Rendszeresen futok bele a közösségi médiában abba, hogy kezdő horgászok faggatják a tapasztaltabbakat a felszerelésvásárlás szempontjairól. Persze a többség azt ajánlgatja ami neki van, a sok szubjektív vélemény közt pedig elvész a releváns infó. Márpedig a megfelelő felszerelés kiválasztása kritikus: egy életre megszeretteti a pergetés, de a rossz döntés könnyen meg is utáltathatja. Megpróbálok pár objektív fogódzót nyújtani a jó döntéshez.

Az idei év talán legörömtelibb fogása ez a gyönyörű pisztráng, ami egy nagy wobblerre csábult el egy 45-110 grammos (!!!) boton. Lám, a megfelelő felszerelés-választás meghozta gyümölcsét. Jackson STL Pro Jerk

1. Az ár

Sajnos manapság ez a legfontosabb tényezők egyike, főleg a kezdő (javarészt fiatal) pecásoknál, akik nem szeretnének egyből sok tízezres kiadásba beleugrani. Kicsi pénzből is lehet kihozni jó dolgokat, de azért nehezebb, mintha ez a szempont egyáltalán nem számít.

Lássuk be, csodák nincsenek. Ami olcsó az általában azért olcsó, mert a minőségben kompromisszumokat kell kötni. Egy bot árát befolyásolja a blank minősége, a gyűrűk, a nyél és díszítőelemek mívessége, illetve a mindezt létrehozó munkaerő ára. Manapság ami NEM Kínában készül, az a hamisítvány. A kínai munkaerő még mindig olcsó, az ott készült termékek versenyképesek az alacsonyabb árszegmensben is és – jó hír a kispénzű pecásoknak – meglepően jó minőségeket lehet találni. A trehány, tróger munkára oda kell figyelni, ha látszik a gyűrűkötések slendriánsága, a nyélrészek illesztéseinek pontatlansága, az igénytelen lakkozás, akkor az jó eséllyel utal arra is, hogy a gyártástechnológia sem túl igényes. 

Kizárólag ár alapján sose döntsünk! Mindig érdemes áldozni a minőségre, és néha már pár ezer forint beáldozásával felléphetünk a belépő szintről az alsó középkategóriába, amivel biztosan jobban járunk. Ha mégis olcsó botot vásárolunk, a legfontosabb a blank minősége: lusta, nehéz botot sose vegyünk. Egyébként a belépő kategóriában is vannak egészen jó cuccok, rendszeresen érnek kellemes meglepetések. 

Mindig érdemes a használt felszerelések piacán is körülnézni, hiszen szinte féláron juthatunk kiváló, magasabb kategóriás botokhoz. A divat és a fogyasztói szemlélet itt is működik: sokan cserélgetik gyakran a felszerelésüket, így ha nem ragaszkodunk a legújabb modellekhez, kiváló dolgokat lehet összeszedegetni. A saját botjaim nagyobb részét én is használtan vettem, ha hiszitek, ha nem!

A képen egy középkorú használt autó ára.... az Ever Green International nem viccel az árakkal.

2. A célhal

A fészbúkos kérdésekben szinte kötelező elem a „Célhal: süllő, csuka, balin” megjelölés. Nos, mi sem nagyobb marhaság, hiszen a három hal nagyon eltérő karakterű felszerelést igényel. Léteznek kitűnő „mindenes” pálcák, de itt mindenképpen kompromisszumokra kényszerülünk. Egy balin szája sosem olyan csontos, mint egy süllőé, felesleges tehát túl kemény botokkal horgászni rájuk, míg egy – különösen folyóvízi – süllőzéshez elengedhetetlen a betonkemény pálca. A kompromisszumok megfelelő horgásztechnikával elviselhetővé tehetők, de akinek meg ennyi tapasztalata van, az már úgyis speciális botokat vesz. Róka fogta csuka. Vagy valami ilyesmi…:)

