A magyar pergetőkultúra mélyen gyökerező berögződése, hogy pergetni csak gyors, gerinces pálcákkal lehet/érdemes. Holott a hagyományosan „nagy” pergetőkultúrákban a lágyabb, ad absurdum taknyosabb botoknak nagy keletje van, kezdve a japán pisztrángos botoktól, az amerikai crankbaites pálcákon át az oroszoknál divatos lágy jiges(!) pecákig. Ezek használata a honi horgászok szemében szokatlan, sokan értetlenül, vagy lesajnálóan veszik kézbe az ilyen bokat. Bizony nem tagadom, ezek közé tartoztam én is, de aztán a tavalyi évben kezembe került a Crazy Fish meglepően lágy bait finesse (finomkodós) casting botja és olyanokat pecáztam vele, hogy azonnal beleszerettem.
Kis bot nagy áldozata. Végre egy öreg mohoshátú.
Mivel hasonló karakterű pálcákat az itthon elérhető márkák kínálatában elvétve találni, elkezdtem feltúrni az Aliexpresst lágy, lassú akciós botokat keresve. A kínai gyártók ma már megdöbbentően profi cuccokat készítenek, nemcsak másolnak, hanem lassacskán önálló innovációra is képesek. Ugyanakkor halványlila gőzük sincs arról, hogy mit árulnak, a termékleírásokban hemzsegnek a téves információk, így sokszor csak a csomagbontás esetén derül ki, hogy mellényúltunk. Én is így jártam, megrendeltem egy „slow” akciósnak írt botot, mire jött egy olyan feszes pálca, hogy kívánni sem lehetne peckesebbet.
Kis folyókban gázoláshoz ideális társ ez a bot.
A balsiker után Papa Maci Alexhez fordultam, aki a Kuying botok forgalmazójaként és gyakorlott horgászként értelmes infót tud nyújtani a botokról. Már sokan használják a Teton sorozat különböző modelljeit, ebben a modellcsaládban pedig kijött egy új bot, egy igazi egykezes, slow akciójú UL crankes bot. Erre azonnal lecsaptam. Ránézésr te tetszett, hogy végre nem ACS orsótartót használtak, ezt ugyanis nem annyira csípem, illetve egy érdekes törést vittek a nyélbe, ami roppantmód kíváncsivá tett, hogy milyen funkciója lehet.
Az egész kombó alig 200 gramm
A bot mindössze 160 centi hosszú, a nyele szinte csak tenyérnyi. Igazi egykezes pálca, ez első pillantásra látszik. Szembeötlően vékony a bottest, ami annak köszönhető, hogy a blank tömör(!) grafit. A bottest a nyélbe beilleszthető (nyéltoldós), aminek egy ilyen rövid pálcánál semmi jelentősége nincs. Nem teszi könnyebbé a szállítást, sőt némi bonyodalommal is jár, de erről majd később. Térjünk vissza a tömör blankhoz, ami a régi üvegbotok korszaka óta meglehetősen kiment a divatból. A tömörségnek köszönhetően a blanknak érezhetően van súlya, ami azonban nemhogy nem zavaró, de kifejezetten jól áll a botnak, meglengetve a blank szépen töltődik energiával, valamint meglepő erőt sugároz. A gyűrűk Fujik (!), a szinte rotringhegy vékonyságú spiccen a lehető legapróbb verziók vannak. A spiccgyűrű a megszokottól eltérően nincs két oldalsó fémszállal megerősítve, hanem olyan, mintha egy sima „sor” gyűrű lenne. Gondolom az volt a cél, hogy a spicc feszes, érzékeny maradjon, ne „lustítsa” el a gyűrű súlya. A cél teljesült.
Végre egy ECS orsótartó! Számomra kényelmesebb, mint a gyakrabban használt ACS.
Apropó feszesség! A bot borzasztóan érdekes karaktert mutat. Teljesen parabola, azaz „teli” ívben hajlik, ami definíció szerint lassú, azaz „slow” akció. Ezzel szemben a blank meglepően feszes, gyorsan csillapítja a rezgéseket, megrázás után igen gyorsan áll vissza alaphelyzetbe. Zavarbaejtő kombináció!
Nagyon rövid a nyél. Talán túl rövid is!
A nyél kitűnő minőségű parafa, amit a kicsomagolás után azonnal lekentem U40 Cork Seal névre hallgató parafavédő kulimájsszal, hogy ilyen szép is maradjon. Rosszul vagyok az elszíneződő, koszolódó parafától, van aki meg éppen a patinásodást szereti. Ízlés dolga. A nyélvég lezárása egy egyszerű ragasztott parafa darálék, előnye, hogy nem karcolódik. Az orsótartó ECS, ami számomra kellemesebb fogású, mint a gyakrabban használt ACS. Az orsótartó előtt találunk egy kis csicsát: karbon szorítócsavar és kifejezetten szép, ízléses fém zárógyűrűk. Nem tolakodó, viszont határozottan feldobja a dizájnt!
A nyél kezelés előtt.
A bot egy egyszerű műszálas anyagból varrott, tépőzárral záródó zsákban érkezik. A blanknak és a nyélnek külön rekesze van. A nyéltoldoldós kiképzés itt okoz egy érdekes problémát: nagyon figyelni kell arra, hogy a leheletfinom spicc mellé ne csúsztassuk be a nyelet, hanem a blank vastagabbik végéhez tegyük. A spicc ugyanis annyira finom, hogy fennáll annak veszélye, hogy a nehezebb nyél lehúzza, eltöri. Ha a vastag végéhez passzintjuk a nyelet, akkor viszont a spicc válik védtelenné, muszáj valami kemény csőbe tennünk, hogy ne sérüljön. Egy keményebb, vastagabb anyagból készített tok nagyon hiányzik!
És kezelés után. Láthatóan elmélyült a színe.
No de térjünk rá a gyakorlatra! Mire is lehet kitűnő egy ilyen pálca? Hát persze hogy egy jó cserkelős pecára! Nyár lévén a domolykókat vettem célba részben gázolva, részben csorogva, de minden esetben a partot dobálva.
Varázslatos szakasz az Ipolyon
A domolykó horgászata során több speciális körülményre kell tekintettel lennünk. Célhalaink általában a kisebb, gyors folyású folyóink leszakadó partoldala alatt, vízbe lógó növények menedékében, vagy az áramlást megfékező sziklák mögött várják a vízbe hulló rovarokat, vagy arra úszó kishalat. A halak a fedezékből kirontva kapják el a finomnak vélt falatot, vagy akár a felszínről szedik le a beeső bogarat/csalit. Az eredményes horgászat feltétele, hogy ezekre a helyekre tűpontos dobásokkal juttassuk el a csalit. A kapás beeséskor, vagy az első orsótekerések során érkezik, ritkán követik a csalit hosszasan.
Tündérország
Csalink többnyire apró, 2-3 grammnál ritkán nehezebb kis duci wobbler – crankbait -, esetleg apró kanál. A könnyű csalik pontos célba juttatása ügyeséget igényel. Én sosem voltam a spinninges peca mágusa, a mai napig aránylag pontatlanul dobok, ezért volt számomra annak idején hatalmas felfedezés a casting módszer, meggyőződésem, hogy sokkal könnyebb vele megtanulni pontosan horgászni, mint spinning bottal. A partdobálós – akár csorgós, akár gázlós – domipecához egy könnyű multis bot számomra a legideálisabb társ.
