Amíg én keményen dolgoztam, hogy a blogon kellően változatos és érdekes cikkek legyenek, Addig Attila barátunk a trópusokon süttette lusta testét. :D Nagy szerencséje, hogy szállított is nekünk egy érdekes cikket az Indiai óceán halairól. Fogadjátok szeretettel Attila első írását a blogon! Hamarosan több is követi! (….Mert ha nem, baj lesz ;))

Hosszú várakozás és tervezgetés után az idei évben lehetőségem nyílott egy Ázsiai utazásra, ami nem csak a távol-keleti kultúra és az ott élő emberek megismerésére adott lehetőséget, hanem felfedezhettem a szállásunktól pár méterre található tenger halakban gazdag élővilágát is. Több napos utazás, nézelődés és menetelés után fáradtságtól elnyűve érkeztünk Koh Chang szigetére, ahol 6 napos pihenőt várt ránk Ázsiai utazásunk utolsó szakaszaként. Az első napokban a sziget felfedezésével voltunk elfoglalva, így maximum arra maradt időm, hogy nézelődéssel 5-10 percet töltsek a helyi horgász boltokban. Nagyjából képet kaptam arról, hogy milyen eszközökkel és csalikkal lehet vagy érdemes próbálkozni a part menti vízterületeken. A harmadik nap estéjén teljesen felvillanyozva indultam a szállásunktól néhány kilométerre található horgászbolthoz, amit pechemre zárva találtam. A szomszédos üzlet tulajdonosa segítőkészen odajött hozzánk és megnyugtatott, hogy 1-2 telefonhívással elintézi nekünk az üzlet nyitását. Úgy 10 perc várakozás után megjött a tulajdonos felhúzta a rácsos és boldogan léptem az üzletbe. Rengeteg féle bot, orsó és csali volt a kínálatban és meglepő módon mindegyikről a boltos azt állította, hogy nagyon jó “a legjobb csali vagy legjobb bot”. Gondoltam magamban, hogy ezzel az emberrel nem leszek kisegítve, tanácsaiban nem annyira bízhatok a felszereléseket illetően. Harminc perc elteltével egy 2 részes spinning bottal, orsóval és néhány csalival léptem ki a boltból, ami kb. 8.000,- Ft-nak megfelelő helyi pénzegység volt. A termékek minőségét nyilván tükrözi az eszközök ára, de arra gondoltam, hogy 2-3 nap pecára nem fordítok többet.

 Másnap kimentem a mólónk végébe, ahol kipróbáltam az előre összeszerelt, 7-8 horogból álló szettet, ami leginkább sorba kötött legyező csalikra emlékeztetett. A módszer lényege annyi volt, hogy a zsinórra felszerelve, ólommal ellátva emelgetni kellett a vízben. Pár emelés után éreztem a halak vergődését a horgon, amit gyorsan kiemeltem és 5db 5-7cm közötti hal ficánkolt a horgaimon. Amiből mellesleg meghatározhatatlan mennyiségű úszkált a mólónk körül. Ezzel a módszerrel sikerült többféle fajta halat fognom a következő napokban, de értékelhető méretű nem akadt a horgomra egy sem. A felhőkben úszó kishalak közé, csapatban bandázó ragadozok vertek oda időnként, ami igazán bosszantó volt mivel pár centire tőlem történt. Tekintettel arra, hogy fél napon keresztül dobáltam nekik a wobbleremet és mindenféle érdeklődés nélkül úsztak el mellette. Minden pergetői szenvedélyem ellenére be kellett látnom, hogy nem maradt más lehetőségem a nagyobb halak horogra csábítására, mint az élő kishalak felkínálása a ragadozók számára. Kishal fogásban jó voltam már és hiány sem volt belőlük, így mártogató módszerrel próbálkoztam tovább a nap hátralévő részében. A sziklák mellet különböző méretű sügérféle halakat fogtam, amit néhány darab után meguntam. Kisebb ólommal felszerelt csalimat dobtam a nyílt vízterületre abban bízva, hogy a bandázó halak egyikének a csalihalam vacsorára kívánatos lesz.. Semmi érdeklődés, csak várakozás, kapás nélkül. Hamarosan a pecát is fel kellett függesztenem, mert az apály miatt 2-2,5 m víz lement és térdig érő víz maradt a horgászhelyemen.

Másnap délelőtt elugrottam a horgászboltba vékonyabb húsú horgokért. A boltostól kaptam egy drótelőkét ajándékba, amire 2 db méretes horog volt felszerelve, arra biztatott, hogy ezeket használjam. Délutáni pecám az előző napi tapasztalatok alapján kishal fogással indult. Az előző napnál kicsit korábban váltottam a kishalak úsztatására, így javában rabolgattak még a csapatban cirkáló halak.

Kishal bedob, paca lerak és próbálok néhány kortyot inni a tikkasztó melegben, amikor a stégen elindul a horgászbotom nagy sebességgel. Éppen időben elkaptam mielőtt leesett volna, a bot meglett, a hal elment, bánatomra. Bosszankodtam kicsit, majd újra bedobtam, ezúttal kezemben maradt a bot, hogy időben be tudjak vágni, ha kell. A kapásra nem kellett sokat várni 1-2 percet, a kis botom karikába hajlott a fék nyüszített, ez bizony most jól akadt nyugtáztam magamban. Harcias példánnyal akadtam össze, percekig rótta a köröket előttem a vízben, amire megadta magát kissé csalódva néztem, hogy csak ekkora halat fogtam?! Az erejéből lényegesen nagyobbnak tűnő egyedre számítottam.

Szákolás fotózás után szépen ment vissza a kb. 2 kg körüli lehetett. A teste olyan volt mint nálunk a balinnak, csak a szemei voltak a fején előre csúszva. Fárasztás közben összegyűlt körülöttem néhány helyi ember, akik azt tanácsolták, hogy evezzek kajakkal mélyebb vizekre és próbálkozzak ott testesebb halak reményében. Mindenképpen a drótelőkés módszerrel horgásszak, mert azok a halak pillanatok alatt elharapják az egyébként sem túl vastag zsinóromat.

Harmadik nap reggelén felkeltem, hogy elkajakozzak a környező mélyebb vizekre, de sajnos az erősen szeles napunk miatt a tervem füstbe ment. Ezzel a horgászattal töltött élményeim nem bővültek és egyben véget értek. Tapasztalataim alapján, legközelebb itthonról viszek valami komolyabb felszerelést és csalikat az eredményesebb horgászat érdekében. Szenzációs utazás volt és külön öröm, ha nem is sokat és nagyok, de legalább néhány egzotikus halat tarthattam a kezemben.