Örökzöld minőség

Blogunk első cikke igazán különleges felszerelésekről szól. Bizonyára sokan hallottatok már az Ever Green International márkáról, de valószínű, hogy nem sokan mondhatják el magukról, hogy volt a kezükben bármi, ami tőlük származik. A márka leginkább arról közismert, hogy a szériagyártású horgászfelszerelések között a legkiválóbb minőségű, ezzel együtt a legdrágább termékeket gyártja. Hétköznapi hobbihorgász számára ezek a felszerelések emészthetetlenül drágák, sokakban merül fel a kérdés, hogy vajon megérik-e az árukat.

Tény, hogy halat fogni jóformán bármilyen felszereléssel lehet. Egy ügyes, tapasztalt horgász kezében egy olcsóbb bot is „halálos fegyver”, ugyanakkor manapság a régmúlt ködébe vesznek azok a legendák, amikor még olyan halgazdagság volt a vizekben, hogy nem számított a felszerelés, mindennel lehetett fogni. Nagyapáink 50-es zsinórjai, üvegbotjai, egyszerű orsói manapság már nem igazán eredményesek, a túlhorgászott, halszegény vizekben bizony elkél a modern technológia segítsége, hogy eredményesek legyünk. Elképesztő a technikai fejlődés, szinte robbanásszerű ugrás figyelhető meg a horgásziparban. Erős és kopásálló zsinórok, érzékeny, finom botok kaphatók, amelyekkel sokkal eredményesebb a horgászat. Mivel egyre többen rekreációs tevékenységként tekintenek a horgászatra, nem közömbös az sem, hogy melyik felszereléssel élvezet a horgászat. Nos, az Ever Green az a márka, amely az élvezetet az elérhető maximális szintig fejlesztette, végtelenül kifinomult, technológiailag tökéletes felszerelések érhetők el a kínálatukban.

A közelmúltban sikerült kipróbálni két olyan botot is, amelyek a maguk kategóriájában az elérhető legmagasabb minőséget képviselik. Talán felesleges ódákat zengenem az érzésről, amiket adtak, hisz ez szubjektív. Inkább azt próbálom nektek bemutatni, mit is nyújt egy ilyen bot, miután egy horgász a magyar átlagfizetés másfél-kétszeresét kicsengeti egy-egy modellért. Kérlek, hogy lendüljetek túl ezen a ponton az ár kérdéskörén, nézzük inkább azt, hogy mit jelent a horgászbotoknál, ha a kategória Rolls-Royce-ával horgászunk.

Az egyik kipróbált felszerelés egy Kaleido Inspirare TKIC-65MLST "The Black Briar" bot, a másik egy Kaleido Inspirare TKIC-70H "Egoist". Az előbbin egy ZPI tuning hajtókarral ellátott Shimano Aldebaran BFS XG dolgozott, az utóbbin egy Daiwa Morethan PE SV. Most a botokra koncentrálok, az orsókról később születnek majd írások. Általánosságban elmondható, hogy mindkét bot kidolgozása tökéletes. Keresve sem találni rajtuk slendrián cérnázást, megfolyt vagy buborékos lakkozást, a nyél fémbetétei tökéletesek, az anyagok találkozásánál minden hibátlanul el van dolgozva. A botok visszafogottan elegánsak, nem hivalkodóak, ugyanakkor messziről látható egyéniségük is van. Ezek a botok nem másolnak senkit és semmit: kategóriát teremtenek.

 A Black Briar egy mindössze 2-5 grammos bot, de azért ennél jóval többet tud. Hétköznapi horgászkéz számára elképesztően gyors, éles, "ropogós" pálca. A kis dobósúly mellé peckes gerinc társul, mindezek mellett kezes és elképesztően könnyű a bot, mindössze 115 gramm. Az Aldebaran alig 150 grammjával a kombó valami félelmetesen légies, mégis erőt sugárzó. Először kis jigekkel próbáltam dobálgatni. Ezen a szinten már nem az a kérdés, hogy jó-e a bot, hanem hogy a horgász kezéhez alkalmazkodik-e. Az én kezem jelenleg egy moderate fast kiscsalis bothoz van szokva, ezért kissé szokatlan volt a szuperfeszes bottal dobálni a kis súlyokat, de nyilván rövid idő alatt meg lehet szokni. Ami bizonyos és vitathatatlan: a legkisebb kavicsot, hínárszálat is jelzi a bot, szinte olyan mintha ujjal simogatnám a mederfeneket (nem röhögni!). Kicsit később wobblerre váltottam, jóllehet egyáltalán nem wobbleres pálca, de muszáj volt kipróbálni. A csali veretése szinte fájóan éles, nagy távolságból is olyan, mintha kis elektromos impulzusok érkeznének. Némi csaliráncigálás után egy döbbenetesen éles ütés szaladt végig a boton, majd gyors fárasztás után partra tereltem egy gyönge kilós csukát. Fantasztikus élmény volt. Számomra ez a bot egyértelműen gumis, én kevésbé szeretem, ha a wobbler ennyire vadul érződik a boton, de van, aki ezért az érzésért él-hal. Akárhogy is nézzük, egy végletekig lefinomított, földöntúli minőséget adó élménypálca.

 A könnyű pálca után egészen más élmény volt kézbe venni az Egoistot, amely az 1 oz-s (kb 28 g) dobósúlyához képest még mindig csak 129 gramm. Vasrúd keménységű, rendkívül szigorú, szupergyors pálca. Ahogy a tulajdonosa megjegyezte, ennek a botnak nincs akciója. Hát ez a kijelentés elég találó. Megrázod a botot és nincs, azaz NINCS holtjátéka, kilengése. Mégis könnyű, elegáns. El tudsz képzelni egy majdnem súlytalan vasrudat? Na ez olyan! Előbb gumihallal próbáltam, szinte természetes, hogy 30 méterről érződött a farokveretés. Később wobblerre váltottam, előbb jól verető crankre, majd jerkbaitre. Ez utóbbi állt neki a legjobban. Szintén nem wobbis pálca, kicsit hosszú is a jerkeléshez (213 cm), de a testmagasságom (188 cm) mellett ez nem volt akadály. Többször az volt az érzésem, hogy amikor a csali rántásánál megfeszült a zsinór, szinte kapásszerű éles rántás szaladt végig a blankon. Végül egy 10-es Xrapot cincálgatva köszönt be egy jó másfeles csuka szinte botspiccről. Jó vad volt az istenadta, végigtáncolta előttem a vízfelszínt, a bot meg alig-alig hajlott. Hiába, ez már nagyhalas peca, igényli is a durvább, határozottabb fárasztást, de mégsem volt az az érzésem, hogy a merevség miatt halvesztést kockáztatnék. Valahogy a brutális gerinc ellenére mégiscsak "kidolgozta" a halat. Ennek a pálcának magyarországi körülmények között maximum egy kapitális harcsa jelenthet kihívást, olyan süllő vagy csuka nem született még, amelyhez ez kevés lenne.

A horgász közvéleményt természetes módon foglalkoztatja, hogy ilyen botokkal vajon több halat lehet-e fogni, mint az olcsóbb kategóriákkal. Nos most nem fogtok szeretni: határozott véleményem, hogy igen! Hogy miért? Ha eszik a hal, akkor szinte mindegy mi van a kezedben! A vehemens kapásokat könnyű megérezni, a halakat könnyű megakasztani. Azonban sokkal többször fordul elő mindannyiunkkal, hogy nem, vagy csak finnyásan eszik a hal. Csak megpiszkálják, megbökik, megtolják a csalit, „foghegyről” csipkedik. Mindenki ismeri azt az érzést, amikor nem érezzük a kapást, csak egy sejtés ébred, hogy valami más, valami nem stimmel. Nos, az ilyen pillanatokban tud elképesztően sokat nyújtani egy ilyen pálca. A megmagyarázhatatlan sejtések konkrétummá válnak, a jelek élesebbek, pontosan tudható, hogy kapást érzékelünk, avagy már megint felszedett a horog egy fűzfalevelet. Mert hogy ezt is közvetíti: egy kis levél vagy vízinövény-darab is nagy távolságról érzékelhető. A gyakorlott horgász ilyenkor ránt párat a csalin, jó eséllyel megszabadítja a horgot a nem kívánt szeméttől és máris húzhatja tovább a csalit a jónak vélt helyeken.

Szerencsére a magas minőség rohamosan szivárog le az alsóbb kategóriába. Elképesztő nanotechnológiás blankokra épített botok vannak már elérhető áron, egy titán gyűrűsor sem megfizethetetlen. Viszont elképesztő, hogy időről időre milyen újításokkal jönnek elő a prémium gyártók. Egy Ever Green sosem lesz középkategóriás, mindig toronymagas minőséget fog nyújtani. És hát valljuk be, életérzést is. Egy ilyen botot bizony megnéznek a vízparton! Lehet hogy irigykedve, lehet hogy hitetlenkedve, de biztosan elismerve a minőséget és a szépséget!

Zoli pedig a tőle jól ismert, költői képekben gazdag stílusában az alábbiakat fűzte hozzá: Egy utópisztikus világba lép az ember, ha az Ever Green International felszereléseivel horgászik. Varga Palitól kaptam az Egoistot, amely gesztust azóta „szenvedem”. Az Inspirare széria érzékenysége és ereje értelmezhetetlen. Sok száz bot fordult már meg a kezeim között, de ezt az információ mennyiséget, amit ezek a botok adnak, soha egyetlen gyártó remeke sem tudta biztosítani. A balanszuk a másik „hogy a francban van ez?” kérdés. Bármilyen súlyú orsóval tökéletesen áll a bot. Nincs sem orr-, sem far nehéz combo, ha ezek a botok alkotják az alapot. Egyetlen dolog van, amit nehezen emésztek meg, az pedig az áruk. A következő bot megvásárlása előtt, bizony sokszor vesz levegőt az ember! Csak az a gond, hogy ha már van egy, onnantól kezdve kapkodva lélegzik az ember...

Mindkét botot Attila (I), András (II) és Szabó Mr. Multisuli Zoltán (III) pontozta.

Ever Green International Kaleido Inspirare TKIC-65MLST "The Black Briar" (94,7 pont)

Ever Green International Kaleido Inspirare TKIC-70H "Egoist" (93,7 pont)