A Börzsöny rég kihűlt vulkánjai
A kis csalik dobálásához olyan bot kell, ami optimálisan tölthető fel a dobás energiájával és azt optimális módon tudja átadni a csalinak. Itt nyer értelmet a botok lágysága: a parabolás akciójú, hajlékony pálcák egy csuklómozdulattal hozhatók lengésbe, ezáltal szinte katapultálják a csalit a megfelelő helyre. Az igazán nagy előny, hogy alulról, szinte a víztetőről indíthatók a dobások, ezáltal a víz fölé lógó fák ágai alatt is belőhető a csali a legjobb helyekre. Márpedig az öreg domik különösen szeretnek az ilyen védett, szinte elérhetetlen helyeken tanyázni, aki fogni akar belőlük, annak bizony ügyeskednie kell!
Löszfal az Ipolyon...
...és a Garamon
Zseniális ebben a botban a rövidsége: ez rendkívüli előny, ha a parti bozótosban, gazban kell átverekedni magunkat. Vízben állva, gázolva rendkívül kényelmes használni, gyors, energikus csuklódobásokkal lehet a csalit hajszálpontosan a célba juttatni. A fent említett zavarbejtő feszesség azonban egészen kis csaliknál azonban hátrány: egy 2 centis, 1,5 grammos Salmo Hornet dobálásával már kínlódtam, pedig a szénné tuningolt Shimano Aldebaran BFS orsóm bőven kezeli ezt a csaliméretet (!!!). A bot inkább olyan 3 grammtól kezd „feléledni” akkora csali már megfelelően „felhúzza” a blankot egy jó dobáshoz. Egy egész napos dobálás azonban fárasztó a csuklónak, mivel annak kell megfelelő erőt juttatni a dobásba.
Kiváló sporthal a domolykó
A feszességnek van még egy érdekes hátránya: amikor egy hosszabb peca vége felé már csak enerváltan, bambulva dobáltam, akkor meglepően sok volt a rontott kapásom. Meg is fejtettem az okát. A kezem elernyedt, kissé hanyagul fogtam a botot, így csalit megütő domolykó sokszor majdnem kifordította a kezemből a botot. A feszes pálca azonnal visszarúgott, így a wobbler amúgy frissen cserélt és lenyomott szakállú horga nem akadt. Muszáj volt figyelnem arra, hogy rendesen rámarkoljak az orsótartóra, mert így nagyságrendekkel több kapás „ragadt” meg a horgon. Elméletben van egy olyan sejtésem, hogy ezt a problémát monofil vagy fluorokarbon zsinórral orvosolni lehetne, a nyúlás kissé ragadósabbá tenné a wobblereket. Bevallom, lusta voltam az orsóra más zsinórt áttölteni és így próbálkozni, de ígérem, ennek még utánajárok. Van is kiszemeltem erre a mókára….
Hopp egy márna! Először azt hittem, hogy petényi márna, de a farok alatti úszó hossza alapján egyértelműen a "hagyományos" verzió.
A ferde nyél is érdekes. Tenyeres dobásoknál nagyon kényelmes, a csukló sokkal természetesebb szögben áll. Egykezes botoknál ezt egészen kiváló ötletnek tartom. Mivel több alkalommal is gumicsónakból horgásztam, a társam gyakran a jobb oldalamon volt, így jobbkezes lévén nagyon sokszor kényszerültem arra, hogy fonákból, azaz jobb kézzel a bal vállamtól dobjak. Eleinte nem volt felhőtlen a mosolyom, de egy idő után annyira belejöttem, hogy már szinte csak így dobáltam, ha kellett, ha nem. Namármost ezeknél a dobásoknál úgy kényelmes a mozdulat, hogy az egész botot a tengely-irányban elfordítjuk. Hagyományos, egyenes nyelű botoknál mintegy 90 fokban, ennél a botnál viszont majd’ pont 180 fokban. A dobás végpontján az orsó lényegében fejjel lefelé néz. Hátrányát ennek nem éreztem, mindössze érdekesség, hogy egy ilyen apró változtatás milyen érdekes hatásokkal is jár. A nyelet egyébként kicsit rövidellem, sokszor éreztem, hogy stabilabb lenne a fogás, ha legalább csukló alá érne. A sok fonákdobálás megtette a hatását, életemben először köszöntött be sokak életének megkeserítője, a teniszkönyök. A doki szerint edzeni kell rá, így mondtam is életem párjának, hogy a peca innentől orvosilag javallt! Valamiért nem volt őszinte a mosolya :D
Őrület, milyen bátrak ezek a kis torpedók :D
Sok halat fogtam vele, de igazából egy is elviszi ezt a cikket, mégpedig a személyes rekord domolykóm. A lenti videó mindent elmond, egy folyó közepén álló bedőlt fa limányában állt az öreg mohoshátú. Közvetlen közelről ejtettem a fejére a wobblert, a hal pedig azonnal leszedte. A küzdelem rövid volt de heves, többször a fa ágai közé bújt a rutinos harcos, de a finom kis bot pillanatok alatt őrölte fel az erejét. Jól látszik a fárasztás dinamikája, az vékony, törékenynek tűnő UL pálca könyörtelenül emésztette fel a hal erejét, nem egészen egy perc alatt szákba került. Remek harc volt, amiben a bot megmutatta igazi erejét: finom, érzékeny, ám mégis erős.
Ez a domi nyélig görbítette a pálcát, de nem volt kétség, hogy nem ellenfél a botnak.
Nem kell ma már félni a kínai botoktól! Egyrészt a prémium gyártók is nagyrészt ott gyártatnak, nappal X márka jön le a gyártósorról, éjjel meg mondjuk Kuying. Törekszenek már az önálló innovációra, dizájnra is, egyre vállalhatóbbak a termékek. Ráadásul olyan stilusú botokat is kipróbálhatunk, amelyek más gyártó szortimentjébe be sem kerülnek. Mondjon valaki még egy hasonló botot, ami ma idehaza elérhető!
Eddi barátom is szorgosan aprította a domikat.
Akár partról, vagy gázolva horgászunk kis folyókat, akár csónakból, kajakból csorgunk, a bothossz elegendő a dobáláshoz. Nem nagy vizek parti horgászatára tervezték, ott már elvérez a dobásnál, de különösen a fárasztásnál. 1-1,5 kilós halakat biztonsággal kezel, ennél nagyobbakhoz már kell szerencse, de ennél nagyobb halak a célterületen ritkák. Bár rettenetesen megnéztem volna, hogy mit kezd egy vad folyami márnával, sajnos nem tették tiszteletüket a bajszos torpedók. Lehet, hogy jobb is…
A bozótharc jutalma
A nyélkiképzésnek előnyét nem éreztem, viszont egy 5-10 centivel hosszabb formában jobban tetszene. Pl. bevágásnál jobb nem csuklóból merevíteni a mozdulatot, hanem az alkarra támasztott, „kispanolt” bottal hatékonyabban lehet odaverni egy darabosabb dominak. A feszesség miatt a bevágásokhoz is kell erő, karból indított mozdulat, amihez a hosszabb nyél nagyon hiányzik. Másik opció, hogy a felső 50 centi lehetne egy hangyányival lötyögősebb, ezáltal a dobásokat könnyebb lenne csuklóból kivitelezni.
Mindezt tekintsétek meg az első tesztpecás videóban!
Mindezekkel együtt is kellemes, szerethető, fílinges bot ez, maximálisan ajánlható domolykó és pisztrángfanatikusoknak. Ráadásul a 75 eurós ára is vállalható, azzal együtt is, hogy felhasználási köre egészen speciális. Amin én változtatnék, az nem minőségi probléma, egyszerűen az én kezemnek jobban esne kicsit hosszabb nyéllel és kicsit lágyabb blankkal, de biztos vagyok benne, hogy sokan így is maximálisan örömüket lelnék, lelik majd benne. Mert ez egy örömpálca, minden más csak akadékoskodás.
