Vikingek kardja – Westin W3 Jerkbait
2018. április 01. írta: Halfdane

Vikingek kardja – Westin W3 Jerkbait

A szomszéd füve mindig zöldebb, tartja a régi mondás. Hiába válogathatnak a hazai horgászok is rengeteg termék közül, az igazi megszállottak folyamatosan bújják a külföldi honlapokat, keresve az idehaza nem kapható különlegességeket. Így akadt meg már évekkel ezelőtt a szemem a Westin márkán, amely főleg a skandináv országokban örvend nagy népszerűségnek. Szerencsére a cég képviseltette magát a tavalyi EFTTEX-en, így módomban állt megtapogatni a botokat, megcsodálni a hihetetlen csaliválasztékot. Fel is csigázta az érdeklődésemet, alig vártam, hogy valahogy kipróbálhassam az északi csukák által már rettegett termékpalettát. Nagyon örültem, amikor megneszeltem, hogy itthon is indul a forgalmazás. Gyorsan felvettem tehát a kapcsolatot a hazai disztribútorral, aki rendkívül készséges volt és a rendelkezésemre bocsátott pár botmodellt.

 16_10.jpg

Beköszöntött a csukaszezon, nézzünk valami témába vágó botot!

A cég története 1952-ben kezdődött, amikoris Ingvar Westin a svédoszági Skutskär városkájából úgy döntött, hogy a gyermekeinek játékokat farigcsál. Skutskär Stockholmtól északra, a Balti tenger partján található, ahol az emberek mindennapjainak része a halászat, horgászat. A tenger melletti félsós vizekben keveredik a tengeri és édesvizi halfauna, így az édesvizi ragadozók a bőséges mennyiségű és nagytestű táplálékhalakon, főleg heringeken igen gyorsan nőnek, híznak. Ezek az ún. brakkvizek az igazán nagy csukák, süllők, sügerek otthonai. Nem csoda hát, hogy Ingvar Westin első faragványa is egy hatalmas wobbler, vagy inkább swimbait lett, amit Jätte-nek, vagyis óriásnak keresztelt el. A modell olyan jól sikerült, hogy a gyerekeinek már oda sem adta, hanem maga kezdett el vele horgászni, a svéd csukák pedig igencsak csábítónak találták Westin mester munkáját. A hatalmas csukák híre persze hamar elterjedt, a helyi horgászok pedig elkezdték kérlelni Ingvart, hogy gyártson nekik is a csaliból. Ahogy mondani szokták, a többi már történelem, a cég, amely immáron Dániában székel, az egyik legnagyobb európai horgászcikk-gyártő céggé nőtte ki magát.

01_11.jpg

Induljunk a csukák nyomába!

Ahogy a Westin termékek születését a hatalmas csukák ihlették, úgy igaz ez ma is: a cég hatalmas teszthorgász csapatot tart fenn annak érdekében, hogy minden tökéletesre csiszolódjon. Ez már ránézésre is tettenérhető a termékekben, szemmel láthatóan speciális, adott igényeket, módszereket kiszolgáló botokból áll a kínálat. Kereken 60 botmodell létezik, ezen belül is többféle dobósúly. Minden bot tulajdonképpen egy specialista, minden egy adott módszerre van kihegyezve. A japán gyártókra jellemző ez a fajta, főleg a használt csalikhoz alkalmazkodó specializáció. Kíváncsian vártam, hogy Európában ezt hogy csinálják.

 03_13.jpg

A hajnalok hangulata a horgászat különleges gyöngyszeme. 

A gyár többféle minőségi szegmensben gyárt komplett szériákat. A W8 minőségi osztály botjai szinte műalkotások, kézbe véve a legnagyobb japán gyártók csúcsmodelljeit idézik.. Hogy tényleg olyanok-e, azt majd meglátjuk később, a tesztelés folyamatban. Az ismerkedést azonban inkább a legnépszerűbb, ezzel együtt legolcsóbb W3 szériával kezdtem. A W3 szériát használja a legtöbb horgász, nézzük meg hát, hogy mire képes ilyen árszegmensben a cég.

 05_13.jpg

Mai célszerszámunk, ami a hatalmas svéd csukákra és a nagy csalikra van kihegyezve. 

