Írhatok ezen a blogon bármiről, van egy olyan téma, amely mindennél jobban vonzza az olvasót. Ez pedig a süllős botok témaköre. A pergetőhorgász-társadalom legalább annyira süllőcentrikus, mind amennyire általában a magyar horgásztársadalom pontycentrikus. Ez látszik a kattintásszámokon is: ha éppen nem szívat a Facebook algoritmus, akkor bizony egy süllős írásra másfél-kétszer annyi kattintás érkezik, mint bármi másra. A süllőzés fő módszere a gumizás, ezért a magyar pergetőhorgász agyában a „jó bot” ideája a jó gumis botéval egyenlő. Ami nem jó gumis bot, az hulladék….. Az igazságtól mi sem áll távolabb, de attól még ez a téveszme létezik. 

A világ második legjobb dolga a süllőhorgászat.

Milyen a jó gumis bot? Nos, ez a kérdés olyan, mint a foci meg a politika: mindenkinek van róla véleménye. A kérdésre rávághatjuk: gyors és feszes! Ez többnyire igaz is, de emellett még száz szempontnak kell megfelelni, ezek optimális mátrixa adja a végeredményt. Mielőtt rátérnék a címen említett bot ismertetésére, áttekintem ezeket a szempontokat, nem árt tisztába tenni a kommentmezők állandó vitatémáját. Akit untat a rizsa, az élvezze inkább a téli gumis süllőpeca legszebb pillanatait, csak a télre jellemző különleges színeit felvonultató fotósorozatomat. 

Hajnali hóvihar az M6-oson.

• Gyorsaság: Ezt a fogalmat a hazai horgászok nagy része tévesen használja. A kifejezés az amerikai horgásznyelvezet „fast taper” kifejezéséből ered, ami „gyorsan kúposodót”, vagy gyorsan elvékonyodót jelent. Nem kell különösebben magyarázni, hogy ahol a karboncső gyorsan kúposodik, ott gyorsan gyengül, azaz a hajlásgörbéje meredekebb, „kampósabb” lesz. Idősebb horgászok szótárában ez volt az „A” akció, manapság talán úgy írhatjuk le legközérthetőbben, hogy spiccakciós”. Én is következetesen ebben az értelemen használom. 

Együttállás

• Feszesség: a feszes bot a megrázás/dobás után gyorsan „megnyugszik”, hamar visszaáll eredeti helyzetébe, vagyis gyorsan csillapít. Ennek ellenére nem ez a gyors bot, használjuk a jelzőket helyesen! Létezik feszes, ám C-betűs hajlásgörbét mutató bot, amire a „gyors” jelzőt használni igen félrevezető volna. A két kifejezés tehát nem szinonimája egymásnak! 

Ezek a színek csak télen léteznek!

• Gerincesség: Ez a fogalom csak arra jó, hogy összezavarjuk magunkat. Leginkább a felső két jelző elegye. A gerinces bot gyors és feszes egyszerre. A lényege, hogy az átütő- és emelőerő a bot felső részében jelentkezik.

A hajnal rózsaujja.

• Érzékenység: Talán a legtöbb téveszme ehhez kötődik, rendszeresen találkozom a Facebook kommentmezőkben egészen irreális elvárásokkal, vagy állításokkal egy bot érzékenységével, vagy éppen annak hiányával kapcsolatban. Mindenki azt várja, hogy egy érzékeny bottal csukott szemmel is megszámoljuk egy 60 méterre kidobott jiggel az összes homokszemet, márpedig ez egy teljesen téves elvárás. A süllőzésnél nagyon sokszor van szükség éppen kilebegtetett gumira, vagyis olyan súlyozásra, hogy a csali a felütés után akár 4-5 másodpercig is ússzon, mire újra talajt ér. Mindenki tegye fel magának azt a kérdést, hogy ilyen esetben vajon milyen energiával koppan a talajra a jigfej? Naugye! Az bizony puhán, finoman ér be, aminek az energiája szétoszlik a zsinóron, a vízoszlopban, vagyis pont semmit nem fogunk belőle érezni a legcsúcsabb csúcstechnológiával sem. Sok esetben, ha már érződik a lekoppanás, túl gyors a csali, vagyis túlsúlyoztuk a jiget (Ide nem értendő az az eset amikor valóban indokolt a túlsúlyozás, de ez most nem ide tartozik!) 

Öreg fák a Duna régi árterében 

Az érzékenység a kapás, illetve az akadó, vagy más mederalakulat érzékeléséhez kell elsősorban. A kapás – még a legrafináltabb, legfinnyásabb megtolás is - mindig tartalmaz valami áramütést, valami életet. Persze az igazán jó süllőkapás a vállat is letépi tőből, de hányszor van olyan, hogy csak továbbúszik vele a hal… Ilyenkor kell az, hogy eljusson a kezünkhöz az a bizonyos kis szikra, amit a rutinos horgász akasztásra, majd halfogásra tud váltani. A csali beülésétől cseppet sem kell éles visszajelzést várni, az esetek többségében csak a spicc visszabólintása, vagy a zsinór belazulása ad némi támpontot, lekoppanást kár várni. Az érzékenység függ a hasznát anyagoktól, a lakktól, a gyűrűktől, a blank falvastagságától, és egy sor más dologtól, de erről lentebb fogok értekezni.

Mondd, mikor festenél hegyeket lilával?

• Súly: Sokszor szorul háttérbe ez a szempont, pedig fontos. Egy könnyű bottal ugyanis könnyebb bevágni, gyorsabban jut el a halig az akasztás energiája. Gondoljunk csak bele, hogy megérkezik a kapás, van egy reakcióidőnk, be kell vágni, majd a bevágás energiájának le kell futni a horogig, pl. ki kell egyenesednie a zsinórnak a vízoszlop magasságában. Minden, ami ezt meggyorsítja, a sikeres bevágás szempontjából nagyon fontos. Könnyű bot, gyors mozdulat, sikeresebb bevágás. Egyszerű képlet. 

Szállodahajó és a Nagy Gerecse együttállása

Sokszor esik szó fejnehézségről is, vagyis amikor a bot a fogási pontnál többé-kevésbé előre billen. Gumizásnál ezt én magam is hátránynak tartom, míg wobblerezésnél az enyhe fejnehézség egyáltalán nem gond. A fejnehéz botot nehezebb robbanékonyan mozgatni, így lassul a bevágás. Ez hátrány, bár volt, aki megpróbált arról meggyőzni, hogy süllőzéshez nem kell gyorsaság, az összes eddig pergető tapasztalatom ennek ellenkezőjét mutatja…..

Egyik kedvenc téli képem a valószínűtlen színekkel, ecsetvonásszerű motívumokkal.  

• Hossz: Ez talán a legszubjektívebb elem, van aki a hosszút szereti, van aki a rövidet, van aki a vastagot….. várjunk csak, ezt nem ide…. hehehe. :D Naszóval, mindenki azt a botot használja, ami neki kényelmes, bár a parti horgászok összességében sokkal jobban járnak egy hosszú bottal. Más az emelés szöge, akár egy körézsű lábáig is le lehet nyúlni és ott emelgetni a csalit. Én csónakos pecáknál is visszaszoktam a kicsit hosszabb botokra, előnyben részesítem a 2 méternél hosszabb botokat, leginkább a 210-230 centis méreteket. Ezek a botok még feszesek, de egészen más egy bevágásnak a dinamkája, vagy a fárasztásnál az emelőerő. Ami ennél hosszabb, csónakból már inkább akadály, ugyanis ritkán rendelkeznek azzal a gerinccel, amivel a nagy görbület mellett jól irányítható a hal. 

