Még májusban került a kezembe a Lucky John Vanrex sorozatának Twithing modelljei közöl két dobósúly, az 5-25-ös és a 7-28-as dobósúlyú példány. Remek kis süllős pálcának tűntek, úgy is terveztem, hogy a májust a süllők kergetésére szánom, így biztosan jót fogok velük pecázni. A május azonban annak rendje és módja szerint kitolt velem: nehezen adta a halakat. Miközben barátaim elképesztő fogásokat tudtak felmutatni, én bizony hoppon maradtam, nekem csak az apraja jutott, az is keservesen.
Elképesztő színekkel fogadott Észak
A koránkelés jutalma
Telt-múlt a nyár és végül véget is ért anélkül, hogy bármi értelmeset fel tudtam volna mutatni velük, némi kövesezést kivéve a Microjig verzióval. Így hát minden mindegy alapon az erősebbik modellt betettem a szeptemberi csukás Bodden-túrám felszerelései közé, hátha a brakkvizi „krokikkal” nagyobb szerencsém lesz. Nem is tehettem volna jobban, de ennyire azért ne szaladjunk előre.
A reggeli más csodákat is tartogatott
Az idei évben ismételten ellátogattam a kis fanatikus magyar kajakhorgász csapattal az észak-németországi Rügen szigetét körülvevő öblökbe, ahol a csukák gyorsan és hatalmasra nőnek. Azért nem arra kell gondolni, hogy minden négyzetméteren méteres szörnyek lapulnak, de hatalmas mennyiségű tengeri táplálékhalnak és a vonulási- és ívó területek rendkívül szigorú, példaértékű védelmének hála a csukaállomány igen erős. Ennek ellenére a megfogásuk nem egyszerű, hatalmas területet kell átfésülni az eredmény érdekében, már ha nem érjük be az itthon már sok esetben jó eredménynek számító 50-60 centis mérettel, hanem az igazán nagyokat célozzuk meg.
A Schaproder Bodden hatalmas víztükre
Kajakjaink előkészületben.
A körülmények ideálisnak tűntek, az előrejelzés szeles, borús, esős időt ígért, ami a horgásznak nem túl komfortos, ám a csukák ilyenkor aktívak igazán. No wind, no pike, azaz, ha nincs szél, nincs csuka sem, tartja az íreknek tulajdonított mondás. Óvatos optimizmussal vártuk a vízre szállást, tudván, hogy az egyenlet úgyis olyan bonyolult, hogy a megfejtéshez jó adag szerencse is kell.
A változékony, szeles idő elképesztő színkavalkáddal jutalmazta kitartásunkat.
A távolban tornyosuló felhők semmi jót nem ígérnek.
Az első horgásznap reggelét elképesztő fény- és színorgia nyitotta, sajnos ez azt is jelentette, hogy erős szélre ébredtünk, ezért egy olyan helyszínt választottunk, amelynél a parti dűnék és fák némi szélárnyékot jelentettek a part menti zónában. Először ezt horgásztam, majd hamar kiderült, hogy a 40 centis vízben nyoma sincs a halaknak, így kénytelen voltam bevállalni a telibe fújó, az idő múltával egyre erősödő szelet és ezzel sodortatni magam a kissé mélyebb vizek felé. Az erős szélben és hullámzásban nagy rezonanciájú csalikban láttam a siker receptjét, így feltettem egy cseppet sem tipikus csukás csalit, egy ólomtestű, kanálfarkú kis pörgettyűt, ami a maga 21 grammjával már kezelhetővé tette a szélre merőleges dobásokat is, így a parttal párhuzamos töréseket meg tudtam horgászni.
A vízen töltött első napunknak komoly sportértéke volt.
Döntésem helyesnek bizonyult, mert a vízbe érkező csalit közvetlenül a megindítás után elemi erő ragadta magával és szinte azonnal letépett az orsómról vagy 10 méter zsinórt. Azonnal kiáltottam a közelben evickélő Dani barátomnak, hogy jó halam van, aki szerencsére fotózni és filmezni kezdte az akciót.
Jó hal a horgon!
A hal elképesztő vehemenciával próbált megszabadulni a szúrós falattól, percekig azt csinált velem, amit akart. A bottal ugyan rendesen próbáltam erőltetni, de ez meg sem kottyant a halnak, csak ment és ment. Időnként fejjel a hínárba fúrta magát, így néha kisebb kazalnyi vízinövényt fejtettem le a zsinórról, de szépen lassan egyre közelebb tudtam húzni magamhoz. Fogtam már számos nagy csukát, de ilyen elemi erejű hallal még nem találkoztam, 4-5 percnyi fárasztás után még többször volt ereje a kajak alá törni és újból és újból meghúzni a féket.
A férfias küzdelem végén hálóban a zsákmány.
Ahogy halam feltűnt a szélborzolta felszínen, kicsit talán csalódtam is, mert sokkal nagyobbnak gondoltam az ereje alapján, végül a mérce 90 centit mutatott. De 90 centi tömény izom, vaskos, tengeri halakon hízott erőgép. Súlyt nem mértem, olyan 6 kiló körülire becsültem. Nem a hőn áhított Meterhecht, de eddigi legnagyobb boddeni csukám, illetve erőben bőven verte az összes nagyobb halamat. Jó mulatság, férfimunka volt!
Az esőnadrág előnye, hogy a csukanyálkát is bírja
Na de essen szó a botról! Hát azt hiszem, alaposan sikerült a botot a komfortzónáján kívüli kihívással tesztelni. Percekig köze nem volt a halhoz, ami nem a bot hibája, hanem a halat nem akartam jobban erőltetni, hátha egy esetleges vékony akadás miatt kiszakad a horog. A bottest erős, de azért érezhetően nem erre a kihívásra méretezték. 7-28 grammal az ember elhorgászgat, de kapitális halak megfogásához kell a rutinos kéz, és a hideg fej.
Arcomon az öröm jogos, talán legerősebb, legküzdősebb csukámmal fotózkodhattam. Szerencsére visszaengedés után virgoncan elúszott.
Átlagos, 2-3 kilós halakhoz ez a bot azonban egészen kiváló, bőven van benne erő a fárasztáshoz. Én egy 4000-es orsóval használtam, ami meglehetősen ormótlan volt rajta, de a csukás pályára ez kellett. A 2000-2500-as mérettel tökéletesen kompatibilis, jó az egyensúlya.
Mindenki nézze el nekem, hogy most jön pár természetfotó. A horgászat a természet szeretetéről szól számomra, nem (csak) a zsákmányszerzésről.
Apropó, egyensúly. A bot tipikus példája annak, hogy ilyen könnyű bottestekkel akár csak 5 éve is csak a prémium kategóriában lehetett találkozni, most meg itt van az olcsó szegmensben a technológia. Merthogy ez a bot a maga 23 ezer forintos árával elég jó vétel. Először megmosolyogtam a rányomott „Premium Quality Rod” címkét, de kénytelen voltam elismerni, hogy ez a „nagyképűség” nem teljesen alaptalan: ha nem is prémium, de teljesen korrekt minőség. Az olcsó szegmensben elképesztő hulladékokat árulnak egyes cégek, erre tessék, alig drágábban itt van egy tökjó bot.
Hajoljunk le és lássuk a hétköznapi csodákat!
A közelgő ősz bámulatos színeket fest...
Figyelmet érdemel a pálca lendületes, fiatalos dizájnja. Vannak gyártók, akik a külcsínnel bohócot csinálnak magukból (neveket hadd ne mondjak), a Lucky Johnnak azonban sikerült eltalálnia a frissesség és az ízlésesség közti vékony mezsgyét. A fekete-fehér-piros bottest szembeötlő, a szürke – meglepően tömött és sima – szürke EVA nyél pedig egészen sajátos karaktert ad. Az építés minősége nem hibátlan, de apró lakkbuborékokon és nem minden esetben tökéletesen tekert cérnán kívül nem láttam más gikszert. Ez meg az átlag felhasználó soha nem veszi észre, csak a magamfajta kekeckedő alak...
Őseink számára ez hatalmas kincs volt. Kovakő.
Számunkra már a tiszta levegő a kincs, amit a burjánzó zuzmók jeleznek.
A spórolás abban jelentkezik, hogy nincsenek a boton fém meg karbon díszítőelemek, nincs céglogós végdugó, ellenben van egy piszok jól eltalált akció és egyensúly. Ezt a botot azoknak ajánlom, akik a pőre funkcionalitást keresik, nem divatozni járnak a vízpartra. A sors fricskája, hogy a bot ennek ellenére nagyonis trendi…
A tiszta víz pedig csodaszép "virágokat" terem.
Az 5-25 grammos modellel végül nem is fogtam halat, néhány rontott balinkapásom volt vele, de mind lepattant a horogról. Ebből is látszik, hogy nem ez a bot a legcélszerűbb a fenekeszegek kergetésére, sokkal inkább egy klasszikus gumis karakter. Nem túl gyors, ám meglehetősen feszes. Gyorsan ismételjük ehelyütt át a korábban itt már alaposan kivesézett fogalmakat: a gyorsaság a hajlágörbe jellegét írja le, a gyors (fast) bot spiccakciós, míg a lassú (slow vagy moderate) bot paraboloid ívben, nyéltől hajlik. A feszesség a rezgés csillapításának gyorsaságát mutatja: a feszes bot pillanatok alatt visszaáll eredeti helyzetébe, míg a lágy bot hajlamos tovább lengedezni. Alanyunk tehát meglehetősen feszes, ám mérsékelten gyors. A fenti fárasztós kép mindent elmond…
A legenda szerint a szivárvány végénél kincs található
Lucky John, avagy Szerencsés János meghozta a szerencsémet, hálás vagyok neki. Diehard csukahorgászoknak ennek ellenére nem ajánlom, sokkal inkább számíthat a süllős, gumis „bottom jigging” pecások figyelmére, ugyanis kemény, regresszív spiccével eszményi átütőerőt közvetíthetünk kapáskor. A wobblerekhez, vagy más húzott csalikhoz nem feltétlenül ideális, de nyilván megbirkózik a feladattal. Nyilván nincs olyan bot, ami mindenre jó, ez a pálca hangsúlyosan alkalmasabb plasztikos pecára.
A legnagyobb kincs a természet. Vigyázzunk rá!
A címhez visszatérve még annyit szeretnék elsztorizni, hogy a sikeres csukafogást követően a szél brutálisan felerősödött és az iránya is megváltozott, így a visszaevezést izomszaggató tempóban, megállás nélkül közel 3 óra alatt sikerült teljesíteni. De a fene egye meg, megérte. Hisz ahogy Vörösmarty is írja: "jó mulatság, férfimunka volt!"
És íme, néhány impresszió a túránkról.
