Szimpatikus mindenes
2017. december 10. írta: Halfdane

Szimpatikus mindenes

Bevallom, évekig a figyelmem horizontján kívül maradtak a Dragon termékek, aztán valamelyik kiállításon végigsuhogtattam a botszortimentet és rádöbbentem, hogy milyen hiba volt erre a márkára nem odafigyelni. Érezhetően próbálnak az elérhető (bár nem olcsó) árszegmensben minőséget produkálni, jópár botmodell vált igen közkedveltté az elmúlt években.

08_5.jpg

Tündéri szépség

Ilyen közönségkedvenc lett a Nanocore széria, ami nem tévesztendő össze a Cormoran kb 5 évvel ezelőtti, azóta legendává nemesedett NanoCor botjaival. Hiába, a név kötelez, a Cormi feltette a lécet, lássuk, megugorja-e a szintet a névrokon? Hiába nem új a széria, mégis rendkívül kíváncsi voltam a népszerűség okára.

05_5.jpg

Könnyű, jó egyensúlyú pálca, ezzel a orsóval teljes összhangban van.

A gyártó ex-fastnak írja a botot, de ezen már az első pillanatban is csak hümmögtem. Az általam használt 21 grammos verzió nem mutatott különösebben gerinces karaktert, ugyanakkor nagyon szépen csillapította a blank a spicc lötyögését, amikor megrázogattam. A gerincesség nem egyenlő a minőséggel, hiába lett a köztudatban ilyen szemlélet. Ez a bot bizony talán az egyik legmenőbb japán blankgyártó cég, a Toray termékére épül, minőségi kifogás tehát fel sem merülhet. A gyűrűk természetesen Fuji gyártmányok, K szériás acélkerettel, Alconite betétekkel. Az orsótartó A Fuji ACS, ami talán a legbiztosabb fogást biztosítja az összes Fuji termék közül.

03_5.jpg

 Semmi csicsa, cserébe kitűnő ergonómia

NANO? Mit jelent ez? Divatos varázsszó ez manapság, de vajon mit is takar? Nyilván ezek a megnevezések részben a marketingesek agyában születnek meg, a marketing pedig akkor hatásos, ha varázslatot képzel mögé a vásárló. Mégis kell, hogy legyen valóságalapja, hiszen alaptalanul dobálózni nagy szavakkal finoman szólva sem tisztességes dolog. Ez esetben a „nano” szó a karbonrétegeket átitató gyanta összetételére utal, amely elvileg erősebben, hibamentesebben cementálja össze a karbonrétegeket, ezáltal ellenállóbb, terhelhetőbb blankot eredményez. Természetesen a valódi összetétel titkos, a hangzatos név mögötti technológiát féltve őrzik a versenytársak előtt. 

04_5.jpg

A grafika nincs túlbonyolítva. A gyűrűkötések színéről kinek mi jut az eszébe? ;) 

Nekiduráltam hát magam a pecának, hol fekázni, hol balinozni, hol csukázni vittem magammal, de a korábban tárgyalt Lews kombóhoz hasonlóan nem igazán akart szerencsét hozni. Húztam vele wobblert, gumit és minden mást, amit el lehet képzelni, próbálgattam sokféle szituációban. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy milyen célra tervezték ezt a botot. Wobblerezni MÁR elég lágy, gumizni MÉG elég kemény, tehát tulajdonképpen egy mindenes bottal van dolgunk. Specialistáknak ez rossz hír, aki viszont sokoldalú pálcát keres, annak nagyonis jó!

 20170916_153224.jpg

A Tisza Tó a világ 8. csodája

A mégis ki kell emelnem valamit, akkor azt tudnám mondani, hogy könnyű (10-12 grammos) Ottó bácsi kanalakkal élveztem vele talán a pecát a legjobban. Azért szeretem a támolygó villantós horgászatot, mert talán az egyik legkreatívabb csalivezetést igényli. Mindig tudni kell, hol jár a kanál, mennyire közelítettük meg vele a feneket, a növényzetet, akadókat. A víz alatti tereptárgyakat körbe kell vele mártogatni, lehetőleg akadás nélkül. Emelgetni, majd ejtegetni kell, hogy a csukákat kapásra bírjuk. Nos ebben a szerepkörben állt nagyon szépen helyt a pálca, kifejezetten ehhez nyúltam, ha könnyebb villantóval akartam csukázni. A bottal lágyan lehetett emelgetni a kanalat, természetközeli mozgást kölcsönözve a csalinak. Tökéletesen lehet vele játszani a „hulló falevél” technikát, a leeső fázisból az engedékeny blank természetes mozgással emeli fel a csalit, folyamatos a kontakt a kanállal. 

