Multis buzerapeca – Tsurinoya Dexterity C632UL
2018. október 14. írta: Halfdane

Multis buzerapeca – Tsurinoya Dexterity C632UL

Az ultralight casting mindig is forró téma volt a módszer szerelmesei között, ádáz hitviták zajlanak az egyes technikai paraméterek jelentőségéről. Az orsó ugyebár kulcskérdés, könnyített dob és minőségi csapágyazás nélkül nincs kiscsalizás. A botról általában már kevesebb szó esik, pedig kritikus jelentősége van. Ezért is vetettem bele magamat a nyáron a vérbeli UL casting motyók tesztelésébe. Multis UL sorozatunk 2. része következik.

 01.jpeg

Na, ez minden volt, csak nem UL. De kijött...;)

Jó terep erre a sokak által lesajnált Aliexpress, amely viszonylag kis pénzért adja meg a kísérletezés lehetőségét. Kifejezetten lassú, lágy pálcát kerestem, így esett a választásom a Tsurinoya cég Dexterity UL modelljére, amit az Ali kifejezetten slow, vagyis, lassú, teli akciós botként hirdet. A csomag érkezése után azonban nem is érhetett volna nagyobb meglepetés, a nagyon korrekt kemény műanyagcsőben rejtőző sárga botzsák kibontása után egy zavarbaejtően gyors, spiccakciós botot vehettem kezembe.

20_12.jpg

 

Cseppet megtévesztő a leírás!

21_6.jpg

Mondom, fogalmuk sincs, mit árulnak!

Régóta mondom, hogy a kínaiak már kitűnő termékeket tudnak gyártani, de hogy mit gyártanak, arról halvány lila fogalmuk sincs. Így aztán gyalázatos hülyeségek kerülnek a marketing leírásokba, íme egy szerény gyűjtés a legjobbakból :)

 17.png

A jobb kezed az, amelyiken a hüvelykujjad balra néz, a bal kezed az, amelyiken meg jobbra néz.

18.png

Ha a fenti kép nem lenne egyértelmű...:)

19.png

Ehhez sem kell sok kommentár. 

16.png

Sikerült eltalálni a szarva közt a tőgyét :D :D

Hamar túllendültem akkor a mellényúlás miatti elszontyolodáson, ugyanis a bot a maga nemében egészen egyedi tulajdonságokkal bír. A kiválasztásban nagy szerepe volt, hogy Fuji SKTS orsótartóval szerelték. Könnyű, kis dobósúlyú botoknál nem szeretem, ha nagyon robusztus az orsótartó, a bottervezők pedig előszeretettel használják az ACS-t. Robusztusabb botokhoz, ahol a stabil botfogás fontos, jó ez a modell, a könnyű botokhoz azonban számomra kényelmetlen, túlságosan megtölti a kezem. Az SKTS finom kis ravasza, légiessége sokkal jobban illik ehhez a műfajhoz. Szót érdemel a meghatározhatatlanul mély zöldes-kékes szín, ami kifejezetten egyedi megjelenést ad a botnak. Különböző fényviszonyok között más és más színben csillan meg, hol kéken, hol zölden, a méltán híres Zsolnay porcelánmanufaktúra világíres eozin mázát juttatja eszembe. Mivel elfelejtettem a botról képeket csinálni, kölcsönveszem a gyári képeket az Aliról, remélem, kínai barátaink nem háborodnak fel eme szemtelen másolás láttán, muhaha!

 24_4.jpg

Fuji SKTS (A spinningen SKSS) orsótartó, ami a könnyű kis pálcához a legjobb választás. Az EVA nyél nem különösebben izgalmas, ám jó minőségű.

