Olcsó, de komoly domolykós – Tsurinoya Dragon QLC 602 UL
2019. március 03. írta: Halfdane

Olcsó, de komoly domolykós – Tsurinoya Dragon QLC 602 UL

A süllőszezon véget ért, sőt a legtöbb közkedvelt ragadozó halra tilalom van, azonban a kora tavaszi időszak kiválóan alkalmas a domolykózásra. Szeretem a kis wobbleres light pecát és évek óta keresem az erre legalkalmasabb multis botot. Hogy miért multi? Én személy szerint sosem tudtam spinning bottal igazán precízen, technikásan horgászni, multis felszereléssel azonban hamar megtanultam a pontos dobásokat. Állítom és vallom, hogy a multizás túl van misztifikálva, semmivel sem nehezebb, mint a spinning, megvannak az előnyei és hátrányai is, de amikor egy peca akár egész napos pontos dobálást igényel, akkor a multi előnyei igencsak megmutatkoznak. 

15_16.jpg

Nem az a csúnya nagy, de már jó rá pecázni.

Az igazán jó UL multis felszereléshez sajnos elég mélyen zsebbe kell nyúlni, főleg orsófronton. Botban azonban egyre inkább lehet találkozni olyan olcsó, de legalábbis elfogadható árú termékekkel, amellyel mind a tanulás, mind a haladó peca élvezetes. Akit ez a világ beszippant, az úgyis költeni fog a japán csúcstechnológiára, vagy az ínyencségekre. De egy alapkategóriás felszerelés a kezdők, hezitálók fantáziáját is megmozgatja, bátrabb kísérletezésre ösztönzi. Ezért (is) vállalom fel e blog hasábjain az olcsóbb kínai termékek próbálgatását, tesztelgetését. Ezek a felszerelések aránylag olcsón beszerezhetők, és bizony nemcsak a kezdők, de a gyakorlott pecások igényeit is kielégítik. A most tesztelt bot éppen ilyen: nem drága, ugyanakkor kiváló használati értékkel rendelkezik. 

03_21.jpg

A mai "áldozat"

A Tsurinoya az egyik legkomolyabb kínai gyártó/márka, több terméke járt már a kezemben és azt kell mondanom, hogy teljesen rendben vannak. A Dragon fantázianevű bot is ennek megfelelően a világpiac igényei szerint készül, igényes megvalósítással, körítéssel. Nem lehet a világpiacra betörni gagyi ócskaságokkal, minőséget és külcsínt is kell produkálni. A bot kemény műanyagcsőben érkezik, a kicsomagbontást követően egy párnázott neoprén tokot vehetünk kézbe, ami igen szimpatikus dolog. Sok híres cégnek erre nem telik, pedig a szállítás biztonsága elsődleges fontosságú. A tokban egymástól elválasztva pihen a bot két része. 

18_11.jpg

Igényes, szivacsos tok. Nagyon nagy pirospont!

A bottest egyszerű, matt, lakkozatlan, bár tutira kapott valamilyen felületkezelést, mert nem egy nyers grafit, de semmi csicsamicsa. Apró, de nem mikro méretű ezüst gyűrűk sorakoznak a boton, a spiccen egy kétlábas, masszív darab. Szárazon lobogtatva is érződik, hogy a bottest aránylag lassú, parabolás ívben hajlik, ugyanakkor messze nem taknyos. Írtam már és valószínűleg még sokszor le fogom írni, hogy ezekben a fogalmakban óriási zűrzavar uralkodik a honi horgász közbeszédben. Egy botnak van akciója és van csillapítása. Előbbi a hajlásgörbét írja le, a második azt, hogy a bottest milyen gyorsan áll vissza az alaphelyzetébe. A kettő gyökeresen eltérő fizikai tulajdonságokkal ruházza fel a botokat, a tulajdonságok „mátrixa” ami botunk végső karakterét kialakítja.

05_21.jpg

Látható, hogy már az első gyűrűnél határozottan görbül. 

Ez a pálca lassú, vagyis ebből következik meglepő módon, hogy nem gyors! Ez azt jelenti, hogy nem spiccakciós (amit oly sok horgász kedvel), hanem teli ívben, parabolás görbébe hajlik. Én nagyon kedvelem ezt az akciót, sokkal több előnye van, mint hátránya. Előbbiek közé sorolom a kiváló dobási tulajdonságokat, a fárasztás biztonságosságát, utóbbiak közé pedig azt, hogy meg kell tanulni vele megfelelően akasztani. De ugyebár minden eszközt meg kell tanulni használni… 

19_10.jpg

Egy átlag-balin is szép görbét tesz bele. 

A másik szempont a csillapítás. Ezt nevezzük feszességnek, vagy a hiányát – közkeletű szleng szóval - taknyosságnak. Ha megrázunk egy botot, érezzük, hogy mennyi erővel töltekezik fel. Ha a blank gyorsan visszaáll az eredeti helyzetébe, akkor a bot feszes, ha lityeg-lötyög reggelig, akkor taknyos. A feszes botok sok energiát tárolnak (és adnak le dobásnál, akasztásnál), a taknyosak vagy lágyak kevesebbet. 

14_18.jpg

Egy kisebb domit fárasztok, itt csak a felső tag dolgozik. 

Látható, hogy létezik pl. lassú, de feszes bot, ilyen volt a korábban már látott Kuying Teton pálca. Hajlási íve parabolikus, ám a dobásnál meglepően sok energiával kell feltölteni ahhoz, hogy a kisebb csalikat kellő távolságra juttassuk. Ez a bot érezhetően, de nem jelentősen lágyabb, hajlási görbéje pedig szintén parabola. Személy szerint és ezt csak üdvözölni tudom, az alsó/oldalsó pozícióból, csuklómozdulattal indított dobásokat jobban kiszolgálja mint a Kuying, könnyebb vele olyan nyegle lazasággal szórni a partot, ahogy a japán mesterektől láthattuk. De legalábbis el tudunk indulni efelé…:D 

07_21.jpg

Megvan a zsákmány!

Köszönhető ez részben a 190 centis hossznak, ami ehhez a pecához optimális, de ennél hosszabb már nem lenne jó. Csónakból, kajakból még nem sok ez a hossz, a hal fárasztása, irányítása szempontjából talán még előnyös is, de a dobásoknál már több a hátrány, mint az előny. 

08_21.jpg

Edi barátomat meglepte a domolykók vadsága :D

Apropó dobás! Sokaktól hallottam az utóbbi időben, hogy kudarcélményeik voltak a finom, kiscsalis multikkal. Az ok a dobástechnikában rejlik. Alapból a multival leggyakrabban kivitelezett dobás fej fölül történik egy robbanékony, határozott mozdulattal. Ilyenkor általában egy 8-10 grammos, vagy nagyobb csalit röptetünk, amelyik könnyedén győzi le saját maga és a zsinór légellenállását. Ahogy azonban megyünk lefelé csaliméretben, egyre inkább jelentkezik a légellenállás hatása, a kisebb csali gyorsabban lassul, vagyis megnő a „madárfészek” kialakulásának veszélye. Ezt csak okos dobástechnikával lehet kiküszöbölni. 

06_21.jpg

Ez a csodaszép arany-árnyalatú csapósügér is a tiszteletét tette.

Mit jelent ez? Azt, hogy a fej felőli, de főként a robbanékony dobásokat hanyagoljuk, lágyabb mozdulattal dobjunk! Oldalsó tenyeres, vagy fonák mozdulattal sokkal könnyebben kerülhető el a túl erős dobás, ezért sokkal előbb válik a peca ösztönössé, stresszmentessé. Nos, ezt a dobástechnikát szolgálja ki kiválóan egy lassú bot: mi csak mérsékelt erőt közlünk a bottal a lendítéssel, de a blank ennek nagy részét át tudja adni a csalinak. Az eredmény pedig az erőfeszítésektől mentes, felszabadult dobálás. Tanuljatok meg így dobni, szenzációs élmény és nagyon eredményes, pontos pecát is lehetővé tesz! 

02_19.jpg

A dizájn ki is fújt ennyiben. 

A nyár folyamán tesztelt botok közül ez volt a leglassabb és számomra a legkényelmesebben használható. Főleg domolykózáshoz választottam társul, a csorgós, vagy gázolós pecához ideális társ. 3 gramm környékén kezd igazán élni, de az 1,8 grammos, 2 centis Hornettel is elboldogult. Ami ennél kisebb csali, az már nem is pergetéshez való, hanem legyezéshez. :D 

04_21.jpg

Egykezes botoknál is jól jön ez a nyélhossz, ha nagyobb halat fárasztunk. 

A nyélkiképzés is nagyon kedvemre való, ugyanis jelentősen hosszabb, mint a vele egyidőben tesztelt Kuyingnak. Még mindig egykezes a hossza, viszont a fárasztásnál már be tudom támasztani a csuklómhoz, ami kifejezetten növelte a fárasztás komfortját. Számos szép domit adott a bot, de csukát és balint is fogtam vele, ezeknél a halaknál jól esett, hogy nem csuklóból kellett tartanom a halak súlyát. A nyél egyébként elég egyszerű, a parafa jó minőségű, amúgy meg nem agyaltak túl sokat a dizájnon. Egyedül az orsótartó előtti parafa elemet tartom feleslegesnek, nekem jobban esne, ha az ujjamat a blankra tudnám helyezni. Ez inkább csak megszokás, wobbleres botnál nincs sok gyakorlati jelentősége. 

01_19.jpg

Ez a parafa elem felesleges. Kicsit olcsó hatású is. 

Szándékosan próbáltam kibillenteni a botot a komfortzónájából. Dobáltam vele nagyobb, 8-10 grammos wobblereket is, nem különösen jött zavarba tőlük. A blank meglehetősen vékony, ám az anyaga viszonylag vastag, van benne erő. A húzásba ugyan belenyúlik és kapás esetén is széles, nagy mozdulattal érdemes bevágni a biztos akasztáshoz, de még ebben a szerepkörben is helytáll. Mutatja ezt a balatoni csuka, amelyik a balinoknak dobált Savage Manic Prey-t kívánta meg, illetve pár jobbacska balin, amit kutyasétáltatós módszerrel sikerült becserkésznem. Ebben a szerepkörben megint csak igen kellemesen szerepelt a bot, az 5,8 grammos Megabass Dog X Juniort el tudta dobni a balinok vadászterületéig és a cikkcakkos vezetést is nagyon szépen meg lehetett vele csinálni. A kis wtd-ket nem mindig könnyű szép ritmusos mozgásra bírni, pláne kemény bottal, ez a pálca azonban ebben is nagy segítség volt. 

17_15.jpg

Balatoni csukacsemete

20_10.jpg

Dunán is összebalinoztam.

A boton a tesztek ideje alatt végig egy Haibo Smart 51-es orsó volt, amivel kiváló párost alkotott. Az orsóról külön fogok írni, de tény, hogy igen kellemes volt a kombóval horgászni. A bot 43 dollár körüli áron kapható, bár a teszt ta a 2 méteres hosszak már elfogytak, 1,8 méteresben még rendelhető, ami valószínűleg egy kicsit keményebb, mint hosszabb társa. A bot egészen kiváló ár-érték arányú, használati értéke messze meghaladja a befektetett pénzösszeget, ám az is tény, hogy aránylag szűk szegmensben használható. Csukára, süllőre nem ajánlom semmiképp, kifejezetten a fogatlan ragadozók kedvelői találhatják meg benne a számításukat. Aki azonban rendszeresen járja a kis csatornákat és folyócskákat domik, balinok, vagy akár sügerek után kutakodva, az jó társra lel benne. 

11_21.jpg

Lehet csűrni, csavarni, de az igazi terepe a domizás.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr5514216151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása