Ha a Shimano az egész világon egységesen dob piacra egy új orsót, az bizony nagy durranás. Ez nem egy egyszerű modellfrissítés, hanem egy új platform, amivel a cél egy piaci rés betöltése, valami új mondanivaló a gyár részéről. Ennek megfelelően az egész világ horgász közvéleménye fel is kapta a fejét a Vanford megjelenésére, ahogy én is. Pedig nem is nagyon bíztam abban, hogy belátható időn belül Magyarországon is forgalomba kerül, de aztán igen hamar megjelent a boltok polcain. Látható, hogy a Shimano nagyonis „tömegorsónak” szánja ezt a modellt annak ellenére, hogy jelenleg 60-70 ezer forint között mozog az ára, ami nem csekélység…. 

Terítéken a felső-középkategória új reménysége.

Nem látok bele a Shimano könyvelésébe, de abban biztos vagyok, hogy a Stadic platform eladási számai olyan vastagok, mint a gőzmozdony füstje, a részvényesek elégedettek lehetnek a piaci teljesítménnyel. A Stradic méltán lett az utóbbi években az az orsó, ami már megadja a felsőkategóriába hajló komfortot, de még nem kell érte kifizetni egy vagyont. Kiváló középút, aki meg nem sajnálja a pénzt a még kifinomultabb élményre, annak ott a Vanquish és a Stella… A Vanford tehát a Stradic minőség/árszegmensében lett házi konkurencia. 

Unboxing

Na de hát mi értelme ugyanabban a szegmensben egy másik orsót versenyeztetni a Stradic-kal? Pláne, hogy nagyjából párhuzamosan kijött a Stradic FL széria? A Stradic sorozaton belül érthető módon némileg zavaró volt, hogy egy nehezebb, túlnyomórészt fém orsócsalád is ezt a nevet viseli, majd a Stradic CI4 megjelenésével egy egészen más jellegű orsó is futott e név alatt. Logikus tehát, hogy a Shimi „kiszervezte” egy új név alá a kikönnyített CI4-es Stradicot, ez lett a Vanford. Az eredeti név alatt pedig már egyértelműen egy robusztusabb, Hagane fémházas orsó él tovább az FL szériától kezdve. Voltaképpen letisztult ezzel a modellpaletta és a Vanford lett a „Stradic Light”. 

Érezhető a rokonság a Stradic CI4-gyel, de mégis más.

Az utóbbi évek trendje volt az orsók kikönnyítése, amit sokan néztek ferde szemmel, a mai napig respektje van a tiszta fém orsóknak, pedig a kompozit anyagok fejlődésével a fémhez hasonló keménységű és merevségű orsóházakat tudtak kifejleszteni a gyártók. Nyilván a nagyhalas pecában a fémnek a mai napig nincs alternatívája, de egy átlag horgász számára a kompozit anyagú orsók éppen úgy megfelelnek, és bizony csekély súlyukkal extra kényelmet jelentenek. Az anyagismeret fejlődése nem csak az orsókat, de a botokat is elérte, manapság elképesztően könnyű pálcák vannak a piacon, amit egy nehéz orsó bizony elbutít, elrontja a komfortot, de még a funkciót is. Nagyonis van tehát létjogosultsága egy könnyített modellcsaládnak! 

De nem csak a házak, hanem a belső szerkezetek is nagy változáson mentek át. Ma már egy alumínium belső szerkezet korántsem hangzik annyira horrorisztikusnak. Én magam is sokáig irtóztam az alu hajtásos orsóktól, de mivel vagy 6 éve tekerek már egy alu belsős 2013-as Shimi Metaniumot a morgás legkisebb jele nélkül, kénytelen vagyok belátni, hogy alaptalan volt a szkepszisem. Tonhalazni, harcsázni nyilván nem ezeket kell venni, de maguk a gyártók sem állítanak ilyet. A bronzcsiga-fémház kombó a tartósság csúcsa, a hobbipeca komfortját meg egy könnyebb orsó tudja megadni. Szerencsére van elég választék ahhoz, hogy mindenki kiválassza magának a megfelelőt…. A kulcs – mint mindig – most is az, hogy a megfelelő felszerelést válasszuk a megfelelő helyzetre! A fő meghajtó kerék aluminiumötvözet, amely speciális felületkezelést kapott a tartósság és a sima futás érdekében. A Shimi ezt persze gondosan megmarketingeli a „Hagane gear” elnevezéssel, amely japánul acélt jelent, de itt nyilván nem erről van szó. A megfelelő helyeken persze sárgaréz és acél elemek vannak, de az aluminium megfelelő alkalmazásával jelentős súlyt spórolt a gyártó. 

Új név egy új platformnak.

Jó ideje szerettem volna már egy új könnyű peremfutó orsót, pláne, hogy állandósult a szortimentemben a Hearty Rise Rock’n’Force 1,5-14 grammos modellje, mint könnyű süllős pálca, erre pedig nem lehet durung orsót tenni. A Vanford a maga 180 grammjával tökéletes társnak bizonyult a 80 gramm (!!!) önsúlyú botra. Bizony ilyenkor számít a 40 gramm, egy pillekönnyű pálca egyensúlya szempontjából nem elhanyagolható ez. Ebben a minőségi/árszegmensben nagyonis logikusnak tűnik a Shimano részéről egy „tömegorsó” piacra dobása, az igényes horgászok között nagy jövőt jósolok ennek a modellnek, hacsak hosszabb távon ki nem derül valami bibi…. 

Az ősz gyönyörű színei öltöztetik az orsót. 

A „tömegorsó” kifejezést cseppet sem degradáló értelemben használom, sokkal inkább utalok arra, hogy egy jól pozícionált, jól megépített, nagy vásárlói érdeklődésre számot tartó orsó lehet belőle. Erre minden oka is megvan, mivel a Shimi lehozta erre a szintre szinte az összes komolyabb fejlesztését. Persze a Shimano jó szokása szerint mindent felcímkézett valami marketing-matricával, de az éles szemű felhasználó azért el tudja választani a búzát az ocsútól. 

Együtt a konkurenciával: a társ egy Daiwa Caldia LT

Talán a legfontosabb az ún. Micromodular fogaskerék, amely anyaga alumínium ötvözet, a fogaskerék fogazása pedig igen apró. Tudtommal ez a technológia 2013-ban debütált a fent már említett Metaniumban, azóta azonban elég meggyőzően bizonyította létjogosultságát. Az „okosság” az, hogy az apróbb fogaskerekek sokkal több ponton kapcsolódnak egymáshoz, mint a nagyobbak, egyszerre több fog is tartja egymást. Az eredmény egy rendkívül sima futású, kopásra kevésbé hajlamos rendszer. A saját Metaniumomból tudok kiindulni, amire ugyan nagyon vigyázok, gondosan szervizelek, de sokat is használom. A mai napig gyári állapothoz közelinek érzem a futását, 6 év használat után is hibátlan az orsó. Ennyi év tapasztalatával a Shimi is így gondolhatja, valószínűleg megelőlegezhetünk neki egy olyan tartósságot, ami egy átlagos használat mellett bőven kiszolgál minket egy normál használati ciklus alatt… 

Nem hasonlítom őket össze.

A tartósság amúgyis a horgász-közvélemény örök vitatémája. Sajnos tudomásul kell venni, hogy a gyártók nem 30 évre gyártják a termékeiket. Tekintsünk el a tervezett avulás legendájától, elég csak abba belegondolni, hogy egy cég abból él meg, ha termékei „pörögnek”, a horgászok időről időre lecserélik a felszerelésüket. Ezért vannak folyamatos fejlesztések a használati komfort irányába. És bizony ezért vannak a „divatok” is, a vágyat fel kell ébreszteni és újra kell termelni. Gondoljunk bele, hogy a mai orsók sem tudnak sokkal többet, mint 20-30 évvel ezelőtt, ellenben összehasonlíthatatlan a kényelmük, a használat élvezete. A horgászat ma már az élvezetről szól, a termékek pedig ezt szolgálják ki, lehetőleg úgy, hogy a pecás mindig vágyjon a jobbra, menőbbre…. Ezért én nem keresem ebben a modellben a tartósság szempontját, a Shimi mérnökei nyilván gondoskodtak arról, hogy az orsó ne hulljon atomjaira rövid időn belül. Valószínűleg ki fogja szolgálni gond nélkül az életciklusát megfelelő szervizelés mellett… 

Tömített fékcsillag

Na, de nézzük végig a többi okosságot. Számomra rendkívül szimpatikus, hogy minden korábbi Shimi modellnél érezhetőbben odafigyeltek a tömítésre, vízhatlanságra. Pl. a fékcsillag levétele kifejezetten nehéz a rendkívül passzos gumitömítés miatt, vagy a hajtókartengelyen is jól látható a széles gumigallér. Ez egészen biztosan nem fog az orsó hátrányára válni, nemcsak a víz miatt, hanem elsősorban a szennyeződések, homok, iszap miatt. A teszt kedvéért nem fogom az orsómat iszapba panírozni, de sejthetően nem kell sistergő, ropogó horror-hangokkal szembesülnünk, ha véletlenül le kell tenni egy koszos helyre. 

Balra egy a Caldia LT, jobbra a Vanford hajtókarja.

Érdekes, de tulajdonképpen rendkívül pofonegyszerű újítás az orsódob megnyújtása kb. 1 mm-rel. A nyújtott dob ma már minden pergető orsó alapkelléke, sőt tulajdonképpen minden orsónak, ahol a távdobás fontos. És hát ugye hol nem fontos? Vagyis a Shimi feltalálta a meleg vizet: nyújtott egy kicsit a dobon és máris telekürtölik a marketingesek a világot a fantasztikus újítással. Tény, hogy nem tett rosszat az orsónak ez a kis trükk, tényleg nagyon szépen lehet vele dobni, a marketing-osztály pedig megszolgálta az éves bónuszát…. Erre a „fejlesztésre” amúgy nagyon rágyúrtak a kommunikációban, ezért az elvárások is nagyok. Aki jelentősen növekvő dobástávot vár, az azonban csalódni fog, mert nem fog jelentős különbséget érezni. Ettől függetlenül az orsó kiválóan dob, a 8 szálas (tehát simább felületű) 10-es zsinórral a világból kiszórom a csalit.. 

A rotor is CI4+ anyagból van

Az MGL rotor már nem újdonság, a lényege, hogy tökéletesen kiegyensúlyozott és végletekig könnyített rotorral gátolnak meg minden vibrációt. Tökjó, működik, ugorhatunk. 

Magnumlight. Ezt úgy tanítják a gimnáziumi irodalomórákon hogy oximoron :)

Ami az orsót a technikai precizitás miatt még szerethetővé is teszi számomra, azok a finom kis részletek. Ilyen kis figyelmesség pl. a hajtókar betekerésének könnyűsége, egy kis „tüske” vezeti rá a menetre a hajtókart, tökéletesen. Nincs mellékapó, ezáltal roncsolódó menet. A hajtókar, meg úgy általában minden alkatrész tökéletesen kotyogásmentes, hibátlan precizitással készül. Ez egyébként nagyon átjön, uralja a felhasználói érzést, minden pillanatban a tökéletesség élményét nyújtja. Nem mondom, hogy nincs különbség egy Vanquish vagy Stella javára, de annyira minimális, ami már tényleg csak annak kielégülés, aki háromszoros árat is kiad ezért a tudatért. Az átlaghorgásznak ez is bőven az „űrhajó” kategóriája. Annál is inkább, minthogy a csigatengelyes hajtásrendszer tulajdonképpen ugyanaz mint a Stellában. Mit csodálkozunk, egy gépsor kell az összes modellhez :) De akkor miben más egy Stella? Ha most ezt kiveséznénk, lehet, hogy néhány Stella-tulaj szívgörcsöt kapna és elátkozna, de sajnos így is az a véleményem, hogy hatvanpár ezer forintért bizony kapunk egy majdnem-Stellát. Más persze, de nem annyival másabb. Kövezzetek meg, de nekem már nem ad érdemi többletet a Stella azzal a pár plusz csapággyal, meg különleges megjelenéssel. Akit a csúcsminőség tudata boldoggá tesz, az ezután is meg fogja vásárolni a csúcsok csúcsát, azonban az igényes átlaghorgásznak ez a szint is bőven megfelelő, nincs komoly kompromisszum. Szimpatikus számomra, hogy a Shimi nem fél a csúcsminőséget olcsósítani… 

Érdekes, hogy a Daiwa hajtókarja milyen aprócska, gondolom a kis japán kezekhez igazítva. A Vanford jobban passzol a collos magyar legényekhez :)

Örömmel konstatáltam azt is, hogy a Shimi visszatért a kicsit lágyabb formatervezési vonalakhoz. Nekem nem tetszettek az utóbbi évek szögletesebb, szinte baltával faragott Shimano orsói, a Vanford azonban sokat visszahozott a régebben jellemző lendületesebb, lágyabb vonalakból. A dob még mindig kissé technokrata, gépszerű látvány, azonban az orsóház lendületesebb, lágyabb formavilágú. Előnyére válik az orsónak a túlnyomórészt matt felületkezelés, én legalábbis üdvözlöm a teljes „csicsamentességet”. Minimális piros színezés van az orsón, ami érezhetően passzol a Shimano által az utóbbi években tolt vörös-fekete színkombinációhoz, gondoljunk csak a Zodias és a Poison Adrena botokra… AZ egyetlen kivétel a fényes műanyag „popsi”, ez kicsit gagyi, de általában ez az elem az összes létező orsón gagyi. Mivel csak „kozmetikai” funkciója van, ezért el lényegtelen, maximum akkor válik bosszantóvá, ha lepattan, lekarcolódik valami komolyabb fizikai behatás miatt. 

Az ezüst popó hordozza az elődök markánsabb vonásait, de az összhatás mégis lágyabb.

Az orsó futása természetesen hibátlan, ezt talán nem is kell hangsúlyoznom. Lógásnak, lötyögésnek nyoma sincs, a visszaforgásgátló azonnal zár, a rotornak nincs holtjátéka. Hogy ez meddig marad így, nem tudom, a féléves tesztelési periódus alatt nem jelent meg semmilyen hiba, de ezt el is vártam…. Abból kiindulva azonban, hogy a Stradic CI4-ek micsoda szeletet hasítottak ki a pergetőhorgászok által használt orsók szegmenséből, a Shimi csúnya öngólt lőne, ha visszalépne tartósságban, minőségben. 

 Az őszi süllőzések társává avattam az új orsót. 

Az orsót lényegében az őszi süllőszezon elején vettem és nagy terveim voltak vele. A szezon jól is indult, a darabszámra nem volt panasz, a méretre azonban igen, de novemberben ezen még kár aggódni, hisz előttünk a szezon. Akkor még nem sejtettem, hogy a 2020/21-es süllőszezon túlnyomó részét elviszi a Tisza és a Duna tartós áradása, amely a lehetőségeket jócskán beszűkítette. Szerencsére még december elején egy tavon belenyúltam egy rendkívül izgalmas pecába, ahol egy egész napos szenvedés után egy jó órás tűzijátékban volt részem. Egyik pillanatról a másikra kapás kapást követett, a süllők teljesen megvadultak, ütötték-verték a csalit. Nem kapitális, de jó méretű, 1-2 kiló közötti halak. 

A november első fagyos napjai meghozták a rendesebb süllőket.

November végén a Tisza tó nyugodt, szinte álló, mély vizében a kősüllők örvendeztettek meg nem túl gyakori és igencsak maszatoló kapásaikkal, szerencsére azonban az „elkövetők” között akadt néhány igazán szép példány. Mindkét szituációban gyakorlatilag álló vizet horgásztam 3-7 gramm közötti fejekkel, 7-10 centis csalikkal. Nos, erre a pecára ez az orsó kitűnő választás. A mindössze 180 grammos test nem butítja el a mélyből érkező finom ingereket és a könnyű pálcákkal robbanékony, hatékony mozdulattal lehet bevágni. A légies érzés nekem rendkívül fontos kérdés a könnyű jigelésnél, az orsóválasztásnál ez egyértelműen a legfontosabb szempont. 

Egy darabos köves

Egy gyönyörű Tisza tavi csuka Eddi barátom által elkövetve. Így adja az ember kölcsön a cuccát...

A februári szezonvég tartogatott néhány jobbacska süllőt a Dunán, de az általam horgászott pálya már komolyabb súlyokat igényel. A langósabb részeken a 10 gramm, a húzósabb vízen akár 35 gramm is kellhet. Ez utóbb súlyokat már érezhetően nem szereti az orsó, itt már nem éreztem azt a stabil szilárdságot, amely a ház „műanyagsága” ellenére nagyonis jellemzi az orsót. Erre majd egy új 4000-es Stradic lesz a jó választás, a Vanfordot meg hagyjuk meg a maga helyén! 

Egy "leállazós" dunai. 

Végül wobblerezgettem is egy keveset az orsóval, de a tesztelés zömmel téli időszakában ez ugyebár nem a legtipikusabb módszer. Nos, a wobblerezésnél is érvényesek a jigelés elvei: kisebb csalik és lassú vizek orsója a Vanford, a „durvulást” meg hagyjuk meg azoknak a modelleknek, amelyeket arra terveztek. 

A húzósabb víz lakója.

Ez az orsó már specialista. Nem való mindenre és nem való mindenkinek. Nem alkalmas ütni-vágni, nem alkalmas mindenes orsónak. Alkalmas azonban a finomabb szegmensben a teljesítmény „kimaxolására” úgy, hogy nem kell eladni a fél vesénket a csúcsmodellekért. A Shimano tehát kettébontotta a „néporsó” katagóriáját egy finomabb és egy durvább stílusra. A titok a jó választásban van, és ha jól választunk, akkor igazi szerelem is lehet belőle, mert ehhez minden adott….