Egyedileg épített botról recenziót írni tulajdonképpen semmi értelme, hiszen egyetlen példányban létezik, és ugyan megismételhető, de sosem lesz tömegtermék. Két okból teszem meg mégis. Az egyik, hogy remekül lehet egy ilyen bot példáján keresztül elmagyarázni a „mit-miért-mire” kérdéskörét, a másik ok pedig az a nem elhanyagolható tény, hogy Máté a horgászipar egyik legnagyobb nevének, Gary Loomisnak a termékével, a North Fork Composites bottesteivel dolgozik. Ez a termék pedig megér egy vagy akár több misét is… Pláne annak fényében, hogy most már Máté kívánságára is készítenek blankokat. Hát őszintén szólva, nem hittem, hogy ez a Máté srác fogja egyszer fütyülni a ritmust a horgászipar doyenjének, de ez is megtörtént. (de erről mjd nemsokára....)

A bot legszebb halával indítom a sztorit. 

Az egyik ilyen újabb fejlesztés az Armata, amelynek az UL vonalára a legbüszkébb Máté. Nem is kisebb marketingszöveggel árulja, minthogy ez az UL harcsázó bot. Nos, aki engem ismer, az tudja, hogy a marketingtúlzásokat én harsányan kiröhögöm, ugyanakkor egy G. Loomis technológiával a háta mögött azért minimum érdemes utána nézni, mit is takar ez a duma. 

Csodás kulisszák egy remek pálcához.

Máté ezt az 1-10 grammra kalibrált, 193 centis blankot „öltöztette fel” a lehető legpuritánabb módon, ám a legmagasabb minőségű komponensekkel. Ezek közül kiemelendő a Fuji titán keretes Torzite betétes gyűrűsora, ami az elérhető legkönnyebbek egyike, önmagában is egy nem rossz bot ára egy ilyen sor. A könnyű gyűrűk lényege a blank érzékenységének növelése azáltal, hogy nem nyeli el a rezgéseket, ezáltal több ingert juttat a kézhez. Sokat beszéltem már e blog hasábjain erről a kérdésről. Az éhes hal direkt kapásaihoz nem kell különleges érzékenység, de a maszatolós, nyammogós, odacsípős, megtolós kapásokhoz, illetve a leheletfinom zsinórok végén akár 1 grammos fejekkel végrehajtott „buzerapeca” nagyonis. De sok példát tudnék arról mesélni, hogy hány esetben segített ki a leheletfinom felszerelés a csávából, aminek hatására mostanában elkezdtem bátran horgászni az egészen vékony, akár PE025-s zsinórokkal is. 

1000-es orsó dukál rá. 

A PE025-ös vastagság kb. 0,08 mm-es valós méretet takar, ami a fonott zsinórok világában azért nem megszokott. A zsinórokra ráírt méretek többnyire köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, nyugodtan lehet a ráírt értéket másfél-kétszerezni. Pláne, ha kiszőrösödik, fellazul a zsinór. Mostanra már léteznek elég megbízható, nagyon vékony fonott zsinórok is, ezek közül nálam az Intech Micro PE025-ös verziója kifejezetten jól vizsgázott. Hallottam már szidni ezt a zsinórt, tény, hogy nagy odafigyeléssel kell használni, de ha hozzászokunk, akkor új dimenziókat nyit meg. (De sajnálom a szép emlékű Nanofil zsinórok gyártásának megszüntetését, az volt az igazi UL menyország a maga 0,02 (!!!) mm-es legvékonyabb méretével…. Na, az volt ám a „hisztis” zsinór…..) Máté maga is a lelkemre kötötte, hogy kimondottan vékony zsinórral használjam a botot, mivel azzal adja ki a valódi tulajdonságait. A tanácsot megfogadtam és bizony örültem, hogy így tettem, ugyanis az őszi kősüllős UL pecáimon sorra futottam bele az olyan frontos szituációkba, amikor a hal egyáltalán, vagy igen gyatrán evett. Egyszerűen képtelen voltam akár darabszámban, akár méretben tisztességes eredményt produkálni, annál inkább fogdostam a 15-20 centis mérető kősüllőket, süllőket, de olyan szituációkban, amikor körülöttem senki semmit. No nem mintha én lennék a szuperpecás, de ilyen helyzetekben a vékony zsinór nagyon komoly előnyt jelentett és nemcsakhogy kapásokat tudtam vele kicsikarni, de a finom kis nyammogásokat halakra is váltottam, még ha nem is kapitálisokra. 

Máté botjain szinte mindig látom ezt a minimális színes cérnázást. Ennél több nem kell, de ez meg nagyon: minden fényviszony mellett jól látszik a spicc.

A bot ebben meglepően jó partnernek bizonyult, amit kézbe vételkor bevallom, nem gondoltam róla. Ugyanis a bot meglehetősen rugalmas, egyáltalán nem rideg, merev, ahogy a magyar horgász-közvélemény szereti. Ha megrázzuk a botot, bizony nem egy spiccakciót mutat, hanem jóval lejjebb indul be a blank. Gyári besorolás szerint ex-fast, de szerintem a viselkedése alapján inkább a medium fast indokolt.... A felső középrész rugalmassága kicsit lágyít az akción, de ez cseppet sem válik a bot, hátrányára. Sokan keverik össze a horgásznyelvben a gyorsaságot (ami az akció) a feszességgel, vagyis a gyorsan csillapodó regéssel. Ez utóbbi tekintetben a bot viszont extra: úgy pattan vissza alaphelyzetbe, hogy ilyet nem sokat láttam eddig. Szinte semmi holtjáték meg lötyögés, a bottest szemvillanás alatt csillapít és áll meg olyan feszesen, hogy döbbenet. 

Itt látszik az akció. 

A rafinált rugalmasság eredménye, hogy a bot rendkívül stabilan, pontosan dobja a kis csalikat is, még az egészen kis fejeket is, hiszen a spiccnek nincs semmilyen ellenőrizhetetlen lötyögése. A blank félelmetesen jól töltődik és optimális ütemben adja vissza a mozgási energiát a csalinak. Már megint a vékony zsinór szerepét kell kihangsúlyoznom. Ez lehetővé teszi, hogy az egészen kis csalikat is nagy erővel suhintsuk meg, pontosan célozzunk és a bot lötyögése ebbe ne rondítson bele. Ezért kapta a bot a címben szereplő jelzőt: szupercsúzliként lövi a legkisebb csalikat. Kifejezetten nehéz vele rosszul dobni, rendkívüli módon segíti a hatékony, pontos pecát. Ezt tartom a bot talán legfontosabb, legelőnyösebb tulajdonságának, ezt is emeltem ki. Ez egy rendkívül kezes bot. 

Szintén az NFC terméke a karbon grip, ami nemcsak tetszetős, de kellemes fogású is.

A bot viszont tényleg nem egy szigorú értelemben vett UL bot. A dobótartomány alja és teteje is valós, bár a 10 grammal a spicc már nagyon dolgozik. Az alsó szegmensben viszont jócskán van erő, abból a szíjas, nyúlós fajtából, ami tényleg lehetővé teszi komolyabb halak fárasztását, megfogását. 

Ezeket elképesztően lövi a bot. Tényleg szupercsúzli!

A botot elég sok időt töltött nálam, így egészen sokféle szituációban használtam, így meglehetősen jól tudom demonstrálni a sokoldalúságát. Ez nem elhanyagolható annak fényében, hogy egy ilyen peca ára nem kevés, úgyhogy minél több szerepkörben működőképes, annál jobban ki tudjuk használni. A debütálását a májusi süllőzések idejére terveztem, ebből egy nyári jászozás lett, ahol szinte azonnal megszerettette magát. Ugyanis a kis, 2-3 grammos wobblerekkel a fent említett pontosság rendkívül felértékelődött, élményszerűvé tette a pecát. A jászoknak szánt kis gyümölcsutánzatokat nagyon pontosan kell dobni, mégpedig a megfelelő „pluttyanó” hang kíséretében ahhoz, hogy a szederfa alatt óvatosan lesben álló jászok leszedjék. Nem célszerű a fához túl közel állni, mert akkor a halak megriadnak, ellenben a parti fél-egy méteres sávba kell pontosan és helyes technikával dobálni, ami nem könnyű. A rugalmas bot ilyenkor remek segítség, mert kisebb pöccintésekkel is úgy feltölthető, hogy szinte lövi a csalit a megfelelő helyre. 

Makara Zoli pofonegyszerű, ám annál hatásosabb csalijai.

Jászcsemege

Pár szót is érdemes ejteni a wobblerekről, amelyeket Makara Zoli készít. Én a lassan süllyedő és a lassan emelkedő változatokból vásároltam be, mindkettőnek megvan a maga oka, hogy miért és mikor működik. A lényeg, hogy szinte tökéletesen lehet velük utánozni a vízbe hulló gyümölcs hangját és mozgását így az óvatos jászok előszeretettel veszik fel. Döbbenet, mennyire fontos, hogy pont úgy viselkedjen, mint a gyümölcs, ha pl. még fehérek, vagy halványan színesek a szedrek, sötét csalival semmire sem megyünk, és ha már érettek, akkor meg a sötét piros vagy lila csalikhoz kell nyúlni. A rendkívül vékony húsú szakáll nélküli horog pedig biztosítja a könnyű akasztást, bár a jászoknál ez sosem olyan könnyű, a kicsi száj miatt. 

És a megfelelő dobás meghozta gyümölcsét. 

A nyár balinozással telt, ahol szintén nagyon jól jött az ivadéktól hemzsegő szélvizekben járőröző őnök kergetéséhez használt 3-4 centis minnow csalik dobálásához a rugalmasság. Kincset ér egy pontosan (!) dobó bot és ebben az Armata igen jól teljesített. Ehhez a pecához én sokkal jobban szeretem a multit, de egy idő után ezzel a bottal is igen „flegmán” tudtam szórni a pár grammos csalikat. És nem is eredménytelenül. 

Balin- és jásztáp

Nyári átlagbalin a kövezésről

A mai napig nem tudtam eldönteni, hogy a wobblerezés, vagy a plasztikozás áll jobban a botnak. Ez utóbbiban is kellemes meglepetéseket okozott. Furcsa volt, hogy a rugalmas, némileg „anyagos” érzés mellett elképesztő reszponzívnak bizonyult a blank. Ezt leginkább egy napos, rezzenéstelen víztükrű pecanapon tapasztaltam meg, ami általában ritkán jár együtt a halak féktelen táplálkozásával. Darabos sügerekből álló csapatra bukkantam a Duna egyik öblében, amelyek ugyan érdeklődtek a csal,i iránt de nem igazán akarták megenni. Csípdesték, de folyton luftot ütöttem. Na megálljatok, kis csíkos pernahajderek! 1 grammos cseburaskát vettem elő és ezzel, valamin 0,12-es fluoroval szerelve tettem eléjük a csalit. A kis plasztik így persze nagyon lassan süllyedt és nagyon finoman is ült be, de végül ez a finomítás hozta meg a kapásokat. Igen ám, de a rafkós kis jószágok csak többszöri megnyammogásra jutottak el a horogig, a farok megcsípésére nem kellett bevágni. Megemelték a csalit, elszaladtak vele, majd úgy ették rá magukat a horogra. Amikor erre rájöttem, döbbenetes volt megfigyelni, hogy a leheletfinom ingerekből és a zsinór apró rebbenéseiből pontosan tudni lehetett, mi történik odalent. Magával ragadó élmény volt. 

Az őszi szezon aztán meghozta a tüskéseket is a botra.

A látszattal ellentétben én nem vagyok ivadékpecás, még ha ez manapság oly sajnálatos divattá is vált.

De a mérettel sehogy se volt szerencsém ezeken a koraőszi pecákon. 

viszont ilyen különleges fogásnak is örülhettem.

És hogy tényleg UL harcsás bot-e. Azt nem tudom, mert azt nem fogtam vele, de egy bő 2 kilós balin azért szépen megdolgoztatta. Én nem harcsáznék vele célzottan, egyszerűen azért, mert egy harcsa megakasztásához egészen más kvalitások kellenek, de abban szinte biztos vagyok, hogy ha beugrana rá egy 8-10 kilós példány, akkor ennek a pálcának meg sem kottyanna. Talán egy nagyobb sem, ha rendelkezésre áll a fárasztáshoz elegendő hely, idő, nincs akadó, nem sérült a zsinór és komoly szerencsénk is van. Nem, ez nem harcsázó bot, de Gary Loomis zsenijében bízvást bízhatunk. 

Csodás bárányfelhőkben gyönyörködhettem ezen a pecán. 

A száraz technikai ismertetés helyett most inkább sztorizós lett ez az írás, mert így sokkal jobban átjön, hogy egy eszköz mire alkalmas és miért. Máté olyanra építi a botot, amilyenre a megrendelő kéri. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a botépítés nem a kezdők terepe, hiszen évek tapasztalata alatt jön meg az a tudás, amely alapján el tudjuk dönteni, hogy milyen specifikációkkal kérjük a botot. Itt a blank elképesztő sokoldalúsága a hatalmas előny, a jelenlegi Torzite gyűrűsoros verzió a remek wobbleres kalandok mellett kiemelkedően jó kisgumis botnak mutatkozott, egy kissé nehezebb gyűrűsorral viszont vérbeli wobbleres bottá változtatható. Ebben a blankban bármi benne van, igazi mindenes, zavarbaejtően kevés kompromisszummal. Hja kérem, a minőség az minőség, Máté kezében nagy kincs van.