Ha egy bot kéne…
2018. január 28. írta: Halfdane

Ha egy bot kéne…

Sokat gondolkodtam azon, hogy a mai cikkben szereplő botokról két külön cikket írjak, vagy egyet. Sok színes és értékes tapasztalat gyűlt össze mindkettőről, ami elvitt volna a hátán két külön történetet is, de végül mégis úgy döntöttem, hogy egybegyúrom. Hogy miért? Jó alkalom ez, hogy két azonos dobósúly-kategóriájú, de mégis nagyon különböző karakterű és árkategóriájú botot összehasonlítsak. Úgy gondolom, hogy egy ilyen összevetés nektek is érdekesebb, informatívabb, az itt sorra vett szempontok egy jövőbeli botválasztásnál is sokat segítenek. Előre szólok, nem lesz rövid…


08_8.jpg

Imádom a borongós téli hajnalok hangulatát

Nos, akkor vágjunk is bele! Az egyik delikvens a jól ismert Dragon cég egyik csúcsmodellje, az FCX Fastcast széria 5-25 grammos verziója (198 cm, extra-fast, 117g), ami 50.000,- Ft körüli árával zsebbenyúlós ugyan, de mégiscsak a cég egyik zászlóshajójáról van szó. A másik bot egy szintén lengyel márka, a Jaxon ugyanilyen dobósúlyú modellje a Symbian HX Tetra Spin (200 cm, 131 g). Ez a bot a jóval 20.000,- Ft alatti árával kimondottan olcsónak számít, majd meglátjuk, hogy az „olcsó húsnak” híg-e a leve.

 09_8.jpg

Az árvízi szörny megtámadja a gyanútlan horgászt.

Általános benyomások: A Dragon pálca minden részletében igazolja a felsőkategóriás mivoltját. Gyönyörű keresztszálas blank, aminek könnyűsége, egyensúlya első kézbevételnél is szembeötlő. A bot 117 gramm, ami nem sok, de nyilván tovább csökkenthető lenne, ha a gyár a dizájnelemeken spórolna. Mivel a blank és a gyűrűzés könnyű, a súlypont még orsó nélkül is a fogás közelében van, így rendkívül kényelmes tartani. Jó súlyelosztású pálcáknál a grammokkal való bűvészkedésnek semmi jelentősége, ez így teljesen rendben van. A dizájelemek markánsak, de visszafogottan elegánsak, az orsótartó feletti fém elem kifejezetten szépen sikerült. Japános külcsínt idéz tehát a bot, de semmi csicsa, vagy hivalkodás. Kézbe véve is érezhető a blank légies könnyedsége, érzékenysége, a várakozást pedig a gyakorlat is igazolta. 

 29.jpg

TVS orsótartó, minőségi fém díszek és bugyirózsaszín gumihal. Tökéletes az összhang :D

A Jaxon bot (ami nem azonos a japán Jackson-nal) kézbe vételekor azért érezhető a különbség, a dizájn sokkal egyszerűbb, a blank kicsit lustább, kevésbé érzékeny, kissé fejnehezebb is, bár nem zavaróan. Orsóval a fejnehézség eltűnik, illetve észrevehetetlenné válik. Engem egyébként nem zavar az enyhe fejnehézség, néha hagyom, hogy a spicc ráfeküdjön a zsinórra, pláne, amikor belebambulok a betlizésbe :D A dizájnelemek is egyszerűbbek, persze azért karbon hatású díszgyűrűk szép számmal jutottak ide is. Menő ez manapság, de funkciója nem sok van. Kézbe véve cseppet sincs a botnak olcsó érzete, ebben az árkategóriában sokkal gagyibb botokkal lehet találkozni. 

 11_8.jpg

Ő a Jaxon pálca, némileg hagyományosabb dizájnnal.

