A multis peca mellett általában azt az érvet szokták emlegetni, hogy ezek az orsók mennyivel tartósabbak, jobban terhelhetők. Bizonyos felhasználási területeken kétség kívül komoly előnyük van, de vajon igaz-e a legenda? Tovább lehet-e használni egy multiorsót, mint egy peremfutót? Megéri az esetenként jelentős árkülönbözetet? Tudjuk, hogy használható peremorsó már 15-20 ezer forint környékén található, de multiban az elfogadható minőség alsó hangon is 30-40 ezer forintnál kezdődik.

Nos van egy orsó, amit immáron 5 éve „tesztelek”, kapott hideget-meleget, elrontottam, szervizeltem, szétszedtem, összeraktam, megutáltam és újra belészerettem. Elég hullámzó a mi kapcsolatunk, de még mindig velem van, hűen tűri a mostoha bánásmódot és nem panaszkodik. Ő a Curado.

 Sokáig nyúzták az agyam, hogy kipróbáljam a multizást, sokáig hessegettem el magamtól a szirénhangokat, de egy idő után beköltözött a fejembe a kisördög, végül hagytam magam meggyőzni. Megvettem első multiorsóm, egy Shimano Curado 201G7-et. A választás az enyém volt, egy E és egy G szériás darab közül választhattam. Az E addigra már igazi legendává érett, a G azonban új volt, könnyebb, modernebb, tetszetősebb. Őt választottam.

 A tanulás gyorsan ment, hamar megtanultam vele horgászni, azóta is az a véleményem, hogy a VBS fékrendszer a maga egyszerűségében nagyszerű, gyakorlatilag a lehető legmegbízhatóbb megoldás. Nem kell babrálni, lényegében elég egyszer beállítani, hozzá sem kell nagyon nyúlni. Vállalom, hogy könnyebb megtanulni vele dobálni, mint peremfutóssal, a pecához teljesen hozzá nem értő párom hamarabb tudott vele értékelhető módon dobni, mint spinninggel. Ez van :D

 Bő egy év használat után vettem észre, hogy valami nem olyan mint régen, megjelent egy kis darálás, sorjás érzés. Nem vagyok egy műszaki szaki, de Mekk Mester sem, így nekiálltam szerelni. Szétszedtem, mostam, zsíroztam, valami apám által adott 30 éves gépzsírral. Nem lett se jobb, se rosszabb, de legalább már láttam belülről multiorsót. Mivel a darálás maradt, szép lassan elkezdtem kedvemet veszíteni, pláne, hogy időközben beújítottam egy, majd még egy Abut, az öreg Curado szépen a polcra került. Néha elővettem, néha azt gondoltam hogy eladom, de valahogy sosem került rá sor.

 Egy idő után újra megtalálta a helyét a felszereléseim között, olyankor vettem elő, amikor úgy gondoltam, hogy egy olyan orsó kell, amit nem sajnálok, ha széttekerem, akkor szét lesz tekerve. Csukázáshoz szinte csak ezt használtam, különösen spinnerbaitekkel gyilkoltam sokat, de a swimbaites feketesügerezéseknél is ezt vetettem be a sokszor 80 gramm feletti csalik dobálásához. Kapta tehát a terhelést bőven, úgy gondolom, hogy a gyárilag tervezett futásteljesítményt már bőven elérte, sőt meg is haladta.

 Néha leszervizeltem ímmel-ámmal, aztán egyszer csak úgy éreztem, hogy ehhez én már kevés vagyok, így egy profi orsójavító gondjaira bíztam. És láss csodát, a lesajnált, leírt öreg orsó újkorát meghazudtoló állapotban tért vissza. Azóta megint igen gyakran veszem elő, a dunai süllőzéstől a tavi csukázásig sokféle szerepkörben teljesít, igaz, elég gyakran ápolom, tisztítom is. E gyorsszervizek után kielégítő simasággal fut, nem gyári értelemben, hanem ahhoz képest, hogy egy rendesen meggyepált orsónak futnia kell.

 Némi használat után újra és újra megjelenik egy kis sorjás érzés, de egészen minimális. Ilyenkor picit újrakenem és máris mehet tovább. Megjegyzem, hogy ez a „connected feeling” (ahogy a Tackletour tapasztalt tesztelői fogalmazni szoktak) kicsit jellemző a Shimano orsókra, egy idő után megjelenik egy kis darálás, persze csak egész finoman, ami aztán nem erősödik, nem romlik. Egyszerűen csak van. Viszont ezzel elmennek jópár évig megbízhatóan.

 Bátran állíthatom, hogy az eddigi futásmennyiség, a bánásmód és a megfogott halak mennyisége alapján ez az orsó egy igazi igénytelen igásló. Nem igényel kifinomult bánásmódot, bírja a gyűrődést. Relatíve olcsó, mégis kiváló, kiforrott, ezerszer bizonyított konstrukció. A D és az E széria méltán lett az amerikai horgászok körében valódi legenda, a G szériával elindult a gyár egy modernizálós, műanyagos úton, ami nem okozott osztatlan piaci sikert, az amcsi fórumok bejegyzései alapján nem igazán szerették meg a felhasználók. A cég ezért igen gyorsan kihozta az I szériát, ami viszont úgy tűnik, a legenda újraéledését hozta, hiszen egy elképesztően jól összerakott orsót dobtak piacra. Megmondom őszintén, a 201-essel csak egyszer pecáztam, így kevés a benyomásom róla, de okvetlen szeretném alaposabban megismerni. Nagyon jól megépített orsó, precízen, szépen fut, a 4 karos SVS Infinity fék nagyon szépen teszi a dolgát. Ennél bővebb elemzésre majd akkor vállalkozom, ha alaposabban módomban áll szemügyre venni ezt a modellt is.

 A modellpaletta széles, én magam egy majd 10 éves, de gyári állapotú 301 DSV-vel rendelkezem, amelyet harcsás körökben ájult tisztelettel emlegetnek. Még csak szárazon tekergettem, de hamarosan bevetésre indulok vele. A 301 E szintén legendás nagyhalas orsó, bár ez már kevésbé tartozik az istenített kategóriába. Pedig szinte megegyezik a belső szerkezetük, valószínűleg ugyanarról a gépsorról jönnek le. Nagy várakozással tekintek az új TranX modellre, amelynek 300/301-es modellje lényegében egy nagy Curado I-nek felel meg, folytatva ezzel a nagyhalas Curadok nemes hagyományát. (Arról ne is beszéljünk, hogy ennek Micro Modular fogaskerekes, SVS dobfékes verzióját Grappler BB néven dobták piacra Japánban, így a vágyak tárgya tovább szaporodik. Jajj nekem…J)

 Nos, azt hiszem, az elmondottak alapján egyértelmű a fenti kérdésre a válasz. Kevés olyan peremfutó orsó van, ami ezt a bárdolatlan bánásmódot tolerálta volna. Vannak kiemelkedő modellek, de egyértelmű, hogy a multik egyszerűbb szerkezete, az erőhatásokat jobban toleráló struktúrája különösen alkalmassá teszi őket a nagy igénybevétellel járó felhasználásra, a technikai részleteknek hamarosan egy másik cikket szentelek. A multit erre találták ki, ezt ne felejtsük el, még akkor se, ha manapság elképesztően kifinomult, kikönnyített, fantasztikus minőségű orsókat dobnak piacra a gyártók, melyek ugyan kétség kívül hatalmas felhasználói élményt adnak, mégis az igazi lényeg vész el, a felhasználhatóság, a tartósság, a strapabírás.

Szívből javasolom tehát, vegyetek Curadot és használjátok! Gyepáljátok! Hadd szóljon a jerk, a nagy crank, spinner, stb, üssétek vágjátok! Erre van megalkotva. Az ápolást természetesen meghálálja. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az én öreg barátom példája, amely végigélte velem az összes kezdő multis bénázásomat, mégis megbízhatóan állja a megpróbáltatásokat. És ahogy elnézem, együtt is fogunk megöregedni.