Nehéz szülés II. – a klasszikus süllős!
2017. november 25. írta: Halfdane

Nehéz szülés II. – a klasszikus süllős!

A legutóbbi cikkben már elsírtam bánatomat, hogy milyen nehéz minden felszereléssel értékelhető halat prezentálni. Sajnos nem vagyok időmilliomos és pl. csónakom sincs, ezért néha igen sokat kell talpalnom a jó halakért. Néha sikerül, néha nem. De talán ezért is szeretjük annyira ezt a sportot: a siker sohasem garantált, de a meglepetés lehetősége mindig ott van. A legutóbb bemutatott Lews kombó érdemi teszteléséhez be kellett köszöntenie a klasszikus csukaszezonnak. A nyáron hozzám került a Crazy Fish Levin 3-14 grammos modellje, amiről azt gondoltam, hogy kis jiges botként pikkpakk összedobok vele egy jó kis tesztet akár az uborkaszezonban is. Nos, nem is tévedhettem volna nagyobbat. Ugyan rengeteg halat fogtam vele, de csupán az óvodás/kisiskolás kategóriából. Ez így sikerült. Vannak a tarsolyomban látványosabb fogások is, de mindent a maga idejében...;)

02_4.jpg

Mohó kis süllőbébi

Régóta szemeztem már ezzel a bottal, több ismerősöm is dicsérte, ezért örültem, hogy hozzám került egy példány kipróbálásra. Ahogy mondtam, meglehetősen félvállról vettem a kihívást, gondoltam, hogy nem lesz vele nehéz valami normálisabb halat kipiszkálni. 

03_4.jpg

Kövesek is beugrottak egy fotóra. 

A túlzott magabiztosság általában visszaüt, Fortuna Istenasszony pedig úgy gondolta, hogy alaposan megfricskáz. Attila barátom nyár közepén is szépen fogta apró gumikkal a szebbnél szebb süllőket, persze mindig olyankor, amikor én nem voltam ott. Így szokott ez lenni, ugyebár… Több alkalommal is elkísértem hát barátomat, hogy-hogy nem, ilyen alkalmakkor vagy betliztünk, vagy értékelhetetlen halakat fogdostunk. Szó se róla, a bot így is sikeresen megmutatta, hogy a bicska süllők kapásait is közvetíti, de lássuk be, nem ilyenek kedvvért járunk a vízpartra.

07_4.jpg

Szépen adja a jelet a bot, érezni ezeknek az ifjoncoknak az ütéseit is. Örvendetesen sok a kis süllő a Dunán, reméljük, pár év múlva igazi sárkányokként találkozom velük újra.

Na de itt álljunk is meg egy szóra. A dunai süllőzés általában erősen áramló vízben, viszonylag nagy jigfejekkel végzendő tevékenység, ahol a vízoszlop zsinórra kifejtett nyomását a csali súlya kompenzálja. A zsinór emiatt nem egyenesen fut le a csaliig, mint egy állóvíz esetében, hanem a vízben lévő szakaszt az áramlat folyamatosan nyomja. Ez egyrészt ront a kapásérzékelésen, másrészt az általában kissé vastagabb zsinórok több ingert is elnyelnek. Felértékelődik tehát a bot érzékenysége, pláne, ha a halak csak ímmel-ámmal csipegetnek és nem az őszi-téli szezonban jól ismert erőszakos rávágások érkeznek odalentről. Sietek hozzátenni, ez a bot a Dunára alapvetően kevés, klasszikus mederpecára mindenképpen, de a szélvizek, öblözetek kiválóan meghorgászhatók voltak vele.08_4.jpg

Bár nem UL, de sügereztem is vele. Sügeret nem, bicska csukát azonban fogtam vele. 

