A vágyak listáját a mai divatos kifejezéssel bakancslistának nevezzük (egy kitűnő amerikai film után). Nekem is van egy felszerelés-bakancslistám, minden vágyam, hogy az ezen szereplő dolgokat kipróbáljam. Ennek talán legelső helyén tanyázott a Daiwa pár évvel ezelőtti fejlesztése a karbon keretes, ún. AGS gyűrűvel szerelt bármilyen horgászbot. Ritka ma már, hogy egy gyártó igazán forradalmi és látványos újdonsággal áll elő, de ez már ránézésre felcsigázott. 

Talán a legnépszerűbb pergető ágazat a gumis süllőzés

Számomra egy horgászbot egyik legfontosabb tulajdonsága az érzékenység. Az érzékeny bot titka, hogy a zsinór által közvetített ingereket nem nyeli el, nem tompítja le, így sokkal több jel érkezik a kezünkbe, ami által szinte „harmadik szemünk” lehet a víz alatt. Ennek számos összetevője van, kezdve a minőségi karbon alapanyagtól a megfelelő gyantaminőségen és -mennyiségen át, a nyélkiképzésen keresztül a gyűrűk súlyáig. Ismeretes, hogy a legdrágább horgászbotok gyűrűinek kerete titán (latinul/angolul: titanium), ami rendkívül merev és könnyű, ám a gyártása igen drága. Ezt lehet még tovább könnyíteni a gyűrűbetét vékonyításával, lásd a Fuji „Torzite” márkanevű terméksorozatát, amely szinte fokozhatatlanná tette a könnyítést. Egy ilyen gyűrűsor ára önmagában annyi, mint egy középkategóriás horgászboté, így nem csoda, hogy a mai napig az abszolút prémium kategóriában találkozhatunk csak ezekkel a gyűrűkkel. 

Egy balatoni süllőzés pedig maga a mennyország!

Nos, erre tett rá egy lapáttal a Daiwa, amikor kihozta a karbon keretes gyűrűsorral szerelt botokat. Bátor, innovatív lépés volt ez, pláne, hogy az okoskodók egyből azért kezdtek aggódni, hogy nem lesz-e törékeny. Nos, a mai világban bizony sokszor nincs elég ideje a gyártóknak a termékek kielégítő tesztelésére, de úgy sejtem, hogy a Daiwa boszorkánykonyháiban azért felkészültek erre, bizonyára sanyargatták annyit ezeket a gyűrűket, hogy piacra merjék dobni nyugodt szívvel. Nekem nyilván nem az első dolgom volt páros lábbal ugrálni egy kölcsönbe kapott drága bot gyűrűsorán, de kézzel feszegetve nekem sem volt az az érzésem, hogy valaha is gond lenne. Mondjuk egy alapos dunai kövezésen eltaknyolós kiképzést nem biztos, hogy kibírna, de ugyebár ez nem is tartozik a rendeltetésszerű használat körébe, illetve más gyűrű sem hálája meg. 

Vándorhorgászataim hű társa a kis gumicsónakom.

Na de miért a Daiwával hozakodtam elő, amikor a bot márkája Prorex? Ez bizony a Daiwa cég viszonylag új márkája, vagy almárkája, amit szemmel láthatóan önálló lábra próbál állítani. Egyelőre el sem tudom képzelni, miért teremt magának házi konkurenciát akkor, amikor pár éve gyalázatos módon elsorvasztotta a Cormoran márkát. Bár létezik ma is, de a termékportfoliója nagy jóindulattal is csak gyengének nevezhető, nyoma sincs az egykori kitűnő, megbízható felszereléseknek. Erre meg itt ez a Prorex, s ellopja a showt az anyacég elől…Éljen az új király? Nézzük! 

A szeme se áll jól! :)

Bizony király, mert a Daiwa odaadta a Prorexnek a legújabb fejlesztéseit és legjobb technológiáit, kezdve az SVF blanktól, az AGS gyűrűig, vagyis az anyamárkával egyenrangú termékcsoportot bocsátott piacra, viszont némileg vállalhatóbb áron. Az általam használt bot a felsőkategóriás Daiwák minden technológiáját tartalmazza, nem egy olcsó másodvonalbeli termék tehát… Hogy a cég milyen jövőt szán a Prorexnek, azt az elkövetkezendő években meglátjuk, de ha felsőkategóriás megoldások válnak általa elérhetővé kicsit konszolidáltabb áron, akkor egyszer talán még a Cormoran kinyírását is meg fogom bocsátani…. 

Konzervatív, mégis friss dizájn, köszönhetően a különleges színválasztásnak.

Az általam górcső alá vont modell a PX-AGS732MLFS-AD névre hallgat. Olyan, mint egy tolmácsdroid neve a Star Warsból, de azért a figyelmes szem olvasni is tud belőle. A PX a Prorexre utal, az AGS-t a bevezető után nem kell megmagyarázni. A 732-s szám a 7,32 láb hosszra utal, vagyis 221 centi. Az MLFS nem egy erotikus kategória (Milfs), hanem a médium light, azaz közepes könnyűségre utal. 

A nyéldizájnt nem tolták túl, visszafogottan elegáns maradt.

Nem rejtem véka alá, az utóbbi évek talán legjobb süllőző pálcáját volt alkalmam tesztelni, és ennek csak az egyik összetevője az AGS gyűrű. Összességében egy hihetetlenül okosan megtervezett botról van szó, ami minden elemében kiemelkedően funkcionális, minden paraméterében a tökéletes süllőző élményt támogatja. Nagy szavak, de vállalom, el is mondom, miért.

1. Bothossz: ez ugyebár nem innováció, ám a 221 cm pont az a hossz az én kezemben, ami csónakos és parti horgászatra egyaránt kellemes és kényelmes. Fogalmazzunk úgy, hogy aki általános felhasználásra ez egy jól eltalált méret. 

2. Tűspicc! A bot bizony tűspicces, de a lényeg az, hogy hogyan! Mindössze 2 gyűrűköznyi a tűspicc hossza, utána már a cső keresztmetszetű bottest kezdődik. A tűspicces botokon általában 3 gyűrűköznyi szokott lenni a tömör spicc hossza, amely már lágyít annyi a boton, hogy a bevágás mozdulatába egy extra erőt kelljen bevinni. Ebben a dobósúly tartományban én személy szerint nem is szeretem a tűspiccet, bár nem is túl gyakori. Itt azonban azon pofonegyszerű oknál fogva, hogy a tömör rész rövid, borzasztóan jól funkcionál. Nem lágyítja/butítja a botot, ellenben igencsak érzékeny a vizuális ingerekre. Nagyon hamar felkeményedik és viszonylag korán megjön az átütő erő. A tűspiccnek még azok is örülni fognak, akik a hagyományos jiges peca mellett gyakran nyúlnak a dropshothoz. Nem véletlen, hogy a célzottan erre épített botok többnyire tűspiccesek, hogy a rezegtetés, rázogatás során egy természetesebb mozgást adjanak a csalinak és a fenéken fekvő ólmot ne rángassák el a talajról. Tehát egy igencsak sokoldalú jiges pálcáról beszélhetünk. 

Erősen végakciós, hála a rövid tömör tűspiccnek

3. A gyűrűzés. Az AGS előnyeit ecseteltem, drámaian javítja a bot érzékenységét. Annyira, hogy az első pecán rendesen hozzá kellett szoktatnom magam, hogy 12-15 méterről már olyan koppanást közvetít a bot a csali talajra érkezésekor, hogy bizony az agyam maszatolós kapásnak gondolta és reflex-szerűen bevágtam. Nem kevés luftot ütöttem, mire megszoktam a szokatlan inger-erősséget.A vicc az, hogy egy másik AGS bottal is horgásztam ezzel egyidőben. Nem akarok poénokat lelőni, de annak még ezt a pálcát is sikerült felülmúlnia érzékenységben, de erről majd akkor mesélek. Hihetetlen élmény volt, na…. 

A gyűrű, a gyűrűkötés és a díszítés abszolút felsőkategória! Csak a Megabassnál láttam hasonlót...

4. A blank: A Daiwa felső kategóriás blankját kapta meg a bot, ez az SVF névvel jelölt anyag. Elvileg abban tud többet az alacsonyabb kategóriás HVF-nél, hogy a karbonszálak és rétegek tömörítése nagyobb nyomáson történik, így kevesebb gyantát tartalmaz az anyag. Nagy vonalakban igaz, hogy minél kevesebb a gyanta, annál feszítettebb és érzékenyebb a blank. Ezt majd egyszer kielemezzük, mert ez függ az anyagminőségtől a gyártástechnológián át sokmindentől, de ehelyütt ennyi talán elég. A lényeg, hogy ezt a blankot csak a legfelsőbb kategória szokta megkapni, nyilván nem véletlenül… Egy átlagos Daiwa terméken annyi a matrica, hogy a mezei júzer csak kapkodja a fejét. Még a katalógusuk is 2 oldal jelmagyarázattal indul (Hozzáteszem, hogy ettől, a betegségtől a nagy rivális Shimano sem mentes, ott is felplecsniznek mindent, amit érnek. A marketingosztály nyilván mennyiségi bónuszt kap). Itt is van ám mindenféle fantázianév, pl. az X45 azt takarja, hogy kapott a blank egy, a fő szálirányhoz képest 45 fokos szögben elfordított réteget, ami a csavarodási erőket hivatott csökkenteni. Ez már az átlagoshoz képest mindenképpen fejlettebb megoldás, ami sajnos az árcímkén is meglátszik. Tény, hogy a blank dobásnál és fárasztásnál nem tekereg, nem rezeg irányíthatatlanul, hanem olyan peckesen áll, mint a cövek. És még nincs vége, kapott a blank egy 3DX-nek nevezett, méhsejt szerkezetű paplant is, ami képen marha jól néz ki, nyilván a blankra is jótékony hatást gyakorol, de én ezt már, ha megveszek sem tudtam kiérezni…. 

Ez a Daiwa egyik legdrágább blankja.

6. Egyensúly! Ezt külön kiemelem, mert annyira eltalálták! Talán az AGS gyűrű, talán a blank, talán együtt okozzák, de a bot tökéletes egyensúlyban van és a bevágás pillanatában egy légiesen könnyed botvéget kell megmozdítani. A jiges peca kulcsa a gyors bevágás, meggyőződésem, hogy egy ilyen légiesen könnyed bottal igenis halat érő töredékmásodperceket nyerhetünk. 
7. Az építés: A Daiwa szerintem többnyire szép botokat épít. Nem mondom, hogy mindig le vagyok nyűgözve, de az ízléstelenség, bazáriság távol áll tőlük még az olcsó kategóriában is. A Prorex sorozat uralkodó színvilága a lila és a zöld. Mindkettő aránylag visszafogott, ám markáns elem. A boton megjelenő apró kis színes elemek nagyon elegánsan egészítik ki a gazdagon alkalmazott karbonszövettel felpimpelt elemeket, összességében elegáns, részleteiben igényes végeredményt adva. A botra feltett Prorex LT 4000-es orsó ezt a színvilágot követi, a kettő együtt remekül néz ki. Nem tolakodó, nem hivalkodó, de egyedi, nem konvencionális és elegáns. Bravó. 

Apró, igényes részletek. A karbon dísz manapság már elég kommersz, de az a kis fém gyűrű már nem egy átlagos megoldás. 

Persze nincs tesztpecás cikk kötekedés nélkül. Nézzük, mi nem tetszett.

1. A nyél. Hát szerintem ebben van hiba. Ugyebár ez szubjektív, de sokan, köztük én is szeretem a blankon tartani a mutatóujjam peca közben, ez itt teljesen lehetetlen a hosszú foregrip miatt. Ez engem annyira zavart, hogy ha az enyém lenne a bot, biztosan átnyeleztetném. Hozzáteszem, az előnyök között kiemelt tökéletes egyensúly akkor van meg, ha az orsótalpat a gyűrűs és a kisujjunk közé fogjuk, így valószínűleg ez motiválhatta a tervezőket, de azért a többség nem így tartja a botot. Elég lett volna egy 5 centivel rövidebb szivacs, és mindenki boldog lenne. Apróság, de nagyonis fontos apróság… 

Ezt bizony egy jiges botnál máshogy kellett volna tervezni...

2. Nyélhossz. Leheletnyit hosszú, de az egyensúly miatt meg kell. Hátrány? Nem tudom, valahova le kell írnom. Amúgy a fém végdugó súlya nyilván valamennyit egyensúlyoz és nem utolsó sorban szép, de ha nem vigyázunk karcolódik, amitől engem a mentő vinne el… 

3. Ár. Hát megint bajban vagyok, mert a kb. 80 ezer forintos árcédula bizony sokak számára riasztó lehet, ugyanakkor ez az a bot, ahol a magas ár mögött bőven van többlettartalom is. Ki kell ugyan csengetni egy fájó összeget, de amit érte kapunk, az bizony jócskán prémium kategória. Összehasonlítva a Daiwa saját logó alatt forgalmazott ugyanilyen kategóriás botjaival, azok ára minimum másfélszer ennyi, de jóval drágábbak is vannak. Ilyen értelemben tehát egy egészen kitűnő ár-érték arányú botról van szó. Ezt a bekezdést az előnyökhöz kellett volna pakolnom, nem? :o   

Ez a zsákmány nem kínozta meg a féket, viszont a magyar kézműves Wave Lures gumira nem csak kagyló jött, ütötték a tüskések szépen...

Hosszúra nyúlt technikai ismertetőnk után már nem borzolom terjengős élménybeszámolóval az olvasó idegeit. Az a sajnálatos, hogy nincs is nagyon mivel. Május hónapban 5 teljes napot szántam a balatoni akadókon süllőfogásra, ahol minden erőfeszítésem dacára csak az aprajából tudtam csipegetni, a nagyok sehogy sem akartak jelentkezni. Volt ugyan jó hal a horgomon, de a kagylópadokon történő süllőzés mindig magában hordozza a zsinórsérülés veszélyét, így jártam én is: sajnos beleszakadt egy jó süllőbe a csalim. Halat azért fogtam bőven, tehát a gyakorlati tapasztalatok adottak, de kénytelen vagyok sok balatoni sárkány helyett tájképeket posztolgatni… 

Próbáltam szelektálni a nagyokat, de...

...15 centis gumira is ezek az ambiciózus ifjoncok jöttek.

A Westin Kick Teez gumija bérelt helyet vívott ki a süllős fegyvertáramban.

A magányos peca velejárója a hülye szelfi :)

Mi történik akkor, ha barátra bízom a fotószerkesztés nyűgét? Nos, ellenségre már nincs szükségem :D

Van egy érdekes érzelmi töltet a magyar horgásztársadalomban: a pecások nagy része vagy a Shimanoval, vagy a Daiwával ápol szerelmi viszonyt. Az egyik fúj a másikra, a másik meg az egyikre. Én nem tartozom sehova, egy adott tesztalanyt igyekszem minden érzelemtől mentesen, tapasztalati alapon megítélni. 

Nem lehet betelni a balatoni fényekkel.

Ezt a képet sem hagyhatom parlagon heverni!

Ez alapján mondom, hogy ez a bot nettó zsenialitás! Az egyik legjobb süllőző (spinning) bot, amit valaha a kezembe fogtam. Ha ez elég az elfogultsághoz, hát legyen, bevállalom. Nem szerelemből, hanem tapasztalatból mondom: ÉLJEN A KIRÁLY!

Viszlát Balaton!