Kezdő horgászok kenyérhala jobbára a balin szokott lenni, egyszerű technikákkal horogra keríthető, illetve hangos rablásokkal árulkodik hollétéről. A balin szája puha, a horog jól akad, így nincs szükség nagy átütő erőre, bátran válasszunk egy kicsit lágyabb, parabolásabb akciójú botot. Egy ilyen bottal könnyebben lehet nagyot dobni (ami a rafkós balinoknál igen komoly előny), illetve a fárasztás is könnyebb, a rugalmas bot kiegyenlíti a nagy kirohanásokat, illetőleg nem károsítja a hal száját. Nem kell félni a „taknyosságtól”, többet fog segíteni, mint rontani az élményt. A dobósúly 20-25 grammig terjedhet, ennél erősebb botot a nehéz pilkerekhez, balinólomhoz szokás használni, de az meg manapság nem divatos…

A süllő szája ellenben kemény, ráadásul, ha ráfog a csalira, bizony nehéz a fogak kerítése közül kitépni a csalit. Nos, ehhez kell a brutális gerinc, helyesebben fogalmazva az átütő erő. Nem általában a gumizáshoz, ami közkeletű tévedés, hanem a süllőzéshez! Az orosz, ukrán horgászoknál pl. nagy divat a sügerek apró jiges horgászata meglepően lágy botokkal. A sügér szája egészen puha, hártyás, nem kell hát átütő erő az akasztáshoz. Ezért butaság, hogy a jiges bot csak gyors és feszes lehet. Egy fenét! Ez csak a süllős botra igaz…

Látható a szájpadlásos akadás, pont a legkeményebb részbe. A fej 30 grammos, a bot pedig egy törött spiccű de megcsináltatott Daiwa Zillion, ami így olyan merev, mint egy zárt szelvény. Nekem így a tökéletes csónakos süllőző bot. 

3. A „gyors feszes” bot mítosza

Ezerszer leírtam már és még nyilván sokszor le fogom, hogy a magyar pergetőknek van egy nagyon mélyen gyökerező beidegződése: a jó horgászbot csak gyors és feszes lehet. Nem győzöm szajkózni, ez egy marhaság, de a probléma ott kezdődik, hogy sokan a fogalmakat is teljesen rosszul használják. Megpróbálok rendet tenni a fejekben:

Gyorsaság: félrevezető a kifejezés, ugyanis a spiccakciós botokat szokás gyorsnak nevezni. Akkor gyors egy bot, ha a spiccrész, tipikusan az utolsó 30-50 cm kicsit engedékenyebb, rugalmasabb, majd ezt követően a bot felkeményedik és jóval erősebbé válik. Sokszor használatos az angol „fast” vagy „ex-fast”, vagyis extragyors kifejezés. A lágyabb botok megnevezése medium, vagy medium fast, az egészen parabolás akciójú botoké „regular” vagy „slow”. Idősebb horgászok emlékeznek, hogy régen ezt hívták A, B és C akciónak. A gyors bot spicce érzékeny, ám jelentős átütőerőt, emelőerőt lehet vele kivitelezni egy bevágásnál. A lassú bot sokkal egyenletesebben hajlik, ezáltal sokkal jobban teljesít dobásnál és fárasztásnál. Nagyon fontos, hogy egyik sem jobb a másiknál, legfeljebb sokan nem tudják, mit mikor és milyen módszerre kell használni. 

Fast akciós bot (Dragon Superfast). A törés azért nem ilyen éles, csak a perspektivikus torzítás miatt látszik úgy...

Tamás barátom kezében egy 9-es osztályú legyezőbot, ami megmutatja, hogy milyen az, amikor az egész bot dolgozik. 

Feszesség: Rengetegféle bot-alapanyag van, manapság túlnyomórészt különböző karbonok, de tartja magát egy szűk szegmensben pl. az üvegszál is. Jól ismerjük az üvegbotok elpusztíthatatlanságát, ám nehézségük, nyúlós karakterük miatt ma már csak kevesen használják (bár van, ahol ez éppen előny, pl. kuttyogatásnál). A karbon pont ezért lett népszerű: könnyű és igen peckes botok készíthetők belőle. Rázzatok meg egy botot! Ha a rázás után szinte azonnal visszaáll nyugalmi helyzetbe, akkor beszélünk feszes botról. Ha még lötyög egy darabig, akkor az a bot nem feszes, hanem közkeletű szleng szóval élve taknyos.

A fentiekből látható, hogy lehet egy bot egyszerre feszes és lassú. Parabolában hajlik, de gyorsan visszaáll alaphelyzetbe. Ugyanakkor lehet gyors és lágy is egyszerre. A kettő nem szinonima, még ha sokszor együtt is emlegetik a gyorsaságot a feszességgel. 

Megjegyzem, hogy az utóbbi években az üveg, mint alapanyag teljes átértelmezésen esett át, reneszánszát éli. A pergető botok piacán ez még kevésbé jelent meg, de a legyező botoknál megjelent az ún. fast glass, ami egy médium fast grafit bot karakterének felel meg, de annál sokkal terhelhetőbb, illetve egészen újszerű technikákat tesz lehetővé. Kíváncsian várom ennek a technológiának az átszivárgását a pergetésbe. 

A gyors és feszes botok igazi terepe a süllőzés

Gerincesség: Ezt legtöbbször a gyors botok szinonimájaként használjuk, a gerinces botok középső és alsó része jelentősen erősebb a spicchez viszonyítva. Előnyük a fárasztásnál kifejthető emelőerő, illetve a hal jobban irányítható. Arra azonban oda kell figyelni, hogy a hal le ne verje róla magát, ezért általában gyorsabb, direktebb fárasztástechnikát kell alkalmazni. Ilyenkor jönnek ki a kidülledt szemű süllők, úgyhogy mindent csak ésszel! 

Rossz példa! 20 méteres vízből jött fel szegény, itt tanultam meg, hogy ilyenkor félvízen ki kell kicsit járatni a halat, hogy ne így nézzen ki. Már ha nem konyhára szánjuk...

Csillapítás: Gyorsan csillapít az a bot, amely hamar elnyeli a rezgéseket és alaphelyzetbe merevedik. A gyors csillapítás nem ekvivalens a gyorsasággal, ezt ne keverjük össze! A dobásnál van jelentősége, egy távdobó bot legyen parabolás, azaz lassú karakterű, de csillapodjon gyorsan a lötyögése, különben csökken a dobástáv. Egy kiscsalis, patakos botocska lehet nyugodtan lityilötyi (szaknyelven mondjuk regular vagy medium), mert a 1-2-3 grammos csalik dobálásához nagyon kényelmes és jópofa!

Eszembe jut ilyenkor, hogy gyerekkoromban a KGST (vagy ahogy mi hívtuk: lengyel) piacon vásároltam kemény 30 azaz Harminc forintért egy kb. 5 méteres sárga spiccbotot. Szerintem sokunknak volt ilyen. Mai szemmel egészen nevetséges lenne, azt a botot ha egyszer megráztam, reggelig lötyögött. Az árus a piacon persze jól megsuhogtatta, demonstrálva, milyen rugalmas. Nos ez igaz is volt, mellette meg még nehéz is volt, mint a sár, mégis az egész gyerekkoromat végigkárászoztam vele, sikerrel. Sőt – Szent Isten gyere le! – úszóval süllőztem is vele. Hát, ha valamire alkalmatlan volt, akkor erre bizonyosan. Mégis fogtam vele halat, ami azt bizonyítja, hogy bármilyen bot is van a kezünkben meg kell tanulni jól használni, mert a legfontosabb tényező maga a horgász. Yuki Itő, a Megabass főnöke mondta egyszer egy interjúban, hogy azért van benne minden terméke nevében az X, mert a horgászra, mint X-faktorra utal. Hát így van ez kérem…

Egy lassúbb, de mégis némi gerinccel rendelkező, amúgy rendkívül kellemes wobbleres bot karaktere. Tsurinoya Dragon

Progresszivitás és regresszivitás: Ez egy érdekes, kevéssé használt kifejezés, én is legyezőhorgászoktól tanultam. Ugyebár az igazán komoly, felsőkategóriás, a szó valódi értelmében megtervezett botok nagyon fifikásan vannak összeállítva. Van olyan része, ami lágyabb anyagból van, vagy olyan része is, ami keményebből. Ezeknek a karaktereknek az ötvözése igazi specialista felszereléseket eredményez, amelyek egy adott módszerhez vannak tökéletesítve. Ez a fajta bottervezés Magyarországon szinte ismeretlen, ám az igazán komoly minőségi kategóriákban megszokott dolog. Ezért van az, hogy egyes márkák pl. minnow-s vagy crankes, spinnerbaites, swimbaites, gumis, flippinges, békázós és még sorolhatnám mennyi féle modellt dobnak piacra egy sorozaton belül, amelyek eltérései néha igen kreatív bottervezési munka eredményei. Ez tényleg az ínyencek terepe! Talán a leghelyesebb ezt a kifejezést úgy fordítani, hogy progresszív egy bot, ha a lágyabb spicc felől a gerinces blank felé felkeményedik, regresszív, ha egy keményebb spiccrész után fellágyul, kb 1/3-2/3 arányban. Igen, ilyen is van! Nem teljesen fedi le gyors-lassú karakterisztika fogalmát, mert itt a blankon belül vannak eltérő karakterű részek összeállítva. Szinte felfoghatatlan…. de higgyétek el, létezik ez a fajta tervezői agyvihar! És milyen izgalmas felfedezni….;) 

A Jackson STL Pro Jerk egy igazi regular/slow bot, ami nemcsak jerkelésre teszi alkalmassá, de eszményi swimbaites pálca is. Ezeket a rosszul repülő csalikat Föld körüli pályára katapultálja.

Érzékenység: Milyen az érzékeny bot? Ami nem nyeli el a víz alól érkező ingereket, hanem azok nagy részét a horgász kezéhez továbbítja. Mitől válik egy bot érzékennyé? Mindenek előtt a blank minőségétől, az alkalmazott anyagoktól, a falvastagságtól. Ugyebár egy vékony falú bottestben kevesebb rezgés nyelődik el, mint egy vastagabban. Kritikus a gyűrűzés minősége is: egy acélkeretes Alconite gyűrűsor sokkal nehezebb, mint egy titánkeretes Torzite betétes. Az eredmény: az utóbbival szerelt bot sokkal, de sokkal érzékenyebb lesz. Persze ennek ára van, egy ilyen gyűrűsor önmagában 50-60 ezer forint (!!!), így nyilván csak a csúcskateóriában alkalmazzák. Ott viszont elképesztő a hatása. Fontos a nyélkiképzés is. Minél több anyag van a nyélben, annál több ingert nyel el, ezért kedvelem azokat a pálcákat, ahol nagyon kevés, szinte minimalista nyélkiképzéssel találkozunk. Ha nagyon muszáj a nyelezés, akkor a parafa jobban teljesít: érzékenyebb jelet ad, bár egy minőségi EVA is tudja majdnem ugyanazt. Ügyes ötlet a karbon borítású nyél, ezek általában EVA-val vannak aládolgozva, de a felületükön a kemény karbonréteg vezeti a rezgést. Cserébe csúsznak, mint a veszedelem. Az érzékeny bottal 50 méterre kidobott jiggel is megszámolom a Duna alján a kavicsokat, sőt még azt is tudom, hogy sima vagy érdes a kavics. És ez nem vicc! Meg szokták kérdezni, hogy mit tudnak az igazán drága botok? Hát ezt! Megérzed vele azt is, ha a süllő csak ránéz a csalira! 

Minimalista titán gyűrű a maximális érzékenység érdekében. Favorite Synapse 

Szuperminimalista orsótartó. Tailwalk Ajist TZ

A fogalommagyarázaton túlmenően szeretnék valamit megértetni a nyájas olvasóval: merjetek lágyabb botokat használni! Egy sereg helyzet van, amikor előnyösebb, csak éppen meg kell tanulni vele horgászni, pláne bevágni. A lágy bot tehát nem rossz bot, hanem rosszul, vagy rossz helyen használjuk. Ide nem értve a lágy ÉS buta, érzéketlen botokat, mert azok tényleg alkalmatlanok a legtöbb pergető módszerhez.

Ez a szuperlötyögős UL castingbot egy új világot nyitott meg a számomra. Favorite Synapse BFS UL

Pongor Bandi UL császárral nagy egyetértésben rajongunk ezért a pálcáért. Favorite Synapse BFS ML

És lám, ha le bírom nyúlni tőle pár percre, már ficcen is ki egy csinos süsüke.

4.  A módszer

Már utaltam rá, hogy tartja magát az a hit, hogy gumizni csak gyors, feszes bottal lehet. Nos, ez ebben a formában súlyos tévedés. Vallom, hogy a süllőzés – pláne folyóvízen – valóban ezt igényli. A kemény szájpadlású, erős fogazatú süllő ugyanis nem akasztható meg másképp. Igaz ez még talán a gumis harcsázásra, ahol a gerebenfogak közé is be kell tudni ütni a tipikusan vastag, erősített horgot. De például a csukának már korántsem olyan erős a szája, többnyire lágyabb boton is jól akad, amelynek aztán éppen az ugrálós fárasztásoknál élvezzük az előnyeit. A többi hal meg szinte már minden esetben lágyabb szájú, aminél teljesen felesleges a petrencésrúd keménységű bot.

A folyami süllőzés komolyabb fejeket igényel, amit meg kell tudni indítani a hal szájában ahhoz, hogy a horog akadjon.

Wobblerezéshez is lágyabb karakterű botokat szoktak ajánlani. Ezzel egyet is értek. A wobblert többnyire folyamatosan húzzuk, esetleg bele-belepöckölünk. Folyamatosan megvan a kontakt, egy vehemens kapást a lágyabb bot sokkal jobban tud tolerálni, mint kemény. A kapás pillanatában olyan erők ébrednek a horog hegyén, hogy akár le is pattanhat a hal szájáról. Szinte hihetetlen volt számomra is, hogy Marcell komámmal végigdomolykóztunk egy napot a Garam folyón. Annak ellenére, hogy az egészen finom felszerelésemre jóval több kapás érkezett, mégis kétszer annyi halat fogott, mint én. Hogy miért? Én egy parabolás akciójú, ám rendkívül feszes bottal horgásztam, ami a kapások pillanatában szinte visszarúgott. Rengeteg halam akadt le, vagy meg sem akadt, hiszen a kapás pillanatában maga a bot rántotta ki a csalit a szájukból. Ilyen alkalmazásokhoz jobb tehát egy kicsit lustább bot, vagy váltsunk monofil zsinórra, ami szépen kiegyengeti a fickós blank robbanékonyságát.

Azért ez a gyönyörű domi húzta annyira a botot, hogy nem volt kérdés az akadás

Egy jó süllős wobbleres bot megtalálása maga a kínok kínja! Kemény legyen a gerinc, de ne túlságosan! Ne legyen teljesen progresszív, sőt, inkább regresszív (a rosszul repülő, könnyű balsa wobblerek dobásánál a regresszív karakter, vagyis a jól dobó alsóbb bottest, de feszesen álló kemény spicc nagyon sokat segít). Legyen „mélyebb,” mint egy babkaró gumis. Gyorsan, de ne extragyorsan csillapítson. Ez már egy agyrém...:D 

Érdekes a topwater csalik és a jerkek kérdés. Van olyan, aki a sziklakemény bottal szereti húzni, mondván, hogy kell a robbanékony mozdulatokhoz, én azonban itt is a kicsit lágyabb botokat érzem megfelelőnek. Nekem jobban kézre állnak és szebben is tudom mozgatni ezeket a csalikat. Például a walk the dog – kutyasétáltatás – nekem nagyon nem megy kemény bottal, ha csak egy kicsit is kiesem a ritmusból, a csali mozgása összekutyulódik. Elnézést a szóviccért. :) Szóval a lágy bot jobban tolerálja a bénázásaimat.

