Sokat UL-eztem mostanában, a nagyhalas cuccokat meg alaposan elhanyagoltam. Adósságomat most törleszteni fogom, jópár „nagyágyú” ismertetése várható a blog hasábjain, ha már úgyis dübörög a csukaszezon... Közülük is egy idehaza kevéssé ismert kis manufaktúra, a Bone egyik csúcsmodelljével, a szuperprémium minőségű Drago DRV72H modelljével fogom kezdeni. Hogy mitől szuperprémium egy bot? Olvassatok tovább és elmondom. 

Itt van az ősz, itt van újra és szép halakat tartogat

Hál’ Istennek sok felső kategóriás bot fordult meg a kezeim között az elmúlt évek folyamán, így elég széles összehasonlítási alapom van az olcsótól a legdrágább kategóriáig. Manapság már egészen kedvező áron lehet meglepően jó dolgokat venni, ami 5 éve még prémium kellék volt (lásd pl. a Fuji K szériás gyűrűsorait), az ma már a középkategória aljára is leszivárgott. Ez nekünk, horgászoknak remek dolog, hiszen kicsi pénzből is lehet kiváló felszereléseket vásárolni. Ugyanakkor a legújabb, legspécibb technológiák bizony a prémiumszegmensben debütálnak, és bizony az igazán drága, különleges technológiák sohasem lesznek tömegtermékek. Egy titán gyűrűsor sosem lesz tucat, de a különleges gyártási technológiájú blankokra épített botok sem. Az igazi ínyenc minőségért bizony mindig zsebbe kell majd nyúlni, ezek a botok megmaradnak az olyanok privilégiumai, akik értik és értékelik a különlegességet, egyediséget és kompromisszummentes minőséget.

Nagy halakra készülve... a bot méltó társa a Shimano TranX 301

A bot egy kis szingapúri manufaktúra, a Bone Fishing World terméke, amely a Major Craft egyik korábbi bottervezőjének, Bone Limnek a nevéhez fűződik. Szingapúr, mint tudjuk, Délkelet-Ázsia egyik szupergazdag miniállama, így megvan a minőséget értő és megkövetelő fizetőképes kereslet. A Bone ezt, illetve a Délkelet-Ázsia talán legnépszerűbb, leghíresebb „vadállatának”, a kígyófejű halnak (Snakehead) horgászait szolgálja ki. A snakehead horgászata elképesztően brutális, számunkra elképzelhetetlen erejű, vadságú halakra horgásznak kőkemény módszerrel. A felszerelés a lehető legdurvább kiképzésnek van kitéve, a legkisebb minőségi hiba is megbosszulja magát. A cég filozófiája, hogy termékei ebben a helyzetben is a maximális teljesítményt nyújtsák, maximális élvezet mellett. Könnyen belátható, hogy ehhez a legmagasabb minőségi sztenderdeknek kell megfelelni.

Az alapító és egy hatalmas kígyófejű hal. (Forrás: Instagram)

A bot egészen elképesztő dobósúly értékkel rendelkezik: 10-112 gramm. Megdöbbentő, de tényleg ezt tudja! Számtalan (prémium) gyártó botjai vannak teljesen félrekalibrálva, de ez esetben nincs tévedés. Hogy ez hogy lehetséges? Nos a spicc első kb. 20-30 centije meglehetően finom. Nem lágy, de már aránylag kis súlytól – valóban kb. 10 grammtól – elkezd „élni” és aránylag jól tölthető fel energiával. Nem mondom, hogy optimális hozzá, de már nem kínlódás pl. egy 6 centis crankbaitet eldobni. 218 centis hossza optimális, nagycsalis botokhoz kell ekkora hossz, hogy rendesen töltődjön. Viszont még nem lesz fejnehéz, nem tűnik el a könnyű blank előnye. 

És tényleg...

A finom spiccrész után a blank jócskán beerősít, nagyobb csaliknál már ez a botrész veszi fel a lendítés energiáját és adja azt le a dobásnál. Ugyebár itt jelenik meg a tervezői/gyártói géniusz: a bot ne legyen buta, vagyis túl kemény, mindig legyen egy olyan blankrész, ami kezes, engedelmes. Elképesztő, de jelen esetben ez tökéletesen sikerült. Bajban vagyok, mert nem tudom szavakkal leírni azt a harmóniát, amit ez bot nyújt. Kisebb dobósúlyban volt ilyen bot a kezemben, de ilyen „vadölő” kategóriában nem nagyon… Talán az Evergreen Kaleido Super Stallion él ilyen sokoldalú botként az emlékeimben. Aki ismeri azt a pálcát, az most biztosan felszisszen, nagy szavak ezek, de vállalom…

A keresztszál-erősítésű blank nemcsak szép, de strapabíró is.

A felső dobósúly tartomány ismeretében az ember egy vastagabb falú, nehezebb bottestre tippelne. Nos, nem is tévedhetnénk nagyobbat. A blank megdöbbentően könnyű, mindössze 50 gramm, ebben pedig szintén a már említett Evergreen márka méltó kihívója. Ha a gyári demó videók nem hazudnak, akkor bizony az erejük is rendkívüli. Én hiszek nekik, hisz hamar megrogyna a márkaimidzs, ha silány minőséget kínálnának. A blank gyártástechnológiája nyilván féltve őrzött ipari titok, de figyelemre méltó a teljes hosszban alkalmazott többszörös keresztszál erősítés, ami szemmel láthatóan nem csupán dizájnelem. Mondjuk annak sem utolsó. A bottest a nyélbe illeszthető (nyéltoldós), itt látható, hogy a blank nem papírvékony, de messze nem olyan vastag, mint egy ilyen bottól várnánk. Hab a tortán a titán (és nem titánium) keretes SIC betétes gyűrűsor, ami vékonyabb, könnyebb, erősebb, mint az acél, ezáltal jóval kevesebb rezgést nyel el, mint ha acélból lenne. 

A felgyűrűzött blank 50 gramm! Hát ezért drága ez a bot, ez a technológia és a felhasznált anyagok bizony a legfelsőbb kategóriát képviselik. Az eredmény elképesztő érzékenység.

A bot érzékenységére jellemző, hogy ahogy kajakban ülve horgásztam belőle, elfáradván néha a csizmám orrához ért a bot. Ez olyan éles ingerként futott végig a tenyeremig, hogy bizony többször is bevágtam, természetesen hatalmas luftot ütve. Persze jól kikacagtam magamat, de a lényeget érzékelteti: hihetetlenül éles, közvetlen, direkt jeleket közvetít. Tényleg, csak a legmagasabb minőségi osztály tudja ezt, aki még nem tartott a kezében ilyen botot, az nem tudja elképzelni. Higgyétek el, szlenggel szólva: teljesen más kávéház.

Nem csak igényes fém zárógyűrűk (winding check), hanem gyönyörűen eldolgozott cérnázás és buborékmentes lakkozás is. Ez nem tucatmunka!

A minőség mellett számomra igen szimpatikus a márka dizájnja. Egyáltalán nem alkalmaznak olyan piperkőc megoldásokat, mint a Megabass, vagy az Evergreen, az elegancia helyett a brutális őserőt, a könyörtelen harcokat, pőre funkcionalitást közvetítik. A tereptarka nyél a katonai álcahálókra enged asszociálni, szinte úgy érezzük, valódi fegyvert tartunk a kezünkben. Ráadásul szerencsés a színválasztás, a szürke nem 50, de 3 árnyalata látványos, de nem hivalkodó, és ami a legfőbb, nem koszosodó. Vagy csak nem látszik. De ez már olymindegy, engem kiborít a koszos nyél, pláne a drága botokon lévő parafa. Itt ettől nem kell tartani, bátran összenyálkázhatjuk. ;)

Talán a bot legszebb része.

Külön szót érdemel az orsótartó csavarjának méhsejtes mintázatú fém díszítése, egyedi, elegáns, exkluzív dizájn. Nem egy tucatdarab, nekem borzasztóan tetszik. Emellett szinte már lényegtelennek tűnik, hogy a gyűrűkötések és a lakkozások kiemelkedően precízek, gondosak és erősek. Tökéletes építés, tökéletes munka. Egész egyszerűen felemelő érzés kézbe venni, pláne horgászni vele.

Kis magyar flottánk a Balti tengeren.

A tesztre nem is választhattam akármilyen vizet! Kalauz Zoli barátom, a Kajakpeca.hu üzemeltetője hívott meg abba a kis különítménybe, amely hazánkat képviselte Németországban a Bodden Bash névre hallgató kajakos horgásztalálkozón. Az eseményre Rügen szigetén, illetve a mellette elterülő félsós vízű, Bodden névre hallgató lagúnákban került sor, amelyek összeköttetésben vannak a Balti tengerrel. A halfauna ennél fogva vegyes, többnyire az édesvizi ragadozók dominálnak, míg a táplálékhal zöme tengerben honos heringekből, makrélákból áll. A legjellemzőbb ragadozó hal a csuka, amelyek itt hatalmasra nőnek, illetve igen gyorsan fejlődnek, 3 nyaras korukra már meghaladhatják a 80 centis hosszt. Természetesen itt is meg kell dolgozni az igazán nagy halakért, de reális esély van az 1 méter feletti, de akár 130-140 centis, 20 kilót is meghaladó csukák megfogására. Ilyen vízen elkél az erős bot, ami azért nem csak „durung”, de kellően változatos csalihasználatot tesz lehetővé.

A Bodden halfaunája

A sors úgy hozta, hogy szükség is volt a bot sokoldalúságára. Az „előtanulmányok” során úgy látszott, hogy nagy, 20 centis méretet is meghaladó gumikat kell majd használni, ám a gyakorlat teljesen más lett: 6-7 centis wobblerek és spinnerbaitek bizonyultak nyerőnek. Egy 20 centis gumi önmagában is 50-60 gramm, ezt még meg lehet fejelni súlyozással, horogszerelékkel, könnyen összejön akár 100 grammos összsúlyú csali is. Ha ezt az ember amúgy istenesen megsuhintja, bizony már komoly erők ébrednek a botban. A biztos dobáshoz/csalikezeléshez a botnak rugalmasnak kell lennie, töltődnie kell energiával, azt optimálisan kell tudnia leadnia, magyarán ki kell lőnie. Különösen igaz ez kajakban ülve, ahol nincs lehetőség „beleállni” a dobásba, felértékelődik egy okosan kiválasztott bot. Nos, a Drago parádésan teljesített, a tepsi gumikat is lazán lőtte 30-40 méter távolságra 28-as Tufline zsinórral. Jelen esetben teljesen indokolt a durvának tűnő madzag...

Tipikus csukatanya: szaggatott, nádbabás, nyiladékos partoldal

Mint mondottam, a nagy gumik nem bizonyultak fogósnak, régi hű társamat a Megabass V-Flat spinnerbaitjét vettem elő, ami már oly sokszor kihúzott a csávából. Nem tudom miért, de ez a csali valamiért agyonveri az összes többi spinnerbaitet, többféle színben és fazonban is van, mindegyik elképesztően fogós, de talán a fehér-arany szoknyás, ezüst leveles a legdurvább. Annyira fogós, hogy amikor tavasszal Molnos Balázs barátommal a Westin jerkbait botot teszteltük, csak ezzel sikerült kapást kierőszakolni. Másnap Balázs – akinek olyan csaligyűjteménye van, hogy ami abban nincs benne, az nem is létezik – azonnal berendelte a fél e-bay-t. :D. Nos, a teszt napján szintén ez a csali lett a befutó, mégpedig oly módon, hogy alig 40-50 centis vízben, sok helyen felszínig érő hínárban kellett húzni. Szinte semmilyen csalit nem lehetett normálisan elvezetni, a spinnert is alig, többnyire csak pár méter volt, amíg össze nem szedett egy csomó gizgazt. A vízbeérés pillanatában már tekerni kellett, mert ha egy gondolatnyit süllyedt, már „lucernabálákat” termeltem ki vele csukák helyett.

