Még vaksötét volt, amikor kipattant a szemem. Közelében sem jártunk a beállított ébresztőnek, mégis azonnal átfutott rajtam a remegő izgalom: horgászni megyek. Tegnap érkeztünk társaimmal Svédországba, a Balti tengerbe olvadó déli országrész, a szigetekkel tarkított Karlskrona Archipelago mellett fekvő kempingünkbe és az első napi rapid terepfelmérés alapján igazán nagy reményekkel vártuk az első teljes horgásznapot. Kint még vaksötét, a lámpák fénykörében ködpamacsok gomolyognak. Jó jel, de rossz is egyben, szélcsend van, de talán a ködpaplan óvó takarója alatt a csukák kapókedve is megnövekszik.
Járgányom új kalandokra kész.
Kajakjaink méltóságteljesen pihennek a kikötőben, a ködszitálás gyöngyharmattal borított be minden szabad felületet. Hideg van, de a hetek óta tartó jó idő miatt meleg a víz, több mint 10 fokos! Ez itt merőben szokatlan, pláne október közepén. A meleg víz szinte ontja a párát, a víztető „füstöl”, gyönyörű látvány. Kajakjaink a gyors készülődés után már hangtalanul siklanak az új kalandok felé. Az evező alig fodrozza a vízfelszínt, a néma csendben szinte „lábujjhegyen” evezek. A ködből göcsörtös tölgyfák és hatalmas gránitsziklák körvonalai bontakoznak ki, úgy érzem magam, mint egy viking harcos, aki a sűrű pára rejtekében lopakodik áldozata felé.
Akár egy impresszionista festmény...
A vízben álló sziklák között sűrű hínármezők virulnak, menedékül szolgálva a Balti tenger brakkvizében élő számtalan csukának. A félsós vízben burjánzik az élet, a tengerről időről időre megérkező hering- és makrélarajok bőséges táplálékot jelentenek az édesvizek tigriseinek. Érdekes, egyedi ökoszisztéma ez, különleges kihívásokkal, fantasztikus horgászélmények ígéretével. A csukák gyorsan és nagyra nőnek, az átlagméret 3-5 kiló, de igazán kapitális, 10-15 kiló feletti példányok is foghatók. Persze az itt sem mindennapi fogás, de az biztos, hogy a tiszta, szennyezetlen víz, a bőséges táplálék és a halvédelem következtében mesés a csukaállomány.
Páratlan hangulata van az északi pecáknak.
Ahogy hangtalanul siklik kajakom a tükör vízen, egy szigetcsúcs végén hatalmas hínármező sejlik fel. Itt az én pályám! Offset horoggal szerelt, de a hátán hármashoroggal megpatkolt gumihalat veszek elő, ez talán nem szed össze túl sok növényt. Kézbe veszem Nevis Xpress Baitcast botomat és a kapocsba akasztom a csalit. A csali súlya összesen mintegy 20 gramm lehet, a 10-45 grammos dobósúlyú botnak pont a középső tartománya. Szerencsére a blank nem túl merev, így egy lágy mozdulattal el tudom dobni a csalit, amelynek röptét az utolsó pillanatban megfékezem, így lágyan éri a vízfelszínt. Bűn lenne szétverni ezt az idilli békét és talán a csukáknak is vonzóbb egy mérsékelt csobbanással érkező préda.
A legkisebb csali, amit használtam: 15 centi.
Inkább ez a sztenderd csaliméret a svéd lagúnákban
A gondolat helyesnek bizonyul, mivel az első dobás első méterében kapás pendül a hínármező szélén, én pedig határozott mozdulattal vágok be. A lágyabb blankú botok esetében ez az a mozdulat, amit meg kell szokni, meg kell tanulni, egy kicsit szélesebb mozdulattal kell bevágni a megfelelő akadáshoz, utána viszont a teljes hosszban dolgozó bottest szinte elszívja a hal energiáját és kivédi a vad fejrázások minden kockázatát. A visszarúgó elementáris erő jó halat sejtet, lám, a ködben tényleg táplálkoznak a ragadozók. Csukám azonban igencsak rafinált, azonnal a hínár rejteke felé veszi az irányt, fejét mélyen a barna salátamezőbe fúrja. Zsinórom súrlódik a hínárszálakhoz, csalimon kilónyi növény. Közben a hal fölé sodródom, a kristálytiszta vízben megcsodálom foltos testét és végigkövetem minden mozdulatát.