Ránézésre a bot viszonylag egyszerű dizájn, a részletek azonban figyelemre méltóak! A magam részéről igen örülök az orsótartó megoldásnak, ez a típus számomra a legkényelmesebb. A Fuji SKTS utángyártott verziójáról beszélünk, amelyen látszik ugyan, hogy nem Fuji, de funkciónálisan ez nem von le az értékéből és ugyebár így olcsóbb. A gyűrűk sem Fujik, viszont örvendetesen vékony anyagú a keretük, így nem butítják a blankot. A bottest Toray carbon, ami ebben az árszegmensben figyelemre méltó, még pár éve is a felső középkategóriában találkozhattunk Toray blankokkal.

 07_13.jpg

Az a karbonszerű cucc nem tetszik, ez az orsótartó viszont a kedvenc típusom. 

Az építés minősége rendben van. Érezhetőek a szériagyártás megoldásai, de azok minősége jó. A lakkozás nem buborékos, a kötések szépek, a nyélnél sem észleltem hibát. Az orsótartó nem mozog, nem kattog. A dizájn mértéktartó, az egyetlen kissé indokolatlanul hatásvadász elem az orsótartó két „pofája” közti karbon imitáció, ami bántóan gagyi. Ezért kár volt. Figyelemre méltó ugyanakkor a jó minőségű EVA nyélbe nyomott Westin felirat és a „foregrip”-be integrált parafa betét. Ezek igényes megoldások.

 08_13.jpg

Ha elfelejtenénk milyen bot van a kezünkben, csak rá kell nézni!

Számomra szubjektíve legkedvesebb elem a logó, ami igen ügyesen van megtervezve. Utal a svédek viking hagyományaira, ezzel remekül aknázza ki a könyörtelen harcosok sztereotípiáit, ugyanakkor ritka kreatívan rejtették el benne a „W” betűt. Ti észrevettétek? Hát nem zseniális?

 17_7.jpg

A skandináv dizájn diadala

Mivel a húsvéti négynapos ünneppel egybeesett a csukatilalom vége, nyilvánvalóan egy klasszikus csukás modellt kellett kipróbálni. Így esett a választásom egy igazi csukás klasszikusra W3 Jerkbait 15-50 grammos modellre. Egy régi, jól bevált tavon próbálkoztam Balázs barátommal, aki rendszeresen bosszant fel fantasztikus feketesügér- és csukafogásaival. A tó nem könnyű pálya, mindig agyalós az itteni peca, de végül mindig szépen ad halat, termetes csukák mellett szép süllőket, illetve korábbi rekord csapómat is itt fogtam. A peca napjára viszont 1000 hgmm alatti légnyomást és mintegy 20 mm esőt jósolt a meteorológia, úgyhogy korántsem voltam meggyőződve a halfogás eredményességéről.

 02_12.jpg

Csalóka idill, már útban a vihar!

Meglepetésre a reggeli egybefüggő esőfelhők felszakadoztak és a tavaszi nap meg-megcirógatta bátortalan sugaraival arcunk. Szinte tükör vízen kezdünk horgászni, feltámadó reményekkel. Ha már jerkes botot hoztam, jerkekkel is kezdtem horgászni. Élmény volt a rezzenéstelen víztükör alatt polárszemüvegben követni a csalik cikázását, és még nagyobb élmény lett volna a csukatámadást is látni, csakhogy a csukatámadások elmaradtak. A jerkeket nagyobb crankbaitekre cseréltem, majd gumikkal próbálkoztam, de sajnos egyetlen hal sem gondolta úgy, hogy modellt állna a fényképezőgépünknek. AZ összes jól bevált helyet és csalit próbáltuk, de semmi. Hogy lesz ebből teszt?

 11_12.jpg

Westin Kick Teez gumi! Inkább téli süllős csalinak gondolom, de ennek bizonyítására még várni kell.

A természet, mintha csak tréfát űzne velünk, hamarosan megmutatta haragosabb arcát is. Dél körül hirtelen érkezett meg a szél, a fák koronái között félelmetes zúgással csapott le a tó addig rezzenéstelen tükrére. „No wind, no pike”, mondják az írek, vagyis szél nélkül nincsen csuka, úgyhogy ezzel próbáltuk magunkban az eltökéltséget felébreszteni a további küzdelemhez. Lelkesedésünket a megérkező eső tépázta meg újra. Előkerültek az esőkabátok és innentől kisebb megszakításokkal folyamatosan esőben horgásztunk. Pontosan ugyanazzal az eredménnyel, mint addig.

12_10.jpg

 Ilyen csodás csukatanyákat fésültünk át teljesen sikertelenül...

Szégyen, vagy sem, bevallom, én untam már. Csak azért tartottunk ki, mert a délutáni órákban mindig szokott lenni egy rövid, intenzív táplálkozási periódus, amikor az addig üresnek tűnő víz varázsütésre megelevenedik és egymást érik a kapások. Unalmamban éppen valamivel fárasztottam Balázst, majd ahogy a közben kitekert csalira néztem, megláttam, hogy egy kisebb csuka lefordul róla. Na, ez jó jel, ha már legalább követik. Rá pár percre meg is érkezett az első kapás, igazi rafináltan csukás, tompa ránehezedős kapásnak vágtam be. Bevallom, hogy szinte mindig csontig húzom a multiorsóm fékjét, mert nagyon nagyokat vágok be a biztos akadás érdekében, márpedig a laza fék esetén az orsó enged némi zsinórt, így az akadás nem ül rendesen a kapitális méretű halaknál. A módszer hátránya, hogy utána gyorsan ki kell nyitni, hogy a fárasztást viszont segítse a fék. Nos, nem voltam elég gyors, a csuka a csónak alá tekerte a botot és szépen le is akadt.

 13_10.jpg

...mígnem végül siker koronázta erőfeszítéseinket.

Nagyon bosszús voltam, mert szép, szűk 5 kilóra saccolt példány volt, az egésznapi szenvedésre szép koronát tett volna. Bosszankodásom azonban hamar elhalkult, amikor egy éles, határozott rántásnak bevágva, majd rövid fárasztás után végre összecsukázhattam a kezem.

 14_10.jpg

A nap csalija ez a fejér-arany spinnerbait volt. Semmi másra nem volt kapásunk. 

Nem telt el talán 10 perc sem, amikor a nádfalból kifelé húzva a spinnerbaitem, újabb ránehezedős kapás érkezett, amelynek bevágva végre jobb súlyú halat éreztem. Halam készségesen jött a csónakig, majd mellette mutatott be egy olyan táncot, amilyet még életemben nem láttam. Ismét a keményre húzott fék vadította meg a zsákmányt, szerencsére a horog igen jól akadt, nem verte le magát.

 15_8.jpg

Botharapás idén is lesz. Csakazértis! Lehet fanyalogni! ;)

A kopoltyúfedőért elnézést kérek, irtó virgonc volt a csuka. Természetesen szabadságát visszanyerte és sértetlenül elúszott. 

Azt hiszem, a bot tervezői ilyen harcokra gondolhattak, amikor ezt a botot megtervezték. A blank kemény ugyan, de parabolikus ívben hajlik, ezzel a fárasztásnál hatékonyan őrli fel a hal erejét. Mint említettem, a nagy csalikat, főleg jerkeket kitűnően dobja, nem mértem dobástávot, de bőven 50 méter fölé hajigáltam a csalikat minden erőlködés nélkül. Bevontatásnál a bot nem betonkemény, hanem szépen lágyan lehet pöckölgetni a csalit. Nacsa Gábor, a Gofatherek atyja homályosított fel korábban arról, hogy egészen pici pöccintésekkel kell a jerkeket vezetni, amihez kiválóak a nem túl kemény botok. Ugyanilyen jónak találtam nagy ellenállású crankbaitek vezetéséhez is, a bot megszelídíti az erős veretést és pont úgy közvetíti a rezgéseket, hogy nem rázza szét az ember vállát.

09_13.jpg

Jópofa gesztus a gyártó részéről az összeállítást segítő jelzés. 

Egy specialistát arra kell használni amire való, de mi van, ha pl. gumizni kell vele? Én nagy 15-17 centis gumikat dobáltam vele (5 grammos súllyal ellátott offset horoggal), ezeknek együtt már tekintélyes a súlyuk. Itt nem tartom olyan átütőnek a bot képességeit, a puhán talajt érő gumit kevésbé éreztem vele, na de nem is erre készült! Egy 15 grammos fej beülése viszont már tisztán érezhető. Mindenesetre célzottan gumizni nem ezt a botot választanám.

 16_10.jpg

Ez a szép hal megérdemli a tisztességes bánásmódot!

Hazánkban a jerkes peca még nem kimondottan népszerű, ám a trend erősödik. Ez a bot pedig kiválóan fogja ezt a trendet kiszolgálni. Jerkelni szerintem amúgyis a multi az ideális választás, nem csak „úri huncutság”. Ár-érték arányban kitűnő, kézbe véve pedig joggal érezhetjük úgy, hogy a legnagyobb viking csukafogó harcosok nyomdokaiban járunk.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr2813799192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.