A nap csalija és a legbátrabb áldozata. Látszik, hogy a halak nagy prédához vannak szokva.

A módszer a bolondsága ellenére adta a halat és tömérdek rontott kapást. A spinnerbait amúgysem egy jól akadó csali, még az általam használt trailerhoroggal sem, pláne ha fénysebességgel tekerem, mintha balinoznék. Minden 3., 4. kapásom akadt, de ami akadt, az iszonyatos vehemenciával, szaltózva, tombolva. Hiába, csak a legsportosabb halak bírták elkapni.

Tipikus Bodden-méret. 

Jöttek, mentek egymás után. 

70-80 centi körüli csukákat bőven fogtam a bottal, de egy igazi vadállattal is összehozott a sors. Csalimat egy nádöbölbe lendítettem. A vízbe érés pillanatában hatalmas, combvastagságú sárga test villanását láttam, majd felrobbant a víz. A mélység itt sem volt több fél méternél, a hal pedig az első orsótekerésbe vert bele. Ahogy éreztem a rántást, hatalmasat vágtam be, a bot pedig megállt a kezemben. Ismeritek az érzést, amikor egy bivalyerős felszereléssel nem tudjátok megemelni, sőt megmozdítani sem a halat? Na ez a vadállat helyben kezdte a fejét rázni, a zsinórom jó métert tért ki jobbra-balra, a vízfelszínt pedig habosra túrta. Mindez tőlem 10 méteren belül. Végigmoziztam, hogy 4-5 fejrázás után kipattan a horog, a hal pedig befúrja magát a nádba. Nehéz méretet becsülni így, pláne, hogy vegytiszta adrenalin dübörgött az ereimben, de nem gyengén verte az 1 métert a hal. Igazi kapitális példány volt. Most ő győzött, de talán egyszer majd én kerülök ki egy ilyen párharcból győztesen. Egy ilyen ellenfelet meg kell érdemelni!

Nem egyszerű kajakból fotózni a halat, a profik akciókamerával készítenek látványos képeket, nekem maradt a szelfi-bűvészkedés.

A Boddeni túra legeredményesebb napját zártam a Dragoval, így nagyon intenzív élményeket adott. A teszt során a kis crankbaitektől a hatalmas gumihalakig mindent dobtam vele, így valóban 10 grammtól 80-90 grammig próbálgattam. Nem a csilivili dolgokban, hanem itt van ennek a botnak a zsenije: ez az egy bot önmagában is kiszolgálta volna a túrát. Sokoldalúságában páratlan! Több botot is kivált, de nem kényszermegoldásként, hanem valós, ráadásul élvezetes alternatívaként. Most éppen úgy gondolom, hogy talán a legjobb nagyhalas bot, amit valaha használtam.... Ez az a bot, ami nem csak egy eszköz, hanem egy kedves társ, alig várja az ember, hogy együtt legyenek, együtt kalandozzanak. 

Kaptam már hideget-meleget azért, mert túlságosan nagy szavakat használok, ennél a botnál azonban nem tudok ELÉG nagy szavakat használni. Fenomenális, zseniális, elképesztő pálca, benne van a top 3-ban, amit valaha kezemben tartottam. Az ára már egy rosszabb autó ára, ami azonban a minőség és a teljesítmény fényében nem is olyan rossz. 580 dollár árfolyam függvényében 160 ezer forint körül van (magyar forgalmazónál!!!). Tudom, hogy sokan nem engedhetnek meg maguknak ilyen drága botot, de ez a minőség Evergreenben még közel egy 100-assal (!!!) drágább. Mercedest sem engedhetnek meg maguknak sokan, mégis jópáran járnak vele és még többen vágynak rá! Hát ilyen ez kéremszépen...