Kubizmus

Csak a legfontosabbakat emeltem ki, de látható, hogy mennyi szempontnak kell ahhoz stimmelnie, hogy megtaláljuk az optimális süllős pálcát. Bárki, aki tanácsot kér tőlem, a fentieket szoktam röviden elmondani, majd elküldeni az illetőt a boltba, hogy próbálja megtalálni a kezéhez illő botot. Személyes tapasztalat nélkül nem lehet botot választani, maximum szerencsével. 

A parti peca magányossága.

Nos, nekem szerencsém volt. A Zanna még a háború előtt érkezett Ukrajnából. Régóta kerestem egy megfelelő nagyhalas botot. Elvárás volt a gyors és feszes karakter, de nagy hangsúlyt fektettem a könnyűségre is. Tulajdonképpen berizikóztam egy ukrán webshop 50%-os ajánlatát, hátha bejön. Magam sem gondoltam volna, de megütöttem a főnyereményt. A csomagból kibontva pontosan az volt az első benyomásom, amit elképzeltem. 

Kicsit primkó a botzsák, de a célnak megfelel.

A Graphiteleader egy nagy japán karbonszövet-gyártó cég, a japán Olympic Co. horgász-almárkája. Gondolom, afféle szerelemprojektként indulhatott, ám ilyen gyári háttérrel hamar komolyan vehető céggé vált. Az általam eddig kézbe vett Graphiteleader modellek mindegyikére jellemző volt a kiemelkedő könnyűség, az elképesztően „ropogós”, kifinomult érzékenység. Még a wobbleres karakterű modellek is elképesztően finomak, pedig a wobbleres pecához ez messze nem a legfontosabb szempont. Gumis pecára pedig egyértelműen elitligásak! A Zanna a modellpalettán messze nem a legdrágább modell, de nem is olcsó. E kérdés ma már aligha releváns a szomszédunkban dúló pusztító háború miatt… 

Nem egy szép tipográfia, de legalább nem csúnya.

Nyilván szemet szúrt sokaknak, hogy ukrán piacos japán botról beszélek. Nos, az ukrán versenyhorgászat híresen erős, halaik ugyanazok, mint a mi halaink, így nyilván látott a cég fantáziát egy országspecifikus botmodell megalkotásában. A japán mérnökök ritkán tévednek, így most is sikerült eltalálni egy szinte tökéletes botot az ottani horgászok igényeihez. Az az én szerencsém, hogy ez tökéletesen passzol az én igényeimhez. 

A bot legszebb dizájneleme egy süllő

A bot „Made in Japan”, azaz teljes egészében Japánan készült, ellentéten az „Designed and engineered in Japan” vagy hasonló jelzésű termékekkel, amelyek a japán termékekhez fűződő minőségi elvárást akarják meglovagolni. Mára ennek jelentősége csökkent, de az tény: a japán minőségszemlélet páratlan és a „Made in Japan” címke valóban minden részletében való gondos tervezést és kifogástalan kivitelezést jelent, na meg jó kövér árcédulát….. 

Made in Japan

A bot párját ritkítja a pálca a maga 111 grammos önsúlyával, amihez 11-48 grammos dobósúly párosul. Olyan ez, mint a versenyautóknál a teljesítmény/tömeg arány. A Zanna F1-es kategória. Különösen szembeötlő a spicctag könnyűsége, a bot még orsó nélkül is szinte egyensúlyban van, könyörög is egy könnyű tekerőért. Miért lényeges ez? Az érzékenység miatt! A beérkező ingernek egy pehelykönnyű botspiccen kell végighaladnia, eljutnia a kezemig. Mivel a nyél is igen minimalista, ráadásul a legerősebb jelet adó parafával van borítva, valami elképesztően erős ingert közvetít a nagy dobósúly ellenére. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a botokat, amik hasonló érzést tudtak produkálni. 

Kérné a 4000-es orsót, de a Trabucco Zero 207 grammos önsúlya csábítóan könnyűvé tette a kombót.

Szembeötlő a spicc és az egész bot robosztus vastagsága, ami lehetővé teszi az egészen vékony blankfal használatát. A vicc az, hogy ezt a piac nem szokta díjazni, ránézésre nem elegáns, nem finom egy ilyen bot. De a fenét se kéne ennek érdekelni, a lényeg, hogy micsoda előnnyel jár ez. Ellenpélda pl. a Reiva Fine Master (itt), amelyik a vékony bottest vizuális eleganciáját egy vastag blankfallal kompenzálja, így picit veszít légiességéből, ám rendkívül erős, szíjas pálcát kapunk, amely ráadásul kevésbé is sérülékeny. Két teljesen eltérő botépítés filozófia eltérő végeredménnyel, felhasználás körrel, célközönséggel. Nincsenek csodák: a vékony blankfalnak elég egy nekikoccanó ólom és máris kész a baj…. El lehet dönteni, hogy hímestojást, vagy célszerszámot választunk. A Zannánál némileg aggódom, hogy meddig írja a strapát....

Nem hagyhattam ki ezt a fényjátékot.

A Graphiteleader botokra aligha a kiemelkedő dizájn miatt emlékezhetünk. A Zanna sem különösebben vonzza a szemet, bár az orsótartó csavarjának sehonnan nem ismerős egyedisége mégis megemlítendő. Nagyon tetszik a végdugó megoldása, amelynek a botvégen hosszan túlnyúló EVA szoknyája karcolásmentes letámasztást biztosít. Formája harmonikus, elegáns, az egész bot mentes minden hivalkodástól. Szívemnek kedves ez a visszafogottság. A piacon létezik EVA nyeles verziója is, parafa nyelet egy limitált változat kapott. Én a /teli/ parafa nyelet jobbnak tartom, télen a fogása kesztyű nélkül kellemesebb, melegebb és nem utolsó sorban egy kicsit jobb a jel-átadó képessége. Viszont rondán koszosodik, amit szokásom szerint az U40 Cork seal parafatömítő anyag használatával igyekszem meggátolni. 

Tetszetős megoldás, ami nem karcolódik azonnal össze.

A gyűrűsor természetesen Fuji SIC-S, mégpedig acélkeretes. Te jó ég, mit tudna ez a bot egy titán-Torzite sorral??? Ha nem lenne egy ilyen gyűrűsor önmagában is rendkívül drága, akár át is építtetném, mert a blank megérdemelné. Pont az ilyen bottestekre lenne kötelező a lehető legkönnyebb gyűrű, persze akkor az ára is a csillagos eget verdesné….. 

Már elég nagyok a gyűrűk, hogy kemény idegben se fagyjon be.

A bot akciója a gyár szerint ex-fast, amit alig lehet érzékelni, mivel elképesztően feszes a spicc. Amikor kicsomagoltam, egy klasszikus filmjelenet ugrott be. Talán emlékszik a kedves olvasó ahogy Jack Lemon szurkol barátjának Walter Matthaunak a Szomszéd nője mindig zöldebb című filmben és a sikeres becsajozást úgy írja körül, hogy „most bevarázsolja a fagyott kutyalábat”. Nos, pontosan érti mindenki mire is gondolt az öreg Jack, így nekem sem kell részletesen elmagyaráznom, miért is adtam ezt a címet a cikknek. /Megjegyzendő, hogy a magyar magaskultúrában is feltűnt ez a cím, mégpedig Petri György egyik novelláskötetélnek címeként./ A lényeg, hogy a bot annyira kemény, hogy eleinte még kényelmetlennek, mondhatni butának is éreztem, de a használat során meggyőződtem róla, hogy életem eddigi legjobb nagygumis botját tartom a kezemben. 

A bot legdizájnosabb része. Nekem tetszik ez a minimalizmus.

A bot avató hala egyébként életem egyik legkisebb süllője lett. Nagyhalas pályán állva próbáltam ki, a helyválasztást Gergő barátom 7 kilós süllője igazolta vissza a bekötés után nem sokkal, így nagy reményekkel vártam én is, hogy új botomra megérkezzen a hőn áhított nagyhalas durranás. Kiélezett idegekkel számoltam a Duna fenekén a kavicsokat, egyszer csak finom pattanást, tompa elnehezülést éreztem. Ne Gergő – mondtam – felszúrtam a jiggel egy sodródó levelet! Gyorsan kitekertem a horgot, éreztem, hogy van is rajta valami, ami ahogy kiemeltem a vízből, leesett. Nyugtáztam, hogy nem kell a csaliról gizgazt takarítani, majd visszadobtam. Erre a csónakban valami pattogni kezdett, a fejlámpa fényét pedig egy kb. 15 centis süllő rémült szemei tükrözték vissza. Isten bizony, egy tenyérnyi bébisüllő kapta el a nála alig kisebb csalit, alighanem nem megenni akarta, inkább barátkozni vele…. A sztori üzenete: ezt is megéreztem vele. 

Tiszai ellenfényes-mérges sárkányfi

Jobbacska dunai a kőlábról

Szerencsére azért megjöttek a jobb halak is, bár a mai napig nem adta be azt a süllőt, amire igazán szántam. Szűk 4 kilóig sikerült tesztelni, ami már jó hal, pláne, ha húzós vízből, nagy jigfejjel kell kiszedni. Fő terepe a Duna, ahol időnként a 40-50 grammos fejek is indokoltak, de az én pályáimon a 18-25 grammos méret a leggyakoribb. Ez már azért szép nagy golyóbis. Egy rendes kapás esetén a jigfej is a süllő szájába kerül, ahol azt meg kell tudni mozdítani, be kell tudni ütni. Mindezt sodrással nehezítve. Itt nem lehet finomkodni, egyszerűen kell az erő, a gyorsaság, a határozott akasztás. Ehhez bizony kell a feszes bot, a hamar felkeményedő, erőt közlő /azaz gyors/ bottest, vagyis mindaz, amiről fent oly részletesen írtam. A 213 centis hossz csónakból sem ormótlan, viszont a keménységez kell ez a hossz, rövidebb verzióban már kényelmetlenül merev lenne a bot. Sőt, elbírna ez a blank akár 240 centit is jelentős lágyulás nélkül. 

Alakul a méret, de még nem az igazi.

A bot a 2022/23-as süllőszezonban kapott igazán szerepet. Sokat használtam, sok halat fogtam és most már akkor is ezt a botot veszem elő, ha a dobósúlyhatár alján vagy akár az alatti csalikat dobok. Egyszerűen azért, mert ezt is tudja. Nem optimális, de alig kompromisszumos. Viszont bármit megfogok vele, és ugyebár láttunk már olyat, hogy komoly süllők kolbászoltak a partmenti méteres vízben, akár télen is…. 

Ez a méret már jó peca.

A vásárolni készülő olvasó aligha van előbbre egy lényegében beszerezhetetlen botról szóló cikkel, ámbár láttam a botot francia webshopban is… De nem is ez a lényeg, nem azt sugallom, hogy irány a bolt! A lényeg itt annak megmutatása, hogy a kezemen átmenő százas nagyságrendű gumis bot kipróbálása után miért is merek odaállni egy botmodell mellé és azt mondani, hogy ez /eddig/ életem gumis botja. A fenti tényezők mátrixa itt tényleg kivételes eredményt adott, az én kezemhez, stílusomhoz optimális kombinációban. A Kedves Olvasó stílusa talán teljesen más, így akár különbözhet is a véleményünk, de legalább fogunk tudni róla beszélgetni. 

Szólj anyádnak, várom egy randira....:)

Süllőmesterek, várom a tapasztalataitokat!