Új szelek - Ballistic X
2018. január 12. írta: Halfdane

Új szelek - Ballistic X

Bevallom, kicsit zavarban vagyok a Daiwa céggel kapcsolatban. Egyértelműen az egyik legnagyobb presztízsű gyártó, elképesztő innovációkkal, remek termékekkel, de az utóbbi években úgy éreztem, hogy pár dologban mintha elvesztették volna a fonalat. Első multiorsós tapasztalataimat egy Team Daiwa Zillion botra szerelt TD Zillion Type R orsóval szereztem, amely kombó zsenialitása annyira a kezemben maradt, hogy bizony az utána következő termékvonal nem tudott hozzám közel kerülni. Tudom, mindez szubjektív, de legalább elismerem…


s4.jpg

A régi szériás Zillion botom az örök kedvenc csónakos süllős pálcám

Ugyanakkor a legutóbbi években ismét olyan dolgokat villantott a cég, amelyek felcsigáztak. Tavaly az AGS  (karbon keretes) gyűrűsor ötlete nyűgözött le, idén pedig a középkategóriában láttam nagyon ígéretes dolgokat. Ahogy azt olvashattátok is nemrégiben, októberben ellátogattam a cég kereskedőknek szervezett termékbemutatójára, ahol rögtön szemet szúrtak a Ballistic X botszéria ultralight és light modelljei, valamint a hozzájuk párosított ugyanilyen nevű orsó. Kézbe véve „szárazon” is éreztem bennük az erőt, így amikor meghallottam, hogy Györke Zéé Zoli lenyúlta magának az egyik modellt, azonnal lecsaptam egy tesztelés lehetőségére. A konkrét modell: Ballistic X L-T-AD (180 cm, 5-14 gramm).

Jól tudjuk, hogy Zéé barátunk szenvedélyes szerelmi kapcsolatot ápol a Daiwával, a szerelem pedig szubjektív. Ez esetben viszont nekem is határozottan tetszett az alany, megértettem Zolit, mitől esett azonnal e legmélyebb verembe. Ugyanis ez a cucc jó. Felső kategóriát megközelítő minőségérzet, parádés érzékenység, eltalált funkcionalitás, minőségi kivitelezés, dizájn. Bevallom, én is elcsábultam, viszont e blog célja éppen az, hogy a marketinges ködösítésen segítsen átlátni. Nézzük hát mi is emeli ki ezt a kombót a kategóriájából.

 04_7.jpg

Há' nem jól néz ki? Há' de!

Jó botot építeni manapság nem kunszt, vásárolni és gyártatni egyaránt lehet minőségi karbon blankokat, a Fuji iszonyatos mennyiségben ontja a különböző szerelvényeket, csak szorgos munkáskezek kellenek ezek összeszereléséhez. Ott válik el a búza az ocsútól, amikor mindez összeáll egy olyan egésszé, ami harmóniájában, funkciójában nemcsak alkalmas arra a célra, amire szánták, de kellemes is használni. Ez esetben ez összejött. A bot rővid és  könnyű (95 g), nagyon jó egyensúlyban van a hozzá tartozó 2500-as orsóval. A nyél meglepően rövid, de nem is kell hosszabb, tekintve hogy ebben a kategóriában főleg egykezes dobásokkal dolgozunk. Szükség esetén a kétkezes dobás is kivitelezhető, de ezt a botot egy igazi könnyű élménypecára tervezték, nem távdobásra.

09_7.jpg

Ez a bot a light jiges pecára született. (Fotó: Györke Zoltán)

A modellek között tűspicces és csőspicces is van. A legkisebb dobósúly 3-10 gramm, ami nevével ellentétben nem UL kategória, pláne nem az általam használt 5-14 grammos példány, de az ezen súlytartomány alatti csalikat is el lehet velük dobni, nem volt olyan érzésem, hogy túl durva lenne. Névlegesen az UL kategória ott ér véget, ahol ezek a botok kezdődnek. Kicsit félrevezető tehát az elnevezés, cserébe egy olyan botot vehetünk kézbe, ami MÉG elég finom, de MÁR elég ahhoz, hogy beugró komolyabb halak esetén sem esik kétségbe, bőven van benne erőtartalék a fárasztáshoz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Zoli szép, bő 3-as süllője, ami bizony már erős is, illetőleg egy ekkora süllő megakasztásához is kell gerincesség, feszesség. 

