Évekkel ezelőtt vált mániámmá, hogy megkeresem a legjobb kiswobbleres casting botot, ami elérhető. Persze a japán manufakturális csodák egyelőre elérhetetlenek számomra, így fő vadászterületemmé az Aliexpress vált. Sok mellényúlás után végül – ahogy itt olvashattátok – megtaláltam egy közel optimális pálcát, ám keresgéléseim során egészen érdekes dolgokra is bukkantam.

A nyáron sok bakancslistás vágyam teljesült, például a wobbleres paduc

Az Aliexpress sokak számára adja meg az egészen olcsó horgászcikkek vásárlásának gyönyörét, ám ott sem minden arany, ami fénylik. Pláne, ha még olcsó is. Mégis felkeltette a kíváncsiságomat, hogy néhányan vásároltak egy olyan bottípusból, ami a „birkafarok” néven híresült el kínai rajongó körökben és úgy tűnt, hogy többé-kevésbé elégedettek is vele. Ki kellett próbálnom. 

A fáradt augusztusi nyárba a zivatarok egy kis felfrissülést csempésznek. 

Tudni kell, hogy az Alin gyakran árulják különböző márkanév alatt ugyanazt a terméket, vagy legalábbis minimális a változtatás. „Birkafarok” néven több modellt is emlegetnek, közös tulajdonságuk, - a név is innen jön – hogy rendkívül lágyak. Nem összeverendő a juhfarkkal, ami egy bor, ráadásul a finomabbik fajtából… Választásom a Rosewood márka modelljére esett, ami az olcsó botok közt némileg drágábbnak számít, összesen 29 dolláromba került ez a kaland. Köszönhető ez annak, hogy a bothoz kettő, egy UL és egy L erősségű spicctag is jár, valamint – és igazán emiatt választottam ezt a „drága” verziót – egy kemény tok. A választásom másik szempontja, hogy az orsótartó a Fuji SKSS-hez hasonló, „skeleton” jellegű, amit igencsak kedvelek a könnyű botoknál. 

Messziről egy korrekt kis pálca benyomását kelti. 

A bot megérkezett, kicsomagoltam és gyakorlatilag sírva fakadtam. A bot kinézetre és érzetre is egyaránt igénytelen, tróger munka. A gyűrűk megdöbbentően otrombák, ráadásul igen primitív kiképzésűek is. Látható volt a múltkori Kingdom bot tesztjében, hogy a nagy gyűrű önmagában nem lenne hiba, hiszen ott az első megdöbbenésem nagyon nagy megelégedésbe fordult, itt azonban ettől nem kell tartani. Ezek a gyűrűk minden mérce szerint ócskák. 

Ez meglehetősen gáz...

A bottestre valóban ráillik a „birkafarok” eposzi jelzője, tényleg olyan, mindenfelé nyeklik-nyaklik, gerincnek nyoma sincs benne, ami bizonyos határig még oké is lenne, hisz a nagyon kis csalik dobásához éppen ez kell, de azért ez túlzás. A bottest nemhogy nyélből hajlik, hanem konkrétan még a nyél is hajlik. Érezni, ahogy rázás közben bemozog. 

Ezt az orsótartót kedvelem.

Apropó, rázás! A bot illesztései kattognak! Nem mondom, hogy nem tapasztaltam korábban rosszul illesztett, vagy slendriánul ragasztott alkatrészeket, de itt minden ilyen. A kattogó hang a nyélből jön és nem is éppen diszkrét, sokkal inkább hangos és bántó. Na meg hát egy horgászbot se diszkréten, se máshogy ne kotyogjon. Ez a jelenség jól mutatja, hogy a legolcsóbb termékvonalnál a minőségellenőrzésre már nem nagyon jut erőforrás… 

A végdugóra már nem jutott egy filléres matrica.

Arról már nem is regélek hosszasan, hogy a parafa nagyon alapkategóriás, tele van tömítőanyaggal, ami látványosan gyengébb még az átlagnál is. A kötések egészen elfogadhatók, de a lakkozás buborékos és itt-ott meg is van folyva. A márkajelzés – ilyet még tényleg nem láttam máshol – matricázva van, nem festve. Ráadásul olyan átlátszó, téglalap alapú matrica, amely azonnal azt a kellemetlen kényszert ébreszti fel az emberben, hogy le kell tépni. A sarka rövid időn belül felcsücskösödik, az egész olyan lesz, mint amikor valaki nem szedi le az új telefon képernyőjéről a védőfóliát és így használja. Ezek a kicsit is kevésbé igénytelen megoldás nem okozna a kínai iparnak gondot, itt egész egyszerűen a beleszarós igénytelenségről van szó, mert valakinek így is el lehet adni ezt… 

Ez viszont menthetetlen. A Tipográfia is tök igénytelen, de ez a matrica... förtelmes.

Szót érdemel még maga a dizájn, amit meglepő módon igyekeztek minőségire formálni, csak sajnos az összhatás nem lett az. Az orsótartó, mint mondottam, igencsak a kedvemre való, a két „pofa” közé betett karbon betét még egész igényesnek is mondható. A nyél felső lezárása is tükröz némi igyekezetet, kár, hogy olyan lett, mint egy olcsó strasszos fuksz. (Mondd ki egymás után 3x haha) Maga a parafa is jól nézne ki, sőt maga a beépített elemek összhatása messziről nem rossz. Kézbe véve azonban összességében átütő az igénytelenség élménye és ezen egyes, kissé sikerültebb részletek sem tudnak javítani.

