DMK a kínai Stella?
2020. január 12. írta: Halfdane

DMK a kínai Stella?

Merész képzettársítás? Naná! De oka van, mindjárt el is mesélem, hogy miért. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy peremfutó pergető orsóban a kínai márkák kínálata meglepően erős, kifejezetten jól használható modelleket lehet vásárolni. Mindenbe bele lehet persze kötni, de tény, ami tény, hogy én magam is négy különböző modellt használok rendszeresen és bizony az elmúlt 2 évben nem volt gondom egyikkel sem. Persze nem túl „menő” ilyen orsókkal horgászni, de ez engem a legkevésbé sem érdekel. 

07_57.jpg

 Téli és nyári gumis pecáim állandó kísérője az utóbbi két évben ez az orsó. 

A DMK márkára egy harcsahorgász barátom hívta fel a figyelmemet még sok évvel ezelőtt, a 4000-es mérettel több 2 méter feletti és számtalan kisebb halat is partra segített és az orsó a mai napig hibátlanul üzemel. A harcsahorgászat az orsó elé állítható legnagyobb kihívás (legalábbis édesvízen), akármelyik módszert is nézzük. Tudjuk, hogy a felszerelés csak annyira erős, amennyire a leggyengébb komponense, így az igazi harcsások nem szórakoznak, megveszik az elérhető legjobb minőséget. Ha a harcsás társadalomban bárki azzal kérkedett volna, hogy kínai orsóval horgászik, harsányan kiröhögték volna, de a mellékelt ábra azt mutatja, hogy erősen alaptalanul. 

02_50.jpg

Szerintem a legszebb kínai kurbli, evör. 

Én egy 2000-es méretű modellt szereztem be, ez nagyjából mindenre jó a könnyűtől a nehezebb módszerekig. Főként süllőző botra szántam, de egy 0,08-as fonottal feltöltve balinozni, de akár még csukázni is megfelelő. Egyetlen hibája, hogy sárnehéz, 300 grammot súrol a súlya, ami az UL és Light botokat „megöli”, így leginkább a süllőzésben találtam meg a neki ideális szerepkört. Immáron a 3. szezonomat gyűröm vele, megelégedéssel. Hozzá tartozik, hogy sokáig nagy Zauber-fan voltam, a maga idején az az orsó korszakos jelentőségű volt, de hozzá is szoktam a súlyához, érzetéhez, meg is szerettem azt. Ma már a csúcskategória ezt a robusztusságot fényévekkel elkerülte, az én kezemben mégis megmaradt a hűvös fém, az erőt sugárzó súly szeretete. Kicsit retrós dolog, ez, mikor már ebben a kategóriában 170 grammos orsókkal is lehet dobálni, aki ezekhez vonzódik, az inkább máshol keresgéljen!

05_54.jpg

Sok ismerős dizájnelemet fedezhetünk fel, de az összkép harmonikus. 

A kínai felszerelések iránt fogékony horgászok körében a modell komoly népszerűségre tett szert, éppen a több éves pozitív élmények okán. Komoly mennyiségű használati és szervíztapasztalat gyűlt össze és olybá tűnik, hogy nem csak én fogtam ki egy jó darabot, másoknál is jól teljesít. Keserédes felismerése a kínai horgászcikkek rajongóinak, hogy bizony a gyártó cég is túl jónak találta a minőséget és az utóbbi időben szemmel láthatóan lerontotta azt, számos változtatást eszközöltek a belső szerkezetben. így aztán jelen tesztírás megjelenése pillanatában már kissé okafogyottá is vált, hiszen a „régi szériás” Megacatch már csak elvétve található az Alin… Sajnálatos veszteség. 

08_57.jpg

Korrekt, igényes csomagolás, a kemény doboz a posta gyalázatos bánásmódját is állja. 

Az új szériában már csak 9 csapágy van, és pont a csigáról spórolták le őket. A csiga visszaforgásgátló alatti csapágya helyett egy rézbetét van csak, ami nem is ér a házhoz, így csak hosszirányú távtartó szerepe van, és a csiga végén is csak egy teflonpersely van csapágy helyett, ahol a házban forog (Pallagi Attila gyűjtése). Hogy ezek a „rontások” jövőben milyen módon befolyásolják az élettartamot, ma még nem tudni, minden esetre a „régi” DMK ezennel átkerült a „legenda” kategóriába. Sajnos így ezen írás is némileg aktualitását veszti ezáltal, de a vele szerzett tapasztalat így is hasznos. Reméljük, hogy a változtatások inkább csak az olcsósítást szolgálták, és használati értékben nem lesz lényegi különbség, de erre csak az idő ad választ. 

