhet volt, hogy a tavaszi csukás próbálkozásaimnál kiváló társra lelek benne. A bot 6 láb 3 inch, azaz kb. 190 cm hosszú, 3/16-3/4 oz (5-21 gramm) dobósúlyú. Akciója regular, azaz parabola jellegű, amire az oktondi horgász azt mondja hogy „takony”, az okos horgász meg azt mondja, hogy arra használom, amire tervezték! Nem olyan buták ám a japán mérnökök… A bot egyrészes, ami a prémium kategóriában szinte kötelező. A szállítást ugyan nehezíti, de cserébe növeli a blank érzékenységét, hisz kisebb a súly, nem törik meg a bot íve és optimális a gyűrűkiosztás. A blankon acélkeretes Fuji K szériás „tangle free”, azaz gubancmentes, SIC betétes gyűrűsor van.6_1.jpg

Nem kötekedni, fordítva fotóztam :D

A blank 99% karbon, nincs lelakkozva, ami manapság nagy divat. A gyűrűkötések kifogástalanok, de azt kell mondjam, japán boton én még nem láttam slendrián munkát, nem úgy mint az amerikai csúcstermék, 600 dolláros G Loomis NRX-nél ahol az építés minőségét az amcsi fórumokon nem éppen visszafogottan minősítik. Nincs túltolva a dizájn, elegáns, visszafogott a bot megjelenése, az orsótartó előtti csavarzár az egyedüli komolyabb díszítő elem, de ez is elég diszkrét. A „teli” EVA (Duplon) nyél kellemes, bár én a teszt jó része alatt becsomagoltam, hogy ne koszosodjon. De ránézésre nem lesz nehéz tisztán tartani. Kiemelést érdemel a végdugó feletti rendkívül elegáns „Tailwalk” feliratos fémgyűrű, amely a maga visszafogott eleganciájával szép. Sokan szeretik a Deps botokat azért, mert nem a „csicsával”, hanem a teljesítménnyel tűnik ki, a Tailwalk is valami hasonló filozófia szerint tervezhette meg a botok külalakját.

8.jpg

Elegáns, igényes, mondjuk a végdugóval nem sokat variáltak. 

Mint mondottam kimondottan csukázni terveztem a bottal, mégpedig csónakból. Erre a hossza különösen alkalmassá teszi, mivel pl. a rángató mozdulatoknál sem csapja bele a horgász a csónak oldalába. Én magam kifejezetten szeretek csónakból rövid bottal horgászni, a könnyűség (110 g), kezesség nagy előny, de a hal kivételénél is sokkal könnyebb kezelni. A bot lényegében minden csalit jól kezel, amit folyamatosan vontatni kell. Wobblerezni, de különösen spinnerbaitezni nagyon jó volt vele. Utóbbi csalitípusból a ¾ oz-s dupla kanalas modell nagy ellenállása már kicsit sok volt a botnak, de a kisebbeket szépen kezelte. Ilyenkor a blank egy kicsit ráhajlik a zsinórra, én magam wobblerezésnél nagyon szeretem ezt az akciót, a zsinór élénk lüktetést közvetít a kézhez, ezáltal a kapás is nagyon jól érzékelhető. Egy kedves cimborám, Szücs Péter választása is éppen ezért esett erre a botra, mert a kisebb csukás jerkbaitek vezetésénél egy játékosabb blankkal könnyebb életszerű mozgásra bírni a csalit. Van aki a jerkeléshez betonkemény botokat szeret használni, de ott könnyebb elveszteni a csalival a közvetlen kapcsolatot, így könnyen lehet, hogy a kapást sem érzékeljük. Számomra előny az is, hogy a kapás és bevágás pillanatában a bot inkább behúzza a horgot a hal szájába, mintsem beüti. A fárasztásnál pedig szépen leköveti a hal kirohanásait, így a halvesztés esélye kisebb. (Adtam már el egyébként kiváló, ám számomra túl kemény botot azért, mert sorra vesztettem vele a jó halakat, egyszerűen lerázták magukat.).3_4.jpg

Csukás jerkbaitek

Egy kis kitérőt hadd tegyek! Manapság rengetegen horgásznak pusztán rekreációs céllal és nem konyhára. A C&R, azaz Catch and Release (Fogd meg és engedd vissza) filozófiát valló horgászok számára fontos a hallal való kíméletes bánásmód és a túlélés esélyének növelése. Nem vitás, hogy a fenékről brutálisan feltépett, majd a kiemelés érdekében agyonfárasztott hal nagy eséllyel nem éli túl a fárasztást, így a nemes gesztus értelmét veszti. Minél keményebb egy bot, annál agresszívebb fárasztástechnikát igényel, mivel ha egy pillanatra is megszűnik a hallal való kontakt, a rugalmas botról könnyen elköszönhet a zsákmány. A lágyabb botok sokkal jobban követik a hal mozgását, kevésbé valószínű a horog kiakadása, ezáltal lehetővé teszik a sokkal kíméletesebb fárasztást. Úgy gondolom, hogy ez is sokaknak lehet manapság szempont.1_4.jpg

Botharapós fotó, hogy ti is lássátok!

Túl az általánosságok blabláján, a bot azzal okozott nagy meglepetést, hogy mennyire jól lehet vele dobni. A bottest a dobásoknál szinte a nyélig feltöltődik energiával és a dobás pillanatában igen robbanékonyan adja le, köszönhetően a jó minőségű karbon anyagnak. Az egyébként rosszul dobható, a levegőben is pörgő-forgó spinnerbaiteknél volt szembeötlő ez. Sokkal messzebbre nem tudtam őket dobni a légellenállás miatt, de az elérhető távolság sokkal kisebb erőfeszítéssel volt megdobható. Sokat segített ez az akció abban is, hogy a rajta lévő Lews Mach II Speed Spool orsó számomra eleinte kissé szokatlan mágnesfékjét megszokva gubancmentesen dobáljak. Extra gyors botoknál sokkal inkább szükséges egy haladó dobástechnika, így az ehhez hasonló akciójú pálcák a multival ismerkedők számára is vonzó lehetőséget jelenthetnek.7_1.JPG

Nem az a csúnya nagy, hanem egy szép kicsi ;)

Úgy gondolom, hogy ez a bot kiváló választás szinte minden wobbleres alkalmazásra. Csónakból optimális, partról nekem kissé rövid, bár a dobásoknál kompenzációt jelent a rugalmassága. A csalivezetésnél azonban jól jönne pár plusz centi. Kerektere alkalmassá teszi puhább szájú halak, pl. balin horgászatára. Dobósúlya univerzális, a legtöbb gyakran használt wobblertípust könnyen kezeli. A minőségre nem lehet panasz, olyan társra találhatunk ebben a botban, amely hosszú évekig megadja a kifogástalan funkció és élvezet örömét.

Szűcs Peti japánbot-mágus és professzor barátom értékelése: "Olyan wobblerekre kerestem fekete sügeres botot, amelyeket csónakból szeretnék jerkelve vezetni, olyan 5-17gr között mozognak súlyban és max 2-2,5 m-ig mennek le. ez tipikusan olyan módszer ahol a preferált botkarakterisztikára nincs egységes álláspont, ki a gyorsabb, ki a lassabb botot szereti a módszerhez. Mindkét végponthoz köthető pozitív és negatív hozadék is, és valószínűleg ez okán én egy köztes megoldást kerestem. Ami fontos volt, hogy a bottest jól "tölthető" legyen a kíván grammokkal is ami a dobástávot növelő tényező (ami ennél a módszernél tud fontos lenni) illetve a spicc legyen viszonylag gyors de játékos, hogy a kisebb pöccintéseket is jól át tudja adni viszont adjon némi laufot a csalinak az erősebb rántásoknál, kicsit nyúljon bele. a bot hosszára vonatkozó kívánalom az volt, hogy 190 cm-nél ne legyen hosszabb, hogy a rángatást kényelmesen, csuklóból lehessen végezni és ne kelljen attól félni, hogy a bottestet odaütöm a csónakhoz vagy a spiccet a vízbe. a nyél pedig fontos, hogy ne legyen hosszabb annál ami a kétkezes távdobásokhoz még éppen elég, ez az én esetemben az orsótartótól kb. olyan 22-23cm. Ezt ebben a botban találtam meg és használom nagy elégedettséggel. Csukára azért egy kategóriával erősebbet választanék."

Kategória

Szempont

Max pont

I.

