A talján harcművész – Molix Fioretto Speciale MFS-S-71MH „Soft stickbait”
2020. január 26. írta: Halfdane

A talján harcművész – Molix Fioretto Speciale MFS-S-71MH „Soft stickbait”

Tombol a süllőszezon, úgyhogy most már illik előjönni valami témába vágóval. A kezdés erősre sikeredett, a 2019/20-as gumihalas szezon első botja igencsak magasra tette a lécet, ennyit már az elején elárulhatok. 

12_55.jpg

Végre süllőszezon! És nem rágom a botot! :D

Bevallom, hogy alapból kicsit sandán nézek a feltörekvő márkák prémiumkategóriás próbálkozásaira. Sok esetben több a csicsa, mint a valódi elit teljesítmény, nem könnyű ebben a szegmensben emlékezeteset alkotni. Értem én, hogy kell egy presztízstermék, egy zászlóshajó, amelyik kijelöli a márka értékét, de a prémiumság nem feltétlenül árcédula kérdése. Márpedig a Molix egyértelműen a prémium kategóriába pozícionálta magát a Fiorettoval. Nézzük, milyen sikerrel! 

15_50.jpg

Mamma mia, questa bellissima!

A Molix egy nem túl régi múltra visszatekintő, de annál dinamikusabban fejlődő olasz márka, amely a tucatáruk dömpingjéből sikeresen tudott kiemelkedni a rendhagyó dizájnú termékeinek köszönhetően. 2007-től az amerikai piacon is keményen terjeszkednek, amit mi sem mutat jobban, mint hogy olyan arcot igazoltak le, mint Mike „Ike” Iaconelly, aki az amerikai feketesügérhorgászat egyik legnagyobb ikonja, igazi szupersztárja. (persze nem kizárólagos szponzorok, egy ilyen sztárért sorban állnak a cégek, ez a magyar horgászok számára teljesen idegen, más világ. Ellenben dollármilliárdos biznisz.) 

21_25.jpg

Molix termékei a kezdetek kezdetétől az egyedi formájukkal és funkciójukkal hívják fel magukra a figyelmet, nem köszönnek vissza más cégek katalógusaiból, legfeljebb, ha őket koppintják. A csalikra már korábban is felfigyeltem, de a botokhoz most volt csak szerencsém. Ahogy egy ködös őszi napon beléptem a Wobblerek.com üzletébe, a helyiség hátsó traktusának félhomályában is azonnal kiszúrtam, hogy mit kell kézbe vennem, a Fioretto Speciale pálca azonnal magához vonzotta a tekintetem. Józsi az egyik tulaj mindent tudó félmosollyal az arcán konstatálta, hogy „Te is kiszúrod ám rögtön, mit kell megnézni…” 

16_49.jpg

Elegáns!

Nos, ami igaz, az igaz. A bot szolid eleganciájában is látványos jelenség. Az olaszok a dizájn legnagyobb mesterei, zsenijük ebben a botban is megfogható. Visszafogottan elegáns, ám mégis vonzza a tekintetet. Mívesen kidolgozott, részletes, mégsem csicsa. Minden dizájnelem úgy van a helyén, ahogy csak az olaszok tudják. Látszik, hogy minden apró kis részlet tudatos formatervezési munka eredménye, ráadásul mindez kifinomult ízléssel is van összerakva. Minden adott hát a „meglátni és megszeretni” élményhez. 

20_35.jpg

Csinos hátsó

A legelőször szembetűnő tulajdonság, hogy a blank szokatlanul vastag, különösen a nyélrész felett, de a spicc is harcsás botokat idéző durungnak látszik. Valamiért a magyar köztudatban az él, hogy a jó bot blankja vékony, holott egy vastag átmérőjű bottesteknél sokkal bátrabban lehet a bottest falát vékonyítani, így az érzékenységet, légies érzést növelni. Itt is ez a helyzet: a vastag bottest egyáltalán nem durva, inkább kifejezetten légies, könnyű, mégis erős. Ez a dizájn csak nálunk szokatlan, Amerikában egyenesen divatos. Fioretto Speciale botszériát a cég 2018-ban szabadította a piacra, sanszos, hogy elsősorban az amerikai vásárlók szívének meghódítása volt a cél. Márpedig az amerikai piac szuper-kiélezett, ott kitűnni és üzleti sikereket elérni nem kis falat! 