 20170916_152554.jpg

Eddi barátom spinnerbaites vadvízi csukája

Szintén szerette a bot a kisebb spinnerbaiteket, illetve a jerkelésre való suspending wobblereket. Utóbbiak esetében meg-megállítjuk a csalit a vízben, pöcögtetjük, néha nagyokat húzunk bele. Igaz, hogy itt már néha kicsit nagyobbat nyúlt a spicc a kelleténél, de általában ilyenkor nagyobb csali is volt a zsinór végén. 7-8 vagy akár 10 centis jerkbaitekhez viszont teljesen jó volt. Ezekhez a pecákhoz én nem szeretek kőkemény botokat használni, célszerűbb és élvezetesebb is, ha némi játékosság van a botban.

15.JPG

 Nyári éjszakán bátrak a kis csíkos rablók ;)

13_4.jpg

Egy sárga twisterre csábult el ez a szép példány

A sors mégis úgy hozta, hogy gumival tudtam a pálcát igazán letesztelni. Az októberi csukás szezonban szerencsére volt néhány jó pecám, ahol darabosabb halakkal is fel tudtam avatni. Az alábbi képeken jól látható a bot karaktere fárasztás közben, már amennyire ezt meg tudtam oldani, egyik kézben a telefonnal „bűvészkedve”, a másikkal fárasztva. Szerencsére az offset horog jól akadt (no lám, megvan a kellő átütő erő), halam pedig modellt állt a horgász-ismeretterjesztés nemes feladatához.

 10_6.jpg

Menekül a zsákmány, szépen csavarja a pálcát.

Amit kicsit sajnálok ebben a botban, hogy a dizájnra nem fordítottak a tervezők nagyobb figyelmet. A bot felépítése kihagyott ziccerek sorozata, megkapóbb külcsínnel talán még nagyobb piaci siker lehetne. A nyél kicsit leegyszerűsített, az EVA minőségi, de lespóroltak minden kiegészítőt, fém díszt, csicsát. Egész meglepő manapság, ha egy boton nincs valami karbon kütyü, ezen a pálcán nyoma sincs a dizájnerek agyviharának. Nem feltétlenül baj ez, nem mindenki igényli a csilivili külsőt, de tény, hogy a gyártó nem szállt be ezzel a modelljével a dizájnversenybe. A blank sima szürkésfekete, lakkozott, semmi keresztszál, vagy más látványos elem. Picit elszontyolodtam a gyűrűkötéseken is, az még csak hagyján, hogy a cérna színe nem éppen esztétikus barna, de kissé slendriánul is van megkötve, amit az átlátszó lakk látni is enged. Márpedig a cég irtó büszke a Gudebrod cérnára és a speckó lakkozásra. Mégiscsak kellett volna kicsit gondolkodni a dizájnon…. Cserébe van horogakasztó és botzsák, ami a mai világban kincs :D

 12_4.jpg

Derekas ragadozó. (Szégyellem kissé a panírozást, de cserébe gyorsan visszanyerte a szabadságát)

Ja, ami lényeges: a bot egyrészes. Kiderülhetett már, hogy igen nagy barátja vagyok az egyrészes botoknak. Egyetlen hátrányuk a nehézkes szállíthatóság, ugyanakkor előnyük, hogy a toldás nélküli blank sokkal érzékenyebb, fárasztásnál pedig optimális hajlási ívet produkál. Az egyrészesség általában a magasabb árkategóriájú és minőségű botok jellemzője, hiszen ebben a szegmensben jönnek ki igazán ezek a finomságok. Nem tévedett a gyártó, amikor a blank alapján minősége alapján ezt a botot is ebbe a minőségi osztályba pozícionálta, egy minden feltűnési kényszert nélkülöző, ám minőségi, sokoldalú pálcát adott a horgászok kezébe. Jól összerakott, eltalált termék.

 11_6.jpg

Így sikerül a halas szelfi, ha az ember egyedül nyomja. 

Blogunk „nagy testvérénél” az amerikai Tackletour.com-on van egy rovat: „The search for one”, vagyis az egyetlen, az univerzális horgászbot keresése. Ezt a pálcát bátran be merném ebbe a rovatba nevezni, mert a könnyebb botok szegmenségen igazi mindenes. A feltűnési viszketegségtől mentes horgászok igazi univerzális társat találhatnak benne, amivel bátran el lehet indulni balinozni vagy süllőzni, sügerezni vagy csukázni. Ideális választás olyan horgászoknak, akik nem akarnak vagyonokat költeni sok drága botra, de mégis valódi minőséget keresnek. Úgy vélem, hogy különösen a kispénzű horgász nem engedheti meg magának a rossz választást, így érdemes egy kicsit meghúzni a nadrágszíjat és megvenni egy minőségi, ám nem drága középkategóriás felszerelést. Az élmény ezzel a bottal garantált!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr9813467381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.