Játszós jós(z)ág – Hearty Rise Rockmaster RMS-682 UL
2021. december 05. írta: Halfdane

Játszós jós(z)ág – Hearty Rise Rockmaster RMS-682 UL

Hearty Rise-t tesztelni mindig öröm. A márka hihetetlen tempóban fejleszt, követhetetlenül ontja magából az újabbnál újabb modelleket, folyamatosan a legújabb technológiák határait feszegeti és próbál a prémium szegmensből minél nagyobb darabot kiharapni. Nekünk, horgászoknak ez csak jó és bár a HR botok nem olcsók, minőségük megkérdőjelezhetetlen és sokszor meglepően jó ár-érték aránnyal is lehet találkozni a modelljeik között. Ez a brand ezért kiváló lakmuszpapírja annak, hogy hova is tart a horgászcikk-ipar, hiszen ami ma még prémium, az holnap már tömegtermék. 

04_76.jpg

Szigetközi napfelkelte

05_75.jpg

A 2021-es hideg tavasz még ilyen ködpaplanokat produkált májusban is.

A Rock Master sorozat RMS 682-UL modelljének tesztelése azonban feladta a leckét. Számomra az egyik legnehezebb feladat az UL spinning botok tesztelése, részben mert nem vagyok egy nagy UL-virtuóz, részben pedig azért, mert jó UL botot készíteni szerintem nem nagy kunszt. Vagy helyesebb úgy fogalmazni, hogy az UL élményfaktora elfedi az apró finomságokat. Egy közepes minőségű blank is szuper érzékeny tud lenni a vékony zsinórral és könnyű gyűrűkkel, így a nüansznyi különbségek megfejtése rendkívüli rutint, kifinomult érzékeket és nagy tapasztalatot kíván. 

06_76.jpg

A hideg szélvizekbe nem állt ki sem a kishal, sem a ragadozó.

Nem beszélve arról, hogy a valódi, tehát 0 0-3 grammos tartományba eső ultralight peca kis hazánkban jobbára az apró jigelésről szól, kevésbé a wobblerezésről, így aztán itt is a többség elvárása a szereotíp gyors, spiccakciós karakter, amit elvárunk általában a jiges botoktól. Csakhogy az UL pecánál nemigen kell kemény szájú kapitális süllőkre horgászni, a célhalak szája könnyen átüthető, gondoljunk csak a sügerek hártyás szájára. Itt nem kell átütő erő, így nagyonis lenne létjogosultsága a lágyabb botoknak is. Vájtfülű UL-esek ezt jól tudják, illetve kifejezetten az orosz, ukrán piacon divatosak az egészen lágy UL botok. Hasonlóképpen ezt a karaktert használják az ultralight tengeri horgászatban, ahol nagyonis szerepe van a rugalmas, a vad – bár kis testű – tengeri halak fárasztásánál indokolt lágyságnak, az erőt a teljes bottesten elosztó karakternek. 

07_76.jpg

A sikertelen tavaszi horgászatok is elképesztő élményekkel jutalmaztak meg.

Itt érkezünk meg a Rock Masterhez, ami bizony ezt a vonalat képviseli. Jóval parabolásabb az akciója, mint amit az itthoni közízlés megkövetel, de így is egy feszes, peckes pálcát vehetünk kézbe. Nyilván roppant mód izgatott is, hogy ezt a karaktert próbáljam a tesztek során kiaknázni, így elég sokféle helyzetben vetettem be, sokféle tapasztalatot szerezve ezáltal. Kifejezetten szeretnék "polgárjogot" követelni azoknak a botoknak is, amelyek kicsit kilógnak a "gyorsfeszes" sztereotípiából, mert nem a gyártók hozzá nem értése miatt van tele a piac ilyen pálcákkal, hanem mert - mily meglepő - bizony ezek is jók valamire. De mire is? Olvassatok tovább!

01_72.jpg

Kínai és kínai két jóbarát (Hearty Rise és Tsurinoya)

A bot még HR mércével mérve is rendkívül igényes tokban érkezik, amiben agyonpárnázott, szeparált rekeszek védik a leheletfinom kétrészes pálcát. A peca maga nincs agyongondolva, nincs kicsicsázva, kis apró részletek mutatják, hogy a márkán belül is az egyik legdrágább modellről van szó. Ami szembeötlő, a némileg evergreenes „bumszli” markolat (Fuji IPS), amit én igazából az EG-nél sem értek, de úgy látszik, hogy a piac igényli. Számomra túlságosan is megtölti a markomat, picit elvész az UL pálcák légiessége, de bizonyára ennek a megoldásnak is van egy tábora. Jól látszik, hogy az UL-L szegmensben ez most egy divatos irányzat, sok gyártónál látom visszaköszönni ezt a formatervet.   

18_49.jpg

El sem lehet téveszteni.

19_44.jpg

Nagy vagány a belenyomott logó, csak beletapad a halnyálka. Na de kit érdekel, ha fogjuk a halat? 

A másik szembeötlő, hogy meglehetősen hosszú tűspiccet integráltak a botba, amit jól láthatóan jeleznek az 5 (!!!) gyűrűn is megjelenő színes cérnázással. Ez a bottest játékos része, a „fun factor”, az alatta lévő szakasz azonban gyorsan megszigorodik és egy elég komoly emelőerőt hordoz. Nyilván megint csak a méretükhöz képest igen erős tengeri halak miatt. És ez nekünk, magyar horgászoknak is jó hír, hiszen egy UL-re beugró jobb hal megfogásának esélye is jelentősen növekszik. Fontos ezt kiemelni, mert sok UL botnál ez nincs meg, pláne az UL wobbleres cájgoknál keresem mindig ezt a tulajdonságot, amikor a domizás közben beeső márnák szétszívatnak a „főtt spagetti” botokkal… 

21_29.jpg

PE 0,1? Igen, az 0,053 mm!!! 

Csak a miheztartás végett, a Youtube-on található egy gyári videó, ahol egy figura egy 3 kilós súlyt emel meg a bottal. Jól láthatóan túl van terhelve a bot, nyilván nem ezt a terhelést kapja a használatnál, ellenben jól érzékelhető hogy milyen igénybevételt bír ki egy prémium minőségű blank. Azt hiszem, itt van a „kunszt” az UL botok között, jajj, mennyit láttam már elpattanni használat közben…. Elég egy kicsit túlhúzni az ívet és máris reccsen a papírvékony bottest. Ha hihetünk ennek a videónak, ezzel a bottal azért ettől nem kell tartani. Már ha oda nem csapjuk valaminek, mert azt a high tech cuccok sem szeretik. 

Érdemes megjegyezni, hogy a Hearty Rise azon kevés botgyártók közé tartozik, akik maguk gyártják a bottesteket! Akármilyen hihetetlen is, de ez nem általános! Az alapanyag japán Toray, a gyártástechnológia azonban saját, a rétegek tekerése, a felhasznált kötőanyagok, gyanták, és a különböző erősítő technológiák mind-mind az ő vegykonyhájuk (szó szerint) termékei. Van is a blankon meg a marketinganyagokban mindenféle varázsszó, aminek konkrét tartalma természetesen hétpecsétes ipari titok. Ellenben mindenhova felmatricázák amolyan Daiwa-Shimano vakítós módon...;) Ember legyen a talpán, aki ezek között kiigazodik, úgy gondolom, nem is lehet. Nincs a blankoknak egységes mércerendszere, sem a tonnák, sem az anyagok, sem a "varázsigék" nem adnak megbízható információt. Igazából itt csak hitek működnek: egy drága botról kénytelenek vagyunk elhinni hogy jó, aztán a gyakorlat eldönti, hogy tényleg az e....

22_25.jpg

Minőségi részletek.

A hosszú tűspicc és a felkeményedő bottest amúgy megmagyarázza a bot meglehetősen széles, 0,4-8 grammos dobósúlyát is. A 8 gramm viszont erősen véleményes, mert bár bőven el lehet dobni a bottal, de a vezetés, pláne a bevágás már szerintem több erőt igényel. Egy 8 grammos csalit kitépni a süllőszájból már nem UL kategória. Persze, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy ez a rockfish-es bot, nem a süllőhorgászat követelményei alapján kell megítélni. Hazai felhasználóknak azonban tekintetbe kell venniük, hogy a mi igényeink szerint a dobósúly max. 5 gramm. Az alja (0,4 g) stimmel, mivel a tűspicc bármilyen kis csalival is feltölthető. Kiemelendő, hogy a tűspicc és a toldás gyönyörű, egyenletes ívben hajlik, láthatóan odafigyeltek erre. De ez ma már ebben az árszegmensben kötelező is.  

13_70.jpg

Jól látszik a lágy tűspicc és az erős alsó rész.  

Létezik a botnak egy 0,6-12 grammos, 230 centis L változata is, ami szerintem a kiswobbleres parti pecásoknak lehet igazán érdekes, pl. csatornai domizáshoz, amikor az a 30 centi többlet rettenetesen sokat számít a parttal párhuzamos vezetésnél. A „kistestvér” csak 203 centis, ami még így is több, mint a kategóriája zömében 180 centi körüli modelljei. Ahogy öregszem, egyre inkább nyúlok hozzá a hosszabb botokhoz, így én üdvözlöm ezt a méretezést. Csónakból nem hátrány, partról kifejezetten előny a hossz, kezd lazulni az elmúlt évek rövid botos divatja, szerencsére. 

20_41.jpg

Ez nem karcolódik!

23_21.jpg

acél Fuji-K, SIC betéttel. 

A botot márciusban vehettem kézbe, amikor a legtöbb ragadozó halunkra tilalom van, így igazából csak a nyári kősüllőzéseknél tudtam először érdemben bevetni. Pedig terveztem vele vörösszárnyúzni, ez – bármilyen fura is – régi bakancslistás tervem. Úgy gondolom, pont ehhez a pecához lenne kiváló ez a bot, nem túl kemény, kis helyen is jól dobja a csalit, van benne erő is a szűk hínárlyukakban való fárasztáshoz, tehát minden adott lett volna hozzá. Csak a szabadidő nem volt adott. A másik szerepkör a pisztrángozás lett volna, de ezt is elblicceltem, mert hol a kiszemelt víz nem volt alkalmas a pecára, vagy én nem tudtam rá időt szakítani. Pedig ezzel a karakterrel ez a bot könyörög a pisztrángozásért! 

03_74.jpg

Apró részletek a minősérzetért.

Így végül a bot a Balcsin debütált. Direkt vásároltam egy meglehetősen vékony, Intech PE 0,25-ös zsinórt (vékonyabbat nem mertem, de a bot gyártói ajánlása már 0,1-től szól!!), aminek a valós vastagsága 0,07 mm. Ezzel a balatoni kövesezésnél le tudtam menni 2 grammos tungsten, sőt még kisebb fejig (a helyben szokásos 4-5 gramm helyett), pedig viszonylag erős hullámzásban kellett horgászni. Ilyen körülmények között nem is várjunk éles lekoppanást, pláne homokon, nagyon felértékelődik a spicc jelzőfunkciója. Gondolom, tengeren is többnyire ez a szitu, ezért is kapott 5 gyűrű színes cérnát. A vizuális kapásérzékelésben ez bizony komoly segítség, pláne rosszabb fényviszonyok közepette. A kövesek eléggé finnyásan eszegettek, jól jött ez az extra rásegítés, így tudtam pár jobb halat összeegerészni, de idén sajnos elmaradt a korábbi években átélt tüzijáték. 

08_79.jpg

Idén meg kellett küzdeni a balatoni kövesekért.

09_77.jpg

Szerencsére ami jött, az legalább élvezetes méret volt, nem az apraja. 

Próbáltam a nyáron partról kergetni a sügereket (bár ez nekem nem nyári műfaj), de csak az értékelhetetlen méretekből fogtam, ellenben beköszönt egy kis növendék ponty, ami legalább szépen megdolgoztatta a pálcát.  A finom bottal és a vékony zsinórral igazi élményfárasztás volt, tulajdonképpen majdnem nagyhalas élmény. Hát kérem, ez a jó az UL-ben, nem az ivadékbirizgálás! 

10_79.jpg

A kis vérponty CM Lures csalira csábult el. 

A legnagyobb élményt azonban Jani barátomnak köszönhetem, aki meginvitált a szederhullós időszak legvégén egy dunai jászpecára. A folyóparti szederfák a rutinos pecások féltett titkai, alattuk a gyümölcs érési időszakban hegyekben áll a jász, a domolykó, de időnként akár még a pontyok is. Komoly meglepetéseket tartogathat egy ilyen hely! A halak a vízbe pottyanó gyümölcsök hangjára reagálnak és a víz tetején, vagy vízközt sodortatott wobblert kapják el. Elképesztően jó móka, ráadásul nagyon más stílus, mint a hagyományos wobblerezés, hiszen nem húzott csalival horgászunk, így a jó ritmusú bevágásnak különös jelentősége van. A jászok szája nagyon kicsi, könnyen előfordul, hogy a csali nem akad, így lemaradunk az amúgy látványos, burványlós kapásról. 

14_70.jpg

Keresd a csalit!

12_73.jpg

Szederszerűségek

15_70.jpg

De ott az igazi csemege!

Végül azért bejött a haditerv, egy szép jászt zsákmányoltam, ami bár nem az a bandázós időszakban megszokott péklapát méretű példány volt, csak egy kis átlagos jószág, ám nekem hatalmas örömet okozott, hogy megfoghattam első „szedres” halamat. Meg úgy egyébként is, a jász csodaszép hal, gyönyörű vörös úszói a nyári délután fáradt napsugaraiban rubinként ragyogtak. A szeder a parttól számított 1 méteres sávba potyogott, így a kapások is akkor érkeztek, ha sikerült ebbe sávba dobni. A lágyabb karakter nagyon szépen dolgozott a kezemhez ebben, kis mozdulatokkal lehetett szépen, lágyan beejteni a csalit a megfelelő helyre. Lám, wobbleres szituban is bizonyított a pálca, igaz, egy percig sem kellett folyással szemben, nagy ellenállású wobblert húzni. Az azért nem neki való…. 

16_65.jpg

Egyik kedvenc halam a jász!

Minden tesztelt felszereléshez próbálok egy egyszavas jelzőt találni, ami magába sűríti az adott tárgy legjellemzőbb használati élményét. A kis HR Rockmasterhez a „játszós” jelzőt érzem a legközelebbinek. Ez a bot egy fantasztikus játékos. Nagyon vékony mezsgyén egyensúlyoz a „mindenre jó” és a „semmilyen se” között, de a minősége és a nagyon kifinomultan átgondolt felépítése, koncepciója egy rendkívül sokoldalú bottá avatják. Ez az a bot, ami bármely UL szituban jól használható. Idehaza, ahol aránylag kevés a rockfish, amolyan mindenes, semmiben sem speciális, ellenben flegma fölényességgel áll helyt minden helyzetben és ajándékoz meg maradandó élményekkel. 

17_55.jpg

Viszlát nyár!

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr1916689560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása