A Hearty Rise márka az utóbbi időben kivívta a szimpátiámat, ezt kár is lenne tagadnom. Botmodelljei kivétel nélkül magas minőségűek, azonban az áruk is ezzel arányos. Amikor Szigeti Tibi, a hazai forgalmazó felhívott, hogy a cég csinált egy olcsóbbnak mondható, de igen figyelemre méltó botszériát, azonnal kíváncsi lettem. Vajon enged-e a megszokott magas minőségből a cég azért, hogy az olcsóbb árkategóriából is vonzzon be vásárlókat? 

Mindig le kell lőnöm a slusszpoént egy jó kezdőkép érdekében :)

No, ami a HR-nél olcsó, az azért még mindig nem egy átlagos árkategória, sőt! Az Evolution modellek sem mondhatók tömegterméknek átlag 80 ropiért. Ennyi pénzért elvárható a felsőkategóriás minőség, spórolni nyilván a dizájnnal lehet. Minél kevesebb drága, vagy annak látszó csicsamicsa, annál kevesebb pénz. (Vagy pont az ellenkezője, ld. Zenaq itt.) Ahogy az ember kézbe veszi az új Evolution szériát, rögtön megérti, mi is a helyzet. A nyél egyszerű, a végdugó sima EVA, semmi hatásvadászat. A gyűrűk acélkeretes Fujik, vagyis elmaradt a high end rongyrázás, maradt egy HR-es mércével mérve egyszerű bot. És milyen jó, hogy ez megtörtént! 

Karbon orgia és dizájnos márkalogó. Ütős páros.

A fentiek önmagában még nem emelnék ki a botot az átlagból, azonban ahogy kézbe vettem, mégis azonnal kiszakadt belőlem egy öblös „hűha”. A tokból kihúzva a bot alsó része megdöbbentően nehéz, a felső tag azonban nagyon könnyű. Otthon le is mértem: az alsó rész 115 gramm, a felső mindössze 11 gramm. Mennyi? Ennyi. Ez a mai világban bizony meglepően sok, az utóbbi évek kikönnyítési versenyében a gyártók egymás alá licitálva hozták ki a könnyebbnél könnyebb botokat. A HR szortimentjében is vannak ilyen „balerina” botok (pl. itt), de az 5-18-as Evolution a maga súlycsoportjában egy szénné gyúrt ketrecharcos. 

Ránézésre amolyan "semmi extra".

De vajon mi mozgatta vajon a HR mérnökeit, akik már oly sokszor mutatták be kivételes bottervezői képességeiket? A blank alsó részét két ujjunk közé fogva azonnal megértjük, a toldás és a nyél között a blank szokatlanul megvastagszik. Emlékeztet a tavaly tesztelt Molix Fiorettora (itt), de míg az maga volt a légies könnyedség, a mostani tesztalanyuk egy igazi hegyomlás. Érezzük az ujjunk között a kezdődő grafitrétegeket, olyan mennyiségű karbont pakoltak a bot alsó részébe, ami merőben szokatlan. Súlyban, karakterben, erőben is azonnal átjön. Olyan ez a bot, mint az egyszeri gyúrós, aki lemegy nagy hangon emberkedni a kocsmába. Az majd eldől, hogy megbicskázzák-e, de az izmai mindenképpen tekintélyt parancsolóak. 

Szabad szemmel is jól látható a blank agresszív vastagodása.

Nem lehet könnyű ma már egy botszériát jól elnevezni, hiszen minden nevet ellőttek már korábban a marketingesek. Ezt érzem itt is. Az Evoluzion szót a Megabass már felhasználta, nem mellékesen igazi ikonikus modellcsaládja fut hosszú évek óta ezen a néven. A HR „Evolution”-ja nem tud nem áthallásos lenni a prémium szegmensben…. A tipográfia meg erősen hajaz az Evergreen Heracles sorozatára. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy ez bénázás, vagy teljesen tudatos húzás. Mindkettőt el tudom képzelni, de az utóbbinak adok nagyobb esélyt. Kizártnak tartom, hogy a nagy elődök ismeretlenek lennének a tervezők előtt, szerintem pont ezeket az asszociációkat lovagolja meg a márka. Amíg védjegyet nem sért, addig semmi gond, a vásárlói célcsoportban jól pozícionálható ilyen módon a termék. Végülis ügyes! 

Többszörösen asszociatív nekem ez a felirat...

A bot súlyos alsó része számomra egyértelműen azt sugallta, hogy fel kell rá tenni egy nehéz orsót, így teljesen fém, sárnehéz DMK Megacatch (itt teszteltem) ment rá, ami a maga 300 grammjával a mai világban már közel van a vállalhatatlanhoz. Cserébe pont azt az „izomagy” fílinget adja, amit a bot is. Összeillő páros, amit a Zauber tulajdonosok hasonlóképpen értékelhetnek. A vicc az, hogy az egész összhatás nem durvul el, ami a habkönnyű felső tagnak köszönhető. Hiába a nagy súly, a bot szinte légies hatást kelt, szinte nem is érezzük a spicc súlyát. A kombó nemhogy nem fejnehéz, de kifejezetten seggnehéz. Már elnézést! Rossz ez? A fenét! Sokkal inkább különleges és a maga nemében ad egy olyan biztonságot, hogy akármit is fogunk, az bizony – ha sikeresen megakasztottuk - nem marad a vízben. Ettől függetlenül ez a modell nem nagyhalas bot, de ha beugrik egy meglepi harcsa, én ezzel a bottal bizony merném izomból fárasztani...

Hiába sárnehéz ez az orsó, bizonyos helyzetekben szeretem, mert egy tank. És ehhez a bothoz ez illett.

Merthogy a 4-18 grammos dobósúly nem éppen nagyhalas, de már az a tartomány, amellyel a téli süllőszezonban jól el lehet boldogulni pl. a Tiszán, ahol ritkán kell 15 gramm fölé menni az általam horgászott részeken. Ha kell, akkor más bot kell, az 5-12 gramm közti átlag pecához ez a bot jó. A brutális alsó rész miatta felső tag nem tűnik túl erősnek, meg még különösen feszesnek sem, de azért ott van a szeren! Mint mondtam, ehhez még csak hasonlító karakterű bottal sem futottam eddig össze, a maga nemében kívül áll minden sztereotípián. A feszesség tehát megvan, de benne van a HR botokra jellemző játékosság, rugalmasság is. Újfent látszik, hogy ezeket a botokat rendesen megtervezik. Ezzel tud egyébként az én szemeben felzárkózni az én szemeben a felső kategóriába: az eddig általam próbált modellekben minden esetben éreztem az átgondolt tervezést és a gondos kivitelezést. A cég mögött profi francia fejlesztőcsapat és teszthorgászok állnak, nem csak úgy folyik le a gyártósorról valami…. 

Szép a kombó együtt.

Úgy látszik a HR még egy dologban próbál felzárkózni a nagy márkákhoz: a bot tele van mindenféle fantázianevekkel technológiai címkékkel. Ilyen olyan tekercselés, keresztirányú csavarás, meg hasonlók, mind-mind elnevezve valami marhaságnak. Ebben a Shimano és Daiwa fújja a passzátszelet, a parasztvakítás professzori szintjét űzik, ebben jól láthatóan a HR sem akar nagyon lemaradni. Okos, tudatos horgász ezeken kacag, ellenben a valódi technológiát értékeli. Természetesen a HR gondosan titkolja, hogy pontosan mi van a blank lakkrétege alatt, elég, ha a mezei felhasználónak beégnek az agyába olyan varázsigék, hogy Net V III. Bármit is jelentsen ez, azt tudnotok kell, hogy a HR-nek saját blankgyára van, ahol korlátlanul tudnak kísérletezni és fejleszteni. Bizony ritka ez a bérgyártásra épülő iparágban, de az eredmény magáért beszél. 

A száraz tények és a marketing találkozása

A tervezőmérnökök kezét a Jóisten bizonyosan úgy vezette, hogy egy remek tiszai süllős bot kerüljön ki a kezük alól. A februári nagycsalis időszak kivételével a 4-18 grammos dobósúly számomra elegendő, aki szereti a durvább cuccokat, vannak erősebb verziók is. A csalikat jól kezeli, jól dobja, azzal, hogy a nagyobb súly miatt azért férfiasabb suhogtatást igényel a bot, kifejezetten két kézzel komfortos a dobás. De érdekes módon ez másban nem volt hátrány, a hátamat sem terhelte meg, hála a kézben összpontosuló súlypontnak. Féltem pedig tőle, hogy nehéz lesz, de a kiváló egyensúly miatt semmilyen szinten nem zavaró a súly. Ismeretes az egész napos pergetéstől beállt hát, ami persze ennél a botnál is utolért, ám semmivel sem éreztem megterhelőbbnek az átlagnál. 

Fuji Fazlite K gyűrűk

Mint említettem, a bot külső jegyeiben érhető tetten az olcsóbb ár. A nyél amolyan semmi extra, minimális a díszítés, illetve a gyűrűk sima acélkeretes Fazlite K modellek. Van azért néhány kis acélgyűrű, díszítés, ami nem feledteti, hogy minőségi termék van a kezünkben, de összességében elég visszafogott a dizájn. Legerősebb eleme talán a gazdagon alkalmazott szövött karbon díszítés, de mivel nem halmozták az egyéb dizájnelemeket, a végeredmény harmonikus. 

A végdugó egyszerű, éppen ezért ultra-elegáns a márkalogós fémgyűrű. 

Nem volt kétségem afelől, hogy az átlag süllőket a bot jól kezeli, ilyen előzmények után csak az számít, hogy hogyan bánik el egy jobb hallal. Szerencsére a Tisza kegyes volt hozzám és részeltetett egy bothoz illő élményben. Mély, mintegy 8-as vízben horgászva a csónak mellé ért a csalim, ami az egyik nagy kedvencem, a Lunker City Shaker volt. Ez a csali csak nagyobb fejekkel működik igazán jól, 10 grammtól veret szépen, így viszont iszonyatosan fogós. A csónak mellett a csali már erősen kilebegett és éppen azt figyelgettem, hogy érzem-e vízközt a gumi veretését, amikor megérkezett az a kapás, amiből sajnos minden szezonban csak kevés jut. Az az igazi vállat sajdító, botspiccet letépő robbanás, amit csak az agresszívan táplálkozó termetes süllő tud. 

A téli Tisza békéje varázslatos.

Bevágni sem nagyon kellett, mert halam azonnal megérezte az ellenállást és iszonyatosat ment a mélyben, többször célba is véve a horgonykötelet. Bíztam benne, hogy jól akadt, így kifejezetten figyeltem, hogy a bot alsó része hogy teljesít. Ráadásul a mély vízen mindig „kijáratom” a halat féltávon, hogy ha vissza akarom engedni, ne egy dülledt szemű, halálra ítélt szerencsétlent eresszek vissza, hanem legyen esélye a túlélésre. Végül a zöldesre tisztult vizet egy szép süllő körvonalai törték meg, amelyet – mivel a merítőt a kocsiban hagytam – kézzel vettem ki. Ennek azért van jelentősége, mert a hal többször is megugrott a kezem elől, és a bal kezemmel magasra tartott bottal nem tudtam nagyon utánanyúlni, ezt megtette helyettem a viszonylag rugalmas felső tag. Végül teljesen biztonságosan tudtam kiemelni a halat, vergődésével sem verte össze magát, a képeken látható vérzés a kloákáig szívott horog eredménye… 

Sajnos letorkozta a gumit

Kigyúrt harcosunk tehát jól teljesített. Sajnos egy 10-es süllő még hitelesebb eredményt produkált volna, de hiába szurkáltam a vudubabát, áldoztam fekete kecskét és főztem kígyóháj-elixírt, erre futotta. Soha rosszabb tesztet! 

Elégedetten zártam a tesztet :)

A HR Márkát már a 2017-es EFTTEX óta figyelemmel kísérem, semmilyen érdekkapcsolat nem fűz a hazai forgalmazóhoz – mint ahogy semelyik másikhoz sem. Ezt azért hangsúlyozom, mert kénytelen vagyok leírni, hogy a HR fel tudja mutatni azt a jól tervezett, átgondolt, változatos, kiváló minőséget, amely a prémium státusz feltétele. A márka egyértelműen felső kategória, amit sajnos a modellek ára is mutat, azonban a pénzünkért tényleg minőséget is kapunk, de mégsem japán manufaktúrális árakon. Az igényes, hobbinkra pénzt áldozni tudó/akaró pecások számára ez a márka mindenképpen figyelemre méltó, mert remek, igazi egyéniséggel rendelkező botokat lehet kimazsolázni a hazai szortimentből.