Szeretem, ha egy bot zavarba tud hozni, ugyanis ilyenkor mindig kihívásként élem meg, hogy megfejtsem a titkait. A ködlepte finn vizek csukáinak ihletében született meg a Saxa márka, amelynek a legdurvább modellje, a 8,2 lábas (249 cm), 40-120 grammos dobósúlyú „Vadölő” az első találkozásunk alkalmával alaposan zavarba hozott. Amikor ugyanis kicsomagoltam, egy multis bothoz képest szokatlanul hosszú, ultrapeckes, szuperfeszes, ám rendkívül könnyű botot tartottam a kezemben. Ez a kép kicsit eltért attól, amit az északi stílusú csukás botokkal kapcsolatban őriztem a fejemben, de mint mondottam, szeretem a megfejtéseket. Fejtsük meg együtt!
És rögtön a túra legnagyobb halával indítok. Amit persze sikerült ilyen bénán fotózni...
Az északi csukás stílus a nagy csalikról és az agresszív, horogszűz, nagy csukákról szól. Nagy csali alatt az 50, de sokszor bőven 100 gramm feletti gumikról, hatalmas ellenállású wobblerekről, kéttenyérnyi jerkekről beszélünk, ezeket a legtöbb magyar horgász számára eléggé idegenek. A dobásnál és bevontatásnál ébredő hatalmas erők kezeléséhez masszív, vaskos, egyszerű mechanikájú szerkezetek szükségesek és természetesen jól dobó, jól tölthető, de törhetetlen botok. Erre a pecára optimális a multiorsó és egy hozzá illő, megfelelő bot. DE mitől lesz egy bot megfelelő? Egy 100 grammos gumit már nem lehet robbanékony mozdulattal dobni, mint egy átlagos méretű csalit, ki kell használni a botok rugalmasságát is. Az általam eddig használt csukás botok ennek a képnek meg is feleltek, többnyire szíjjas, mély karakterű, nem túl kemény, közepesen lassú hajlásgörbéjű botokat kell elképzelni…
Észak szülötte
Erre itt van ez a pálca, ami 168 grammjával (249 centihez!!!) annyira megdöbbentően könnyű, hogy az elején szinte félve dobtam vele, nehogy eltörjön. De nem tört el. Tudomásul kell venni, hogy az anyagminőség és a technológiák fejlődése új dimenziókat nyit és olyan terepen is lehetővé teszi a kikönnyítést, amiről korábban ezt el sem tudtuk képzelni. Nem is értem, miért a Saxa és miért nem a „Sexy” nevet kapta a bot. Könnyű, elegáns, szép, egy szóval szexi! De tényleg!
Az egyik kedvencemmé vált ez a gumihal. Ehhez már combos pálca kell!
Ez a Pig Shad már egy vágásérett hízó
Bevallom, hogy a gyári fotókon a bot cseppet sem izgatott fel, teljesen semmitmondóak a képek, kézbe véve azonban azonnal átjön a minőségérzet. A dizájn alapvetően fekete-vörös, kiaknázva a karbon díszek szürkés árnyalatait. Ehhez remekül passzol a mély antracitszürkére fújt orsótartó, amelynek fémszemcsés, picit kékes csillogása visszafogott, de nagyon elegáns hatást ad. A szolídan alkalmazott fém elemek nélkülöznek minden fuxos hatást. A matt, de szép, tömött, nem fényesedő EVA pedig mindezekről nem vonja el a figyelmet.
Nagyhalas botoknál az egyik legbiztosabb fogást az ACS orsótartó adja.
A blank lakkozatlan matt, a mai aktuális divatirányzatnak megfelelő, viszont ez is hozzájárul a könnyűséghez, ropogós érzethez. Természetesen a szem előtt lévő helyeken van keresztszálazás gazdagon, de ez csak dísz, a „munkahossz” teljesen semleges. Az osztott nyélrész „meztelen” részét még megbolondították egy „Tested on Nordic Pike” azaz „Északi csukákon tesztelve” felirattal, ami szerintem piszok jól néz ki. És nem is puffogtat mindenféle marketinghazugságot. A nyélvég EVA-ja amúgy nagyon kis elegánsan formatervezett darab, egyedi, mégsem izzadságszagú. Az egyik kedvenc dizájnelemem a boton, bármennyire is apróságnak tűnik…
Nem viccel...
A nyél szokatlanul hosszú, ám a dobáshoz ez elengedhetetlen, illetőleg ennél a pecánál már gyakran kell hónunk alá szorított botvéggel fárasztani, amihez kell ez a nyélhossz. A nagygumis, swimbaites botok nyele szinte mindig nagyon hosszú, ezt szokni kell. Egy hosszú erőkaron lengő csali bedobásához komoly izomerő kell, amit csak így lehet beletenni a dobásba. Nem utolsó sorban jól jött ez a kajak bottartójába helyezésekor is, pont kézre esett az orsó, amit megragadtam és már dobtam is a csalit a kiszemelt helyre.
Gyors, feszes bot, de a hossza lágyít annyit, amennyit kell.
És hát ugyebár a blank, ami – ahogy a bevezetőben írtam – annyira könnyű és légies, hogy teljesen elüt a műfaj többi botjától. Ebben a stílusban eddig kb. 8-10-féle bot volt a kezemben, túlnyomórészt közös vonásuk, hogy súlyosak, érezhetően fejnehezek is, anyaggazdagok és többnyire egy mélyebb, hajlósabb karakterrel rendelkeznek. Ezek a tulajdonságok teljesen összhangban vannak a funkcióval, nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt valaki átértelmezi. És tessék, itt van egy elképesztően kikönnyített nagyhalas bot, aminek a tapasztalatok szerint van létjogosultsága.
A fém kiegészítők diszkrétek, ám jellegzetesek. Jó stílusérzékkel találták el a mennyiségét.
Egy UL pecás ilyennel már az almafát karózza :)
A könnyítésért a blankon kívül a gyűrűzés a ludas. Mikrogyűrűzés! Végig! Az agyam eldobom! Pedig ezt a pecát 28-as Tufline 8 szálas zsinórral tolom, ami ehhez a gyűrűzéshez meglehetősen ormótlannak tűnik. És mégsem volt vele semmi gondom, teljesen jól kezelte a vastag kanócot. Bevallom, ez kellemesen meglepett. A műfaj többi botja általában elég nagy gyűrűkkel van szerelve, számomra is meglepetés volt az apró gyűrűk létjogosultsága. Mondjuk Finnországban nincs nyárfa, sem annak a szösze, ami az ördög egyik különösen jól sikerült találmánya a horgászok bosszantására.
Már az első gyűrű sem egy bojlis méret, de a többi egészen apró.
Azért nem ennyire, de a horogakasztó különösen cuki :D
Ha már igazi vadölő van a kezemben, akkor keressük is meg az igazi nagyvadakat! Dél-Svédország vizei hazai mércével mérve rendkívül halgazdagok, ám ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ahova dobok, csuka terem. A halmennyiség hatalmas területen oszlik el, aminek nincs határa, talán csak az, hogy a csukák a nyílt tengerre már nemigen mennek ki. Bejön viszont a hering, a makréla és egy csomó tengeri halfaj, ami az édesvízi táplálékhalakkal együtt bőséges táplálékot biztosít. Érdekes módon az igazán nagyok itt is ritkák, ám a 70-80 centis példányok átlagosnak mondhatók. Egy ekkora csuka természetes vízben itthon már nagy tapsot érdemel, ott azonban hétköznapi. Viszont remek szórakozás rájuk pergetni, mert keményen támadnak és vehemensen védekeznek.
Az északi táj megihleti a fotóst
Rénszarvaszuzmó
Ez szerintem valami idegen létforma az űrből
A tenger is bővelkedik érdekes lényekben
Kopogtat a tél.