Ilyen salátában laknak a csukák
Az aljzat csupa szikla, a vadul tomboló vizitigris pedig nem elégszik meg a hínár közti bújkálással, a sziklák zegzugába iramodik. Zsinórom pendül a kövek éles szélén, és egyszer csak jaj, elszakad. Ezt már nem bírta a 18-as fonott. Sajnos így a csali is a csukaszájban marad, remélem, hamar sikerül tőle megszabadulnia. Csalódottságomon hamar úrrá leszek, hisz előttünk a nap, vár minket a csukaparadicsom.
Zoli és Tamás, a vad vízi kalandorok
Kajakommal tovább lopakodom a part mellett. Csapatunk lassan szétszéled, innen- onnan hallom, hogy halat fognak, a köd sem tudja elnyelni teljesen a csukák vad védekezésének locsogását. Jó nap ez a mai, esznek a halak! Egy sziget csúcsának sekély kifutója melletti törést vallatom, amikor újabb kapás robban. A folyamatosan húzott gumihalra elementáris erejű rávágás érkezik, így elég csak behúzni a horgot és máris kezdődhet a tánc. Halam szépen dolgozik, a mély, üvegtiszta vízben hatalmas élmény a küzdelmet követni. Közben mellém sodródik Zoli barátom, aki filmezi az akciót. Halam egy szép derekas példány, sem nem nagy, sem nem kicsit itteni mércével mérve.
Gyönyörű mintázatú köd-csukám
A feltámadó szél lassan szétszakítja az utolsó ködpászmákat is, egyre nehezebb kapást kicsikarni. Tamás barátommal a nyílt tenger felé vesszük az irányt és az alig kiemelkedő sziklazátonyokat dúsan körbeölelő hínármezőt vallatjuk. A nap magasra hág, átsüti a teljes vízoszlopot, reményt az ad, hogy a szél is lassan kezd feltámadni. Az írek szerint: „No wind, no pike”, vagyis, ha nincs szél, nincs csuka sem, így bízunk benne, hogy a szél élénkülésével a krokik kapókedve is visszatér. Tamás a partszéli sávot fésüli át, én inkább a nyílt víz felé eső hínárfalat vallatom. Neki van igaza, mert hamarosan kurjantás hasít bele a csendbe, barátom halat akasztott. Úgy látszik, hogy a nap eddigi legnagyobb csukája, ám mit tesz az egészséges étrend: a hal egy cukaharával távozik a merítőből. Sebaj, az élmény megvan, majd fotózzuk a következőt...
Az én csukám is bemutatott egy két akrobatikus elemet :)
A csukák hozzá vannak szokva a nagy táplálékhoz, így a nagyobb, 20 centis gumik mellett döntök, melyek közül is kiemelkedő a Pig Shad junior, amely felhorgozva mintegy 60 gramm. Sokszor kellenek a hosszú dobások, így eleinte kissé félve próbálgatom a 10-45 grammos bot erejét, hogy vajon mennyire terhelem túl a dobósúlyt másfélszer meghaladó súlyú csalival. Egyre bátrabb vagyok, ugyanis a blank bírja! Nemhogy a dobásokat, de a „salátaszüretet” és a csatákat is. 210 centis hossza még nem akadályoz a kajakos peca során, de jól jön olyankor, amikor a hal a kajak orrát megkerülve próbál szabadulni a szúrós falattól. A gyártók sokszor nem mernek elszakadni a manapság leggyakoribb 2 méteres mérettől, ennek a botnak határozottan jól áll az a plusz 10 centi.
Dzsungelharc a javából...
Ahogy múlik a nap, sok száz, sok ezer dobás után teljesen belefeledkezem a pecába. A bot a részemmé válik, nem is gondolok rá, nem is jut eszembe a tesztpecás kötekedés, csak horgászom és horgászom. És azt hiszem, ez mindent elmond egy 15 ezer forintos botról, egy különleges horgászhely szép halaival való küzdelem során maximálisan megállja a helyét. Persze sokkal kevésbé érzékeny, mint a csúcskategória, szebb bot is volt már a kezemben, de hogy alkalmas a feladatára, az nem vitás, és még jó is vele pecázni. Pontosan ezért vettem ezt a cikket a szokásosnál líraibbra, hogy ezzel is érzékeltessem, milyen szuper érzés, amikor a horgász egy megfelelő felszereléssel önfeledten pecázik. Remélem, átjött…
Ez a csuka a verseny 9. helyét jelentette számomra. Az első helyezett hala mindössze 6 centivel volt nagyobb.
A csukák vadságát csak a videó képes visszaadni. Íme!
A bot külseje meglehetősen sablonos. Egyszerű EVA nyél, saját logós orsótartó, amely szinte megszólalásig megegyezik a Fuji ECSM modelljével. Ezek a kivágott orsótartók nem a blankot, hanem egy maszkoló betétet hagynak szabadon, amely nagyon jól néz ki és a technikai perfekcionizmus illúzióját nyújtja. A gyűrűk sem Fujik, nyilván valamelyik kínai gyár termékei, de az olcsó szegmensben ez megszokott és általánosan alkalmazott megoldás. Vagánykodni tehát ne ezt a botot vegyük, ellenben a kispénzű, vagy kezdő multis pecás nagyon jó barátra találhat benne, ugyanis remekül dob, kifejezetten segíti a kezdő multisok botladozását.
Kényelmes, "lyukasztott" orsótartó. Nem Fuji, nyilván...
Egyszerű, célszerű dizájn. A keresztszálas díszítés nagyon jól néz ki, a felső kategóriát idézi.
Ha kötekedni akarok, a bottest feliratát tudnám említeni, ami nagyon gagyin lett felvasalva valami fóliával. 15ezer forintos árcímke mellett ezen hamar felül lehet emelkedni.
A külcsín nincs túltolva
A bottal 3 napot horgásztam végig és kifejezetten megszerettem. Ebben közrejátszott az a tény, hogy a cikk elején elvesztett csukán kívül nem volt rontott kapásom és nem volt leakadó halam! Ha jól számolom, 11 csukát fogtam 70-85 centis méretben és az összes kapást halra tudtam váltani. A bot minden ütést közvetített, minden bevágás jól akadt és minden fárasztás szákolással végződött! Az összes! (Kivéve az előbb elregélt kalandot a szikla közé bújó hallal.) Kell még valamit mondanom?
Hagyományos gyűrűzés, korrekt kötések és lakkozások.
A Nevis cég korábban a SPRO olcsó almárkájaként vált ismertté, ám időközben az anyacég eldobta a márkát, amit most magyar tulajdonosok karoltak fel és próbálnak egy életképes alsó- és középkategóriás márkát fejleszteni. A próbálkozás ígéretes, mert a tulajdonos egészen izgalmas új modelleket is mutogatott, amelyek új színfoltot fognak jelenteni a honi horgászcikk kínálatban. Szemmel fogom követni ezt az utat, mert a hozzáállás és a „hazaiság” együtt nagyon szimpatikus, méltó a figyelemre. Persze minden a gyakorlatban dől el, de kifejezetten öröm, ha az olcsó kategóriában is megbízható, jól használható felszerelések állnak a hazai pecások rendelkezésére.
A szolgálati közlegény jelenti: jelen cikk írásának pillanatában ez a bot akciósan 8.590,- Ft-ért is kapható. Ezért a pénzért kötelező beszerzés!
