Itt a süllőszezon közepe, aktuális, hogy megnézzünk néhány süllős pálcát. Terveim szerint egy sorozat lesz, a szezonban - bár jócskán ki fogunk csúszni belőle - minimum 6-8 botot meg szeretnék vizsgálni, ennek az első része következik.
A tél fényei a legszebbek!
Bár alapból sokkal jobban szeretek multizni, őszi-téli csónakos süllőzéshez mégis szívesebben választok peremfutós összeállítást. A spinning ennél a pecánál jobban kézre áll, ráadásul szeretek nagyokat dobálni, amiben a multi azért lemarad a spinning mögött. Pontosan tudom, hogy Szabó „Multisuli” Zoli barátom most égnek emeli a tekintetét és segítségül hívja az ég összes szentjeit, hogy megőrizze jólneveltségét, de ettől a véleményemtől még ő sem tud eltántorítani. Hozzáteszem, hogy a dobási világrekordokat bizony multis bottal tartják és a Shimano dobófenoménja, Hajime Murata is könnyedén dob 100 méter (!!!) felett multival és 2 méteres botokkal, de hétköznapi felhasználásnál egy átlagpecás azért könnyebben dob nagyokat spinninggel, mint multival. Na ezt majd kitárgyaljuk máskor egy önálló cikkben és a fizikáját is megfejtjük…
Lassan kikopnak az ilyen szerszámok a hazai vizekből. Reméljük.
Maradjunk most a süllős botoknál, a legtöbb horgászt úgyis ez érdekli a legjobban, de nem árt kicsit beszélni a süllőhorgászat felszerelés-igényéről. A süllő igen népszerű hal, egész évben jól fogható, wobblerrel és gumival egyaránt kiváló eséllyel keríthető horogra. Ráadásul igen finom, tiszta ízű hal, méltán számít a pergetők egyik legbecsesebb zsákmánynak. A wobbleres módszer igazán nyáron és ősszel eredményes, aki nyúlt már bele pl. küszíváson igazi örömpecába, az tudja miről beszélek. Az igazán hatékony fegyver azért mégiscsak a gumihal, ami elsősorban a lehűlő, vagy hideg vizekben kiemelkedően eredményes. A süllő igazi szezonja úgyis ez, ilyenkor a mederben, általában a keszegrajok közelében, a folyómederben tömörülnek, viszonylag jól lokalizálhatók és eredményesen horgászhatók.
Még tartja magát a vénasszonyok nyara...
Milyen a jó süllős bot? A süllő szája kemény, csontos, pláne a nagyobb példányoké. A szájszélen persze megvannak a vékony, sőt hártyás részek is, de a szájpadlás páncélkeménységű. A jighorog tipikusan felfelé áll, így az akadások túlnyomó része a száj felső részén, pont a kemény részen történik. Kritikus tehát, hogy olyan erővel tudjuk a horgot berántani, hogy átüsse a csontot és kőkeményen álljon a szájpadlásban. Ez bizony akármilyen bottal nem lehetséges. Az ismert süllőhorgász, Sztahovits Peti pl. az utóbbi időben egy 84 grammos bottal fogja a 12-13 kilós megasüllőket, ilyen pecához már ez a dobósúly erősen ajánlott!
Mai kalandomra ez az elegáns, fekete kombó kísért el.
A másik nehezítő körülmény a süllő fogazata, amely szinte rácsként állja útját a csalinak. A folyóvízi gumis horgászatnál nem ritka, hogy 20-30, de akár 50 grammos, vagy még nagyobb fejeket is használunk. Ezt a súlyt a bevágásnak olyan robbanékonysággal kell megindítania, hogy a horog be tudjon hatolni a csontba. Egy belenyúlós, taknyos bot itt szóba sem jöhet, és az is kritikus, hogy az érzékenyebb spicc után van-e gerinc. A jó süllős bot legyőzi a fogazat akadályát, kérlelhetetlenül akaszt a csontba. Ez a szempont véleményem szerint minden mást felülír, a fárasztást már meg kell oldani megfelelő technikával a kemény boton, mert egy lágy boton rosszul akadó hal úgyis szabadul…
Nem egy tipikus süllős időjárás, erősen keresgélni kellett a tüskéseket.
Még egy szempont fontos! A messze kidobott csalit nehéz érezni még a legérzékenyebb bottal is. Ráadásul a mozgó víztömeg „hasat” csinál a zsinórnak, ami tovább ront a közvetlen érzékelésen, így hasznos a spiccen látható visszajelzés. Egy érzékeny spicc bólintva mutatja a csali fenékre érését, mely nagyon fontos, hogy végig a megfelelő kapászónában tarthassuk a csalit. Itt nyernek értelmet a gyors (azaz spiccakciós) botok, ahol a finom spiccrészt egy keményebb, vállasabb középső és alsó szakasz követi, így a bot még elég érzékeny tud maradni, de már elég átütő erőt képes átadni.
A fekete 50 árnyalata... szexi!
A hosszú elméleti bevezető után nézzük a botot! A Mikado a sok lengyel márka egyike, japánul csengő névvel. Nem tudom, mi van Lengyelhonban a levegőben, de rengeteg komoly horgászcikk gyártó és kereskedő cég nőtt ki az utóbbi években a földből. A Dragont idehaza mindenki ismeri, de említhetem a Jaxon, vagy a Konger márkákat, amelyek mind figyelemre érdemesek! A Mikado 1989-ben jött létre és mára már a Mivardi testvérmárkájával együtt lefedi a ragadozó- és békéshalas horgászat szinte teljes vertikumát.
Nem tudom, ki ez a csávó, de Lengyelországban biztosan nagy májer, ha rátették a nevét a botra.
A cég botjait annyiszor suhogtattam már kiállításokon, hogy igazán vágytam már egy éles tesztre. Szerencsére a Kisköre alatti Tisza-szakasz süllőmágusa, jighorgász-fenyegyereke, Ratkai Miki barátom a Mikado teszthorgásza lett, így egy novemberi hétvégén gyorsan elrekviráltam tőle a frissen piacra került Kamisori Zander botot. A névből már nagyjából sejthető, hogy mire lehet számítani, a bot pontosan ezt is adja, egy ízig vérig süllős akciójú, gyors, feszes, pálcát. A név tehát nem csupán marketingfogás, pontosan azt kapunk a pénzünkért, amit kell!
Szokatlan helyre, az osztott nyél két tagja közé tették a tudnivalókat.
A 22 grammos dobósúly jelen esetben kicsit csalóka, ugyanis a bot lényegesen erősebb egy átlagos 22 grammos botnál. Köszönhető ez a tényleg erős gerincnek, amely által a spicc 25-30 grammig (összsúlyig) bőven kezeli a csalikat, a középső rész azonban még mindig kellő átütő erőt ad. Átlag tiszai süllőzéshez szerintem ez bőven elég, Dunára már inkább választanám a 35 grammos verziót, a legtöbb helyzetben ez már megállja a helyét.
Ma már szinte kötelező a Fuji K szériás gyűrűsor. Acélkeretes Alconite betétes.
A bot külleme teljes mértékben megfelel a mai trendeknek. Keresztszálas karbon elemek, Fuji K szériás gyűrűk, és modern, Fuji TVS orsótartó, ami a spin modellek közt számomra a legkényelmesebb. A nyélen nincs olyan rész, ahol a kezünk az EVA-n pihenne, ami van a boton, az jobbára csak dísz, ezért aztán jól bele is nyomták a céglogót, ami egész jól néz ki. Mondjuk idővel biztos beleragad a kosz, de a körömkefe hasznos találmány… Az orsótartó által szabadon hagyott részeken persze nem a blankon van a kezünk, hanem egy alátétcsövön, de egy kis illúzió nem árt…
A logó kicsit az amerikai klasszikus Fenwick-ére hajaz, gondolom inspirálta a cégvezetést a nagy előd...
Fontos, hogy a bot egyrészes! Ez a megoldás eleddig a prémium kategória jellemzője volt, mostanra azonban már ez egyre kevésbé van így. A szállítás maceráját már sokan elfogadják annak érdekében, hogy igazán érzékeny bottal horgászhassanak. Az építés minősége egyébként megfelelő, a cérnázás precíz, a lakkozás pedig egyenletes, buborékmentes. A blank alsó részén szép keresztszálas díszpaplan van, valószínűleg csak optikai tuning, annak viszont szép és trendi. Hatalmas piros pont a horogakasztóért, ami faék egyszerűségű, de pont ettől jó. Egy erős dróthurok és kész, pont annyi, amennyi kell.
A fém záróelem viszont az Ever Green hasonló megoldását idézi. Ezek nem bántó koppintások, inkább inspirációk, ami belefér...
A boton meglehetősen sok a felirat, amelynek tipográfiája kézírást idéz. Jól néz ki, csak néhol szivárványszínű festékkel tuningolták meg a betűket, ami kicsit bazárivá teszi. Egyébként Japánban is dívnak ezek a csiricsáré feliratok, így a japános vonalba végülis belefér... A kötekedés ezzel ki is fújt, ha akarnék sem tudnék több vitriolos megjegyzést tenni, pedig azt nagyon szeretek...:D
A szivárványszín egy picit bazári, de annyi baj legyen...
A botra egy Mikado Black Crystal orsó került, amelyről hiba lenne nyilatkoznom, tette a dolgát. A bottal együtt nagyon jól nézett ki, szokatlan ez a minimalista, teljesen fekete design. A télen várhatóan többször is kezembe vehetem majd ezt az orsót, így remélem, összegyűlik vele megfelelő mennyiségű tapasztalat egy cikkhez. Most még ez korai lenne.
A kisebb süllőkből szépen fogtunk, de nemhogy a nagyja, még a közepes példányok sem nagyon mutatkoztak...
És akkor nézzük a gyakorlatot! 2018 ősze egészen november közepéig szinte nyárias időkkel kényeztette a horgászokat. Andris cimborámmal pont a végét csíptük meg, nappal még kellemes, napos, bár kissé szeles idő volt, éjjel azonban már zúzmara lepte be a fűszálakat. Abban bíztunk, hogy a hűlő víz előcsalogatja a darabosabb fogasokat is, de sejtettük, hogy jobb híján köveseket azért lehet csipegetni. Nos, a várakozás annyiban bevált, hogy kövest és süllőt is bőven fogtunk, de inkább az aprajából, a legnagyobbak olyan másfél kiló körül lehettek, abból sem sok… A java a 35-40 centis méret volt, köztük egy két szebb kősüllő. Sehol nincs a köveseknek ilyen gyönyörű színe, mint a Tiszán,a csíkjaik kontrasztosan feketék és vannak köztük szinte sárgás alapszínű példányok. A Balatoni kövesek közt sok a mákos, összemosódó csíkozású, a Dunán meg inkább az acélszürke alapszín a jellemző… Gyönyörű halak.
Cserébe csodaszép kősüllők jöttek. Ebből sem a nagyja, de legalább vadul verték a nagyobb gumikat is.
Andris süllője azért már a szórakoztató méret, persze ehhez a fotóhoz kellett a jó fotós is ;)
Ez a bot pontosan azt nyújtja, amit ígér. Gyakorlatilag hibátlan süllős pálca. Legalábbis én így képzelem el a jó süllős botot. Tökéletesen eltalált akció, megfelelő érzékenység, minőségi alkatrész, dizájnos, de nem csicsás külső. Látszik, hogy a bot nem csak úgy legördült a gyártósorról és felcímkézték, hanem átgondolt tervezés eredménye, aki tervezte, az meg eléggé értett hozzá. Ilyen az, amikor a marketing mögött valós tartalom is van.
Mikado Miki bezzeg letette a névjegyét pár nap múlva ezzel a csodaszép sárkánnyal.
Hogy kétség se legyen a fegyver mibenlétét illetően...;)
A bot ára jelenleg 31.500,- Ft, amely a minősége fényében több, mint jutányos. Mostanra látható, hogy ebbe az árszegmensbe is leszivárgott szinte az összes olyan fejlesztés, amely korábban inkább csak a prémiumkategóriában volt jelen. Élesedik a verseny, amelynek haszonélvezői leginkább mi vagyunk, horgászok. Minél több ilyen kellemes meglepetést szeretnék!
