Wobblermágus János - Lucky John One Sensoric LJOS-712ULMF
2020. szeptember 13. írta: Halfdane

Wobblermágus János - Lucky John One Sensoric LJOS-712ULMF

A lett Lucky John márkával a blog olvasói megismerkedhettek, tavaly végigvettem a szemtelenül olcsó és trendi Vanrex széria több – főként jiges – modelljét (itt és itt). Ezek a botok figyelemre méltóan friss színfoltot jelentenek a 20 ezer forint körüli szegmensben, ezért roppant kíváncsi voltam, hogy mit tud a cég egy magasabb árfekvésben. Különösen, hogy kezembe akadt egy olyan botmodell, amitől széles mosolyra húzódott a szám, egy igazi vérbeli wobbleres pálca! A hossz és dobósúly mátrixában ez a pálca meglehetősen unikum a magyar piacon, nézzük is, hogy miért! 

09_62.jpg

Horgász-szívet dobogtató csendélet

A One Sensoric szériát a Lucky John nem „olcsójánoskodta” el! Elnézést a borzalmas szóviccért, de nem bírtam kihagyni. � Az általam tesztelt 0,4-5 grammos modell már messziről felhívja magára a figyelmet, a bottest végig gyönyörű, elegáns gyöngyházfehérben pompázik. Nem a felvágós, fuxos BMW-fehér, ha értitek mire gondolok, hanem egy sokkal, de sokkal elegánsabb, krémes-vaníliás árnyalat, leginkább olyan, mint gyerekkoromban a nagymamám által készített madártej. Elképesztően elegáns, az Illex legendás Akoya Pearl dizájnját juttatja eszembe, ami egyébként maga is egy bizonyos gyöngyház-árnyalatra utal. Ahogy a mondás tartja: a külső megfog, a belső megtart. A külcsín alapján ez a bot nagyonis „randiképes”, már csak azt kell megnézni, mit tud akcióban. 

2_9.jpg

Már előre elnézést kérek, de a horgászszív érzékeny a természet szépségére.

3_10.jpg

Ezt a látványt a Duna felé autózván kaptam lencsevégre a kora-nyári búzamező szélében

1_12.jpg

Úgy érzem, hogy meg kell osztanom veletek ezt a csodát

4_10.jpg

A természet ecsetje felülmúlhatatlan

Azért az álmodozásból a realitásokba visszaránt a nyél, ami ugyan teljesen korrekt, ám a különleges blankhoz képest elég hétköznapi, tucatmegoldás. A funkció persze oké, a nyélhossz rendben van, kényelmes is, de esztétikailag nekem csalódás. Ez a blank megérdemelte volna, hogy ebben is különleges legyen, de nyilván az üzleti realitás és az ár kérdése ezt tette lehetővé. Ne legyen illúzió, manapság minden bot rendelésre, katalógusból összerakott elemekből épül, csak a megrendelőn múlik, hogy az eladhatóságot, vagy más szempontot részesít előnyben. 

05_61.jpg

Na de vissza bothoz! Ez sem csúnya!

De milyen is ez a remek funkció? Ez a bot a kis csalikkal történő nagy dobásokra lett tervezve. Akcióját a gyártó érthetetlen módon „Fast” nak írja, a típusjelzés (LJOS-712ULMF) inkább „Medium fast”-ra utal. Szerintem ez utóbbi helytálló, de még ez sem teljesen fedi a valóságot, közelebb áll egy Regular vagy Medium akcióhoz. Nem teljesen parabolás, az alsó szegmens meglepően erős, ám nem túl kemény, jó rugalmas. Az a típus, amely már jól tűri azt is, ha a botot jó alaposan megsuhintjuk, nem kezd el kontrollálhatatlanul tekeregni, ezáltal nem fogja vissza a dobástávot, hanem gyorsan, de puhán csillapít. Kis csalikhoz ezek a tulajdonságok optimálisak, nagyon élvezetes, kellemes vele a horgászat. A tavalyi jászos slágerbotom, a Rapture Iride TRX Master IRS702L (itt) például még ennél is jóval lágyabb, különösen az alsó bottest, ezért ez a bot már külön dobástechnikát igényelt. A One Sensoric azért közelebb áll a megszokott botokhoz, akciója ezáltal univerzálisabb, de mégis vérbeli wobbleres. 

03_61.jpg

Ilyen wobblerekhez lett kitalálva.

Hasonlóan érthetetlen számomra, hogy ultralight szegmensbe sorolja a gyártó, ez a bot sokkal inkább egy light bot, ami ugyan elkezelgeti a kis csalikat, ám a megadott 0,4 gramm alsó dobósúly határ wobblerezésnél értelmezhetetlen. Vagy tud valaki ekkora wobblert? A 2 gramm körüli apróságokat azonban már – hála a kissé lötyi karakternek – remekül dobja. 5-6 gramm körül van igazán elemében, a felső súlyhatárként megadott 4 grammnál sokkal többet is elbír, egészen a 7-8 grammos csalikig gond nélkül el lehet menni. Itt ugyan azért már a spicc bebólint, de a bot „dereka” még bőven elbírja ezt a súlytartományt.

07_63.jpg

Gyorsabbnak látszik, mint amilyen gyors valójában. 

Töprengésemben fény gyúlt: ez a bot nagyonis alkalmas a kicsi, 1-2 grammos, domis, pisztrángos támolygó kanalak dobálásához. Ezek általában kriminálisan dobhatók, a levegőben ide-oda riszálnak, gyorsan lassulnak, ezért egy finom mozdulattal is jól tölthető bottal lehet őket elfogadhatóan eldobni. Nos, sajnos a dunai teszt alkalmával ezt ugyan halfogással nem tudtam bizonyítani, de a nálam lévő 2-3 grammos aluminimum (tehát nagy felülethez kis súlyt párosító) kanalakat meglepően stresszmentesen lehetett szórni. Parti domisok, figyelem! 

08_64.jpg

A könnyű blankhoz jól passzol az egylábas gyűrű.

Azért arra érdemes figyelni, hogy ugyan egy 8 grammos crank kényelmesen dobható vele, de folyóvízen ennek a bevontatása azért meghaladja a bot képességeit. Látható, milyen csalóka egy dobósúly adat, ez a bot sokkal többet tud a ráírtnál, de azért nem egy Terminátor. Kis ellenállású csalikkal egészen széles a használható tartomány, nagyobb ellenállású csalikkal szűkebb. Hangsúlyozom, wobblerről beszélek, ez a bot a magyar horgászok számára egyértelműen wobbleres, gumizni vannak mások, amik arra optimálisak. 

04_62.jpg

Egy kis karbon, egy kis csics, de semmi hivalkodó.

Nem túl gyakori ebben a szegmensben a 216 centis hossz, ez szintén egy olyan tulajdonság, ami igen figyelemre méltóvá teszi ezt a pálcát. Partról MÁR elég hosszú, csónakból MÉG elég kezes, bár utóbbinál kicsit már kicsit hosszú volt, de minimális a kompromisszum. Ez a hossz ilyen kis dobósúlyban csak akkor működik jól, ha a blank alsó része már erősebb, így hiába UL/L ez a bot, van benne erő tisztességesen. 

06_62.jpg

Az arany díszek visszafogottak és ízlésesek.

02_57.jpg

A tipográfia egyszerű, de tetszetős.

Azt hiszem, ez az a bot, amit az Isten is balinozásra jászozásra teremtett, ezért aztán egy dunai csorgós pecát terveztem vele. Ennek megfelelően választottam ki arzenálomból azokat a többnyire kisebb minnow csalikat, amiket a bot még jól kezelt. A partszéli csorgás az a peca, amikor bármi bármikor bejöhet, de amikor csónaktársam a harmadik balint terelte csónakba úgy, hogy nekem még koppintásom sem volt, akkor kissé elkámpicsorodtam. Hanem egyszer csak nekem is megérkezett a hőn áhított áramütés a mélyen járó minnowra, a vízfelszínt pedig egy kis süllő körvonalai törték meg. Aztán jött a következő, meg a harmadik, és így tovább. Csónaktársam szinte csak balinokat fogott, én meg csak süllőket bírtam. A fene egye meg, nem jött össze a tervem :D 

01_59.jpg

A Duna is tartogat szépségeket, például ezt a dús "őserdei" vegetációt.

Figyelemre méltó, hogy ha nem feszegettem a bot felső határait a csalimérettel, akkor sem a bevontatás, sem a fárasztás során nem éreztem, hogy kényelmetlenül kevés lenne a bot a Dunán ehhez a pecához. Pedig egy 0,4-5 grammos bottal nem kifejezetten indulnék el süllőzni, ezekhez a kis 2-3 nyaras, tömegben fogható tucatsüllőkhöz, illetve balinozáshoz, jászozáshoz bőven elegendő. Nagyhalas pályára nem ajánlom, ellenben igen kellemes könnyű, élvezetes pálca, amely egy laza nyári csorgásban remek társunk lehet, de egy parti jászozáshoz is simán elég, ha nem észvesztő a sodrás. Mióta teszteltem, a bot feltűnt egy rutinos dunai sporttárs kezében a Facebook fotókon, aki ideális dunai UL botnak mondta. Én azért óvatos vagyok ezzel, mert a Dunán bármikor bármi megtörténhet, de ha nem nagyhal-veszélyes a pálya, akkor tényleg jól megállja a helyét egy átlagos dunai aprówobbis támadásnál.  

10_64.jpg

Ez a méret állt ki a fényváltáskor a partszélbe, szépen ették a wobblert.

Már a domisok figyelmét felhívtam a kanalazós okoskodásnál, de ezt most még jobban nyomatékosítani szeretném. Dzsungelpecánál persze nem a legcélszerűbb a hossza, ellenben ahol van hely suhogtatni, ott az óvatos domik elé nagy távolságokra is odakatapultálhatjuk a csalit. Partszéli nádason átnyúlni, vagy zárt nádfalak közé beúsztatni a csalit szintén nagyon praktikus ez a hossz. Egyik kedves barátom nemrégiben kereste az optimális domis botot nyílt terepre, akkor még csak hümmögtem a kérdésére, de most már tudom, mit ajánlanék. Hát ezt! 

11_64.jpg

Ritka béke és tükörvíz a Dunán.

Persze a magyar horgászok egy része még mindig idegenkedik a lágyabb, ún. taknyosabb botoktól, de kitartóan próbálok minél több embert meggyőzni, hogy mennyi élvezet van az ilyen pálcákban! Ez a bot az, ami egy gyors, feszes botokhoz szokott kéznek sem kellemetlen, ellenben már elég lágy ahhoz, hogy szinte azonnal megszokhatóvá és megszerethetővé váljon és új színfoltot vigyen a pecába. És nem utolsó sorban szép is… Jól összerakott, jól eltalált kiswobbleres bot, a vártnál sokkal sokoldalúbb képességekkel. Nemsokára megnézzük a család még univerzálisabb, már gumizásra is alkalmas modelljét, de megrögzött wobbleresek ezzel a pecával biztosan nem lőnek mellé….

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr416185280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.