Hejj de rég pecáztam Tailwalk bottal! Pedig szeretem őket, vállalható áron adják meg a kispénzű magyar horgásznak is a prémium életérzést, valamint kifejezetten széles (35 modell!!!) és funkciójukat tekintve jól eltalált modellpalettával rendelkeznek. Mind spinning, mind casting vonalon erős a cég, illetőleg vannak a szortimentjükben kivételes gyöngyszemek, mint pl. az Ajist TZ (lásd itt). Egy ideje vadászom ennek a botnak a teljesen titán spicces verzióját, de egyelőre nem tudtam kézbe kaparintani, viszont a Fullrange széria egyik UL modelljét a múltkorokban egy peca erejéig magamhoz ragadtam és kipróbáltam. 

Ilyen időben megdobban a horgászszív.

Fullrange sorozat amúgy a cég csúcsterméke, a tervezés és a kivitelezés minősége a japán sztenderdek szerint is kifogástalan. A presztízse ugyan nem ér fel a legnagyobb nevekhez, de ez talán csak annak lényeges, aki némi sznobériával felvértezve abban leli örömét, hogy a lehető legdrágább botokkal pecázzon, aki azonban egy jó ár-érték arányú, kiváló minőséget keres, annak messzemenőkig ajánlható a botcsalád. A dizájn viszonylag egységes, szerény, nem adja meg úgy a parton menőzés örömét, mint egy Megabass, de hát üsse kavics, jó velük pecázni! Azt hiszem, ez többeknek lényeges, mint az előbbi szempont…. 

A ködből szörnyetegek körvonala bontakozik ki....

Ez a pálca szinte minden paraméterében kísértetiesen hasonlít a Hearty Rise nemrég itt tesztelt csúcskategóriás különlegességére, a Rock Masterre. Különleges élmény volt gyors egymásutánban (sajnos nem egyszerre) tesztelni két ennyire hasonló botot, és különös kihívást jelentett a különbségek felfedezése. 

Ahogy a köd felszáll, megmutatja teljes szépségét az októberi Duna

Az ősz talán legszebb horgásznapját csíptük el.

Ugyebár nyilvánvaló különbségek vannak a dizájnban, amiket egyszerű szemrevételezéssel lehet látni, ezt nem fogom szájbarágósan leírni, mert triviális. A HR botoknak nincs igazán markánsan egységes dizájnja, illetőleg sokkal több, bár kevesebb tagot számláló modellcsaládja van, szemben a Tailwalk Fullrange modellcsaládjával, ami ugyebár a bevezetőben említettek szerint is elképesztően széles. A tesztelt modell is ugyanazt a külcsínt hozza, mint a modellcsalád többi tagja, ezen belül azonban ki kell emelnem, hogy a nyél még a prémium szegmensben is szokatlanul minőségi, homogén parafával készült. Szinte alig volt benne tömítőanyag. Lehet, hogy csak szerencsém volt, de ez szemet szúrt. Vigyáztam is rá, gyorsan kapott egy kis védő bandázst, bár a halnyálka nemesítő patinájánál nincs szebb felületkezelés. �(A közeljövőben ezt a megoldást több botnál fogjátok látni nálam, kölcsönbotoknál, de bizony saját felszerelésnél is használom, mert allergiás vagyok a karcokra, mocsokra. A cucc a Delphin cég terméke, 10 mp guglizással rátaláltok…. A magamhoz hasonló kényszerbetegeknek messzemenőkig ajánlom!) 

A Fullrange-ekre oly jellemző klasszikus dizájn meseszép parafával.

A nyélkiképzés (ami ugyanaz a forma mint a HR-nél) amúgy véleményes. A bumszli, tenyeret kitöltő dizájn elképesztően népszerű manapság, az UL szegmensben a gyártók fele ezt a nyélépítést preferálja, nyilván az örök éllovas Evergreent követve, amely ebből komoly divatot csinált (Nem hinném, hogy ők voltak az elsők, de hogy mostanában szinte mindenki őket másolja, az is biztos….). Én azonban pont az ellenkező oldalon állok, sokkal jobban szeretem UL botoknál a sokkal finomabb, minimalista nyélkiképzést, pl. az SKSS skeleton orsótartót. Számomra a légiesség egy fontos hozzáadott érték egy UL botnál, a bumfordi nyél ezt számomra rontja. Cserébe kapunk egy stabil, masszív fogást, ami egy esetleg beköszönő termetesebb halnál nagyon jól jön, kényelmessé teszi a fárasztást. Mivel japán barátaink az ilyen botokat sokszor tengeri horgászatra használják, ahol egészen más erőhatásokkal kell egy bottal megküzdeni, mint egy hazai UL mókán, bizony érthető ez a nyélválasztás…..

Mondom, meseszép parafával! 

A két bot közti fő különbség a bothossz, míg a HR RMS 682 UL modell 203 centi, addig az itt tárgyalt bot csak 185 cm. A 18 centis differencia elvileg hatalmas különbséget kéne, hogy jelentsen, azonban a végeredmény mégis nagyon hasonló. Köszönhető ez annak, hogy a HR bot lényegesen hosszabb tűspiccel operál, ami súlyánál és karakterénél fogva rendkívül „játékos” felső részt eredményez, ugyanezt a Tailwalk egy rövidebb tűspiccel, de lágyabb középrésszel éri el. Összességében én a Tailwalk botot éreztem lágyabbnak, ez mondjuk a dobúsúlyban is megmutatkozik, ugyanis a HR 0,4-8-ához képest csak 0,9-5 gramm.

A klasszikus Fullrange dizájn

A kettő közül a Tailwalk az UL-ebb, kicsit szűkebb felhasználási körrel, mint a HR. Utóbbi kicsit hamarabb keményedig fel az extrém hosszú tűspicc után, így klasszikus UL jigeléshez kézreállóbb, míg a Tailwalk leszebb arcát a húzott csalikkal mutatja meg. Ez egy szinte tökéletes kis kanalas, miniwobbleres bot domihoz, jászhoz (nem túl húzós vízen), pisztránghoz. Különösen ebben a szerepkörben látok benne komoly fantáziát, csak sajnos nem tudtam ilyen próbának alávetni. De meggyőződésem, hogy a pisztrángok agresszív védekezéséhez eszményi akcióval rendelkezik. 

Egyenletesebb ívben hajlik, mint a Rockmaster.

Ehhez képest nekem sikerült vele egy október végi kősüllőzést elkövetnem, ami megmutatta a bot korlátait. Természetesen ha az ember kezébe/agyába beég a lágyabb bot miatti hevesebb bevágások kényszere, akkor kiváló, de azért ez nem az a klasszikus bottom jigging bot. Pláne, hogy ahhoz, hogy az adott helyen a köveseket meg tudjuk horgászni, nagyokat kellett suhintani, többnyire 4-5 grammos fejjel, ami ennek a botnak (csalival súlyosítva) érezhetően soknak bizonyult. A bot felső része már tekereg, hajlik a suhintásnál, ezért a dobások pontatlanok lettek vele. Hja kérem, nem erre van kitalálva. 1 grammos fejekkel sírnivalóan szépen dob, csak azzal meg nem értem el a tesztpályán a halat. Most ettől rossz a bot? Nyilvánvalóan nem…. csakhogy az adott helyzetben ki kellett lépnem a bot „komfortzónájából”. A Ferrari-e a hibás akkor, ha elakad a hasa a töltésoldalban? Ugye hogy nem? Na hát így van ez….. 

Fémek, amik nem akarnak senki más dizájnjára hasonlítani, szerencsére.

Azért amikor megláttam a csónakunk közelében raboló balint, elépöccintettem a jiget, amit gyorsan tekerve le is bombázott a kölök-őn. Nyilván nem horgászunk célzottan ilyen halakra, de legalább igazolta az elméletemet: húzott csaliknál ez a bot „kivirágzik”. 

A "tesztbalin".

Beszéltem már e blog hasábjain az orosz/ukrán UL stílusról, amely szintén a parabolásabb botokat részesíti előnyben. Ne feledjük, hogy a japán cégek is nagyon komoly volumenben értékesítenek ezekben az országokban, így az itteni trendek megjelennek a kínálatban. Biztos vagyok benne, hogy ez a pálca nagy mennyiségben kel el ezekben az országokban, ahol a sügerezés „nemzeti sport”, jigelve és wobblerezve is egyaránt űzik. Miért ne űzhetnénk hát mi is ezzel a módszerrel? 

Árkategóriájában tartja vezető helyét a Fuji.

A bot valóan sokoldalú, maga a cég is egy UL mindenesnek szánta. A Tailwalk minden botján van egy kis „szamárvezető”, ami megmondja, mire érdemes használni. Itt a „Cover the wide range, Super Finesse sp” ukász szerepel, ami kb. annyit tesz: bármire használhatod. Tailwalkéknál csak egyet hagytak ki a számításból, hogy Magyarországon mindenki a „gyorsfeszes” botokra izgul. Ennek a botnak nem ők a célcsoportja, sokkal inkább azok, akik a finesse peca alternatív ágaiban jeleskednek. 

A gyártói ajánlás nem ígér semmit, de azt maximálisan betartja! 

Ez a pálca is tűspicces a HR-hez hasonlóan, de a tűspicc rövidebb „csak” a megszokott 3 gyűrűköznyi. A tűspicc végén a gyűrűk bordóval vannak cérnázva, ami a láthatóságot nemigen segíti, pusztán csak jól néz ki. Én egy élénkebb cérnát tettem volna legalább a spiccgyűrűhöz, akkor értelme is lenne ennek a dizájnnak.

Bordó cérna, ami max dizájnelem, a láthatóságot alig szolgálja.

A kissé szokatlanul masszív nyelezés által a bot majdnemhogy „farnehéz”, amit helyesebb úgy interpretálni, hogy az egészen könnyű orsók is jó egyensúlyt adnak. Mint pl. a kis 1000-es Fox Rage Prism, amire a feltöltött PE02-es zsinór igazi „buzerapeca” életérzést adott. A pókháló vékonyságú zsinóroknál különösen jól jön a lágyabb karakter, nemigen fordul elő, hogy egy jó halba, vagy akadóba szakítjuk a (sérült) zsinórt a bevágás erejével. Még egy szempont, ami megfontolandó….. 

Masszívabb végdugó

Mi más mutatná jobban a Fullrange széria minőségét, minthogy a cég évek óta nem frissíti a modellkínálatot és a dizájnt sem. Talán a pillanatnyi fogyasztói elvárások indokolnák ezt, ám a valódi, célvezérelt felhasználói igények nem. Ugyanis szinte minden alkalmazásra találhatunk benne megfelelő botot, a dizájn pedig a maga visszafogottságában is lassabban „kopik” vizuálisan, mint egy csiricsáré bot. Nyilván egyszer majd átdizájnolják a terméket, de akit a funkció érdekel, az ezzel keveset foglalkozik. Számomra szimpatikus ez a hozzáállás, nem a fogyasztás és a profit fékevesztett őrjöngése a cél, hanem a vevői kör elégedettsége. És ez így van rendjén! 

Az ősz aranya

A tesztnap egyébként egy kivételesen szép horgásznap volt, az esztendő egyik legjobb pecaszeánszával, Gergő barátommal. Egész nap szélcsendes, napos időnk volt, amit a kövesek is úgy látszik, önmaguk szabadságolásával töltöttek, mert egészen a délutáni órákig vért izzadtunk minden kapásért. Ebben elfáradván tábort vertünk a parti homokon és kis mobilgrillemen avokádókrémes hamburgert szervíroztam, amit Gergő gyorsabban tüntetett el a fejében, mint egy éhes köves a csalit. Ő legalább étvágyánál volt, szép súlyban lévő hím egyeddé is fejődött :D 

Ha ez lenne a csali, én ráharapnék!

Receptet priviben adok...

Bár mindig így zabálnának a halak...:)

Kajakómánkkal megküzdve visszatértünk a halak abajgatásához, amit igen jól tettünk, mert a csíkosok étvágya is megjött, így a nap egy szenzációs örömpecával zárult. A szép kövesek mellé egy nagyon szép sügér is tiszteletét tette a maga 35 centijéval, talán neki örültem aznap a legjobban. Méltó hal egy szuper bothoz.

A szép kövesek csak úgy sorjáztak!

MIcsoda élvezet volt a fárasztásuk!

Hangulat a tetőfokán!

És egy szép sügér a végére!

Ajánlom ezt a pálcát mindannak, aki túl tud lépni a megszokott gyors, feszes karaktereken és a sokoldalúságot keresi. Gázlósoknak a 185 centi ideális, és a masszívabb nyél igazi egykezes varázspálcává avatja ezt a botot. Igazi szöszmötölős finomság, a lehető legfinomabb alkalmazásokhoz is. Mondom ezt úgy, hogy én ezt a szöszmötölős pecát nagyon ritkán űzöm, így ennek a műfajnak a felkent papjai talán cizelláltabban tudnának véleményt mondani, de azért szerintem nagyot nem tévedek…. 

Azok a színek....

Most már csak a titánspicces Ajistot kéne becserkészni, mert az a maga nemében annyira unicum, hogy más gyártónál nem is tudok ilyenről jelenleg. Ügyesek ezek a tailwalkos fiúk, horgászni is tudnak, termékkínálatuk pedig az igényes horgász kimeríthetetlen kincsesbányája.