Süllős sorozat III. rész.

A Nevis a békéshalas szegmensben masszív, megingathatatlan pozíciókkal rendelkezik, sokan kedvelik elérhető árú, a magyar piac igényeihez igazodó termékeit. Nem is véletlen ez a népszerűség, a termékek egy megbízható középkategóriát képviselnek, az immáron magyar cégtulajdonosok törekvése pedig éppen az, hogy a jó ár-érték arány megtartása mellett igazán minőségi termékeket adjanak a horgászok kezébe.

A melóban meggyötört arc is kisimul, ha egy süllővel zárul a munkanap :)

István, a cég főnöke éppen azzal adta a kezembe a Reflexx pergető botot, hogy ezt mindenképpen szeretné, ha kipróbálnám, ugyanis egyfajta presztízsterméknek szánja, nagy reményeket fűz ehhez a termékvonalhoz. A bot ára még mindig csak valahol húszezer forint környékén mozog, így azonnal kíváncsivá tett, hogy ebben az árszegmensben mit is jelent egy presztízstermék. 

Kifejezetten tetszetősre sikerült ez a bot.

Az azonnal szembeötlő, hogy a bot egy remek kis táskában érkezik. Viszonylag merev, a botot jól védő, zippzáros tok, amelyben egymástól elválasztva tárolható az alsó és a felső tag. Kimondottan igényes megoldás egy 20 ezer forintos bottól, különösen, ha arra gondolunk, hogy van olyan prémiummárka amely a 2-300 eurós modelljeit egy vacak nejlonzacskóban forgalmazza. Teljes magabiztossággal kijelenthetjük tehát, hogy tokban a Nevis lenyomja a Megabasst….:)

Ez bizony "námbör ván"

De nézzük a pálcát! A bot számomra szimpatikus módon egyszerű, a fekete fehér designt kapott, ami nagyon elegáns. Szembeötlő a Nevis logó, ami szerintem egy igen jól eltalált grafikai elem, ráadásul itt a fekete fehér-dizájnt kimaxolva elegánsan visszafogott. Ezért jutott eszembe a címben szereplő képzettársítás, olyan, mint amikor a szomszéd csávót meglátod szmokingban, és rácsodálkozol, hogy micsoda úriember lett az a srác, akivel együtt hemperegtetek gyerekkorotokban a porban. Egyszerű, de elegáns. (Ezekért a hülyeségekért meg elnézéseteket kérem, kibuggyan néha a lírai énem.:)) 

A márka talán legszebb pergetőbotja

A nyél kicsit fura, látszik, hogy valami szokatlant akartak alkotni. Értem, hogy mire gondolt a tervező a hullámos megoldással, viszont a botot általában az orsótartó körül fogjuk, így ez a megoldás nem ad plusz ergonómiai értéket. A nyélhossz a 240 centis össz-hosszhoz igazodóan kissé hosszabb a megszokottnál, de – majd később látjátok – a jó dobásoknál ez nagy előny. Szerencsére nem túl hosszú, így nem is verjük magunkat vesén vele.

Az orsótartó a finomabb botokra jellemző megoldás, a nyél megoldás kissé extravagáns.

A botra több olyan dizájnelem is felkerült, ami az igényességet sugallja. Az orsótartó előtti karbon-fém elem kifejezetten mutatós, jól illik a bot arculatához. A Fuji SKSS-re hajazó orsótartója a könnyű botokra jellemző megoldás. A 10-30 grammos botkategóriához kicsit már néha túl légies, főleg, ha egy jó suhintáshoz férfiasan meg akarom lendíteni a botot. Ilyenkor elkél egy kicsit masszívabb fogású markolat. Azonban a csalivezetés közben igen kényelmes és kikönnyíti a botot is. A könnyebb dobósúlyú modelleknél telitalálat. 

Megszólalásig hasonlít a Fujira.

A legkellemesebb meglepetés a gyűrűsor, ami bár nem Fuji de arra megszólalásig hasonlít, mégpedig a tangle free, azaz a rátekeredést megakadályozó gyűrűszériával azonos. Kiemelendő a véggyűrű, amely a széles lábaival szintén azt akadályozza meg, hogy a zsinór rátekeredjen. Ez is egy fontos kis részlet, láthatóvá teszi a minőségre törekvést. 

Ebben az árkategóriában ez cseppet sem mindennapos megoldás.

A blank IM 12 jelű Nano Carbon-nak nevezett anyagból van. Ezek persze jórészt hangzatos reklámcímkék, ugyanakkor feltűnően karcsú, kecses a bottest még a nyél felett is. A hossz miatt van egy enyhe előre billenés (de csak úgy, ha az orsó lába a középső és a gyűrűsujjam között van), ezzel együtt is jó eltalált a bot általános egyensúlya, melyhez megint csak a kicsit hosszabb nyélrész szükségeltetik. Ha nagyon kekeckedni akarnék, egy enyhén súlyozott végdugó még nagyobbat dobott volna az összhatáson, de ez már tényleg csak kukacosság… A rövidebb modelleknél ez nem merült fel bennem. Összességében jól megtervezett pálca ez. 

Tudnivalók

A tesztet a leghosszabb és legnagyobb dobósúlyú, 240 centis, 10-30 grammos modellel végeztem. A modellcsalád többi tagja könnyebb pecára készült, így kicsit csalóka is, hogy én pont a „szélsőértéket” kaptam meg tesztelni. A blank a jiges süllőzés követelményeihez maximálisan igazodó módon spiccakciós, kifejezetten jó vizuális ingert közvetít, azaz bólintva mutatja a jig talajra érkezését. A túl feszes spiccű botoknál ez sokszor nincs meg, így a jig lekoppanása inkább csak sejtés, mint bizonyosság. Egy jó süllős botnak szerintem érzékeny spicc dukál. 

Az őszi Tisza színei leírhatatlanok.

Nemrégiben erről egy igen érdekes vita bontakozott ki a Facebookon, ahol több, nálam sokkal tapasztaltabb süllős szakember fejtette ki, hogy mennyire nem tartja szükségesnek ezt a vizuális visszajelzést. Azon is ment a hosszas eszmecsere, hogy mennyire kell visszajeleznie a botnak a kikönnyített jigek finom talajra érkezését. Többen állítják, hogy egy jó boton mindent, de tényleg minden érezni kell és érezni is lehet. Már ha tényleg jó a bot. E téma bizony megér egy (vagy több) misét, itt és most elég annyi, hogy én úgy szoktam meg a jiges pecát, hogy figyelem a bot spiccét és annak bólintását. Ez a bólintás sokszor nagyon apró, szinte csak leheletnyi, de egészen kis súlyok esetében is tapasztalható. Olyankor is, amikor a bot nem közvetít jól érzékelhető lekoppanást. Ez a visszajelzés a zsinór belazulásával együtt még az extrém „vatta peca” (by Nagy Andris) esetén is segít eldönteni, mikor ült be a fenékre a jig, azaz mikor horgászunk jó helyen. Van, amikor a süllő a nagyon kikönnyített csalit eszi meg, vagyis a bedobás után akár 1 percet is kell várni a csali fenékre süllyedésére, majd a bevontatásnál akár 6-8 másodperces beülési fázisok is vannak. Én amondó vagyok, hogy ez a csalivezetés megköveteli a vizuális ingert, de elfogadom, hogy más máshogy szokta meg. Én így. És ebben ez a bot jó partner.

Nem nagy, de sötét színével különlegesen gyönyörű ez a süllő.

A blank egyébként kellően feszes, de a 240-es hossz miatt már van benne egy kis hajlékonyság is, nem olyan merev. Ez nem vesz el a funkcióból, az akasztáshoz elég benne az erő, viszont dobásnál jól töltődik. Ezt tartom a bot egyik legnagyobb erényének is: kiválóan lehet vele dobni, de nem taknyosul el nagyobb csalik mellett sem. Ebben hosszban inkább egy jó kis mindenes, mint jiges specialista. A rövidebbekre jobban ráillik ez a leírás. 

Ebben a hosszban mérsékelten spiccakciós a bot, de hozza egy jiges pálcától elvárható kötelezőt. 

Szerencsére a pesti Dunán mostanában rengeteg a kis süllő, a 30-40 centis méretből nem ördöngösség fogni. Én is kipiszkáltam jópár halat, ehhez sokszor az erős sodrás miatt akár 20 grammos fejeket is használva. Nem okozott gondot ez sem a pálcának, még a messze kidobott csali esetén is tudtam olyan erőt közölni, ami következtében halvesztésem sem volt. Minden zsákmány szépen kijött vele. 

Ezek az ifjoncok nem ellenfelek a botnak, sajnos az öreganyjuk nem jelentkezett be egy közös fotóra.

Persze kedvenc tiszai pályámon is ki kellett próbálni, így a már a blog hasábjain bemutatott Mikado Kamisori Zander, Konger Templar Single Warrior mellé került harmadik tesztalanynak. Három teljesen különböző karakterű bot ugyanabban a szerepkörben! A Nevis a három bot közül a már említett kiváló dobási tulajdonságaival emelkedett ki, egy jó 10 méterrel messzebbre tudtam dobni vele a csalit, mint a Kamisorival, vagy pláne a Kongerrel. A hossz miatt a messze kidobott csali is megemelhető maradt, magasra tartott botspiccel jókat tudtam emelni vele akár 60m távolságból is. Ez egyébként nagy versenyelőnynek is bizonyult, mert aznap Andris társamat darabszámban jócskán vertem, pedig ő is húzta a halat rendesen. Egyszerűen nagyobb területet tudtam meghorgászni, így több kapásom is volt. A rövidebb botoknál ez az előny eltűnt. Nem hülyeség tehát néha csónakból is a hosszabb botokhoz nyúlni, mert megvan a maguk előnye. 

Andrisnak borzasztó jó fotósa van :D

Ha komoly halat akasztottam volna, a hossz akár hátrányt is jelenthet csónakból, de ilyen sajnos nem történt. A legnagyobb halak is csak valahol 1 kiló körül mozogtak, cserébe elég sok jött. Jól szórakoztam, a bot pedig ehhez remek társnak bizonyult. Annyira megszoktam a rövidebb pálcákat, hogy kifejezetten üdítő változatosság volt ez a hossz. Ráadásul bevallottan pocsékul dobok spinninggel, de ezzel a bottal a világból kiszórtam a csalit, bőven dobáltam 60 méter felett. Visszautalva a fenti spiccbólintós témára, ilyen távolságból nekem bevallom, nem jön át éles inger a jig beülésekor, pláne, hogy a sodrás is keményen nekifeszül a zsinórnak, tompítva, elnyelve az ingereket. Nekem igen jól jött a spicc játéka, nem volt kétséges, hogy mikor indíthatom a bevontatást. 

Nem nagy, de cserébe sok volt belőle. 

Úgy gondolom, hogy hiába beszélünk játékos spiccről, ez nem feltétlenül kell azt jelentse, hogy „butul” a peca, illetve, hogy a bevágás problémát jelent. Egy süllőhorgász amúgy is ajánlatos, ha nem csak „bemaszatol”, hanem odavág rendesen a biztos akadás érdekében. A 240-es hossz ugyebár nagyobb erőkart jelent, így a határozott, emberes bevágás is könnyebb vele, mint egy rövid bottal. A konkrét modell nem nagyhalas bot, de átlag süllők tekintetében bőven hozza a kellő átütő erőt. Nagyhalas pályára azért ennél durvább bot dukál…. 

Ez a példány tényleg tökéletes. Nőjön minél nagyobbra.

Az nagyon vicces volt, hogy néha sikerült a pesti Dunán nagyobb társaságnak összeverődnie 1-1 jobb helyen, ilyenkor ugyebár meggusztáljuk egymás felszerelését. Amikor közöltem, hogy Nevis bottal horgászom, akkor azért egy-két spori elmosolyogta magát, de amikor pont ugyanúgy fogtam vele a halat, mint ők, akkor a mosoly kicsit le is fagyott. Állja a sarat ez a pálca a „menőbb” márkák között is, semmilyen funkcionális hátránya nincs. 

Kinek a pap, kinek a papné, avagy dupla dinamit a pesti Dunán :)

A botot azoknak ajánlom, akik nem engedhetnek meg maguknak egy egész horgászbot-ármádiát, de szeretnének egy jól használható általános botot. Ez pont az a bot, amivel a süllőzéstől a jászozásig, a gumihalazástól a wobblerezésig mindent meg lehet oldani. Sokkal sokoldalúbb, mint a másik két egyidőben tesztelt bot. Jiges pecára van hangolva, mégis sokoldalú. Hosszánál és dobási tulajdonságainál fogva elsősorban parti horgászok figyelmébe ajánlom, a legtöbb folyóvízi általános feladatot megoldja, ha kell balinozni is alkalmas, ha kell, a süllőt is megbízhatóan megfogja. Kellemes órákat töltöttem ennek a botnak a társaságában, köszönöm Nevis!