Orsóforradalom – 13 Fishing Concept Z
2018. szeptember 30. írta: Halfdane

Orsóforradalom – 13 Fishing Concept Z

Tesztpecás projektem képzeletbeli bakancslistájának első helyén tanyázott a hazánkban még ismeretlen amerikai gyártó, a 13 Fishing (ejtsd: Szőrtín fising vagy Vántríí fishing) új orsója, a Concept Z. A cég nem kisebb dolgot talált ki – vagy inkább talált ki újra – mint hogy golyóscsapágy nélküli orsókat készít. Az orsógyártásban nem ismeretlen a csúszócsapágyak, perselyek használata, ugyanakkor az orsómarketing legfontosabb kulcsszava a csapágyszám. Sok csapágy, jó orsó…. gondolja az egyszerű horgász, holott a minőség még számos egyéb tényezőtől függ. Ennek ellenére, vagy éppen ezért gondolom, hogy a csapágynélküli orsó bátor vállalkozás, sőt egyenesen a horgászipar arcába hajított kesztyű, párbajfelhívás, de nevezhetjük akár mestertrollkodásnak is.

23_4.jpg

Botrány ez a botrágás, cserébe a sügér szép. 

Ez az attitűd amúgy beleillik a cég imidzsébe. Minden téren feszegetik a határokat, meglepő kinézetű, élénk színű botokkal és orsókkal jelennek meg, nagy hangsúlyt helyezve az innovatív, modern, fiatalos dizájnra. Türkíz orsók, neonzöld botok találhatók a kínálatban, ami úgy tűnik, tetszik a vásárlóknak, mert a cég döbbenetes sebességgel növekszik, egyelőre még jobbára csak az Egyesült Államokban, de már ostromolja a külpiacokat is. Ez az orsó hatalmas reklámfogás a cégnek: akkora várakozás és felhajtás lett körülötte, hogy fizetett reklámmal soha nem jutott volna el ennyi emberhez. Szerintem a részvényesek már most elégedettek...;)

 14_20.jpg

A "Tequila Sunrise" név telitalálat ehhez a színhez.

13_20.jpg

Kilométerekről felismerhető!

A tavalyi Efttexen már volt a kezemben az orsó, de a belsejéről szigorúan tilos volt fotót készítenem. Most azonban a Castingfishing.hu jóvoltából megkaptam használatra az orsót, szó szerint remegő kézzel vettem használatba. Nem győzm hangsúlyozni: az orsó NEM TARTALMAZ GOLYÓSCSAPÁGYAT! Tudom, hihetetlen, de igaz. A megfelelő helyeken CZB-nek nevezett (Concept Zero Bearing) polimer perselyek vannak, ezekben csúsznak az alkatrészek. Ilyenkor felhördülnek sokan, hogy a csúszási ellenállás rosszabb, mint a gördülési, sőt a csúszás szükségszerűen anyagkopással jár. Nyilván nem hülyék a cég mérnökei, ezt bekalkulálták és úgy találták, hogy ki fogja állni a gyakorlat próbáját a megoldás. Erre csak az idő ad választ egy teszt keretein belül ezt eldönteni természetesen nem lehet. A Tackletour.com információi szerint az egész megoldás elve a perselyek önkenésén alapul, a leváló mikroszkopikus polimerszemcsék eltömik a fémfelület szintén mikroszkopikus egyenetlenségeit, ezáltal szupersima felületek érintkeznek egymással. A gyártó egyébként felkészült arra, hogy a perselyek valamelyest kopnak, ezért úgy tűnik, hogy aránylag könnyen elérhetők a pótperselyek is, amelyek akár más, csapágyas orsókhoz is alkalmazhatók tuning alkatrészként. Érdekes lesz megfigyelni, hogy mennyi és milyen intenzitású használat után jelenik meg az orsóban a kotyogás, lötyögés, amikor a kopás mértéke eléri az érzékelhető szintet. Ha eléri… Erre a pár napos teszt értelemszerűen kevés…

26_4.jpg

Ő az a bizonyos persely. Minden csapágy (kivéve a tűgörgő) helyén ilyen van, szám szerint 6-ot számoltam.

