A koronavírus körüli bizonytalanság sajnos mindannyiunk életére hatást gyakorolt. Felborult a jól megszokott ritmus, a munka és családi kötelezettségek engem sajnos jó darabig távol tartottak a vízpartoktól. Amikor meg mégis lejutottam, akkor a vizek elég szűkmarkúan mérték a sikert. Ezen a tavaszon sok nehéz, haltalan, vagy 1-2 halas peca jutott osztályrészemül, de hiszek abban, hogy a betli is tanít, sőt az inspirál igazán, hogy még több tudást kaparjunk össze szeretett sportunkban. 

A street fishing igazi arca.

Még szerencse, hogy a tavasz elején Abaffy Gyuri barátom (aki a félreértések elkerülése végett nem a fenti képen látható :)) rám lőcsölte a Jaxon nevezetű lengyel cég két olcsó botját (2-12 és 8-30 gramm) azzal, hogy neki meglehetősen bejöttek, próbáljam ki én is. Kicsit szkeptikus voltam, hogy mit is adnak manapság szűk 15 rongyért, de a száraz rázogatás alapján tesztelésre alkalmasnak ítéltem a két olcsó pálcát. 

Néha a nagyváros is lehet varázslatos...

A Jaxon márka nem ismeretlen a Tesztpecablog olvasói előtt, korábban két modellt (itt és itt) is teszteltem korábban, meglehetős megelégedéssel. A Jaxon a kezdő és a kispénzű, vagy csak szimplán puritánabb szemléletű horgászok számára remek termékeket kínál, ezek többnyire nem a csiricsáré külcsínnel és felvágós életérzéssel tűnnek ki, annál inkább a korrekt, megbízható minőséggel és kitűnő ár-érték aránnyal. A korábban tesztelt botok a húszezres árkategóriában mozogtak, de most még ehhez képest is meglehetősen olcsó, (euro árfolyam függvényében) 13-14 ezer forint környékére árazott Grey Stream szériával ismerkedtem meg. 

Jaxon, nem Jackson!

Sokszor látom a Facebokon, hogy kezdők olcsó botokat keresnek. Sajnos az olcsó szegmensben még mindig rengeteg a tényleg silány termék, amivel egy kezdő ugyan elboldogul, de ezzel együtt sem gondolom őket az ajánlható kategóriának. Ezért vagyok kifejezetten boldog, ha nem csak használható, de kifejezetten élvezetes, jó botokkal találkozom a low budget szegmensben. 

Színes háttér előtt a szürke eminenciás.

Mitől jó egy bot? Vagy mitől rossz? Néha kapok olyan vádakat, hogy nem fogalmazok elég sarkosan, nem írom le, ha valami rossz. Úgy gondolom, hogy a sommás kijelentések sosem igazak, meg kell nézni, hogy egy termékben mi a jó és mi a rossz. És hát más a rossz egy jómódú, minőségre költeni tudó horgásznak, és más annak, aki első felszerelését veszi meg a lehető legolcsóbban. Ezért nem mondok soha egyszavas, sommás ítéleteket, mert soha, semmi nem fekete-fehér. Ezt a cikket is itt hagyja abba mindenki, aki csak sarkos kategóriákban tud gondolkodni, ellenben olvasson tovább, aki elsősorban horgászni szeret és nem a felszerelés-pornó rabja…. 

Nem rossz ez a terepminta, a kosz szerintem sosem fog látszani rajta :)

A kisebbik, 2-12 grammos, 198 centis Grey Stream-et azért választottam ki a sorból, mert bíztam abban, hogy a tavaszi vonuló jászok közül annak rendje és módja szerint rendet vághatok, ehhez karakterben és dobósúlyban is ideálisnak látszott. Még az áramló Dunában is van benne annyi tartalék, hogy egy átlagos kis jászos cranket nagyon szépen elhúzok vele a sodrásban és esetleg egy-egy beugró jobbacska balinnal is elbánik. Karakterét leginkább medium fastnak írnám le, tehát mérsékelten spiccakciós. Nekem egyértelműen egy peckesebb wobbleres bot, amivel szükség esetén el lehet gumizgatni is, kősüllőzni, sügerezni, vagy kisebb süllőkre is alkalmas. De az igazi terepe szerintem inkább a wobbler, illetve a kis vertikális bladek vízközt húzogatása. 

A Fuji K modelljére hajazó gyűrűsor.

