Süllős sorozat II. rész.
Ellőttem már korábban a kard hasonlatot egy Westin W3 jerkes bot kapcsán, de a Konger Templar Single Warrior modelljéről szintén ez a képzettársítás ugrott be. Nem csoda, hiszen a „Templar” név templomos lovagot, a „Single Warrior” pedig magányos harcost jelent. Most akkor vagy engem vezetett meg ügyesen a cég marketingese, vagy zseniálisan nevezték el ezt a pálcát. A kettő majdnem ugyanaz, a név telitalálat, engem azonnal megvett.
Az elhúzódó vénasszonyok nyarának színpompájában fogtuk meg a gumihalas szezon első süllőit.
De ugorjunk egy kicsit vissza az időben! A Konger márkára a tavalyi EFTTEX-en figyeltem fel, ahol kézbe véve a mindössze 56 grammot (!!!) nyomó Streeto UL modellt, azonnal tudtam, hogy megtalálom a módját, hogy ezt a márkát is alapos vizsgálat alá vessem. Szerencsére időközben magyar importőr is akadt, akivel azonnal felvettem a kapcsolatot és le is egyeztettem egy kis tesztelést.
A reggelek már zordak, a kelő nap alacsony szögben süti a fákat.
Fő célom a Streeto UL modell lett volna, mégiscsak ez a cég egyik ikonikus, súlyát tekintve jelenleg talán világrekordnak is nevezhető modellje, de mivel alapvetően süllőzni mentem a Tiszára, hagytam magam rábeszélni a címben szereplő, ízig vérig süllőző harci szerszámra. Jól is illeszkedett a tervezett tesztek közé, mert azon a hétvégén egy 2,40-es Nevis Reflexx, egy 2 méteres Mikado Kamisori Zander tesztjét terveztem, ami mellé kiválóan tudtam társítani a 183 centis Single Warriort. Három eltérő hosszúságú, karakterű pálca, három eltérő egyéniség, vagyis nagyon fincsi kis tesztkaland várt rám…
Az alkony színpompája utolérhetetlen!
A márkáról annyit érdemes tudni, hogy egyike a sok lengyel márkának, akik az utóbbi időben nagyon feltörtek, meglepően jó minőségeket és igen szépen dizájnolt termékeket készítenek. Lengyelországban rettentő erős a pergető kultúra, igényes a közönség, magas az elvárás. Egy igényes piacon nem lehet gagyival talpon maradni, a Konger pedig úgy tűnik, hogy életképes. Szembeötlő, hogy kifejezetten szép, érdekes dizájnúak a botok, előszeretettel használnak különböző karbon és fém díszítőelemeket, amik igen feldobják még az olcsóbb modelljeiket is. Azért valljuk be, a tökéletes funkció mellett szívmelengető érzés szép botokkal horgászni…
Magyarországon még alig ismert a márka, de bizony érdemes lesz rá odafigyelni.
Egy jó süllős, gumis botnak sok szempontnak kell megfelelnie, de talán a legfontosabb az átütő erő, a gerincesség. A süllő szája ugyebár a legkeményebb, amibe a horgot – csalistól, jigfejestől – be kell ütni. Ezt igazán csak egy betonkemény gerincű bottal lehetséges, persze a megfelelő bevágástechnikával. Ez a pálca talán a három egyidőben tesztelt bot közül a legjobban teljesített, amit leginkább a rövidségének és a három bot közül legnagyobb dobósúlyának köszönhet. Ez a bot tehát feszes, mint egy…. itt először valami huncutság jutott eszembe, de maradjunk annál, hogy nagyon. :D A ropogós feszesség egyben azt is jelenti, hogy a spicc nem különösebben érzékeny, így inkább a nagyobb, 15 gramm feletti fejekkel adott jó vizuális visszajelzést. A Tiszán ez egyáltalán nem számít nagynak, pláne ha kicsit erősebb is a sodrás, de ha 8-10 grammos fejek is elegek, akkor más botot vennék elő. Ez nem egy finomkodós pálca, a nagyobb csalikkal érzi elemében magát.
A bot nem különösebben extravagáns kinézetű, annál inkább ez az orsó.
A bot rövid ugyan, de az extrém rövid nyél miatt a hasznos hossza elégséges egy jó fárasztáshoz. Ez nagyon jól áll a botnak, szinte könyörög az egykezes dobásokért, nem is kényelmes vele két kézzel dobni. De nem is kell. Ez nem távdobó bot, ellenben kiválóan lehetne vele pl. partot dobálni. Mondjuk ezen sokat gondolkoztam, hogy harcsázni nyilvánvalóan túl kevés (bár 10-15 kilóig szerintem nem ellenfél neki egy hari), de pl. egy eszményi nyári békázós feketesügeres bot lehetne. Nyilván novemberben ennek kipróbálására nincs mód, de lefogadom, hogy ez a szerepkörben zseniálisan teljesítene. Nagyon el tudom még képzelni kisebb jerkes csukázáshoz is. Kényelmes a rövidsége és megvan a kellő ereje a csukák megakasztásához. Ez a bot nem egy sebész szikéje, hanem harcosok kezébe való nehézfegyverzet.
A 15-20 grammos fejek alig hajlítják a spiccet.
Az osztott nyél végén nagyon érdekes a vastag, bumszli vég felső részének lenyesése. Elsőre nem tetszett, konkrétan ronda, de az egész napos horgászat után rájöttem, hogy a tervező ezzel a megoldással hatalmasat gurított! A vastag, széles végelem ugyanis az alkarra támaszkodik fel és bevágásnál, fárasztásnál igen kényelmes. Szerintem bomba ötlet, sokkal többet adott, mint amit vártam tőle. Egyébként ennek a megoldásnak kifejezetten rövid nyél esetén van értelme: ha könyéktájékon, vagy pláne azon túl támaszkodik fel, már az egész értelmét vesztené. Így, hogy az alkar izompárnájára támaszkodik, elképesztően stabil fogást ad. Ráadásul jelen esetben a kicsit vastag kézbe való nyélrész is jól áll a botnak. Finomabb cuccoknál a vékony, minimalista nyeleket szeretem, egy nagyhalas(abb) botnál azonban kimondottan jól áll ez a férfias, masszívabb markolat. A kettő együtt tényleg olyan, mintha egy tökéletesen kiegyensúlyozott, művészi kidolgozású kardot forgatnánk, amely szinte eggyé válik a testünkkel.
Meglepett ennek a megoldásnak a funkcionalitása. Nagyon jó ötlet.
A bot technikai adatairól keveset lehet tudni, azt is a Google fordító segítségével lehet összevadászni ékes lengyel nyelvből történő megmosolyogtató fordítással. Az mondjuk sokat elmond, hogy Toray karbonból készül. A blank anyaga magas modulusú karbon, jelentsen is ez bármit. Persze van jelentése, elvileg magas rugalmasságú, azaz feszes tulajdonságokkal rendelkező alapanyagot jelöl, de az utóbbi időben ez inkább marketingcímkévé vált és mindenféle botra rábiggyesztik. Itt azonban nincs panasz: a blank feszes, mint a veszedelem. Van még itt egy „Nano Carbon” címke is, ami szintén nagyon hangzatos, csak éppen nem tudjuk, mi van mögötte. Mindegy is, a lényeg, hogy ez egy jó blank, a célnak tökéletesen megfelel.
Seaguide "tangle free", azaz hurkolódást gátló gyűrűk
A kinézettel kapcsolatban a tervezők nem különösebben erőltették meg magukat. Mindenképpen pozitívum a szép keresztszálas karbonpaplan a bottest alsó részén, illetőleg a viszonylag visszafogott feliratok. De sem a gyűrűkötések, sem a fém elemek nem különösebben mívesek. A nyélen sincs végdugó, csak egy – a szó jó értelmében vett – igénytelen (vagyis nem kényes!) darált parafa lezárás. Az orsótartó felett nincs semmilyen nyélrész, amit én okos dolognak tartok, mert így a blankon tud pihenni a mutatóujj vége. Én legalábbis igénylem ezt a süllős (jiges) botoknál. Akik tehát a pőre funkcionalitást keresik, azok ezzel a bottal bizonyára szimpatizálni fognak és bizonyos szempontból az is előny, ha nincsenek rajta karcolódó, könnyen sérülő elemek.
A jó időnek hála, még a kövesek is aktívak voltak.
Ahogy említettem, a teszt a Tiszán zajlott, hagyományos, csónakos, medres süllőzés keretében. A botot a tulajdonos a saját orsójával, egy Quantum EXO PT tekerővel együtt bocsátotta rendelkezésemre. Az orsóról bővebben nem írnék, különösebben nem tett rám mély benyomást, viszont kétségkívül extravagáns jelenség a maga űrdizájnjával. Az volt az érzésem, hogy a bot nem érzékeny az orsóméretre, ugyanúgy el tudom képzelni egy 2000-es, mint egy 4000-es orsóval is. Köszönhető ez annak, hogy egy ilyen rövid pálca nehezen billen ki az egyensúlyából.
Nem ellenfél a botnak.
A teszt során semmilyen rendkívüli halat nem fogtam, átlagos tiszai süllők, kövesek köszöntek be egy fotózkodásra. A nagyobbacskák sem nagyon hajtogatták meg a pálcát, ezek a halak nem voltak neki ellenfelek. Sajnos a darabosabb fogasokat nem találtuk, vagy nem ettek, de hát a lényeg, hogy jót pecáztunk, jól éreztük magunkat. A bot remek társ a süllőzéshez, de ahogy fent is írtam, több olyan szituációban is el tudom képzelni, ahol brutális bevágásokra és harcokra kell számítani. Süllőzésnél kifejezetten jónak gondolom akadóhorgászatra, mert megvan benne az az erő, amivel egy jobb halat le tudunk húzni a veszélyes részről.
Hiába dobtam a nagyobb csalikat, a kövesek dominálták a pecát. De legalább a szebbek.
Akik sokat olvassák a blogot, tudják. hogy multibolond vagyok. Ennél a botnál végig az motoszkált a fejemben, hogy te atya úr Isten, mit tudhat ez casting verzióban? A kisebb gyűrűk miatt még feszesebb lehet, az egész bot koncepciója meg multizásra van teremtve. Úgy nemcsak egy kereszteslovag szablyája, hanem egy Jedi mester fénykardja lenne. Tuti, hogy rámegyek és a nyáron, békás szezonban kipróbálom, ha adódik lehetőség.
Néha egy-egy süsü is beköszönt. Nem az a csúnya nagy, de ennél rosszabb sose legyen! ;)
Andris azért megint hozta a formáját.
A feszes, ropogós botok kedvelőinek ajánlom figyelmébe ezt a pálcát. Egyelőre itthon még nincs szélesebb körű disztribúció, de nyilván ez a közeljövőben változni fog. Addig is rendelésre meghozza a forgalmazó, vagy a híres-nevezetes Süllőfészekben megtekinthető, megrázogatható.
Az őszi, téli színeknél nincs szebb!