23_5.jpg

A gyári fotókról is átjön a szín, szerintem kifejezetten szép

A zöld dizájn amúgy az egész boton végigvonul, visszafogottam, ízlésesen köszön vissza a gyűrűkötésekben, a díszítőcsíkokon és az orsótartó előtti karbon(nak látszó) elemen is. Utóbbi szerencsére nem tolakodó és nem diszfunkcionális, még kényelmesen odaér elé a mutatóujj, hogy a blankra téve érzékelhessük a legfinomabb ingereket. A nyél osztott, ami azért fura, mert szinte hív a kétkezes dobásokra, holott erre semmi szükség, pár grammos csalikat felesleges egy ultralight bottal két kézzel dobni. Maga a kivitelezés semmilyen izgalmat nem hordoz: korrekt EVA, ami fekete színével és egyszerűségével nem vonja el a figyelmet a zöld dizájntól.

 25_5.jpg

Szerencsére a tipográfiát sem tolták túl. 

A bot különlegessége a tömör karbon tűspicc, amit casting botoknál nagyon ritkán látni. Ez meg is határozza a karaktert: a bot nagyon spiccakciós, ezt nevezik ugyebár gyorsnak, vagy angolul fastnak. Jelen esetben extragyors, azaz „extra fast”, vagy „ex fast” akcióról beszélünk. Természetesen az utlralight műfaj keretei között, vagyis ne egy betonkemény botot képzeljünk el lityilötyi véggel, az egész blank meglehetősen könnyű. A tűspicc szépen integrálódik a bottest hajlásgörbéjébe, nem törik meg. Az alsó dobósúly érték 0,6 gramm, ami teljesen adekvát, 1 grammos cseburaska fejet el tudtam vele juttatni kb. 10 méter távolságba, aminek gyakorlati jelentősége kevés, ugyanis ki dobál ekkora súlyt castinggal? Én, a marha, de max. a teszt kedvéért és szupertuningolt orsóval. Ennek az UL-nek nyilván semmi értelme, viszont a 2-3 grammos csalikat már nagyon szépen lövi a bot.

 26_5.jpg

A tűspicc reklámfotója. Én azért ettől óvakodtam. 

A 8 gramm felső határérték azonban eltúlzott. Nem mondom, hogy nem képes rá, de érezhetően nyaklik a spicc, ezáltal rontva a dobás élményét és sajnos a pontosságát is. A spicc alatti blankrész meglehetősen felkeményedik, így a csuklóból kivitelezett dobásokat érdemes kicsit „meghúzni”, erőt vinni bele. Ha csak csukóból dobunk, könnyűség ide vagy oda, egy idő után kényelmetlen, a csuklódobáláshoz kissé túl kemény a test. Kell bele egy kis vállmozdulatot vinni, hogy kellően messze repüljön a csali. Emiatt ezt a botot nem igazán ajánlanám kis wobblerekhez, nem is vittem magammal a nyári domis pecákra.

 13_21.jpg

Erre való!

Annál inkább ad egy nagyon komoly élményt gumizásnál. Ezt a botot apró plasztikokhoz találták ki, még ha gyártók nem is tudnak róla. :) A rotringhegy vékonyságú tűspicc elképesztően érzékenyen adja vissza a legapróbb ütéseket is. Próbáltam a nyáron összehozni egy igazi klasszikus balatoni kősüllőzést, de valahogy nem jött össze a dolog, ezért a nyárutón egy baráti akadóbogarászáshoz vittem magammal a Ráckevei Dunára. Az itteni akadókon ezidőtájt dominánsan kősüllők foghatók, esetleg 1-1 kisebb süllővel vagy más „járulékhalakkal” fűszerezve. Az akadók, bár horogmarasztalók, de nem olyan zegzugosak, hogy ne lehetne belőle a halat biztonsággal kivezetni. A 2-3 grammos fejekhez 4-5 centis gumikat párosítottam, a csali súlya így 4-5 gramm környékén mozgott. 

14_21.jpg

 Állóvizi kisgumis pecához jó választás, igen szórakoztató az érzékeny tűspicces bottal ezeknek a halaknak a megfogása. 

