Az utóbbi években a botgyártást is utolérte a tömegtermelés. Szakosodott cégek gyártanak bottesteket (blankokat), gyűrűket, nyeleket, orsótartókat, sőt speciális kötözőcérnák és lakkok is léteznek. Manapság nem kunszt összeszedegetni a piacról az alkatrészeket, amelyekből aztán elkészül a „saját márkás” bot. Ezt a folyamatot nem feltétlenül érzem rossznak, hiszen a tömegtermelés egyben olcsóvá (vagy legalábbis megfizethetővé) teszi ezeket a feleszereléseket, ezáltal a kisebb pénzű horgászok számára is elérhetővé válnak a minőségi botok. Az utóbbi időben számos olyan bot fordult meg a kezemben, amely árához képest igen meglepő minőségérzetet adott. Tele van tehát a piac jobbnál jobb botokkal, ember legyen a talpán, aki a nüansznyi minőségi különbségeket érzékelni tudja.

Tesztalanyok közt...

Ezért volt számomra különösen érdekes, amikor megkaptam tesztelésre a Tailwalk cég egyik casting botját. A gyártó a japán prémiumkategória „másodvonala”, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy a nagy nevek – Megabass, Deps, Evergreen – mellett próbál a piacon boldogulni. A „másodvonal” azonban itt nem a minőségre vonatkozik, hiszen a Fullrange széria botjait bátran oda lehet tenni a nagy nevek mellé, nincs kompromisszum. Szinte látom, hogy egy-egy Deps hívő most a szívéhez kap, éppen ezért sietek közölni: nem hasonlítgatok. A prémium márkák többek között attól (is) különlegesek, hogy stílusuk van. Mindnek más. Értelmetlen a rangsorolás, én sem teszem.

Specialitás profiknak - valóban!

A Fullrange sorozat a Tailwalk felső kategóriás botcsaládja. Ahogy a japán gyártóktól megszokhattuk, széles modellválaszték áll rendelkezésre (pl. csak casting botból 12 db) és nem csak a különböző hossz-és dobósúly tartományokban, hanem az akciókban is. Pontosabban minden egyes bot egy adott felhasználásra, célra van tervezve, ehhez alapítják a mérnökök az akciót, a dobósúlyt, a hosszt a nyél hosszát, súlypontot, stb. Minden egyes darab átgondolt tervezés és „terepen” történő hosszas tesztelés eredménye az optimális teljesítmény érdekében. Kis hazánkban ez a szemlélet nem igazán jelent meg a legtudatosabb vásárlói réteget leszámítva, ezért picit én is hadd reklámozzam: a legnagyobb élvezet és a teljesítmény érdekében érdemes kifejezetten az adott célra alkalmas botokat választani. (Tudom, tudom, régen a Germina meg a Pajtás is fogott halat, de ezt majd máskor beszéljük ki.)

Gyártói ajánlás: Használd széles körben gyors vontatással.

A rengeteg modellből teljesen találomra választottam ki a C63ML modellt, bár már kézbe véve érzékelhet volt, hogy a tavaszi csukás próbálkozásaimnál kiváló társra lelek benne. A bot 6 láb 3 inch, azaz kb. 190 cm hosszú, 3/16-3/4 oz (5-21 gramm) dobósúlyú. Akciója regular, azaz parabola jellegű, amire az oktondi horgász azt mondja hogy „takony”, az okos horgász meg azt mondja, hogy arra használom, amire tervezték! Nem olyan buták ám a japán mérnökök… A bot egyrészes, ami a prémium kategóriában szinte kötelező. A szállítást ugyan nehezíti, de cserébe növeli a blank érzékenységét, hisz kisebb a súly, nem törik meg a bot íve és optimális a gyűrűkiosztás. A blankon acélkeretes Fuji K szériás „tangle free”, azaz gubancmentes, SIC betétes gyűrűsor van.

Nem kötekedni, fordítva fotóztam :D

A blank 99% karbon, nincs lelakkozva, ami manapság nagy divat. A gyűrűkötések kifogástalanok, de azt kell mondjam, japán boton én még nem láttam slendrián munkát, nem úgy mint az amerikai csúcstermék, 600 dolláros G Loomis NRX-nél ahol az építés minőségét az amcsi fórumokon nem éppen visszafogottan minősítik. Nincs túltolva a dizájn, elegáns, visszafogott a bot megjelenése, az orsótartó előtti csavarzár az egyedüli komolyabb díszítő elem, de ez is elég diszkrét. A „teli” EVA (Duplon) nyél kellemes, bár én a teszt jó része alatt becsomagoltam, hogy ne koszosodjon. De ránézésre nem lesz nehéz tisztán tartani. Kiemelést érdemel a végdugó feletti rendkívül elegáns „Tailwalk” feliratos fémgyűrű, amely a maga visszafogott eleganciájával szép. Sokan szeretik a Deps botokat azért, mert nem a „csicsával”, hanem a teljesítménnyel tűnik ki, a Tailwalk is valami hasonló filozófia szerint tervezhette meg a botok külalakját.

Elegáns, igényes, mondjuk a végdugóval nem sokat variáltak. 

Mint mondottam kimondottan csukázni terveztem a bottal, mégpedig csónakból. Erre a hossza különösen alkalmassá teszi, mivel pl. a rángató mozdulatoknál sem csapja bele a horgász a csónak oldalába. Én magam kifejezetten szeretek csónakból rövid bottal horgászni, a könnyűség (110 g), kezesség nagy előny, de a hal kivételénél is sokkal könnyebb kezelni. A bot lényegében minden csalit jól kezel, amit folyamatosan vontatni kell. Wobblerezni, de különösen spinnerbaitezni nagyon jó volt vele. Utóbbi csalitípusból a ¾ oz-s dupla kanalas modell nagy ellenállása már kicsit sok volt a botnak, de a kisebbeket szépen kezelte. Ilyenkor a blank egy kicsit ráhajlik a zsinórra, én magam wobblerezésnél nagyon szeretem ezt az akciót, a zsinór élénk lüktetést közvetít a kézhez, ezáltal a kapás is nagyon jól érzékelhető. Egy kedves cimborám, Szücs Péter választása is éppen ezért esett erre a botra, mert a kisebb csukás jerkbaitek vezetésénél egy játékosabb blankkal könnyebb életszerű mozgásra bírni a csalit. Van aki a jerkeléshez betonkemény botokat szeret használni, de ott könnyebb elveszteni a csalival a közvetlen kapcsolatot, így könnyen lehet, hogy a kapást sem érzékeljük. Számomra előny az is, hogy a kapás és bevágás pillanatában a bot inkább behúzza a horgot a hal szájába, mintsem beüti. A fárasztásnál pedig szépen leköveti a hal kirohanásait, így a halvesztés esélye kisebb. (Adtam már el egyébként kiváló, ám számomra túl kemény botot azért, mert sorra vesztettem vele a jó halakat, egyszerűen lerázták magukat.).

Csukás jerkbaitek

Egy kis kitérőt hadd tegyek! Manapság rengetegen horgásznak pusztán rekreációs céllal és nem konyhára. A C&R, azaz Catch and Release (Fogd meg és engedd vissza) filozófiát valló horgászok számára fontos a hallal való kíméletes bánásmód és a túlélés esélyének növelése. Nem vitás, hogy a fenékről brutálisan feltépett, majd a kiemelés érdekében agyonfárasztott hal nagy eséllyel nem éli túl a fárasztást, így a nemes gesztus értelmét veszti. Minél keményebb egy bot, annál agresszívebb fárasztástechnikát igényel, mivel ha egy pillanatra is megszűnik a hallal való kontakt, a rugalmas botról könnyen elköszönhet a zsákmány. A lágyabb botok sokkal jobban követik a hal mozgását, kevésbé valószínű a horog kiakadása, ezáltal lehetővé teszik a sokkal kíméletesebb fárasztást. Úgy gondolom, hogy ez is sokaknak lehet manapság szempont.

Botharapós fotó, hogy ti is lássátok!

Túl az általánosságok blabláján, a bot azzal okozott nagy meglepetést, hogy mennyire jól lehet vele dobni. A bottest a dobásoknál szinte a nyélig feltöltődik energiával és a dobás pillanatában igen robbanékonyan adja le, köszönhetően a jó minőségű karbon anyagnak. Az egyébként rosszul dobható, a levegőben is pörgő-forgó spinnerbaiteknél volt szembeötlő ez. Sokkal messzebbre nem tudtam őket dobni a légellenállás miatt, de az elérhető távolság sokkal kisebb erőfeszítéssel volt megdobható. Sokat segített ez az akció abban is, hogy a rajta lévő Lews Mach II Speed Spool orsó számomra eleinte kissé szokatlan mágnesfékjét megszokva gubancmentesen dobáljak. Extra gyors botoknál sokkal inkább szükséges egy haladó dobástechnika, így az ehhez hasonló akciójú pálcák a multival ismerkedők számára is vonzó lehetőséget jelenthetnek.

Nem az a csúnya nagy, hanem egy szép kicsi ;)

Úgy gondolom, hogy ez a bot kiváló választás szinte minden wobbleres alkalmazásra. Csónakból optimális, partról nekem kissé rövid, bár a dobásoknál kompenzációt jelent a rugalmassága. A csalivezetésnél azonban jól jönne pár plusz centi. Kerektere alkalmassá teszi puhább szájú halak, pl. balin horgászatára. Dobósúlya univerzális, a legtöbb gyakran használt wobblertípust könnyen kezeli. A minőségre nem lehet panasz, olyan társra találhatunk ebben a botban, amely hosszú évekig megadja a kifogástalan funkció és élvezet örömét.

Szűcs Peti japánbot-mágus és professzor barátom értékelése: "Olyan wobblerekre kerestem fekete sügeres botot, amelyeket csónakból szeretnék jerkelve vezetni, olyan 5-17gr között mozognak súlyban és max 2-2,5 m-ig mennek le. ez tipikusan olyan módszer ahol a preferált botkarakterisztikára nincs egységes álláspont, ki a gyorsabb, ki a lassabb botot szereti a módszerhez. Mindkét végponthoz köthető pozitív és negatív hozadék is, és valószínűleg ez okán én egy köztes megoldást kerestem. Ami fontos volt, hogy a bottest jól "tölthető" legyen a kíván grammokkal is ami a dobástávot növelő tényező (ami ennél a módszernél tud fontos lenni) illetve a spicc legyen viszonylag gyors de játékos, hogy a kisebb pöccintéseket is jól át tudja adni viszont adjon némi laufot a csalinak az erősebb rántásoknál, kicsit nyúljon bele. a bot hosszára vonatkozó kívánalom az volt, hogy 190 cm-nél ne legyen hosszabb, hogy a rángatást kényelmesen, csuklóból lehessen végezni és ne kelljen attól félni, hogy a bottestet odaütöm a csónakhoz vagy a spiccet a vízbe. a nyél pedig fontos, hogy ne legyen hosszabb annál ami a kétkezes távdobásokhoz még éppen elég, ez az én esetemben az orsótartótól kb. olyan 22-23cm. Ezt ebben a botban találtam meg és használom nagy elégedettséggel. Csukára azért egy kategóriával erősebbet választanék."

90 pont