Az orsótartó és az építési megoldás viszont kedvemre való lenne...

... de ez igazi bazári ízléstelenség.

Képzelhetitek, ilyen előzmények után mekkora kedvem volt ezzel a bottal horgászni. Nos, azt kell mondjam, hogy a használati élmény sokkal jobb lett, mint az első benyomások. A bot ugyanis, hála az irgalmatlanul ultratakony mivoltának, fenomenálisan dob, a legkisebb csalijaimat is elképesztő könnyedséggel kezelte. Szigorúan alsó, oldalsó dobás esetén a fej feletti dobást felejtsük el ezzel a pálcával! Ha betartjuk ezt az egyszerű szabályt, akkor bizonyos értelemben az általam eddig használt UL casting botok közül a legjobb dobási tulajdonságokkal rendelkezik. Csak ülök a kis csónakomban és olyan flegmasággal szórom a partot akár 2 grammos wobblerekkel is, hogy alig hiszem el. Képzeljetek el egy bojlis bot karaktert UL-ben: nos, ez a bot sokkal, de sokkal lágyabb. Az amúgy rettenetesen lusta blank saját rezgése, csillapodni nem akaró lengése tehát a saját javunkra fordítható, ha megleljük az optimális dobási dinamikát, akkor igen szórakoztató és rendkívül hatékony tud lenni a peca. 

Horgászat közben mindig adózom a természet apró csodáinak.

Sajnos a nyél is el lett rontva, a tenyérbe fekvő része egyszerűen túl rövid. Egyrészt kényelmetlen, másrészt a csali elengedésének pillanatában ugyebár kinyílik a kéz, felemelkedik a dobról a hüvelykujj, így instabillá válik a fogás. Ilyenkor fontos a tenyérbe fekvő nyél. Nos, botunk parafa fogantyúja pont ott ér véget, ahol a tenyerem párnájával meg tudnám támasztani, így a dobás pillanatában igen instabil érzést kelt, mintha el akarna repülni a kezemből a bot. Még a gyűrűs- és kisujjal sem tudok rendesen ráfogni, kifejezetten kellemetlen a dobás pillanatában arra koncentrálni, hogy ne szálljon el a bot a kezemből. 

Sajnos túl rövid az orsótartó alatti markolat. Spinningnél nem lenne gond, de castingnál nagyon sokat ront. 

A jó dobási képességgel nagyjából véget is érnek a jó tulajdonságok, mivel a kapásból semmit nem lehet érezni, akkor veszem észre, hogy hal van rajta, amikor nem tudom kitekerni a csalit. A vicc az, hogy a halak sem veszik észre, hogy fogva vannak, a botnak semmi ellenállása nincs. Nincs emelőerő, nincs ellenhatás, amivel fárasztani lehetne. Egészen vicces szituációkat eredményez ez, például a túra elején szabályosan szájba akasztott paducom egy darabig gyanútlanul körözött a csónak alatt, szájában a wobblerrel, majd a szákban ébredt rá, hogy valami nincs rendben. Szerencsétlennek jól szét is tépte a száját a háló szemeibe akadó wobbler. Sajnáltam szegényt… 

A húzós vízben a wobblert néha békés halak is leszedik, itt éppen egy paducot fárasztok. 

Hangsúlyozom, ez a cikk nem a kínai cuccok vádbeszéde! Annál is inkább, mert sikerült megtalálnom a kifejezetten jól sikerült Kingdom pálcát, amivel igen elégedett vagyok. Adja azonban magát az összehasonlítás, mitől telitalálat az egyik és mitől borzalmas a másik. Táblázatba foglaltam a tulajdonságokat a könnyű összehasonlítás kedvéért.

Látható, hogy alig különbözik a két bot árban, mégis drámai a különbség a kettő között minőségben és használhatóságban. Ebben nem a Rosewood bot gyenge minősége a meglepő, hanem a Kingdom kiválósága. 

Azért a domolyókat is szedegettem vele, jó volt vele fárasztani, bár (szerencsére) igazán darabos példány most nem jött. 

Mire jó ez a bot? Kispatakos, gázlós horgászok bizonyára jól tudják használni, pláne, ha jellemzően nem nagy halas a pálya. Kisebb domik, pisztrángok fogására tökéletesen alkalmas, mint ahogy kifejezetten jónak tűnik olyan helyek megdobálására, ahol nincs hely nagyokat lendíteni. Ilyen helyen jól jön az extra könnyen feltölthető bottest, amivel a legapróbb csuklómozdulatokkal dobhatunk be a leglehetetlenebb helyekre is. Jó annak is, akit nem zavar a prosztó minőség és tojik a külcsínre. Mindenki másnak van sokkal jobb tippem… 

Roland barátom gyönyörű torpedója a nap hala lett.

Senkit nem akarok lebeszélni a kísérletezgetésről, de azért érdemes a kicsit igényesebb kategóriából szemezgetni. Pedig ezt a botot még nem is mondanám feltűnően olcsónak, hiszen már tizenpár dollárért is lehet venni hasonlót, ami aligha sokkal rosszabb ennél. De ne az olcsóság legyen az egyetlen szempont. Még szerencse, hogy néha kezembe kerülnek ilyen cuccok is, és az Aliexpress legmélyebb bugyraiban való megmártózás után megerősödöm abban, hogy a minőségre áldozni sosem kidobott pénz! 

 Zárásként a Garam csodaszép fényei, hangulata...

A mielőbbi...

...viszont...

...látásra!