17_41.jpg

A dizájn többi része is emlékezetes! Például a blank nyélrésze és a keverőgyűrűig terjedő szakasza egymást keresztező karbonszalagokkal (egy ismerősöm találó megjegyzése szerint magnószalagokkal) díszített, felső része meg egy egészen egyedi, márványos struktúrát mutat. Nem tudom, hogy ez a blank anyaga-e, vagy egy díszítő réteg, minden esetre egészen kivételesen gyönyörű. Igaz, csak fényben látszik, de akkor nagyon szép. Ne legyenek illúzióink, ezek dizájnelemek, a valódi technológia ez alatt van. A gyártási folyamat során különböző szögben feltekercselt, különböző szálirányú karbonrétegek korántsem ilyen látványosan mutatkoznak meg, muszáj olyan dizájnt csinálni rá, ami a minőséget hangsúlyozza. Nincs ezzel semmi baj, a terméket el kell adni, a Tesztpeca meg majd megmondja, ebből mennyi a vakítás…;)

22_22.jpg

Alps orsótartó szolid karbonnal feldobva.

Szembeötlő még az Alps orsótartó, ami rendkívül ergonomikus, ámbátor egy kicsit keszekusza dizájnú. A letisztult formákban a Fuji meghaladhatatlant alkotott, ezért az Alps láthatóan inkább a különleges formákkal akar kibújni az árnyékából. Hullámvonalakban nincs hiány tehát, a végeredmény nekem kicsit csicsa, de kétségkívül látványos. Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy az orsótartó kivágásainál valóban a bottesten és nem egy alátéten pihen a kéz. Ez mondjuk inkább a vastag blank előnye: nem kell alámaszkolni a parasztvakítás érdekében, hanem kivételesen tényleg van értelme a kivágott orsótartónak.  

23_18.jpg

Gyönyörűen megkomponált anyagátmenetek.

A nyélkiképzés egyébként is igen funkcionális és szívemnek roppant kedves, hiszen a mutatóujjat előre lehet nyújtani a blankra, ezáltal jobban érzékelve a finom rezdüléseket. Süllősöknek ez nem elhanyagolható szempont. Az orsótartó előtti másfél centi EVA valószínűleg csak a ragasztások eltakarására szolgál, más funkcióját nem látom, azt viszont roppantul értékelem, hogy legalább nem zavar! Úgy tűnik, hogy a tervezés során gondolkodtak is a srácok….Szót érdemel a racsnis orsótartó, amely a magyar piacon egykoron méltán népszerű Berkley Skeletor botcsaládot juttatta eszembe. Szerintem remek dolog, határozottan növeli a minőség érzetét. Természetesen használat közben nincs meglazulás, bár ezt racsni nélküli orsótartónál is kevésszer tapasztaltam, ám mégis egy plusz biztonság és szubjektíve szerethető elem.  

18_37.jpg

Széles, erős, ám könnyű gyűrűk

A Fioretto egyébként egy középkori itáliai vívótőr-féleség, amely szintén gyakorta megvastagodó pengével készült. A névválasztás így meglehetősen találó, az egész botnak ténylegesen van egy tőrszerű érzése. Mondhatjuk, hogy megfelelően felfegyverkezve indulunk a süllők ellen.  

24_17.jpg

Az igazi fioretto. A névválasztás nagyon találó!

Arra nem találtam szájbarágós infót, hogy a Molix milyen célhalra tervezte ezt a modellt (az amerikai terjeszkedés alapján valószínűleg feketesügérre), de gyakorlatilag sikerült egy tökéletes süllőző botot alkotniuk. A vékony falú és könnyű blank miatt a bot tökéletesen egyensúlyban van, fejnehézségnek nyoma sincs. Akárki akármit is mond, de a kapást követően a gyors és határozott bevágás igenis az eredményesség záloga, márpedig egy betaknyosodó, fejnehéz bot sokat ront az ingerek intenzitásán és a bevágás eredményességén egyaránt. A bot a "soft stickbait" jelzőt viseli, ami lágy gumicsalit takar szabad fordításban, a stickbait itt gumiférget, senkot takar. Nos, legalább ennyire alkalmas a klasszik süllős csalik használatára.   

19_34.jpg

Gyorsnak gyors, de mégis egyenletes görbületet mutat.

A bot hossza 216 centi, ami egy kiválóan kezelhető hossz, csónakból teljesen jó, partról már elfogadható. Viszont lényegesen feszesebb, helyesebben mondva kissé máshogy feszes, mit a kategóriájában fellelhető, hasonló karakterű botok. Nehezen tudom ezt szóban érzékeltetni, de a vastag, ám mégis könnyű blanknak köszönhetően az alsó résznek van egy szokatlanul könyörtelen szigorúsága, ami a spicc felé is alig enyhül. A mindösszesen fél unciás, azaz 15 grammosnak írt dobósúly ellenére ez a bot maga a kategorikus imperatívusz. Ez a 15 gramm is inkább 25, de átütő- és emelő erőben ez a bot bizony nagyhalas kategória. Természetesen a blank atomfeszes, ez az a bot, amitől egy átlag magyar süllőhorgász jobban felizgul, mint amikor megboldogult kamaszkorunkban a „Liebesgrüsse aus dem Tiroler Lederhose” című filmalkotást skubiztuk meg stikában a Sat1-en. A 40 alattiak ezt már úgysem értik…;)

04_57.jpg

A tél eleji ködös időben néha meghasadt a párapaplan.

06_57.jpg

Hol aranyban fürdetett...

07_59.jpg

... hol rózsaujjával cirógatott...

08_59.jpg

... hol bámulatos lilákkal kényeztetett.

Ez a pálca sírva könyörög a mai csúcskategóriás, kikönnyített orsókért azzal bontja ki minden báját, az igazi erényeit. Én a tesztpecák nagy részében sikeresen agyon is vágtam a süllőzésre rendszeresített, majd’ 300 grammos orsómmal, az már az én privát tragédiám, hogy szeretem a fém orsók bárdolatlan „jelenlétét”, kicsit elveszettnek érzem magam a kikönnyített csodákkal. Ennek aztán az lett a hatása, hogy a bot szinte észrevétlenül volt jelen a pecán, szinte csak az orsót éreztem a kezemben, a bot csak olyankor jelentkezett be, amikor áramütésszerű ingereket küldött a kezembe. Aki ilyen botot vásárol, az – ha rám hallgat- rátesz minimum egy Vanquish-t, vagy egy Certate-et, mert egész egyszerűen így érdemes használni. 

05_56.jpg

Vajon mit rejt a kő lába?

Ennek ellenére egészen kiváló társnak bizonyult a Karácsony előtti süllőzéseimnél, mivel 3 peca alatt 10 halat fogtam vele, 10 kapásból. Ráadásul sok esetben csak a rányúlós, odaragadós, ráúszós kapásokkal jelentkeztek a finnyás tüskések, de minden esetben egyértelműen jött a nagyon finom inger is. Örök vitatéma a minőségi botok és az eredményesség közti összefüggés, a Fioretto által adott élményt én egyértelműen ennek bizonyságaként éltem meg. Ez a bot az összes szellemkapást zsákmányra váltotta és nem vesztettem vele halat. Egyet sem! 

02_52.jpg

Például egy ilyen mohó süllőifjoncot.

Ebben nagy szerepet játszik az érzékenység mellett az akasztás biztonsága: a csőspicc kérlelhetetlenül üti át a süllőszájat, pláne, hogy a Tiszán 80%-ban offset horoggal pecázom. Ennek beütéséhez még kisebb süllők esetében is kell erő, amit ez a bot könyörtelenül átad! Mindennek ellenére a fárasztásnál a bot nagyon szépen, egyenletes ívben „felpuhul”, vagyis nem durva, túlfeszített petrencésrúdként viselkedve fáraszt. Sajnos az igazán jó süllők elkerültek, de az 1-2 kiló közti méretből való szemezgetés azért remek móka…. 

09_57.jpg

Ez a kis peckesen feszítő jószág meglehetősen kameraérzékeny :)

A tömeggyártás korában ritka az a felszerelési tárgy, aminek lelke van. Régen, amikor még minden manufaktúrális szinten készült, benne volt a készítők lelke is, de manapság ez már nagyon ritka. Ebben a botban azonban valami megszólított. Az egyedisége, a funkcionalitása, az élvezetessége olyan mátrixba állt össze, amely megmozdított bennem valamit. Nem egy szimpla eszköz, hanem társ volt azon a pár pecán, amin használtam. Úgy éreztem, hogy megbízhatok benne, nem hagy cserben és minden tudásával azon igyekszik, hogy a horgászataim élvezetesek legyenek. Valami ilyesmi várható el attól, amiért az ember leszurkol 140 ezer forintot, ezt az elvárást a Fioretto teljesítette. Minden adott, hogy a Molix a prémium botgyártók között szerepeljen.

11_59.jpg

Ő lett a Fioretto legnagyobb hala. És még egy botrágás is befigyelt :)

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr9815421548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása