Az UL multi mindig is egy érdekes terület volt és az is lesz. Az UL módszer peremfutós műfaja rendkívül népszerű, mert a gyakori fogás örömével örvendezteti meg még a kevésbé gyakorlott horgászt is, a profik kezében pedig eredményes versenytechnika. Ezért aztán sokan akarnak multival is UL-ezni, részben mert divatos, részben mert tényleg jó móka is. Én magam is évek óta keresem az igazán jó UL multis, ezen belül is UL wobbleres botot, amivel a jászok, pisztrángok, domik, tehát a tipikusan kiswobbleres halak élvezettel horgászhatók.
A japán Tailwalk cég pisztrángra optimalizált - ezért Troutia névre hallgató - casting modelljére már régóta nagyon kíváncsi voltam. A hiperigényes japán piacon nem lehet alibi megoldásokkal talpon maradni. A multis pisztránghorgászat Japánban is igazi különlegesség, amolyan „japonikum”, apró manufaktúrák gyártanak elképesztően specializált, kifinomult botokat, amelyekkel apró wobblereket kell a hegyi folyók zúgóiban, kövek mögé, langókba dobni, lehetőleg hajszálpontosan. Ehhez pedig tökéletesen tervezett botokra és nagyon kifinomult orsókra van szükség.
A rekordalacsony vízállás érdekes barangolásokra csábít a Duna partján
A Tailwalk cég Troutia botmodelljéne spinning verzióját is kipróbáltam korábban, az egy elképesztően lágy, igazi pisztrángos karakterű bot volt. A pisztráng nagyon intenzíven védekezik, egy kemény pálcáról igen hamar leveri magát, így a pisztrángos pergetőbotok is sokszor a legyező botokhoz hasonlóan lágyak. Ezért aztán abban a hitben voltam, hogy a casting modell is ilyesmi lesz. Lelki szemeim előtt egy nevéhez méltó pisztrángos próba lebegett, ezért igencsak nagy szemeket meresztettem, amikor a kicsomagolás után egy meglehetősen peckes pálcikát vehettem kézbe. El is döntöttem, hogy nem pisztrángokat fogok vele kergetni, hanem szeretett Dunámon próbálok vele egy-két szebb koraőszi jászt elcsípni.
Jó kis társ egy vérbeli streefishinghez.
A botra szintén a cég nemrégiben piacra dobot BF, azaz bait finesse orsóját tettem. Korábban Tailwalk orsót nem próbáltam, csak szárazon tekergettem, úgy elég jó benyomást tettek rám, szerettem volna élőben is kipróbálni. Hogy egy kicsit feldobjam a tesztet, megcsörgettem Pintér Zoli cimborámat, aki szintén rendelkezik egy ilyen bottal, ráadásul a teszt szempontjából igen komoly „hozzáadott értéke” is van. Tudni kell, hogy Japánban elképesztően népszerűek a svéd Abu Garcia cég 60-as, 70-es években készült hengermultijai, amelyeket ügyes kezű mesterek újítanak fel, tuningolnak a végletekig és adnak el agyament fanatikusoknak. Zoli maga is nemcsak fanatikusa ezeknek az orsóknak, hanem maga is építi, újítja, tuningolja őket. Így aztán másik bakancslistás vágyamat is kielégíthetem, végre dobhatok egy ilyen szupertuningolt antikvitással.
Csodaszép ez a retrós nyél, a fém ravasz a kedvencem.
Sajnos a kombó csak 2 napot volt nálam, ebből kellett kihoznom a maximumot. Ahogy mondani szokás: ember tervez, Isten végez, a jászos terveimet rendesen keresztbehúzta egy brutális esővel. Pedig reménykedtem egy két lapát-jász elcsípésében, mert láttam őket forogni a pályán, de a függönyszerű eső lehetetlenné tette a horgászatot. Így aztán az esőszüneteket kihasználva a 2018 őszén jellemző szuperalacsony vízállásnál szabadon álló Margit-hídláb különleges miliőjében fotóztam a cuccot.
Tradicionális dizájn és high-tech találkozása
Úgy gondolom, hogy egy felszerelés ne csak jó legyen, de szép is. A Tailwalk ezzel a bottal szerintem szépet alkotott. Nekem borzasztóan tetszik a fém ravasz, és a fa berakás. Az orsótartó is fém, ráadásul kifejezetten retrósra sikerült a dizájn, de nem ódivatú, hanem egy időtlen, klasszikus eleganciát sugall. Teljesen érthető, hogy egy ilyen bothoz egy klasszikus Abu orsó illik a maga szintén időtlen formavilágával. A modern Tailwalk tekerő a maga futurisztikus karbon dizájnelemeivel némileg stílusidegen. A nyélvég záró gyűrűje szintén nagyon tetszik a kis piros csíkokkal, nagyon szép munka. A nyél elég jó minőségű parafa, kevés tömítőanyaggal. Az orsótartó előtti foregrip parafa elem itt is tök fölösleges, mint a műfaj többi pálcájánál.
Stíluskavalkád! De kit érdekel, ha egyszer jó?
Ami a bot akcióját illeti, ezt a pálcát találtam a szezonban tesztelt összes bot közül a legokosabban megtervezettnek. A bot ugyan regular akciós, mégis a felső tagban jelentős játékosság van. Annyira, hogy már megadta azt az érzést, amiért én ezeket a botokat igazán szeretni tudom: a dobások könnyedségét, játékosságát, lazaságát. Ebben azonban talán még nagyobb szerepe van az orsónak, amely egészen kiválóan teljesített. Óvatosan bánok a szuperlatívuszokkal, mert csak 2 napig volt nálam ez a kombó, de határozottan az a benyomásom, hogy az egyik legjobb BF orsó, amit valaha használtam.
Az erősebbik Troutia bot átépített nyéllel és szupertuningolt antik Abu hengermultival. Fanatizmus a köbön!
A Tailwalkot nem éppen az orsógyártók elitligájában tartjuk számon, az Abu, Shimano, Daiwa szentháromság mellett alig rúg labdába, ezért is okozott igen kellemes meglepetést. Igen figyelemre méltó, hogy az orsó a létező legprimitívebb röpfékkel van ellátva: mindössze két fékpofa csúszkál egy egyszerű rúdon. Vallom, hogy a legjobb multis fék a Shimano VBS fékrendszere, az újabban divatos, agyonszabályozható, finoman állítgatható fékek nekem egyáltalán nem tetszenek. Na, ez az orsó még a VBS-t is leegyszerűsítette, ami számomra az sugallja, hogy: „Ide nézetek, mi még ezt is be mertük vállalni”. Ez a fék szép példája annak, hogy mennyire parasztvakítás a sok bonyolult megoldás, ezeréves megoldások is tökéletesen működnek, na persze tökéletes minőségű kivitelezés esetén. (Mondjuk megsúgom, hogy ezt a megoldást pl. a Daiwa is elővette a tengerre készült Ryoga Bay Jigging modellnél.) Ez egy zseniális trollkodás, hatalmas fityisz az összes szemfényvesztő bonyolításnak. Imádom!
A dob mindössze 70 méter 8 librás zsinórt tárol. A röpfék pedig maga a horgásziparnak felnyújtott középső ujj! (Forrás: Tailwalk.jp)
Dobásnál ez a faék egyszerűségű megoldás semmilyen hátrányt nem jelentett. Ha megtaláltam a megfelelő tengelyfék-beállítást, akkor bizony teljesen magabiztosan szórtam vele a kis csalikat. A teszt során egy 4,8 grammos Lurefans Excavatort és egy Rapala UL Cranket használtam, ezek már nem feltétlenül az alsó dobósúly-határok feszegetéséről szóltak, hanem az eredményes pecáról. Ezekkel a wobblerekkel tudtam úgy meghúzni a kőlábakat, hogy az ott tartózkodó süllőcskéket kapásra csábítsam. A mélyretörő wobblerek még ekkora méretben is jelentős ellenállást fejtenek ki sodrásban, de sem a bot, sem az orsó nem jött zavarba ezektől. Ugyan a 8:1-es áttétel miatt néha idegtépően lassan kellett tekernem a hajtókart, de hát ez van… Ez az áttét wobblerezni nem az igazi, gumis pecára azonban kifejezetten szeretem a gyors orsót.
Ilyen süllőcskék hemzsegnek a pesti Dunán, rengeteget lehet belőlük fogni.
Az orsó egyébként Koreában készült, gyanúsan hasonló stílusjegyeket mutat, mint az Abu tojásmultik. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ugyanarról a gépsorról jönnek le, bár ezt minden stíluselemében igyekszik tagadni. Hiányzik az Abu orsókra oly jellemző átmenő tengelyes oldallap-zárás, ezt a Shimanókhoz hasonló kapcsolós rendszerrel oldották meg. A ház formája is más kissé, mégis hasonló a 4. generációs Abukhoz. A hajtókar is árulkodó, az EVA knobok is mások, mégis hasonlók. Örvendetes, hogy vették a fáradságot az önálló dizájnelemek megtervezéséhez, a bérgyártatás meg nem szégyen, ma a legnagyobbakat kivéve már szinte minden gyártó külső beszállítókkal gyártat és címkéztet. A minőség kérdésében óvatosan nyilatkozom 2 horgászat tapasztalatai alapján, de az biztos, hogy nagyon egyben van, nagyon kellemes élményeket, benyomásokat szereztem vele.
A sütyik közé néha beáll egy kis haribó is, igazi kis cukorfalat. Azért az UL boton már jót ment :)
Lehet hogy ezért a márkafanatikusok megmosolyognak, vagy akár meg is köpködnek, de úgy érzem, hogy ezt az orsót oda lehet tenni egy Shimano Aldebaran vagy egy Daiwa Pixy mellé. Semmivel sem marad el tőlük funkciójában, minőségében és minőségérzetben. Csak árban. Mondom ezt úgy, hogy sajnos nagyon keveset tudtam ezzel a kombóval pecázni, ezért inkább csak a benyomásaimra hagyatkozhatok...
A bot egy igazi könnyed allrounder, azaz mindenes. Wobblerezni kitűnő, a feszessége még nem zavaró, de már elég lágy a könnyed dobásokhoz. Majdnem tökéletes az akció, talán a spicc lehetne kicsit lágyabb, de ez tényleg csak kötekedés. Street fishinghez remek társ, bár darabosabb hallal azért lennének gondok... De hát nem is kapitális süllőkre van tervezve, úgyhogy ha ilyenre számítunk/vágyunk, akkor mást kell választani. Megjegyzem, Zoli botja, amely ennek a pálcának az erősebb verziója, már figyelemre méltó erőtartalékkal bír. Az orsó pedig egyenesen magával ragadott, szerintem az UL multisok bátran elszakadhatnak az Aldebaran csőlátástól, mert ebben a kurbliban aligha fognak csalódni....
