Amerikából jöttem!
2017. március 05. írta: Halfdane

Amerikából jöttem!

Elképesztő ütemben fejlődik a horgászpiac, hihetetlen a választék, nagyon nehéz az új orsó- bot és egyéb kiegészítők özönében eligazodni. Amikor azonban egy új márka színre lépésének vagyunk tanúi, az mindig különösen érdekes. Magyarországon – ahogy a világ más részein is – különös kultusza van a JDM, azaz a japán belpiacos márkáknak, modelleknek, de vajon mi a helyzet az USDM, azaz az amerikai piacos dolgokkal? Nem sok amerikai márka jelent meg a hazai piacon, ezért különösen kíváncsi voltam a Lew’s (ejtsd: lúz) termékeire. Időpontot egyeztettem hát az importőrrel és lehetőséget kaptam az árukészlet szemrevételezésére.08.jpg

A FEHOVA-n már szemet szúrt a cég egyik csúcs orsója, igen kedvező benyomásaim voltak róla, ugyanakkor kifejezetten a szortiment alsó középkategóriás termékeire voltam inkább kíváncsi, hiszen ez lesz várhatóan a legjobban fogyó szegmens. Szemet is szúrt a Mach 2 széria kissé harsány, de mégis vagány, vonzó dizájnja, így választásom az alábbi termékekre esett:

Bot: Mach II Speed Stick MHAPSR „All purpose”

Dobósúly: 1/8-1/2 oz (3,5-15 g)

Hossz: 6 láb 9 inch (2,06 méter)

Akció: Fast (gyors)10.jpg

 Orsó: Mach II Speed Spin MH2 3000

Áttétel: 6,2:1

Csapágyak száma: 9+1

02.jpg

Bár a fenti kombó a cég termékein belül belépő szintnek számít, mégis több olyan tulajdonságuk van, amely inkább a magasabb kategóriák jellemzője. A bot pl. egy részes, ami a kis Polskis horgásztársakat nem fogja boldoggá tenni, ellenben fárasztásnál tökéletes hajlási ívet produkál. Az orsó összesen 10 csapágyat tartalmaz, ami ebben az árkategóriában szintén nem szokványos. Vajon a használati érték is tükrözni fogja ezt a minőséginek tűnő beltartalmat?01.jpg

Megkerülhetetlen a dizájn kérdése. Kétség kívül figyelemfelkeltő ez a zöld gumis megoldás, vonzza a szemet, mondhatni fancy, szexy, trendy :D A sok unalmas, megszokott parafa és EVA nyél mellett üdítő változatosság. Szerintem kifejezetten vagány! A tengerentúlon egyébként most rettentő nagy divat ez a gumi nyél, más gyártók modelljei (ld. pl. Kistler Magnesium) is készülnek ilyen dizájnnal. Tény, hogy mind a botnyél, mind az orsó fogantyúja rendkívül kellemes, (vizesen is) csúszásmentes fogást biztosít, amelyet a használat szempontjából rendkívül örömtelinek tartok. A kosz viszont hamar meglátszik rajta, de a parafával ellentétben erről egy körömkefés kezeléssel maradéktalanul eltávolítható. A bot egyébként nélkülözi a hivalkodó dizájnelemeket, az orsótartó bár egy egyszerű műanyagöntvény, a fogása kifejezetten kényelmes, ügyesen elrejtették a meneteket a komfortos fogás érdekében. A lakkozott gyűrűkötések szépek, a blank azonban nincs lakkozva, matt fekete, „natúr” felület. Az orsó számomra egy kellemes, nem túldizájnolt, jól kinéző modell. Különösen tetszik a hajtókar, ami sok gyártó meglehetősen vastag, durva megoldásai helyett kecses és örvendetesen hosszú.03.jpg

Külön szót érdemelnek a gyűrűk. Első pillanatban szemet szúr a Microwave keverőgyűrű, amelyre roppant kíváncsi voltam. Vajon egy új „parasztvakítás”, vagy ténylegesen bír használati értékkel? Elvileg hosszabb dobásokat ígérnek a fejlesztők, amit még élesben is azért nehéz ellenőrizni, mert ugyanilyen, ám hagyományos gyűrűvel szerelt bottal kéne összehasonlítani, ami bajosan megoldható. A dobásoknál minden esetre figyeltem a zsinór lefutását, meggyőző módon tompítja az orsó dobjáról lepörgő zsinór ide-oda csapkodását. Én elhiszem, hogy ez segíti a dobást, mivel a keverőgyűrű után már valóban egy vonalban fut a zsinór. A többi gyűrű szintén érdekes, a gyűrű bélése valamilyen fém, illetve a gyűrűtalpak is „teli” dizájnt kaptak. Ennek lényegét nem igazán értem, minden esetre – ha ez számít – egyedi megjelenést kölcsönöz a botnak.04.jpg

Az orsóra a termékvonalhoz illő Speed Line APT 8 braid zsinórt tekertem, 0,12-es méretben. A zsinór dobozán 6 lb szakítószilárdság szerepel, azaz 3 kiló. Bullshit! Az amerikai piacos zsinórok mindig alul vannak kalibrálva, még akkor is, ha csomózott szakítószilárdságot tüntetnek fel, azonban a magyar piacra szánt zsinórok rendszeresen felül vannak minősítve. Az igazság a kettő között van, ez a zsinór is jóval erősebb, az elakadásoknál néha igen meggyűlt a bajom a beszakítással. Ami feltűnt, hogy nagyon kemény bevonata van, ami kissé sprőddé teszi a zsinórt, ellenben nem kopik és kifejezetten jól "vágja" a vizet. Hasonlít az érzés a Nanofilhoz, persze azért annál jóval lágyabb. Az első dobások után kicsit felpuhult a zsinór, sokkal kezesebbé vált, ugyanakkor nem vettem észre, hogy a színét, ezzel együtt a bevonatát dobta volna. Első blikkre jó kis zsinórnak tűnik, pláne hogy mennyibe kerül. (Összehasonlításképpen: Attila mellettem 0,08-as Nanofillal horgászott, ahol ő 8 grammal tette le a csalit, ott nekem 12 g kellett. Nem olyan drámai a különbség ahhoz képest, hogy nominálisan másfélszeres a méret.)05.jpg

Na de lássuk a medvét, azaz a halakat! Attilával a tiszai jég elolvadása és 2 árhullám között levonultunk a Tiszára, hátha 1-2 süllőt ki tudunk piszkálni. Amikor a botot kiválasztottam, lelki szemeim előtt inkább valamilyen wobbleres próba lebegett, ebből lett egy kőkemény tiszai jiges próbálkozás. A Tisza áradó, gyors vízzel fogadott bennünket, amely nagyobb súlyok alkalmazását kívánta, ám a partszélek 12-14 grammos fejekkel meghorgászhatók voltak, így többnyire belül maradtam a gyárilag ajánlott dobótartományon. Az nyilvánvalóan kijelenthető, hogy ez a bot nem az a kimondott jiges pálca, ám mégis úgy gondolom, megbirkózott ezzel a feladattal. A gyors, áramló vízben szépen mutatta a jigfej lekoppanását és az érzés is átjött. Sajnos a napot mindössze 2 rontott kapással megúsztam, így hallal nem, ám egy szép fatuskóval teszteltem a fárasztási képességeit. Az áramlásban bukdácsoló fatuskó kitöréseit, „fejrázásait” szépen kibalanszírozta a bot, így magabiztosan tudtam nyakon ragadni zsákmányomat, sőt a fotót is megoszthatom veletek. Hahaha :D09.jpg

Rá pár napra végül egy másik vízen egy süllőcskét is csónakba tereltem vele, a bot szépen tette a dolgát.07.jpg

Az orsó kifejezetten jó benyomást tett rám. Jól összerakott, szépen dizájnolt darab, amely megbízhatóan teljesített a nem éppen könnyű tiszai körülmények között is. Egy orsó értékét nyilván nagyban befolyásolja a tartóssága, ebben – bármennyire is szeretnék – nem tudok véleményt mondani. Az orsót nem bontottam meg, ám a robbantott ábra tanulmányozása alapján úgy látom, hogy kellően sok helyen van csapággyal megtámasztva a tartósság érdekében. A hajtást a gyártó sárgaréznek írja (brass), ami nyilván valami réznél keményebb ötvözet (talán bronz?), de legalább nem alumínium, ami számomra megnyugtató. Az anyagminőség persze szemrevételezéssel nem állapítható meg, majd az idő megmutatja mit ér, de egy 80 dolláros orsóhoz képest kimondottan biztató a műszaki tartalom és a használati érték is.

Ami kimondottan tetszett, a felkapókar kifejezetten erős ollórugója, szinte csak kézzel lehet visszahajtani, a „beletekerős” módszerrel nem is igazán billen vissza, csak ha jó nagy lendülettel tekerünk bele. Ami viszont nem tetszett, hogy a fék kissé rövid utas. Egy fárasztás közben gyorsan lehet nagyot engedni, viszont elvész a finom szabályozás lehetősége. Ízlés dolga, hogy kit zavar, de nem véletlen, hogy a csúcskategóriás orsók fékei lényegesen hosszabb úton szabályozhatók.

Összegzés: A bot használati értékét tökéletesen belőtte a gyártó azzal, hogy mindenesként, allrounderként pozícionálja. Wobblerezni kifejezetten kellemes, de a gumikkal is elboldogul. Viszont a gyártói megjelöléssel ellentétben az akció nem fast, inkább medium vagy moderate fastnak nevezhető. Nem baj ez, mert egy fárasztásnál szépen hajlik a bot, a puhasága könnyebbé, biztonságosabbá teszi a fárasztást. Aki meg szupergyors gumis botot keres, az úgysem ezt veszi, hiszen a cég kínálatában van kifejezetten erre optimalizált pálca is.

Ez a kombó az amerikai piacon olcsónak számít, itthon közepes árkategóriának nevezhető. A minőség ennek meg is felel. Változatosan használható, élvezetes motyó, ha valaki egy olyan felszerelést akar/tud tartani, amellyel a legtöbb szituációt meg tudja oldani, akkor neki való. Képtelen vagyok kihagyni ezt a gyatra szóviccet: Aki Lew’s-er, az nem lúzer! Bocsánat…:D

Kárpótlásul itt van Attila vérpontya, amelynek ugyan semmi köze a cikkhez, de muszáj megosztanom annyira szép. Mármint a ponty, nem Attila.06.jpg

A pontozást szokás szerint Attila, illetve a messzi Ausztráliából majd’ 5 év után hazatért Fiszter Balázs barátom készítette.

Bot

Kategória

Szempont

Max pont

I.

II.

III.

Blank jellemzői

Falvastagság (kompresszió)

10

9

10

9

Érzékenység

10

8

8

7

Súly

10

8

7

7

Szerelvények minősége

Gyűrű

10

8

8

8

Horogakasztó

2

2

2

2

Nyél anyaga

3

2

2

2

Nyél minősége (parafa)

3

2

2

2

Súlyozható végdugó

2

0

0

0

Kidolgozás minősége

Gyűrűkötések

5

5

4

5

Lakkozás

5

4

4

3

szerelvények rögzítése

5

4

4

4

Díszítőelemek

5

3

3

4

Általános benyomás

Egyensúly

10

8

8

9

Ergonómia

10

9

7

8

Esztétikum

5

4

3

4

Ár-érték arány

5

5

4

4

Összesen: (77p)

 

100

78

75

78

 

Orsó

Kategória

Szempont

Max pont

I.

II.

III.

Általános minőség

Festés

5

5

4

4

Összeszerelés

10

9

8

8

Holtjáték

10

9

8

8

Innováció

5

4

3

4

Szerelvények (hajtókar, fékcsillag)

5

4

3

4

Beállítások egyszerűsége

10

9

8

9

Használati minőség

Betekerés ereje

5

5

4

5

Futás simasága

10

8

7

8

Dobási tulajdonságok

10

8

7

7

Fék

10

6

7

7

Dizájn, ergonómia

Dizájn

10

8

7

7

Ergonómia

5

3

3

4

Ár-érték arány

5

5

4

4

Összesen: (78,33)

 

100

83

73

79

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr8912314481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.