Az idei szigorú tél végét a természet kirobbanó vitalitással üdvözölte. A szobafogság után a horgászember észt veszve rohan a vízpartra, megpróbál minden időt szeretett hobbijával tölteni, ám az élet és a család gyakran megálljt parancsol. Ezért már régóta fondorlatos terveket szőttem, hogyan csábíthatnám el a páromat horgászni, aki ugyan kétség kívül támogatja agyamentségeimet, ám pecatúrákon ritkán szegődött eddig mellém. A kezdők kedvét a haltalanság veszi el, a halfogás ugyanakkor maradandó élménnyé válik. Vajon hogyan tudnám a biztos halfogás élményében részesíteni kedvesemet?

Nemrégiben jártam bent Váradi Gyurinál a Profiblinker Horgászboltban, akihez éppen akkor érkezett meg a Tailwalk pálcák szinte teljes választéka. Válogattam a jobbnál jobb botok között, majd amikor meséltem, hogy Attila barátom Ausztriába készül, Gyuri a kezembe nyomott egy pisztrángos botot, hogy adjam oda neki kipróbálni. Attila ausztriai pecája elmaradt, a bot viszont nálam ragadt, így a két gondolat összeért: kitaláltam, hogy egy szép tavaszi hétvégén elviszem a páromat pisztrángozni.

A Malomvölgy csodái

Visegrád királyi városában az idilli Malomvölgy mélyén található egy kis tavacska, amelybe a tulajdonosok előnevelt szivárványos pisztrángot telepítenek azért, hogy a horgászathoz mit sem értő turista megfoghassa, majd elfogyaszthassa őket. A hely tehát a horgászat lehető legjobban lebutított formájáról szól, sportértéke nemhogy nulla, de mínusz csilliárd, arra azonban jó, hogy pl. gyerekekkel, vagy felnőtt amatőrökkel ismertessük meg a halfogás örömét. Zsebbenyúlós móka, mivel a kifogott halat el KELL vinni, de úgy gondoltuk, hogy egy kis pisztrángpecsenye nem is lenne rossz.

Kezdők szerencséje?

Na de milyen is egy pisztrángos bot? Láttatok már legyező botot? Olyat, ami nyélből hajlik és suhogtatás hatására szinte hullámzik? Nos ez is ilyen. Amikor először megráztam, el is szontyolodtam. Hogy lehet ezzel horgászni? Kemény, gyors botokhoz szokott kezemnek értelmezhetetlen volt ez a lágyság, ugyanakkor kíváncsivá is tett, hogy vajon mi az oka, hogy ennyire lágy botot készítenek erre a célra. Jelentem, megfejtettük és azt kell mondanom, nem butaság…

A parabola az kérem parabola!

A tavon mellettünk pergető kolléga egy kb. dunai mindenesnek kinéző pergetőbottal horgászott. Csalijára percenként vágtak rá pisztrángok, amelyek a kapás pillanatában hatalmas szaltókkal próbáltak megszabadulni a horogtól. Az általunk használt Tailwalk Troutia 62 XUL bot olyan lágyan tartotta a megakasztott halakat, hogy még a fonott zsinóron sem vadultak meg, nem ugrált egy sem. Nem sok pisztrángot fogtam életemben, de most megtapasztaltam, hogy a halak a kapás pillanatában eszeveszett vergődésbe, szinte remegésbe kezdenek, így nyilván a kemény botról azonnal lerázzák magukat, ellenben a lágy, parabola akciójú bot biztosan tartja őket. És tényleg! Nekünk nem ugráltak a halak, halvesztésünk nem volt.

Mohók a pisztrángok, bármit megesznek. 

A Tailwalk márka – fogalmazzunk így – a feltörekvő japán másodvonal egyik legfényesebben tündöklő csillaga. Másodvonal annyiban, hogy nincs akkora neve, mint egy Depsnek, Evergreennek vagy Megabassnak, a minőség azonban ugyanaz, vagy rendkívül közel áll hozzá. Botjaik kidolgozása olyan „japánosan” kifinomult, a kiegészítő dizájnelemek használata a minőségérzetet növeli. Kinézetük elegáns, de nem hivalkodó. Feltűnő a hihetetlenül vékony bottest, szerintem tömör, vagy minimális lyukat tartalmaz a blank.

A bot teljes hosszában dolgozik

Az általunk használt bot nemcsak hogy lágy, de igazán extra UL is, dobósúlya mindössze 0-4 gramm. Itt jön elő a lágyság másik előnye: az 1-2 grammos csalikat játszi könnyedséggel dobta párom is a kívánt távolságra, ami azért is nagy szó, mert korábban a multiorsó kezelését boszorkányos ügyességgel tanulta meg, a peremfutó orsó kezelése azonban nem ment ilyen egyszerűen. Most, hogy a dobás munkáját a bot lényegében elvégezte helyette, az orsókezelés csínját-bínját is könnyebb volt megtanulni.

A megfejtéseket kommentbe kérem! ;)

Nem vállalkozom arra, hogy a botról megmondjam, hogy jó-e vagy nem. Annyira más műfaj, mint amit én, vagy más átlagos horgász használ, hogy szinte értelmezhetetlen a mi standardjaink alapján. Ahogy a Tailwalk cuccokat ismerem, a minőség felsőkategóriás. A kivitelezés szép! A nagyon rövid, egykezes nyél felett egy gyönyörű fa betét találgató, amit egy szokatlan, amolyan retrós hangulatú fém orsótartó zár le. Különleges látvány, különleges érzés.

Kifinomult külső, különleges részletek, tökéletes kidolgozás

Szigorú teszt helyett inkább hadd osszak meg veletek néhány tapasztalatot és gondolatot. Mindannyiunknak megvannak a maga begyöpösödései. Nekem pl. az, hogy gyors botokkal horgászom, néha teljesen indokolatlan esetekben is. Most, hogy egy ilyen különleges botot vehettem kézbe, kicsit megint megróttam magam, hogy nyitottnak kell lenni az új, vagy más dolgokra is. Ezzel a bottal jó volt horgászni. A halak fárasztása fantasztikus élmény volt, de nagyon más, mint egy „hagyományos” bottal. El tudom képzelni ezt a pálcát patakos domolykós pecára szupermini wobblerekkel, vagy akár sügerezni is nano jigekkel. Ez utóbbi műfaj egyébként rendkívül népszerű Oroszországban és Ukrajnában, amihez kimondottan lágy botokat használnak. Keresem a lehetőségét, hogy kipróbáljak egy ilyet és megtapasztaljam, hogy a pergető világbajnokokat nevelő es-szovjet utódállamokban miért is népszerű ez a bottípus.

A pisztrángok egyébként finomak voltak, a táj gyönyörű, a társaság pedig a lehető legjobb. Párom arcán széles volt a mosoly, én pedig csak remélni tudom, hogy az elültetett magocska talán szárba szökken… �