A használat első perceiben meghatározó volt az az élmény, hogy hogy mennyire könnyedén lehet dobni vele. Én magam bevallottan nem vagyok ügyes dobó spinninggel, sokkal pontosabban tudok multival horgászni, azonban a kis Grey Streamben meglepően kezes, segítőkész jóbarátra leltem. A blank annyira harmonikusan töltődik, annyira optimális erőt ad át dobásnál a csalinak, hogy már-már a multit idéző lazaságot, szinte „flegmázást” tudtam vele elérni. A dobást nem kell nagyon „meghúzni”, azaz erőt belevinni, hanem csuklóból, könnyedén tudtam vele meglehetősen nagy távokat dobni. Sőt kifejezetten „szereti” a jobb kézzel a bal vállamtól indított „fonák” dobást, nem kellett erőlködni a rendes dobástávhoz, hanem csak lazán, agyalás nélkül szórni a csalit. Ezt a tulajdonságot annyira dominánsan jónak érzem, hogy állítom: akár a középkategóriában is megállná a helyét ez a bottest, ha kicsit csicsásabban lenne megcsinálva. 

Matt, lakkozatlan bottest

Mert hát jól látható, hogy az olcsóságot a szerelvényeken érték el, bár szerencsére a bot dizánja nem lett gagyi. A terepszínű EVA markolat megadja a névhez (grey=szürke) illő alaphangulatot, emlékezetes, markáns dizájnelem. Ezen kívül minden a lehető legegyszerűbb, nincs karbon, fém, csicsamicsa, csak funkcionális egyszerűség. Az alsó tag nyélhez csatlakozó részén van egy kis lakkal fedett felirat, ez szerencsére eléggé rendben is van, nem néz ki rosszul. A blank többi része egyszerű, a mai kor elvárásai szerint lakkozatlan, matt felületű. A gyűrűk meglehetősen vékony keretűek, természetesen „noname” márkájúak, Fujival ez a bot nyilván duplájába kerülne. De hát valamit valamiért….. 

A felirat dizájnja visszafogott, de jól néz ki! Az étlapon pedig egy süllőcsemege

Ami még kiemelést érdemel, az a gumiszerű felületkezeléssel ellátott orsótartó. Kimondottan jó fogású, csúszásmentes, szinte a kézbe ragad, ami akár halnyálkás kézzel is meglehetősen biztos fogást eredményez. Néha már kicsit furcsa is, hogy az ujjaimat nem tudom olyan egyszerűen helyezgetni, mert nem úgy csúszik el rajta a bőr, mint az EVA-n. Eleinte furcsa, de aztán megszerethető ez a tapintás.

Meg is ette!

Az egyetlen igazán kritikus észrevételem is az orsótartóhoz kapcsolódik: a csavaros „tekertyű” hajlamos kicsit kilazulni, néha dobások után kellett visszaszorítanom az orsó talpára. Lehetséges, hogy egy erősebb szorítás jót tett volna neki, de egy kölcsönbotnál nem akartam nagyon erőltetni. Minden esetre horgászatonként 3-4 utánszorítás kicsit bosszantó. 

Erre a pecára remek a kis 2-12-es.

Jászok hiányában végül a dunai balinokkal és balatoni süllőkkel tettem próbára a botot. Előbbiek topwaterrel, utóbbiak wobblerrel jöttek, mindkét módszernél kifejezetten jól viselkedik a bot. Egy erős sodrásból érkező csattanós balinrablás és az azt követő kirohanások komoly kihívás elé tudnak állítani egy ilyen könnyű pálcát, de meglepően jól állta a kis Grey Stream a sarat, nem éreztem, hogy egy átlagbalin bármi gondot okozhatna. Csónakból, állóvízen pláne bőven elég balinozni, no nyilván a kapitális példányok nyilván okozhatnak izzasztó perceket, de alapvetően mindenhez elég. 

Belvárosi wtd-s balin már jobban meghajtogatta. 

A balatoni küszívásos peca nem agysebészet, csak húzni kell a kis minnow-kat, a koppanásra meg bevágni és fárasztani. A gond ugyebár akkor van, amikor a süllő nem koppint, csak ráúszik a csalira, ilyenkor inkább csak a wobbler veretésének megszűnése válik gyanússá. A lassan húzott 7 centis OSP Durga nem egy aktívan verető csali, lassú vezetés mellett nem rázza a botspiccet, csak nagyon finom ingert küld a kézig. Ez az inger – és annak megszűnése – kellően jól érzékelhető volt a boton, számos ilyen „ráfutós” kapást tudtam halra váltani. Nincs tehát igazából semmilyen kompromisszum, ez a bot egy teljesen jól használható könnyű kis spinning pálca elképesztően jó ár-érték aránnyal. 

