Blogunk mottója, hogy minden jó valamire. Ha másra nem egy kezdőnek belekóstolni a pecába, vagy egy vékony pénztárcájú pecásnak, aki egy rendes cucc árának töredékét tudja csak felszerelésre költeni, netán a gyerekeket snecizni tanítani. Ha az ember elfogad bizonyos kompromisszumokat (vagy csak soha nem volt a kezében jobb motyó) akkor ezekkel a felszerelésekkel egészen jól el lehet pecázgatni, akár szuper élményeket is szerezhetünk. Ezért is kattantam rá a kínai cuccok tesztelésére, kicsi pénzből meglepően jó dolgok vásárolhatók, kis szerencsével, körültekintéssel.  

Az azonban még a kínai kereskedelmi oldalakon is vastörvény, hogy olcsó húsnak híg a leve. Csodák nincsenek, 20-30 dollárért (5-7 ezer forintért) aligha lehet komoly orsót vásárolni. Kína évtizedekig a nyugaton kifejlesztett technológiák másolásából élt, bizonyára sokan emlékeztek a 90-es évek Adios melegítőire, meg mindenféle Nike-klón sportruháira, cipőire. Ennek a korszaknak a szellemi örököse a Shishamo orsó is, amelyről talán nem kell leírnom, hogy melyik nagy gyártó nevére akar utalni. Még a tipográfia is kísértetiesen hasonlít…

Szemfényvesztésből nincs hiány

Az orsó évekkel ezelőtt „becsípődött” az akkor még igen kis létszámú multis közösségben, mivel 17+1 csapágyával, „Excellent and luxurious”-ként magát tömjénező feltűnési viszketegségével mosolyt csalt a tapasztalt pecások arcára. Kikacagtuk, hogy egy multiban 6-7 helyen van értelme csapágyat használni, hova a bánatba lehet elrakni még 10-et? Kacagtunk, de soha, senki nem próbálta. Nem halhatok hát úgy meg, hogy ezt az orsót ki ne próbáljam és a tapasztalataimat meg ne írjam.

Excellent & Luxurious. Mondhatnám, MEGALOL! :D

Igaz, közben a korábbi évek koppintós idői elmúltak, Kína a nyugatról eltanult technológiákkal elkezdett saját márkákat létrehozni. Ekként nyert új nevet a keresztségben az orsó és manapság már Fishdrops névre hallgat. Mármint az, amit én rendeltem, merthogy még számtalan néven megtalálható az Alin ugyanez az orsó, mint pl. a kínai mércével mérve nevesnek számító Kastking Royal Legend modellje. Igaz, nem 17, csak 12 csapágyas, de a ház és nyilván a beltartalom is jó eséllyel ugyanaz.

Akcióban a kínai csoda

Nos, a tettek mezejére léptem kemény 35 dollárért megrendeltem az orsót. Pár hét múlva jött is a postás, egy egészen kis csomagban hozta a kissé összegyűrött dobozú kurblit. Gondolom a postások nem bántak vele hímes tojásként, de szerencsére a beltartalom nem sérült. Kézbe véve az orsó egészen pofásnak néz ki, bár a karbonszövetet imitáló festés igazi klasszikus és gagyi parasztvakítás. A háznak semmi köze a szövött karbonhoz, ezt sugallni pedig otromba átverés. A ház anyaga egyébként teljes egészében műanyag, tehát még fém keret sincs, amire a súlycsökkentés jegyében plasztik oldallapokat helyeznek. Említettem már, hogy nincsenek csodák?

A knobokat az Aburól koppintották. Pont ugyanúgy, mint 200 másik "márka" :)

A tekergetés tesztjén magasan átmegy az orsó, futása szép, sima és kifejezetten hosszan pörög is. Erre érezhetően odafigyeltek! A hajtás bronz, ami méginkább megelégedésre ad okot. Annál kevésbé, hogy gyorsabb tekerésnél az egész gépház elkezd bemozogni, a fogaskerekek kotyogni kezdenek, az egész orsó az instabilitás érzetét kelti. Érdekes módon a terepen, zsinórral töltve ez nem érződött, meglepően „összeállt” az orsó, viszont továbbra is megmaradt a hajtókar-fogantyúk bántó kotyogása. Ez tehát elég ócskán van összeállítva, a gomboknak irreálisan nagy oldalirányú holtjátéka van. Ha arra gondolok, hogy a knobok alá dugdoshattak egy csomó extra csapágyat, akkor különösen kiábrándító….