Az orsó kinézete nincs nagyon túlbonyolítva és a dizájn is kimerül a színválasztásban, de az el is viszi a hátán a terméket. A buja narancssárga fényezés feltűnő, vagány, napfényben pedig szinte „meggyullad”, gyönyörű szikrákat szór. A színkód: Tequila Sunrise. Kifejezetten üdítő látvány, nekem nagyon tetszik. Van a cégnek kevésbé sikerült – kórházfal-zöld – színű modellje is, ez azonban szerintem sokkal szebb. Gyanítom, ez nem véletlen, a különleges modell különleges színével is hangsúlyozni akarták az egyediséget, mind a konkurencia, mind a vásárlók felé büszkén hirdeti a, hogy „Itt vagyok, vállalom a kihívást”. Az összes többi dizájnelem gyakorlatilag nem létezik, a hajtókar, a fékcsillag, a dobfék gombja is elég minimalista, egyszerű. Ez egyrészt nyilván jó hatással van az árra, másrészt csicsa is lenne. Egyedül a hajtókar (CZB persellyel szintén ellátott) fogantyúja érdemel említést, az egyszerű, ám kényelmes fogású EVA-ba szolidan belenyomták a cég logóját is, ami jól néz ki, de a kosz hajlamos kissé beletapadni. 

 15_18.jpg

Tagadhatatlanul vagány cucc.

Ennél több csicsa már túl sok is lenne, aki azonban mégis erre vágyik, az szemezgethet a cég „Trickshop” nevű kiegészítő-tárából is. Gyakorlatilag minden alkatrész – hajtókartól a fékcsillagon át a gombokig – átvariálható, lecserélhető. Vagyis a narancssárga orsóhoz választhatunk lila, zöld és egyéb perverz színeket. A puszta egyediesítésen túl ezt az amerikai versenyzők arra használják, hogy a különböző zsinórokkal szerelt orsókat egy szempillantás alatt ki tudják választani a kéznél lévő 10-15 cucc közül… Magyarországon az orsótuning gyerekcipőben jár, fejlettebb (és gazdagabb) pergető kultúrákban azonban szemrebbenés nélkül ráköltenek az elvetemültebb horgászok az orsójukra még egy orsó árát, csak hogy egyedi legyen. Nos, ezt a cég házon belül megoldja, ami szerintem parádés, és üzletileg is minden bizonnyal sikeres húzás…

 70.jpg

Zero, avagy nulla darab golyóscsapágy!!!

Az orsó toleranciája árkategóriájának megfelelő, szolid illesztési kotyogás van, ami csak kifejezetten a hajtókar tengelyirányú rángatásával érzékelhető, használat közben nem. Egyébként is, amikor a zsinórt felraktam rá, az egész orsó hirtelen nagyon "egyben lett". A klasszikus horgászbolti próba ugyebár a hajtókar gyors megtekerése, ebben az orsó nagyon komolyan teljesít: sokáig és selymesen pörög. Emiatt erős a gyanúm, hogy kevés a zsír a gépházban, bevallom, én nem szedtem szét, hogy ezt ellenőrizzem. Az biztos, hogy a megvásárlást követően nem árt egy kis zsírozás. A cég büszke a japán Hamai cég által gyártott (aluminium) fogaskerekekre, amelyek illeszkedése a felső kategóriát meghazudtolóan finom, selymes. Kicsit fura is, hiányzik a jól megszokott csapágy-érzés, tényleg más egy kicsit, mint bármi más, amit eddig tekertem. 

 01_21.jpg

Az őszies hajnalok az év legszebb horgászkalandjainak ígéretét hordozzák.

Szót érdemel még az ún. Bulldog drag, vagyis a fék, ami elvileg 10 kilóig terhelhető. A fékhatást több karbon- és fémlapocska szendvics szerkezetű alkalmazásával éri el a gyártó. Jól hangzik, de 10 kilós fékerőt ekkora orsónál senki nem használ, én még harcsázáskor sem megyek 3 kiló fölé. Próbáljátok ki, milyen botspiccel megemelni 2 db másfél literes palackot és rá fogtok jönni, hogy már ez a fékerő is csak a kapitális harcsákhoz kell. Nekem nem sikerült ilyennel tesztelnem. A másik egyedi vonása az „Arrow” vagyis nyíl formájú zsinórvezető, amely a korábban divatos, manapság kevésbé használt, álló ellipszis formát idézi. Az orsó mindösszesen 183 gramm, vagyis meglehetősen könnyű, ami az aluminium hajtásnak és az alu-karbon háznak köszönhető. A férfiasan masszív orsót keresők ne ezt a modellt válasszák, van a cég kínálatában olyan is, de arról majd máskor...

 04_23.jpg

A hajnal múlandó csodája

A cég amerikai gyártóként természetesen az amerikai piacon vezette be először az orsót, ahol a fogadtatása meglehetősen vegyes volt. A használók egy része ujjongott, egy másik része prüszkölt. Van, akit lenyűgöz és van, akit lehangol. Egy ilyen megosztó terméknél ez természetes, ezért aztán magam is igyekeztem a lehetőségeimhez képest alaposan kipróbálni. Erre Európa talán legjobb csukás vizén, a Boddenen, vagyis a Balti tenger lefűzödött, félsós vízű lagúnáiban került sor, ahol a ragadozó halak gyorsan és hatalmasra nőnek. Már ha megtaláljuk őket a hatalmas, több ezer hektáros vízterület megszámlálhatatlan öblében, törésén, zátonyán, gödrében. Az itteni halak tipikusan tengeri táplálékhalakon, heringeken, makrélákon híznak, hozzá vannak szokva a nagyméretű táplálékhoz, így tipikusan nagy csalikkal szoktak rájuk horgászni. Éltem ugyanakkor a gyanúperrel, hogy nem minden esetben a nagy csalik lesznek nyerők így készültem egy könnyebb felszereléssel is. Az orsóra 0,18-as kínai Kastking Mega 8 zsinórt tekertem, amivel már korábban is jó tapasztalatokat szereztem. A kurbli egy ¾ unciás, illetve egy 1 unciás travel, azaz többrészes boton teljesített szolgálatot, ezekről most nem beszélnék, lesz majd róluk külön cikk. Mivel a vizet igencsak kapitális sügerek is lakják, titkos vágyam volt egy igazán komoly példány becserkészése. Ehhez jobbnak láttam, ha nem a nagy csukás vadölőket vetem be…

 11_23.jpg

Vízre száll csapatunk, s horgászni csapatunk. 

Nyilván mindenkit az izgat, hogy az orsó hogyan dob. Nos, úgy tapasztaltam, hogy egyáltalán nem érezhető a csapágyak hiánya, sőt, valami egészen meglepő dobási mutatói vannak. Nem csak messze dob, hanem meglepően stresszmentesen is, gubancot gyakorlatilag csak szembeszélben és csak akkor dobtam vele, amikor már nagyon elnyegléskedtem a mozdulatot. Talán éppen a súrlódási ellenállás az, ami besegít a fékezésbe, a dob sebességét érezhetően visszafogja kissé a két persely, ami miatt olyan, mintha kicsit erősebb fékbeállítást alkalmaznánk egy „hagyományos” orsónál. Ez a visszafogás azonban nem megy a dobótáv kárára, inkább csak a dobás kezdeti szakaszában érzékelhető. Egyébként a jó dobási tulajdonságokat még a fanyalgók is elismerik… szóval ebben nincs vita…

 19_11.jpg

Ez a sügér a Bodden vizeiben aprónak számít, otthon már derekas példány!

22_4.jpg

Ez már szebbecske, de még mindig nem kapitális.

Az orsó egyébként egy érdekes megoldású röpsúlyos rendszerű féket tartalmaz, aminek a beállítása az orsóház lenyitása után lehetséges, egy tárcsát kell tekergetni. Őszintén szólva, a túra elején beállítottam 2-re, majd az orsóházat soha többé nem nyitottam ki, mert eszembe sem jutott. Még a tengelyféket sem nagyon babráltam, annyira nem éreztem szükségét. Finombeállítás? Kell a fenének, ezt csak használni kell… Az orsófedél egyébként a házhoz csatlakozik (Beetle wing, sideplate, azaz bogárszárny oldallap), így vízparti állítgatásnál kizárt a vízbe esés. Sok drága orsó tulajdonosa szívta már meg ezt… 

25_4.jpg

Na, ezzel sem kell sokat bajlódni...

A teszt jelentős részében szélben horgásztam. Szélirányban dobva elképesztő dobásokat produkáltam, köszönhetően részben a lágyabb botnak is. Persze szélirányban simán lehet 50 méter felett dobálni erőlködés nélkül, hiszen a szél viszi a csalit, zsinórt, ám pont e részegítő érzés hatására könnyű túlhúzni a dobást, ezzel túlpörgetni a dobot. Mondhatom, hogy az orsó levette a vállamról az odafigyelés nyűgét, még oldalszélben is gyönyörűen, gubancmentesen dobáltam, legfeljebb akkor akadtak gondjaim, ha széllel szemben kellett pl. egy nádöblöt megdobni. Hát ilyenkor nyilván szorítani kell a fék(ek)en, de ez minden orsóra igaz. Jesszus, mit tudna ez az orsó, sekély dobbal?

 16_20.jpg

Megindultak a csukeszek is, érdekes módon kis csalikra volt több kapás.

