Mostanában nem bírok kifogyni az UL témából, de annyiféle jó cucc jár a kezemben, hogy elképesztő. Pedig korábban hajlamos voltam az UL-eseket némileg lefitymálni, mondván, én olyan halra horgászom, amik azokat ESZIK, amikre ők horgásznak. A sors persze törleszt: rengeteg UL botot kapok tesztelni, így kénytelen voltam megszeretni ezt a műfajt. Nem volt nehéz, sőt egyenesen szerelembe estem.
Hát lehet nem szerelembe esni ilyen gyönyörűségekkel?
A szerelem fellobbanásában pedig múlhatatlan szerepe volt a japán Tailwalk Ajist TZ ultrafinom botcsaládjának, ezen belül is az 511 SL modellnek. A cég termékei a legnagyobb japán gyártókkal (Deps, Megabass, Evergreen) említhető egy lapon, igényességben, minőségben, választékban, sokoldalúságban egyértelműen a prémium kategóriába tartoznak - csak talán a presztízs kisebb. Az Ajist modellek azonban még ezen belül is kiemelkedőek. A tervezés átgondoltsága, a részletek tökéletessége és úgy általában az összhatás az egyik legjobb UL bottá avatják, ami valaha a kezemben volt. Ha nem A legjobbá! Nagy szavak, de lássuk, miért mondom ezt.
Elegancia és funkcionalitás tökéletes elegye.
Mitől jó egy bot? Nyilván erre mindenki mást válaszolna. Az én válaszom szerint az a jó bot, amelyben megvalósul a tökéletes funkcionalitás. A japán mérnökök ebben tudnak olyat alkotni, mint talán senki a világon: el tudják készíteni az adott módszerre, halfajra leginkább tökéletes célszerszámot. (A Megabass egyenesen a csalimodelljeihez gyárt külön botokat! Őrület!) Ez a bot tengeri horgászatra született, leginkább a japánul ajinak nevezett horse mackerel, azaz lómakréla (Trachurus Japonicus) horgászatára. Ezek a kis testű, 40 centit ritkán meghaladó (a világrekord 64 cm és 1,6 kiló) harcos kis halra a tengerparti sziklák mellett főleg gumival horgásznak a japánok, a botot tehát ehhez, az erős hullámzásban is meglévő csali- és kapásérzékeléshez, illetőleg az édesvízi halaknál jóval vadabbul védekező tengeri halak kitöréseihez optimalizálják. De mit keres egy lómakréla-specialista bot a magyar vizek partján? Hát persze hogy sügereket, annak is a darabosabb példányait!
A lómakréla, leánykori nevén Aji, vagy Horse mackerel
Japánban az Aji ebben a formában sokkal ismertebb
Na de nézzük a részleteket! A bot első pillantásra vonzza a szemet, a szürkés-ezüstös-fémes dizájn megkülönbözteti a versenytársaitól. Maga a blank sötétszürke, semleges, de lakkréteg tartalmaz valami nagyon finom flittert, amitől kap egy kis csillogást, ez inkább csak napfényben látszik. Az orsótartó viszont egyértelműen kapott egy antracitszürke, flitteresen csillogó festést, ami kifejezetten exkluzív, fémes hatást kelt. Az orsótartó Fuji TWS, amit én egyenesen kötelezővé tennék a botépítésben, kényelmes, jó fogású. Elvileg a blankot is szabadon hagyja, viszont a blank ez esetben meglehetősen vékony, így nyilván nem azon pihen a kéz. Szerencsére az aládolgozást egy kifejezetten jól kinéző karboncsővel oldották meg, így ha már parasztvakítás, legalább igényes. :)
Hibátlan tervezés, semmi felesleges sallang, viszont tökéletes funkcionalitás.
Nincs azonban szükség parasztvakításra, ha egyszer sikerült egy olyan blankra építeni a botot, ami egészen egyedülálló. Elég sokat bújtam a netet, hogy nyomára jussak, hogy miféle bottestet használ a gyártó, de nem találtam értékelhető információt. Nyilván mert gondosan őrzött ipari titok. Magas modulusú (High modulus) grafit van megadva, de van egy olyan halvány sejtésem, hogy 1-2% üvegszál is lehet benne, az érzete erősen hajaz az ilyen blannkal készített botokra, ráadásul tűspicces is! Egy biztos, ilyen érzékeny, „ropogós” bot nemigen volt még a kezemben. Ez nagy mértékben köszönhető a titánkeretes, Torzite betétes Fuji KR gyűrűsornak, ami jelenleg az elérhető legjobb minőséget képviseli. Tudvalévő, hogy a gyűrűk a bottesten érkező finom jelek egy részét elnyelik, minél nehezebbek a gyűrűk, annál több jel vész el. A „külföldiül” titanium, helyesen magyarul titán sűrűsége 4,506 g/cm3, míg a vasé 7,874 g/cm3. Látható, hogy több, mint 40%-ot lehet nyerni csak az anyagválasztáson a gyűrűk kereténél, amit tovább javít a Torzite betét, ami egy rendkívül kemény, kerámiaszerű anyagból készül és a mindenki által jól ismert szilícium-karbid (SIC) vagy aluminium-oxid (Alconite) gyűrűknél jelentősen vékonyabb. Egy ilyen gyűrűsor önmagában is több, mint 40 ezer forint, így értelemszerűen csak a prémiumkategóriában alkalmazzák. Annak azonban aki hajlandó megfizetni az árát, drámaian javítja a botjai érzékenységét.
A képen a bottest és a tűspicc összetoldásának helye látható. Megfigyelhető a gyűrűkötés tökéletessége is. Jó ötlet az utolsó pár gyűrű világos cérnával történő felkötözése, félhomályban segíti a vizuális kapásérzékelést.
Az exkluzív kiegészítőknek itt még nincs vége! Egyetlen más gyártónál sem láttam még ennyi fém alkalmazását a nyélrészen. Sehol egy EVA, sehol egy parafa. Szerintem nemcsak szép és exkluzív, de kifejezetten hasznos is ez a megoldás. Fent volt szó róla, hogy az orsótartó alatt nem a meztelen blank, hanem egy kis karbon cső van (ami igaz a blankot szabadon hagyó orsótartóval szerelt botok túlnyomó részére, ergó megtévesztés), ami nyilván nem közvetlenül adja át a kéznek a rezgéseket. Viszont az előtte lévő kis aluminium elemre igen kényelmesen ráfektethető a mutatóujj, ezáltal tökéletesen érezhető minden rezdülés. A fém ugyebár nem nyel el semmilyen rezgést, mint az EVA, vagy a parafa.
MInden szükséges infó a boton.
Ez az ötlet tovább javítja az amúgyis hihetetlen érzékenységet, ami számomra drámaian mutatkozott meg, amikor egy kicsit botot cseréltem Attila barátommal, aki egy Evergreen International Kaleido Serpenti Tournament Assault Series TKSS-63MLST "The Sight Hawk" (ómájgád) bottal horgászott. Az Evergreen International márkáról annyit, hogy a világ talán legjobb szériagyártott botjait készíti, az átlag modelljei 7-800 dollár körül vannak és ezen még nincs rajta a vám és az ÁFA. Ezért a pénzért egészen szűrreális minőséget kapunk. Na, szerintem ezt az élményt verte agyon az Ajist, az Evergreen bot parafa nyele annyit tompított az ingereken, hogy a kettő között egyértelműen érezhető volt a különbség. Ati pajtim ezzel persze jól nem értett egyet, de ő elfogult :)
Hibátlan ez a bot, de a Tailwalk modernebb koncepciója nekem jobban tetszik. A focilabdányi sügereket persze ez nem érdekli....
Végére maradt a végdugó, ami szintén szép, ízléses fém, és ami a lényege, hogy érezhetően meg van súlyozva. Ez az orsó felszerelését követően nyer értelmet: kiegyensúlyozza a kombót, aminek jelentőségét nem szükséges ecsetelni. Egy átlagos 1000-es orsóval tökéletes összhangot mutat a bot, mint például az eredeti tulajdonos csúcskategóriás Daiwa Exist-je. Ilyen orsóval kevesen szaladgálnak kis hazánkban, ezért rápróbáltam a már jól ismert 2000-es Tsurinoya Jaguaromat, ami kissé nehéznek bizonyult, de nem bántóan. A bot az 1000-es méretet „kéri” és hálálja meg hibátlan összhanggal.
Ez tényleg exkluzív minőség.
A bot 182 cm hosszú, amely ebben a szegmensben szerintem pont elegendő. Általában egy kézzel dobunk, így nincs szükség hosszú nyélre, a blank pedig elég energiát tárol így is a célhalak kifárasztásához. A kellő távolságot is el lehet vele érni, a blank kiválóan töltődik és csúzlizza a csalit a kívánt távolságra. Extra gyors, azaz extra fast, leginkább a tűspicc miatt, ennek ellenére mégsem spiccakciós. Én inkább fast vagy medium fast akciósnak mondanám. Összsúlya 75 gramm, ami a súlyozott végdugóra is tekintettel igen figyelemre méltó.
