Az utóbbi időben kicsit, sőt nem is kicsit a mániámmá vált a könnyű, UL/L kategóriájú, kiscsalis, elsősorban kis wobbleres botok tesztelése. Ez az a műfaj, amiben szerintem a casting kifejezetten előnyös, számos olyan dobástechnika kivitelezhető vele, ami spinninggel nem, vagy csak nagy gyakorlattal. Persze kinek a pap, kinek a paplan. Én magam multizom ebben a szegmensben, de a spinningeseket sem hanyagolhatom el. 

A vágány mellett kérem, vigyázzanak! A csillagkapuból domolykó érkezik!

A magyar horgászközvélemény egyöntetű téveszméje, hogy a „takony” botok egyben rosszak is. Ezért aztán kevés gyártó mert kifejezetten lassú karakterű botszériákat forgalmazni, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány márka tart a szortimentjében ilyeneket. Ezek közül is eminens a Rapture, ahol nemhogy egy, de minimum öt különböző széria létezik puhaszájú halak, elsősorban pisztráng horgászatára. A hazai vizek nem éppen bővelkednek pisztrángokban, ám ami jó pisztángra, az jó domira, jászra is. Vagy akár olyan perverziók kielégítésére is, mint a pergetett keszegek horgászata.

Csodaszép tavaszi hajnalokon volt társam a Plume pálca

A Rapture hazai főnökével, a pisztrángpergetés honi pápájával Pankotay Gellérttel volt alkalmam egy jót beszélgetni a tavalyi Pontyshown, akinek igencsak felcsillant a szeme, hogy osztozunk a lágy botok iránti szenvedélyben. Gellért szabad kezet adott, hogy a cég szortimentjéből bármit kipróbáljak, amivel én éltem is, és első körben egy vérbeli pisztrángos modellt választottam, a Plume szériából. Maga Gellért is ezzel a bottal horgászik a pisztrángos versenyeken, sőt neves hazai versenyhorgászok, pl. Fürtös Attila kezében is ugyanezt láttam. Nyilván nem véletlenül. 

Az egyik kedvenc pecám a kora tavaszi hajnalok jászvadászata

Az én lelki szemeim előtt nem feltétlenül a pisztrángok, hanem a dunai jászok és a kisebb folyóink domolykói lebegtek, ezért ennek a szériának a legerősebb darabját, a 0,5-7 grammos változatot választottam. Ennél csak finomabb modellek vannak, kezdve a 0,2-3 grammos, igazi kispatakos, kishalas modelltől kezdve az általam használt 198 centis „nagyhalas” modellig. A nagy halat itt pisztráng viszonylatban kell érteni, hiszen az „Area Trout” elnevezésből egyértelmű, hogy ezt a botot erre szánták. 

A gomolygó ködöt át-átszúrják a kelő nap sugárlándzsái

Én azonban szeretek határokat feszegetni, ezért vetettem be a tavaszi Dunán. Ide azért kicsit alulkalibráltnak tűnhet a bot, és ez igaz is! Egy mélyre törő pici crank már olyan görbületet visz a blankba, ami az akasztás hatékonyságát is megkérdőjelezi, de bíztam benne, hogy az elmélet majd rácáfol a gyakorlatra, főleg, hogy a szokásos jászos pályámon sokat horgászom sodortatott jigekkel. Ehhez a módszerhez viszont kell a finomság, a finesz, nem lehet nagyon eldurvítani a felszerelést. 

A hajnalok színeit híven idézi vissza a bot. Mondhatni, megy hozzá...

A finesz meg is van. Hiába „taknyos” a bot, finom, érzékeny a blank. Ennek egyik oka nyilván az anyagválasztás (amelyről sajnos nincs konkrét információm). A gyártó CX-1-nek nevezi az alapanyagot, ami mögött persze nem tudjuk mi van. Hangzatos marketingnév, aminek a tartalma nyilván ipari titok. De talán nem is lényeges, hiszen a teljesítmény a fontos. A lényeg pedig az, hogy a bot pont annyira lityilötyi amennyire szükséges, de cseppet sem lusta. (Ilyenről is lesz szó, már van nálam teszten olyan bot, amitől fogom a fejemet :)) 

Árkategóriájához képest kiemelkedően igényes részletekkel találkozhatunk.

