Süllős sorozat V. rész
Nem kenyerem az olcsó hatásvadászat, de ezt a címadást most nem tudtam kihagyni. Ha elolvassátok a cikket, ti is érteni fogjátok ;)
A téli süllőpeca a kedvencem.
Egy jó gumis pálca minden pergetőhorgász fegyvertárának alapdarabja. Ezért is szánok egy kisebb sorozatot ennek a műfajnak, bár a teljes választékot áttekinteni lehetetlen. Kifejezetten cél egy kicsit belekukkantani az olcsóbb árkategóriába, hiszen oly sokan vannak, akik nem engedhetnek meg maguknak nemhogy high end, de még középkategóriás felszerelést sem. Kis hazánkban az ár talán a legfontosabb választási szempont, így a süllős sorozat sem nélkülözhet egy „sajátmárkás” kínai botot.
Ez a fotó mindent elmond a téli süllőzés szépségeiről. Kivéve Marcell fizimiskáját ;)
Persze, konkrétan az összes eddig bemutatott bot Kínában készült, mint manapság lényegében már minden, de a manapság tomboló Ali-láz kikerülhetetlenné teszi ezen termékek bemutatását. Mai alanyunk azonban még alis mércével mérve sem túl neves, vagy közismert, viszont rengeteget agyaltam rajta, hogy mit is vessek alá vizsgálódásnak.
Embertelenül szép.
A baj az, hogy egy klasszikusan süllősnek nevezhető kategóriában az alis kínálat már nem túl izmos. Ami szóba jöhetett, az vagy drágának találtam (mostanában már kevés bot jön „free shipping”-gel), vagy túl olcsónak, vagy egyszerűen csak nem volt szimpatikus. Végül egy 4 részes, ún. travel bot mellett döntöttem. Paraméterei alapján ez tűnt a legalkalmasabbnak arra, amire használni akarom: a tiszai süllők becserkészésére. 2,1 méteres (7 láb) hossza kellően univerzális, akciója Fast, dobósúly 7-28 gramm. Jónak látszik, mit veszthetünk? A travel botok amúgyis izgatnak, folyamatosan fejtegetem, hogy mennyit számít a többszörös toldás a használati érték tekintetében. Itt két legyet üthetünk egy csapásra.
A tok egy közepesen igénytelen viaszosvászon kreáció, de a feladatát ellátja.
A postásnak nem volt ideje 2x csengetni, úgy kaptam ki a kezéből a küldeményt. A botot összerakva felnevettem, már megint mellényúltam. Az akció minden, csak nem fast, egy igazi jó kis moderate fast/regular botot tartottam a kezemben. Nesze neked jiges süllőzés :) Sebaj, végülis szeretem az ilyen botokat, majd jó nagyokat vágok be. A pálca többi paraméterére nem lehet panasz, egyrészt kifejezetten ízléses tervezés jellemzi, másrészt az építés minősége sem ad okot panaszra. A feliratok ugyan kissé csicsásak, a dizájn mégis „összeáll”, a végeredmény kifejezetten szép.
Van logó és felirat gazdagon.
A toldásoknál található két pötty ötletes figyelmesség.
Különösen jól néz ki a Fuji zseniális TVS orsótartójáról koppintott elem, alatta a selyemfényű sárga maszkoló betéttel. Fel is dobtam rá a már jól bevált Lurekiller Slatist 4000-es orsómat, ami színében pont passzol hozzá. Eszembe jutott egykori főnökasszonyom, akitől az informatikus megkérdezte, hogy milyen számítógépet szeretne, közölte, hogy feketét. Képzelhetitek az infós csávó arcát…:)
Szép ez az orsótartó, a karbon elemek ízlésesek, a sárga szín pedig visszaköszön a gyűrűkötésekben és a feliratok színében.
Színében megy a két eszköz egymáshoz, ám a 340 grammos Saltist azért elég nehéz hozzá. Nem vészesen, de a 300 grammos 2000-es DMK-val összepróbálva sokkal élvezetesebb volt a kombó. Annak ellenére így van ez, hogy maga a bot kissé fejnehéz, érződik, hogy a blank eléggé anyaggazdag, ami nemcsak a toldások miatt van, hanem alapból is vastag fala van a tagoknak. Ennek később még jelentősége lesz.
Tagadhatatlanul szép páros, bár a 4000-es orsó ehhez túl nagy.
Nem hiperkönnyű, de egy túl nehéz orsóval el lehet rontani.
Nézzük, mire megy egy takony bot a tiszai süllőkkel. Ugyebár a múlt héten bemutatott Lews bottal együtt teszteltem. Előbbi bot meglehetősen ropogós, feszes blankú, utóbbi ennek ellentéte: lusta, taknyos, és még egy kicsit butácska is. El is szontyolodtam kissé. Az első dobást követően azonban szokatlan érzés kerített a hatalmába. Valami olyan, amit még soha nem éreztem. A csalim egy 7 grammos cseburaska fejjel szerelt Daiwa D-Swim gumihal volt, ami nem mondható különösebben agresszív veretésű guminak, azonban a bot a csali elemelése majd visszahullása közben olyan erős rezgést adott, ami megdöbbentett. Ez a kis buta, takony bot? Dehát ez hoooogy????
A perspektivikus torzítás miatt spiccakciósnak látszik a bot, de nem teljesen az, szépen dolgozik az alsó rész is.
Nos, a magyarázat egyszerű: a bottest súlya, anyaggazdagsága egyfajta rezonátorként működik, aminek a saját rezgési frekvenciájával megegyező csaliveretést felerősítette. Olyan, mint egy membrán, ami a hangot erősíti fel, vagy a közismert videó a széllökésektől összerogyó hídról. Kísérleteztem többféle csalival, nem minden esetben volt ilyen elementáris a hatás, de amivel igen, ott nagyon. A maga módján igen szórakoztató jelenség volt ez, bizonyos gumiknál jó messziről is éreztem a korongfarok vibrációját, még akkor is, ha a jig lekoppanását nem. Akkor volt a talajon a gumi, ha nem rezgett a csali. Érdekes, szürreális élmény. Azt azért nem mondom, hogy új minőség született a süllőzésben, de tényleg érdekes volt. Most már értitek a címadást...:)
Ekkora süllőkbe is eléggé belenyúlt a bot, komolyabb halat talán jobb is, hogy nem most akasztottam.
Na de mindez mellébeszélés, mert a süllőhorgászat esszenciája az akasztás pillanata. Százszor tárgyaltam már, hogy a kemény, csontos szájba való akasztás vagy kemény botot, vagy nagy bevágást igényel. Puhább botról lévén szó, be kellett kapcsolnom az agyamban az „atombrutál” bevágás kapcsolóját. Igazán nagy süci nem jött, ellenben kisebbeket gond nélkül megfogtam vele. Természetesen fárasztásnál nagyon szórakoztató a jól görbülő blank, de a süllő amúgy sem egy acélosan védekező halfaj, sokkal fontosabbnak tartom az akasztásnál meglévő erőt, ami itt nem igazán van meg. Vagyis ez a bot nem éppen telitalálat süllőre. Használható, de nem erre való.
Azért jót pecáztam vele, de legközelebb nem süllőzni viszem magammal.
De akkor mire jó? Nos, elképzelem, ahogy egy szép őszi napon besiklik csónakom egy Tisza-tavi morotva nyugodt vizére. Kapcsomba akasztok egy támolygó kanalat és a vízinövények réseibe, a kiálló tuskók mellé pöccintem. A lágy blank kiválóan küldi a kívánt helyre a rosszul repülő kanalat, és minden libbenést membránként felerősítve közvetít. A csukaszájban a kanál jól akad, a vad fejrázással védekező csukák kirohanásait a bottest elnyeli. Természetesen ez csak egy elképzelt szituáció, ám egészen biztos vagyok benne, hogy kitűnően megállná a helyét.
Tavasszal és ősszel zseniális lesz "körbekanalazni" vele a tuskós részeket.
De ugyanígy elképzelhetjük, hogy májusban, amikor az ívás fáradalmait követően a balinok habzsolják a küszöket, ez a bot hatalmas távolságokra repít egy Thrillt, vagy bármilyen más wobblert. A balinszáj nem kemény, sőt kifejezetten nem előnyös rá kemény bottal horgászni, így balinpecára ez a bot kiváló.
"Ahol a szürkeség véget ér, ott lesz a cél" Ossian
Nézzük, miben is mutatkozik meg a négyrészesség előnye, vagy hátránya. A közgondolkodás a többrészes botokhoz azt a képzetet fűzi, hogy a sok toldás miatt megtörnek az ívek, butul a bot, csökken az érzékenység. Úgy gondolom, hogy ebben van igazság, ám a bottechnológia fejlődésével ez egyre kevésbé érzékelhető. Gondoljunk csak a csúcsminőségű legyezőbotokra, amelyek szintén általában 4 részből állnak és egy ilyen bot feladata éppen az, hogy a dobásnál maximálisan segítse, kiegészítse a horgász mozdulatait. Egy kiváló minőségű többrészes pálca mondhatni kompromisszummentes. Ennél a botnál azért nyilván nem beszélhetünk kompromisszummentes minőségről 42 dollárért, ellenben úgy érzem, hogy nem a négyrészesség miatt olyan a bot, amilyen. hanem a bottest nehezebb, ezáltal lustább a bot, ezen már alig változtatnak a toldások. A közeljövőben lesz olyan botról is szó, amely a toldásai mellett igencsak ropogósan feszes maradt.
Manapság egyre több boton van ez a gyűrűmárka
Egyébként a toldások „put over” rendszerűek, vagyis nem stucnis illesztésűek. Éppen a magasabb kategóriájúnak gondolt/mondott stucnis illesztés az, ami merevvé teszi a botokat, gondoljunk csak bele: egy elfűrészelt blankba egy idegen test kerül. Ennél sokkal igényesebb (és drágább) megoldás, hogy minden egyes botrész külön van egy acéltüskén (mandrelen) megformázva és így egymásra dugdosva. Azért erre is találtam ellenpéldát (pár hét múlva meglátjátok), de a prémiumkategóriában! Ahogy drága jó apám mondta: minden lehet és annak az ellenkezője is. :D
Szép, szép! De mi az a törés a zsinóron?
Jó ez a gyűrű, csak nem ez a modell kellett volna.
Kritikaként tudom még felhozni, hogy az amúgy nagyon szép és minőségi Seaguide gyűrűsor első tagja, a keverőgyűrű meglehetősen alulméretezett. Bizonyos hajtókar-állásnál a zsinórt elég éles szögben töri meg. Bár nem tudom egzakt módon mérni, hogy csökkenti-e ez a dobástávot (pláne, hogy maga a bottest egy dobófenomén), de egy gyűrűsor úgy szokott felépülni, hogy minél folyamatosabban fusson ki a zsinór a gyűrűkön. Jól mutatja ez, hogy maga a gyártástechnológia már minden igényt kielégít, viszont terméktervezésnél vannak hiányosságuk. Ha az európai/amerikai megrendelő nem áll ott és mondja meg pontról pontra, hogy mit szeretne, akkor bizony sokszor ötletszerűen dobálnak össze dolgokat.
Takonyság ide vagy oda, a halat megfogta.
A süllős ligában ez a bot nem végez az élen, de nem is lenne helyes ezen a szemponton keresztül megítélni. Ez nem süllős bot, ellenben remek mindenesként használható. Kiválóan alkalmas arra, hogy egy családi nyaralás alkalmával megszökjünk egy pár reggeli pecás órára és kergessük a messzi tájak halait. A bőröndbe befér, talán még az asszony elől is el lehet dugni a ruhák alá, hogy csak a nyaraláson kapjon agyvérzést attól, hogy az ura már megint ellógott pecázni. :D Vagy hogy a kocsi csomagtartójából kapjuk elő alkalomszerűen, hogy akár egy fél órácskát dobáljunk ha éppen úgy van. (És általában úgy van… ;))
Marcell élete első tiszai pecájáról maradandó emlékekkel tért haza.
Az ár-érték arányra nem lehet panasz, szűk 12 ezer forintért egy szépen megépített, igényes, széleskörűen használható botot kapunk, ami érzetre, karakterre kicsit eltér a megszokottól, de ez nem ár azért, hogy általa miénk lehet a korlátlan szabadság.
Viszontlátásra Szőke Tisza!
