Végére értem az amerikai élménybeszámolónak, de ahogy a bölcs mondás tartja: „Ne bánkódj, hogy elmúlt, örülj, hogy megtörtént! Én pedig azért szeretek blogolni, mert írás közben újra megtörténik velem a csoda, újra és újra átélem a rengeteg élményt. Köszönöm minden kedves Olvasómnak, aki megtisztelt…
Ha már a Kedves Olvasó unja a sok pecamentes tartalmat, akkor örömhírem van, ez az utolsó haltalan cikk…. (és itt el is vesztettem néhány embert...) De hát a csavargásunk utolsó szakaszában is annyi csodát láttunk, amire mégis érdemes pár szót vesztegetni. Maradj velem, kedves Olvasó, nem bánod…
Észak-Amerika spagettiwesternekből ismert romantikája talán az előző részben (itt) csillant meg igazán, azonban a klasszikus indiánregények világa északabbra kezdődik. Mint a korombéli fiúk többsége, én is J. F. Cooper Sólyomszem-történetein nőttem fel, így epedve vártuk, hogy megmerítkezzünk a…
Történetünk onnan folytatódik, hogy New Yorkból tovább repültünk Las Vegasba, a „Bűn Városába”. Azaz repültünk volna, ha nem robban le indulásunk reggelén a reptéri gyorsvasút, az Airtrain és nem kell buszra váltanunk a repülőtér felé. Az Airtrain 20 perce helyett így több, mint 2 órát töszmörögtünk…