Nem kellett csalódnom, a blank szépen hozta a jelet, mint látható a képeken, szépen szedegettem vele a süllőifjoncokat. A finom, megtolós, csipkedős kapásokat is megéreztem, a halakat igen jó aránnyal meg is akasztottam. Sajnos úgy alakult, hogy ennél a méretnél sehogy sem tudtam feljebb lépni. Sőt! Számtalan olyan peca volt, amikor még a betli démonával is meg kellett küzdenem. Ti minek nevezitek azt, ha az alább látható „csodabogár” a nap egyetlen hala? Viszont örömmel jelenthetem, hogy megfogtam a géb-rekordomat. Már ha ez tényleg öröm… :D

05_4.jpg

Milyen bolygóról jöhetett ez az Alien?

06_4.jpg

Közelről kifejezetten félelmetes ábrázata van ennek a lénynek.

A nyár egyik slágere számomra a balatoni kősüllőzés, pörgős, akciódús, halas peca, ha az ember megtalálja a csapatot. Nos mi megtaláltuk, nem egyszer, de sokszor. Rengeteg hal jött, de inkább a 20-30 centis kategóriából, az meg nem ellenfél a botnak. Próbáltam vele balint fogni, de ezzel a pálcával nem volt szerencsém, mással, máskor bezzeg sorban fogtam őket. 

09_4.jpg

Igazi klasszikus gumis karakter. Erre mondják hogy gyors, vagyis spicc-akciós, (kicsit leegyszerűsítve ezt a fogalmat, de a lényeg ez). 

Na, ennyi nyafogás elég is, a relatív sikertelenség miatt az utóbbi időben ezzel a pálcával horgásztam a legtöbbet, így meglehetősen sokféle szituációban próbáltam ki, ezáltal elég alapos képet alkottam róla.

10_5.jpg

A 9 grammos Spinmad Hart jól viselkedett a boton. Meg is ette a köves!

Azt hiszem, aggály nélkül kijelenthetem, hogy ez gumis bot. Sőt nem túlzás azt mondani, hogy A gumis bot. A blank feszes, extrém spiccakciós. Az érzékenység átlagon felüli, az árkategóriájában mindenképpen. Az acélkeretes Alconite K-szériás gyűrűsor jól osztja el a terhelést a bottesten. A K szériás, gubencmentes gyűrűmodell gyakorlati hasznát soha nem érzékeltem, nekem a hagyományos gyűrűkre sem csavarodott fel soha úgy a madzag, hogy abból baj származott volna. A tudat, hogy a legmodernebb fejlesztésű gyűrűsor van a boton, minden esetre szimpatikus. A botnak a dobósúlyhoz képest igen jó gerince van, ezért is vagyok különösen szomorú, hogy komolyabb halat nem fogtam vele, mert meggyőződésem, hogy már egy darabosabb csukával, süllővel is megbirkózik. A kisebb dobósúlyú modellek sem gyenge botok, de ez már elbírna egy combosabb jószággal. Nagyhalas pályán azért ennél komolyabb cuccokat ajánlok, de pl. egy átlagos tiszai téli süllős napon az 1-2 kilós halakra már élmény vele horgászni, a beugró nagyobb hal pedig – különösen csónakból – nagy biztonsággal kifárasztható. A lényeg úgyis a bevágás pillanata és ebben ez a bot hozza az elvárhatót. 

15_2.jpg

Csinos a bot, ami nem mondható el a rajta lévő Teben Vicpho orsóról. Tegye fel a kezét, aki ismeri ezt a márkát! Szép lassan gyűlik az anyag a kínai orsós cikkhez.

 

A közelmúltban a Facebookon hosszas beszélgetésekbe bonyolódtam a gyorsaság-feszesség és az ebből fakadó következtetések tárgyában, úgy gondoltam, hogy a következő cikkben ebbe bele is megyek, de annyira szerteágazó a téma, hogy ez egy külön cikket is megér. Minden esetre pár szóban érdemes annyit beszélni róla, hogy a botot célszerű nem elsősorban a halakhoz, hanem a választ. ott módszerhez vásárolni. Számomra a legfontosabb pillanata a horgászatnak a bevágás pillanata, a horognak a lehető legnagyobb százalékban akadnia kell. Gumis pecánál ehhez véleményem szerint mindenképpen gerinces, spicc-akciós bot dukál, a "húzott" csalikhoz (wobbler, kanál, spinnerbait, stb) jobban szeretem a puhább, kicsit parabolásabb, engedékenyebb botokat, mivel a kapás pillanatában jóval közvetlenebb a közvetített energia, a bot keménysége pedig akár vissza is rúghatja a csalit. Lehet persze betonkemény bottal wobblerezni, van aki ezt is szereti, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy több így a halvesztés. 

Bele lehet még menni a dobás, a csalivezetés és a fárasztás kérdéskörébe is, mind-mind lényeges szempont, de terjedelmi okok miatt ezt halasszuk máskorra! A botválasztás összetett dolog, érdemes mélyebben kielemezni. 

 

16_4.jpg

Kényelmes a középen elkeskenyedő teli nyél és a megjelenést is egyedivé teszi.

Szeretem, ha egy bot nem csak jó, hanem szép is. Ezt a botot alaposan megtervezték és szépen is valósították meg. Az ún „teli nyél” sokak kedvence, az osztott nyél divatja után egyre több gyártó tér vissza ehhez a megoldáshoz. Ez esetben a nyél kapott egy kis ívet, középen kissé elkeskenyedik, ezáltal picit az osztott nyelet idézi. Szerintem jól néz ki és így kifejezetten kellemes fogású, cseppet sem bumfordi, ami számomra lényeges, nem szeretem a vastag nyeleket. Az EVA anyag minőségi, a szerelvények szépen vannak felszerelve (nem sorjásak, nem buggyan ki a ragasztó, stb), a gyűrűkötések pedig felső kategóriát megszégyenítően precízek. Különösen tetszett a stucnis illesztésnél található vastag erősítés, okos gondolat és szerintem még jól is néz ki. Az orsótartó előtti karbon gyűrű felelős a divatos, korszerű kinézetért, szerencsére nem túl hosszú, a mutatóujjat kényelmesen rá lehet tenni a blankra. 

17_1.jpg

Ma már a horgászbot karbon elem nélkül olyan, mit a Dallas Bobby nélkül. Emlékeztek? :D

14_3.jpg

A popsi megstírölése minden teszt elmaradhatatlan eleme ;) Nekem tetszik ez a stílus, de a "Hard bait program" azaz kemény csalis program felirat számomra nem igazán érthető. 

13_3.jpg

A kanalak, spinnerek és kis wobblerek számomra pont egy lágyabb bottal lennének ideálisak. Most vajon én tévedek, vagy az ukrán srácok?

12_3.jpg

Minden ami kell és semmi ami nem.

Én magam nem szeretem a hosszú nyelű botokat, ezért nekem tetszett a viszonylag rövid nyél, de megértem, hogy ha más kicsit rövidellné. Ezzel a bottal nehezen tudok elképzelni csípőbe támasztott fárasztást, egy átlag süllő bicepszből kifárasztható ;) Megfelelő méretű, mondjuk egy fém testű 2000-es, vagy egy könnyebb 3-4000-es orsóval nem lesz gond az egyensúllyal sem. Kritikai észrevételeim ezzel nagyjából ki is merültek, nem tudok belekötni. Különösen, hogy egy remek horogakasztót is sikerült a botra biggyeszteni, nagyon praktikus megoldás, más cég termékeinél nem is láttam ezt még.

18_1.jpg

Na, ilyen egy gerinces bot íve.

19_1.jpg

Jó nagy bumszli erősítés gyanánt. Feltűnően szép a lakkozás!

20_1.jpg

Fuji

Tipikusan ez az a bot, amit az ember megvesz és egy évtizedig megbecsült darabja lehet a „fegyvertárnak”. Nem találja fel a spanyol viaszt, ugyanakkor minden ízében egy klasszikus gumis bot, átgondolt, célszerű és stílusos építéssel. Nem próbál több lenni annál ami: egy középkategóriás, ám kiváló minőségű célszerszám. Vékony zsinórral, egy átlagos 2000-es méretű orsóval tökéletes süllős bot, klasszikus gumis karakterrel. Itt a szezon, süllőre fel!!!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr2313251293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.