Időről időre nagy kedvvel túrok bele a Rapture szortimentjébe, mivel a márka különösen erős a lágyabb botok terén, én pedig ezeket igencsak szeretem bizonyos fajta pecánál. A Plume Area Trout botjával kellemes élményeket szereztem, ezért igen kíváncsian vettem kézbe a 2019-ben megújult Iride TRX sorozat legerősebb tagját, ami még mindig csak 0,8-8 grammos dobósúlyú. Vérbeli dunai jászos botot szerettem volna, így talán már érthető a cím hülye szóvicce…:)
Budapest, Budapest, te csodás!
Nos, annyit már így elöljáróban is elárulhatok, hogy ez a bot azért a Dunára kevés, pláne, ha komolyabb sodrásban jobb halunk akad. De nem is arra lett szánva, csak én erőszakoltam meg ezzel nyilvánvalóan túl nagy kihívással. Ellenben roppant szórakoztatónak bizonyult vele a peca és ha türelmesen végigolvassátok a cikket, ki is derül, hogy miért.
Tagadhatatlanul gyönyörű dizájn
Na de előbb vegyük végig a tulajdonságait! Számomra ez a bot a 2019. év toronymagas szépségdíjasa. A nyél formatervezése szerintem elképesztően szép lett, amit nagyrészt köszönhet a fagyökérből készített orsótartónak. Ez ugyebár természetes anyag lévén minden botnál egyedi, illetve egy olyan eleganciát, tradicionális minőséget sugall, ami kiemeli az átlagból. A Shimano csinált például hasonlót korábban az amúgy méregdrága Lesath sorozatánál, de ott jóval visszafogottabb megoldás volt, a Rapture-é modernebb és látványosabb.
Az egyedi mintázatű fagyökér-orsótartó a bot ékköve...
...ami minden boton egyedi!
Az eleganciát fokozza az egészen meglepően jó minőségű parafa, amiben töltőanyag szinte alig van. Prémium botokon van ilyen minőségű – emiatt meglehetősen drága – parafa. A bot nem a legolcsóbb árkategória, ám ez a nyelezés osztályon felüli. Érdekesen, némileg stílusidegenül hat mindezekkel az elemekkel a karbon orsótalp-befogó gyűrűk használata, de összességében mégis jól működik együtt vizuálisan. Azért az ömlengés mellé egy kritikus megjegyzésem is akad: a karbongyűrű és a parafa szintjét nem ártott volna pontosabban egymáshoz igazítani, ebben érzek némi gyártási slendriánságot. Szerencsére egy finom csiszolóvászonnal ez a probléma megszüntethető, így én is elsiklom felette. Ennyi belefér…
A szép felszerelés birtoklása is öröm, nem csak a halfogás.
A nyél egyébként kimondottan kényelmes, nincs már a Plume-nél tapasztalt, furcsa helyen lévő árok, itt tökéletes az ergonómia. Kisebb kezű horgászok azért kalkulálják be, hogy a nyél picit vastag, pláne az UL szegmensben gyakoribb minimalista megoldásokhoz képest, ugyanakkor ez egy vérbeli wobbleres pálca, ahol a finomításnak, érzékenyítésnek kisebb a szerepe. Emberes, férfias fogás esik rajta.
Igényes végdugó
Karbonszövet van dögivel a nyélen és az orsótartó felett is, ennek szerepe a díszítésen kívül nincs. A blank egy szakaszáig lakkozott, majd a sok botnál ismerős spirális vonalban rovátkolt, rücsközött réteg fedi. A gyűrűkötések rendben vannak, a piros gyűrűkötő cérna szerintem kicsit idegen a klasszikusan elegáns nyélhez képest, de nem bántó. A boton lényegében minden információ fel van tüntetve a hossztól (213 cm) a dobósúlyon át az akcióig (regular).
Infótenger
Egylábas gyűrű
A bot a manapság oly divatos egylábas Fuji SIC gyűrűsort kapta, aminek jelen esetben csekély jelentősége van. Tény, hogy jól néz ki, de ennek a botnak nem kell olyan értelemben érzékenylen lennie, mint egy jiges pálcának. Természetesen a kisebb ütéseket, koppanásokat is jól érzékelteti, amit én leginkább az uszadékok összeszedésén konstatáltam, mivel, ha kapásom volt, az általában úgy érkezett, mintha egy cementeszsákot dobtak volna a spiccre. A jász nem viccel, ezért is az egyik kedvenc sporthalam.
A budapesti utcai peca hangulata egészen sajátságos. Néha ugyan patkánytengerben gázolunk, de...
... néha ilyen kedves jószágokkal is lehet találkozni.
A Főkukac is megbízható horgásztárs.
A bot akciója is meglehetősen egyedire sikeredett. Szokatlanul hajlós a gerince, ezáltal az egész blank dolgozik a dobásoknál és a fárasztásoknál egyaránt. Szinte legyezőbotokhoz hasonlóan viselkedik az egész bottest, ami pl. a dobásoknál is megmutatkozik. Túl erős, robbanékony suhintásokat a bot nem tűr, ilyenkor pontatlanul és nem is nagy távolságra repül a csali, ha éppen nem dobunk egy istenes gubancot. Ellenben irgalmatlanul jól viselkedik a legminibb, pár grammos wobblerek esetén, amikor csuklómozdulattal kell egy helyre pontosan bepöccinteni. Ilyen dobásokra a Dunán nemigen van szükség, annál inkább egy kis patakon, folyócskán. Sokszor alkalmaztam a jobb kézzel, bal váll felől történő fonák dobást, amibe nem kellett nagy erőt vinni, mégis szépen szállt a wobbler. Szokni kell, de megszokható, sőt meg is szerethető.
A ködös őszi hajnalok még egy nagyvárosban is utolérhetetlen hangulatúak.
Rezzenéstelen béke az ország szívében
A „főtt spagetti” karakter másik jellegzetessége, hogy ezen a boton ami akadt, az ragadt. Amit terveztem, az megvalósult: jászt szépen fogdoztam vele, és bár az igazán termetesek idén elkerültek, de jópár kiló feletti példányt tereltem szákba. A jász kapása köztudottan igen vehemens, számtalanszor jártam úgy, hogy kemény botról leverték magukat, sőt meg sem akadtak. Nos, ezzel a bottal nem volt rontott kapásom. Minden kapást megfogtam. Az összeset! Hiába a sodrás erejétől behajló blank, az extrém lassú akció kompenzálta a fonott zsinór nyúlásmentességét és atombiztosan akasztotta meg az összes vérjászt.
Alszik a "törvénygyár" is.
Hangsúlyozom ismét: fonottal használtam, nem monofillel. A monofil zsinórnak a wobblerezésnél nagyonis van létjogosultsága, bár én is korábban kicsit szemellenzősen elutasítottam a használatát. Újra felfedeztem azonban az előnyeit és ma már tudatosan használom bizonyos szituációkban. Jászozásnál, domolykózásnál, balin-, vagy pisztránghorgászatnál a monofil zsinór komoly lehetőségeket tartogat, aki azonban mégis idegenkedik tőle, az a megfelelően lágy bottal tudja biztosítani a puhaszájú halak horgászatának eredményességét. Ez az ő botjuk!
Ezek már a közelgő tél színei
A bot a dobósúlytartomány alsó részén teljesít jobban, így egyértelműen az UL kategóriába sorolható annak ellenére, hogy ez az erősebbik verzió és a gyártó is L-nek mondja. 5 gramm alatt még a suhogtatós dobásokat is elbírja, felette azonban már nem segít a gerinc lágysága. Hangsúlyozom, ez nem baj, ez specialitás! Ez nem egy sokoldalú bot, ellenben a megfelelő szituációban alkalmazva igen hatékony fegyver. Meg kell ismerni, meg kell szokni és arra kell használni, amire való! Specialista.
Esküszöm, ez a szín a valóság!
A fárasztás a legszórakoztatóbb ezzel a bottal. A jász amúgy sem tör ki akasztás után, inkább egyhelyben forog, viszont ezen a boton egyáltalán nem vadultak meg, hanem eleinte csak úszkáltak a csalival, majd komótosan forgolódva tudtam őket közel édesgetni a szákomhoz. Jószerével nem kellett semmit csinálnom, csak tartanom a botot, az meg végezte a munkát. Hatalmas pumpálásokat egyenlít ki gond nélkül, a hal egyszerűen nem tudja magát róla leverni. Kíváncsi lennék, mit mutatna egy igazán vad pisztránggal, de lefogadom, hogy ott is jól muzsikálna. Ja, hogy rá van írva, hogy Trout feel…. Nem véletlenül…
Vannak sárga hajnalok is...
A boton egy 2500-as méretű Trabucco Zero 2500 FA orsó teljesítettszolgálatot, amit kicsit nagynak találtam rá, bár a vaskos nyéllel együtt volt egy jó darabos, markáns fogása. Ennek ellenére a stílusához, karakteréhez egy 1000-es méretű orsót tudok jobban elképzelni, sajnos, ennek a családnak ez a legkisebb tagja. Az orsó egyébként meglehetősen könnyű, 207 gramm, így jól muzsikált a light boton is, de azért korántsem UL/L tekerő. Fékje szépen dolgozott, bár alig hallottam ciripelni, mert a bot ellopta a showt és megoldotta maga a fárasztás összes kihívását. Voltaképpen kicsit el is sikkadt az orsó, alig volt szerepe. Ami volt, abban viszont nem volt hiba.
De ne csak tájképek legyenek, halat is fogtam.
Sajnos az idei őszi jászos szezont nem tudtam azzal az intenzitással kihasználni, amivel szerettem volna. Kevés időm volt és keveset tudtam fordítani a keresgélésükre. Azért csipegettem szépen, de kapitális példány idén nem tisztelt meg. Ellenben nagyon jókat barangoltam az éjjeli és hajnali Budapesten, élvezve a nappal lüktető nagyvárosban szokatlan csendet, nyugalmat. Bámulatos, hogy mennyire tud élni a víz egy város kellős közepén is, érdekes és egyedi hangulatokat lehet megélni, élvezni. Igyekeztem nektek fotón átadni ebből valamit, remélem, sikerült.
Nem egyszerű fotózni őket a köveken bukdácsolva.
Aki szeret pergetve keszegezni, domizni, pisztrángozni, annak ez a bot egy igazi varázspálca. Balinozáshoz már kicsit kevés, bár az akció jó lenne, ahogy a jászozáshoz is egy kicsit erősebb verzió lenne az igazán jó. Kísérletező kedvű horgászoknak azonban (a magyar piacon) unikum, a vérkeszegek, domik vadászainak pedig erősen ajánlható darab.
A jászpecások jó pajtások :)
(Köszönöm az észrevételt a lézerszemű Vass Endrének, Roland barátom kezében egy balin-jász hibrid van.)
