A nagyágyú - 13 Fishing Defy és A3
2018. december 09. írta: Halfdane

A nagyágyú - 13 Fishing Defy és A3

 

Szerencsés fickó vagyok, mert a boddeni csukás túrámat a 13 Fishing bőven ellátta tesztelendő felszerelésekkel. Mivel nagycsalis pecára készültem, Koprivanácz Csaba a kezembe nyomott egy igazán bitang felszerelést, sűrű kacsintgatások közepette, hogy ezzel biztosan kifogom a Moby Dicket. A 13 Fishing ugyebár egy amerikai gyártó, elsősorban az amcsi piacra optimalizálja a felszereléseit. Észak-Amerika vizeinek talán legfélelmetesebb ragadozója a muskellunge vagy muskie (Esox muskellunge), ami mi csukánknak („amerikaiul”: northern pike) közeli rokona, csak annál még egy jó másfélszer nagyobbra nő. Nem ritkák a 20 kiló feletti példányok, a világrekord pedig 31,6 kiló.

 44_1.jpg

Csukakoma szelfizik, bár nem önszántából.

A 13 Fishing kínálatában megtalálhatók tehát azok a botok, amelyek egy ilyen szörnyeteg megfogására is alkalmasak, valamint lehetővé teszik a szörnyetegfogó hatalmas csalik célba juttatását. Adta magát tehát az ötlet, hogy Európa egyik legjobb csukás vizén megpróbáljak horogra keríteni egy igazán darabos példányt. Ehhez jó fegyvernek látszott a Defy Black széria, abból is a DEFBC8H típusjelű, 4-8 uncia, azaz 120-240 gramm dobósúlyú modellje.

 40_1.jpg

Összeillő kombó, brutalitásra hangolva

Érdekes, hogy a gyártó swimbaites botnak mondja, ugyanakkor a bot akciója meglepően gyors, csillapítása meglehetősen feszes. Az én fejemben a swimbaites botokhoz nagyobb rugalmasság társul, hiszen a hatalmas csalik dobásánál nem lehet robbanékony mozdulatokkal dobni, egy lágyabb karakterű bot jobban feltölthető energiával. Ezért sokkal inkább nevezném ezt a modellt igazi, ízig vérig nagygumis botnak. Pontosan az a karakter, amit a magyar pecások szeretnek a gumis botokban, csak a brutálisan erős verzióban. Azokon a dunai helyeken, ahol akár 70-80 grammos fejek is kellenek a csali letételéhez, pont egy ilyen bot kell, mivel bőven van benne annyi erő, hogy még a pingponglabdányi ólomfejjel szerelt gumit is be lehessen ütni egy süllő szájába.

 41_1.jpg

A Westin Ricky the Roach horgokkal együtt kb. 50 gramm lehet. Meg sem kottyan a botnak.

A bot 244 centi, ami kifejezetten szükséges a nagy csalik dobálásához, ugyanakkor egészen meglepő módon egyrészes. Nem nyéltoldós, hanem teljesen egybe van építve! Nos, ez a méret már egy kisebb autóba nem igazán fér be, illetve a leghosszabb botszállító csövek is rövidebbek ennél. Érdemes lett volna legalább nyéltoldósra csinálni, főleg, hogy nincs hozzá semmilyen szövettok, így a bot ki van téve a sérülés veszélyének. Oké, értem én, hogy a cég legolcsóbb kategóriája, de nehogymár egy 1 dolláros előállítási költségű, primkó kis szövettoktól menjen csődbe a cég….

 38_1.jpg

Bírom ezt a minimalista designt.

Maga a bot a cég minden termékére jellemző filozófia szerint rendkívül puritán, semmi csicsa, extravagancia. A bottest részben fényes fekete lakkozást kapott, de nagyobb részt matt, lakkozatlan felület. A típuslogó a cégre oly jellemző high tech tipográfiával lett feltüntetve. A nyél felépítése kifejezetten szép, az arányok harmonikusak, jó ránézni erre a pálcára. Tudjátok, van az az érzés, amikor a dizájnerek jól eltalálnak valamit. Ez a bot pont ilyen, nem kell rá se több, se kevesebb. Nekem talán a legjobban tetsző botmodell a cég kínálatában. Az építés minősége rendben van, az anyagok szépek, a parafa is elég jó ebben a minőségi szegmensben, elég kevés a töltőanyag és tetszetős a felület.

 37_1.jpg

Az Evolve Airfoil orsótartó kényelmes és kellően stabil fogást biztosít. Jó nagy a ravasz, hogy biztosan álljon a kezünkben a bot. 

Mint említettem, a blank meglehetősen feszes, brutálisan erős, ugyanakkor könnyű. Pár éve még igen bizalmatlanul álltam az ilyen botokhoz, mert nem bíztam a papírvékony blankok erejében, de mára már tudomásul vettem, hogy a botgyártási technológia eljutott arra a szintre, hogy ezek a bottestek is bírják a gyűrődést. Mondjuk valószínű, hogy az ütődést, oldalirányú terhelést nem igazán szeretik, így nagyon vigyázni kell rájuk a szállításnál, de a rendeltetésszerű használat során ezek a vékonyfalú blankok is megállják a helyüket. A könnyűség egy ilyen botnál felértékelődik, a hatalmas gumik nagy zászlón való lengetése igen kellemetlen lenne egy nehéz petrencésrúddal. A Defy ezen a vizsgán szépen teljesített, a brutális dobósúly ellenére kellemes volt vele a horgászat.

 39_1.jpg

Acélkeretes, cirkónia betétes ALPS gyűrűk, matt, festetlen blank.

Az orsó szintén a puritán vonalat erősíti, matt fekete felülete nagyon jól mutat. Mérete 300-as, azaz a balossága miatt ezt 301-gyel szokás jelölni. Magyarul hatalmas zsinórkapacitása van, rá is ment vagy 150 méter a 28-as Tufline zsinórból. Ez a zsinórmárka is amerikai most puhatolóznak az európai terjeszkedés irányában. Örömmel próbáltam ki és szereztem vele eddig jó tapasztalatokat, bár inkább hosszabb távon mondanék majd róla véleményt…

 47_1.jpg

Kellemesen visszafogott, mégis nagyon "harapós" dizájn.

Az orsó „mindössze” 7 csapágyas. Ezerszer volt már róla szó, hogy a csapágyszám és a minőség közt semmilyen összefüggés nincs. Érdekes, hogy a nagy méretű, nagyhalas orsók általában sokkal kevesebb csapággyal rendelkeznek, a Shimano vagy az Abu hasonló méretű orsói sem jobban csapágyazottak. Hiába, a kapitális halakat űző profikat már nem lehet átejteni holmi szemfényvesztéssel…

 42_1.jpg

A Deps jelmondata jutott eszembe: Function is power, vagyis a funkció maga az erő.

Ez az orsó sem szorul rá semmilyen szemfényvesztésre. A puritán selyemfényű dizájn mögött komoly technika lapul. A csapágyak sósvízállóak (!), a hajtás réz/bronz, a fék 13 kilóig terhelhető, ami inkább csak elméleti érték, még a harcsázás követelményeihez is elég 3-4 kilós beállítás. Aki nem hiszi, emeljen meg 2 ásványvizes palackot botspiccel! Naugye! A röpsúlyos fékrendszer hibátlanul működik, a Concept Z-nél már megismert tárcsás-tekerős megoldással lehet állítani. Ennek elvét nem ismerem, mivel teljesen szét kellett volna hozzá bontanom a dobot, de a használati értéke hibátlan. 2-es beállításon eldobáltam vele mindent, egy szem gubancom nem volt.

20180924_204257.jpg

Egyszer beállítottam, soha többé hozzá sem nyúltam.


Ami az érdekessége ennek a modellnek, az a 8,1:1 arányú áttétel. Ilyen méretű orsóknál gyakoribb a nagyon lassú, akár az 5:1 áttétel, ami a nagyobb dob nagyobb behúzási kapacitása miatt elegendő is, illetve a nagyobb ellenállású csalikhoz jobb is a lassabb áttét. Ez a kurbli azonban fénysebességű betekerésre képes ezzel az áttéttel. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lehet ennek az értelme, hiszen a csalivezetés kifejezetten ennek az ellenkezőjét igényli. A megfejtést abban látom, hogy Amerikában népszerű feketesügeres technika a nehéz, 30-40 grammos bullet súlyokkal kivitelezett texas riges „flipping” technika, amelyet pl. erősen hinaras pályákon alkalmaznak. Ilyen helyen a csalit alsó, ún. flipping dobással juttatják el a kívánt helyre, az lesüllyed a hínár lyukaiba, kapás esetén pedig a durva felszereléssel szinte kitépik onnan a halat, mielőtt 40 kiló salátalevelet szüretelne le. Ehhez kell az erős orsó, a vastag zsinór, az erős bot és a gyors kitekeréshez a nagy áttét. Nem utolsó sorban a kapás nélküli dobás után gyorsan vissza lehet húzni a csalit és gyorsan újradobni. Én magam is élveztem ennek előnyét, amikor a tipikus kapászónából kiérve a csalit gyorsan bekurbliztam, majd újra dobtam. Szoknom kellett a behúzásnál is, mert hajlamos voltam kicsit elbambulva, a megszokott kézmozdulatokkal tekerni, ami így gyorsabban jött a kelleténél.

 4_9.jpg

Az orsót rádobtam egy Bone Combat Beast botra is, ezzel is méltó társak voltak.

Kiemelném az orsó hajtókarának hosszát, ami 11 cm, kellően erős tekerést tesz lehetővé. Mint minden nagy és gyors orsókhoz, itt is csomagoltak egy egykaros, ún. power handle-t is, amire rámarkolva ki lehet kurblizni a legvadabb tengeri halakat is. Szerencsére a parafaőrleményből készült knob kifejezetten jó fogású, nagy és érdes, nem csúszik rajta a halnyálkás ujj sem. Ráadásul feldobja a puritán dizájnt, a bot parafa nyéléve együtt irtó jól néz ki a végeredmény, mértékletes és ízléses. Szerintem fontos, hogy egy felszerelésre jó legyen ránézni, ez a kombó pedig kifejezetten szép és elegáns.

 2_8.jpg

Kajakból csukázni multival az igazi. 

Na, de essék szó a használatról. A boddeni túra 3. napját szántam arra, hogy kifejezetten a nagy halakat keressem, nagy csalikkal. Előző napon a Bone Drago bottal rommá fogtam magam, így okkal gondoltam, hogy jó peca elé nézek. Nos, az éjjel üvöltő széllel érkező front másnapra teljesen elvette a halak kapókedvét, köszönhetően annak, hogy egyszerűen kifújta a vizet a lagúnákból. A vízszint közel 20 centit apadt, melynek következtében az előző nap halat adó helyek horgászhatatlanok voltak. Kénytelen voltam improvizálni és a halakat a mélyebb vízben keresni. Társaim a hínármezők felett driftelgettek a szélben kajakjaikkal, de jobbára bicskanyélnyi apróságokat szedegettek, többnyire kanállal. Egy 8 oz-s botnak ugyebár ez elég gyatra kihívás, így a nyílt víz felé eső töréseket vallattam nagyobb gumikkal.

 1_11.jpg

Boddenlandschaft

Sokásig semmilyen akció nem volt, így végigpróbálgattam a csaliarzenálom minden tagját, a kisebb, ennek a botnak egyáltalán nem való wobblerektől az alkarnyi méretű gumikig. Konstatáltam is, hogy a bot korántsem olyan univerzális mindenes, mint a Drago, viszont ennek ugyebár ott kezdődik a dobósúlya, ahol annak véget ér. A kis csalik dobálása ennek megfelelően szenvedés, viszont a bot alsó dobósúly tartománya azért korántsem 120 gramm, hanem olyan 30-40 grammtól már elkezd éledezni. A sikert is végül egy nem túl nagy gumi, a Keitech 5,5 collos (kb. 16 centis) Swing Impact gumija hozta meg, amely felhorgozva sem sokkal több 30 grammnál, ezt már tűrhetően lehetett dobni, vezetni. A kapás egy törésen pendült, az átlagos méretű csuka pedig hamar szákba került.

 43_1.jpg

Ez volt az aznapi egyetlen jelentkező.

Sajnos az új kamerám látószöge és színhőmérséklete is rosszul lett beállítva, így elnézést kérek a nem túl acélos minőségért. A lényeg minden esetre látszik, például, hogy a bot lényegében alig görbül. Hiába, nem ekkora csukákra van kitalálva. Sajnos aznap ez volt az egyetlen halam, nagyobb tesó nem köszönt be. Minden esetre az egész napos peca során könnyen összeszoktam a felszereléssel, nem volt kényelmetlen érzésem a brutális dobósúly miatt.

A kombó mind vizuálisan, mind teljesítményében összeillő páros, a hazai pecásokat azonban elsősorban az orsó érdekelheti, annak is elsősorban a lassabb, 6,3:3-as verziója. Kiváló nagyhalas orsónak tűnik, méltán tarthat igényt a nagycsalis csuka-és süllőhorgászok figyelmére, de minden valószínűség szerint a harcsázás követelményeinek is megfelel. Én simán ki merném vinni a Póra… A bot potenciális felhasználási területe ennél szűkebb, szerencsére a Defy Black sorozatnak vannak más modelljei is, amelyek közül kifejezetten izgalmasan hangzik a crankes sorozat, de van pl. Defy White speciális széria is…

Nem utolsó sorban lényeges, hogy a Defy botok igen kedvező árfekvést képviselnek, kitűnő ár-érték arányúak! Az A3 orsó azért már egy magasabb árkategória, de nagyhalas kurbliban nem lehet silány dolgokkal szórakozni. Kívánom mindenkinek, hogy egy ilyen bot görbüljön a kezében nyélig és egy ilyen orsó fékje füstölögjön!

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr7414341255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gergő Renko 2019.02.13. 15:52:21

Szia. Az orsó extra gyors mivoltát, én abban látom inkább, hogy glidebaitekhez szánták! Nagy, több részes csalik melyek erősen oldalra törnek ki. Bele bele tekerve egy gyors orsóval lehet őket igazán életre kelteni!

Halfdane 2019.02.13. 16:08:14

@Gergő Renko: Igazad lehet, ez nem is jutott eszembe. Köszönöm az ötletet. Ezek a nagy orsók tipikusan ilyen lassúak, nem is láttam más modellt ennyire gyors áttéttel...