A botra régi harcostársam, az Avail sekély dobbal és Hedgehog Air BFS kerámia csapágyakkal feltuningolt Shimano Aldebaran ’12 került. A dob a rácsévélt 0,06-os Dragon Fishmaker zsinórral mindössze 11 gramm, az orsó összesen 144 gramm. Az egész cucc így valahol 210-220 gramm körül van, szinte eltűnik egy darabosabb férfikézben. A használata igényel némi castingos múltat, kezdők ne egy ilyen szettel kezdjenek! Mint említettem, a csuklós dobásokat nem lehet olyan laza mozdulattal kivitelezni, mint egy parabolás bottal, viszont egy kis extra erőt beleadva bőven elmennek a 4-5 grammos csalik akár 40 méterre is. Hangsúlyozom, gumikkal és vékony, 0,06-os zsinórral, mindkettőnek kicsi a légellenállása, ami ennél a műfajnál igencsak fontos. Egy 10-es zsinórral már jelentősen csökken a dobástáv, de aki erre a cuccra 10-ez zsinórt rakna, az el van tévedve. Fej felett dobva is kell egy extra erő, illetve a lötyögő spicc miatt a pontosságot is lehet így javítani. Bár a könnyű casting botoknál a fej feletti dobás igényel némi tanulást, mert a szokásos agresszív dinamika általában hangos csattanással és Föld körüli pályára álló csalival jár….

 11.jpeg

Jó hal a horgon! 

Az általam horgászott akadók többnyire a talajon fekvő vastagabb ágakból, csónakroncsokból álltak, amik bizony „eszik” a gumit. De rizikózni muszáj, ugyanis a halak bent csücsültek az ágak-bogak között, csak úgy lehetett kapásra bírni őket, ha konkrétan a szájukba tettem a csalit. A cél érdekében offset horgot tettem a 3, majd 2 grammos cseburaskára és bebújtattam a horgot a gumihal hátába. Ez ugyebár fontos, mert a kapásnál még ennek is elő kell bújnia és a horoghegynek be kell hatolnia a hal szájába. UL bottal ezt kivitelezni bizony nem könnyű, bár kövesezésnél nem is ördöngösség. Ilyen esetben jól jön a bot gyorsasága: hamar lehet átadni a behatoláshoz szükséges erőt a horoghegynek.

 10_23.jpg

Váratlanul beeső, szívesen látott vendég.

Az akadópeca nem az ideggyengék sportja. Az akadályokon kopogó jigfej sok vakkapást és üres bevágást eredményez, kivéve, ha megfelelő felszereléssel különbséget tudunk tenni a kapás és a fatuskó (kő) között. Persze van, amikor egyértelmű, de sokszor nem az. Az érzékenység azért is hasznos, mert az ágak, kövek közé szoruló jigfejet nem rángatjuk be eszetlenül a szűk résekbe, vagy fába, hanem okos mozdulattal kipattintható onnan. Többek között ezért gondolom, hogy egy minőségi bottal igenis több halat lehet fogni: nehezebb szituációkat is eredményesebben lehet meghorgászni és a finnyásan kapó halakat is el lehet csípni. A halak gyalázatosan finnyásan ettek, finom kapásaik érzékeléséhez a bot tűspicce ehhez kiváló partnernek bizonyult. A kapást minden esetben megbízhatóan, bólintással jelezte a spicc, az akadóknál nem volt ilyen. Jól tudjuk, hogy a kapásban mindig van valami élet, ezt pedig a finom bot kellően precízen közvetítette. Nem a legérzékenyebb blank amit valaha használtam, de már kellően érzékeny és a tűspicc ezen csak javít. Igazi „buzerapecás” bot ez, már ha ez a casting műfajában értelmezhető.

