Régi vágyam volt a Fox Rage termékeinek szisztematikus tesztelése. Nekem, megrögzött pergetőnek is jól látható volt, hogy a pontyos vonalon a Fox az egyik legnagyobb névvé, trendformáló, vezető márkává nőtte ki magát. A cég – mint oly sok békéshalas márka – új piacot nyitott a pergető szegmensben, melyben sejthető volt, hogy szintén meghatározóvá akarnak válni. Nyilván megvan a minőségi gyártókapacitás és a pénz is, nagy blama lenne egy ilyen patinás márkának gagyi termékvonallal előállni.
Különleges pecával örvendeztetett meg a Tisza és a TiPro!
A bemutatkozáshoz a márka pergető vonalának csúcsszériáját választottam, abból is a TiPro modellcsalád 3-14 g dobúsúlyú, 210 centis változatát. A modell igazi univerzális darab, ez az a dobósúlytartomány, ami a pergetés lehető legtöbb módszerénél jól használható, valószínűleg a piacon is az egyik legkelendőbb. Már aki megfizeti a mintegy 70 ezer forintos árat. Aki nem, az se aggódjon, szépen górcső alá veszem a márka olcsóbb modelljeit is, de az ismerkedést mégis a legmagasabb minőségű termékekkel érdemes elkezdeni, látva, hogy mit is tud a márka.
Évek óta próbálok elcsípni egy igazi tiszavirágzást, most végre sikerült! Gyertek, lássatok csodát!
Divat mostanában kis szériás, méregdrága modelleket piacra dobni azért, hogy egy brand megmutassa, hogy neki is helye van a prémium kategóriában. A Fox Rage ebbe nem állt bele, a TiPro modellek, bár nem olcsók, de nem is akarnak státusszimbólummá válni. A TiPro modellek egyszerűen csak minőségi használati eszközök. Minőségi élményt és funkciót adnak, egy vaskos, de nem megfizethetetlen összegért, tulajdonképpen egészen kiváló ár-érték arányban. Tudom, hogy sokak számára elérhetetlen egy ilyen bot, de akik tudnak és hajlandóak is áldozni a hobbijukra, azoknak ez nem egy megfizethetetlen tétel.
A visszafogott dizájnú boton még a Vanford is csicsásnak hat.
A bot nevében jelenlévő Ti a titán (ami magyarul NEM titánium, csak szimplán titán) vegyjele. A titán az egyik legkeményebb fém, rendkívül magas olvadáspontja, ridegsége, nehezen megmunkálhatósága nehézzé és drágává teszi a vele való munkát. A belőle készült tárgyak rendkívül erősek, vagy azonos erősséget kisebb anyaghasználat mellett lehet elérni.
A miheztartás végett!
Hogy miért is jó ez nekünk? Hát mert egy titánkeretes gyűrűsor nemcsak könnyű, de a rideg anyag az ingereket is jobban közvetíti, így egy jó minőségű blankon egészen elképesztő pluszt tud nyújtani. A csúcsszegmensben a titán keret – ha feltétel a kiemelkedő érzékenység – kötelező tartozék. A Fox pedig jól láthatóan erre építette fel legdrágább modelljének imidzsét, ahogy tette ezt például a Lews is, amely már évekkel ezelőtt kihozott egy Pro Ti termékcsaládot. Mit izzadhattak a foxos fiúk, hogy ettől valami markánsan különbözőt hozzanak létre…. Hát mérsékelten sikerült, ám az üzenet egyértelmű. Itt kérem titánt használtunk, ami a profik fegyvere.
A titán és a banán esete.
Mit sem érne a titános vagánykodás, ha a bottest nem lenne jó. Szerencsére az lett, úgyhogy a blank rendkívül feszes, ropogós érzést kínál. Az érzékenysége alapján egyértelműen elitliga. Amely bot a 8 szálas fonott zsinór használatától is „zenélni” kezd a kézben, az nem viccel. Márpedig a kis TiPro úgy zenél, úgy duruzsol, mint egy igazi szívTiPro. Na csak ellőttem ezt a hülye szóviccet is….:D
Tudnivalók.
Sokak számára szimpatikus lesz, hogy a bot meglehetősen puritán. Talán kissé túlságosan is az. A blank alsó része kapott egy kis fényjátékos matricát, ami annyira diszkrét, hogy nem is tudtam jól fotózva visszaadni. A nyél tökegyszerű fekete EVA, még csak nem is különösebben dizájnos a formája. Az orsótartó előtti kiszélesedő rész talán még kicsit felesleges is, pláne, ha a jigelénél szokásos mutatóujj-előreszegező botfogást alkalmazzuk. Szerencsére a lekerekített végződés miatt aránylag kényelmes, tehát gond sincs vele. A lekerekítések, lezárások egyébként különösen szépek, a sötétszürke „gunsmoke” színű elemek szolidan, de egyértelműen minőségi megoldások. A cérnázás és a lakkozás kifogástalan munka. Az egész bot puritán, kissé jellegtelen, számomra elfért volna rajta valami minimális csicsa, de tudom, hogy sokan fogják éppen ezért az egyszerűségért szeretni.
Puritán fém díszítések.
Na de hogy muzsikált a gyakorlatban? A „Twitch and Jig” modellnév már jól mutatja, hogy mire is szánták a tervezők. A Jig-gel nem is tudnék jobban egyetérteni, ez egy igazi süllős gumis, könnyű pálca. A twitch-csel már nem annyira. Rendkívül érdekes számomra, hogy mennyien szeretik a rángatós pecát kemény botokkal űzni. Sok horgásztól hallom, hogy ez a jó, én ezzel nem értek egyet. Számomra a jó rángatós peca lágyabb, parabolásabb, de elfogadom, ha valaki másként szereti. Na, ők most figyeljenek!
A gumírozott szélű végdugó szívemnek kedves tulajdonság.
Évek óta próbálom elcsípni a tiszavirágzást, de sehogy sem jött össze. Aki a folyó partján él, annak ez nem probléma, én azonban messziről kell, hogy odaérjek, és a néha csak pár órás rajzásokat úgy kell elkapnom, hogy munkát-családot el kell dobnom és rohannom kell. Nos, ez idén végre össze tudott jönni, Miki barátom telefonhívására kocsiba vágtam magam és robogtam a szőke folyóhoz. Történetesen éppen a TiPro volt a kocsiban, így – bár nem igazán ebben a szituban akartam kipróbálni – az élet egy vérbeli felszíni pecát rendelt ehhez a bothoz.
Nem repült sok kérész....
... de ahhoz elég volt....
...hogy a halak felálljanak a felszínre
Nos, nem bántam meg! Bár kevés kérész repült, de a látvány lenyűgöző volt. A part mellett foltokban volt egy-egy ritkás kérészraj, a halak pedig ezeket a foltokat jól láthatóan követték. Ahol nem volt kérész, ott hal sem volt. Döbbenetes volt, hogy a víz felett repülő kérészt is jól látható tolóhullámmal követték a balinok, és ha szerencsétlen rovar vizet ért, azonnal eltűnt egy burványban.
Nem sok esély volt ilyet fotózni, mert amint vizet értek, másodpercek alatt lekapta a felszínről valami mélységi szörnyeteg.
Csalijainkat ennek megfelelően választottuk ki. Nacsa „Cruelbaits” Gabi barátom régebben telebeszélte a fejemet azzal, hogy a sárga hasú csalik működnek, ezért ezeket első helyen vettem ki a dobozomból. A gyakorlat igazolni látszott az elméletet, mert a legtöbb kapás a Facskó Tomi féle legendás banánwobblerre érkezett, ez aztán jól benn is maradt a kapocsban és a legtöbb halat ez is adta. A kapások nagyobb részt látott halakra dobálva érkeztek, kisebb részt a semmiből, de mindenképpen jó peca volt. Inkább a kisebb halakból zsákmányoltunk, csak néhány jobbacska jelentkező volt, köztük egy gyönyörű garda, ami számomra az eddigi legnagyobb fogott gardám is lett.
A beeső csalit azonnal leszedte egy gyönyörű garda.
Nos, említettem, ez a fajta peca szerintem lágyabb bottal komfortosabb és eredményesebb, de készséggel elfogadom, ha valaki kezéhez a keményebb pálca illik. Az biztos, hogy keményebb bottal sokkal precízebb mozdulatokat igényel egy vízfelszíni „sétáló kutya” wobbler, könnyebb a ritmusból kiesni, egy leheletnyi kiesés pedig a csalit is kibillenti a szép kígyózó mozgásából. A poppereket viszont könnyebb vele pukkanásra bírni. Mondjuk ez esetben ennek semmilyen jelentősége nem volt, nem erre az ingerre reagáltak a halak. Kapás esetén én szeretem a kicsit nyúlósabb spiccet, egy kemény bottal könnyű az első vizuális ingerre, fröccsenésre bevágva kihúzni a hal szájából a csalit. Sok rontott kapásom is volt így, egyszerűen elsiettem a bevágásokat… Mindenki az egyéni ízlése alapján döntse el, hogy ebben a szerepkörben sikeresnek ítéli-e a bottesztet.
Nem éppen ezekre tervezték a botot, de az élet átírta a teszt-terveimet.
Viszont muszáj volt a botot kipróbálni jiggel is. Erre nyár közepén leginkább a kősüllőpeca alkalmas, én is magammal vittem egy balatoni kajakos kövesezésre a botot. Nos hát mondhatom, hogy ebben a szerepkörben alkot a bot igazán nagyot. Tökéletes érzékenység, zizegős, ropogós finomság, ahogy egy ízig vérig gumis botnak lennie kell. Ha én lennék a Fox marketingese, nálam ez a bot kizárólag a „Light Bottom Jigging” nevet viselné, mert ez egy nagyon-nagyon gumis bot. Tökéletes spiccakcióval, hibátlan érzékenységgel.
Ezek a balinok azért már meghajtogatták.
Te jó ég, mekkorát pecáztunk!
Ezt a botot azért látom különlegesnek, mert egyértelműen felső kategóriás érzést kínál elérhető összegért. Csicsában, külcsínben elmarad a kategória élvonalától, funkciójában azonban nem. Aki nem akar sok botot tartani, de az az egy, amije van, az legyen minőségi, annak ez kiváló választás. Specialista ugyan, de nem szélsőségesen. Ha épp wobblert kell a kapocsba akasztani, hát üsse kő, megoldja. Kicsit rázni fog, talán még kapást is rontunk vele, de belefér. Majd kárpótol, ha jiget kell a kapocsba akasztani, mert abban remek.
Piroska Miklóska barátom sem tétlenkedett, hanem beváltotta az "olyat pecázunk, hogy betojsz" ígéretét!
Így!
Hiába indult pontyos márkaként a Fox, a pergető szekcióban sem hülyegyerekek ülnek. Hamarosan jönnek az olcsóbb árszegmens botjai is, maradjatok velünk.
A nyári Tisza-tó...
...az év egyik ...
... legvarázslatosabb ...
... estéjével ajándékozott meg.