10_56.jpg

Minden, csak nem megúszós!

A minőséget nem csak a szubjektív érzület, hanem a csomagolás is sugallja, ami a top márkákat is állva hagyja. Pótdob sajnos pont nincs, ellenben kapunk hozzá kétféle (!) zsírt, ráadásul igen komoly mennyiséget, egy tartalék hajtókargombot, egy imbuszkulcsot (!) és egy kimondottan igényes neoprén tokot. Top orsókat nem pimpelnek így ki! 

11_57.jpg

Az az igazság, hogy az ilyen hozzáállással összerakott termék a kicsomagolásnál "megveszi" a használót. 

Az orsó a legnagyobb márkákat idéző finomsággal fut, az egyetlen különbség, hogy a top gyártók top orsói általában jelentősen ki vannak könnyítve, ebben a méretben 170-200 gramm körül mozognak, ezzel szemben ez az orsó súrolja a 300-at. Másfajta könnyedség ez: nem a technikai perfekció leheletfinom múzsacsókja, hanem egy elitligás tank mindenen áthatoló hatékonysága. Olyan, mint egy széparcú, dús idomokkal ellátott kikapós menyecske! Nem csoda, ha – bevallhatom – beleszerettem. 

09_55.jpg

Hát anyag az van benne!

Ezt az érzetet erősíti a hatalmas fém hajtókargomb. Ezt sokan nem szeretik, ezért is figyelemre méltó az a gyári figyelmesség, hogy csomagolnak hozzá egy műanyagot, én azonban nem cseréltem ki. Kifejezetten jól betalál a kézbe, a téli süllőzésben érzéketlenné gémberedő ujjakkal, vagy az éjszakai pecák álmosságában néha igen jól jön ez a segítség. Kicsit nehéz, kicsit bumfordi, talán még kicsit hivalkodó is, de tagadhatatlanul van előnye. Ja, ami fontos: meglepően nem kelt hidegérzetet: átmelegszik, illetve amikor már kellemetlen lenne, akkor meg úgyis fagy a zsinór… Annyi hátránya azért mindenképpen van, hogy a súlyos hajtókar némileg billegteti az orsót, viszont használat közben sohasem csináljuk azt, amit a horgászboltban szokott a rafkós eladó: üresen megtekerjük fénysebességgel, hadd lássa a vevő, hogy pörög. Na ez ugyebár a nettó parasztvakítás… 

15_48.jpg

Karbon féklamellák kiválóak, a "Magsealed" jelző természetesen kamu!

A Stella párhuzam azért is aktuális, mert a dob dizájnja egy az egyben Shimano Stella FI. Az orsó persze zseniálisan néz ki ettől, ugyanakkor látni kell, hogy ez bizony csúnya dizájnlopás. Egy jó bejáratott, ikonikus formaterv bizony kapóssá teszi a terméket, a Shimano által tört úton a követők is könnyebben érnek el az üzleti sikerhez. Nem véletlen, hogy a formaterveket a világ nagyobbik részén oltalom védi, Kína ugyanakkor súlyos pénzeket keres ezeknek a megsértésével. Az orsó többi része is különböző asszociációkat kelt, a hajtókartengely körüli díszítés a kínai orsók típusmegoldása, a felkapókar pedig mintha a Ryobi gépsorain készülne. 

12_53.jpg

Vastag, erős, acél főtengely

A festés végtelenül elegáns és minőségi, az ún „gunsmoke” szín szinte minden boton jól mutat. Be kell ismerni, összességében a dizájner csapat kiváló munkát végzett, láttam már minőségi részekből összelopkodott, de összességében aránytalan és csúnya orsót is. Ez azonban hibátlan. 

04_55.jpg

Ezen a pecán a titok a felszínen iszonyatos tempóban tekert sétáló kutya csali volt. 

A belső szerkezet a kínai orsóknál megszokott kulisszás rendszerű, ami leginkább a Daiwa tekerőkből lehet ismerős. Az illesztések toleranciája nem tökéletes, van benne némi lityilötyi, ám egyrészt a spinning orsóknál nem is lehet tökéletesen illeszteni (erről a híres orsótesztelő Alan Hawknak van is egy hosszú eszmefuttatása), másrészt összeszerelve a szerkezet nyomát sem mutatja bármiféle intoleranciának. Úgy tűnik, hogy a pontatlanságok végül kiegészítik egymást és a végeredmény egy vajpuha futású, majdhogynem hibátlan illesztésű orsó. A zsinórkép egy picit „homokórás”, ami minden kulisszás orsó velejárója, de csak teljesen feltöltött dobnál látszik. Használat során ennek hátrányát nem tapasztaltam. 

03_54.jpg

5,4-es áttételével azért nem egy kényelmes balinos orsó, de azért nagy durcásan megoldottam vele ezt is. 

Van azért valódi kritikára is ok, például a zsinórvezető görgőn már látszik a kopás, mégpedig az egyenlőtlen kopás nyoma, bár egyelőre még jól működik. Alatta egy porvédő nélküli csapágy kapott helyet, ami sajnos igen érzékeny a szennyeződésre. Én ugyan vigyázok a felszerelésemre, de elég egy véletlen homokba ejtés és máris lehet pucolni, rosszabb esetben cserélni. A csapágyak egyébként is az alapkategóriás acél csapágyak, ráadásul nem is a rozsdamentes fajtából, így előbb utóbb valószínűleg megjelenik a csapágyhang, illetve csere válhat aktuálissá.

16_47.jpg

Ez azért megért volna egy porvédett csapágyat.

A hajtókartengely ellenoldalán lévő fémes műanyag kupak az egyik legigénytelenebb, amit valaha láttam, ellenben ez az az alkatrész, amihez az átlaghorgász soha életében nem nyúl, így aztán szinte észre sem vehető. Végső soron logikus helye a spórolásnak. De inkább itt, mint a szerkezetben… 

17_39.jpg

A kupak kissé gagyi, a belső menet meg sorjás, de ezt kevesen tekerik le valaha is...

Az én orsóm elég kevés zsírral érkezett. Szerencsére csomagoltak hozzá kenőanyagot, így nincs akadálya annak, hogy az első használatba vétel előtt megkenjük, illetve rendszeresen cseréljük az elhasználódott zsírt. Érdemes ezt gazdagon (ám nem eltúlozva) használni, így a víz elég jó hatásfokkal tartható távol a fém részektől. A belső részt ábrázoló képeken látszik, hogy a zsír nem színeződött el, nincs érzékelhető kopás, nincs fémreszelék, fémiszap. A tengely természetesen acél, mégpedig a brutális fajtából, a meghajtó fogaskerék sárgaréz (ötvözet), míg a hajtókartengely fogaskereke és a kulissza spiáterszerű ötvözet. A drága, márkás orsóknál általában spiáter helyett réz vagy bronzötvözetet, újabban pedig már speciális alumínium ötvözeteket alkalmaznak, amelyek feltételezhetően hosszabb élettartamúak, mondjuk 5-7-szeres árért. 

14_51.jpg

A tapasztalatok szerint jól teljesítenek ezek a fogaskerekek, de tény, hogy olcsóbb megoldások, mint a réz, acél, bronz ötvözetből készültek. A képen a tisztítatlan belső látszik az első szétszedésnél, ennyi benne a gyári zsír, viszont nem látszik számottevő kopás! 

Érdekes módon, a szerkezet semmivel sem tűnik az átlag kínai orsóhoz képest másnak, mégis a végeredmény kiemelkedően „egyben van”. Köszönhető ez talán a teljesen fém háznak is, ami mindenképpen ad egy nagyon masszív érzetet, de akár annak is, hogy ezt az orsót bizony jól gyártották le. Lehet kötekedni, de a gyakorlatban bőven állja a sarat és ahogy elnézem, mostanában nem is fogja beadni a kulcsot. Ugyan megjelent egy nagyon enyhe kattanás a dobtengely legalsó állásánál (amikor fordul az irány), de ez olyan csekély, hogy csak nagyon odafigyelve lehet érzékelni. 

01_51.jpg

Sok téli pecám méltó társa volt ez az orsó és úgy tűnik, lesz is még!

Senki ne gondolja azért, hogy a Stella és a Megacatch egy polcra helyezhető. Tény ugyanakkor, létezik a kínai termékek között is jó, illetve néha akad 1-2 kiemelkedően jól működő darab. Messzemenő következtetést senki ne vonjon le és egy szóval sem sugallom, hogy ezek a termékek egyenrangúak. Használati értékben azonban a DMK Megacath egy kiemelkedően jó ár-érték arányú megoldásnak bizonyult. A múlt idő ebben a legnagyobb szívfájdalmam…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztpeca.blog.hu/api/trackback/id/tr5515318000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása