Sokan észrevételeztétek; hogy első cikkeink olyan felszerelésekről szóltak, amelyek az átlaghorgász számára elérhetetlenek. Ezt mi is tudtuk, ugyanakkor mindegyik cikkben volt egy olyan mögöttes tartalom, amely (reméljük) érdekessé tette azt mindenki számára. Most azonban egy olyan botra koncentrálunk, amely minőségében és árazásában is középkategóriát képvisel, így méltán tart számot sokak érdeklődésére.

A magyar horgászok többsége peremfutó orsós botokat használ. A gyártók ebben a szegmensben gyártják az igazán nagy tételben előállított tömegtermékeket, így különös jelentősége van a jó ár-érték arányú bot kiválasztásának. Olcsó botot könnyű venni, azonban kérdéses, hogy ezek milyen minőséget képviselnek.

Baráti körömben sokáig téma volt egy olyan általános célú horgászbot megtalálása, amely jó minőségű, könnyű, megfelelősen érzékeny, és mindehhez képest nem drága. Több próbálkozás után találtunk rá a Daiwa Lexa botcsaládjára, amely beváltani látszik a hozzá fűzött reményeket. A Daiwa mind a Lexa orsókat, mind a botokat a megfizethető középkategóriába pozicionálja, ehhez képest meglepően jó minőséget kapunk. Az orsókat nem volt alkalmam élesben kipróbálni, ám szépen, simán futnak és több olyan technikai megoldást is tartalmaznak, amely már-már a felső kategóriát idézi.

Tamás barátom még a széria megjelenésekor beszerzett egy 240 centis, 15-50 grammos pálcát, amellyel nagy megelégedéssel használt dunai wobbleres süllőzésre. A bot kellően gerinces, a nagyobb csalikba sem hajlik bele, egy Rapala Husky vagy SSR9 is szépen elvezethető vele. Akasztásnál kellően gerinces, megvan a szükséges átütő erő, a fárasztás alatt pedig egyenletesen hajlik, rugalmasságánál fogva szépen kirugózza a hal kirohanásait. Tamás több szép süllőt is partra terelt vele, köztük az alább látható, 74/83 centis példányt is. Bence barátom szintén ezt a modellt választotta balatoni csuka- és süllőhorgászatra és kifejezetten elégedetten nyilatkozott róla, sok szép halat zsákmányolt vele.

Tamás a fenti modellel annyira elégedett volt, hogy beszerzett egy 10-30 grammos modellt is tiszai gumis, vékony zsinóros horgászatra. Az általunk horgászott Tisza szakasz nehézségét az jelenti, hogy sokszor 8-10 méteres, erősen áramló vízben kell viszonylag nagy fejekkel, de a lehető legvékonyabb zsinórral horgászni. Ez a gyakorlatban 0,08-as Nanofil zsinór és 12-20 gramm közötti fejeket jelent. A mély, áramló víz sok ingert elnyel, ezért kiemelkedően fontos az érzékeny bot, hogy a lehető legtöbb kapást megérezzük. Tamás elégedett a bottal, én azonban erre a műfajra nem éreztem elég érzékenynek. Állóvízben való gumis horgászatra elegendő ez a bot, de a húzós Tiszában nem éreztem megfelelőnek a csalikontaktot. Könnyű wobblerekre azonban valószínűleg eszményi kis pálca.

A nagyobb dobósúlyú verzió Tamás kezében igazi csodafegyvernek bizonyult, így beneveztem a 270 centis, 15-50 grammos verzióra. Sokat gondolkodtam, hogy ne a 30-60 grammost válasszam-e de azt a boltban túl erősnek éreztem. A vízparton azonban kicsit megbántam a döntésemet. Bevallom, a merev, szupergyors casting botokhoz vagyok szokva, így óhatatlanul mindent ezekhez mérek, ami persze marhaság, de hát emberek vagyunk, emberi szubjektivitással. Én wobblerezni is gyorsabb, keményebb, érzékenyebb botokkal szeretek, hogy érezzem a kis lekoppanásokat is, ugyanakkor fontos, hogy ne legyen a bot feleslegesen merev, „buta”. Ez a bot ebben a hosszban nekem már egy kicsit lágynak bizonyult, ami funkcionálisan nem von le semmit a használhatóságából, de az én kezemhez nem illeszkedett tökéletesen. Dunai wobblerezéshez én az eggyel erősebbet választanám, azonban lassabb folyású vízen, vagy kisebb csalikkal megfelelő társ lehet.

A bot legfőbb erénye a könnyűsége. Még a 270-es hosszú modell is kifejezetten könnyű, kezes, ehhez képest meglepően gyors. Senki nem várja azonban a méregdrága, túlfeszített, japán stílusú gyorsaságot, mert az csalódik. Ez a bot a kategóriájában azonban kiválóan teljesít. A blank alapanyaga a Daiwa által HVF-nek nevezett anyag ami X45-nek nevezett konstrukcióban lett legyártva. Én speciel konstans agygörcsöt kapok ezektől a marketing elnevezésektől, titeket azonban megpróbállak megmenteni tőle. A HVF a „high volume fiber” azaz a „nagy volumenű rost” rövidítése. Ez valami olyasmit jelent a gyártó szerint, hogy a megszokotthoz képest a blank karbonrétegei között kevesebb a gyanta és magasabb a karbon aránya. Az X45 konstrukció pedig az egymáshoz képest 45 fokos szögben felcsavart karbonrétegeket jelenti. Mint mondtam, a bot kimondottan könnyű, így hihetőnek tűnik a magas karbon arány, ugyanakkor a gyártó más HVF anyagú botjai azonos dobósúly mellett lényegesen nehezebbek. A fene se érti ezt, az azonban tény, hogy ennél a botnál a súlyra panasz nem lehet.

A bot másik meglepő része a gyűrűsor, ami titánkeretes Alconite. Titánkeretes! Hoppá!!! Ez általában a felső kategóriás botokat jellemzi, hiszen a titán drága anyag, a megmunkálása drága technológiával történik. A Daiwa azonban saját felső kategóriáját az AGS karbon gyűrűkkel szereli, így nem öngól egy drága gyűrűsort feltenni egy középkategóriás botra. Mindez kihat a blank karakterére, a titán (ami magyarul titán és nem titánium) könnyebb mint az acél, így kevésbé nyeli el a rezgéseket, a bottest ezáltal gyorsabb és érzékenyebb marad. A nyél kiképzése már elég puritán, nyilván ezen már lehetett spórolni, bár az újabb kiadás már egy kicsit dizájnosabb lett. A minőség teljesen kielégítő, műanyag habra ragasztott parafa réteg, aminek a minősége az árkategóriának megfelelő. Nem szakad, nem porlik, teszi a dolgát. Az orsótartó szintén Fuji, ehhez nincs mit hozzáfűzni, mindenki ismeri ezek megbízhatóságát, minőségét. A leegyszerűsített nyélkonstrukció és a díszítések hiánya nyilván a súlycsökkentésnek köszönhető. Lehet, hogy nem egy kivételesen gyönyörű pálca, ugyanakkor a funkcionalitás tekintetében elsőrangú. A gyűrűk eldolgozásában nem találtam kivetni valót, a horogakasztóért pedig bevésem a képzeletbeli piros pontot!

Hogy mire ajánlom a botot? Ahogy írtam, a baráti körömben hangsúlyosan wobblerezésre használjuk, de gumihalas pecára is kifejezetten alkalmasnak találom. Kellően kezes a wobblerezéshez, de már elég gyors az eredményes gumizáshoz. Természetesen azt a verziót, dobósúlyt kell venni, ami a választott módszernek megfelel. A letisztult, klasszikus dizájn nem a divathorgászokat célozza, sokkal inkább azokat, akik valódi teljesítményt keresnek elérhető áron. A botok 25.000,- Ft-tól már beszerezhetőek, véleményem szerint a bot bőven többet nyújt, mint amit az ár alapján várnánk. Létezik jigger verzió, ezt sajnos nem próbáltam de ezek a modellek kimondottan gumizásra vannak hangolva, érdekes lenne összehasonlítani az alapmodellekkel, remélem, egyszer majd lesz rá módom.

Összességében nagyon megkedveltem a botot, kifejezetten jól összerakott konstrukció. A blank mindenképpen kimagasló a kategóriájában, a többi rész pedig megbízhatóan ellátja a funkcióját. Okos felhasználás mellett kiváló társa a mindennapok pecájának. Vagánykodók kerüljék, vérbeli horgászok azonban bátran használják, nem fog csalódást okozni.

A jelenlegi pontozásban Attila nem vett részt, mivel ilyen botot csak képen látott, csak kibickedni tudna, viszont megkértem Tamás (II) és Bence (III) barátomat az értékelésre. Tamás a dunai süllőzés specialistája, aki kiemelt hangsúlyt helyez a funkcionalitásra és csak megvetően legyint a divatos dizájnpecákra. Tamást a pecazas.blog.hu-ról ismerhetitek, tapasztalatához nem fér kétség. Bence a balatoni horgászok feltörekvő generációjának tagja, aki fiatal kora ellenére rendkívüli tapasztalattal rendelkezik. Nagyon „agyas” horgász, aki döntései előtt elképesztő stratégiai terveket épít fel a siker érdekében, ezeket többnyire eredményesen végre is hajtja. Pont ezért adok is a szavára. Mindketten hosszabb idő óta, a gyakorlatban tesztelik a botot, így értékelésükben messzemenően megbízom. Bence értékelése: „Áprilistól egészen novemberig használtam a saját 240, 15-50g-os Daiwa Lexa spin botomat. Fogtam vele 30dkg-os kövest és méteres harcsát is, de az volt az érdekes, hogy mind a kettőnél szépen dolgozott a bot, amit gépész szemmel furcsálltam is. Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ez egy univerzális bot lenne kövesezéstől a kisebb testű harcsákra való pergetésig, mielőtt valaki félreértené az elmondottakat. A csali vezetésnél teljesen feszes, de a kisebb halaknál is szépen dolgozik, viszont a nagyobb halaknál is van tartalék, tudom ez ellentmondásnak tűnhet, ha nem saját magam tapasztalnám én sem hinném el. Ha nagyon kötözködő kedvemben vagyok igazából négy dolgot tudok megemlíteni. Az egyik, hogy a botot olyan vászon tokban adják, aminek csak egy rekesze van, így mindkét bottest oda kerül, ez nekem nem tetszik, mivel így a gyűrűk esetlen megsérthetik a lakkozást. A másik az, hogy a toldásnál a felső tag peremére kicsi fémgyűrűt rakhatnának, hogy ott tuti ne sérülhessen a bot szövetszerkezete. Sajnos néha a spicc gyűrűre felcsavarodik a zsinór a kialakítása miatt, ez időnként kellemetlen helyzetet teremt peca közben. Az utolsó pedig a felső bottest tapintása, eléggé durva, érdes, ami gondolom a gyártási technológiájával ered, hogy elérjék a kívánt mechanikai jellemzőket, bár ez a tulajdonsága hasznos, amikor szét kell szedni a botot peca végén, de gondolom nem ez volt a cél, ha mégis, akkor erre van jobb megoldás, egy arasznyi csúszásgátló réteggel ellátott rész.”

Tamás értékelése: Jómagam több, mint három éve használom a Daiwa Lexa botokat. A 2.4 méteres 20-50 grammos változatot a dunai pergetésre egyik legalkalmasabb pálcának tartom azokon a pályákon, ahol elegendő ez a hossz. Érzékeny blankjával kitűnően érzem a wobbler veretését, vagy a jig koppanását még a langós részeken is, ugyanakkor bevágáskor megvan benne az átütőerő egy kapitális süllő biztonságos megakasztásához. Dunai pergetésre ezt a botot ajánlom mindenkinek, aki tanácsot kér. A kisebb, 10-30 grammos verziót is több szezonon keresztül nyüstöltem nagy megelégedéssel a Tiszán. Érzékenységét tekintve nyilván, nem egy UL bot, ám megvan benne az erőtartalék egy komoly süllő, vagy kisebb harcsa kifárasztásához is. Nyilván, mindenkinek el kell döntenie, melyik szempont a fontosabb. Amit a Lexa botokban a legjobban szeretek, hogy a gerinces, kemény blank a fárasztás alatt fellágyul, így nem veri le magát zsákmányunk a horogról. A keményebb bottal nemigen veszítek halat. A puritán külső engem egyáltalán nem zavar, ellenben a spiccgyűrűvel, amin valamilyen megmagyarázhatatlan okból van egy perem, amire gyakran rátekeredik a zsinór, különösen műcsali szabadítás alkalmával. Mindenkinek csak ajánlani tudom a Daiwa Lexa botokat. Semmi giccs, csak teszi a dolgát, de azt kiválóan... ;o)

 Összpontszám: 82,66