Nem teketóriáztam hát, a legendás Pig Shad nagyobbik, 23 centis verzióját tettem fel, ami egy elég testes csali és horgok, illetve súlyozás nélkül is 90 gramm. Felszerelve meg 100 felett van. Magyar horgász ritkán dobál ekkora csalit, itt viszont ez korántsem túlzás, hisz a táplálékhalak is ekkorák. Nos, a bot meg sem érezte ezt a súlyt, sőt azt kell mondanom, hogy itt ébredt fel igazán. A kicsi, 20 centis Pig shad a maga kb. 50 grammjával nem is igazán ébresztette fel az erejét, a dobásokat meg kellett az optimálisnál jobban húzni a megfelelő dobástáv érdekében, ám a 100 gramm tökéletesen töltötte fel a botot. Talán ez is az egyetlen kritikám vele szemben: a blank kicsit túl feszes, én hagytam volna kicsit „mélyebbre” kalibrálni, Talán egy nehezebb gyűrűsorral mégiscsak optimálisabb lenne… A dobósúlyt alsó optimumát inkább lőném be 80 grammra, innen kezdett igazán virgoncan dolgozni. A teteje meg szerintem bőven túl van a 120 grammon…
Szigorúan csukázunk!
A bottal elég sok nagytestű csukát fogtam, egészen 90 centi körüli méretig. Bár az északi csukák kapása rendszerint heves, mégis nagyon tudom tisztelni a csuka utolérhetetlen óvatosságát, finom kapásait, csúcsragadozóhoz méltó intelligenciáját. A csuka korántsem az az agyatlan zabagép, aminek sokan látják, vagy látni akarják. Pláne a nagyobbak, amelyek már nem rontanak neki ész nélkül mindennek! Nem könnyű tehát a nagyhalas pecások élete Svédországban sem, amit mi sem mutat jobban, hogy az eddigi túrákon csak elvétve tudtunk 90 centi fölé menni. Az átlag viszont 70-80 centi között van, ami azért elég szórakoztató pecát jelent, ha az ember eltalálja a szájuk ízét…
Erik a viking is beköszönt egy kis pecára
A bot legnagyobb erénye a könnyűsége, ami kajakban ülve különösen felértékelődött, hiszen egész nap vállból kell tartani a botot és sokkal kevésbé lehet kényelmes testtartásból, meg-megpihenve dobálni. Drámai volt a különbség a társaim által használt nehezebb botokkal szemben, hihetetlenül felhőtlen pecát tett lehetővé a pillekönnyű súly. Jelenleg a kategóriájában az általam ismert legjobban kezelhető, legnagyobb élvezetet nyújtó bot.
Kajakból csukával szelfizni
Ehhez képest az árát nem érzem aránytalannak, bár nem éppen olcsó. Ugyanakkor nem nagyságrendekkel drágább, mint a kategória többi pálcája, minőségben meg bőven föléjük nő. Legalábbis, azok közül, amit én eddig próbáltam. Hazai horgászok számára talán inkább a 30-90 grammos verzió lehet érdekes, ezzel is el lehet dobálni a nagy csalikat, azonban a kisebb, hazai csukás körökben általánosabb méretű csalikkal is elboldogul. De még egy nagyobb csalis süllőzéshez is jó lehet, ha mondjuk 30-40 grammos, vagy még nagyobb fejeket kíván meg a víz. A karaktere, feszessége, átütő ereje erre is tökéletesen alkalmassá teszi.
Erre a szezonra elköszönünk a csukáktól
A nagycsalis multis peca itthon egyelőre egy szűk szegmens bolondériája, ám nagyonis van létjogosultsága. Ez az a peca, ahol a multi előnyei talán a legjobban kidomborodnak, így a hazai csukás közvélemény figyelmébe igen melegen ajánlom ezt a pecastílust. Örömteli, hogy elérhető a piacon olyan bot, ami ezt a pecát kompromisszum nélkül kiszolgálja. És még szexi is…;)