 15_19.jpg

A szeme sem áll jól...:D

Csalimat kitartóan pattogtattam az akadók labirintusában, de mindössze két köveske mutatott érdeklődést utána. Egyszer csak egy kissé határozottabb ütés szalad végig a boton a csuklómig, én pedig – igazodva a szuperkönnyű felszerelés követelményeihez – nagy mozdulattal nyestem oda. A bot karikában maradt, majd a jelentkező odalent megindult. Jobb süllőben reménykedtem, de a lomha pumpálások hamar egyértelművé tették, hogy bizony harcsával akasztottam össze a bajszom. Az hamar kiderült, hogy nem kapitális, de egy ilyen botot próbára tevő méretből való. Percekig fenékközelben járkált, irányítani nemigen tudtam, a 0,06-os fonottal pedig erőltetni nem mertem. A türelmes, higgadt fárasztás meghozta gyümölcsét és bizony szerencsém is volt, hogy sem a motorcsigát, sem a horgonykötelet nem találta meg a hal. A zsinór rátekeredett, vastag nyálkaréteget dörzsölve le róla, így kézzel nem is tudtam a szájába nyúlni, szákkal emeltem csónakba a komát. Az offset horog szépen akadt a gerebenfogak mögött a szájpadlásba, bizonyítva, hogy egy ilyen bot is tud – megfelelő bevágástechnika esetén – kellő átütő erőt adni. Bár azért ne tagadjuk: ebben volt némi szerencse is.

 12_20.jpg

A bot határait feszegette a hal, de így legalább alapos a teszt :)

Nem is én lennék, ha nem próbáltam volna ki a botot olyan műfajban, ami nem igazán neki való :) Idén nagyon kevés időt szántam régi kedvenceimre a feketesügerekre, ám az egyik legszebb fogásom ehhez a bothoz fűződik. Jani cimborámmal egy punnyatag nyári délutánon eredtünk a nagyszájúak nyomába. Kisebb rákokkal, férgekkel készültem, így – kicsit rizikózva – az UL pácához nyúltam, ami csónakból talán elég lesz egy átlag feka kifárasztásához. Nos az indulást követő percekben felszínen rabló fekuszra lettem figyelmes, így gyorsan a kapocsba akasztottam egy Megabass Dog X jr-t, ami 5,8 grammos tömegével még belefér a gyári dobósúlyba. A walk the dog csalit nehéz ezzel a bottal szépen vezetni, jobbra-balra sétáltatás helyett csak ideges ráncigálásra futotta. A tűspicc bizony tréfás jószág.

 08_23.jpg

Délegyháza diszkrét bája: az állandó flexezés mellett a nádégetés a népi sport.

Ez annyira nem zavarta fekakomát, mert alig 3-at ha pöccintettem a csalin, szép burvánnyal vette le a vízfelszínről. A bot azonnal perecben én meg azt se tudtam merre álljak arccal, mert a hal a csónak alatt próbálta magát megszabadítani a szúrós falattól. Látszott, hogy termetes példány és kirobbanó formában is küzdött. A kiugrásokat sikerrel hárítottam, cserébe többször orsóig húzta a botot a vízbe, illetve csak így tudtam lekövetni a tombolását. Végül több percnyi huzavona után állon ragadtam a jókora fekuszt. Nem mértem, de biztosan a legnagyobb amit ezen a vízen fogtam.

 02.jpeg

Ez is igen szép csata volt, kész szerencse, hogy meglett!

A fárasztásnál a bot jelesre vizsgázott, a wobblerezés megoldható vele, de nem ehhez optimális. Arra ott vannak a jó kis teliakciós regular, vagy akár regresszív botok. Ez erősen progresszív, akarom mondani gyors. Kövesezéshez, sügerezéshez, vagy más mikojiges buzerapecához kiválóan alkalmas a pálca és ahogy a melléklet ábra mutatja, nem jön zavarba darabosabb halaktól sem. 65 dollárért házhoz hozza a postás, ez az ár a kínai botokban már felső-középkategóriának számít, viszont ezért a pénzért minőségi terméket vehetünk kézbe. Már ha a leírások, tévinformáció-tengerén átjutva ki bírjuk választani ami nekünk kell. Én elvégeztem helyettetek ezt a munkát ;)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr4414260115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.