A Dragon nagyon büszke erre a blankra, az alapanyag méltán híres ’Toray’ gyárból érkezik, ezt tekerik, szövik össze különböző elrendezésben. A forgalmazó szerencsére vette a fáradságot, hogy leírja, miből is áll össze a bot, bár a leírás tartalma zavarba ejtően rejtélyes. Megpróbálom lefordítani. Az alapanyag tehát Hi-Modulus Graphite, azaz magas modulusú szénszál. A rugalmassági modulus az anyag merevségére, nyújthatóságára utal, tehát a magas modulus azt jelenti, hogy magas merevség, alacsony nyúlás. Minél magasabb a modulus, annál merevebb a bot, minél alacsonyabb, annál lágyabb. A botépítő mérnökök fantáziája és szakértelme alapján a különböző modulusú anyagok használatával, ezek kombinációjával meghatározott botkaraktereket lehet felépíteni. Az igazán fejlett technológiájú, magas minőségű blankoknál ezen anyagok a bottest egyes részein is változhatnak, pl. egy szupergerinces alsó taghoz párosítható egy finomabb, lágyabb spicc. Ebből áll össze a bot karaktere, ettől lesz egy pálca egyedi, egy adott feladatra optimalizált célszerszám. Persze a konkrét technológiát hangzatos marketingszöveg mögé bújtatják, a féltve őrzött ipari titkokat a földi halandó számára nem teszik megismerhetővé. Érthető módon, a bonyolult technológiák nem csak titkosak, de drágábbak is, viszont az előnyeik tagadhatatlanok. Könnyebb, érzékenyebb, egyben erősebb botok jönnek létre, amelyek intenzívebbé teszik az élményt, és értő kezekben eredményesebbé a halfogást. A Jaxon botra ugyancsak a High Modulus megnevezés van feltüntetve, itt nem találtam részletes leírást. Nyilván kevesebb a réteg, a keresztszálas megoldás, olcsóbb a technológia is. A súly- és karakter különbsége érzékelhető „szárazon is” de ugyebár a vízen dől el, hogy akcióban mit mutat egy bot.

 20_2.jpg

Akcióban a Jaxon

Az átlaghorgászt nyilván nem érdeklik nagyon s modulusszámok, az egyes keresztszálak közti különbségek, nem is nagyon van értelme ezekbe belemerülni, hisz az egyes karbonszálak laboratóriumi körülmények között mért fizikai értékei a gyakorlatban értelmezhetetlenek. A témáról Benyhe János, jól ismert szakíró már évekkel ezelőtt remek cikket készített, akit érdekel az internet bugyraiban fellelheti, én a száraz magyarázat helyett visszatérek a gyakorlat terepére. 

 25.jpg

Fuji KR gyűrűsor a keresztszövésű blankon. Finom cucc.

Szerelvények: A Dragon nem aprózta el: feketére festett KR szériás SIC gyűrűsor, ahogy ebben a kategóriában kötelező. A fekete gyűrűk gyönyörűek, csak vigyázni kell rájuk, mert a karc jobban látszik rajtuk. Én mindig nagyon vigyázok a botjaimra és kimondottan bánt, ha kopnak, sérülnek, így az ezüst gyűrűzés jobban a kedvemre való. A minőséget persze az én bolondériáim nem befolyásolják. Az EVA nyél rendben van, az építés minősége kifogástalan. Megspórolom a közhelyek puffogtatását, csak annyit mondok: a bot hozza azt, amit ennyi pénzért hoznia kell. Jó kézbe venni.

 15_4.jpg

Nem Fuji. Na és?

A Jaxon pálcán a fő különbség, hogy nem Fuji gyűrűsor került rá, nyilván ezen lehetett spórolni. A gyűrűk nagyobbak, a keretük picit vastagabb és más formájúak is, mint a Fuji. Kicsit lustább is tőlük a blank, de így is hozza azt az elvárt feszességet, amit várunk egy bottól. Sikerült eltalálni azt, hogy az olcsóbb szerelvények nem vesznek el a bot funkcionalitásából és élvezeti értékéből, a különbséget a rutintalanabb kéz észre sem veszi, mert a használatnál már semmilyen hátránya nincs. Ja, és mielőtt elfelejtem. A Dragont Lengyelországban szerelik össze, míg a Jaxon teljesen kínai.

 13_6.jpg

A logós végdugó ma már szinte közhely.

Használat: Mindkét pálcát a késő őszi, téli tiszai süllőzésekhez választottam. Olyan modelleket kerestem, amelyek még elég érzékenyek akár a szélvízi kisebb csalis pecához, de már elég erősek ahhoz is, hogy a mély, húzós vízen nagyobb fejekkel dobáljak. A süllő szája köztudottan kemény, csontos, a horog beütéséhez igen komoly erő kell, ha nagyobb hallal sodor össze bennünket a sors. Fontos, hogy egyik bot sem nagysüllős pecára való, aki célzottan nagy halakat kerget, az sokkal feljebb kell, hogy menjen dobósúlyban, de az átlagos, 1-3 kilós süllőkhöz bőven elegendő. A nagyokhoz is, ha jól akad, de ilyen dobósúly-kategóriában ahhoz kell némi szerencse.

 10_9.jpg

Mindenféle szemét úszik a víz tetején ;)

Nos, a Tisza 2017. decemberében olyat áradt, hogy a komplett süllőhorgász-társadalom otthon zokogott a párna csücskét morzsinkálva. A víz átlátszósága nulla volt, inkább nevezhettük híg sárnak, mint víznek. Az első decemberi próbálkozásom alkalmával maradt a csatornapeca, ahol az alacsony, álló vízű csatornákban egészen könnyű fejekkel kergettük a csukákat. Nekem konkrétan az 1,6 grammos fejjel szerelt Vibro Worm hozta a legtöbb halat, bár mellette nagyobb gumikkal is próbáltam szelektálni a kis csukák között, mégis ezt dobáltam sokat, mert erre volt kapás. Nos, a csali így fejestől, gumistól, kapcsostól lehet összesen kb. 5 gramm, vagyis a dobótartomány alja. A Dragon pálca ennél a csalisúlynál annyira feszes, hogy kifejezetten robbanékony mozdulatokkal, hosszú zászlóval tudtam kellő hatékonysággal dobni, mert ekkora súly éppen csak hogy „felhúzta” a blankot, még szerencse, hogy a viszonylag finomra hangolt spiccrész azért "feléled" a dinamikusabb dobásoknál. Alsó dobósúly értéket tehát éppen eltalálták. Nagyobb gumiknál viszont úgy éreztem, hogy kb. 15-17 gramm (jigfej+gumi) az, ahol a bot még jól teljesít, efelett már sokalltam a súlyokat, pláne a húzósabb vízben! A felső dobósúly értéket szerintem túlbecsülték, helyesebb lenne 5-15, vagy 5-20 grammot megadni. A blank kétség kívül nem esik kétségbe a nagyobb súlyoktól, de jelentősen veszít az élvezeti értékéből, illetve a bevágásnál jelentkezik ennek hátránya, hisz a horog beütéséhez nem tudja kellő robbanékonysággal megindítani a csalit. A felső dobósúly értéket tehát egyértelműen túlkalibrálták.

26.jpg

 Ezzel a csalival már szépen boldogult a Dragon pálca

A bot az ideális dobótartományban azonban vitathatatlanul csodát tesz. A Toray blank fantasztikusan érzékeny, tényleg előjön a felsőkategóriás fíling. A mederegyenetlenségek, törések, levelek, hínárszálak szépen érezhetőek, és a lehűlő vízben óvatosan kapó csukák megtolós kapásai is egyértelműek voltak.

 27.jpg

Csatornalakó egyencsuka. A finom bottal jó peca volt.

A Tisza csak nem akart apadni, viszont a szélvizekbe stabilan kiálltak a süllők, így Karácsony előtt ismét a szőke folyón találtam magam. Gondoltam magamban, itt a lehetőség egy szép hallal megmutatni, hogy mit tudnak a botok, de ahogy ilyenkor lenni szokott, a sors máshogy akarta. Hiába vallattam a sekély vizet 3-4 grammos fejekkel szerelt lassú gumikkal, vagy a töréseket 10-15 grammos súlyokkal, a süllőknek nyomuk sem volt. Az egész napos „egerészés” végén egy morotvából lassan kifolyó, kavargó víznél álltunk meg. A vízből kiálló tuskók mellett egy méter sem volt a víz, de egy ponton markánsan kezdett letörni, először kb. 2-2,5 méterig, utána meg még mélyebbre. A két törés közti platón össze-vissza kavargott a víz, bizalomgerjesztő volt. Talán hármat dobhattam, amikor elemi erejű ütést kaptam, a nap első kapását. Bevágtam, de sajnos nem akadt, amitől eléggé elszontyolodtam, hiszen az egész napos sikertelenség után egy ilyen kapást rontani elég lelombozó. A csalit azonban szinte pontosan a kapás helyére küldtem vissza, ahol süllyedésben meg is érkezett rá az újabb kapás. A bevágásba a Dragon pálca beleállt, a zsinór végén pedig elemi erő válaszolt. Megvan életem süllője! – kiáltottam Attila barátomnak - ám pár másodperc múlva fejrázások helyett tompa bólogatással jelezte kilétét a zsákmány: egy harcsa. Nem számítottunk rájuk a sekély vízben, de hát ilyen a vadvíz: nem mindig a papírforma működik. Nos, a hal tekergett, kavargott, a bot pedig meglehetősen túlterhelve dolgozott. Nem erre készült bizony ez a pálca, de derekasan állta a sarat. Nem kíméltem a hareszt, gyorsan és keményen fárasztottam, kihasználva a bot minden erőtartalékát. A hal hamarosan a csónakban pihent, mi pedig egymás tenyerébe csaptunk.

 18_2.jpg

A zsákmány és elejtője

06_8.jpg

A szép időben aktívan táplálkoztak a harcsák...

17_3.jpg

... szépen megették a gumit.

Igen ám, de nem volt vége a napnak, süllőt akartunk fogni. Mellettünk kb. 30 méterre akasztottak is egy 8 kiló körüli csodaszép sárkányt, így erőteljesen bíztunk a helyben, hogy érkezik nekünk is egy csíkos vendég. Érkezett is, de nem csíkos, hanem egy újabb foltos rabló. Ez ráadásul nagyobb is volt, mint az előző, úgyhogy tovább fokozódtak a Dragon pálca hányattatásai. A bő 10 kilós bajszi villámgyorsan visszanyerte a szabadságát, mi meg odébb álltunk süllősebb helyek után kutatva.

 03_8.jpg

Ezeket a halakat már nagy élmény megfogni a finom pálcával.

07_8.jpg

Ati arca mindent elárul :)

Másnap hasonlós startégiával, de más helyeket kerestünk fel, ahol Attila ki is pattintot egy kilós csíkost, nekem azonban sehogy sem sikerült kapást kicsikarnom. Délután azonban – immáron a Jaxon pálcával – végre megtört a jég, ütést éreztem a spiccen, majd bevágás után perecben maradt a bot. Süllő!!! Vagy… várjunk csak… ez pumpál…. megint harcsa! Ó, hogy az a… Paradoxnak hangzik, hogy nem örültem neki, örültem, persze, de hát mégsem annyira, mintha egy hasonló tüskéshátú sárkány jött volna. Viszont a sors úgy akarta, hogy ugyanabban szituban teszteljem ezt a botot is, mint a másikat, így legalább kellő összehasonlítási alapunk lett. �

 04_8.jpg

Atesz pajtesz a hétvége süllőkirálya :)

05_8.jpg

A legnagyobb harit is ő fogta, 12,5 kiló.

21_1.jpg

Én ennek a 9,30-asnak is örültem.

Ez a bot a maga nehezebb, lustább blankjával sokkal jobban tolerálta a nagyobb, nehezebb csalikat, szándékosan tettem fel tenyérnyi gumihalat is. Nyilván ez a kb 40 grammos csali messze túl volt a bot ideális dobótartományán, mégis kevésbé volt idegen érzés, mint a dragonnal egy 25 grammos csali. Ha lehet ilyet mondani, ez a bot sokkal „igénytelenebb”, ezáltal sokkal szélesebb tartományban tud optimálisan (vagy ahhoz közel) teljesíteni. Egyáltalán nincs úgy „kihegyezve”, lefinomítva mint a Dragon, sokkal sokoldalúbb, általánosabb. Míg a Dragon bot érezhetően a terhelhetőség határán dolgozott, a Jaxonban még ilyen hal alatt is maradt erőtartalék, a blank nyélből meghajolva dolgozta ki a hal erejét. Gyorsan meg is lett, meg persze ment vissza, hisz a Tisza-tavon ilyenkor – helyesen – fajlagos tilalom védi őket.

 16_6.jpg

Ezt a tenyeres gumit is kezelte a Jaxi

Persze végül a Jaxon peca megfogta a maga süllőit, még ha nem is nagyokat, de legalább megmutatta, hogy ezt is tudja. Szélvízen jigelve és dropshotolva fogtam vele pár apróságot, de legalább fogtam.

 30.jpg

Törppapa és aprajafalva

Konklúzió: A fentiekből látható, mennyire tanulságos tud lenni egy összehasonlító teszt. „Papíron” azonos botok azonos körülményekkel és azonos halakkal tesztelve. Mégis mennyire más a tapasztalat! Örülök, hogy megadatott ez, mert ezáltal talán kellő érzékletességgel tudom megmutatni, hogy a marketingesek üres süketelésén túl mennyi mindent lehet a gyakorlatban megtudni egy pálcáról és mennyire csalókák néha a gyári feliratok. Minden tesztben megpróbálom megragadni az adott felszerelés egyediségét, sajátosságait, ez a teszt most erre különösen alkalmas volt.

 19_2.jpg

Viszlát bajszos barátom...

Számon kérték már rajtam, hogy mondjam el őszintén, ha valami rossz. Nos, itt az élő példa, hogy a háromszoros árkülönbözet és a szerényebb alkotóelemek ellenére sem lehet pl. a Jaxon pálcára azt mondani, hogy rossz. Merthogy nem az. Annyira nem az, hogy nekem el is lopta a showt a sokoldalúságával, jó értelemben vett „mindenességével”. A Dragon sokkal „fineszesebb”, tehát pl. ha egy versenyző keres magának felsőkategóriás kifinomultságot, egy adott szitura kihegyezett célszerszámot, akkor az a jó választás. Ha valaki 1-2 botnál többet nem engedhet meg magának, akkor a Jaxont érdemes választani, mert sokkal több szituációban fogja tudni használni, ráadásul marad pénze egy tisztességes orsóra is.

Ez tehát a blog célja: megmutatni, hogy mi mire való. Azt hiszem, ez most szépen összejött. Szerencsés vagyok, hogy ehhez a projekthez a szőke Tisza is ilyen jó partnernek bizonyult.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr2813603653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.