Ez a "karbon" valami iszonyati gagyi, a krómos maszk pedig láthatóan slendrián munka. A kevesebb sokkal több lenne.

A tereptesztre a svéd brakkvizes lagúnákban került sor, az orsót egy Nevis Xpress Baitcast 15-40 grammos botra tettem. Már olvashattatok a nagygumis, nagycsalis módszerekről, amiket ezeken a vizeken űznek az eredményes csukafogás érdekében, a lényeg, hogy az orsóval dobált csalik 40-70 gramm között mozogtak, ami ugyebár már megdolgoztatja az orsót. Ezeknek a csaliknak a húzási ellenállása nem jelentős, de a dobásoknál már kellően nagy erők ébrednek, nem véletlenül lehet látni a svéd horgászfilmekben, hogy aki multival horgászik, az többnyire nagy, fém hengermultival teszi ezt. A tengeri táplálékon hízó, nagy és harcias, horogszűz csukák sokkal vadabbul védekeznek, mint honi társaik azonos méretben. Egy ilyen peca tehát kellően komoly igénybevétel, kijönnek egy orsó hibái, hiányosságai.

Szélmentes, kristálytiszta reggel októberben. Nem egy tipikus csukás idő.

Később sem sokat változott, azonban gyönyörű fotókat tudtam készíteni.

Végtelen távlatok

A dobra 0,18-as Kastking Mega8 zsinórt tekertem, ami számomra az eddigi legjobb kínai zsinór, amit próbáltam. Megbízható, erős, minimálisan kopik, nem foszlik és nem szívja meg magát. Alis mércével mérve aránylag drága is, nem meglepő módon a minősége is sokkal jobb, mint az olcsóbb madzagoké. Nem akartam nagyon eldurvítani a felszerelést, sokan az ilyen nagycsalis pecát akár 30-as fonottakkal űzik, én azonban nem szeretem már ezt a vastagságot, mert érezhetően „butítja” a felszerelést, csökkenti a dobástávot. Még célzott harcsapergetésre is csak 0,24-est használok… igaz, nem a méretpontos fajtából.

A nádöblökben sok csukát találtunk, de általában a kisebbek képviseltették magukat

A túra első napján egy nádöblöt szemeltem ki a vízzel való ismerkedés céljából. A nádban mindig van hal, a nádfalak dobálása pedig jó eséllyel megmutatja, mit esznek. Az első dobásokhoz egy ½ unciás, azaz mintegy 15 grammos spinnerbaitet tettem fel. Az orsó dupla dobófékkel rendelkezik, vagyis mind mágneses, mind röpsúlyos fékrendszer van benne. Sosem értettem, minek ez a duplikáció, az egyik vagy a másik is elégséges önmagában is. Gondolom, az egyik, vagy másik pártján állókat akarják egyaránt a vásárlók táborába terelni…

A túra legkisebb csukája

Ez azonban nehezen sikerül egy olyan fékrendszerrel, ami olyan, mintha nem is lenne. Az első dobást megelőzően a 4 röpsúlyból 2-t tettem aktívvá, míg a mágnest közepes erőre állítottam. Puff, egy gubanc! Akkor legyen maximális a mágnesfék! Még egy gubanc! Akkor pattintsunk ki minden röpsúlyt! Megint gubanc! Mivaaaan? Maximális fékbeállítások mellett még a tengelyféken is jócskán húznom kellett, hogy elkerüljem a madárfészkeket. Meglepő módon a dobástáv ennek ellenére elfogadható maradt, a 15 grammos spinnerrel simán dobáltam 30 métereket, később nagy gumikra váltva meg bőven ment kb. a 40 is. Azért a hüvelykujj, mint extra fék használata sokszor indokolt, ezért ennek az orsónak a kezeléséhez bizony rutinos kéz kell, kezdőknek cseppet sem ajánlom.