Szebbnél szebb csíkos vitézek kerültek terítékre
Egy kiadós lómakréla horgászatot aránylag bajos lett volna összehozni, ezért a sügereket vettem célba, azok közül is igyekeztem a kapitálisabb példányokat levadászni. A sügerek sokszor reagálnak jól a túlsúlyozott jigekre, pattogós, agresszív csalivezetésre. A tesztpeca során is így lett, a lassú, 1-2 grammal szerelt gumikat nem ették, ahogy a dropshotot sem, ellenben az 5 grammos fej már jól működött, sőt az efelettiek még jobban. Elmentem egészen 10 grammos fejig (+csalisúly). 3 grammos gyári dobósúly értékről beszélünk, mégis bőven elboldogult az efeletti csalikkal. Mondjuk a 10 gramm már sok volt, e még ezzel is magabiztosan akasztott. Tehát kijelenthető, hogy a bot 8 grammig optimálisan dolgozik, ami jelentősen bővíti a gyár által megadott értéket. Újabb pluszpont.
Betyárosan állta a bot a 30+os sügerek rohamát. Frenetikus peca volt!
Száz szónak is egy a vége, a használati élmény lenyűgöző. Tökéletes egyensúly, a legkifinomultabb prémium kategóriára jellemző élmény, amikor nem csak a kavicsokat számolgatom a fenéken, de azt is megmondom, hogy érdes vagy sima a kavics. Ilyen bot mellett a legfinomabb megtolós, ráúszós kapás is érezhető. Sokan mondják, hogy ügyes horgász bármilyen bottal tud halat fogni. Na ja, csak az a kérdés, hogy mennyit. Itt nyer értelmet a prémium minőség: a kapások, a meder, az akadók érzékelhetősége igenis emeli az eredményességet. A prémium termékek használata tehát nem szükségszerűen sznobság! Különben is, drága jó apám bölcs szavai jutnak ilyenkor eszembe: „Jegyezd meg Fiam, sznobokból lesznek a műértők!”
Zalán kolléga sikerrel színesítette meg a szürke dizájnt ezzel a gyönyörű naphallal (Fotó: Lenkey Zalán)
A beájulós jigelés mellé mindenképpen szerettem volna wobbleres pecán is kipróbálni, mert a bot terhelés alatt olyan szép, parabolás ívet ad, hogy szinte könyörgött egy késő őszi domizásért. Az általam oly nagyon kedvelt domolykós pályán azonban egy komolyabb áradás vonult végig, lehűtve és bezavarosítva a máskor kristálytiszta folyót. Ennek megfelelően a domolykók úgy eltűntek, mintha sose lettek volna a vízben. Négy horgász csorgott be egy 15 kilométeres szakaszt, de egy fia kapás nélkül megúsztuk. Nyáron bezzeg itt hemzsegni szoktak a szebbnél szebb domik. A halfogás így elmaradt, de azért az kiderült, hogy a bot szintén nagyon jól érzi magát a kicsi, 2-3 centis wobbikkal. A bot tűspicces, ami egyáltalán nem látszik első pillantásra, mivel a blank tökéletesen követi a spicc ívét, nincs benne sem törés, sem látható erőbeli különbség. A hajlásgörbe így szép paraboloid, ami a wobblerek vezetése, akasztása és a fárasztás szempontjából előnyös tulajdonság. A wobbleres halfogás tehát elmaradt, de a köveken bukdácsoló wobbler veretésének élménye a kezemben maradt.
Sokaknak ez pecsenyeméret, nekem egy királyi ragadozó, ami megérdemli az életet.
A botnak egyetlen jelentős baja van, hogy sajnos nem olcsó. A minőségi gyűrűsor, a prémium kivitelezés és a japán munkaerő egyaránt drága mulatság, igencsak zsebbe kell nyúlni, ha ilyen botot szeretnénk. Viszont ez az a bot, amit elég nehéz megunni, hiszen minőségével és exkluzivitásával még jó darabig nem nagyon lesz versenytársa. Aztán persze, mint minden, egyszer ez is elavul, de addig fantasztikus örömöket okoz a gazdájának. És hát végülis ezért horgászunk mindannyian….