Már az első dobásnál feltűnik, hogy az orsó meglepően hangos. Ennek forrása egyrészt a röpsúlyos fék, amelynek minden esetben van némi hangja, hiszen súrlódás elvén fékez. Van, akit ez zavar, engem nem, mivel a zaj csökkenése segít érzékelni a csali lassulását dobásnál és megkönnyíti a hüvelykujjas fékezést. Én még úgy tanultam dobni, hogy aránylag laza beállítások mellett hüvelykujjal fékezek, a digitális fékberendezések és SV dobok korában sokan már azt sem tudják, mi az. A zaj másik forrás nagy valószínűséggel a polimer persely, a fenti okok miatt. A két zajforrás együtt már kissé szokatlan surrogást okoz, ami számomra nem bizonyult zavarónak, de tény, hogy szokni kell. A zaj egyébként nem kellemetlen, nem recsegő, nem kelti a gagyiság érzetét, inkább egy érzékelhető, bársonyos tónusú surrogást kell elképzelni. A Shimano DC-k vinnyogásához képest szinte észrevehetetlen :)

 18_13.jpg

Nem az a csúnya nagy, de hibátlan, egészséges példány. Mármint a hal!

Az orsót a nagyközönség részéről főként abban érte kritika, hogy egyeseknél előfordul, hogy kotyogós, csörgős példányok kerültek ki a gyártásból. Én ezt nem tapasztaltam, a magyar forgalmazónál már volt ebből eredő reklamáció, aki azonban arra tekintettel kicserélte az orsót, hogy azt a panaszos Amerikában vásárolta (!!!) Látszik tehát, hogy a cég bevállalta az útkereséssel járó botladozást is: ha van is minőségi kifogás, azt példásan kezelik. Ez egy feltörekvő cégtől elvárható is, de ismerve a piaci szereplők egy részének gyalázatos hozzáállását: mindenképpen szimpatikus.

 17_16.jpg

Kajakból szelfizni nehéz, pláne egy jobb hallal :)

Az orsót gyakorlatilag a túra összes napján használtam, így viszonylag sok hal fogásában vett részt. Végig kifogástalanul működött, a fárasztások során a fék tapadásmentesen, megbízhatóan kiszolgált. Azért a 3 rétegű, karbonszövet-alátétekkel ellátott féktől ez el is várható. A magyar horgászok aránylag keveset horgásznak félsós vagy sós vízben, de a polimer-persely előnye itt nyilvánvaló: a tengervíz nem támadja meg a csapágyakat. Az orsó egyébként is el van látva sósvíz-védelemmel, így ehhez a pecához hibátlan választás.  Az is érdekes kérdés, hogy hosszú távon milyen karbantartást igényel egy ilyen orsó, a gyártó szerint a perselyeket egyáltalán nem kell babrálni. Ez kétség kívül előnyösen hangzik, de ezt is a múló idővel látjuk meg igazán...

 21_5.jpg

Tamás cimborám is kipattintott egy szépségdíjas példányt.

A cég az árazását a Shimano Curado és Daiwa Tatula vonalra lőtte be, az USA-ban 200 dollárért kapható. Ár-érték arányban ez nagyjából helytálló is, minőségérzetben is felveszi velük a versenyt. A dizájn ugyebár szubjektív, az említett versenytársak kétségkívül visszafogottabbak, ám részletgazdagabbak, a C narancssárga izzása viszont verhetetlenül vagány. Sajnos amerikai termékként az európai piacon bizony drágább, ám teljesítményével még mindig arányos az ára. Azt gondolom, hogy az említettek közül, de talán a teljes multiorsó piac vonatkozásában a legvagányabb, legegyedibb orsóról beszélhetünk. Igaz egyéniség! 

 63_1.jpg

Viszlát csodaszép horgásznap!

Összességében nekem nagyon bejött ez a kis vörös-narancs démon. Illetve dehogy démon, egy kezes bárány. Lehet fanyalogni, de az biztos, hogy a 13 Fishing ezzel a modellel berobbant a komolyan vehető és komolyan veendő orsógyártó cégek közé, ráadásul olyan területen alkotott különlegeset, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a bevett technológiai sztenderdeket. A bátor innováció szimpatikus és végső soron mi, horgászok vagyunk a haszonélvezői. Nem túlzás azt mondani, hogy a CZB technológia forradalmasíthatja az orsógyártást, és simán el tudom képzelni, hogy ha bizonyítja az életképességét, akkor más cégeknél is megjelenik ez a megoldás. Minden esetre a bemutatkozás több, mint ígéretes. Minden mást az idő dönt el, de sebaj, mi itt leszünk, és figyelünk…;)

65_1.jpg

Tequila Sunset ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr6814258695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.