Nem egyszerű ez a tesztelési projekt. Nem elég, hogy soha ennyire kevés időm nem volt horgászni, még a halak sem igazán fogadtak a kegyeikbe. Azon kevés alkalommal, amikor a tavasz folyamán eljutottam a vízpartokra, többnyire a körülmények keresztülhúzták a számításaimat és nem igazán jöttek azok a fogások, amelyekben reménykedtem. 

Már lassan 3 hónapja van nálam a Dragon cég egy összeállítása, az SFX Superfast 3-16 grammos spinning modellje és a világújdonságot jelentő FD 1020 IZ orsója. A bot casting verziójáról már olvashattátok a tesztet korábban (…), azonban érdekes volt összehasonlítani a spinning verzióval. Érdekes ez azért különösen, mivel a spinning és casting botok általában jelentősen más karakterrel rendelkeznek, utóbbiak többnyire feszesebb blankokra épülnek, hiszen az eltérő dobástechnika és fizika eltérő bottestet igényel.

Nem annyira ex-fast, de elég gyors!

A korábbi tesztben írtakat nem ismétlem, olvassátok el! (http://tesztpeca.blog.hu/2017/03/27/finesz_jesz) A blank meglehetősen feszes, spiccakciós, azonban mégsem „bután” merev, bár ebben a dobósúlyban nem is jellemzőek az érzéketlen botok. A bottest viszonylag vastag falú, ami valamelyest csökkenti az érzékenységet, ugyanakkor a casting verzió látványosan bizonyította az erejét egy 5 kiló körüli csuka kifárasztásával. A hal különösen vad volt, meglehetősen sokat bíbelődtem vele, mire meríthetővé vált, ugyanakkor kifejezetten „élményfárasztás” volt, egy másodpercig nem volt kérdés, hogy a bot megbirkózik a feladattal.

3-16 grammos bottal egy ilyen csuka már nagy élmény.

Ilyen referencia után igencsak szerettem volna, ha a spinning is bizonyít. Pár alkalommal próbálkoztam az áprilisi Dunán jászra, de sehogy sem sikerült őket megtalálnom, a jól bevált helyeken vagy nem voltak, vagy nem ettek. A bot kis wobblerekkel és a fenéken görgetett gumikkal is nagyon kezes volt, lehetett volna akár kisebb dobósúlyú pálcával is próbálkozni, de a sodrásban jól jött az erő. Pláne hogy akasztottam is valami „erőművet”, mi egy pár kitörés után a sodrásban letépte magát a csalival egyetemben. Majdnem biztosan egy szebb márna volt, de a talajon görgetett gumi módszere nem tesz jót a zsinórnak, így most ő nyert. A bot azonban megmutatta, hogy állja a sarat.

K szériás, acélkeretes SIC gyűrű. Manapság a középkategóriában ez elvárás.

Alig vártam, hogy szabaduljon a süllő és a balin, hogy végre valami értelmesebb fogást is elkönyvelhessek a bottal. A balatoni balinok az elmúlt években mindig nagyon kellemes játszópajtásoknak bizonyultak, így most is abban reménykedtem, hogy fogok belőlük párat. Azonban a földvári móló hemzsegett az ívó tenyeres, és nagyobb keszegektől, egy fia sneci nem sok, annyi sem volt a környéken, így a balinok, süllők bizony nemigen jelentkeztek. Ügyes UL pergetők az ívó dévéreket zargatták egészen apró, 1 grammnál is kisebb fejekkel, gumikkal, azonban ehhez a módszerhez ez a bot alkalmatlanul durva volt, így nem is kísérleteztem ezzel. Dobáltam a nyílt vizet gumival, wobblerrel, de a fránya balinok távol maradtak. Jött azonban garda, kisebb sügerek és köves, utóbbinak éppen tilalom volt, így gyorsan odébbálltam, hogy ne sértsem a horgászat szabályait. A következő balatoni balinos próbálkozásomnak a 60-80 km/órás szembeszél tett be, így szépen elkezdtem gyanakodni, hogy valaki megátkozta ezt a pálcát… Még e cikk írásának reggelén is próbálkoztam a szigetközi Dunán, ám a helyi balin-mester jóbarátom, Giczi Peti helyismerete mellett sem sikerült hallal találkoznunk. Nem csak bosszantó, de egyenesen felháborító! �

 Nagy falat a balinoknak egy ilyen keszeg. 

Az egyik legszebb halunk. Tilalomban ne zargassuk őket!

Nem ismétlem önmagam, a casting verziónál részletesen írtam a bot jellemzőiről. A spinning annyiban érezhetően különbözik a castingtól, hogy a nagyobb, súlyosabb (egyébként kiváló minőségő Fuji K-SIC) gyűrűk egy kicsit „lustábbá” teszik a blankot, de még ezzel együtt is megmarad a feszes, „ropogós” érzés. Toray carbon, jóhogy… Egyértelműen gumis karakter, de teljesen jól boldogul pl. az SSR7- Thrill jellegű wobblerekkel. Erősebb sodrásban azonban kicsit erősebb botot használnék már…

Torokra vette a gumit ez a garda.

Az orsóról azonban még nem esett szó. Annyira új modell, hogy még egyelőre alig van kiskereskedelmi forgalomban. Bíró Jani, a Dragon főnöke azzal nyomta a kezembe az orsót, hogy ettől a modelltől nagyon sokat vár. Nos, hamar kiderült, hogy nem véletlenül. Igen jól összerakott, masszív, minőségérzetet adó tekerő. Nem csoda, hisz Koreában készül, a Daiwa orsókkal együtt. Ez nem hangzik rosszul.

Elegáns ez a bordóba hajló szín, megy a bot kötéseihez!

Az orsótesztek nagy dilemmája számomra, hogy milyen paraméterek alapján lehet róla ítéletet mondani. Pl. a sima futás manapság már nem egy kiemelkedő dolog, az alsó középkategóriában már olyan sima futású modellek vannak, mint a vaj. A minőség ott kezdődik, ha 1 év használat után is megvan a sima futás és nem kezdenek el darálni a fogaskerekek. Ez azonban szétfeszíti a lehetőségeinket: nyilván nem tudunk évekig tesztelni orsókat, így a véleményalkotás szükségképpen felületes.

Jiges boton wobbis orsó. Egy szabály van: nincs szabály :)

Ezért is törekedtem mindenáron arra, hogy pár jobbacska balin megrecsegtesse a féket, de hát átok ül rajtam, nem sikerült. Az ominózus márnakalandnál meg olyan hosszú zsinóron akasztottam meg a halat, hogy a fék meg sem szólalt. Minden esetre kézi húzásra fék szépen, tapadásmentesen indult, szerintem a gyakorlatban sem lesz vele gond. Az orsó összességében az árkategóriájához képest nagyon szépen összerakott, minimális holtjátékkal rendelkező, igényesen dizájnolt és legyártott tekerő, számomra kissé Zauber-utánérzés egyrészt a színe, másrészt a súlya miatt. Fontos hangsúlyozni, hogy az anyaga teljesen fém (esztergált dúralumínium)! Hiába a high-tech műanyagok, azért az igazán tartós, minőségi orsók a mai napig fémházasak. Persze nehezebbek (alanyunk pl. 279 g), de inkább áldozok pár grammot annak érdekében, hogy egy igazán masszív érzetű orsó legyen a kezemben.

Masszív szerkezet, szép futás, kényelmes hajtókar

A merev házban 9 golyóscsapágy támasztja meg az alkatrészeket, ill. egy tűgörgő van a visszaforgásgátlóban. Ez a csapágyszám egyértelműen a legfelsőbb kategóriás orsók jellemzője, bár az utóbbi években a kínai ipar izmosodásával csak úgy szórják a gyárak a csapágyakat az olcsóbb modelljeikbe is. De 9 csapi az 9 csapi, ráadásul a minőségi fajtából, érződik is a tekerésnél, hogy elég masszív a szerkezet. A hajtómű anyaga bronz, így elvileg minden adott ahhoz, hogy magas élettartamú orsót is kapjunk a pénzünkért.

Van azonban egy kritikai észrevételem, mégpedig a hajtókarral kapcsolatban. A kart be kell tekerni, nem lehet lehajtani, mint a legtöbb más modellnél. A kényelem kérdése hagyján, sokkal inkább zavart engem, hogy a pakolásnál minden egyes alkalommal teljesen le kell venni a hajókart, ami leeshet, a menet koszolódhat, a dobozban pedig az alkatrészek egymásnak ütődve összeverhetik egymást. Ezer éve léteznek megbízható konstrukciók arra, hogy a hajtókart ne kelljen teljesen kitekerni, nem igazán értem, hogy miért nem így oldották meg a gyár mérnökei. Bár azt el kell ismerni, hogy így teljesen kiküszöbölték a kotyogás, vagy a kopás lehetőségét, ami pl. a Zaubereknél egy idő után általában jelentkezik.

Zauberes megoldás a vastag acélcső felkapókar és a görgő megoldása. De ami jó, az jó.

Az orsó áttétele 2000-es mérethez 5,2:1, vagyis annak tudom ajánlani, aki pl. folyóvízen wobblerezik, vagy gumizik. Balinosok tuti beleőrülnek a tekerésbe. :) Azt azonban csak az évek fogják megmutatni, hogy lehet-e belőle olyan tartós, megbízható legenda, amilyen a Ryobi Zauber is lett. A potenciál megvan benne, a dizájn azonban már modernebb, egyes részmegoldások (titán zsinórvezető görgő) is előremutatóbbak. Az biztos, hogy a Dragon most keményen letette a névjegyét ezzel az orsóval a középkategóriában, simán el tudom képzelni, hogy a vele kapcsolatos várakozások valóra is válnak.

A botot azért nem pontozzuk, mert a casting verzió pontozása nagyjából irányadó itt is, hisz az értelemszerű különbségektől eltekintve (gyűrűk, orsótartó), ugyanazok a paraméterek. Az orsót azonban tetemre hívtuk...:)
 

 Az orsó:

Pontszám: 90.5