A másik ok a boton alkalmazott egylábas gyűrűsor. Ezt az építési trükköt mostanában látom egyre több gyártónál elterjedni annak ellenére, hogy nem egy új dolog, mégis valamiért most lett elterjedtebb. Túl azon, hogy nagyon vagányul néz ki, a kiscsalis szegmensben van egy hatalmas előnye: érzékennyé teszi a botot. Hogy miért? Mert (egy lábnyival) kisebb a súly. A szerelvények súlycsökkentése pedig az érzékenység fontos eredője.  

A napsugarakkal már eleget foglalkoztam, itt a lényeg a gyűrűsor. 

Amikor először használtam ilyen gyűrűzésű botot, azonnal megszólalt a fejemben a kisördög, hogy vajon nem fog-e a zsinór rácsavarodni? Ugyebár az utóbbi évek nagy divatja a Fuji K-szériás gyűrűsora, amely azzal adja el magát, hogy meggátolja a zsinór ráhurkolódását a gyűrűkre. A neten meggyőző videók találhatók erről, az ember azonnal úgy érzi, hogy kezében a bölcsek köve. Nos, az egylábas megoldás sem okozott számomra semmilyen gondot soha, semmilyen gubancot, hurkolódást nem tapasztaltam, pedig komoly szélben is dobáltam vele. Nem vonom kétségbe a Fuji mérnökeinek szakértelmét, de finoman fogalmazva is egy kis színházat orrontok…;) 

Akinek kétsége lenne arról, hogy mire is szánták...

A bot egyébként kimondottan szépen sikerült, a szürke-barna dizájn különleges és nekem tetszik. Az építés minőségére nincs panasz, a számomra rettenetesen zavaró buborékos lakkozásnak nyoma sincs. Kifejezetten szép dizájn az orsótartó, amely nagyon egységes, harmonikus látvány a lekerekített íveivel, a fekete orsótartóval összeolvadó nyelezés. A boltban az állványon maga a harmónia. Nem csoda, olasz márkáról van szó, az olaszoknál pedig senki nem ért jobban a dizájnhoz. Érdekes ugyanakkor, hogy amint az orsó felkerül, a felső nyélrész már nem simul rá az orsótartóra, sőt némileg megbillenve egy nagy árkot képez. A tervezőasztalon amúgy zseniális dizájnt néha nem árt a gyakorlatban is kipróbálni, ha így lett volna, akkor az orsótartó felső pereme kapott volna egy lekerekítést… 

Harmonikus, szép dizájn apró hibával.

A kötekedést hamar feledteti azonban az árcédula, ugyanis a bot a kiskereskedelmi forgalomban 17 ezer forint körüli áron vásárolható meg. Ezért a pénzért ilyen minőségű botot kapni elképesztő, talán még az Aliexpress csodáival is versenyképes. Pláne, hogy az itthoni forgalmazó természetesen garanciát vállal rá. Ilyen feltételek mellett még a kísérletezés és az ismerkedés sem egy nagy kockázat! 

Itt egy 5 grammos kis cranket tartok a sodrásba. Látszik, hogy ez már sok neki...

Az orsóról nem szeretnék állást foglalni, ahhoz túl keveset használtam. Tette a dolgát, alapvetően rendben volt. Egy egyszerű, olcsó kis orsó, manapság pedig már elfogadható minőséget lehet kapni kicsi pénzért is. 1000 mérete s csekély súlya miatt a 93 grammos bot megőrizte a könnyedségét, légiességét és szubjektív véleményem szerint UL pecára nem is szükséges komoly és drága orsót tartani. Az UL követelményeinek ez a kis tekerő messzemenőkig megfelelt, de egy teszthez azért ennél több kell…

***

 Az ember tervez, az Isten végez, mondá a népi mondás és a Tankcsapda zenekar is. A sors úgy hozta, hogy a korábbi években megszokott dunai jászos hely nem működött. A halak ott voltak, de sehogy sem tudtam őket műcsalival megfogni. Csekély vigasz, hogy a békéshalas úszós horgászok sem számoltak be nagy sikerekről, úgy látszik, a halak a bolondját járatták a komplett horgásztársadalommal, legalábbis azon a környéken. Pedig olyan nincs, hogy soha nem esznek, valószínűleg nem sikerült eltalálni azt az időpontot/csalit, ami kapásra ingerelte volna őket. Talán a szokatlanul lassan melegedő víz volt a ludas, talán más, bevallom, kifogtak rajtam. 

Lassan hömpölygő kis folyó árnyas nádasokkal. Domiparadicsom.

Az általam horgászott részen egyébként igencsak rendesen húz a víz, vagyis a kis wobblerek megtartásához is erő kell a botban. Ez a modell biztosan nem erre van kitalálva, ennek ellenére húzós vízen a bot meglepően jól működött, a csalivezetés még a nagy vizet mozgató, nagy ellenállású wobblereknél sem volt megoldhatatlan, azért jó lett volna egy igazi durrantós jászkapást átélni… A jász szája puha, ráadásul iszonyatos vehemenciával szokott odaverni a csalinak, a benyaklós boton is jó eséllyel magakadt volna. Persze süllőzni eszébe ne jusson senkinek ezzel a pálcával… 

Eszményi szépségű pálya

Jász híján a domolykókat vettem célba. Március-áprilisban kézenfekvő választás ezekre a halakra horgászni, erősek, vadak és aktívan táplálkoznak, amikor a népszerűbb ragadozó halakra tilalom van. Kis wobblerek talán a legeredményesebbek, és a bot éppen erre van kitalálva. Az orsóra 0,06-os fonott zsinórt csévéltem. Domolykózáshoz, illetve ennek wobbleres módszeréhez talán előnyösebb a monofil zsinór, de úgy voltam vele, hogy a bot elég rugalmas ahhoz, hogy kirugózza a fonott zsinór nyúlásmentességét. Pisztrángra már biztosan nem választottam volna fonottat, a pisztrángok eszelős védekezéséhez már szuperextra rugalmasság szükséges, amit a monofil (nem fluorokarbon) zsinór ad meg teljeskörűen. 

Egy csukácska is megkívánta a szúrós falatot.

Az általam horgászott kis folyó lassabban hömpölygő, mélyebb, nádasokkal övezett részein találtam meg a domolykókat, amelyek a wobbleremet vehemens kapásokkal rohanták le. Sajnos inkább csak az apraja. A 10-20 centis mértet nemigen fotóztam, érthető okokból. Végül az összeboruló nádfalak rejtekéből megérkezett az a kapás, amiért érdemes volt felkelni. A kis Jackall Chubbyra olyan elemi erejű rúgás érkezett, hogy esélyem sem volt rontani. A hal nyélig hajlította a pálcát, én meg csak kapaszkodtam a botnyélbe és sz összes égi szentekhez egyszerre imádkoztam, hogy el ne veszítsem. 

A vehemens kapás elkövetője ez a szép domi. A törött merítőt azóta lecseréltem...

Nos, az égi szentek kegyet gyakoroltak és szákba tereltem egy szép domolykót. A nehéz terepen a bot kiválóan vizsgázott. Igaz, a blankot a hal nyélig görbítette, de egy pillanatra sem volt az az érzésem, hogy ne lennék a helyzet ura. Ugyan a szűk folyóban csak a szerencse mentett meg attól, hogy halam bebújjon a nádszálak közé, de viszonylag gyorsan ki tudtam terelni abból a zónából, ahol nem tudtam uralni a mozgását. A fárasztás utolsó szakasza már a lábam előtt folyt, itt már esélye sem volt. A harc bevégeztetett, a harcos legyőzetett. 

Lőttem egy szelfit is, sajnos közben őkelme panírozódni vágyott. Szerencsére a letört nádra esett és a fotó után gyorsan és épségben visszanyerte szabadságát. 

Nem véletlen, hogy ezekhez a harcos halakhoz puhább botot terveznek a mérnökök, a domolykók, pisztrángok vadsága egy kemény, feszes pálcán halvesztéshez vezet. Ha egyáltalán sikerül megakasztani a halat. Számtalanszor tapasztaltam már, hogy feszes boton a wobblerek sokkal rosszabb akadási arányt produkálnak, nem véletlen tehát, hogy a kicsit lötyögősebb botokat nevezzük wobbleres karakterűnek.

Ez a bot tényleg extra lötyögős, de ennek nagyonis megvan a helye és funkciója. Jász, domi és pisztránghorgászok imádni fogják ezt a pálcát, ezt akármiben lefogadom. Ha nem lenne még ezer feladatom és amúgy nem castingoznék, bizisten megtartanám, mert arra, amire szánták, hibátlan.