II.

III.

Blank jellemzői

Falvastagság (kompresszió)

10

10

10

 10

Érzékenység

10

10

10

 9

Súly

10

10

10

 10

Szerelvények minősége

Gyűrű

10

8

7

 8

Horogakasztó

2

0

0

 0

Nyél anyaga

3

2

2

 3

Nyél minősége

3

2

2

 3

Súlyozható végdugó

2

0

0

 0

Kidolgozás minősége

Gyűrűkötések

5

5

5

 5

Lakkozás (felületkezelés)

5

3

4

 3

szerelvények rögzítése

5

5

5

 5

Díszítőelemek

5

3

3

 4

Általános benyomás

Egyensúly

10

9

8

 10

Ergonómia

10

9

8

9

Esztétikum

5

5

4

 5

Ár-érték arány

5

4

4

 5

Összesen:

 

100

89

 92

 89

 

90 pont

Mission possible: jó multit olcsón!

Nemrégiben olvashattatok a blogon az amerikai Lew’s cég két termékéről, a Mach Speed Stick botról és a Mach II spinning orsóról. A kombó jól vizsgázott, ezért kíváncsivá tett, hogy mit tud ugyanez casting verzióban. Végül csak orsót sikerült szereznem, viszont nagyon érdekes kihívásnak éreztem, hogy a kimondottan olcsó, 100 dolláros orsó hogy muzsikál a gyakorlatban. Sőt feltehető úgy is a kérdés, hogy lehet-e olcsón jó multiorsót venni?3_3.jpg

Idehaza tartja magát az az általános vélemény, hogy olcsó multiorsóval kínszenvedés horgászni, pláne tanulni. Úgy vélem, ez egyre kevésbé igaz. Kínai gyárak ontják magukból az egyre jobb minőségű tekerőket, így az olcsó szegmensben is egyre komolyabb minőséget lehet kapni a pénzünkért. Hogy ezek az „olcsó” orsók hosszabb távon milyen minőséget képviselnek, azt csak az idő és a használat dönti el, hiszen a bolt polcáról leemelt darab szinte biztosan nagyon szépen fut. De hogy a kopás, rozsdásodás kihívásainak melyik hogy áll ellent, azt csak a tartós használat tudja megmutatni.

A Lew’s igencsak igyekszik a nagy gyárak mögé felsorakozni és úgy tűnik, nem is eredménytelenül. A csúcskategóriás Custom Pro SLP orsó az Egyesült Államok legnagyobb horgász-szakkiállításán, az ICAST-on elhozta a legjobb édesvízi orsó díját. De ez nem elég, mert a Mach Speed Stick Inshore Model megnyerte a legjobb sósvízi bot díját, a Mach II casting bot és orsó kombó pedig a legjobb új kombó díját. Hoppá! Egy díj még lehet a „vak tyúk is talál szemet” esete, de mindjárt három? Az azért már valami.

Én a díjnyertes kombó orsójának elődjéhez jutottam hozzá, ami szerintem gyakorlatilag ugyanazzal a beltartalommal rendelkezik, mint a díjnyertes darab, így különösen izgalmas volt a gyakorlatban kipróbálni, hogy mit is tud az orsó ennyi pénzért.1_3.jpg

Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az olcsóság jelen esetben nem jelent minőségi kompromisszumot. A ház anyaga pl. szénszálas műanyag, de meglehetősen merev konstrukció, nincs „gagyi” érzete. Egyre kevésbé érzem azt, hogy ezek a grafit/műanyag orsóknak bármi hátránya lenne, a Daiwa és a Shimano is már a legmagasabb kategóriájú orsóinál is használ különböző fantázianevű műanyagokat (ld. Zaion, CI4) Ezen anyagok előnye a könnyű súly és az a tény, hogy az év hidegebb időszakának beköszöntével sem válik kellemetlenné az orsóházra tenyérrel történő ráfogás. A nagyhalas orsók persze érthető módon fémházasak, de általános édesvízi felhasználás mellett ez korántsem olyan fontos követelmény.

A dob sima alumínium, semmi extra, viszonylag mély, így az általam (lustaságból) alátét nélkül feltekert 0,12-es zsinór szinte elveszett rajta. Az orsót a gyártó az ún, „pogácsás” rendszerű mágnesfékkel szerelte fel, ami pl. régebbi Abu, vagy a legújabb Shimano modellekből lehet ismerős. A Daiwa más rendszerű mágnesfékkel dolgozik. Én annak idején röpsúlyos orsókkal tanultam multizni, így azóta is az áll közelebb hozzám, de a mágnesfékkel is elboldogulok. Nekem viszonylag lazára állított tengelyfék és a 10-es skálán 5-nél magasabb érték mellett már nem voltak gubancaim, jól repülő csalikkal, pl. vertikekkel tudtam kicsit lejjebb is menni. Az ismerkedés fázisában voltak csak gubancok, de aztán hamar összeszoktunk. Elvégeztem vele a szokásosnak mondható dobástesztet, a 10 grammos cseburaskafej 0,12-es zsinórral 39 méterre szállt, ami tökéletesen feltöltött dobbal és mágnesfékhez szokott kézzel még pár méterrel növelhető lenne érzésem szerint. Emlékeztetőül, eddig a Shimano Metanium áll az első helyen 45 méterrel, így kijelenthető, hogy a dobásteljesítmény pariban van az élvonalbeli versenyzőkkel. 
5a.jpg
A dizájn – mint azt már a spinning kombónál is említettem - vagány, modern, feltűnő. Vagy bejön valakinek, vagy nem. Az biztos, hogy a hozzá illő bottal egészen különleges, nem kimondottan visszafogott látvány.

Ha ki kéne emelnem egy különleges szimpatikus vonást, akkor az a 95 mm-es hajtókar lenne. Számomra ez a hossz sokkal kényelmesebb, kellemesebb, mint a 80 mm-es, átlagos hajtókar. Sokkal nyomatékosabban lehet hajtani, mint a rövid hajtókaros modelleket. A 7,5:1-es áttétel mindenesnek mondható. A gyártói zsinórbehúzás-adat 99 cm, ám a valóságban ez nem ennyi. Ekkora dobbal és áttétellel nem is lehet. Ez nyilvánvalóan elírás, kb. 70-80 cm a realitás.2_3.jpg

A másik különlegesség a feltűnően lapos dizájn, mely által akár kisebb kezű női vagy gyermekhorgászoknak is kényelmes lesz az orsó.

Az utóbbi 2 hónapban legalább 5 alkalommal volt nálam az orsó, más felszerelésekkel egyetemben. A sors mindig úgy hozta, hogy éppen más cuccal fogtam meg a halakat, végül mind Attila, mind én kipiszkáltam vele egy-egy jobbacskának nevezhető csukát. Ezek a másfél-két kilós halak a féket nem tették különösebben próbára, viszont fárasztás közben direkt rápróbáltam az állítgatásra, a fék nem tapadt, szépen, simán adagolta a zsinórt.4_3.jpg

Az orsó fényezése matt, ami érzékennyé teheti a karcokra. Tapasztalatom szerint a fényes, lakkszerű felületen kevésbé látszódnak a karcok. A teszt ideje alatt természetesen nagyon vigyáztam az orsóra, nem karcolódott, de a jövőbeli tulajdonosainak ajánlom a kiemelt odafigyelést a sérülésekre.

Az orsó összességében egy nagyon jó használható, kellemes szerkezetnek bizonyult. Az árkategória a használati értékben egyáltalán nem tükröződik. Persze akinek voltak már csúcskategóriás multik a kezében, az érzi a különbséget, de teljesen felesleges ilyen összehasonlításokat tenni, hisz ez az orsó nem akar több lenni annál, mint aminek készült. Trendi, vagány, belépő szintű orsó. Annak viszont tuti jó választás.

 

 

Kategória

Szempont

Max pont

I.

II.

Általános minőség

Festés

5

4

4

Összeszerelés

10

9

Holtjáték

10

Innováció

5

3

Szerelvények (hajtókar, fékcsillag)

5

4

Beállítások egyszerűsége

10

8

7

Használati minőség

Betekerés ereje

5

5

4

Futás simasága

10

8

Dobási tulajdonságok

10

9

Fék

10

8

Dizájn, ergonómia

Dizájn

10

9

Ergonómia

5

5

Ár-érték arány

5

5

Összesen:

 

100

 84

 78

Összpontszám: 81