10_8.jpg

Ez már fogas a javából! (Fotó: Györke Zoltán)

A gyűrűzés természetesen Fuji (acélkeretes aluminium-oxid)), ezt nem kell senkinek bemutatni. Az orsótartó a Fuji legújabb modellje, a TVS, ami egy remek találmány. Az ugyebár szubjektív, hogy kinek mi kényelmes, nekem az. De az tagadhatatlan, hogy a nagy felületen fedi fel a blankot, amely így nagyon sok rezgést tud átadni a tenyérnek. A botot ezáltal érzékennyé teszi, illetve egy számomra igen kellemes, légies, könnyed, de mégis jól fogható érzést ad. Jelenleg a számomra ismert orsótartók közül ezt szeretem legjobban. UL és L kategóriában nem is szabadna mást használni...

 05_7.jpg

Ergonómia csillagos ötös.

A fentieken túl van még egy igen figyelemre méltó tulajdonsága a botnak: nem drága. Persze a 36.000 Ft körüli árcímke sokaknak sok is lehet, de ezért a minőségért ez egyáltalán nem sok. Úgy érzem, hogy a Daiwa ezt a botot árban jól pozicionálta, sőt kifejezetten jó ár-érték arányú terméket tett le az asztalra. Egy bánatom van: hogy nem egyrészes. Kár volt elvágni ezt a blankot...

A Ballistic LT orsó a korábbi modell teljesen újragondolt változata igencsak figyelemre méltó műszaki tartalommal. Ugyan cseppet sem olcsó, ám a Daiwa belegyömöszölte az utóbbi évek összes felső kategóriás innovációját, kezdve a mágnesolajos tömítéssel, az összes hangzatos névvel ellátott specialitásig. Az LT jelzés a „light and tough”, azaz a könnyű és erős rövidítése, ami egy újfajta orsóépítési koncepció, kisebb méretek, új, könnyebb anyagok bevonása az orsóház és rotor készítésében, valamint erősebb hajtás és megnövelt fékerő. Tartja magát a horgásztársadalomban a "full fém" varázsa, pedig a vezető gyártók már alig alkalmaznak fém orsóházakat, mindenhol speciális műanyagok váltják ki a régi megoldásokat. A legfigyelemreméltóbb újdonság az ún. ATD (Automatic Tournament Drag) fékrendszer. A Daiwa (és nem különben a Shimano) igencsak vonzódik a hangzatos rövidítésekhez, amik nem valók másra, mint a tapasztalatlan horgászok elvarázsolására. E blog – a marketingesek legnagyobb szomorúságára – igyekszik ezeket a hangzatos neveket varázstalanítani, lerántani róluk a leplet, a marketing-bullshit mögé kukkantani. Nem könnyű, ugyanis a cég még a kereskedői katalógusba sem tett túl sok infót…

 02_6.jpg

Ilyen süllők nemigen ráncigálják a féket...:(

A Daiwa rettenetesen büszke erre az új megoldásra, aminek a lényege, hogy a fék nem csak az előre beállított fékbeállítások esetén lép működésbe, hanem kisebb húzásra is finoman adagol zsinórt. Hirtelen rántás, pl. bevágás esetén azonban felkeményedik, így a véletlenül lazára hagyott fék esetében sem szalad meg a zsinór bevágásnál. A fárasztásnál finomabban, folyamatosabban adagolja a zsinórt. Az elgondolás szimpatikus. A teszt során próbálkoztam egészen lazára hagyott fékkel be-bevágni a köveseknek, működni is látszott az elgondolás, mert a bevágáskor nem engedett az amúgy gyengére állított fék. Nagy hallal én sajnos nem tudtam tesztelni, a tulaj meg ugyebár szerelmes…:D Persze nincs az a technikai csoda, ami mentesítene a gondos fékerő-beállítástól, ezt a feladatot az orsó nem végzi el helyettünk...

 03_7.jpg

Ilyen babahallal nem büszkélkedünk! Viszont a blank még ezt a kapást is szépen jelezte!

Sajnos a technikai brillírozásnak ára van, az orsó nem olcsó, sőt kimondottan zsebbenyúlós. Érdekes, hogy ugyanazon márkanév alatt a bot kifejezetten elviselhető áron kerül piacra, az orsó ára meg gyakorlatilag a felső kategóriát idézi. Ez nekem kissé érthetetlen, de hát nem is értek a sales-hez… 

 01_5.jpg

Néha dupláztunk is. Meg a felszerelést csereberéltük. 

Maga a horgászat a maga nemében páratlan volt. Meg kell mondjam, hogy a koncentrációt meglehetősen megnehezítette a Zoli és Feri állandó állandó poénkodása, egymást zrikálása. A két vidám fickó legalább annyira a társasági program öröméért jár szerintem a helyre, mint a halak kedvéért. Néha éppen azon szakadtam a kacagástól, hogy ezek kétrét görnyedve röhögnek valami poénon. Szerencsére a kis süllők és kősüllők nemigen zavartatták magukat a karneváli hangulattól, szaporán szedegettük őket a stégek alól, mellől. Illetve a nagyobbak valahol máshol jártak, mert bár az aprajából szépen „egerésztünk”, darabosabb példány nemigen tette tiszteletét.

 08_7.jpg

Amíg mi a köves- és süllőifjoncokat zaklattuk, a leányzó elegánsan kicsavart mellőlünk egy sügérmatuzsálemet. Pislogtunk, mint a béka a miskolci kocsonyában :o

A kis halak „haszna” egy teszt során, hogy megmutatják, mennyire érzékeny egy bot. Az egészen pici csalik lekoppanását szépen közvetítette és a kulcstartónyi süllőcskék ütéseit is meg lehetett szépen érezni. Ennek fő-fő felelőse a Fuji TVS orsótartó, amit meg fent megdicsértem. Az orsótartó előtt szerencsére nincs semmilyen EVA vagy parafa bigyó, így a mutatóujj nagy felületen tud ráfeküdni a bottestre. Ez a megoldás manapság egyre több helyen jelenik meg és nagyon de nagyon egyet tudok érteni vele. Mivel javarészt az orsótartónál fogjuk a felszerelést, az orsótartó alatti nyélrészeknek nem sok jelentőségük van, az odabiggyesztett „bumszli” viszont számomra sokszor zavaró. Az orsótartó előtti nyélrész legfeljebb a nagyhalas pecásoknál bír gyakorlati jelentőséggel, jelen esetben maximum dizájnelem lehetne. Szerencsére nem lett az. A mindössze 180 centis hossz ehhez a pecához pont elég, villámgyors csuklómozdulattal lehet bevágni a bottal, a feszes spicc pedig könyörtelenül üti be a horgot a hal szájába. Csónakos botnak pláne ideális.

 07_7.jpg

Fusson, ki merre lát... Ragályos! :D

A felszerelés igazolta az előzetes bizalmat, nagyon szimpatikusan teljesített. Jól kitalált, okosan összeállított bot, ami a 2500-as (!!!) orsóval remek párost alkotott, szép egyensúlyban volt a kombó. Ez az ismérve az igazán jó horgászfelszereléseknek: megvan bennük a pőre funkcionalitáson túl az a plusz, hogy jó őket kézbe venni, jó használni, a horgászatot átjárja a harmónia, a halfogás örömét semmi sem rontja le. Csak gratulálni tudok a Daiwának ehhez a termékvonalhoz.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr5113567673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.