5. A csaliméret

Ez lényegében a dobósúly. Azért aki idáig eljutott az olvasással, már azért sejti, hogy azért ez nem ilyen egyszerű, mivel a bot karakterisztikája nagyban meghatározza a használható csalik méretét is. Mondok egy példát! A Megabass márka F0-F10 között osztályozza a botjait, ezt a jelölést csak ők használják. (Van F18-as botjuk is de az kivétel) Sokáig nagy vágyam volt süllős wobblerezésre a Phase III szériából az F5-76X Nautilus, aminek a dobósúlyát a gyártó 1,5 unciában (kb 44 gramm) maximálta. A bot medium fast, tehát mérsékelten spiccakciós, a gyártói ajánlás szerint 12-25 librás zsinórokkal alkalmas nehéz carolina rigek crankbaitek mozgatására. Sajnos nem sikerült beszereznem, viszont találtam akciósan az azt követő szériából egy nagyon hasonlót, mégpedig az F5-75X7 névre hallgató, „Extreme Mission” fantázianevű modellt. Ez a bot már fast, azaz spiccakciós, a csaliméret maximuma már csak 1 oz (29 gramm). A gyártói osztályozásban ugyanaz az erősség, mégis jelentősen kisebb a dobósúly! Azt azért megjegyzem, hogy a Megabass által megadott értékek mindig tökéletesen fedik a valóságot, sosincsenek a botok alul, vagy felülkalibrálva. Mi tehát a magyarázat?

Nos, a bot egy jóval finomabb, integrált csőspiccet kapott, ami viszonylag érzékeny, ezáltal nem árt, ha nem lengetünk vele féltéglányi wobblereket. A bottest azonban az első 50-60 cm után úgy felkeményedik, hogy a dugót kihúzom vele a Dunából. Tehát a blank ereje megvan, de a finomabb spicc miatt a gyártó visszavett a dobósúly-ajánlásból. Érdemes ilyenekre is odafigyelni, mert ha pl. finomabb módszerekkel horgászunk nagy halakra, akkor éppen egy ilyen karakterre lesz szükségünk a durungok helyett.

 Az Extreme Mission botavató hala. 113 cm. Nem agyontelepített műtóból...

6. Parti vagy csónakos?

Ebben sincs végső igazság, de viszonylag bevett elv, hogy partról hosszabb, csónakból rövidebb botokkal horgászunk. Nem szükséges magyarázni, hogy egy parti gumizás esetén a messze kidobott jiget sokkal könnyebb megemelni, ezáltal hosszú, csábító aláhullásra késztetni. Előnye még a dobástáv, a kövezésekről messzebbre történő benyúlás lehetősége, az akadókon való átemelés könnyebbsége. Hátránya a súly, illetőleg nehezebb kezelhetőség. Fontos tudni, hogy egy hosszabb bot sosem lesz annyira merev, mint egy rövid, ezért a petrencésrudak szerelmesei könnyebben megtalálhatják szívük választottját a rövidebb modellek között.

Csónakból bőven elegendő ez a bothossz.

Egy csónakos pecánál ezek az előnyök eltűnnek, a rövidebb botok is tökéletesen működnek, a könnyűségük, ergonómiájuk megkönnyíti a pecát. Rövid botok előnye még cserkelő horgászatnál a bokrok közti bujkálásban jelentkezik, nyilván könnyebb kivitelezni ezt egy rövidebb bottal, ahogy a növényzettel sűrűn benőtt partról is könnyebb egy rövid pálcával a helyére pöccinteni a csalit. De említhetném a vertikális botokat, amik szintén rövidek, néha extrém hosszú nyéllel.

Extrém hosszú nyelő vertikális botok, mellettük egy jerk pálca

Ezek sem vastörvények, színezi ezt az egyéni megszokás, kényelem, vagy bizonyos speciális helyzetek. De a vásárlásnál célszerű bekalkulálni, hogy ahol használni akarom, vajon előny, vagy hátrány a hosszúság/rövidség.

7. Egyrészes vagy több részes?

Profi pergetők sokszor kacsintanak össze: az igazán minőségi botok egyrészesek. Ezt részben osztom is, hiszen minden toldás szükségszerűen elvesz az érzékenységből, ugyanakkor olyan fejlődésen ment keresztül a botépítés technológiája, hogy manapság már elenyésző az egyrészes botok előnye. A fárasztásnál a mai botok már egységes ívet vesznek fel, szabad szemmel észrevehetetlenek a toldások. Egy rossz minőségű toldás persze lehet hibaforrás, de normál használat mellett úgy gondolom, ez elenyésző.

Ez a téma azonban engem is mostanában nagyon izgat, így tervben van több 3-4 részes, ún. travel bot tesztelése, kíváncsi leszek, hogy mennyiben finomítják az én véleményemet is a tapasztalatok. Két cikk már csőre van töltve és dolgozom a többin is…;)

Gyártói szempontból egyébként sokkal könnyebb egy rövid, egyrészes botot csinálni, mint egy profin kivitelezett többrészest. A profi kivitelezés alatt a put-overt értem (és ahol megtalálható – pl. nyéltoldó - a put in-t) és NEM a stucnit. A stucni szemfényvesztés: egy tüskére (mandrelre) húzzák fel a grafitpaplant, majd elvágják (sok gyártó hívja „center cut-nak” a kétrészes botjait). Utána beragasztanak egy stucnit és kész. ezzel szemben egy put overes botnál annyi tüske van, ahány tag. Ezeket tökéletesre kell hozni egymáshoz képest (mártás, csiszolás stb.). Ismét legyes példához nyúlok, hiszen a legyes botok túlnyomórészt négy részesek, még a legdrágábbak is! véletlen, hogy a legdrágább grafit és üvegbotok, azaz a legyezőbotok 99%-ban négyrészesek  Egyfelől az utazás miatt (szerintem, ez természetes velejárója a műcsalis horgászatnak, a felfedezés öröme), másfelől, mert így lehet adott blankot szakaszosan, tökéletesre tervezni (butt-mid-tip section).

8. A mátrix

Látható, hogy a gondos botválasztásnál mennyi szempontot kell figyelembe venni. És még mennyi minden van! Számomra pl. a nyélhossz is egy fontos szempont, de az orsótartó ergonómiájára is odafigyelek. Fontos az egyensúly, ezért a használni kívánt orsót mindig próbáljuk rá a botra! Ha nagyon előre billen, az nem jó. A súlypont legyen a tenyerünkben, vagy egy nagyon picit előbbre, de sose legyen fejnehéz a bot, mert fárasztó lesz vele horgászni. Néhány botnak súlyozható a végdugója, ami remek ötlet, de manapság vannak állítható nyélhosszú botok, sőt olyat is láttam már, hogy az orsótartó mozgatható fel és le. Nem butaságok ezek, tessék odafigyelni az ilyen extrákra is!

A fenti tulajdonságok mátrixából születik a hozzánk tökéletesen passzoló bot. A jól kiválasztott bot a horgász részévé, kinyújtott kezévé, kiterjesztett érzékszervévé válik. Nem eszköz, hanem szinte hozzánk nő. A jól kiválasztott bottal nő a fogás esélye és élvezete, ezért célszerű alaposan végiggondolni, az összes fenti szempontot. Remélem, hogy ez a kis szösszenet sokak számára nyújt segítséget a vásárlásnál és a jó döntések meghozatalánál.

Görbüljön mindenkinek, akármit is választ... ;)

A cikk elkészítésénél szaklektorként közreműködött a hazai legyes és pergető társadalom igazi fenegyereke, Pintér Zoli, akinek tárgyi tudása nagyban segítette, hogy én magam se vesszek el a fogalmak zűrzavarában. Köszönöm, Zoli!