Miki is behalazott

Ami viszont kellemes meglepetés volt, az a harci fék. Sok orsó fordult meg a kezeim között, de a neves márkáknál is találtam olyat, ahol szaggatott, tapadt a fék. Itt nem. Gond nélkül védte ki a csukák vad kirohanásait, még viszonylag szoros beállítás mellett is. Szükség is volt erre, mert a halak ösztönszerűen a hínárba és a gránitsziklák réseibe menekültek, muszáj volt keményen bánni velük, ám a 40 grammos botnál nem lehet satura szorítani a féket. A vicc a fékmegoldás – alant olvashatjátok a szakértői véleményt – meglehetősen prosztó megoldás, de mégis jól működik. Hogy hosszú távon is így lesz-e, azt most senki sem tudja megmondani.

Azért a jobbacskák is képviseltették magukat.

Az ötnapos túra végére a hajtómű is érezhetően vesztett a sima futásból, még mindig szépen pörög, ám már érezhető a „fogaskerék érzet”. Nem zavaró, de 5 nap peca után nem elfogadható. Még akkor sem, ha egy nem tengeri használatra szánt orsóval bizony a tengeren horgásztam, ám minden nap bőséges édesvizes lemosást alkalmaztam.

Kifejezetten szép, sötét, markáns mintájúak az itteni halak. Jellemző volt ez a harántcsíkos mintázat.

Mivel vannak nálam jóval avatottabb orsószakértők is, Bálint „Multiorsókszervizeéstuningja” Pistit kértem meg arra, hogy szedje atomjaira az orsót és mondja el a véleményét. Pisti a kérésemet a tőle megszokott módon túlteljesítette, nemcsakhogy megszakértette az orsót, de 5 csillagos wellness kezelésben is részesítette, amit profi fotókkal dokumentált is. Kész vagyok a csávótól, egy művész! Na de hogy a lényegre térjek, álljon itt Pisti véleménye:

Tanítani való tárgyfotó az orsó belsejéről.

Az orsó váza műanyag. Ettől egyedül a tengelyfék kupak alatti perselynél tér el; ott egy alumínium betétet kapott a bal frame. Csapágyakat az alábbi helyeken találtam: dob: 3db, hajtástengely: 2db pinion: 0db, wormshaft: 0db, knobok: préseltek; 1db/knob kilátszik (alatta is lehet). A csapágyak kenése szerintem kifogástalan, sőt zömmel érintetlen volt. A dobcsapágyak minősége szintén kifogástalan. A fotózott műanyag kosaras csapágy is a dob szett része. Küllemre ilyet szoktam Daiwákban is találni (mondjuk ott nem a dobtengelyre teszik őket). Az orsó porzott. A hajtókar alatt valami fehéres szó szerint (talán kikristályosodott só). A csapágyakon túl sajnos nemigen jutott sehova zsír. A bal oldali dekni belső falán találtam némi zsírt, amit a hajtás dolgozott ki, tehát biztos volt kenés rajta korábban. A kuplung gombját is megkenték, bár nem a zsíros oldala kopott. Tulajdonképpen csak a sós vízi előzmény miatt szerettem volna teljesen átmosni, amúgy felesleges lett volna. A knobok préselve voltak a hajtókar tengelyeire, így a csapágyak is fixek lettek; nem cserélhetőek. A záró dugók menetesek ugyan, de önmetsző módon lehettek behajtva a fogantyúkba, mert alattuk szénaboglyaként tornyosult a műanyag forgács. Igazából még ez se magyaráz ennyi forgácsot. A megszokott "C" alátétek ebben az esetben egymásba ülve voltak a tengelyre fűzve. Próbáltam több felállást, de csak így fér el a csillag klikkere. Jóllehet, két alátét a szokottnál nagyobb mértékben van meghajlítva. Fék: Az ismert szutyok műanyag betétek, ráadásul a hajtáskerékbe tett gyűrű nagyjából 1,5-2 mm - rel kisebb külső átmérővel bír, mint az azt befogadó tányér. A kioldó szerkezet lelke, váza öntött spiáter lehet. Olcsó orsóknál (Abu max szériák eleje pl. Silver Max) gyakori. Nehéz ugyan, de olcsó. Sajnos, ha belőlük kialakított finom formák is dolgoznak, akkor azok könnyen kopnak, törnek. Meglepve tapasztaltam, hogy a kuplung kioldó rugója bronz/réz betétben ül és nem egyszerűen a műanyag házon fúrt lyukban. Érdekesség: a mágnesfékek mellett kapott egy 4 pofából álló direkt féket is a dob. Gondolom ha a mágnes nem bírna vele. Érdeke, én ilyennel még nem találkoztam. Semmi mobilitás, mozgás, bármilyen tényezőtől való függés nem befolyásolja; bekattintod: fog (mert hozzáér a tengelyhez, amíg el nem kopik a műanyag pofa), kikapcsolod: olyan, mintha ott se lenne.

Kenetlen belső

Lerakódott só. Nem bántotta az anyagot!

Műanyag házba integrált fém betét

Azok a bizonyos "C" alátétek. Furcsa módon így is működött a fék. Jól látszik a fékcsillag klikkere is.

Röpsúlyos és mágnesfék. Többet ért volna egy, ami viszont normálisan működik.

Klingerit(szerű) fékalátét, immáron zsírozva.

Mint a szakértői véleményből is látható, vannak jól sikerült részei az orsónak és vannak gyenge pontjai. Úgy gondolom, hogy már egy közepes minőségű orsónál is elvárható egy minimálisan egységes minőség, itt néhány gyengeség zavaróan hamar megmutatkozott. Ennél fogva úgy gondolom, hogy ez az orsó egy fércmunka, sok szempontból igazi parasztvakítás. Pisti mindössze 7 db csapágyat (+ a tűgörgő) talált benne, 10 db valahol „elveszett”. Komoly gyártó ilyet nem csinál, pláne hogy néhány kritikus ponton így is hiányzik a csapágyazás (ld. pinion).

Mindössze 1 db csapágyat talált Pisti knobonként. A "hivatalos" csapágyszám alapján minimum 4-nek kéne benne lennie :)

Ez volt a díszgomb mögött. Megértem, hogy Pistinek kihullott néhány szál haja, a Casting Betyárok FB csoportban pedig kiérdemelte a "Szalmaorsó" becenevet :D

Pisti „boncolása” alapján viszont az orsó a nem neki való sósvizes közegben jól teljesített, a ház nem ázott be, a sós víz nem tett kárt az orsóban, még el sem színeződött. Jellemző, hogy pl. a szelfibotom vagy a kamerám fém részei, csavarjai bizony berozsdásodtak a sós párától, az orsón ezzel szemben nyoma sem volt ilyeneknek. A negatívumok említése mellett a pozitívumokat sem illik elhallgatni.

Inkább búcsúzom a természet csodájával...

Ahogy már említettem, minden jó valamire. Még a legolcsóbb, legócskább felszerelés is. Ha más nem tanulni, belekóstolni a horgászat ezen ágába, vagy kisgyereknek ütni-vágni. Nos, ez az első alkalom, hogy szembejött egy olyan felszerelés, amiről az a véleményem, hogy összességében még a kispénzű horgászoknak sem ajánlom. Egyszerűen túl sok a látványos hibája. Kezdőknek, tanulni a semmirevaló dobfék miatt alkalmatlan. Ha valaki olthatatlan vágyat érez a kínai orsók iránt, ennél 10-15 dollárral többért talál már sokkal jobbat, 20-30 dollárt rádobva meg egész jók vannak. Nem mondom, hogy használhatatlan, sőt kifejezetten jót pecáztam vele, de ez nem az orsó, hanem a halak és a helyszín érdeme… Elrettentő példának jó, de jobban jártok, ha inkább pár sör árát hozzáspóroljátok és vesztek egy normális orsót.