***

A nagyobbik, 8-30 grammos, 210 centis verzió szintén jó benyomást tett rám, bár azért ez már kicsit jobban belesimul az átlagba. Tulajdonképpen nincs is benne semmi emlékezetes, ellenben nem is nagyon van hibája. A szó legszorosabb értelmében „szürke eminenciás”, amelyik nem tolakodik előtérbe, csak csendesen, megbízhatóan teszi a dolgát. A blank a dunai körülmények között is megbízható, elég erős, közepesen feszes, olyan igazi mindenes. Jól tudjuk, hogy mindenes bot nincs, de azért mégis van. Nos, ez ilyen bot: semmire sem optimális, de mindenre használható. Ideális a kezdő, vagy az alkalmi pergetőknek, akik kevés felszereléssel és költséghatékonyan akarják ezt a sportot megoldani. 

A nagytesó egy kicsit masszívabb építés.

A nagyobbik testvér azért már – nagyon okosan – egy masszívabb, komplettebb orsótartóval készült, ami előtt egy kis eva foregrip is van. Ebben tudatos tervezői döntést látok, ami örvendetes annak fényében, hogy vélhetően nem agyaltak ezen a botszérián éveket a fejlesztőmérnökök. Az orsótartón itt nincs a gumis felületkezelés, teljesen hagyományos, átlagos, festett orsótartót kapunk. Cserébe a tekertyű kilazulását sem tapasztaltam. 

Ezt a pálcát a dunai süllők ellen vetettem be, viszonylag sokat is fogtam vele, ellenben a méret sajnos nem volt olyan, ami akár csekély kihívás is jelentett volna. A 30-40 centis dunai süllők a Balatontól eltérő élettér és szituáció miatt élesebben koppintgattak, aminek ingerét az erősebbik modell is kielégítően hozta. Talán a legnagyobb harc a csalikivétel közben rádurrantó igencsak fitt balinka volt, amelyik olyan vehemenciával igyekezett szabadulni a szúrós falattól, hogy meglepően meghajtogatta a botot. 

A lábamnál csavarta el a pálcát ez a bálint.

A bot 8 gramm alatt is elboldogul, a teteje szerintem korrekt, bár Gyuri barátom szerint többet is bírna. Én azt mondom, hogy a megadott dobósúly jelen esetben a komfortzónának megfelelően került megadásra, valóban kihozható belőle kicsit több is, ha épp erre van szükség. Érdekes dolog ez a dobósúly kérdés, sokszor tapasztalom, hogy teljesen össze-vissza irkálnak a botokra furcsa értékeket, jelen esetben az én fogalmaim szerint elég jól sikerült belőni a valós használati értékeket. Jó tudni, hogy egyes dobósúlyok többféle hosszban is elérhetők, ami remek hír a parti horgászoknak, pl a 8-30 grammosból akár 280 centis verzió is rendelhető, ami manapság ugyan kevésbé divatos méret, ám a parti wobblerezésnél pl. kincset ér....;)

Erre a sütyire sem a mérete miatt fogok emlékezni, azonban a színe csodaszép volt.

Összességében mindkét bot egy korrekt mindenes benyomását tette rám, kifejezetten alkalmas arra - célhal és módszer függvényében megválasztva a dobósúlyt - hogy akár városi, akár városon kívül cserkeljünk, csatangoljunk vele. Nem jön zavarba sem a gumitól, sem a wobblerektől, jól kezelhető mindkét csalitípus vele. Kifejezetten jól áll neki a street fishing, vagyis az utcai peca, ezért is választottam ezt a vizuális világot e cikk témájául.  

Kovács Márk, összfegyvernemi mesterlövész az 5-23 grammos verzióval dolgozik. 

Nos hát akkor döntsük el kedves sporttársak, hogy az olcsó húsnak híg-e a leve? Rossz vagy jó ez a bot ennyi pénzért? Alkalmas a horgászatra? Igen! Ha jól megválasztott módszerhez alkalmazzuk, akkor kell kompromisszumot kötnünk? Nem! Szép? Nézőpont kérdése, de rondának nem ronda! Felvágni lehet vele? Nem, hacsak nem azzal, hogy kicsivel több, mint 10 rugóból is milyen élvezetes botot lehet vásárolni. Ár-érték aránya megfelelő? Nem, mivel kiváló! ;) Most akkor jó vagy rossz? Én nem akarok ítélkezni, csak annyit mondok, hogy kezdő és haladó pecásoknak biztosan jó szívvel tudom ajánlani, mert mellé nem nyúlnak vele!